Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. DECEMBER SZOMBAT

Perfil szűrő

A Könnyűbeton és Szigetelőipari Vállalat belegrádi perlitgyárában az év végéig háromezer tonna — importot kiváltó — perfii szűrési segédanyagot gyártanak a hagyományos építési per- lit mellett. A négyféle szemcse- minőségben készülő szűrőpor legnagyobb felhasználója hazánkban a konzerv- és söripar, illetve élel- miszerüzemck, de ezt az anyagot használják gyógyszergyárak és borkombinátok is.

Év végi kilátások a Tápióvölgyében

Megszüntetett gyenge ágazatok

Az elmúlt két esztendőben a sülysápi Tápióvölgye Mgtsz a fejlesztési alapnak csaknem a száz százalékát fordította az alaptevékenység gépesítésének fejlesztésére. Ennélfogva a betakarítási eszközökkel való ellátottság ragyogó — az egész alaptevékenység gépesítettsége ICO százalékos —, s ez meg is mutatkozott a betakarítások idején, mert mindent megfelelő időben begyűjtött a gazdaság.

Ez az állítás elsősorban a lucerna, a kukorica és a napraforgó betakarítására vonatkozik. A kukorica termésátlaga 63,5 mázsa volt hektáronként, ami a vonzás- körzet termelőszövetkezeteinek sorában a legjobb eredménynek számít. Az árpa termésátlaga majdnem hatvan, a búzáé 57, a rozsé 35,5, a napraforgóé több mint 20 mázsa volt hektáronként.

Kérdésünkre válaszolva elmondta Virág István, a Tápióvölgye Tsz elnöke, hogy idén a nagy szárazság főleg a talajelőkészítő munkákat nehezítette meg, sokkal több üzemanyagot fogyasztottak a gépek a kemény talaj miatt a szokásosnál. A késő őszi nagyobb esőzések segítették a mélyszántást, ugyanakkor az ösz- szes többi talaj munkát nem akadályozta a sok csapadék.

— Hol tart ma a szövetkezet? — kérdeztük az elnöktől.

— Tiszta nyereségünk a tervezettnél kevesebb lesz valamivel. Ezt elsősorban a köz- gazdasági szabályozók okozták. Ugyanis a gazdaság árbevételének kétharmad része ipari eredetű. Az új adórendszer, különösen az építőipari ágazatoknál súlyosan érintette a szövetkezetei. Éppen ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy kilenc ipari ágazatot felszámolunk, s ez meg is történt idén január 1-jével.

Természetesen a kis nyereségű, vagy éppen veszteséges ipari ágazatokat számoltuk fel, főleg azokat, amelyek építőipari tevékenységgel foglalkoztak, s a korábbi években a bérszínvonal hígítását szolgálták, s csak minimális nyereséggel dolgoztak, ötszáz, főleg nem helybeli alkalmazottunktól meg is váltunk.

Ezek a változások többek között azt is eredményezték, hogy a 450 millió forintra tervezett árbevételünk ötvenmillióval lesz kevesebb. A nyereséget 19 millióra terveztük, most 12—15 millió forintra számítunk — sorolta röviden a legfontosabb adatokat Virág István. Majd rögtön hozzátette, hogy természetesen törekednek az eredmények javítására.

Ugyanis amíg az árbevétel kétharmadát az ipari ágazat termeli meg, tavaly volt az első év, hogy a nyereségnek csak a felét hozta meg (s idén is így lesz), jövőre szeretnénk ez ipari termelés nyereségarányát kétharmadra emelni.

— Milyen konkrét intézkedéseket tesznek ennek érdekében?

— Az ipari tevékenységben arra az öt, helyben telepített ágazatra alapozzuk a következő ötéves tervet, amelyek valóban hatékonyan dolgoznak. A fővárosban tevékenykedő építőipari ágazatot felszámoljuk, s erőteljesen fejleszteni kívánjuk a bedolgozói hálózatot, amelynek tagjai többek között esztergálással, műanyagfröccsöntéssel, kazán- szerelés előkészítésével foglalkoznak. A továbbiakban egy kivételével csak másodállásos szakcsoportok működését támogatja a vezetőség — hangzott a válasz.

— Milyen eredményt tud felmutatni az alaptevékenységben a gazdaság?

— A növénytermesztés tisztességes nyereséget, azaz 20 millió forintnál is többet állít elő ágazati eredményként. E területen is vannak egészen jó eredményeink. Mert jellemző az alaptevékenységünkre a gabonatermesztés. Elég nagy területen és jó eredménnyel termelünk kukoricád napraforgót, lucernamagot.

Az állattenyésztést azonban visszafogtuk egy kicsit, mert csak hétszáz tehenünk van. Ez nem nagyüzemi méret, foglalkozunk is az állomány jelentős gyarapításának gondolatával. A gazdasági szabályzók is arra ösztökélnek bennünket, hogy nagyobb

odafigyeléssel kell ezt az ágazatot fejleszteni. Egyébként a tehenészet nyereséges volt az elmúlt évben. Maga a tejtermelés másfél millió forint eredményt hozott, a juhászat azonban veszteséges volt, és nem is kecsegtet sok sikerrel.

— Lehetséges-e a szövetke zetben a dolgozók munkájának minőségi bérezése?

— Igen, mert bértömeggazdálkodást folytatunk. Ma már minden területen a teljesítmény szerint számoljuk el dolgozók munkáját. Mozgóbérezéssel pedig a minőségre is tudunk hatni, igaz, elsősorban az ipari ágazatokban. De tervezzük, hogy jövőre bevezeti a szövetkezet a mezőgazdasági területen is a minőségi bérezést, elsősorban a gépjavítóknál. A gépjavítók egy-egy feladatra meghatározott bér összeget kapnak, s rajtuk áll, hogy mennyi idő alatt végeznek a munkával, ha azt hamarább fejezik be, egy-egy le dolgozott óra annyival tpbb forintot ér majd — mondta Virág István elnök.

—, Dolgozóink megélhetése, munkaellátottsága biztosított. Tavaly az egy dolgozóra jutó átlagkereset 57 ezer 600 forint volt, az idén, év végéig ez az összeg hatvanezer forintra növekszik.

Aszódi László Antal

Könnyű kritizálni?

A meós két tűz között áll

Ha egy szép munkát vagy alkotást meglátnak, sohasem azt kérdezik, fiam: mennyi ideig csinálták, hanem hogy ki csinálta. Gyerekkorunkban gyakran hallottuk ezt intelemként édesanyánktól. Ezzel is ösztönözve minket a lelkiismeretes munkavégzésre. Igaz. és bölcs mondás, végigkíséri felnőttkorunkat is. Az elvégzett munka valóban bizonyítványt állít ki a készítőjéről. Az igényes ember keze munkáját meg lehet nézni: önmagáért beszél.

Napjainkban túlléptünk a mennyiségi követelményeken, előtérbe került a minőség kérdése. Vajon mennyire tartják magukénak az idézett mondást az ÉVIG ceglédi kisgépgyárában, erről vall Kozma Tibor meós.

Kevés kifogás

— A minőség igénye nálunk is elsődlegességet élvez, bár még nem mondhatjuk el magunkról mi sem, hogy ne volna további javítanivaló. Az tény, hogy az előző évekhez képest itt is tapasztalható volt a minőségi munka javu lása, termékeink minőségi színvonalának emelkedése. Alá tudnám támasztani azzal, hogy a reklamációs dossziék — bár nem mondhatom azt, hogy üresek — a kiszállított mennyiséghez viszonyítva ugyancsak elenyészően kevés kifogást tartalmaznak. És ezek sem mondhatók nagy horderejű problémáknak.

— Döntővé vált nálunk, hogy a minőségimunka-vég- zésre való törekvés ne csak szóbeszéd vagy írott malaszt legyen. Konkrét lépések tör téntek erre vonatkozóan. Bevezetésre került például a minőségi ösztönzés premizálási rendszere.

— Mit jelent ez?

— Leegyszerűsítve: a dolgozók most már a saját zse bükön érzik, ha jó munkát végeznek. Érdekeltté vannak abban téve, hogy amit csinálnak, az jó minőségben készüljön el. Fő gyártmányunk a háromfázisú, illetve az egyfázisú VZ-motor, amiből nagy mennyiséget exportálunk, el

sösorban nyugati tőkés rendelésekre, Hogy lekopogjam, a kezdeti nehézségek után a visszajelzések egyre pozitívabbak lettek, szinte nincs reklamáció.

Ami pedig néha előfordul, abban benne van a partner „technikai játéka" is. Beleköt mindenbe csupán azért, hogy 5—10 százalékos engedményhez juthasson ilyenformán. A cél az, hogy az esetleges hiba ne a végei lenőrzésnél derüljön ki. Tehát az ellenőrzés az idegen áru beérkezésével kezdődik, majd folytatódik a gyártásközi ellenőrzéssel, és végül lezárul a késztermékek minősítésével.

— Nincs sok ellensége a minőségi ellenőrnek?

— Véleményem szerint nem valami hálás dolog meósnak lenni, mert egyrészt megkövetelik tőlünk azt, hogy jó minőséget biztosítsunk, másrészt pedig nagyon kellemetlen, amikor egy jó kollégának, barátnak kell visszaadni a kifogásolt munkadarabot. Tehát két tűz között vagyunk. Fontos az, hogy a betervezett mennyiség legyártásra kerüljön, de ugyanakkor a mennyiségi elvárás mellett garantáltnak kell lennie a minőségnek is. Nem egyszerű dolog.

— Külön kell választanunk

a külső befolyásoló tényezőket a technológiai előírásoktól Minket szigorúan kötnek az utasítások. Visszatérve a kér désére: előfordulnak néha

viták, de az nem jellemző. Nézze: a műszereket nem lehet becsapni. Azok egyértelműen eldöntik a vitát. El mondhatom, hogy jó partnerekre találunk a gazdasági vezetőkben, és most elsősorban azokra a középvezetőkre gondolok, akik közvetlenül a termelésirányítással foglalkoznak.

Közös érdekek

— Ez nem volt mindig így. Most már ők is tudomásul vették, hogy ha termelnek, az még kevés. Ügy kell dolgozniuk, hogy azt a meó is átvehesse. Ez meglátszik a fizetésükben. mert nemcsak a mennyiségi többlettermelésért

A volánosok teljes kapacitással dolgoznak

Felkészültek a tél támadására

Eddig csak a naptár gyorsan pergő lapjai figyelmeztettek bennünket a tél közeledtére, ami november 18-án be is köszöntött eléggé goromba módon. A borotvaéles északi szél kövér pelyhekkel megrakodva söpört végig a városon, reggelre vastag hóbundát hagyva maga után.

Iskolajárat

Ilyentájt bizony már köny- nyen megesik, hogy pihékké válnak az esőcseppek, de bármennyire is számítunk, készülünk az első hóesésre, az mindig meglepetésként éri az embert. Utasnak, fuvarozónak egyik legnagyobb ellensége: kínnal fogynak a kilométerek, késnek a járatok, mindenki dühös, ideges, arról nem is szólva, hogy máskor hónapokon át nem látunk annyi árokba csúszott, összekoccant járművet, mint az első havas napon.

Nézzük most meg, miként fogadták a telet a város szállító vállalatai. A Volánbusznál kicsit elcsodálkoztak, miért tulajdonítunk a zimankónak ekkora jelentőséget, hiszen volt nekik már ennél nagyobb gondjuk is. Elégedetten mondják, hogy a körösi üzem 13 gépkocsija rendre, késés nélkül ért céljához. Egyedül a dunaújvárosi járat vesztegetett el valahol 10 percet, mostanáig ez volt még a legnagyobb kiesés, amit a roszszabbra változott útviszonyok okoztak.

— A Ceglédre, Kecskemétre vezető 441-es műúton általában nem is szokott előfordulni probléma, rendre letakarítják, ugyanígy a Kocséri és Tisza- kécskei út egy-egy szakasza is mindig tiszta, köszönhető a Petőfi Termelőszövetkezet gondoskodásának. A Törteli út, valamint a Kocsért Körös- tetétlennel összekötő szakaszról sajnos, ez nem mondható el, ráadásul arrafelé az utak egyébként is rossz állapota télen nagyon megnehezíti a közlekedést — summázta a tapasztalatokat Hupka Béla forgalmi szolgálattevő.

— Felkészülés? Nos, ez mindig komoly műszaki feladat nálunk, de eleget tudtunk tenni a követelményeknek. Járműveinket idejében felülvizsgáltuk, kivétel nélkül minden járaton kielégítő fűtést biztosítunk. Gépkocsi- vezetőink arra is ügyelnek, ha egy mód van rá, az utasoknak ne kelljen sokat várakozniuk a beállásra, már 10-15 perccel az indulás előtt elfoglalhatják helyüket a járműben.

— A közelmúltban egy űj iskolai járatot is beindítottunk, ami a Kossuth Lajos úti lakótelepről veszi fel reggel fél 8-kor az utasokat és a Kossuth, Arany, Petőfi iskolákat érintve helybe szállítja a nebulókat. Utasaink kényelmét illetően, gondolom, nem lehet különösebb probléma, de

hadd hívjam fel figyelmüket az óvatosságra. Bármennyire is ügyelünk, ilyenkor megesik, hogy vizesek, havasak a lépcsők, vigyázva, körültekintően szánjanak fel-le. Bízom abban, hogy tél végén balesetmentes időszakról számolhatunk be, mint ahogy örömmel mondhatom ma, hogy idén e tekintetben még nem volt problémánk.

Az 1-es számú Volán Vállalat nagykőrösi telepén már szeptember elsején megkezdődött a szervizelés és október végére minden jármű felkészítve várta a telet. Akkumulátorokat, gumikat cseréltek és fagyálló került a hűtő- berendezésekbe. A gondos és előrelátó munkának köszönhető, hogy most is teljes kapacitással tud dolgozni a közel száz járművet számláló géppark.

— Az autók java részét a konzervgyár foglalkoztatja, a többi 8-9 gépkocsi pedig a Szolnoki Cukorgyá/ba fuvarozza a terményt Jászkara- jenő, Köröstetétlen környékéről, immár egy hónap óta. Emellett a vasútállomáson, valamint a Tüzép-telepen bonyolítunk forgalmat — mondja Horváth József telepvezető.

Fagyszolgálat

— Váltó műszakban dolgozunk, a járművek zavartalan igénybevétele érdekében két dolgozónk október vége óta fagyszolgálatot lát el, műszakkezdés előtt a gépkocsivezetők

részére útra kész állapotba teszik a teherautókat.

A vasutasok azt mondják, bármilyen nagy gondot okozhat is a közlekedésben az idő' járás, rájuk mindig lehet számítani. Nem túlzásba vitt öndicséret ez, hiszen az embereket, a teherárut a leglehetetlenebb körülmények között is célba kell juttatniuk. Az utasoknak persze meg sem fordul a fejében, hogy a hó takaró, a befagyott váltók mennyi kínlódást okoznak tél víz idején a vasút munkásainak, csak mérgelődnek, ha késik valamelyik szerelvény.

Túlórában

A körösi vasútállomáson is megtettek minden előkészületet, hogy időben, gyorsan elhárítsák a tél támadásait. Rostás Tibor állomásfőnök nemcsak a technikr.i feltételekre érti ezt, szerinte az állomás kollektívája a legfőbb biztosíték, hogy különösebb gond nélkül bonyolódjék le náluk is a forgalom. Gyakran túlórát is vállalnak ennek érdekében. Kellemes meleg váró fogadja az útra készülőket, s nem túlzás, a hónak percre sincs maradása az egyébként is mindig tiszta peronon.

Az év első 10 hónapjában 100 ezer tonna árut további tott a körösi állomás, 2 ezer tonnával többet, mint tavaly ennyi idő alatt, noha a vagonellátás eléggé rapszodikus volt. Az év hátralévő időszakában még 13-14 ezer tonna termék elszállítása a fel adat, s ha teljesül, ez egyben azt is jelenti, hogy a lekötött kontingensnek megfelelően minden felkínált áru vagonba kerül, fölözve a vasút idei árutonnatervét.

My. J.

kapnak prémiumot, hanem a minőségi teljesítés is premizált.

— Kialakult és erősödött a kölcsönös együttműködés. Van például olyan eset. amikor ők jeleznek, hogy valamelyik alkatrésznél vagy részegységnél minőségi problémát észleltek. így azonnal intézkedni tudunk, hagy ne kerüljön a termelési folyamatban további megmunkálásra a kifogásolt termék. Ügye nem kell részleteznem, hogy ez milyen költségmegtakarítást eredményez?

— Fordítva is igaz. Van, amikor mi kennyítjük meg a művezetőknek a ténykedését azáltal, hogy az egymás után következő műveletsor elején észrevesszük, hogy valami nem stimmel a gép beállításával. Azonnal tudnak intézkedni, és nem kerülnek ki hibás termékek a folyamat végén. Nyilvánvaló és érthető, hogy közös az érdekünk.

— Az, hogy jó minőségű termék hagyja el a gyárat, nemcsak a dolgozókon múlik. Egyetért ezzel?

— Feltétlenül. Jó technológia és tnegfelelő szervezés nélkül nem nagyon képzelhető el a minőségi munka. Ha nem jó a technológia, a dolgozók óhatatlanul a rossz műszaki színvonalat viszik bele a termékbe. Az előbb említettem, hogy jó a kapcsolatunk a középvezetőkkel. Ugyanezt

mondhatom el a felső vezetésről is, valamint a műszaki osztályról és a technológiáról egyaránt. Szoros, majdnem baráti a viszony közöttünk, pedig sokszor igen kemény problémákat kell közösen megoldanunk. Ha valami gondunk van, az illetékes szakterületek igyekeznek segíteni, mégpedig gyorsan. Ha ez nem lenne így, véleményem szerint nem sokra jutnánk.

— Mióta van a szakmában?

— Most kaptam meg a 25 éves törzsgárdatagsággal járó elismerést. Ez az első munkahelyem, az érettségi után itt kezdtem dolgozni. Kezdetben kéziszerszám-végátvevő- ként, majd amikor a kismotorüzem beindult, a VZ-motor gyártásához kerültem. Jelenleg az exportra kerülő termékeink ellenőrzését végzem a próbateremben, és az általános ügyviteli feladatokat látom el. mert a főnököm helyettese is vagyok. Meósként a több mint két évtizedből legalább tíz évet dolgoztam eddig.

Bizonyítás

— Nem vágták még a fejükhöz azt, hogy könnyű kritizálni, maguk sem tudnák jobban megcsinálni?

— Dehogynem. De könnyű a szelet kifogni a vitorlából, ha a meó be tudja bizonyítani, hogy igaza van. Nem is egyszer volt rá példa, hogy vita esetén élnünk kellett a bizonyítás eszközével. És érdekes módon utána már ők is jól meg tudták csinálni. Arra kell tehát törekednünk, hogy aki ezen a területen dolgozik, vitaképes legyen, ne tudják a „falhoz állítani”.

— Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy azért volna még tennivaló a minőség javításának dolgában. Véleménye szerint hogyan lehetne javítani munkájuk hatékonyságát?

— Az idegenáru-átvétel személyi feltételeit kellene módosítani. Jelenleg egy kollégánk végzi ezt a feladatot. Elég nagj" volumenű kooperációs kapcsolataink vannak. Például Dombegyházáról

majdnem minden héten egykét alkalommal százával érkeznek a betekercselt állórészek. Bizony ez nagy leterhelés egy személynek, ami azt jelenti, hogy nem lehet a leg- j ibb hatékonysággal dolgozni így. Ezen a területen érzem az erősítés szükségességét.

K. N.