Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. DECEMBER SZOMBAT Perfil szűrő A Könnyűbeton és Szigetelőipari Vál­lalat belegrádi perlitgyárában az év végéig három­ezer tonna — im­portot kiváltó — perfii szűrési se­gédanyagot gyár­tanak a hagyomá­nyos építési per- lit mellett. A négyféle szemcse- minőségben ké­szülő szűrőpor leg­nagyobb felhasz­nálója hazánkban a konzerv- és sör­ipar, illetve élel- miszerüzemck, de ezt az anyagot használják gyógy­szergyárak és bor­kombinátok is. Év végi kilátások a Tápióvölgyében Megszüntetett gyenge ágazatok Az elmúlt két esztendőben a sülysápi Tápióvölgye Mgtsz a fejlesztési alapnak csaknem a száz százalékát fordította az alaptevékenység gépesítésének fejlesztésére. Ennélfogva a betakarítási eszközökkel való ellátottság ragyogó — az egész alaptevékenység gépesítettsége ICO százalékos —, s ez meg is mutatkozott a betakarítások idején, mert mindent megfelelő időben begyűjtött a gaz­daság. Ez az állítás elsősorban a lucerna, a kukorica és a napraforgó betakarítására vonatkozik. A kukorica ter­mésátlaga 63,5 mázsa volt hektáronként, ami a vonzás- körzet termelőszövetkezeteinek sorában a legjobb ered­ménynek számít. Az árpa termésátlaga majdnem hatvan, a búzáé 57, a rozsé 35,5, a napraforgóé több mint 20 mázsa volt hektáronként. Kérdésünkre válaszolva el­mondta Virág István, a Tápió­völgye Tsz elnöke, hogy idén a nagy szárazság főleg a ta­lajelőkészítő munkákat nehe­zítette meg, sokkal több üzem­anyagot fogyasztottak a gépek a kemény talaj miatt a szoká­sosnál. A késő őszi nagyobb esőzések segítették a mély­szántást, ugyanakkor az ösz- szes többi talaj munkát nem akadályozta a sok csapadék. — Hol tart ma a szövetke­zet? — kérdeztük az elnöktől. — Tiszta nyereségünk a tervezettnél kevesebb lesz va­lamivel. Ezt elsősorban a köz- gazdasági szabályozók okoz­ták. Ugyanis a gazdaság árbe­vételének kétharmad része ipari eredetű. Az új adórend­szer, különösen az építőipari ágazatoknál súlyosan érintette a szövetkezetei. Éppen ezért arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy kilenc ipari ágaza­tot felszámolunk, s ez meg is történt idén január 1-jével. Természetesen a kis nyere­ségű, vagy éppen veszteséges ipari ágazatokat számoltuk fel, főleg azokat, amelyek épí­tőipari tevékenységgel foglal­koztak, s a korábbi években a bérszínvonal hígítását szol­gálták, s csak minimális nye­reséggel dolgoztak, ötszáz, fő­leg nem helybeli alkalmazot­tunktól meg is váltunk. Ezek a változások többek között azt is eredményezték, hogy a 450 millió forintra ter­vezett árbevételünk ötvenmil­lióval lesz kevesebb. A nyere­séget 19 millióra terveztük, most 12—15 millió forintra számítunk — sorolta röviden a legfontosabb adatokat Virág István. Majd rögtön hozzátet­te, hogy természetesen töre­kednek az eredmények javí­tására. Ugyanis amíg az árbevétel kétharmadát az ipari ágazat termeli meg, tavaly volt az el­ső év, hogy a nyereségnek csak a felét hozta meg (s idén is így lesz), jövőre szeretnénk ez ipari termelés nyereségará­nyát kétharmadra emelni. — Milyen konkrét intézke­déseket tesznek ennek érdeké­ben? — Az ipari tevékenységben arra az öt, helyben telepített ágazatra alapozzuk a követke­ző ötéves tervet, amelyek va­lóban hatékonyan dolgoznak. A fővárosban tevékenykedő építőipari ágazatot felszámol­juk, s erőteljesen fejleszteni kívánjuk a bedolgozói hálóza­tot, amelynek tagjai többek között esztergálással, mű­anyagfröccsöntéssel, kazán- szerelés előkészítésével foglal­koznak. A továbbiakban egy kivételével csak másodállásos szakcsoportok működését tá­mogatja a vezetőség — hang­zott a válasz. — Milyen eredményt tud felmutatni az alaptevékeny­ségben a gazdaság? — A növénytermesztés tisz­tességes nyereséget, azaz 20 millió forintnál is többet ál­lít elő ágazati eredményként. E területen is vannak egészen jó eredményeink. Mert jellem­ző az alaptevékenységünkre a gabonatermesztés. Elég nagy területen és jó eredménnyel termelünk kukoricád napra­forgót, lucernamagot. Az állattenyésztést azonban visszafogtuk egy kicsit, mert csak hétszáz tehenünk van. Ez nem nagyüzemi méret, foglalkozunk is az állomány jelentős gyarapításának gon­dolatával. A gazdasági sza­bályzók is arra ösztökélnek bennünket, hogy nagyobb odafigyeléssel kell ezt az ága­zatot fejleszteni. Egyébként a tehenészet nyereséges volt az elmúlt évben. Maga a tejter­melés másfél millió forint eredményt hozott, a juhászat azonban veszteséges volt, és nem is kecsegtet sok sikerrel. — Lehetséges-e a szövetke zetben a dolgozók munkájá­nak minőségi bérezése? — Igen, mert bértömeggaz­dálkodást folytatunk. Ma már minden területen a teljesít­mény szerint számoljuk el dolgozók munkáját. Mozgóbé­rezéssel pedig a minőségre is tudunk hatni, igaz, elsősorban az ipari ágazatokban. De ter­vezzük, hogy jövőre bevezeti a szövetkezet a mezőgazdasá­gi területen is a minőségi bé­rezést, elsősorban a gépjaví­tóknál. A gépjavítók egy-egy feladatra meghatározott bér összeget kapnak, s rajtuk áll, hogy mennyi idő alatt végez­nek a munkával, ha azt ha­marább fejezik be, egy-egy le dolgozott óra annyival tpbb forintot ér majd — mondta Virág István elnök. —, Dolgozóink megélhetése, munkaellátottsága biztosított. Tavaly az egy dolgozóra jutó átlagkereset 57 ezer 600 forint volt, az idén, év végéig ez az összeg hatvanezer forintra nö­vekszik. Aszódi László Antal Könnyű kritizálni? A meós két tűz között áll Ha egy szép munkát vagy alkotást meglátnak, sohasem azt kérdezik, fiam: mennyi ideig csinálták, hanem hogy ki csinálta. Gyerekkorunk­ban gyakran hallottuk ezt in­telemként édesanyánktól. Ez­zel is ösztönözve minket a lelkiismeretes munkavégzés­re. Igaz. és bölcs mondás, vé­gigkíséri felnőttkorunkat is. Az elvégzett munka valóban bizonyítványt állít ki a ké­szítőjéről. Az igényes ember keze munkáját meg lehet néz­ni: önmagáért beszél. Napjainkban túlléptünk a mennyiségi követelményeken, előtérbe került a minőség kérdése. Vajon mennyire tartják magukénak az idézett mondást az ÉVIG ceglédi kis­gépgyárában, erről vall Koz­ma Tibor meós. Kevés kifogás — A minőség igénye nálunk is elsődlegességet élvez, bár még nem mondhatjuk el magunkról mi sem, hogy ne volna további javítanivaló. Az tény, hogy az előző évekhez képest itt is tapasztalható volt a minőségi munka javu lása, termékeink minőségi színvonalának emelkedése. Alá tudnám támasztani azzal, hogy a reklamációs dossziék — bár nem mondhatom azt, hogy üresek — a kiszállított mennyiséghez viszonyítva ugyancsak elenyészően kevés kifogást tartalmaznak. És ezek sem mondhatók nagy hordere­jű problémáknak. — Döntővé vált nálunk, hogy a minőségimunka-vég- zésre való törekvés ne csak szóbeszéd vagy írott malaszt legyen. Konkrét lépések tör téntek erre vonatkozóan. Bevezetésre került például a minőségi ösztönzés premizá­lási rendszere. — Mit jelent ez? — Leegyszerűsítve: a dol­gozók most már a saját zse bükön érzik, ha jó munkát végeznek. Érdekeltté vannak abban téve, hogy amit csi­nálnak, az jó minőségben ké­szüljön el. Fő gyártmányunk a háromfázisú, illetve az egy­fázisú VZ-motor, amiből nagy mennyiséget exportálunk, el sösorban nyugati tőkés ren­delésekre, Hogy lekopogjam, a kezdeti nehézségek után a visszajelzések egyre pozitívab­bak lettek, szinte nincs rek­lamáció. Ami pedig néha előfordul, abban benne van a partner „technikai játéka" is. Bele­köt mindenbe csupán azért, hogy 5—10 százalékos enged­ményhez juthasson ilyenfor­mán. A cél az, hogy az eset­leges hiba ne a végei lenőrzés­nél derüljön ki. Tehát az el­lenőrzés az idegen áru be­érkezésével kezdődik, majd folytatódik a gyártásközi el­lenőrzéssel, és végül lezárul a késztermékek minősítésével. — Nincs sok ellensége a minőségi ellenőrnek? — Véleményem szerint nem valami hálás dolog meósnak lenni, mert egyrészt megkö­vetelik tőlünk azt, hogy jó minőséget biztosítsunk, más­részt pedig nagyon kellemet­len, amikor egy jó kollégának, barátnak kell visszaadni a kifogásolt munkadarabot. Te­hát két tűz között vagyunk. Fontos az, hogy a betervezett mennyiség legyártásra kerül­jön, de ugyanakkor a mennyi­ségi elvárás mellett garantált­nak kell lennie a minőségnek is. Nem egyszerű dolog. — Külön kell választanunk a külső befolyásoló tényezőket a technológiai előírásoktól Minket szigorúan kötnek az utasítások. Visszatérve a kér désére: előfordulnak néha viták, de az nem jellemző. Nézze: a műszereket nem le­het becsapni. Azok egyértel­műen eldöntik a vitát. El mondhatom, hogy jó partne­rekre találunk a gazdasági vezetőkben, és most elsősor­ban azokra a középvezetőkre gondolok, akik közvetlenül a termelésirányítással foglalkoz­nak. Közös érdekek — Ez nem volt mindig így. Most már ők is tudomásul vették, hogy ha termelnek, az még kevés. Ügy kell dolgoz­niuk, hogy azt a meó is át­vehesse. Ez meglátszik a fize­tésükben. mert nemcsak a mennyiségi többlettermelésért A volánosok teljes kapacitással dolgoznak Felkészültek a tél támadására Eddig csak a naptár gyor­san pergő lapjai figyelmeztet­tek bennünket a tél közeled­tére, ami november 18-án be is köszöntött eléggé goromba módon. A borotvaéles északi szél kövér pelyhekkel meg­rakodva söpört végig a váro­son, reggelre vastag hóbundát hagyva maga után. Iskolajárat Ilyentájt bizony már köny- nyen megesik, hogy pihékké válnak az esőcseppek, de bár­mennyire is számítunk, készü­lünk az első hóesésre, az min­dig meglepetésként éri az em­bert. Utasnak, fuvarozónak egyik legnagyobb ellensége: kínnal fogynak a kilométerek, késnek a járatok, mindenki dühös, ideges, arról nem is szólva, hogy máskor hónapo­kon át nem látunk annyi árokba csúszott, összekoccant járművet, mint az első havas napon. Nézzük most meg, miként fogadták a telet a város szál­lító vállalatai. A Volánbusznál kicsit elcsodálkoztak, miért tulajdonítunk a zimankónak ekkora jelentőséget, hiszen volt nekik már ennél nagyobb gondjuk is. Elégedetten mond­ják, hogy a körösi üzem 13 gépkocsija rendre, késés nél­kül ért céljához. Egyedül a dunaújvárosi járat vesztege­tett el valahol 10 percet, mos­tanáig ez volt még a leg­nagyobb kiesés, amit a rosz­szabbra változott útviszonyok okoztak. — A Ceglédre, Kecskemétre vezető 441-es műúton általá­ban nem is szokott előfordulni probléma, rendre letakarítják, ugyanígy a Kocséri és Tisza- kécskei út egy-egy szakasza is mindig tiszta, köszönhető a Petőfi Termelőszövetkezet gon­doskodásának. A Törteli út, valamint a Kocsért Körös- tetétlennel összekötő szakasz­ról sajnos, ez nem mondható el, ráadásul arrafelé az utak egyébként is rossz állapota té­len nagyon megnehezíti a köz­lekedést — summázta a ta­pasztalatokat Hupka Béla for­galmi szolgálattevő. — Felkészülés? Nos, ez mindig komoly műszaki fel­adat nálunk, de eleget tudtunk tenni a követelményeknek. Járműveinket idejében felül­vizsgáltuk, kivétel nélkül minden járaton kielégítő fű­tést biztosítunk. Gépkocsi- vezetőink arra is ügyelnek, ha egy mód van rá, az utasok­nak ne kelljen sokat várakoz­niuk a beállásra, már 10-15 perccel az indulás előtt el­foglalhatják helyüket a jár­műben. — A közelmúltban egy űj iskolai járatot is beindítot­tunk, ami a Kossuth Lajos úti lakótelepről veszi fel reggel fél 8-kor az utasokat és a Kossuth, Arany, Petőfi iskolá­kat érintve helybe szállítja a nebulókat. Utasaink kényel­mét illetően, gondolom, nem lehet különösebb probléma, de hadd hívjam fel figyelmüket az óvatosságra. Bármennyire is ügyelünk, ilyenkor meg­esik, hogy vizesek, havasak a lépcsők, vigyázva, körültekin­tően szánjanak fel-le. Bízom abban, hogy tél végén bal­esetmentes időszakról számol­hatunk be, mint ahogy öröm­mel mondhatom ma, hogy idén e tekintetben még nem volt problémánk. Az 1-es számú Volán Vál­lalat nagykőrösi telepén már szeptember elsején megkezdő­dött a szervizelés és október végére minden jármű fel­készítve várta a telet. Akku­mulátorokat, gumikat cserél­tek és fagyálló került a hűtő- berendezésekbe. A gondos és előrelátó munkának köszön­hető, hogy most is teljes ka­pacitással tud dolgozni a kö­zel száz járművet számláló géppark. — Az autók java részét a konzervgyár foglalkoztatja, a többi 8-9 gépkocsi pedig a Szolnoki Cukorgyá/ba fuva­rozza a terményt Jászkara- jenő, Köröstetétlen környéké­ről, immár egy hónap óta. Emellett a vasútállomáson, valamint a Tüzép-telepen bo­nyolítunk forgalmat — mond­ja Horváth József telepvezető. Fagyszolgálat — Váltó műszakban dolgo­zunk, a járművek zavartalan igénybevétele érdekében két dolgozónk október vége óta fagyszolgálatot lát el, műszak­kezdés előtt a gépkocsivezetők részére útra kész állapotba teszik a teherautókat. A vasutasok azt mondják, bármilyen nagy gondot okoz­hat is a közlekedésben az idő' járás, rájuk mindig lehet szá­mítani. Nem túlzásba vitt ön­dicséret ez, hiszen az embe­reket, a teherárut a leglehe­tetlenebb körülmények között is célba kell juttatniuk. Az utasoknak persze meg sem fordul a fejében, hogy a hó takaró, a befagyott váltók mennyi kínlódást okoznak tél víz idején a vasút munká­sainak, csak mérgelődnek, ha késik valamelyik szerelvény. Túlórában A körösi vasútállomáson is megtettek minden előkészüle­tet, hogy időben, gyorsan el­hárítsák a tél támadásait. Rostás Tibor állomásfőnök nemcsak a technikr.i feltéte­lekre érti ezt, szerinte az állo­más kollektívája a legfőbb biztosíték, hogy különösebb gond nélkül bonyolódjék le náluk is a forgalom. Gyakran túlórát is vállalnak ennek ér­dekében. Kellemes meleg váró fogadja az útra készülőket, s nem túlzás, a hónak percre sincs maradása az egyébként is mindig tiszta peronon. Az év első 10 hónapjában 100 ezer tonna árut további tott a körösi állomás, 2 ezer tonnával többet, mint tavaly ennyi idő alatt, noha a vagon­ellátás eléggé rapszodikus volt. Az év hátralévő idő­szakában még 13-14 ezer ton­na termék elszállítása a fel adat, s ha teljesül, ez egyben azt is jelenti, hogy a lekötött kontingensnek megfelelően minden felkínált áru vagonba kerül, fölözve a vasút idei árutonnatervét. My. J. kapnak prémiumot, hanem a minőségi teljesítés is premi­zált. — Kialakult és erősödött a kölcsönös együttműködés. Van például olyan eset. amikor ők jeleznek, hogy valamelyik alkatrésznél vagy részegység­nél minőségi problémát észlel­tek. így azonnal intézkedni tudunk, hagy ne kerüljön a termelési folyamatban továb­bi megmunkálásra a kifogá­solt termék. Ügye nem kell részleteznem, hogy ez milyen költségmegtakarítást eredmé­nyez? — Fordítva is igaz. Van, amikor mi kennyítjük meg a művezetőknek a ténykedését azáltal, hogy az egymás után következő műveletsor elején észrevesszük, hogy valami nem stimmel a gép beállítá­sával. Azonnal tudnak intéz­kedni, és nem kerülnek ki hibás termékek a folyamat végén. Nyilvánvaló és érthe­tő, hogy közös az érdekünk. — Az, hogy jó minőségű termék hagyja el a gyárat, nemcsak a dolgozókon múlik. Egyetért ezzel? — Feltétlenül. Jó technoló­gia és tnegfelelő szervezés nél­kül nem nagyon képzelhető el a minőségi munka. Ha nem jó a technológia, a dolgozók óhatatlanul a rossz műszaki színvonalat viszik bele a ter­mékbe. Az előbb említettem, hogy jó a kapcsolatunk a kö­zépvezetőkkel. Ugyanezt mondhatom el a felső vezetés­ről is, valamint a műszaki osztályról és a technológiá­ról egyaránt. Szoros, majd­nem baráti a viszony közöt­tünk, pedig sokszor igen ke­mény problémákat kell közö­sen megoldanunk. Ha valami gondunk van, az illetékes szakterületek igyekeznek segí­teni, mégpedig gyorsan. Ha ez nem lenne így, vélemé­nyem szerint nem sokra jut­nánk. — Mióta van a szakmában? — Most kaptam meg a 25 éves törzsgárdatagsággal járó elismerést. Ez az első munka­helyem, az érettségi után itt kezdtem dolgozni. Kezdet­ben kéziszerszám-végátvevő- ként, majd amikor a kismo­torüzem beindult, a VZ-motor gyártásához kerültem. Jelen­leg az exportra kerülő ter­mékeink ellenőrzését végzem a próbateremben, és az álta­lános ügyviteli feladatokat lá­tom el. mert a főnököm he­lyettese is vagyok. Meósként a több mint két évtizedből legalább tíz évet dolgoztam eddig. Bizonyítás — Nem vágták még a fe­jükhöz azt, hogy könnyű kri­tizálni, maguk sem tudnák jobban megcsinálni? — Dehogynem. De könnyű a szelet kifogni a vitorlából, ha a meó be tudja bizonyí­tani, hogy igaza van. Nem is egyszer volt rá példa, hogy vita esetén élnünk kellett a bizonyítás eszközével. És ér­dekes módon utána már ők is jól meg tudták csinálni. Arra kell tehát törekednünk, hogy aki ezen a területen dolgozik, vitaképes legyen, ne tudják a „falhoz állítani”. — Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy azért volna még tennivaló a minőség ja­vításának dolgában. Vélemé­nye szerint hogyan lehetne javítani munkájuk hatékony­ságát? — Az idegenáru-átvétel sze­mélyi feltételeit kellene mó­dosítani. Jelenleg egy kollé­gánk végzi ezt a feladatot. Elég nagj" volumenű kooperá­ciós kapcsolataink vannak. Például Dombegyházáról majdnem minden héten egy­két alkalommal százával ér­keznek a betekercselt állóré­szek. Bizony ez nagy leterhe­lés egy személynek, ami azt jelenti, hogy nem lehet a leg- j ibb hatékonysággal dolgozni így. Ezen a területen érzem az erősítés szükségességét. K. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom