Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. DECEMBER 17., KEDD Segíteni a hátránnyal indulókat A suszternek sincs cipője Öles hirdetések vagy aprók, meg a gyárkapuk mel­letti táblák tudatják, hol, milyen szakembert várnak. Aki munkát keres, ezekből, vagy ismerősei köréből in­formálódik. Viszonylag kevesek kereskednek a munka- közvetítőknél, mintha élne bizonyos tartózkodás azok­kal szemben. Pedig a mai irodák még csak nem is emlékeztetnek a hajdaniakra, nem szólva arról, hogy a segítségre korántsem csupán a notórius vándor­madaraknak lehet szükségük. piacon kedvezőtlen helyzetből indulók, akik joggal várnak támogatást. Például a meg­változott munkaképességűek, a kisgyerekes anyák, a veszé­lyeztetett fiatalok, köztük az állami gondozottak, a nyug­díjhoz közel állók. Hozzá kell tennem, hogy egymagunkban nern sokra mehetünk, akkor sem, ha kétannyian lennénk. Terveink között szerepel kör­zeti irodák létesítése, de rop­pant fontos az is, hogy a vá­rosi tanácsokkal és pártbizott­ságokkal állandó és jó kap­csolatunk legyen. Ha már a kapcsolatról esett szó, hadd mondjam el: a tanácsoknak köztudottan túlterheltek az előadói, az alkalmazottai, mégis ügyelni kell arra, hogy a munkaerő-szolgálattal fog­lalkozó ügyintéző ne ügyet, hanem embert lásson minden egyes esetben. A hivatalnok szemlélet ezen a területen végképp nem tartható, hisz a termékszerkezet-váltás olyan embereket is kimozdíthat a helyükről, akik sok szállal kö­tődtek műhelyükhöz, még ta­lán gépükhöz is ... A fejekben és a papírra ve­tett tervekben alakul, for­Elsődlegos feladat Pest megyében a munka­képes lakosok száma és a munkaerő-kereslet nagyjából egyensúlyban van. A kínálat és kereslet azonban nem fedi egymást: szakmunkásokat és műszaki középkádereket hiá­nyolnak elsősorban a vállala­tok, de a jelentkezők több­ségükben szakképzetlenek. Ritkán ugyan, de megesik olyan is, hogy egy-egy cégnél időlegesen több a munkáskéz a kelleténél, s szükség lenne az átirányításukra. Vagy itt vannak a bedolgozók, a csök­kent munkaképességűek, akik nehezen találnak maguknak kereső foglalkozást. Az igény­lők és a jelentkezők egymás­ra találását egyre kevésbé le­het a véletlenre bízni. Ebből kiindulva hozták létre a Pest Megyei Tanács égisze alatt működő munkaerő-szolgálati irodát. Lassan egy éve már, hogy egy kicsit eldugott helyen, a megyeháza második emeletén megnyílt a munkaerő-szolgá­lati iroda. Múltja csekély, eredményeinek listája sem túl hosszú, annál ígéretesebb vi­szont a jövője. Tárgyi fel­tételeinek kialakítása is várat még magára, hiszen a mostani egy szoba nem a végleges helyük. Szükség lenne szá­mítógépre is, anélkül egy­szerűen elképzelhetetlen a gyors és pontos közvetítés. Ami az iroda létszámát il­leti, nos rájuk is áll a mon­je. Ottjártamkor adminiszt­rátort kerestek, kevés siker­rel. — No igen/Akármerre né­zünk, mindenütt, csak embert keresnek — fog mondandójá­ba Molnár László, az iroda vezetője. — Ahogy tudatosult a létünk, jöttek sorra, hogy ennyi meg ennyi, ilyen és ilyen dolgozó kellene. Feles­legről persze nem kaptunk hírt, így ha számszerű ered­ményt kérnének számon tő­lünk, bizony nem dicsekedhet­nénk. Valójában azonban ne­künk nem a közvetítés az elsődleges feladatunk, hanem a szakmai irányítás, csak a különlegesebb, helyben nehe­zen elintézhető esetekben há­rul ránk az orientálás. Körzeti irodák Szabó István, a munkaerő­szolgálati iroda négy munka­társának egyike éppen egy ilyen üggyel foglalkozott az imént. ' — Egy ötvenes éveiben járó férfi, képzettségére nézve mezőgazdasági gépészmérnök, keresett munkahelyet. Végig­lapoztam a kartonokat — amelyek egyébként számító- gépes feldolgozásra alkalma­sak — és úgy tűnik, sikerült megfelelő állást találni a szá­mára, a Mezőgép Innokoord irodájában. Ügyfelünk számá­ra ez valódi segítség volt, mert ebben a szakágazatban nincs túl nagy kereslet. De térjünk vissza az iroda szerepének bemutatásához. Az ismertetést Peráth Béla mun. kaügyi osztályvezető egészíti ki. — Fel kell készülnie iro­dánknak például az olyan esetekre, amikor egy-egy cég nagyobb arányú leépítésre kényszerül. Tudjuk jól, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hisz a munkaerő egyre drágább, a vattaember stá­tus anyagi terheit nem lesz­nek képesek cipelni a vál­lalatok. Bárkit elküldeni azon­ban olyan nagy felelősség, hogy azt nem viselheti egy­maga a gazdálkodó. Ekkor jövünk mi — közvetítünk a vállalatok között, akár még külföldi cégeket is bevonva a fölösleg levezetésébe. Itt van­nak azután a munkaerő­málódik az iroda jövője, amely azonban egy sikeres akciót már maga mögött tud­hat. A szó ismét Molnár Lászlóé: Bedolgozókat is — A Tápéi Háziipari Sző vetkezet toborzott bedolgozó­kat. Megyénkben is érdeklőd tek. Mi vállalkoztunk az együttműködésre, hiszen is­mert, hogy különösen vidéken kedvelt forma a bedolgozás. Miután felmértük az igénye­ket, kiviláglott, hogy főként Cegléd, Nagykáta, Monor és Szigéthalom térségében érdek­lődtek a székek gyékény' fonása iránt. Ezt ajánlotta ugyanis a szövetkezet. Azokon a településeken, ahol össze­jött 30-40 vállalkozó, hathetes tanfolyamokon sajátíthatták el a mesterség csínját-bínját. Tizenhat tanfolyam indult és tizennégy jutott el a befeje­zésig. Ismereteink szerint egy híján húsz gyékényező rész­leg dolgozik, többek kö­zött Cegléden, Csévharaszton, Zsámbokon, Öcsán és Sziiget- szentmiklóson. A munkaerő-szolgálat, mint a fentiekből látszik, messze nem azonos a munkaközvetí­téssel. Több, szélesebb körű annál. A munkaerő ésszerű foglalkoztatásáilak elősegítése a fő feladat, amely mellett azonban nem szorul háttérbe az egyes ember gondja sem. Szigethi Teréz Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Tizedik kongresszus Hétfőn az ÉDOSZ székházá­ban megkezdte munkáját a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének X. kon gees z-- szusa. A hét. szakmjii, szak- szervezet — ai artís-íáművé- szek, a filmművészek és film­alkalmazottak, a képzőművé­szek, iparművészek és művé­szeti dolgozók, a Magyar Rá­dió dolgozói, a televíziós dol­gozók, a színházi dolgozók és a zeneművészek szakszerve­zete — több mint 42 ezer tag­jának képviseletében 309 kül­dött vitatja meg az elmúlt öt évben végzett munkát, hatá­rozza meg a következő idő­szak feladatait. A tanácsko­záson részt vett Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Baranyai Ti­bor, a SZOT főtitkára és Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter. A kongresszus írásos be­számolójához fűzött szóbeli kiegészítésében Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára a mű­vészeti élet megítéléséről, a művészek és művészeti dolgo­zók élet- és munkakörülmé nyeinek alakulásáról szólt. Hangsúlyozta: a mai magyar -művészet gerincét olyan vo­nulat jellemzi, amelynek cefltrúmában o valóság, az emberi lét izgalmas és fontos kérdései állnak, amely a hi­teles művészeti igazság fel­derítésére törekszik, s a jelen­kori magyar társadalom hely­zetének őszinte feltárására vállalkozik. Az sem vitatható, hogy tapasztalhatók kedvezőt­len jelenségek, mint a távlat­vesztés vagy az eszmei el­bizonytalanodás. Az MSZSZ működésének politikai és jogi garanciái adottak voltak, tapasztaltuk az elvszerű együttműködésre való törekvést a miniszté­rium, a rádió, a tv, valamint a művészeti vállalatok és in­tézmények vezetői részéről is Ez az együttműködés szolgál alapul a ránk váró feladatok megoldásához az elkövetkező öt évben is — hangoztatta befejezésül Simó Tibor. A párttaggá nevelés gyakorlati tapasztalatai Körültekintő előkészítő munka A XIII. kongresszus hatá­rozatából: „A szocialista épí­tőmunka sikeres folytatásá­nak fő követelménye, hogy erősödjön a párt vezető sze­repe, tovább szélesedjen esz­mei, politikai befolyása. Eh­hez arra van szükség, hogy a párt maga is emelje munká­jának színvonalát, fejlessze munkastílusát és munkamód­szereit: a párt minden szerve, szervezete, minden kommu­nista tegyen eleget a nagyobb követelményeknek...” Ennek érdekében a párt fel­készíti és alkalmassá teszi tag­jait a munka színvonalának javítására és emeli a követel­ményt az új tagok felvétele esetében. A Nagykátai városi jogú pártbizottság is rendszeresen, a napi politikai munka része­ként foglalkozott a tagfelvé­teli munkával, melynek hatá­sára az irányítása alatt áljó területen a határozatoknak megfelelően alakult a tagfel­vételi munka. Különösen a tervszerűség, a szervezettség és az előkészítő-nevelő mun­ka javult. Helyesnek bizonyult az a gyakorlat, hogy konzulenseket kértek fel, akik egyre alapo­sabb munkát végezve foglal­koztak a felvételt kérőkkel. Emellett a pártbizottság éven­ként egyszer csoportos felké­szítőt is tartott, melynek ke­retében széles körű eszmecsere alakult ki a pártról, a párt­munkáról. a párttagok felada­táról, személyes kötelezettsé­geikről és jogaikról. Termé­szetesen, ezek az alkalmak lehetőséget adtak a szélesebb körű politikai eszmecserére is, amelyen elsősorban a helyi gondok kerültek terítékre. Legtöbbjükben e beszélgetés során megerősödött az elhatá­rozás és rövidesen kérték fel­vételüket. Néhányan közülük, -közelebbről látva a feladato­kat, a kötelmeket, visszalép­tek. Velük kapcsolatosan ar­ra ösztönöztük a pártszerve­zeteket, hogy megfelelő fel­adatokkal ellátva adjanak ré­szükre lehetőséget a közéleti munkára és több időt gondo­lataik, szándékaik kialakítá­sára. A tagfelvételt jól segítette, hogy szélesedett az előkészí­tés demokratizmusa. Az alap- szervezetek többsége jól élt azzal a lehetőséggel, hogy a munkahelyi kollektívák véle­ményét is megkérdezhették a felvételt kérővel kapcsolat­ban. Ezek a vélemények ke­vés kivétellel támogatóak vol­tak. Különösen jó hatású volt ez Szentmártonkátán, Tápió- szelén, Tápiószentmártonban, a nagykátai orvos-egészség­ügyi alapszervezetné]. Ugyan­akkor néhány alapszervezet­nél bátortalanságot, túlzott óvatosságot tapasztaltunk. A Országgyűlési bizottság előtt a VII. ötéves terv Megvitatták a törvényjavaslatot Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága hétfői ülésén megvitatta a népgazda­ság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot, valamint a jövő évi népgazdasági tervet és o tanácsok ötéves pénzügyi gazdálkodásáról készített elő­terjesztést. Az ülésen jelen volt Faluvégi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nöke. Bognár József, a bizottság elnöke bevezetőjében utalt ar­ra, hogy az elmúlt hetekben a Parlament bizottságai már át­tekintették az egyes ágazatok rövid- és középtávú tervkon­cepcióját, s a viták eredmé­nyeit most a költségvetési bi­zottság elé tárják. A szociális és egészségügyi bizottság nevé­ben Pesta László elnök arról számolt be, hogy a képviselők véleménye szerint a tárca leg­nagyobb gondjai közé tartozik a műszerellátottság és az egészségügyi létesítmények re­konstrukciójának ügye. Az építési és közlekedési bizottság véleményét tolmácsolta Sta- dinger István elnök, amikor többek között rámutatott a la­kóház-felújítások nehézségeire és a Magyar Államvasutak gondjaira. A jobb termőföldek fokozottabb védelmét kérte a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Böl- csey György titkár. A kereske­delmi bizottság megítélése sze­rint a gazdálkodásban nagyobb fegyelemre és következetesebb számonkérésre van szükség, hangoztatta Hellner Károly bizottsági titkár. Az ipari bi­zottság nevében felszólaló Gá- gyor Pál annak a vélemény­nek adott hangot, hogy a kö­vetkező tervidőszakban a ko­rábbinál is nehezebb feladatok hárulnak az iparra, s itt a leg­nagyobbak a feszültségek is. Mátyus Gábor, a mezőgazdasá­gi bizottság véleményét továb­bította azzal a megállapítással, hogy bár a terv céljai megfe­lelnek az ágazat érdekeinek is, a feltételrendszer egyes elemei még nem eléggé tisztázottak. Az észrevételeikre Faluvégi Lajos válaszolt. A vitában felszólaló képvi­selők számos szövegezési mó­dosítási javaslatot tettek: ezek döntő többsége a célok konk­rétabb megjelölésére vonatko­zott. A kért kiegészitések csak­nem mindegyikét figyelembe veszi az Országos Tervhivatal a törvényjavaslat végleges, a Parlament elé kerülő válto­zatában. Az 1986. évi költségvetésről és a tanácsok 1986—1990. évi középtávú pénzügyi előirány­zatairól készített törvényja­vaslatot, amelyhez Hetényi István pénzügyminiszter fű­zött kiegészítést, a bizottság tudomásul vette. A vitában felszólalt Varga Gyula (Zala megye), Kiss Dezső (Borsod- Abaúj-Zemplén megye), Csön­des Zoltán (Budapest), Novák Béla (Pest megye, 18. vk.), Devcsics Miklós (Nógrád me­gye), Puskás Sándor (Heves megye), Szabó Kálmán (Bu pest), valamint Hoós János országos tervhivatali államtit kár. párt, a párttag tekintélyét féltették attól, hogy párton- kívüliek is véleményt mond­tak. Ezek az alapszervezetek megfeledkeztek arról, hogy a pártba bekerülőknek az egész nép szolgálatát kell vállalniuk. Párttagságunk fontos felada­tának tartotta, hogy elsősor­ban az üzemek dolgozói kö­zül és a lakóterületi alapszer­vezetekben növekedjen a tag­felvétel. Gondot fordítottunk arra is, hegy az értelmiségiek körében is javuljon a tagfel­vételi munka. Az elmúlt években nagy fi­gyelmet szenteltünk arra, hogy a tartósan jól dolgozó mun­kásőrök közül is az arra al­kalmasak felvételt nyerjenek a pártba. Így évente 6—8 fő munkásőr felvételére került sor. Tovább erősítettük a KISZ-szervezetek előkészítő és ajánló tevékenységét. A nem kevés nehézség ellenére a KISZ-szervezetek nagy ré­szénél helyesen és eredmé­nyesen foglalkoztak ezzel, és így évenként a felvett párt­tagok több mint 60 százaléka a KISZ-szervezetekből KISZ- ajánlással került felvételre. Sajnos, ez nem hat ilyen arányban vissza a KISZ mun­kájának segítésére. Pártbizottságunk folyama­tosan ellenőrizte, hogy mi lett azokkal, akik a megelőző év­ben, években kerültek be a pártba. Azt tapasztaltuk, hogy a felvett párttagok döntő több­sége gyorsan és jól beillesz­kedett az alapszervezet éle­tébe. Ezt igazolják azok a ta­lálkozások, amelyeket a párt- bizottságok szerveztek az új — a megelőző évben felvett — párttagok részére. Eze­ken a beszélgetéseken el­mondták az első benyomásai­kat, várakozásaik teljesedését. Annak érdekében, hogy a tagfelvételi munka a határo­zat szenemének, a párt ön­magával szemben támasztott követelményének megfeleljen, számos kérdésben kell érvel­ni, vitatkozni. Így például igen gyakori az a vélemény, hogy a párttagfelvételnél a statisztikai szemlélet uralko­dik, hogy túlzott az irányító pártszerv befolyása, túlzott mértékben írják elő, hogy mi­lyen beosztású, nemű és ko­rú jelöltet vehet fel az alap­szervezet. Ebben a kérdésben gyakran kettős irányban kell vitázni. Egyrészt azokkal, akik valóban mereven csak a szá­mokkal akarják meghatároz­ni a feladatokat és mérni az eredményt. Ebben valóban van még meg nem értés és félreértés. Másrészt azokkal kell vi­tatkozni, akik alábecsülik a párt feladatát — és így az alapszervezet feladatát is — abban, hogy a pártnak ma­gának kell vigyáznia saját erejére, a társadalmi valóság­hoz igazodó összetételére és létszámára. És ez csak nagyon tudatos, tervszerű munkával érhető el! Mert például az újonnan felvettek között évek Óta 65—70 százalék a mun­kás, a párttagságunk összeté­telében alig változik. 60 szá­zalék körül mozog. Mutatja ez azt a kedvező társadalmi folyamatot, hogy a munkások körében nagy átrétegződés megy végbe, de azt is, hogy sajnos a pártból kikerülők kö­zel 80 százaléka munkás. Vagy például az a tény, hogy a tag­felvételek során a bekerülők 70—75 százaléka fiatal, a párt­tagságunk korátlaga 46 év kö­rül alakul, inkább emelkedő, a 30 éven aluliak aránya pe­dig 9 százalék. Az alapszervezetek az utób­bi időben gyakran felvetik: a pártépítő munkában is jelent­keznek társadalmi, gazdasági életünk gondjai. Jelzik, hogy az emberek sok időt — töb­bet, mint korábban — tölte­nek munkával, sokan grnk-z- nak, mások háztájiban dolgoz­nak. földet bérelnek és mű­velnek, állatot tartanak és így tovább. Egy részük, főleg a fiatalok — építkezéssel van­nak elfoglalva. Ettől érthető módon a párttagok és a fel­vételt kezdeményezők sem mentesek. Mindez komolyan befolyásolja, nehezíti a köz­télét! munkát, és több vonat­kozásban a pártépítést is. Az új típusú gazdasági feladatok és szervezetek új típusú gon­dokat vetnek fel a pártmun­kában, és így a tagfelvéte­li munkában Is, amire még nem mindig tudunk megfelelő választ adni. De hiba volna, ha ezt a Valóságtól elszakad­va szemlélnénk és értékel­nénk, hiszen ma a párt poli­tikájának nagyon fontos része a gazdaság megerősítése, a la­kossági árualap szélesítése, a magánlakásépítés folytatása és így tovább. Ma azt az idő­szakot éljük, amikor erre van szükség. Nem volna helyes ezt szembeállítani a párt- munkával, a tagfelvétellel. A gyakorlat szerencsére jól bi­zonyítja, hogy ha varinak is nehézségek, a politikai, moz­galmi munka és a többlet- munka vállalása összeegyez­tethető. Hiszen vannak pél­dául fő- és meüékidőben jól és sokat dolgozó hegesztők a Kohászati Gyárépítő Vállalat­nál, tekercselők a Telefon­gyárban, kiváló traktorosok és szerelők a termelőszövetkeze­tekben, akik háztájiban is termelnek, s akik egyben párt­titkárok, tanácstagok, munkás­őrök és különböző megbízatást teljesítő aktívák. Az is igaz, hogy a pártta­gok is gyakran találkoznak olyan ellentmondással, me­lyen változtatni kellene, de nem tudnak. Bántja őket pél­dául, hogy évek óta nem tud­ják igazán rangján megbe­csülni a szocialista nagyüzem­ben és a közéletben végzett munkát. Nem értik azt sem, hogy miért érhet ugyanazon munka három-négy szer többet attól függően, hogy nagyüze­mi keresetszabályozás alapján minősítik vagy szakcsoport­ban. A tagfelvétel gyakorlati ta­pasztalatai arra is felhívják a figyelmet, hogy egyes terüle­teken magasabb követelmé­nyeket állítanak a jelölttel szemben, mint azok felé, akik már tagjai a pártnak. Külö­nösen a 18—24 évesek eseté­ben jelentkezik ez. amikor olyan ideológiai tisztaságot, politikai határozottságot és közéleti múltat igényelnek, amely korukból és helyzetük­ből fakadóan nem is lehetsé­ges. De sofe'zor elnézik saját soraikban a mulasztást, a párt­megbízatások elhanyagolását, a véleménykülönbséget. Tapasztaltuk azt Is, hogy vannak még gondjaink a párt­tagság és a vallás viszonyá­ban. Sokan összetévesztik az állam és az egyház közötti megállapodást és a pártra _ is ezt értelmezik. Mások úgy gondolkodnak, hogy a párt­tagnak is személyes ügye el­dönteni a valláshoz való vi­szonyát. Ezek és hasonló za­varok megjelennek a tagfelvé­tel során is. A fiatalok egy ré­sze azért nem vállalja a párt­tagságot, mert még nem tud­ja. milyen családba házasodik, ott milyen felfogás uralkodik. Mi arra biztattuk a párt­szervezeteket, hogy eszmei, ideológiai kérdésekben is le­gyenek nagyon következetesek. Sok gondot okoznak a felvé­telt kérőnek és az alapszerve­zetnek egyaránt, ha ezeket a kérdéseket nem tisztázzák idő­ben a jelölttel és családjával. Ezen írás keretében a ta­pasztalataink egy részének feldolgozására volt lehetőség. Ügy gondolom, ennek alapján is levonható az a következte­tés, hogy a tagfelvételre vo­natkozó határozatnak megfe­lelni, e munka színvonalát emelni csak akkor lehet, ha minden szinten erősödik és korszerűsödik a párt munká­ja, ha a párttagság szemé­lyes munkája és magatartása meggyőzőbben hat környeze­tére, a párthoz közeledőkre és a távolmaradókra egyaránt. Ahogy a XIII. kongresszus ha­tározata mondja: „...a párt sorainak erősítéséért minden pártszervezet, minden kom­munista személyesen is felel.” És ezekben nem csak alap­szervezeti szinten vannak fel­adataink. BABCSÄN JÓZSEF, az MSZMP Nagykátai Városi Jogú Bizottságának első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom