Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

8 ^fifyfgp 1986. JANUAR 11., SZOMBAT POSTABOHTÁS VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Kölcsön és betét A veresegyházi, a fóti, az őr- bottyáni, az erdőkertesi és a mogyoródi küldöttek számsze- rint száztizenhárman újravá­lasztották a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet el­nökségét és felügyelő bizott­ságát a következő ötéves idő­szakra. A közgyűlésen Puskás J6- zsefné igazgatósági elnök be­számolt a 25 éve alakult szö­vetkezet fejlődéséről, eredmé­nyeiről. Majd Ládics Gyuláné főkönyvelő ismertette a VII. ötéves terv feladatait. Csak egyetlen szám az elmúlt ötéves időszak adataiból: a betétállo­mány öt év alatt megduplázó­dott, a kölcsönállomány pedig két és félszerese lett az 1980- asnak. A közgyűlésen tájékoz­tatták a tagságot a következő tervidőszakban építendő két­szintes üzletház elképzelései­ről. A szövetkezeti dolgozók jó munkáját dicséri, hogy kö­zülük hárman elnyerték a szövetkezet kiváló dolgozója elismerést. Kovács Miklós Főt Az ú\ rang kötelez A sajtóból és a rádióból ér­tesültünk arról, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa január 1-től Buda­örsöt várossá nyilvánította. E kitüntető cím azonban nem csak örömöt, hanem gondot, és nagy felelősséget is jelent az itt élőknek, s ezzel kap­csolatban máris megjelent egy felhívás. A nagyközség veze­tősége december végén lakos­sági fórumot szervezett a Jó­kai Mór Művelődési Házban, melyen minden szülőföldjét, lakóhelyét szerető, fejlődéséért tenni akaró budaörsit tájékoz­tattak a település fejlődéséről. S egyben kérték a lakosságot, hogy áldozatkész társadalmi munkával vegyen részt a vá­ros szépítésében, a környezet kulturáltabbá tételében, hogy méltó módon ünnepelhessük meg a várossá, nyilvánítást. Meghirdették továbbá a Tisz­ta városunkért és a Virágos városunkért mozgalmat, s kér­ték, hogy nyújtsanak segítsé­get a járdák, árkok rendsze­res tisztításában, a parkok, te­rek rendben tartásában, s minden budaörsi aktívan já­ruljon hozzá e nemes cél el­éréséhez. Bízunk abban, hogy össze­fogással, tenniakarással még szebb és otthonosabb lesz vá­rosunk, Budaörs. Lénárt József Budaörs üem a könyvet Még tavaly érkezett Valter Menyhért vérségi olvasónk pa­naszos levele, melyben így ír: 1985. július 8-án az aszódi ÄFOR-töltőállomáson akku­mulátort vásároltam. Szaksze­rűen feltöltettem, de az ára­mot sajnos nem tartotta, ezt a munkát végző szakember is igazolta. December 4-én visz- szavi.ttem a vásárlás helyére, ahol megnyugtattak; semmi gond, jöjjek másnap. Mikor ismét elmentem, megint egy újabb időpontot határoztak meg. Végül megkötöttem ma­gam, s azt mondtam: nem va­gyok hajlandó még egyszer visszajönni. Erre a kútkezelő telefonon „erősítést kért”, mi­re hárman lettek, de — érde­kes módon — akitől én vásá­roltam, nem volt közöttük. Ek­kor kértem a vásárlók köny­vét (pánaszkönyvet), amely­nek kiadását többszöri kéré­semre is határozottan megta­gadták. Az autómon így most használhatatlanul ál, és nem tudom, mitévő legyek. Olvasónk panaszos levelét elküldtük az ÁFOR illetékesei­nek, s tőlük az alábbi választ kaptuk: Valter Menyhért panaszos ügyét kivizsgáltuk, s amint lakcíme birtokunkba jutott, a vásárlót kártalanítottuk. An­nak ellenére, hogy a panaszos nem kérte a kútkezelő fele­lősségre vonását, dolgozónkat írásbeli figyelmeztetésben ré­szesítettük, mivel a vásárlók könyvének kiadását megta­gadta. A kellemetlenségért szíves elnézést kérünk. Farkas Tibor telepvezető ÁFOR Budapesti Körzeti Telep Az őrs Nemrégiben felkeresett ben­nünket az érdi 7. számú ál­talános iskola Pinokkió őrsé­nek vezetője, aki elmondta, hogy ajándékkal szeretnének kedveskedni az óvodásoknak. Osztályfőnökük, Nagy József irányításával fogtak hozzá az apró tárgyak készítéséhez. Minden kisgyermek kapott egy pici szánkót, amit cukorral díszítettek. Az óvodások na­gyon boldogok voltak, amikor a Mikulás ajándéka mellett a kisdobosoké is ott díszelgett. A műsor után a Pinokkió őrs tagjai elbeszélgettek az óvo­dásokkal, majd filmvetítés kö­vetkezett, amit közösen néz­tek meg. Búcsúzóul ennyit mondtak a kisdobosok, majd máskor is eljövünk. Köszönjük figyelmességü­ket, segítőkészségüket, osz­tályfőnöküknek pedig kíván­juk, hogy még nagyon sok, másokért tenni akaró, mások­nak örömet szerző gyereket neveljen a társadalomnak. Baranyi Jánosné óvodavezető Érd búcsú Feri búcsifél Egy reggel a Dunakeszi 3. sz. Általános Iskola ajtaját zárva találták a gyerekek. Nem akartak hinni a szemük­nek, hiszen Feri bácsi min­dig időben nyitott. A lakásá­ra rohantak, hogy megnézzék, mi történt. Amit hallottak, nem hitték el. ök sem, mi sem, azóta sem. Feri bácsi, Czeti Ferenc 1985. november 27-én, 60 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt. Hogy mi volt a foglalkozása az­előtt? Sokan nem is tudjuk pontosan. Évek óta leszáza­lékoltán élt, iskolánk szorgos- gondos „gazdája”, karbantar­tója volt. Ha elromlott egy ki­lincs, vagy meghibásodott egy lemezjátszó, nem kellett he­tekig várni, hívtuk, jött és javított. Furcsa módon min­dig úgy tudott segíteni, hogy a tanítási órát sem zavarta. Ha az utcán vagy bárhol |ta­lálkozott vele az ember, min­denkihez volt egy kedves, tré­fálkozó mondata. E sorok író­ja — ma már tanít —, de még kisdobos volt, amikor Feri bácsi az iskolai tábor­ban ezermesterkedett. Mun­kásőr társaival együtt tíz éven keresztül segített építe­ni s karbantartani a tábort. Panaszkodni ritkán hallottuk, örökmozgó, vidám ember volt. Hihetetlen, hogy visszavonha­tatlanul elment körünkből. Emlékét lelkűnkben megőriz­zük. Mácsadné Rátki Ilona Dunakeszi Aszfal­társaság Szép kiállítású, érdekes és hasznos kötet jelent meg a könyvpiacon. Magyar irodal­mi helynevek A-tól Z-ig cí­men. A gazdag forrásanyag­ból összeállított művet a helytörténészek is nagy ha­szonnal forgathatják. Jóma­gam máris jelentkezem új, Budakesziről szóló adatokkal. Krúdy Gyula, századunk szépprózájának sajátos ér- dekességű mestere, lelkes látogatója volt a Buda kör­nyéki erdőknek, és a Já~ nos-hegyen tett sétái alkalmá­val gyakran betért a főváros és a falu határában épült, kerthelyiséges, Mocsnek-féle vendéglőbe. Itt helybeli svá­bokból verbuválódott asztal- társaságot gyűjtött maga kö­ré, akikkel verték a blattot, kvaterkáztak, szórakoztak. Még télidében sem lett hűt­len e hangulatos kocsmához, ahova ilyenkor omnibuszon vagy fiákeren érkezett. A budakeszi Hideg-völgy­ben — tölgyek, akácok, fe­nyők között — régi vadász- kastély áll, melynek vendég­könyve őrzi Ortutay Gyula politikus és néprajzkutató itt- tartózkodásának emlékét. Éle­tének utolsó időszakában gyakran vonzotta őt ide a csönd, a magány, az erdő va­rázslatos szépsége, valamint a gyógyulás reménye. Hitte, hogy az erdő ózondús levegő­je az életet jelenti számára. Germanus Gyulának — a keleti világ tudósának, kuta­tójának — is kedvelt kirán­dulóhelye volt községünk kör­nyéke. Különösen a Fekete­hegyek látványa ragadta meg, erről a tájról munkáiban így emlékezett: „ilyen szépet sehol sem láttam”! Padányi Lajos Budakeszi Bahenás lettem Göd-felsőn Kertbarátok talélkezéfa Szegő Lajos, a Szabad Föld munkatársa a tart előadást bogyós növényekről Évek óta eredményesen mű­ködik Göd-felsőn a kertba­rátkor, melynek vezetője Ko­vács Jánosné. Találkozóikat havonta egyszer tartják, s ilyenkor megbeszélik, milyen aktuális teendők akadnak a kiskertben, s hasznos tanácso­kat adnak egymásnak. Nemrégiben baráti összejö­vetelen látták vendégül a Szabad Föld című hetilap szerkesztőségének kertkedvelő klubját. A szerkesztőség mun­katársai és a Kertészeti Egye­temről érkezett előadók szak­mai tájékoztatást nyújtottak a megjelenteknek. A két klub tagsága közötti együttműkö­dési szerződés értelmében a továbbiakban is tartanak kö­zös rendezvényeket. A göd- felsői klubtagokat egyébként meghívták a debreceni kert­barátok is, akik februárban ünnepük majd fennállásuk ti­zennyolcadik évfordulóját. Nagy Péter Budapest Szentendrén, a városköz­pontban, december elején megnyílt egy húsáruház. Nagy szükség volt rá, hiszen közis­mert, e nagy idegenforgalom­mal rendelkező város problé­más kereskedelmi ellátottsága. A nyitást követő napokban elismerő véleményeket lehe­tett hallani szerte a város­ban; ebben az áruházban mindent lehet kapni, borjú­húst, marhafarkat, pacalt stb., szóval, csupa keresett ínyenc séget. Mindezeken felbuzdulva, fe­leségem megbízásából egy nap magam is ellátogattam a jó hírű üzletbe. Negyed hétkor már ott voltam, de csak hét óra volt a nyitás kiírt időpont­ja. Az üzlet oldalbejáratánál már nagyban folyt a rakodás, hordták be az árut. A főbejáratnál pedig megkez­dődött a sorbanállás, s a vá­rakozók, hogy jobban elüssék az időt, beszélgettek. Az egyik, nagy szakértelemmel rendel­kező vevő, tájékoztatta a töb bi-eket, mi minden finomságot hordanak be a kampókra. A rögtönzött tájékoztató után a várakozók kedélye megnyugo­dott, nem hiába állnak sor­ban, mindenki megvásárol­hatja majd, amit akar. A nyitás előtti percekben egyikünk újból bekukucskált az üzletbe, s legnagyobb meg lepetésünkre ezt mondta: oda­benn már nagyban folyik a kiszolgálás. Erre mindannyian oda tódultunk, és saját sze­münkkel láthattuk, hogy — valószínűleg az oldalajtón be­szivárgott vevők — már pa­kolják cekkereikbe a finom falatoknak valót. A sorban állók nyugtalankodni kezdtek. Hét óra 12 perckor végre ki­tárult a bejárati ajtó és be mehettünk. A fiatal eladónőtál én kér­hettem először, első lévén a sorban. A következő párbe széd zajlott le közöttünk: — Kérek 1 kiló borjúhúst. — Nincs, uram. — Egy fél kiló marhafar­kot. — Nincs, uram. — Akkor egy fél kiló tüdőt kérek. — Az sincs, uram. Végül egy fél kiló sertéscom­bot vásároltam, mert az még volt. A pénztárnál azután szó­vá tettem a későbbi nyitást és a soron kívüli vevőket. A pénztárosnő szemrebbenés nélkül ezt válaszolta: — Higgye el, uram, azért nyitottunk kicsit később, mert most hozták el a fizetésemet. A „protekciósokról” nem nyilatkozott. Hát kérem! Még mondja nekem valaki, hogy nálunk kevés a nődolgozók fizetése. Ennek a pénztárosnak leg alább nyolcán hozták. S bár eddig nem voltam babonás, mostantól az leszek. A fent leírt eset december 13 án, Luca napján történt. Simon Ferenc Szentendre ★ A húsáruház vezetője, Somogy Sándor telefonon elmondta, hogy ő is többször bemegy nyitás előtt az üzletbe, de az írásban említett, „protekciós” kiszolgálást nem ta pasztalta. Előfordul azonban, hogy az előkészületek ideién érkező el adók először az elárusító helyi ségbe lépnek be, és onnan men nek az öltözőbe vagy a raktárba Ezért láthatott a panaszos utcai ruhában embereket a boltban. Ez is magyarázat. Az a kérdés, mit szólnak hozzá a sorban ál­lók, akik elől az áru is eltűnt? EGYÜTT AZ UTAKON AZ ŰTINFOBM JELENTI Tóth Tibor: — Az autópályák és a főutak burkolata általában száraz, az erdős és a szélvédett útszakaszokon helyenként deresedé* figyelmeztet óvatos vezetésre. Az alsóbbrendű és a hegyvidéki utakon helyenként számítsanak hókásás és jégbordás szakaszokra. Forgalomkorlátozások Pest megyében: A 441. sz. főúton Cegléd belterületén csatornaépítés miatt rövid forgalomterelésre van szük­ség. A budaörs—biatorbágyi összekötő úton is lezárásra kell számítani. A forgalom az 1. sz. út felé elterelve, a lassú járművek áthajthatnak a lezárt útszakaszokon. Örkény belterületén az M5-ös bekötő szakaszán az iskola előtt nem működik a jelzőlámpa, az autósok figyelmesebben vezessenek ezen a szakaszon. Esztergomnál a komp karbantartási munkák miatt nem közleke­dik a hónap végéin. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabalesetünk színhelye Göd. A 2-es főúton ha­ladt M. F. személygépkocsijával, s meggondolatlanul előzésbe kezdett. Igaz, sikerült visszatérnie eredeti sávjába anélkül, hogy a szembejövőkkel összeütközött volna, de túl nagy volt a sebessége, és amikor visszasorolt, már nem tudott a meg­előzött teherautó előtti jármű tempójára lassulni. Ezért ne­kiütközött hátulról ennek a személygépkocsinak, majd mi­után mindketten megálltak, a síkos úton nekiment az M. F. által előzött teherautó, ennek ugyanis az előzés után befu­rakodó M. F. túl kicsire csökkentette a követési távolságát. B Ez a baleset sincs tanulság nélkül. A legfőbbet egy régi — ét sokszor bevált — közmondással világítjuk meg, (gy szól: lassan járj, tovább érsz! Különösen, ha síkos úton járunk. S talán még annyit, hogy nemcsak lassabban, de nagyobb körültekintéssel is kell(ene) közlekednünk. LEVELET HOZOTT A POSTA Mégpedig ajánlottat. Így szól: T. Szerkesztőség! Bámulatos tapintatról tesz bizonyságot lapjuk dec. 21 -i számának közlekedési rovatában, ahol mun­katársuk, Roóz Péter a következőket írja: „Nagymaroson... S. S. ittasan vezette személygépkocsiját, és egy fékezésnél át­tért az úttest bal oldalára, ahol nekiütközött egy másik ko­csinak. A szabályosan haladó jármű utasa és vezetője súlyos sérüléseket szenvedett...” Majd így folytatja: „Nevét — amit most csak kezdőbetűkkel jeleztünk — mert nem fejeződött még be a rendőrségi vizsgálat —, megismerhetik Fekete sa­rok című rovatunkban.” Köztudomású, hogy az ittas vezetés tényét egyértelműen tisztázza a baleseti helyszínelésnél a szondázás, de legkésőbb az esetleges véralkohol-vizsgálat. Ezek után meglepő, hogy az elkövető továbbra is inkognitóban marad, annál is inkább, mert más esetekben nem tapasztalható ugyanilyen kíméletes­ség. Jómagam 1984. júl. 29-én — önhibámon kívül — baleset részesévé váltam, amikor Szob külterületén elütöttem egy fi­gyelmetlenül közlekedő idős személyt. Lapjuk 1984. aug! 2-i számában teljes nevem és lakóhelyem feltüntetésével közöl­te, hogy figyelmetlenül vezettem, majd hozzátette, hogy a bal­eset ügyében a rendőrség folytatja a vizsgálatot. A vizsgálat csakhamar tisztázta, hogy a balesetet szenvedett személy ál­ló jármű mögül, körültekintés nélkül, féktávolságon belül lé­pett az autóm elé. Az illető szerencsére csak könnyebben sé­rült meg, miután sikerült a frontális gázolást a jármű kor­mányzásával elkerülnöm. Tanulság: a személyi jogokat nagyobb körültekintéssel és következetességgel kell védeni a hasonló tudósításokban. Kérem fentiek leközlését. Tisztelettel: Győrffy Ernő, 2626 Nagymaros, Magyar u. 3. ★ Eleget teszünk kedves olvasónk kérésének, annál is in­kább, mert közérdekűnek tetszik ez a probléma, s segíthet eloszlatni esetleges félreértéseket. Olyanokat, amilyeneket Győrffy Ernő megfogalmazott, s talán másokban is megfo­galmazódik, ha nem is fogunk tollat vélt igazunk védelmé­ben. Mert ezúttal erről van szó. Először is nem tapintatból nem közöljük rovatunkban az „Egy baleset anatómiája” című részben az elkövetők teljes nevét, hanem azért, mert a baleset körülményeire, okaira és esetleges megelőzésének lehetőségére akarjuk ráirányítani ol­vasóink figyelmét. Ez már évek óta bevett gyakorlat. Aztán azért sem írunk ki neveket, mert ezeknél az eseteknél — ál­talában — még nem fejeződött be a vizsgálat, lehet, hogy újabb tények megváltoztatják a rendőrség első megállapítá­sait. Ahogy ez — mint írja — Győrffy Ernő esetében is meg­történt. Ám az ö neve nem ebben a rovatban szerepelt, hanem a hírek között, ahol S. S. teljes neve és lakóhelye is megjelent még a példabaleset előtt. Egyébként nem értjük, miért kel­lett volna vele tapintatosabban bánnunk, mint például le­vélírónkkal. Ami a Fekete sarokkal kapcsolatos, csak olyanok neveit hozzuk nyilvánosságra, akik ügyében lezárult a vizsgálat és jogerős ítélettel bevonták gépjárművezetői engedélyüket. A mi véleményünk szerint a tanulság az, hogy nem sza- bad(na) pálcát törni semmi fölött, ha véleményünk nem száz százalékig megalapozott. Reméljük, ezek után nem érzi úgy Győrffy Ernő, hogy megsértettük személyi jogait. Minthogy nem is teltük azt. PMKET-PÁLYÁSAT Lejárt az utolsó beküldési határidő is az OKBT és a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács közös pályázatán. A leg­utolsó forduló helyes válaszai a következők: I./l, II./X, UI./X, IV./2 és V./X. A forduló nyerteseinek névsorát később fogjuk ismertet­ni, akárcsak a fődíj — a színes televízió —, reméljük, bol­dog tulajdonosának nevét. A sorsoláson mindenki rész vesz, aki helyes megfejtést küldött be, akár csak egyszer is a pá­lyázat hat hónapja alatt. Persze akik többször is küldtek be helyes választ, azoknak nagyobb az esélyük. NAPTÁRAJANLAT Már postára adtuk az első kártyanaptárakat, amelyeket a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács ajánlott fel azoknak az olvasóinknak, akik szeretnének ilyent. A magunk részéről megtoldottuk egy Pest Megyei Hírlap kártyanaptárral. Remél­jük, örömet szereztünk azoknak, akik megkapták ezeket az apró figyelmességeket. Egyben felhívjuk a figyelmet, hogy aki szeretne Vyen nap­tárakat. írjon a Pest Megyei Hírlap Együtt az utakon rova­tának címére (Budapest, Pf. 311. irányítószám: 1446) és küld­jön egy felbélyegzett válaszborítékot (saját címére). Posta- fordultával megkapja a két naptárt. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom