Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. JANUÁR 11., SZOMBAT PKSt ,Mf.í.rí;i Vasadon igent mondtak az emberek A maga sorsán tanult történelmet Beszélgetés Molnár Bélával Együtt közös céljainkért Ügy érzem magam ebben a fehérre meszelt kis szobában, mintha dokumentumfilm peregne előttem, valamely fővárosi mozi vetítőtermében. Olyan film, amely után az utcára kiérve nem száll rögtön buszra, villamosra az ember, hanem gyalogol néhány megállót, a világ dolgain merengve. Ha csalc öt perccel ezelőtt is azt mondta volna valaki, hogy majdnem a világ végén, a vasadi tanyák egyikén politikáról, történelemről, irodalomról fogok beszélgetni egy 72 éves asz- szonnyal — hát megmosolyogtam volna. Mosolyban így sincs hiány, mert az alig tűnik el özvegy Molnár Józsefné arcáról. A fotelba süllyedve ismerkedem a szoba tárgyaival. Ha a falra akasztott fényképekre téved a tekintetem, akkor rögtön a lányairól, az unokákról beszél vendéglátóm, ha a tévére pillantok, mindjárt megtudom, hogy akkumulátorról működik, s hogy ez már a második Junoszty, mert az első hamar beadta a kulcsot, de hála istennek a boltban az első szóra kicserélték. A tévé nagy becsben van, mert a gazd- asszonyt minden érdekli, különösen a politika, s már fejtegeti is, hogy mit gondol a világhelyzetről. Van mire költeni a pénzt Amikor észreveszi, hogy a könyveket mustrálom, lelkendezve meséli, hogy itt volt nála kölcsön az Elfújta a szél, azt már nem tudja, hogy ki írta, de nagyon jó könyv volt, s hogy krimit nem, de minden mást elolvas, főként az újságot, az elsőtől az utolsó betűig. Abból tudja, hogy Monom nem szavazták meg a településfejlesztési hozzájárulást, de Vasadon igent mondtak az emberek, mert van mire költeni a faluban, s jó lenne, ha a tanyavilágba is jutna most már pénz, útra, de legfőképpen villanyra. Nem fogy ki a szóból, csapong egyik témáról a másikra, nagyokat nevet, s mindezt állva, olykor a lábával topogva, mert ha leül, ahogy mondja: zubog a szíve. Én viszont egyre jobban érzem magam. özvegy Molnár Józsefné nem a polcokon sorakozó könyvekből, hanem o maga sorsán tanulta meg a történelmet, úgy, mint a többi tanyai ember. Ha rossz szelek fújtak, nehezebb volt az élet, a gazdálkodás, ha kedvező áramlatok jöttek, akkor a földből, a jószágból is többet lehetett kicsikarni. — Földmunkások voltunk, magángazdák, keserves helyzetben — ragad le végre egy témánál a háziasszony. — öí lánygyereknek kellett enni adni, hat az uram bejárt Pestre, a vasgyárba, akkor KÖVAC- nak hívták, nem tudom, most mi a neve. Ott lehetett pénzt keresni. Aztán 1961-ben megalakult a vasadi szakszövetkezet, jöttek ide is agitálni, mert húzódoztak a népek. Azt gondoltam: engem ne agitáljon senki, beléptem magamtól, mert olyan életünk volt, hogy annál már csak jobb következhetett ... És jobb is lett, a saját bőrünkön tapasztaltuk a konszolidációt. Kisebb lett az adó, jó árat fizettek mindenért, otthon is megérte gazdálkodni. Nem kellett már attól félni, hogy lesöprik a padlást, hát jártunk a piacra, vittük a zöldséget, a disznóért is megadták a forintot. Nagyot fordult a világ, még a kutyánk se volt sánta, összekevertük a vasárnapot a hétköznapokkal, dolgoztunk, amennyit tudtunk, ugye öt lány, ugyanany- nyi lakodalom, szobabútor. Kész csoda a mai világban Amikor idáig ér özvegy Molnár Józsefné, megunja az ácsorgást, elhelyezkedik a szemközti karosszékben. A mozgást azonban nem tudja abbahagyni, a kezeivel a levegőt kaszálja, úgy magyaráz: — Leszázalékoltak, mert 1978-ban infarktusom volt, utána nyugdíjba mentem. De nem foglalkozom vele, nem érzem magam betegnek. Legszívesebben úgy dolgoznék, mint annak előtte, de a gyerekeim nem engedik. Főleg mióta elment a férjem, azóta tiltanak le: anyuka, nincs disznótartás, elégedjen meg a csirkékkel, a szőlővel, a földdel, az is sok magának. Győzködnek, hogy menjek Pestre, költözzek valamelyikükhöz, de nem állok kötélnek. Ott éljen az ember, ahol szeret, ha meghalt, mindegy, milyen földbe teszik. Azért csak jólesik, hogy így törődnek velem a gyerekek, kész csoda ebben a mai világban, ahogy összetartanak. Minden héten itt van valamelyik, hozzák a cukrot, a lisztet, a sót, a narancsot is, a sok mindenséget, alig tudok $ Decemberben ült össze a Hazafias Népfront orszáí gos kongresszusa. A kongresszus tapasztalatairól, a kö- g vetkező évek feladatairól beszélgettünk Molnár Bélával, 6 a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával: sáról. Ugyancsak sokan foglalkoztak a szocialista demokrácia mindenoldalú fejlesztésének szükségességével. S ez a téma joggal nevezhető a kongresszus központi gondolatának is. Amit erről elmondtak, az egyértelműen bizonyítja, hogy a mai magyar társadalom nemcsak érett a demokráciára, hanem annak fejlesztése nélkül elképzelhetetlennek tartja az ország további fejlődését. A felszólalások bizonyították: az állampolgárok nemcsak akarnak, hanem tudnak is — felelősséggel — élni a demokratikus lehetőségekkel. Ezt bizonyítja, ahogyan a településpolitikáról szóltak, elismerően vagy kritikusan, vagy az ellátás gondjait és egyenlőtlenségeit kifogásolták. Amikor kifejezték hozzájárulási, részvételi készségüket a helyi gondok megoldásához. Konkrét példaként említhetem ezzel kapcsolatban az anyagilag is jelentős, de er. kölcsi-politikai vonatkozásban túl nem becsülhető település- fejlesztő társadalmi munkát. S még egy fontos jellemzője volt a felszólalásoknak: a magasfokú erkölcsi igényesség. És nemcsak általában, hanem nagyon is konkrétan a munkában, a közéletben, az emberi kapcsolatok minden területén. Ez pedig megfelel a mai magyar társadalom nagy többsége igényének, a közmegítélésnek. • Említette: kritikus hangvételű volt a kongresszus. — Igen, és a hasznosságjelentőség körében az is lényeges, hogy a népfront VIII. kongresszusa a XIII. párt- kongresszuson megfogalmazott politika megvalósulását mozdította elő. A realitásokból kiindulva, tudomásul vette a kényszerűségből hozott intézkedéseket, de egyúttal felhívta a figyelmet a jövőbe mutató, az előrehaladást biztosító célkitűzésekre. • A Hazafias Népfront tömöríti mindazon erőket, amelyek világnézettől függetlenül készek a szocialista társadalom közösséggyarapító munkájához hozzájárulni. Nyitott-e kellően a népfront, vagy eset- leg nem túl nyitott-e? — A kongresszus bizonyította a mozgalom és az alapját képező szövetségi politika elvi következetességét és nyitottságát is. Erre az utóbbi években nagyon sok igazolást lehet találni. Ugyanakkor a kongresz- szus egyértelművé tette azt is, hogy ezt a nyitottságot folytatva lehet és kell is az egység társadalmi hatókörét bővíteni. Ha valaki figyelmesen elemzi a megválasztott testületek személyi összetételét, az megfigyelheti a még teljesebb nyitottságra való törekvést. A mozgalomban, a szocia'ista nemzeti egységben mindenki megtalálhatja, s egyre jobban meg is találja a helyét. Alapvetően fontosnak tartjuk a szocialista berendezkedés, a munkásosztály és a párt vezető szerepének, és a Magyar Népköztársaság külpolitikájának elfogadását. Az adott történelmi szituációban ez az egyetértés mércéje. A népfront kész integrálni az ennek megfelelő áramlatokat, ebbe az egységbe bevenni az ország minden tisztességesen gondolkodó, dolgozó állampolgárát. A nyitottság ugyanakkor azt jelenti, hogy a mozgalomban felerősödik a konstruktív vita. S meggyőződésünk, hogy az ország boldogulása csak ilyen konstruktív vitákkal lehetséges. A kommunisták nem légüres térben dolgoznak, élnek. A párton- kívüliek tömegei akarnak együtt dolgozni velük, ám ez a közös munka csak vitákban alapozódhat, erősödhet meg. Friss Róbert özvegy Molnár Józsefné portája. mit kezdeni velük. A vejeim is mind jó, dolgos emberek, és egyik sem kocsmázik. Ez utóbbit olyan hangsúllyal és jelentőségteljes pillantások közepette mondja, hogy kissé elcsodálkozom az indulatán. Most látom először haragosnak, hát megkérdezem az okát. — Nemcsak dolgos emberek vannak a tanyán, hanem olyanok is, akik naphosszat áztatják a torkukat, némelyik már úgy néz ki, mint az ebihal — s a nagyobb érthetőség kedvéért összecsücsöríti a száját, s ujjaival meghúzza a bőrt a két szeme alatt. — Irtózom tőlük, nem is megyek a tanyai bolt közelébe, mert ott vedelnek előtte, inkább gyalogolok néhány kilométert a vasadi ABC-ig. Akadt itt olyan, aki elitta a fiatalságát, meg az eszét is, aztán bement a tanácshoz, hogy adjanak neki szociális segélyt. De a vasadi rendőrnek jó szimata van, ha már két-három napja nem dolgozik valamelyik, rögtön itt terem. Még munkát is ajánl nekik. Különös hely ez a tanyavilág. Akadnak ilyen-olyan emberek. Egyre több a betelepülő is. Nincs olyan hét, hogy ne jönne Pestről érdeklődő a házakat mustrálni: melyiket érdemes megvenni? Az erdei utak mentén takaros víkend- házakra lehet bukkanni, mások pedig a gazdálkodással próbálnak szerencsét. Néhány kőhajításnyira, a Liszkaiék tanyáján meséltek erről történeteket. Sokan azt hiszik, hogy néhány év alatt megszedhetik magukat, s aztán majd továbbállnak. Próbálkoztak itt már fóliázással, birka-, kecske-, még nutriatenyésztéssel is, de a legtöbben belebuktak. Könnyebb volna az éiat — Azt hiszik, a jószág megél a levegőből — legyint lemondóan özvegy Molnár Józsefné. — De még az is kevés, ha valaki sokát dolgozik. Az állatokat szeretni kell. Barcza Zsolt felvételei Aki ért hozzá, az boldogul, de azok jobbára csak az eredeti tanyaiak. És az sem árt, ha van a háznál rotációs kapa, motoros szivattyú, fűrészgép, ahogy Liszkaiéknál. Köny- nyebb lenne az élet, jövedelmezőbb a munka, ha a villany elérne hozzájuk. Ezután sóvárognak, s ezt hiányolja özvegy Molnár Józsefné is. Egymás szavába vágva példálóznak annak az Üllő közelében élő gazdának az esetével, aki a saját költségén vezette el a faluból a tanyáig a villanyt. Most olyan csirkefarmja van, csodájára járnak az emberek. Elektromos fejőgépet is munkába lehetne állítani — lódul meg a képzeletük. Hümmög- nek, bólogatnak, úgy bizonygatják: nincs is olyan mesz- sze a tanyai kollégium, amelynek kerítése mellett magasodik a nagyfeszültségű vezeték oszlopa. A tanács nem sok jóval biztat, hiszen 400 ezer forint jut fejlesztésre évente Vasadon és a társközségben, Csévharasz- ton. A hálózat megtervezése 60 ezer, a bekötés égymillió 800 ezer forintba kerülne. Gál Sándorné vb-titkár nem is titkolja, hogy a tanács keveset tud tenni a tanyavilágban élő néhány száz emberért, s nemcsak az elektromos hálózat dolgában. A tervezés ára már összegyűlt A tanyaiak azonban nem nyugodnak bele a mostani helyzetbe, társulást alakítanak. A tervezésre már összeadták a pénzt, s azon törik a fejüket, hogyan, milyen társadalmi munkával lehetne csökkenteni a kivitelezés költségeit. özvegy Molnár Józsefné matat valamit az asztal mögé rejtett akkumulátoron, s megigazgatja a Junoszty antennáját. Bizakodva kérdezi: — Ugye jó a kép. fiam? Kövess László Rövid idő telt el az alapos mérlegeléshez. Az eddigi reagálások, a közvélemény figyelme, a mozgalomba tömörült szervezetek vezető testületéinek véleménye és a saját értékelésünk alapján mégis elmondhatom: a kongresszus hasznos politikai tanácskozás volt. A valóságnak megfelelő képet adott a magyar társadalom jelenlegi helyzetéről. Amint Pozsgay Imre, a népfront OT főtitkára vitaösszefoglalójában említette, a VIII. kongresszus valóban országos népgyűlés is volt egyben, ahol mindenki meggyőződése szerint kialakított véleményét mondhatta — és mondta is — el- Jelzik ezt az adatok is: 54 felszólalás hangzott el, hat- vanan pedig írásban adták be hozzászólásukat. Mód volt arra, hogy a társadalom minden rétegének képviselői hallassák szavukat: miként látják saját életüket és az ország helyzetét, mit várnak a politikától, és hogyan vesznek részt a közös gondok megoldásában. Ebből következik a kongresz- szus hasznosságának további bizonyítéka: a tanácskozás nem ragadt meg a helyzet értékelésénél, hanem képes volt még a nagyon súlyos gondokat is úgy elemezni, hogy a cselekvés, a közös munka kerüljön előtérbe. • A politikai haszon azonban minden bizonnyal csak a következő években válik majd igazán kézzelfoghatóvá. — Igen, ez így van. Ha azt mondom, hogy hasznos volt a kongresszus, akkor hozzá kell tennem, hogy valójában csak a jövő mutatja majd meg, milyen eredményeket hozott. Hogy az állampolgárok milyen mértékben fognak a hétköznapi munkában, magatartásban, ítéletalkotásban érvényt szerezni mindannak, amit egyetértéssel fogadtak a kongresszuson. Ehhez a tanácskozás jó lehetőséget adott, s ez már önmagában is értékes dolog, de befejezetlen. Befejezetté a hozzá kapcsolódó nemzeti méretű közös cselekvés teheti csak, amelynek viszont megvannak a feltételei. • Az eddig elmondottak jelzik a kongresszus politikai légkörét. Ezen túl milyen konkrét kérdéseket 1 emelne ki a szóba kerültek közül? — Prózai, de nagyon jelentős kérdéseket emelnék ki. Hiszen nagyon fontos, hogy kivétel nélkül minden felszólaló a békéről úgy beszélt, mint első számú közügyről, mint a legsajátabb személyes ügyről. Ez mérhetetlen nagy erőforrása a Magyar Népköztársaság külpolitikájának. Sok szó esett a család társadalmi tiszteletének megerősítéséről, a népességcsökkenés figyelmeztető folyamatának megállítáA tévé akkumulátorról működik. Viharvert szín, roncs gép. Ilyen is akad a tanyavilágban,
