Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
2 1986. JANUAR 2., CSÜTÖRTÖK Vezető politikusok újévi üzenetei Bizakodás és remények világszerte Az újév alkalmából számos Vezető politikus intézett üzenetet a világ népeihez. Az óesztendő úgy él majd emlékezetünkben, mint a megfeszített munka, a remények és a jövőbe mutató bátor tervek éve — mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az újévi televíziós nyilatkozatában. Mihail Gorbacsov kiemelte: az 1986-ban kezdődő új, XII. szovjet ötéves tervidőszak előirányzatait az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsításával kell teljesíteni. Hangsúlyozta, hogy az új esztendő legjelentősebb belpolitikai eseménye az SZKP küszöbönálló XXVII. kongresszusa lesz. Megemlékezett arról, hogy a tavalyi év a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója volt, majd kijelentette: a háborús veszteségek feletti fájdalom is arra kötelez, hogy mindent megtegyünk egy hasonló tragédia elkerülése érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány, a szovjet nép akaratához híven, mindent megtesz a béke megőrzéséért, a nukleáris összecsapás veszélyének száműzéséért és a jóvátehetetlen megakadályozásáért — mondta Mihail Gorbacsov. Az emberiség számára ritka alkalom nyílik 1986-ban arra, hogy megteremtse a békét — hangsúlyozta újévi üzenetében Jaiver Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuel- lár különösen ígéretesnek nevezte, hogy a két nagyhatalom tavaly elindult csúcsszintű párbeszéde az idén folytatódik. A közelgő nemzetgyűlési választásoknak és a gazdasági helyzetnek szentelte üzenetét Francois Mitterrand francia államfő. Újévi beszédében Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke egyebek mellett kifejtette, hogy „a világ- gazdasági válság okozta nehéz körülmények, egyes belső hiányosságok és ellentmondások közepette Románia új, fontos lépést tett előre a szocialista rend megszilárdítása, a haladás és a civilizáció, az egész nép anyagi és szellemi jólétének emelése útján”. A belső helyzet normalizálódását, a nemzeti egyetértés elmélyülését emelte ki' újságírókkal folytatott újévi beszélgetésében Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Államtanács elnöke. Jaruzelski hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986- ban is kulcsfontosságú az ország számára, s a lengyel népnek közös erőfeszítéssel kell felülkerekednie az anyagi gondokon is. Bulgária végrehajtotta tavalyi társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, az óesztendővel zárult VIII. ötéves terv előirányzatait pedig túlteljesítette — közölte üzenetében Tódor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke. Daniel Ortega nicaraguai államfő az óesztendő utolsó napján mondott rádióbeszédében felszólította a lakosságot: ha szükséges, fegyverrel védje meg az országot egy esetleges katonai agresszióval szemben. Bejelentette azt is, hogy a kormány 1986-ban béremeléseket szándékozik végrehajtani, de nem kíván a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni pénzügyi segítségért. Mauno Koivisto finn államfő újévi tv- és rádióbeszédében döntőnek nfevezte az elkövetkező hat hónapot a fegyverkorlátozási tárgyalások szempontjából. Koivisto megállapította: a nukleáris kísérleti robbantások betiltása fontos lépés lenne a fegyverkorlátozási megállapodás útján. Kormányának 1986-os kül- és belpolitikai célkitűzéseit vázolta újévi sajtóértekezletén Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök. Az előbbiek sorában vezető helyen említette a szovjet—japán viszony megjavítását, hangoztatva, hogy ez a szigetországi kabinet egyik fő törekvése az idei esztendőben. Nakaszone Jaszuhiro megerősítette, hogy kormánya nagy várakozásokkal tekint Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter január 15-én .kezdődő japáni látogatása elé, a kétoldalú kapcsolatok jelentős kiszélesítését várja tőle. Washington szabad kezet adott Tel Avivnak Líbia-ellenes vádaskodások Az elmúlt napok ellentmondó nyilatkozatai után az amerikai kormányzat egyértelműen jelezte: egyetért mindenfajta akcióval, amelyet a terrorcselekmények megtorlására hajtanak végre, sőt adott esetben maga is kész ilyen lépésre. Ez a Fehér Ház és a külügyminisztérium hétfői és keddi állásfoglalásaiból derült ki. Mint ismert, a bécsi és a római merényleteket követően a Fehér Ház elsősorban olyan nyilatkozatokat tett, amelyek „önmérsékletet” követeltek Izraeltől. Ezt követően azonGESZTUSOK A z óév utolsó és az új év első napjai hagyomásan nem bővelkednek nagyszabású világpolitikai eseményekben; koriunk történelemformálói is kipihenik a 365 nap alatt felgyülemlett fáradtságot, s egyben újabb feladatokra készülnek. A politikusok küldetése nem csekély: meg kellene próbálni közelebb vinni a világot a biztonság, a bizalom erősítését egyértelműen szolgáló tettekhez, a konkrét megállapodásokhoz, az erőegyensúly megőrzésén alapuló valódi békéhez. No«, ebből a szempontból jobban talán nem is kezdődhetett volna az 1986-os esztendő. Az a tény, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök televízión keresztül kölcsönösen üzenetet intézett az amerikai, illetve a szovjet néphez — a két nagyhatalom vezetőjének olyan gesztusa, amely igazolni látszik a jövőt illető, egyelőre még szerény optimizmust. Hiszen, ha e köszöntők csak előlegezik a kölcsönös cselekvés szándékát, már akkor is tovább él a remény. A Szovjetunió újabb és újabb javaslatokkal próbálja megszilárdítani a kialakulóban lévő kedvezőbb légkört. Hazája népéhez intézett újévi köszöntőjében Mihail Gorbacsov például a legsürgetőbb feladatnak nevezte a nemzetközi kapcsolatok „civilizáltabbá tételét”, azaz hogy a fegyverkezést és az erőszakot mihamarabb váltsa fel a leszerelés és a szilárd béke létrehozása oly sok válsággóccal terhelt földünkön. A főtitkár szavainak jogosságát támasztja alá — sajnos — az óév utolsó napjának kivonatos eseménykrónikája. Merényletek és merényletkísérletek, kiújult harcok Libanonban (ahol pedig épp a napokban írták alá a 10 éves polgárháború „végleges” lezárására hivatott békeokmányt), zsidó túsz kivégzése Dél-Libanonban és a párizsi zsinagóga elleni pokolgépes akció tervének leleplezése ... Az efféle hírek hallatán a kommentátor időnként elcsügged: mi lesz veled, világ? Alapjában véve azonban bizakodik, hogy a tervek és remények, a jó szándékot nyomatékosítő gesztusok találj* egy régi-új korszak, az enyhülés kezdetét jelentik. Azt. hogy a tavalyi genfi nyitány és az 1986-ra és 1987-re remélt folytatás jobb irányba tereli az emberiség már-már kátyúba jutott szekerét... D. L. XSAK RÖVIDEN... AZ IRAKI LÉGIERŐ kedd este sikeres támadást hajtott végre egy „fontos tengeri célpont” ellen — közölte Bagdadban egy iraki katonai szóvivő. (Irak az olajszállító tartályhajókat jelöli ezzel a kifejezéssel.) Az ÍRNA iráni hírügynökség árból adott hírt, hogy iráni harci gépek szerdán iraki távközlési berendezéseket bombáztak az ország északkeleti részén. KÉT RENDŐR életét kioltotta, egy harmadikat pedig súlyosan megsebesített szerdán az észak-írországi Armagh városában egy szemetes kannában elrejtett és alig egy perccel éjfél után felrobbantott pokolgép, valamint a detonációt követően rájuk zúdított golyózápor. A 'robbanószerkezetet három fegyveres robbantotta távirányítással az egyik közeli házból. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG a nyugtalanság és erőszak újabb hullámán érkezett az 1986-os évbe. Tíz feketék, illetve félvérek lakta elővárosból jelentettek tiltakozó megmozdulásokat. A rendőrök tizenegy személyt letartóztattak. Egy félvért a rendőrök kedden este Fokváros környékén agyonlőttek, mert társaival állítólag köveket dobáltak egy rendőrautóra. A rendőrség közlése szerint holtan találtak két, a hatóságokkal együttműködő feketét. Feltehetően meglincselték őket. ban az amerikai álláspont fokozatosan módosult, s eljutott odáig, hogy Reagan elnök szóvivője szerint az Egyesült Államok részéről „tökéletesen rendben levő”, ha a különböző terrorista csoportok ellen „megtorlást” hajítanak végre. Ezt a kijelentést az amerikai sajtó úgy értékelte, hogy Washington végül is szabad kezet ad Tel Avivnak bármiféle katonai megtorló akcióhoz, s csupán azt akarja biztosítani, hogy az ne járjon súlyosabb következményekkel az Egyesült Államok közel-keleti politikája számára. Amerikái részről ezzel együtt mindinkább Líbiát igyekeznek felelőssé tenni a különböző terrorakciókért. A külügyminisztérium többízben is aláhúzta, hogy a legutóbbi merényletekért állítólag felelős palesztin személyek, Abu Ni- dal csoportjá Líbia támogatását élvezi és a szervezet egyes részlegei Líbiában vannak. . Gorbacsov és Reagan televíziós beszéde Óhaj a kapcsolatok erősítésére Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke — a két ország vezetőinek korábban kötött megállapodása alapján — rövid televíziós beszédben köszöntötte a másik ország lakosságát. A január elsején elhangzott újévi üzeneteket az alábbiakban ismertetjük: Jó jelnek tekintem, hogy az Új évet, amelyet nemzetközi békeévvé nyilvánítottak, azzal kezdjük, hogy közvetlen üzeneteket váltunk. Reagan elnök a szovjet néphez. én pedig önökhöz szólok — jelentette ki Miha 1 Gorbacsov újévi televíziós üdvözletében. Gorbacsov aláhúzta: az üdvözletek cseréje reményteljes jele annak, hogy kedvező változás következik be a két ország kapcsolatában — még akkor is, ha ez a változás egyelőre csak kisgbb is. Ez a pár perc számomra jelentőségteljes jelképe annak, hogy kölcsönösen törekszünk a közeledésre egymás felé — hangoztatta, utalva arra, hogy ez a folyamat a genfi csúcstalálkozón kezdődött. Még mindig széles a bennünket elválasztó szakadék. Nem lesz könnyű ezt áthidalni, de Genfben úgy véltük, hogy meg van rá a lehetőség. Ha sikerül az áthidalás, akkor ez nagy ünnep lesz, olyan ünnep, amelyet népeink képesek megteremteni a béke érdekében —. mondotta Mihail Gorbacsov újévi üdvözletében. Reagan beszédében felidézte az alig egy hónapja tartott genfi csúcstalálkozót, s azt olyan „jó kezdetnek” minősítette, amelyre az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokban és években kész építeni. Az amerikai elnök a genfi találkozóról szólva azt nevezte az egyik legfontosabb eredménynek, hogy Mihail Gorbacsovval egyetértettek: szükség van mindkét fél nagyméretű nukleáris fegyvertárának csökkentésére, és az atomháborút nem lehet megnyerni, megvívni pedig nem szabad. Reagan a továbbiakban sokat bírált hadászati védelmi kezdeményezése mellett érvelt, s azt olyan rendszernek állította be, amely senkit nem veszélyeztet. Reagan végezetül az amerikai nép nevében boldog és egészséges új évet kívánt a szovjet népnek. A kubai forradalom évfordulóján Január elseje, a kubai forradalom győzelmének 27. évfordulója^ alkalmából vezércikkben tekint vissza az elmúlt több mint negyedszázados útra a Granma, a Kubai KP KB napilapja. Az újság megállapítja, hogy 1959 óta több nehéz időszakot élt át az ország. A lap kiemeli ugyanakkor, hogy 1985-ben a társadalmi össztermék 4,8 százalékkal növekedett, amikor a latin-amerikai és karibi országok többségében stagnált vagy visszaesett a termelés. A lap a termelőmunkában újabb erőfeszítésekre hívja fel az ország lakosságát. Végül rendkívüli fontosságúnak nevezi az 1986-os esztendőt különös tekintettel a KKP februárban tartandó 3. kongresszusára. Dzsemajel elnök sértetlen maradt Kettős merénylet Bejrutban Szilveszter napján merényletet kíséreltek meg Amin Dzsemajel libanoni elnök ellen és percekkel később kis híján megölték a „Libanoni Erők” egyik vezetőjét, Asszad Saftarit, aki a damaszkuszi egyezmény egyik kidolgozójának tekinthető. Az elnöki autókonvojt kézi irányítású rakétagránáto'kkal lőtték és megszólaltak az automatafegyverek is. Dzsemajel testőrségének nyolc tagja megA PFSZ érvényt kíván szerezni a februári szerződésnek Jasszer Arafat nyilatkozata A palesztinoknak joguk van a fegyveres ellenállásra és harcuk folytatódik az izraeli megszállás ellen — hangsúlyozza Jasszer Arafat abban a nyilatkozatban, amelyet a WAFA palesztin hírügynökség tett közzé az El Fatah első fegyveres akciójának 21. évfordulóján. A PFSZ vezetője közölte azt is: szervezete érvényt kíván szerezni a tavaly februári szerződésnek, amely közös Jordán—palesztin erőfeszítéseket irányoz elő a közel-keleti béke megteremtésére. Jasszer Arafat hangsúlyozta Egyiptom fontosságát a folyamatban, s kijelentette, hogy az országnak „ismét el kellene foglalnia természetes helyét az arab nemzetek között”. (Mint ismeretes, Egyiptomot 1979-ben kiközösítették az Arab Ligából az Izraellel aláírt küiön- béke-szerződés miatt.) Az első Fatah-akció évfordulóján pokolgép robbant egy izraeli katonai épület közelében, Jeruzsálemtől nem mesz- sze, s gránátokat hajítottak egy izraeli támaszpontra a megszállt nyugati parton is — közölték izraeli illetékesek. A jelentés szerint sebesülés nem történt, de a hadsereget készültségbe helyezték további akciók megelőzésére. sebesült, két autót a támadók szétlőttek, de az elnök sértetlen maradt. Nem sokkal később két rakéta érte azt a gépkocsit, amelyben Asszad Saftari utazott. Az autó csomagtartója közelében robbanó gránátok megölték Saftari egyik testőrét, egy másikat pedig megsebesítettek. Saftari élve került ki az autóból. Mindkét merényletkísérlet a „keleti” keresztény oldalon történt. A történtek súlyát csak fokozza, hogy a libanoni elnököt csütörtökön Damaszkuszba várják: Asszad Szíriái elnök ekkor kísérli meg, hogy a libanoni államfőtől megszerezze a háromoldalú egyezmény „törvényességét” szavatoló szentesítést. ARUBA Január 1-től üj állam tűnt fel a világ térképén: Aruba. A Holiand-Antillákhoz tartozó kis sziget — területe 110 négyzetkilométer, lakossága S3 (H)0 fő — Venezuela partjainak közelében található. Az új állam egyelőre nem lesz teljese* független: külügyeit és hadligyét 1996-ig még Hollandiából intézik. A sziget lakói 1930 óta követelték függetlenségüket, ám Hollandia annak megadásához csak 1993-ban járult hozzá, a feltételül szabta a tízéves átmeneti Időt. A sziget lakóinak fö bevételi forrása az idegenforgalom. Nem kegy, de nem lehet parttalan vita sem A pártdemokrácia gyakorlata A közelmúltban zajlott le a/ az országos tanácskozás, amelyen elméleti kutatók és gyakorló pártmunkások a pártdemokrácia kérdéseit, fejlesztésének feladatait vitatták meg. A tanácskozás mondanivalójának tartalmi jellegét jól érzékeltette jelmondata, a XIII. kongresszus határozataiból kiemelt Idézet, mely szerint: a párton belüli demokratikus, nyílt közösségi viszonyok hatnak az egész közéletre. A pártdemokráciáról általában szólva megállapítható, hegy rendben mennek a dolgok. A vezetésben érvényesül a kollektivitás és az egyszemélyi felelősség, rendszeresek a testületi ülések, mindenkinek jogában áll, hogy véleményét kinyilatkoztassa, érvényesül a demokratikus centralizmus, az érdekvédelem stb, stb. A párt vigyáz arra, hosy ne statikus kérdésként kezeljük a demokratizmust, ezért folyamatosan maga kezdeményez a továbbfejlesztés érdekében. Mint minden egyéb területen, e témánál is fontos, hogy ne csak általánosságban beszéljünk, hiszen a megítélés alapját a konkrét esetek képezik, akkor is, ha egy-egy konkrét esetből nem lehet, nem is szabad általános következtetéseket levonni. Alapszervezeteink, azok vezetői többségükben jól értelmezik a demokratizmust, annak gyakorlati érvényesüléséért — úgy alapszervezeten belül, mint egész hatókörük területén — sokat fáradoznak. Biztosítják, hogy a tagság, a dolgozó kollektívák időben megkapják a szükséges információt, hogy a döntések előtt véleményt mondhassanak — hogy alkotóan lehessenek részesei a döntéshozatalnak és a végrehajtásnak. Ilyen esetekben a tagság érzi irányító ellenőrző szerepét, nincs fásultság, befelé fordulás, aktívak a taggyűlések, s kellő aktivitást tapasztalunk a ‘munka folyamatában is. Zavartalan a párt- és a tömegszervezetek kapcsolata. Vannak természetesen ellentétes, negatív példák is szép számmal, amikor például a titkár kisajátítja a pártszervezet döntési, véleményezési jogkörét, amikor az alapszervezet tagsága csak arra van kárhoztatva, hogy meghallgassa a döntéseket és érezze kötelességének a mások által kitaláltok végrehajtását, amikor csak a vezető posztokat betöltőknek lehet véleménye, igaza. Csodálkozhatunk-e azon, ha az ilyen esetekben a párttagság passzív, ha a pártépí- tós nehezen megy. ha a rossz közérzetről beszélnek párttagok és párton kívüliek, ha az egész munkahelyi demokrácia akadozik? Pártunk — kivéve néhány évet — mindenkor nagy figyelmet fordított arra, hogy a párton belül a szocialista demokrácia -maradéktalanul érvényesüljön. Váltottuk, valljuk, hogy csakis az együttes gondolkodás, a1 vélemények nyílt feltárása, ütköztetése vezethet eredményekre. A vita ébren tart, segít a helyes út megtalálásában, erősít bennünket. A hallgatás, a vélemények elhallgatása elaltat, félrevezet, gyengít. A párton belül nem lehetnek kényes kérdések. Helytelen az a gyakorlat, amikor misztifikálják a döntést előkészítő testületi üléseket. Ez az ország a dolgozóké, akkor hát miért ne hallgatnánk meg az érintettek véleményét, javaslatait. Hiszen értük, csak velük, s nem ellenük lehet dönteni és tenni. Társadalmi méretekben tekintélye van pártunknak, érvényesül vezető szerepe. Többségében tisztelet övezi a párt- szervezeteket, az egyes párttagok önzetlenségét, felelős tettrekészségét is. Az elismerés annak a társadalom érdekében kifejtett szolgálatnak szól, melynek eredményeként jó a politikai közérzetünk. Elismert tény. hogy a folyamatok fő mozgatója a párt, amely mindenkor nagy fontosságot tulajdonított tömeg- kapcsolatai erősítésének. S tette ezt nem csupán taktikai megfontolásokból. ■ Természetes, hogy amikor az ügyek rendben mennek, nem ismételgetjük a párt bölcsességét, felelősségteljes vezető szerepét, tevékenységét. Ám szinte reflexszerűen hangzik fel a kérdés a problémák, a kedvezőtlen esetek kapcsán, hogy hol volt a párt?, miért engedi a párt? Különböző információs kérdésekkel, ok okozati összefüggések magyarázatáért naponta fordulnak a párttagokhoz munkatársaik, a te biztos tudod! megjegyzés kíséretével. S valóban, általában meg is kapják a várt felvilágosítást. Előfordul, hogy a párttagság maga sem kapott kellő infor- . máciőt. A tagsággal sem beszélték meg az elképzeléseket, nem kérték ki véleményét, így aztán maguk sem értenek dolgokat, nem tudnak megmagyarázni, leszerelni, vagy éppen mozgósítani. A pártdemokrácia mindenek előtt azt követeli, hogy elsősorban a párton- belül legyünk nyíltak, őszinték, véleményt meghallgatok és tisztelők, hogy érvényre juttassuk az együtt gondolkodást, és együtt cselekvést, hogy biztosítsuk a jó értelemben vett egyenlőséget, hogy a jogokat és kötelességeket összhangban tudjuk kezelni. A pártdemokrácia érvényesítése megköveteli azt is, hogy cnmagukon túl kellő figyelemmel viseltessünk szövetségeseink, elsősorban a szervezett dolgozók iránt, hogy a gyakorlatban érvényesülhessen az elv, miszerint pártunk nemcsak a végrehajtásban. hanem a politika alakításában is számit szocialista társadalmunk építőire, minden szövetségesünkre. Miként a demokráciát, úgy a pártdamokráciát sem lehet csak egyoldalúan értelmezni. A vita, a véleménynyilvánítás lehetősége nem jelenthet part-
