Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
4 1985. DECEMBER 14., SZOMBAT Pénz, munka a fejlődéshez Megtalálták a járható utat Követőkre vár a budakeszi példa Programot ad a motorosklub 9 Pest és Fejér megye ha- y, tárán nyújtózó 720 lelkes jí kisközség Pusztazámor. p Lakói mondják, ez már a j! világvége, innen nem vezet 9 út sehová. Minthogy nincs jí is tovább, a faluvégen for- ^ dúl a busz is, amely a kö- zös tanácsú Sóstóion át p Budapestről, gyakrabban a p körzetközpont Érdről jár £ ide. Környezete csodálatos, Jí még most, telelőn is, a szí- p nevesztett flórával. A p dombok karéja, az erdők, p mezők egész éven át gyö- p nyörkcdtetö panorámája, a ú jó levegő vonzza ide a fő- íj városiakat. Gomba módra ^ szaporodnak a hétvégi há- ^ zak c tájon. Persze, ez ^ nem jelenti azt, hogy az % itt élőknek egész éven át | kész nyaralás az életük. % Hiszen küszködnek az £ agglomerációs kistelepülés ^ minden átkával. Örökül ^ kapott s gyülemlő, talán í belátható időn belül ki '* sem heverhető bajaival. Tudják, hol lakik Kapott hát jócskán útrava- 3ót az idei nyáron újjáválasztott tanács minden tagja. Itt, Zámorban az elöljáróságé, amely az újjáalakulás óta a kisközség népképviseleti, ön- kormányzati szerve. Az általuk képviselt közösséget érintő fontosabb kérdésekben minden döntést csak egyetértésükkel hozhatnak. Az esetleg nem tetszőket vétójukkal keresztülhúzhatják. Ezzel talán már mérhető is e testület súlya. A pusztazámoriaknak öt tanácstaguk — és négy póttanácstaguk — van a közös tanácsban, ök alkotják az elöljáróságot, élén Csóli Csaba üvegcsiszoló kisiparossal. A fiatal elöljáróval — elöl járáság-vezetővel ? — meg a közös tanács vb-titká- rával, Rozbora Ferencnével a nyáron folytattunk beszélgetést az új képviseleti szervről. Mi is ez, mi a feladata? Ha voltak is elképzeléseik, még bizony akkor csak tanulták, ízlelgették a fellapozott jogszabálygyűjteményből idézett szavakat, gondolatokat. Most sort kerítettünk a beszélgetés folytatására, s csatlakozott hozzánk Békési Géza építésztechnikus, tanácstag, aki Csóli Csabával együtt a közös tanács végrehajtó bizottságának is tagja. A faluközpontban, dombon álló öreg épület, a volt tanács, majd tanácsi kirendeltség ad helyet az elöljáróságnak, társbérletben az orvosi rendelővel és a postával. Heti két alkalommal általános igazgatási és adóügyekben itt tartanak fogadónapot, de az emberek tudják, hol lakik az elöljáró, és felkeresik otthon is. Persze, legtöbb ügyüket, mint eddig is, most is a közös tanácsban intézik Sóskúton a zámoriak. Mint ez szóba jött, van ezzel ott gond. Mert az egyébként is maroknyi tanácsi apparátusban két státus betöltetlen. Szükségük lenne pénzügyi és szociálpolitikában jártas szakemberre ahhoz, hogy gyorsabban intézhessék a lakosság dolgait. Ebben nem tud segíteni az elöljáróság. Az utolsó fülerakböl Miben tud? Sok mindenben, ez időközben bebizonyosodott. Ügy tűnik, magára talált a pusztazámori elöljáróság az elmúlt hónapokban. Képviselő és összekötő kapocs a település és a közös tanács között. — Tudtuk, nagyok a velünk szemben támasztott követelmények, de hiszen?, hogy megoldhatatlan problémák nincsenek, csak tudni kell rangsorolni azokat. S ahogy elképzeltük a választások előkészítése idején és utána: nem vagyunk egyedül dolgainkkal. Mert ugyan az elöljáróság csak öttagú, de a helyi népfrontbizottsággal már 17-en vagyunk. így könyA kastély Iskolára is ráférne a tatarozás nyebb kapcsolatot tartani a lakossággal, intézni, szervezni közös ügyeinket — mondta Csóli Csaba. Igaz, azóta jutottak már valamire, az említett közös ügyekben. Jó törekvése volt az új tanácsnak, amelyért a fiatal, most megválasztott tanácselnök, Szol- nokiné Schober Erika harcolt: először letenni valamit az asztalra, hogy megnyerjük céljainkhoz a lakosság egyet- érését, közreműködését. Az utolsó fillérekből, ami megmaradt az ötéves terv utolsó esztendejére, jutott Pusztazá- morra is. Rendbe tették a Rákóczi és a Bartók Béla utcát meg az Erkel utca elejét, pótolták a közvilágítást a kritikusabb szakaszokon. A napokban alakult meg egy ifjúsági klub a kultúrházban, ifj. Madari András vezetésével. Ennek szánták azt a feladatot is, hogy a KlSZ-alap- szervezet magja legyen. — A régi kívánság, a gázcseretelep létesítése is több mint terv — vette át a szót Békési Géza. — Folyamatban van, csakúgy, mint a sportpálya építése. Az utóbbi ön- tevékenységünk eredménye lesz. Ezek a könnyebben megoldható dolgaink, de hogy mi lesz a Sasad Tsz tulajdonában levő düledezó épületekkel, az elhanyagolt, gazos belterületekkel, azokról még szót kell váltanunk a tsz vezetőivel. Mi tudnánk mit kezdeni velük. Tájékozott emberek Ezeket szóvá tették az októberi falugyűlésen, a jogos, időszerű észrevételek, javaslatok sorában. Ilyen jó hangulatú falugyűlés kevés volt eddig Pusztazámoron — így hallottuk a községben. Ügy történt ez, hogy a jövőt illetően tájékozott emberek gyűltek össze megvitatni településük holnapját. Erről a párbeszédet már augusztusban megkezdte a lakossággal a közös tanács, az elöljáróság és a népfront. Már akkor látszott, hogy a falu támogatja törekvéseiben a maga választotta tanácsát. A legsürgősebb; gyalogos- hidat építeni a régi kastély kertje meletti árkon átívelő keskeny közúti híd mellé, az épületben működő iskola és óvoda miatt. Apropó, kastély! A nagyon szép épület és az arborétumként számon tartott park, vagy inkább a maradványa, s nem utolsósorban értékes kerítése megóvásáért is tenni szándékozik — a többi között — az elöljáróság. Ez persze a műemléki felügyelőségre is tartozik, szűkös anyagiak okán nem is lennének képesek egyedül megbirkózni a feladattal. Az egyszerű kis híd megépítése is csak úgy lehetséges, hogy a pusztazámoriak megszavazták az öt évre az évi ezer forint településfejlesztési önkéntes hozzájárulást. A hídra és az utakra. — Nagy eredménynek tartjuk a település lakosságának Az utca embere a tereken, a parkokban és az aluljárókban is gyakran szembe találja magát csoportokba verődött fiatalokkal, akik nemegyszer hangoskodásukkal, garázdaságaikkal, olykor bűncselekményeikkel zavarják a közrendet, a köznyugalmat. Ilyenkor sokaktól elhangzik a megjegyzés: a rendőrség miért tűri el a rendbontást, az idősebb nemzedék pedig legyint: ezek a mai fiatalok. Ilyenkor általában továbbmegyünk, de vajon hányán gondolunk arra, hogy ezek a tizenévesek miért épp így töltik az idejüket? Eszükbe juí-e, hogy törődtek-e, törődnek-e velük a szüleik, a nevelőik, a környezetükben élő felnőttek? Kaptak-e valaha is megbecsülést, szereteteí? Egy lehetőség Csóli Csaba, az elöljáró Hancsovszki János felvételei áldozatvállaló döntését — szólt közbe a vb-titkár. — Mi már idejében és alaposan előkészítettük az embereket, s a többségi akaratnak megfelelő célt tűztünk ki. — Elképzeléseinknek kizárólag az anyagiak hiánya vet gátat — folytatta Csóli Csaba. — Ezért határoztuk el, hogy telekparcellázásba fogunk a féloldalas utcákban, ahol már van villany és víz is. Szóval, törjük a fejünket, honnan teremtsünk elő újabb pénzt, amivel megint kezdhetünk valamit, ha a két kezünk munkájával is segítünk. Számíthatunk arra, hogy az itt élő emberek akarnak, s készek is tenni településünk fejlődéséért. Kádár Edit A fiatalabb korosztály különösen igényli, hogy valamilyen csoport tagja legyen. Viszont, ha a társadalmilag elfogadott közösségek, csoportok nem nyújtanak olyan programokat, és nem közvetítenek olyan módon értékeket, amelyek vonzóak, akkor természetesen nem kívánnak hozzájuk tartozni a fiatalok. Tehát, az erre hivatott közösségeknek kell magukhoz kötni a tizenéveseket, ha nem azt teszik, akkor az aluljárók, a galerik fogadják be őket. A fiatalok bűnözése tehát nemcsak rendőri kérdés, hanem az egész társadalmat érintő probléma. Ezért szükség van az intézmények sokoldalú felkészülésére is, hogy a fiatalok erkölcsi, szellemi fejlődése, illetve beilleszkedése minél sikeresebb legyen. Vagyis, hogy kevesebben szoruljanak a perifériára, kevesebben csavarogjanak, s kevesebben kövessenek el jogsértő cselekményeket. A fiatalok társadalmi beilleszkedési zavarainak csökkentésére, illetve megelőzésére sokféle lehetőség kínálkozik. Például Budakeszin ügyészi felmérés nyomán felvetődött egy motorosklub létesítésének gondolata. Emellett szólt, hogy az intézmény eredményes tevékenységével szerepet vállalhat a fiatalok szabad idejének hasznos kitöltésében, s ezzel csökkenhet a csavargásuk, elkallodá- suk veszélye, és nem utolsósorban a rossz baráti társaság befolyása. Sokoldalúan A társadalmi összefogás erejére számító, országos jelentőségűnek tekinthető kezdeményezés nyomán megkezdődött a szervezés. A fő pat- rónuson, az MHSZ-en kívül bekapcsolódtak a munkába a gyámhatóság, a művelődési és oktatási intézmények, az ifjúsági szövetség és a pártfogók. A feltételek alapján a tanuló vagy munkaviszonyban álló fiatalok körül eddig harmincán jelentkeztek. A közelmúltban tartotta meg a klub első összejövetelét. Budakeszin, az MHSZ székházába a helyieken kívül Solymárról, Budajenőről és Pátyról is eljöttek az érdeklődő 14—17 év közöttiek. Többségükben diákok: az általános iskolák nyolcadik osztályosai, illetve szakmunkás- tanulók, köztük több veszélyeztetett helyzetű is. Néhá- nyukat szüleik is elkísérték, hogy az első alkalommal lássák, milyen is ez a hely, ahová elengedik gyereküket. A klub segéd-motorkerékpár- vezetői tanfolyammal kezdi programját, nem véletlenül. A tagok több mint felének van kismotorja, azonban nem használhatja, mert nincs vezetői engedélye. Ez a lehetőség is vonzotta a fiatalokat, azonban ennél többre is nyílik majd alkalmuk. Erről szólt az MHSZ területi titkára, Iiauzinger Imre, aki rámutatott — többek között —, hogy barkácsoló kisműhelyt is létesítenek, ahöl például öreg autókon s más járműveken tanulhatnak, szerelhetnek, bütykölhetnek a klubtagok. A fiatalokat a lövész-, rádiós- és ejtőernyős- szakosztályokba is várják. Védnökség A klub egyébként sincs magára hagyva: segítésére kilenc különböző állami, társadalmi és gazdasági szerv képviselői együttműködési megállapodást írtak alá. így — egyebek közt — a KISZ megyei bizottsága 100 ezer forintot ajánlott fel, valamint egy oktatónak tizenegy hónapig ezer forint tiszteletdíjat biztosít. Az MHSZ szakmai segítségnyújtást vállal, megyei vezetősége pedig három kismotorkerókpárt ad a közösségnek. A község kisiparosai is tevékenyen segítik a klub működését, például a tervezett kis műhely kialakításával. A KISZ helyi szervezete védnökséget vállalt a klub felett. A késő estébe nyúló beszélgetés után a fiatalok vidáman távoztak, a szülők pedig elégedettek voltak, mivel gyerekeik reményteljes közösségbe kerültek. Ezentúl a klub minden kedden délután három órakor várja az érdeklődőket. A budakeszi példa bizonyítja, hogy lehet a fiatalok érdekében tenni, erre a társadalmi erők mindig mozgósíthatók. Hasznos lenne, ha a budakeszi példa a megyében máshol is követőikre találna. Dr. Orell Ferenc János, a fiatalkorúak ügyésze Rövidesen cserepet is ad A tervek szerint az év végén helyezik üzembe a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat 3-as számú — Dunakeszi — házgyárában a betoncserépgyárat, amelynek gépeit az olasz partner szállította. Az új üzemben évente 20 millió betoncserepet készítenek, ezek a termékek az égetett cserépnél nagyobbak, s így az éves termelés 30 millió hagyományos méretű tetőfedő cserépnek felel meg. A termelés beindításához és megszervezéséhez olasz szakemberek nyújtanak segítséget Randevú az éterben Kábeltánc és a repülőhalak Tessék elképzelni szegény gavallér helyzetét: idejében megérkezik a randevúra, várakozik, várakozik, sehol senki. Egyszercsak figyelmeztetik, hogy a hölgy a hirdetőoszlop túloldalán vár rá, ráadásul nem is egyedül. S éppen ő, az a bizonyos harmadik szól át, s invitálja társaságukba a tanácstalanul toporgó közös ismerőst. Vajon hogyan folytatódhat ezek után az éppen csak kialakulóban lévő kapcsolat ... ? Nem érdemes töprengeni rajta, mert bár konkrét esetről van szó, a malőr nem így esett meg. Csak azért példálóztam vele, hogy ki-ki elképzelhesse, hogyan éreztük magunkat, félig-meddig lemaradva arról a randevúról, amelyet az éterben terveztünk a két, föld körül hajózó magyarral, Fa Nándor hajóépítővel és Gál József gépész- mérnökkel. Mint már többször is hírül adtuk, a monori rádiós versenyállomást is kijelölték ugyanis a körülbelül két és fél évesre tervezett expedícióval való kapcsolat- tartásra. A 9,5 méter hosszú és három méter széles, 11 méteres árboccal felszerelt Balaton 31 típusú vitorlás az Atlantióceánon — Las Palmas és Fokváros között, de a Zöld- foki-szigeteken már túl — bukdácsolt a többemeletes hullámok között. A megbeszélt időpont előtt a monori versenyállomáson már vételirányba fordultak az antennák, Hu- gyák József operátor bekapcsolta a készülékeket. Idegesítsen gyorsan múltak a percek. Már elmúlt 13 óra — a kapcsolatfelvétel megbeszélt időpontja —, de a hölgy egyre csak késett. Egyszer csak megszólalt egy távoli, brazíliai állomás: a PY- 2-PA felajánlotta segítségét. Ráadásul magyar fiú. Ám hiába minden, ő sem találta a Balaton 31-et. Egyszer csak egy magyar közvetítőállomás reccsent ránk. — Fiúk, mi van? A Nándiék a 21 262-es frekvencián várnak benneteket. A rádiósok egymásra néztek. Aztán az égre. — De hiszen a 14 mega 262-esről volt szó! Ami ezután jött, az igazi kábeltánc volt. Néhány perc múlva minden vezeték, zsinór a helyére került. Hugyák József egyik-másik mozdulatát a művészi tornászok is megirigyelték volna. Csak hát addigra már a HA-4-KYN hívójelű állomás forgalmazott — valahonnan Székesfehérvár térségéből, a Csókahegy közeléből — a magyar hajósokkal. Az utóbbiak ugyan elég jól hallottak minket, mi azonban csak halkan és kihagyásokkal. Így azután az a bizonyos „harmadik” közvetített ... nn? A HA-4-KYN hívójelű állomás operátorától (kezelőjétől) tudtuk meg, bár ezt a hangfoszlányokból is kiérez- tűk, hogy az expedíciósok kiválóan érzik magukat. Jó' haladnak, halat is fogtak, sőt volt egy váratlan találkozásuk egy csehszlovák hajóssal A barátokkal, családtagokkal beszélgetve kérték, hogy küldjenek utánuk spanyol nyelvkönyveket és kazettákat, hogv könnyebben forgalmazhassanak az adott nyelvterület rádiósaival. Ám a csomagban mint a hazaiak ígérték, QSR- (hívás-visszaigazoló) lapok is lesznek, amelyeket akár reklámcélokra is lehet hasznosítani. Végül egy érdekes megállapítás — külön kérésre — Fa Nándortól: — Nem igaz — mondta —, hogy a repülőhalak csak egye. nes irányban tudnak repülni. Gál Józsi barátommal a hajó orrán ülve nemegyszer megfigyeltük, hogy akár 40-45 fokos szögben is képesek irányt változtatni. Újra és újra a hullámok taréján landolnak, s onnan lőnek ki szinte rakétasebességgel. Ügy pattognak a vízen, mint a pingponglabda. V. J.
