Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1936. JANUÁR 11., SZOMBAT SZÍNHÁZI level Csodák a. Hargitán fTjsy Karácsonyestére ÚMffl készülődik fenyő- Vi®' gerendákból rótt j kicsiny házában ! Bódi Vencel. De I hiába az advent, a gyermek Jézus eljövetelét váró boldog időszak ez, a Har­gita bércei alatt meghúzódó házacskában csak reménytelen reménnyel várt vendég a ka­rácsonyi boldogság. Bódi lá­nya, Mária, épp hat évvel ez­előtt hagyta ott megözvegyült apját s a szülőföldjét, hogy valamerre a tengerre szálljon egy idegen legénnyel, a tenge­résszel, akit megszeretett. És mert haraggal vált el az apjá­tól, azóta haza sem látogatott. A magányosan élő Bódi Ven­cel azonban minden kará­csonykor várja, hátha mégis eljő a lány, s hozza magával az unokát is. Neki készítgeti a kis színes lámpácskákat, me­lyekből most már hat sorako­zik a házacska mestérgeren- dáján, s kerül majd a re­ménykedéssel állított fenyőfá­ra, a dió s az alma mellé. ■ ária helyett azon­ban csak a kese­rű, dacos, lázado­zó Zetelaki Dániel jój akit — mert csodálatos mó­dón feltámadt halottaiból — Csudalátó Dánielnek is ne­veznek. özvegyember ő is. A fia, Gábor, nem hagyta el a szülőföldjét, de bár inkább el­ment volna, mert azt a lányt — Árvái Rékát — szereti, aki­vel gyerekkoruk óta ismerték, s szerették egymást, de Réka mégis egy „állami mordály”, bizonyos Stég Antal mellé állt. A csodálatosan faragott szé­kely kapukat készítő Gábor bánatában végezni akart ma­géval, de Csudálátó Dániel idejében levágtak Azóta a ne­vét se akar.ja hallani Rékának. Réka persze hamarosan meg­jelenik, hogy karáésonyesti kedvességet hozzon Bódi Ven­celnek, lánya helyett lánya lé­gyen, felvidítsa és •jöWHorúsiá- g ét feledtesse. Tpbb éz, mint jószívű irgalmasság: annak idején Bódi fogadta be őt, és az „állami mordályt”. amikor menedéket kérték. De Stég Antal már a múlté. Réka is­mét Gábort várja. S mikor a fiú megérkezik, ;ját:ékos-bűn- tudatos módon próbálja bizo­nyítani: igazából mindig csak őt szerette. Olyan ez eddig, mint egy mese. Mese bánatokról, hava­sokról, erdőkről, öregapókról és ifjú szerelmesekről. Mese valahonnan a Székelyföldről, a Hargita aljáról. Mai mese, de régi-régi mesemondók sza­vaihoz igazítva. Ha csak eny- nyit írt volna meg új drámá­jában Sütő András, az Advent a Hargitán akkor is figyel­münket követelő művé kere­kedett volna, hiszen a mesék sajátosan lebegő tündérí rea­lizmusa mögött — különösen ha felnőtteknek szóló meséről van szó — mindig ott rejtő­zik a tündérkedés mögött is eleven és élő valóság. Ez a valóság pedig izgalmasabb és fontosabb, mint a mese. Ami egyébként úgy folytatódik, hogy a hógörgeteg alá került Gábort húsz évig keresi-ku- tatja a bűntudatos Réka, aki közben megszüli a másik le­génytől való gyermekét, Kis- rékát. Aztán egy újabb adven­tén, egy újabb karácsonyes­tén, amikor Bódi Vencel há­zacskájában már huszonhat kicsiny lámpa sorakozik, cso­dás módon előkerül a jég s a hó alól Zetelaki Gábor. Életre is támad, találkozik is Kis- rákával meg az anyjával, de a valaha külön útra tért sze­relmesek még ekkor sem bé- külhetnek össze.. Vannak, be nem gyógyuló sebek, vannak el nem söpörhető nyomok. Mint majd’ minden drámá­jában, Sütő most is a szülő­föld, a család, a tradíciók, a nyelv, a kultúra kérdéseiről szól. Arról, mennyire kell megtartó erőnek lennie annak a környezetnek, melybe bele­születünk. Mennyire kell ápol­nunk a szavak s a szokások örökségét. Mennyire kell óv­nunk magunkat a minden han­gosabb szóra a hóomlás ve­szedelmével fenyegető Nagy­romlás tövében élve, s meny­nyire kell mégis íennszóval megszólalnunk, mert a gyer­mekét vesztett apa, a szerel­mét vesztett' szerelmes, a boldogságát vesztett asszony fájdalma suttogva nem kiált­ható ki. És hogy mennyire kell őszintének es tisztának megőrizni érzelmeinket, szen­vedélyeinket, ha becsülni akar­juk magunkat is, meg azt a másikat is, akihez e szenve­délyek és érzelmek kapcsolód­nak. Mennyire végzetesek a hazugságok és a gyengeségek, mennyire visszavonhatatlanok és megmásíthatatlanok még a szándékolatlanul megesett árulások is. Az Advent a Hargitán nem a legjobb Sütő-drámákhoz ha­sonlítható darab. Lazább sok kitérővel kanyargó, sokfé­le cselekmény- és gondolat­szálát erős egységbe fonni nem mnidig képes mű. De aligha­nem a legszebb drámája Sü­tőnek, mert nyelvi ereje, mon­datainak drámai töltése ab­ban az élmenyben részesíti a nézőt, amire magyar dráma mostanában oly igen ritkán képes: a szép magyar szó, a tiszta és érzékeny és árnyal­tan kifejezésképes magyar nyelv szólal meg a színpadon. Valahonnan a székely nép­balladák nyelvi rétegeiből ered ez a nyelv, de benne van a je­len idegesebb, feszültebb, ke- sernyésebb nyelvi világa is. Sütő jelenleg talán a legszebb magyar drámai nyelvet hasz­nálja valamennyi magyar író kor- és kartársa közül. És min­den bizonnyal az övé az egyik legtisztább és a legmélyebben átérzett írói felelősségtudat és erkölcsi komolyság is, melyet magyar nyelven író ember a magáénak mondhat. ól tette a Nemzeti Szín­ház, hogy — a Káin és Ábel s A szuzai me­nyegző után harmadik Sütő-ősbemutatóként — felvállalta az Advent a Har­gitán színrevitelét. Az íróhoz és a műhöz is illő, hogy ezen a színpadon jelenjen meg. Sík Ferenc rendezése ennek meg­felelően gondos és törődő. A karácsonyi történet érthetően vonzotta azt a rendezői ötle­tet, hogy a sajátos székely és csángó betlehemezés népi dra- matikus játékával adjon ke­retet a drámának. Nem feltét­lenül szükséges ez, de nem is bántóan idegen. S főleg nem ez uralja az előadást, hanem a kitűnő színészi alakítások. Köztük is a nagyon tehetsé­ges Kubik Anna felfedezés­számba menő Rékája, öt vá­lasztani erre a szerepre teli­találatnak bizonyult. Színészi ereje, színei, váltásai, drámai lendülete és szép dikciója még az olyan jelesek mellett is ki­emeli őt, mint Sinkovits Imre (Bódi) és Agárdi Gábor (Zete­laki Dániel). Ha a vállalko­zásban semmi más dicsérhető nem akadna (ami szerencsére nem így van), azt, hogy alkal­mat teremtett Kubik Annának erre az alakításra, már ön­magában is igen dicséretes tettként kellene értékelni. Takács István Költözésre várnak Foton Igazi nyertes a közössé] Lassan, egyre lassabban őrölnek a közművelődés mal­mai. Az utóbbi néhány esztendőben egy-két kiemelkedő példa kivételével a népművelők is kisebb hévvel vitat­koznak. Míg a nevezetes 113-as MM—IMI utasítás két esztendővel ezelőtt új lehetőségekkel kecsegtetett, addig ma már bebizonyosodott: óvatos duhajnak kell lennie annak, aki egyik pillanatról a másikra az utasítás adta lehetőségekkel élni szeretne. Ám mindezek ellenére — ez már több helyen bebizonyosodott — vesztes csak az lehet, aki vállalkozói kedvének jelét sem adja, megpró­bál ellavírozni a jelen lehetőségei között. Legnagyobb feladat előtt természetesen a kisebb házak állnak. Ám gondjaik csak sűrűsödnek, ha nem szánják el magu­kat a rugalmasabb közművelődési profilváltásra és gaz­dálkodásra. Az éremnek két oldala van: a népművelők­nek mégiscsak lépniük szükséges, a fenntartóknak — s ez elsősorban a tanácsiakra vonatkozik — fel kellene kínálni az önálló gazdálkodás lehetőségét. Másfél esztendővel ezelőtt egy, a közművelődés ügyét ériintő értekezleten valameny- nyi illetékes rábólintott a mű­velődési ház kezdeményezésé­re Foton. A fenntartó, de a társintézetek is fontosnak tar­tották a nyitást az önálló gaz­dálkodás felé. Mi történt az­óta? — kérdeztük Hrabacsik Mihálytól, a művelődési ház igazgatójától. Fenntartás — Való igaz, hogy annak idején mi sürgettük az ön­állósodásit. Csakhogy azóta meglehetősen megdrágultak a ház fenntartási költségei. Át­gondoltuk a lehetőségeinket: az alaposabb előkészítés, a lépcsőzetes átállás vélemé­nyem szerint kedvezőbb szá­munkra. Fogalmazhatnánk úgy: még mindig alapozunk. Lassacskán a személyi és tár­gyi feltételek létrejönnek. A fel évtizeddel ezelőtti egy­személyes intézményben ma három főállású népművelő és egy részfoglalkozású gazda­sági szakember tevékenyke­dik. Arra törekedtünk, hogy a művészeti előadók valamelyik kiscsoport értő gazdái legye­nek. így sikerült a bábszak­kört, valamint a kéziszövő foglalkozást beindítani a na­pokban. Ot esztendő alatt valóban sok változás történt Fóton. A hajdani ütött-kopott épület fokozatosan szépül. Először csák az előtér fogadta kelle­mesebb külsővel a belépőt. Később a többi helyiség is sorra került. Most éppen a színpad korszerűsítése van na­pirenden. Üjdonság a két szö­vőszék, a technikai berende­zések videóval gazdagodtak. Tény, hogy manapság korsze­rű közművelődés nem képzel­hető el a technika legújabb vívmányai nélkül, amelyek — ha lassan is — a művelő­dési házaikban elfoglalják he­lyüket. Mérföldkövek — Minden egyes újdonság mérföldkő lehet a ház életé­ben — folytatja az igazgató. — Mind az adottságok meg­teremtése, mind a tartalmi munka kialakítása, mi taga­dás, kissé hullámzó volt az el­múlt esztendőkben. A fővá­ros közelsége meghatározza létünket: gyakran csábították jobb körülmények közé a népművelőket. Éppen ezért a jövőben a ház dolgozóinak az érdekeltségét is meg kell te­remtenünk, hogy helyben ta­Fortélyok, múzeumban Igen hangulatosak, láto­gatottak voltak a gyer­mekfoglalkozások ősz óta, s kiváltképp karácsony tá­ján a budapesti Néprajzi Múzeumban. Szakkörök rendezvényeire, nyílt mú­zeumi órákra hívták meg az iskolás csoportokat, amelyek közt nem egy Pest megyei is akadt. Csö­mörről, Visegrádról, Tá- piószőlősröl nemegyszer fogadhattak már egy-egy korosztálynyi. múzeumba látogató gyereket, peda­góguskísérettel. A kísé­rőkhöz időnként érdeklődő — és épp ráérő — szülők is csatlakoztak. A múzeum tervezi, hogy a sikeres karácsony előtti csoportos foglalkozások­hoz hasonlóan húsvétit is szervez, ennek aktív elő­készítői a múzeum peda­gógus munkatársai. Ezt március 18-a és 28-a közt rendeznék meg. Termé­szetesen nagy segítség, ha egy-egy csoport jó előre jelzi a jöttét. A húsvéti gyermekfoglalkozásokon az ünnepről, a vele kap­csolatos népszokásokról hallhatnak bővebben a gyerekek, megismerked­hetnek a tojásajándékozás, és -festés történetével, sőt, a tojásfestés különböző fortélyaiból is Ízelítőt kap­hatnak. láljanak mind szakmai, mind anyagi elismerésre. Az eddigi útkeresés, a meglehetősen ek­lektikus profil mellett kibon­takozóban mire is koncentrál­junk? A menyecskekórus elő­adásmód ja, műsora felfrissül azzal, hogy énekkar vette át irányításukat. A citerazenekar is megújulóban. A környék hagyományai kínálják a nép­művészet többoldalú művelé­sét. S akkor még nem szó­lottám a színvonalát tartó, másfél évtizedes jubileumát ünneplő kórusról, a néptánc- csoportról, a bábszakkörről, az induló szövő-fonó tanfolyam­ról. Az alaptevékenységhez egy­re több úgynevezett jövedel­mező forma is csatlakozik. A tanfolyamok például, ha már tíznél többen vesznek részt, gazdaságosak. Balett-, gépkocsi-vezetői és nyelvtan­folyamok, zongora oktatás, szakmunkásképző tanfolyamok nyeresége segíti az alaptevé­kenységet. A csaknem egymil­lió forintos évi költségvetés­nek csupán egyharmada jut a tartalmi munkára. Ezért lenne érdemes elgondolkodni a nem alaptevékenységbe tartozó for­mák kiszélesítéséről. . y Mindezt segíti majd, ha újabb helyiségeiket sikerül nyerni. Erre valóságos elkép­zelések vannak: majd ha a könyvtár kiköltözik ... Készülődőben — Készülődőben vagyunk — szói dr. Földi Pálné, a könyvtár vezetője. — Ha min­den jól megy, még ebben az esztendőben új helyre költöz­ködhetünk. Bár évek óta jól megférünk itt a házban, tud­juk jól, kellene a hely a kis csoportnak. Mi pedig úgy kinőttük, hagy az új beszer­zéseket már aat sem tudjuk, hová tegyük. Az 1976-os köz­művelődési törvény óta egyet­len négyzetméterrel sem gya­rapodott a könyvtár. A nor­matíva ötszáz négyzetméteres alapterüielével szemben jelen­leg 120 négyzetméterünk van Nincsen jobb helyzet a könyv- beszerzésnél sem: százhar­mincezer forint helyett nyolc­van áll rendelkezésünkre Kénytelenek vagyunk évről évre túllépni, nem nagyon szólnak érte, mégis jobb lenne ezen is változtatni. Főt tizen­háromezer lakosából tizenha-- rom és fél százalék a könyv­tárlátogató. Az olvasók igénye egyre inkább eltolódik az in­formációt nyújtó szolgáltatá­sok felé. Megemlíthetném azt is, hogy az iskolákkal rendsze­res a kapcsolatunk. Pedagógus és könyvtáros együtt készül fel a könyvtári foglalkozások­ra. Csakhogy egyelőre még az egyéni olvasókat sem tudiuk hová ültetni, nemhogy egy osztályt! Természetesen örü­lünk a kínálkozó lehetőségnek, lélekben készülődünk a köl­tözésre ... Reálisan Ügy tűnik, egy csapásra két legyet is üthetünk Foton, ha megoldódik a könyvtár gond­ja. Gáspár Péter igazgatási főelőadó évek óta szívén vi­seli a helyi közművelődés gondját. Azzal a kérdéssel for­dultunk hozzá, miként, látja a további lehetőségeket? — Mintegy másfél évtized­del ezelőtt az iskolák bővíté­se volt a legnagyobb prob­léma. Ügy érzem, hogy ezen a területen sok mindent sike­rült megoldanunk. Mostaná­ban kerülhet sor a többi mű­velődési intézményre. Remél­jük, hogy. ebben az esztendő­ben elkészül a szolgáltatóház. Ott kapna mintegy kétszáz négyzetméteres, belső balko­nok területet á könyvtár.. 'Ké­szülnek a tervek a könyvtári célra szolgáló épületrész kiala­kítására. Ily módon a műve­lődési ház két kamaraterem­mel bővülne, s máris jobb tárgyi körülmények közepette működhetne. Reális alapja van nálunk a művelődési ház önállósodásának. Természete­sen mindezt alapos előkészítő munka nyomán lehet meg­valósítani. Mert az elsődleges cél, hogy az igazi nyertes a község lakossága legyen, hogy helyben találják meg a kul­turált szórakozás, a tartalmas közművelődés valamennyi színterét. Erűősi Katalin Süni szüli nap Mindenkinek! Pest megye általános isko­lásai körében megtalálta a he­lyét a legfrissebb természet- tudományos és nekik szóló fo­lyóirat, a Süni Magazin. Az újság élő kapcsolatot tart ol­vasóival, levelezője seregnyi, pályázatai iránt nagy az ér­deklődés, rendezvényein so­kan megfordulnak, mert azok mindig sok érdekességet ígér­nek. így van ez most is. A Süni születésnapot ünnepel, ezúttal a főváros XIII. kerüle­tének úttörőházába hívja a gyerekeket, a Dagály utca 15/a. épületbe. Természetesen nyitva az ajtó a Pest s Buda közeli települések általános iskolásai előtt is. *• Kétnaposra tervezték ez eseménysort. Január 17-én pénteken délelőtt 10 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó. Délelőtt ismertetik a Kutat az ifjúság pályázat anyagát, melyből egyúttal kiállítás nyí­lik. Déli 12 órakor természeti filmbemutató lesz, 14 órakor az úttörőház körei mutatkoz­nak. be. A gyerekek az épü­letben megtekinthetik a Nim­ród Fotóklub termószetké- peit is. Január 18-án szombaton 9 órakor kezdődik az otthon tartott állatok szépségverse­nyére a benevezés, maga a verseny délben lesz és a kö­zönségszavazás dönt, melyik állat kaphatja meg a Süni-dí­jat. Délelőtt ki-ki barkácsol­hat, bábelőadást nézhet az úí- törőházbán. 13 órakor termé­szettudományi vetélkedő kez­dődik, 15 ; órakor pedig a jel­mezes Süni-bál, melyre ötletes viseletét ki-ki a helyszínen készítheti. el. ★ A XIII. kerületi úttörőház­ban ezen a két napon nyitás­tól zárásig számitógépes játé­kokkal játszhatnak a gyere­kek. Lesz alkalmi könyvvásár, érdekes természettudományos ifjúsági irodalmat sorakoztat­nak fel. E. K. Veresegyházi siker Haiigversenykórus A héten az ELTE aulájában került sóf a Veresegyházi Cantemus-kórus minősítő hangversenyére. Az 1975-ben alakult együttest —, melynek repertoárjában a reneszánsztól napjainkig'' szerepelnek kórus­művek — Vadász Ágnes kar­nagy vezényelte. A vegyes kart a CörélH kamarazenekar hangszeres művészei kísérték. Az énekegyüttes a zsűri ér­tékelése szerint műfajában a legmagasabb — a. hangver­senykórus — kategóriát sze­rezte meg. ADIOFIGYELOl TANAKODÓ. Elképzelhető-e egyáltalán, hogy a pedagógia ide-oda zötyögő szekerét ma­holnap egy irányba húzzák? A továbbképzések csupán ar­ra valók, hogy ott végre meg­fejthessék keresztrejtvényei­ket a résztvevők? Az önkép­zés lehetőségei adottak-e min­denki számára? Egyáltalán beszélhetünk-e tanári munka- közösségekről akkor, amikor a mindennapi gondok közepette mindenki rohan a maga dol­ga után? Sorolhatnánk a kérdéseket, amelyről ezúttal Győrffy Mik­lós tanakodott. A terítéken a pedagógus továbbképzés volt — nem véletlenül. Régóta ak­tuális gondot tűztek napirend­re a rádióműsor , szerkesztői, egy újonnan életbe lépő ren­delet nyomán. Mindenekelőtt Eötvös Jó­zsef szavait idézték a. résztve­vők a népiskolai tanítók to­vábbképzéséről. Nem elég a képzett szaktanár, a jövő ér­dekében frissen kell tartania tudását, s ez nem képzelhető cl szervezett továbbképzés nélkül. Ma is aktuálisak a több mint egy évszázada el­hangzottak. Éppen ezért sen­ki sem titkolta, hogy nyugod­tan kiindulhatnak az eredeti elképzelésből, hiszen a mai továbbképzési rendszer min­denképpen reformért kiált, Meggyes Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviseletében. Munkácsy Gyuláné, a Művelődési Mi­nisztériumból, Kóczián Belő­né, a Budapesti Pedagógus Továbbképzőből ültek a mik­rofon elé. Hozzájuk csat­lakozott Pécsről, az ottani stúdióból Pilisi Jánosné, a megyei tanácsról és Szépe György, a Janus Pannonius Tudományegyetemről. A rö­vid történeti visszatekintés ar­ra volt jó, hogy. nyomon kö­vethettük: nem ez az első al­kalom, amikor ezt a fontos kérdést meg szerették volna oldani. Csakhogy az utóbbi néhány évtizedben annyi gonddal küszködött az okta­tásügy, hogy a továbbképzés mindig háttérbe szorult. Ám manapság egyre égetőbb, hogy az egyetemről, a főiskolákról kikerültek tudása csakhamar elavul. Ennék felfrissítése természetesen elsősorban nap­rakész önképzéssel valósulhat meg. Mindez nem nélkülözhe­ti a szervezett továbbképzést sem. Abban mindenki egyet értett, hogy az egy-két napos vagy órás foglalkozások sem­mit serrí érnek.. Az érvénybe lépő miniszté­riumi rendelet lehetőséget nyújt az átfogóbb, komple­xebb iskolarendszerű tovább­képzésre. Ennek időtartama egy esztendő, amit kemény munkával, tanulással tölt el az arra vállalkozó. A résztve­vők a lehetőség fontosságá­ban és formájában egyetértet­tek. A vita akkor pattant ki, amikor a módszerek mellett a gyakorlati megvalósításra ke­rült sor. Még nem egészen tisztázott az érdekeltség, a helyettesítés kérdése. Az, hogy a mai körülmények között mindez miként oldható meg. A röpke egy óra alatt sajnos az illetékesek mellett nemigen élhettek azzal a lehetőséggel, hogy a telefonon jelentkező gyakorló pedagógusok is szó­hoz jussanak. A polémia bi­zonyára folytatódik, a tantes­tületekben és a rendeletet lét­rehívok szobáiban egvaránt. S hogy a pedagógia zötyögő szekerét mikor húzzák végre egy irányba? Azt egyelőre senki sem tudná megjósolni. NAPKÖZBEN. A generá­ciók — úgy tűnik — sokkal nehezebben tudnak manapság egymás mellett élni, mint bár­mikor máskor. A fiatalok ha­mar önállósodnak, futnak sa­ját elképzeléseik után. Miköz­ben elfeledkeznek kikérni az előttük járók tanácsait. Pedig a szülők szeretnének segíteni, ám ez a’ szándék a legtöbb­ször veszekedésbe fulladt. Szalayné dr. Kígyós Éva pszi­chológus igyekezett megfejteni a délelőtt során a közeledés nyitját, buzdítva a fiatalo­kat arra. hogy talán mégsem lenne érdemtelen hallgatni az idősebbek javaslatait sem. Er. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom