Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. DECEMBER 17., KEDD iiimpi menetrend | SZAZHAUJMBATTAI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Több mint ötszáz meghívott Öregeket köszöntöttek 1985. december 24-én, ked den Százhalombattára Buda­pest, Kosztolányi térről 17.20, Érdről 17.47 órakor, míg Száz­halombattáról Budapestre és Érdre a helyközi járatok 14.10 órakor indulnak utolsóként. A Százhalombatta vasút­állomást érintő távolsági autó- buszjáratok Budapestről 18.40 órakor indulnak utolsóként, Százhalombattáról Budapestre pedig 17.16 órakor. A város helyi autóbuszjára­tai a vasútállomásról Duna- füredre és Téglagyárba egy­aránt 18.25 órakor közleked­nek utolsóként, míg ellen­irányba a Téglagyártól 17.45, Dunafüredről 18.10 órakor in­dulnak. A két ünnep közötti idő­szakban december 27—30-ig a Budapest—Érd—Százhalom­batta vonalon a Budapest, Kosztolányi térről 16.50 és az Érdről Százhalombattára 5.45, 13.30, 15.10 és 18.15 órákor in­duló járatok nem közleked­nek.' Nem közlekedik a Száz­halombattáról Budapestre 6.15, 15.35 órakor és az Érdre 14.05, 17.45, 18.45 órakor induló já­ratok. ÜGYELET December 22-én dr. Harmat Attila tart állatorvosi ügyele­tet. Címe: Pilisvörösvár, Kis­faludy utca 4. Az állatorvost a 06—26—30—215-ös telefonszá­mon lehet segítségül hívni. December 25-én dr. Günther Miklós lesz az ügyeletes orvos. Címe: Zsámbék, Somogyi Béla utca 13. Telefonszáma: 06—26—45—642, December 26- án dr. Kováts Ferenchez for­dulhatnak segítségül a beteg állatok gazdái. Címe: Érd, En­gels utca 17. Telefonszáma: 06—26—45—642. December 29- én dr Varga Pál lesz az ügye­letes állatorvos. Címe: Soly­már, Árpád utca 10. Telefon- száma: 06—26—39—332. Sport Befejeződött a város felsza­badulására kiírt Felszabadu­lási Kupa kispályás labdarú­gó-bajnokság. A versenyben első helyen a Hidrogénezők csapata végzett nyolc ponttal, második lett a DESE szintén nyolc ponttal, harmadik lett a Dunafüred csapata hat, ne­gyedik a DKV válogatottja öt, ötödik a MÉTA gárdája három ponttal. Már hagymánynak számít Százhalombattán, hogy a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának szervezésében évről évre megrendezik az öregek napját. Idén december 14-én dél­után 3-kor vette kezdetét az esemény, amelyet a Dunamen- ti Hőerőmű Vállalat nagy ebédlőjében tartottak meg. Több mint ötszáz meghívót küldtek szét ez alkalommal, s a vendégeket a DKV buszai szállították ki az erőműhöz a város különböző pontjairól. A korábbi esztendőkben hi­vatásos művészek szórakoztat­ták a hatvanöt éven felüli százhaiomhattaiakat, most azonban újítottak a rendezők, s a jói működő, összeszokott társaság, a nyugdíjasklub tag­jai készítettek műsort a nap tiszteletére. Ha valaki, ők iga­zán tudják, mi kell ennék a korosztálynak! Nem csoda hát, hogy valóságos bömbasikert arattak. József Attila Kései sirató című versét szavalta az egyik nyugdíjas, de volt tré­fás jelenet, cigánytánc, cigány­zene és ének is. Az amatőr zenekar Vasinka István ve­zetésével igazán jó hangula­tot teremtett. Annál is ked­vesebb volt ez a műsor az öre­geknek és a klubtagoknak, mivel ezt a programot video­szalagon rögzítették. A szórakoztató műsor mel­lett Károlyi József, a pártbi- zottág titkára rövid ünnepi beszédet mondott, melyben a legnagyobb tisztelet hangján szólt az időskorú emberekről, s azokról a gondokról, ame­lyek egyre nehezítik a nyug­díjasok helyzetét. Beszédében megemlékezett azokról is, akik tavaly még az ünneplők kö­zött lehettek, az idén azonban már nem tudtak válaszolni a meghívóra. Az ünnepi szavak után a megterített asztal került a fi­gyelem középpontjába, majd a beszélgetés, a régmúlt idők felidézése következett. A han­gulat olyan volt, hogy a kel­lemes zenére még táncra is perdültek a vendégek. Már­pedig ebben a korban már nehezebben mozdulnak a lá­bak. nehezebben lendül a kéz, s csak akikor táncolnak már a nagypapák, nagymamák, ha igazán jól érzik magúikat. Bizony, kellemes nap után szálltak fel a vendégek a bu­szokra, amely visszavitte őket a városba. S hogy ez így esett, az ismét a város vállalatai­nak, szervezeteinek köszönhe­tő. ök adták a pénzt, gondos­kodtak az idősekről. A DKV, az erőmű, a ruhaipari szövet' kezet, a szakmaközi bizottság, a költségvetési üzem, a tégla gyár, a Bentavölgye Termelő- szövetkezet, sőt egy kiskeres­kedő is hozzájárult a siker' hez, Nagy Ferenc. Kinek van igaza? Se gáz, se elektromos áram Kormányprogram írja élő a magánerős lakásépítések tá­mogatását, hiszen az elkövet­kezendő tervidőszakban a ko­rábbinál jóval kevesebb álla­mi lakás épül. Ezért határo­zott a városi tanács közműve­sített telkek kialakításáról és tartós használatba adásáról. Hetven lakás felépítésére al­kalmas területet töltöttek fel a város dunafüredi részén. A használatba vételi szerződések megkötése utón gyors iram­ban megkezdődött az építke­zés. Olyannyira gyorsan, hogy a tavaly márciusban nyélbe ütött megállapodás után a nyár végére tető alá hozták az épületüket a tulajdonosok. Szorongatott helyzet E nyárra már csak a belső munkálatok maradtak hátra, s az őszi beköltözés. Hiszen mindenki arra számított, hogy télre saját házában le­het, ott köszöntheti a kará­csonyt. Annál is inkább, mi­vel az építkezők egy része már korábban eladta a laká­sát az OTP-nek, hogy legyen miből megkezdeni a kivitele­zést, s a szerződés értelmé­ben a lakást decemmber 31- ig el kell hagyni, ha ezt nem Készül a bekötő út A napokban kerül sor az új útszakasz műszaki átadására, amely gyakorlatilag a Damjanich út meghosszabbítása. Innen nyílik majd a közeljövőben felépülő vegyipari szakközépisko­lához és gimnáziumhoz bevezető út. Segítettek a DKV brigádjai Számítógép a kettes iskolának teszi, nagyon komoly össze­get kell kifizetnie. E sorok írója már a tavasz első hónapjaiban hallotta, hogy gondok lesznek az épü­letek közművesítésével, mert még nincs gázvezeték, nincs rá kivitelező. Akkor azon­ban elhangzott olyan kijelen­tés, hogy októberre ez meg­oldódik, csak kivitelezőt kell találni, aztán mehet a mun­ka. Telt. múlt az idő, vállal­kozó nem akadt csaknem fél esztendő alatt, így aztán a gázvezeték sem készült el. Csak most ébredtek rá a tu­lajdonosok igazából, hogy milyen szorongatott helyzet­ben vannak. A tanácshoz fordultak, ahonnan egyálta­lán nem kaptak biztató vá­laszt kérdéseikre. Az egyik építtető, Kovács Imre így beszélt ezekről a gondokról: Utcanév sincs — Mikor 1984 márciusában megvettük a telket 380 forin­tos négyzetméterenkénti áron, azt az ígéretet kaptuk, hogy — bár közművesített házhely­ként adta a tanács — van­nak még hiányosságok, de azokat a lehető legrövidebb időn belül pótoljuk. Eszerint kell lenni villanynak, gáznak, betonúinak és csatornának. Ha a gázt figyemen kívül ha­gyom, azért azt is meg kell jegyezni, hogy a vizet száz­ötven méterről hoztuk, s ugyanolyan messziről vezet­tük ide az elektromos áramot az építkezéshez. S most itt állok fűtés nélkül, s a laká­somat pedig az esztendő vé­géig el kell hagynom. Mikor Magyar Istvánnak, a városgazdálkodási osztály ve­zetőjének ezt említettem, azt mondta, hogy szerinte nyu­godtan maradhatnak Ková­csék a lakásban, el lehet ezt intézni az OTP-vel. El bi­zony — csak éppen harminc- hatezer forint fejében! Ám annak nincs kidobni való harminchatezer forintja, aki először kifizeti az 518 forintos lakbért, a 240 forint fenntar­tási költséget, a 2400 fo­rintos OTP-törlesztést — hi­szen felvette a kölcsönt, s ráadásul a kölcsönök után já­ró 8200 forintos évi kamatot.. Röpke számolás, s elég tete­mes összeg jön ki. S ezenkí-, vül még próbáljon megélni az ember! Mindez azért, mert voltak olyanok, akik nem tar­tották fontosnak a gázügy időben való megoldását. A kivitelezőt ugyanis keresni kell, hiszen az nem jön ma­gától. A végén olyannyira megfeledkeztek a tanácsiak ezekről a házakról, hogy a hatósági osztály sem sietett egyáltalán utcanevet adni az érintett területnek. Ennek hiányában viszont az Elekt­romos Művek nem köti be a villanyt. Így aztán se gáz, se villany... Szerződés és felelősség Mégis, hogyan gondolták ennek a területnek a közmű­vesítését? — kérdezem Ma­gyar Istvánt. — Tulajdonképpen itt csak az építtetők tehetetlenségén múlt minden. Mi már nyáron közöltük velük, hogy nem lesz gáz, gondoskodjanak va­lamilyen módon a fűtésről. — És a villany? — Ott van az utca végé­ben, nem tudom, miért csi­nálnak ebből ügyet. A tények azonban arra utalnak, hogy az ügyet nem a lakók csinálták, hanem azok, akik nem tettek eleget szerződésben vállalt kötele­zettségeiknek. i Ml T, H0I Lj MIKOR? m ünnepi hétvége. Akkor, amikor a szülők készülnek az ünnepekre, az édesanyák süt­nek, főznek, a gyerekeket ját­szóház várja a Barátság Mű­velődési Központ és Könyvtár előterében. Az ifjú látogatók ajándé.k- és fenyöfadísz-készí- tését tanulják meg, s az új díszekkel felékesítik a ház karácsonyfáját, amit az elő­térben állítanak föl. Ám lesz az udvarban is karácsonyfa, melyet egy dunafüredi lakos, Bóna Gyuláné ajánlott föl a művelődési háznak. Délután négykor vldeoprogram kezdő­dik, melyen mese- és rajz­filmeket vetítenek a gyerme­keknek. Este hétkor kezdő­dik a nap fénypontjának szá­mító koncert a színházterem­ben. A hangversenyen fellép a Damjanich úti általános is­kola kórusa, a Tavasz gyer­mekkórus és az Országos Fil­harmónia zenekara. December 22-én délelőtt 10 órakor kezdődik a program- sorozat. Először a Kacor ki­rály című gyermekműsort lát. hatják az érdeklődők a szín­házteremben. Délután kettőtől este hétig karácsonyi délutá­non szórakozhatnak a látoga­tók. Lesz játszóház, videovetí- tés mese- és rajzfilmekkel, s karácsonyi muzsika a Conten- tus Consort együttes rész­vételével. Az érdeklődők ka-, rácsonyi népszokásokkal, népi játékokkal ismerkedhetnek meg, olyan hagyományokkal, amelyek pár esztendővel ez­előtt még élő szokások voltak az óvárosban. Délután négy­től pedig a Kék madár című szovjet-amerikai filmet vetí­tik a színházteremben. Vizesárkok karbantartása Nemcsak a belvíz a hibás Nagy dolog, ha az ember­nek családi háza van, s a sa­ját portáján — úgymond — azt csinál, amit akar. Nem kell alkalmazkodni a szomszé­dokhoz — legalábbis nem oly mértékben, mint a bér­házakban —. nem kell más tulajdonos előírásaihoz igazod­ni. Azonban nagyon sok gond forrása is a személyi tulajdon, egy családi ház. Sűrűn akad tennivaló a ház körül, az épü­letnél. Különösen ott sokasod nak a gondok, ahol hiányzik a közmű, vagy csak részben köz­művesített a terület. Dunafü- reden az elmúlt időszakban sok lakót ért kellemetlen meg­lepetés. »Gyakran panaszkod­tak. hogy magas a belvíz, s ez elönti az emésztőgödröt. Így aztán sűrűn kell szippantani a szennyvizet, ami nemcsak azért bosszantó, mert minden alkalommal fizetni kell érte — s ma már ez sem kevés —, hanem azért is. mert a szolgáltatást meg kell ren­delni, s otthon kel] lenni, ha megérkeznek az emberek. Gyakran azonban maguk a lakosok a vétkesek, nem ve­szik észre, hogy a ház előtti vizesárkot benőtte a gaz, tele van szeméttel, vagy az átío- lyók eldugultak. Különösen akkor jelent ez gondot, mikor valamilyen építkezés van a portán, és az építőanyagot, törmeléket az árokba, vagy az árok közelébe szórják le. Még nincs itt a nagy hóesés, de so­hasem lehet tudni, mikor ér­kezik meg a fehér áldás, vagy mikor jönnek enyhébb napok, amitől megolvad a hó. Nem árt ha a lakosság saját érde­kében — még a nagyobb mennyiségű csapadék előtt — kitisztítja, rendbehozza a hóz előtti vizesárkot. Az oldalt (rta: Fiedler Anna Márta Fotó: Hancsorszki János tesen már programokat is fog­nak csinálni a gyerekek. A nyolcadikosok közül tizenhár­mán járnak ebbe a csoportba. Nagy részük már tavaly megismerkedett a berendezé­sekkel, készítettek programo­kat is. Most már komolyabb feladatok megoldásán alkal­mazzák a gépeket. A fejlődés útja — Tulajdonképpen miért szorgalmazzák a pedagógusok, hogy gyermekek közelebb ke­rüljenek ehhez a világhoz? Hiszen tulajdonképpen nem tartozik a tantárgyi követel­mények közé, nem feltétel a továbbtanulásnál, sőt nem­csak, hogy nem feltétel, ha­nem még a középiskolákban is kevesen foglalkoznak ezzel a témával. S az sem biztos, hogy azok, akik ma progra­moznak, valaha az életben al­kalmazni tudják ezeket az is­mereteiket. — Valóban igaz, hogy ennél sokkal fontosabb ismeretek is vannak. Tulajdonképpen egyetlen konkrét célunk van a számítástechnika oktatásá­val. Mégpedig az, hogy a gye­rekek megismerkedjenek a gépekkel. Ki tudja, hová ke­rülnek, mivel foglalkoznak majd az életben. Szeretnénk, ha nem lenne ismeretlen előt­tük ez a világ, márpedig a fejlődés ezen az úton halad. Valóban, a számítástechni­káé a jövő. Ez már olyan köz­hely. hogy gyakran kimonda­ni is csak pirulva lehet. Azon­ban nagyon kevesen engedhe­tik meg maguknak, hogy fi­gyelve az idők hangjára, ott­hon számítástechnikára, prog­ramozásra neveljék gyerme­keiket. Kinek lenne ez a fel­adata, ha nem az iskoláknak? — Mit kezdenek a tanulók ezekkel a sokak számára még ismeretlen berendezésekkel? — Tény és való, még a fel­nőttek világában is kevesen ismerik a számítógépeket, de a mi gyerekeink számára már nem teljesen idegenek, hiszen korábban már foglalkoztunk fakultatív oktatás keretében számítástechnikával. Ilyenkor a DKV komputereit használ­tuk. De vannak olyan tanu­lók, akik két esztendővel ez­előtt részt vettek már számí­tástechnikai táborban, és meg­ismerkedtek a gépekkel. De az is köztudott, hogy ma már sok család rendelkezik ilyen berendezésekkel. Az egyik diákunknak is volt otthon komputere, amit behozott az iskolába, s így a többi gyerek is barátkozhatott vele. Fakultatív tárgy — Minden osztályban tanít­ják a számítógép-ismeretet, vagy külön szakkört indítot­tak? — Két évfolyamnál fakulta­tív tárgy keretében foglalko­zunk ezzel. A hetedik évfo­lyamosok közül tizenöten al­kotnak egy csapatot, ők még csak ismerkednek a szerkezet­tel. Végigmutatjuk nekik azt a folyamatot, ahogy a legegy­szerűbb kis zsebszámológépek­ből kialakultak a bonyolult, több programlépéses, fejlet­tebb memóriatájolóval ellátott készülékek. Később természe­ma már az iskolákban is egy­re nagyobb számban találha­tók különböző számítógépek. Ez év elején hírt adtunk ar­ról, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádjai felajánlották társadalmi mun­kából származó bevételüket a 2-es iskolának számítógép vá­sárlására. Ez annál is inkább időszerű volt, mivel már a matematika-szakfelügyelő je­lezte az intézménynek, hogy a középiskolák után az általá­nos iskolák is kapnak kompu­tereket. A 2-es iskola a Hír­adástechnikai Szövetkezet HT 1080 Z típusú berendezését kapta volna meg, amit febru­árban igazolt vissza a szövet­kezet az esztendő második fe­lére. Aztán módosították a ha­táridőt, és ’85 negyedik ne­gyedévére ígérték a szállítást, azonban később kiderült, hogy ezt a határidőt sem tudják teljesíteni. A Dunai Kőolajipari Válla­lat dolgozóinak korábbi kap­csolatuk révén két Commo­dore 16-os számítógépet sike­rült beszerezni a brigádok ál­tal felajánlott 48 ezer forint­ból. — ö, nagyon várták már a gyerekek a gépet. Tudták, hogy mikor utazom Budapest­re megvásárolni a berendezé­seket, s már másnap reggel a tanári előtt kérdezősködtek, hogy megérkeztek-e végre a komputerek — mondja Krá- nitcz Józsefné, matematikata­nár. Hol vtan már a porcelánfe­jű babák világa, a lendkere­ked autókért könyörgő kisfiúk kérő tekintete, vagy csuhéba- be? De ne menjünk ilyen messzire, gondoljunk csak a bűvös kockára, ami lassan történelemmé válik. Manap­ság a gyerekek nem tiki-ta- kiznak, nagyon keveset ját­szanak társasjátékot, a Ki ne­veit a végén-t vagy Gazdál­kodj okosan-t. Elvitte őket az évek múlása, a modern tech­nika. Játékautomaták sora ej­ti bűvöletbe az alig iskoláso­kat, s számítógép klaviatúrá­ján szaladnak a diákujjak. Hiába, no, egyre inkább ter­mészetessé válik a hétközna­pokban a komputer. Sőt, ahogy komolyodik a gyermek, úgy vonzódik egyre inkább hozzájuk. Jó példa erre, hogy • karate-világbajnokságon egy ismerősömmel találkoztam, aki leányával szefnlélte a küz­delemsorozatot. A fia nem jött •1 a versenyre, ő már nagyobb annál, hogy karatézókat néz­zen, jobban szeret számítógép­pel játszani. Első percben cso­dálkoztam, hogy lám épp a fiúk nem nézik az erős embe­rek küzdelmét. Aztán be kel­lett ismernem, hogy a játékok­ban, a szórakozásban is hódít a számítógép. Társadalmi munkából Az oktatásról ne is beszél­jünk! Köztudott, hogy a vál­lalatok, intézmények mellett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom