Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA 11 KöMen: Jussán járj, tovább érsz! HA SÍKOS, NYÁLKÁS AZ ÚT A képen látható baleset Angliá­ban volt, tanulságai azonban nálunk is hatnak. A ködben síkos úton egy autóbusz megcsúszott és a túl rövid követési távolságot tartó kocsisorok — mind­két irányból —, sorra egymásba üt­köztek. Tizenöten meghaltak és har­mincötén súlyos sérüléseket szen­vedtek. Több tucat autó ment tönk­re pillognátok alatt, volt amelyik ki­gyulladt és - porrá égett. Volt tehát dolguk a helyszínre érkező mentők­nek és tűzoltóknak. Az út nemcsak a ködös Albionban síkos, ha ködös az idő, Magyaror­szágon és szükebb pátriánkban, Pest megyében is. A levegő túízott páratartalma — a köd —, lecsapó­dik az utak felületén és nyálkássá, síkossá teszik az egyébként jó mi­nőségű útburkolatokat. Ilyenkor egy hirtelen kormánymozdulat is végze­tes lehet, hiszen az első kerekek sem tudnak kellően tapadni az úthoz és a kocsi —, a fizika szabályai szerint —, igyekszik mindig egyenesen to­vábbhaladni. Mi a teendő? Előbb lassítani és így kanyarodni laza, pu­ha mozdulattal elmozdítani a kor­mányt és nagyon figyelni, mi törté­nik, hogyan reagál a kocsi, s ha kell korrigálni. A legjobb azonban megelőzni a megcsúszást, s ez csak a sebesség csökkentésével lehet biztosítani. Ezt is apróbb, lágy mozdulatokkal lehet biztonságosan megtenni. S nemcsak a fékpedállal kell óvatoskodni, a gázt is csak elővigyázatosan szabad adni. A szqkgsgps fékgzés a jß megol­dás, ilyenkor még, ha megcsúszik a kerék, akkor is — a sok apró féke­zés hatására — sikerülhet idejében megállni. A motorfék is hatásos lehet, ha nem túl nagy sebességkülönbséget akarunk elérni vele. Előfordulhat, hogy drasztikus visszakapcsolásnál is kifarol a kocsi, vagy a motorke­rékpár. • Ilyenkor igazán érvényes a köz­mondás: lassan járj, tovább érsz! Külföldön jól ismertek és nép­szerűek is az autósok körében az úgynevezett mestervezető képző is­kolák. Ezekben elsajátíthatják a ta­nulók —, akik egyébként jogosít­vánnyal rendelkező, gyakorló gép­kocsivezetők vagy motorkerékpáro­sok — a különleges viszonyok között szükséges vezetési ismereteket. Ma­gyarországon egyelőre nincsenek ilyenek, bár a szakemberek is tud­nak a külföldi példákról. Létezik azonban égy pálya Budapesten, a III. kerületben, a Bécsi úton, — a Szuper Kupa versenyeinek színhe­lyén —, ahol a csúszós pályán kö­vetendő vezetési stílust gyakorol­hatják, akik szükségét érzik. A bal­eseti híreket böngészve többeknek szüksége lenne erre. A szem teljesítőképességéről LÁTÁS ÉS ÉLETKOK A gépjármű volánjánál kortól független alapfeltétel a jó látóképesség. En­nek korlátozott volta összeegyeztethetetlen a vezetéssel, mivel közvetett veszélyt jelent a közlekedésben, Látáskorlátozottság alatt a centrális látás- élesség csökkentését, a megengedhető töréshiba átlépését, a látótér erősebb beszűkülését és a fényérzékelcsi zavarokat értjük. Normális esetben az emberi szem rcfrakciója (fénytörő értéke) a növekedés befejeztével váltó-, zatlan marad. Csak rövidlátó fiataloknál lehet ennek növekedésével szá­molni. A korlátozott messzelátóság kom­penzációs képességének csökkenése következtében, az élet folyamán nő a kívánt szemüvegerősség, de alig vál­tozik a refrakció. A látáserősség kortól függő csök­kenését statisztikai vizsgálatok bizo­nyítják. Ha a 20 éves kori látáséles­séget 100 százaléknak vesszük, ak­kor 40 éves korra csak 90 százalék­kal, 60 éves korban 74 százalékkal és 80 éves korban 47 százalékkal szá­molhatunk. Ennek oka egyrészt a tö­rési közeg fiziológiai megváltozásá­ban, másrészt a retina látósejtjeinek változásában, illetve funkciója meg­szűnésében keresendő. Az élet fo­lyamán nagyon sok külső és belső hatás éri a szemet, legyen az sérü­lés vagy szembetegség, és mindez negatívan hat a látáserősségre. Van­nak tipikus, a szem öregedésével összefüggő elváltozások, amelyek abban különböznek egymástól, hogy fiziológiai, kortól függő elfajulásról vagy magasabb életkorban jelentke­ző szembetegségről van-e szó. Bár mindkettő kapcsolódik a másikhoz, mégis alapvető különbség van köz­tük. A fiziológiai öregedés a szem kü­lönböző funkcióiban jelentkezik. Különösen észrevehető ez a szem alkalmazkodóképességének törvény- szerű csökkenésében, ami azt jelen­ti, hogy a látóképesség a fénytörő­értékek megváltozása miatt az éles közellátást már nem teszi lehetővé. Egy fiatal ember éleslátási tartomá­nya — normális refrakció esetén —, a végtelentől 8 cm-es közelségig terjed. 30 éves korban ez a mező már 15 cm-re, 40 éves korban pedig 30 cm-es olvasási távolságra tolódik ki. A kor előrehaladtával ez a tá­volság csak nő. A retina funkciócsökkenése is bi­zonyítható, ugyanis a fényérzékeny­ség 60-70 éves korban fele a 20-30 éves korban mért értéknek. Külö­nösen sötétedés, gyengébb megvilá­gítás esetén tapasztalható az időseb­bek fényérzékelési alkalmazkodóké­pességének csökkenése. Ez a csökke­nés mindenek előtt az átállási sebes­ségre vonatkozik, valamint a szem­bejövő forgalom okozta vakítás ese­tén tapasztalható. Amennyiben a meghatározott fényerősségkontrasz- tú tárgyak elvakítás után a vezető számára nem maradnak felismerhe­tők illetve rövid időn belül nem vál­nak ismét láthatóvá (azaz a vakítási érzékenységnek nevezett fényérzéke­lés minősége romlik), akkor a söté­tedés utáni vezetési alkalmatlanság esetével állunk szemben. Ezek szerint a csökkent fényérzé­kelő képességű idősebb embereknek csak nappali vezetésre szóló jogosít­ványt kellene kapniuk. A sötétedés­kor jelentkező látáserősség- és vakí­tási érzékenységcsökkenés mégsem jelenti azt, hogy minden 60 éven fe­lüli ember már képtelen lenne a ki- terjedtebb látásra, ugyanis itt csak a szem teljesítőképességének fizioló­giai csökkentéséről van szó, viszont a látószög kortól függő beszűkülésé nem jelentős. Ennek ellenére idősebb korban a látásfunkcióknak különös figyelmet kell szentelni. A magas vér*- nyomás, a cukorbaj, a vesebeteg­ségek mind okozhatnak látóerő­csökkenést, befolyásolhatják a fény­érzékelést, a látómező nagyságát és a színlátást. Ilyenkor a szemorvos­nak kell felvilágosítást adnia a ve­zetői alkalmasságra vonatkozólag. Egészségeseknél egyébként a nor­mállátás kritikus határa a 40-50 éves életkorra esik és rövidlátással jelentkezik. Ebben az időpontban meg kell vizsgáltatni gépjárműveze­tői alkalmasság szempontjából a szemet. A következő kritikus idő­pont a 60. életév, itt a fényérzékelő képesség fiziológiai csökkenése je­lentkezik. A 65. év után minden második évben tanácsos a szemorvosi vizsgá­latot elvégeztetni még akkor is, ha a előírások ezt nem kívánják meg. (folytatás a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom