Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. JANUAR 11., SZOMBAT 5 Nagymaros - a beruházás árnyékában Jövő épül - pusztulásra ítélt házakból Ä HÉT HÍRE Nehéz lesz a búcsú, hatvanhat év után Nagymaros, Fürst Sándor sor. Az utca egyik oldalát magas töltés szegélyezi, túlol­dalt családi házak. Akad kö­zöttük szépen, karbantartott, takaros épület, és szerényebb külsejű is, némelyikről mál­ladozik a vakolat. Itt-ott fog­híjas az utcasor, az üres tel­keken semmi sem állít aka­dályt a süvítő szélnek. Esz­tendők óta építési tilalom alatt lévő terület ez. E kilenc házra is lakat kerül júniusig. Elszakadnak a gyökerek, el­költöznek a lakók. Búcsúz­ni kell a kerttől, a szomszé­doktól. Az elválás egyeseknek bánat, másoknak öröm, de mindenképpen nyomot hagy az emberekben. Nyáron jön a dózer, s a föld színével te­szi egyenlővé a hajdanvolt szülői házat, az egy élet mun­kájával teremtett otthont. Az­tán útépítők jönnek, s a szür­ke szalag szélére tábla kerül: 12-es főközlekedési út. Nagymaros neve eggyé forrt a vízlépcsővel. Építése gyö­keres változásokat hoz majd az itteniek életében, elkészül­te remélhetőleg gyarapodást a régi telepeseknek és az új honfoglalóknak. Mert arra bízvást számítani lehet, hogy a ma kevesebb mint ötezer lelket számláló Községbe köl­töznek új családok akik előbb-utóbb nagymarosinak vallják majd magukat. Hogyan tovább? Azok, akik ma a Fürst Sán­dor soron laknak, érthető ag­godalommal néznek a jövőbe. A bizonytalanság, mely évti­zedek óta a levegőben vibrál, még nem oldódott. December elején megtörtént a kisajátí­tás, az ingatlanokért járó kár­térítés 70 százalékát az érin­tettek ez év februárjáig kap­ják meg. A pénz fennmara­dó részét akkor fizetik, ha le­adják a kulcsokat a tanácsnál. De hol lesz az új otthonuk? — Van egy eladó ház, a tulajdonosa Győrben él. Meg­venném, de még nem sike­rült megegyeznünk — mond­ja Janovszky Miklósné. — A kártérítésből ki kell fizetnem még víz sincs — állítja Tuni- gold Ferencné. — Vácott aka­runk OTP-s lakást venni. Ha minden igaz, még új bútorra is futja a pénzből. Igaz, most három utcányira van a mun­kahelyem, de inkább válla­lom az utazást. A Selmecbánya utca Duna felőli végénél két szép házat már évekkel ezelőtt, kisajá­títottak. Itt is út épül, ami közvetlenül az erőműhöz ve­zet majd. Mivel a munkálatok csak később kezdődnek, az OVIBER engedélye alapján Legényék és Emberék költöz­nek a két üresen álló épület­be, amíg elkészül végleges otthonuk. Vajon hogy leszünk? a bátyámat, a maradék nem elég a kiszemelt házra! Van ugyan kis tartalékom, de ak- ' kor egy fillérem sem marad ott, a víz bevezetésére. A nyugdíjamra OTP-kölcsönt nem kaphatok. Hatvanhat éve lakom ebben a házban, még a szüléimé volt. Csináltattam cserépkályhát, behozattam a vizet, költöttem rá, amennyit bírtam, öreg vagyok, fáj a lábam. Egy beteg emberrel élek, ő nem segíthet a köl­tözködésben. Jönnek majd a kocsik, ezt is kifizetik, csak azt nem tudom, hová me­gyünk? A tanács állami la­kást nem tud adni, ház meg alig-alig van eladó. Bényiék Kismaroson pró­báltak új hajlék után nézni. Idős özvegyasszony él együtt a menyével és annak nősülés előtt álló fiával. Ezért szeret­nének háromszobás házat. Csakhogy a kártérítésből ez esetben sem futja. Nem mint­ha kevés volna a pénz, mert az Országos Vízügyi Beruhá­zó Vállalat nagyon is tisztes­séges árakat ajánlott. Csak­hogy a kártérítésből itt is ki kell elégíteni a család többi, máshol élő tagját... — Mi nagyon örülünk, hogy megszabadulunk az egy szo­ba konyhás házunktól, ahol Lepos zsebSisl — Hatvanegy, átlagosan 160 négyszögöles telket parcellá­zunk a vízlépcsőépítőknek ké­szülő felvonulási lakótelep fö­lött. De az OVIBER — tudo­másunk szerint — még nem döntött arról, mekkora terü­let .szükséges ehhez, így mi sem tudunk lépni — magya­rázza Melisek László, a nagy­községi tanács műszaki fő­előadója. — Ez érthetően nyugtalanítja az embereket. Azt sem tudjuk, hogy a ter­vezett víztisztítómű Vácott, vagy Nagymaroson épül, s a gerincvezetékre ráköthe­tünk-e? Szob például orr­hosszal előttünk jár, akár a csatorna, akár az út ügyében, mert mi évtizedek óta erre a beruházásra vártunk. Jóllehet anyagi erőforrásaink akkor is szűkösek voltak, ma is meg­lehetősen azok. A VII. ötéves tervben mindössze 245 millió forint áll rendelkezésünkre, ebből 175 millió az intézmé­nyek fenntartási költsége, mai áron. További hatvanmilliót az eddig feltárt pincerendszer megszüntetésére kell fordíta­nunk. Marad tehát tízmillió, amihez évi egymilliót számít­hatunk a településfejlesztési hozzájárulásból. Ezen felül már csak a társadalmi mun­ka értéke jöhet szóba, igaz, ez tavaly hétmilliót hozott, A tanács fejlesztési alapjából csak a legszükségesebb dol­gokra futja, és addig nyújtóz­kodhatunk, ameddig a taka­rónk ér. A község gyarapo­dása szempontjából tehát va­lóban létkérdés a beruházás megvalósulása. Ezzel minden­ki tisztában van, s állítom, örülünk is neki. Átmeneti megadás Ennek ti vége . •; — Fejfájást a Kéziszerszám­gyár galvánüzemének sorsa okoz — kapcsolódik a beszél­getésbe Ádám Tibor, a nagy­községi pártbizottság titkára. — Annak idején, amikor a Nagymarosi Gépgyár meg­szűnt, kétszáz embernek kel­lett új munkahely után néz­ni, s van, aki hat év óta nem talál magára. Most újabb 60—80 munkalehetőséget kell teremteni. Helyben az embe­rek töredéke sem tud elhe­Mindenre nem futja Veress Jenő felvételei lyezkednl. Az építkezésen persze dolgozhatnak majd, de ez csak átmeneti megoldás. — Aztán az áram- és a víz­szolgáltatás — folytatja Szir­tes József né, a Háziipari Szö­vetkezet főkönyvelője. — Két­naponként áramszünet van, este zseblámpákkal közleke­dünk. A kutak már a mosta­ni terhelést sem győzik, már­pedig itt a lélekszám ugrás­szerűen nőni fog. Idegen em­berek jönnek, sokan félnek, hogy a közbiztonság helyzete pem lesz rózsás. — Az illetékesek ismerik ezeket a félelmeinket, nyil­ván meg is teszik a szüksé­ges lépéseket — szól dr. Snei- der Tiborné, a helyi népfront­bizottság titkára. — Eddig azonban kevés információt kaptunk a fejleményekről, a megtett intézkedésiekről, így nem tudjuk kellőképpen tá­jékoztatni a lakosságot a sok nyitott kérdésről. Hogyan bő­vítjük majd az egészségügyi hálózatot, az általános isko­lát, a kereskedelmi ellátást? Hiszen ezek a témák élesen vetődnek majd fel, s lépni kell, mielőtt megérkeznek az építők. Valóban, felelősen ma alig­ha válaszolhatunk. Tény vi­szont, hogy az egyik legké­nyesebb ügy. a kisajátítás, embereségesin, méltányosan történt. Ez feltétlen bizal­mat adhat a továbbiakra is. Fazekas Eszter @ A téli szünet után megkezdődött a tanítás az iskolákban. Czóbel Béla festőművész alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt meg Szolnokon. Q Pécs adott otthont a nemzetközi galambkiállításnak. @ A hét hí­re az is, hogy a Méréstechnikai és Automatizálási Tu­dományos Egyesületben vitaülés témája volt automa­tikaivarunk helyzete és várható fejlődése. Kellemetlen tapasztalatokat szereztek megyebeli városaink némelyikében, szolgálatba ál­lítva az automatika vezérelte közlekedésirányító lámpákat. A kellően ki nem próbált, fel­tételezhetően pontosan be sem állított eszközök néhány óra alatt csinos dugókat hoztak össze szesz éles váltakozáséi pirosaikkal, zöldjeikkel, sár­gáikkal a főútvonalakon, meg­bolondítva járművezetőket, gyalogosokat egyaránt. Amiről persze nem az automaták te­hetnek. A holt asZköz pusz­tán végrehajt, az utasítások megfogalmazója, betáplálója, s még előbb, az automatika egységeinek gyártója, össze­szerelője, végellenőre a vét­kes, ha az eredmény nem egyezik a várttal, a szükséges­sel. Sokszor nem egyezik. Az első, mai értelmű auto­mata az óraszerkezet volt, azaz több száz esztendős múlt­ra tekinthet vissza az az ipar, amelynek napsütéses sorsát valójában a huszadik század hozta meg. Automaták persze voltak korábban is — csak az a kérdés, s ez ma is kérdés, mit nevezhetünk automatá­nak — azonban éppen igazi értelmük, tömegességük hi­ányzott. Századunk ebben ho­zott alapvető változást, mind többet bízva automatákra. An­nak idején nagy eseményként jegyezték fel a Szerszámgép- ipari Művek Fejlesztő Intéze­tében az első, magiük tervezte, gyártotta számjegyvezérlésű megmurikálóközpont — amit á' köznyelv, tévesen, szerszám­gépként tart számon — elké­szülését. Napjainkban az , in­tézetben rutinműveletnek szá­mítanak az ilyen és hasonló feladatok, amint nem külön­legességek — sőt, megszokot­tan elengedhetetlenek — a különböző folyamatirányító au tematikák a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál, a Dunamén- ti Hőerőmű Vállalatnál, az automatizálás pneumatikái ágát hasznosító szerelőpadok a Ganz Árammérőgyárban, a fél- és teljesen automata kö- szörűberendezések a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Példákat említettünk, s bár van több is — közöttük a he- gssztőberendezéseké a megye közúti jármű-gyártó iparában, takarmánykeverőké a mező- gazdasági üzemekben —, amint szintén sokféle esetre hivat­kozhatnánk az utólagos auto­matizálás lehetőségeinek bizo­nyítására, mindezek ellenére azt ne higgyük, automatikusan zöld útja van az automatizá­lásnak. Kemény győzködés ez, sokféle eltérő érdek össze- gömbölyítésével, csiszolgatásá­éval, a szükséges forintok ke­resgélésével. A közlekedésiesz- köz-iparban a legutóbbi négy évben 34 százalékkal nőtt az egy fizikai foglalkozásúra jutó gépek, berendezések — bruttó — értéke, de milyen ennek a gyarapodásnak az összetétele? Ugyanakkor a mész- és ce­mentiparban csupán 5,6 száza­lékos bővítésre futotta, azaz tetemesek az iparterületek kö­zötti eltérések, s gyakran ma­ga a fejlesztés sem igazi fej­lesztési, nem hoz minőségében mást, nem bízza például auto­matákra azt, amit azok hibát­lanul megoldanának. S azért nem teszi ezt, mert nincsen pénz ezekre az eszközökre. S ha fenne is, sokkal többe ke­rülne, mint a hagyományos megoldás, az olcsó munkaerő foglalkoztatása. Itt rejlik a magyarázata annak, miért nem ^automatikus az automatizálás ügyében a haladás. Figyeljük csak, nagy tudású elődeink egyike, Eötvös József miként gondolkodott. Azt ír­ta: „A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használ­ják, elkopik, ha a földön he­ver, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozs­dásodni.’’ A tapasztalatok azt mutatják, automatizálás dol­gában — de sajnos, nem egye­dül abban — hajlamosak va­gyunk a földön heverni, el­rozsdásodni, miközben másutt inkább elkapnak; haladnak. A népgazdaság hetedik ötéves tervéről szóló törvény — ter­jedelmes 18. paragrafusában — világosan megszabja a mű­szaki fejlesztés témánkra vo­natkozó irányait. Ami fontos. Irányokban azonban — lás­suk be — eddig sem szűkölköd­tünk. Jelenleg 2200 nemzetkö­zi kooperációs szerződése van az iparnak, ezeknek azonban csak töredéke kapcsolódik a valóban korszerű technoló­giákhoz, benne az automati­záláshoz ... Milyen jó lenne egy lendületet adó automata...! Mészáros Ottó í <; i I á.v; ; I i Visszavonhatatlanul pusztulásra ítéltetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom