Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
vezethetnek, az egészség kárára. Szólt a képviselő arról Is, hogy választókerületének égető gondjai közé tartozik a Dunakanyarban a települései? és az idegenforgalom viszonya. A térség mintegy 80— 100 ezer ember ellátására rendezekedett be, ugyanakkor a turistaszezonban népessége többszörösére növekszik. Ahhoz, hogy a kulturáltabb vendégfogadás és kiszolgálás feltételeit kellőképpen megteremthessék, indokolt volna, ha az érintett települések nagyobb mértékben részesednének az idegenforgalom hasznából. Saját erőik ugyanis végesek. A továbbiakban először Kó- cza Imre (Heves megye, 3. vk.), emelkedett szólásra, majd Karvalits Ferenc (Zala megye. 1. vk.), Lékai Gusztáv (Hajau- Bihar megye, 13. vk.), Tulok András (Veszprém megye, 9. vk.), Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Tőzsér Gáspár (Nógrád megye, 4. vk.), dr. Sinkovics Mátyás (Budapest, 2. vk.), Solymosi József (Tolna megye, 4. vk.) kért szót. Az első napon befejezésül Balogh László (Pest megye, 29. vk.), a megyei tanács elnöke mondta el véleményét. BALOGH LÁSZLÓ: A mi igazi tartalékunk A VII. ötéves tervjavaslat vitája a Parlamentben (Folytatás a 3. oldalról) csökkentése érdekében intézkedések történtek (pl. az elektronikában). Végül van néhány olyan terület — pl. a termelés széles körű automatizálása, a robottechnika alkalmazása —, ahol még nem vagyunk képesek az elmaradás érzékelhető csökkentésére. Gondos szelekcióval, a műszaki-technikai haladás fő irányainak figyelembevételével kell kiválasztani azokat a feladatokat, amelyeket a hazai kutatásnak és műszaki fejlesztésnek kell megoldania, illetve meghatározni az újdonságok azon körét, amelyeket a legcélszerűbb átvenni és alkalmazni. A VII. ötéves népgazdasági terv tudományos-műszaki fejlesztéssel ösz- szefüggő céljai és kiemelt jelentőségű gazdaságfejlesztési programjai már ennek szellemében alakultak ki. Napjainkban tanúi vagyunk annal?, hogy a KGST keretein belül is egyre inkább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsításának kérdései. A szocialista országok gazdasági fejlődésének meggyorsítását és a tudományos-technikai haladással való lépéstartást szolgálja a KGST e heti rendkívüli ülésszakán elfogadott, 2000-ig szóló műszaki-tudományos fejlesztési program. E program következetes végrehajtása hozzájárni műszakigazdasági színvonalunk növeléséhez, biztonságunk erősödéséhez, sebezhetőségünk csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsönös előnyök alapján hatékonyabban tudjunk bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba a műszaki-tudományos területeken is. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy gazdaságpolitikánk és a terv megvalósításának fontos feltétele a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztésének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési feltételeinek javítása, s ennek révén gazdaságunk jövedelemtermelő képességének javítása ált. A gaz. d asá girány í tás további ejles z- tése önmagában is jelentős lépéseket tartalmaz, hatása azonban nem marad a szűkebben vett gazdaság területén. Igényli a politikai intézményrendszer fejlesztését és korszerűsítését is. Társadalmunk demokratikus vonásai erősödnek. Jól érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkormányzati lehetőségeinek bővítésére, a vállalatok önállóságának növekedésére hozott intézkedések. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is léteznek különféle, egymásnál? sokszor ellentmondó érdekek. Ezek felismerése, ellentéteik feloldása és lehetséges összhangjuk megteremtése a politikai vezetés és irányítás egyik legfontosabb és legösszetettebb feladata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának, módszerének megújítását is igényli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor, ha az előrevivő folyamatok kibontakozás át a szűkös anyagi lehetőségek vagy tőlünk nem függő okok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás, vagy a végrehajtás hibái, következetlenségei akadályozzák. Ez méginkább aláhúzza a káderpolitikai munka feladatait és felelősségét abban, hogy megtaláljuk. és megfelelő helyre állítsuk a társadalom érdekét értő és képviselő, a társadalmi várakozásnak megfelelő, a jelen és jövő követelményeit kielégíteni képes vezetőket. Gazdasági feladataink eredményes megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fegyelmezett, okosan szervezett, jó minőségű munka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem használjuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglaltságokat. Különböző becslések és számítások szerint a munkaidőalap egyötöde-egyhatoda elvész a termelésből. Ennek okai ösz- szetettek, ezért a munkafegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályozási teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségiszervezési intézkedéseket, valamint szemléletváltozást eredményező politikai is ideológiai munkát. Változásokra van szükség az ünnepnapok körüli munkarend kialakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási rehabilitációs gyakorlatban, a munkaügyi viták eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségeinek bővítésében, a különféle társadalmi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, éppen ellenkezőleg, a munkaidő jobb kihasználása, a termelés ésszerű szervezése útján az elosztható jövedelem növelését, így a dolgozók érdekét szolgálja. A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos fordulatot, mert ennek nem teremthetők meg a feltételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet teljesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósítani. A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, ha az Ország- gyűlés meggyőződéssel fogadja el s vallja sajátjának a VII. ötéves tervet — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. A vita folytatásaként Csip- kó Sándor (Bács-Kiskun megye, 20. vk.), Ladányi József (Borsod megye, 25. vk.), Jura- tovics Aladár (Csongrád megye, 7. vk.), Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), Bíró Miklós (Sza- bolcs-Szatmár megye, 11. vk.), fejtette ki álláspontját. Utánuk dr. Juhár János (Pest megye, 24. vk.) pomázi körzeti orvos kért szót: DR. JUHAR JÁNOS: A megelőzés eszközei Az egészségügy programjában kiemelt rangot kapott a megelőzés, azaz: minden eszközzel igyekszünk a jövőben arra törekedni, hogy minél kevesebb betegség forduljon elő. Elkerülni a bajt könnyebb lehet, mint gyógyítani. E témakörhöz kapcsolódott foglalkozásánál fogva is a megye 24. számú választó- kerületének képviselője, dr. Juhár János, pomázi körzeti orvos. — Az ifjúság egészséges életmódra nevelését úgy kell szorgalmaznunk, hogy annak révén a felnövekvő generációban természetes belső indíték ösztönözzön az egészség védelmére. A betegségek megelőzése megoldhatatlan, ha nem tudjuk elérni, hogy annak szüi?ségszerűségével azonosuljon az ifjúság. Miért ne lehetne — a szó jó értelmében — divattá az egészséges életmód? Kifejtette a képviselő, hogy nem kicsi a család felelőssége ebben a kérdésben sem, ám kétségtelen, hogy a társadalom e legkisebb közössége nem tudhat mindent megoldani. Támaszkodnunk kell ez ügyben a munkahelyi kollektívák visszahúzó erejére is, kiváltképp az agglomerációs településeken, amelyeken a bevándorlás révén beilleszkedési zavarok keletkezhetnek, amelyek az alkoholhoz vagy egyéb deviáns magatartáshoz A tanácsok gazdálkodásának változásairól szólt a Pest Megyei Tanács elnöke, a megye 28. számú választókerületének képviselője, de elöljáróban kitért a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználásának várható alakulására. — Azokkal értek egyet — mondotta —, akik szorgalmazzák, hoyg bátrabban lépjünk az eszközök és a munkaerő átrendezésének irányába. Többre van szükség most, mint az akadályok eltávolítása. A mozgást ki kell kényszeríteni, hiszen a meglevő anyagi eszközök és a munkaerő jobb hasznosítása a mi igazi tartalékunk. Ezután arról beszélt a képviselő, hogy a következő esztendőben a helyi tanácsok életében újabb minőségi változás következik be, amely kihat a testületek egész tevékenységére, a lakossággal meglevő kapcsolatainak alakulására. — Joggal vetődik fel a kérdés, hogy alkalmasak-e a helyi tanácsok megnövekedett, újszerű feladataiknak ellátására? Bizonyos, hogy a testületek fokozatosan megtanulnak élni az új jogkörökkel és lehetőségekkel. Az áttérés a szakigazgatásban jelent majd nagyobb gondot — mondotta a képviselő, majd hozzátette: — A terhelés nagy, a jövedelem nem tart lépést azzal, ami más területeken elérhető, ezért is gyakori a munkahelyváltoztatás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nem ritkán éppen a legjobban képzett szakemberek keresnek máshol munkaalkalmat. Látni kell azt is, hogy a tanácsi gazdálkodás újszerűségében nagyobb követelményeket támaszt a helyi vezetőkkel szemben. Az önálló gondolkodás ösztönzi és igényli a demokratikus döntéseket, az együttműködést az üzemekkel, az egész lakossággal. A megye hétköznapjait érintve egyebek közt elmondotta a képviselő, mennyire fontos a vízbázisok védelme a Duna mentén, különösen a Szentendrei-szigeten és a Cse- pel-szigeten. Szükséges — emelte ki —, hogy a Minisztertanács, a főváros és Pest megye közösen dolgozza ki hosszú távra a közös stratégiát és egyesítse az erőket a megvalósításra. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós István, Cser- venka Ferencné és Péter János — befejeződött. A képviselők szombaton folytatják a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat megvitatását. Az Orszáirgj'íílésrS! luööstto tak az MTI és Bálint Iboly pest megyei képviselők az ülésteremben.' Előtérben: Cscrvenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke (Pest m. 4. vk.) és Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke Parlamenti jegyzet Az ókorban is tudták A településfejlesztés kapcsán a téli ülésszak első napján több képviselő is szólt arról, hogy menynyire fontos az egészséges ivóvízhálózat bővítése, a vízbázisok megóvása. Épülnek a lakótelepek. Velük vajmi kevés gond van e témában, hiszen a házóriások csak közművesített területre telepedhetnek: a csapokból víz folyik (ha folyik), a szennyvizet csatorna vezeti el. Sorra emelkednek azonban a magánerős családi otthonok, amelyeknél korántsem mondhatjuk el ugyanezt. Az úgynevezett közműolló rése Pest megyében kiváltképp nagy: a vízvezeték-hálózat arányát meg sem közelíti a csatorna- rendszer, s tudjuk, hogy ez mivel jár. Már az ókori rómaiak is tudták: ahol vízvezeték van, ott csatornának is lennie kell. Miért? Azért, hogy az elhasznált, piszkos víz, egyéb folyékony hulladék ne szennyezze a talajt, ahonnan újabb tiszta vizet nyerhetünk. Nem azért kevés a csatorna, mert az emberiség az évezredek során elfelejtette annak szükségességét. De arra valahogy sosem jut pénz. Ennek az állapotnak — szemléletnek — a tarthatatlanságáról beszélgettünk dr. Ábrahám Kálmán államtitkárral, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnökével, illetve dr. Straub F. Brúnó akadémikussal, az Ország- gyűlés környezetvédelmi és településfejlesztési bizottságának elnökével. — Nem elég vízvezetéket szorgalmazni, ha csatornát nem akarunk építeni. Megengedhetetlen az előbbi, az utóbbi nélkül. Pest megye tanácselnöke is érintette felszólalásában a vízbázisok védelmét, nagyon helyesen — mondja dr. Ábrahám Kálmán. — Ez is egyik feltétele annak, hogy a következő tervidőszakban megfelelően fékezni tudjuk a környezet romlásának folyamatát. — A társadalmi szemlélet is változásra szorul — veti közbe Straub F. Brúnó —, el kellene érnünk, hogy az egyes ember is igényelje a vízvezetékhez a korszerű csatornahálózatot. Magyarán: tudatosítani kell, hogy az ivóvízfogyasztás mértékének növelése megfelelő szennyvízelvezetés nélkül visszavonhatatlanul ront a környezeten, az emberi élet egyetlen lehetséges színhelyén. Ha több vizet akarunk, tanuljunk meg takarékosabban bánni vele. Mi kétszer annyit fogyasztunk, mint a fejlett nyugat-európai országok. Igaz, van köztük olyan, amelyikben közvetlenül a kifolyóhoz szerelik a mérőórát, amelyen látni, mennyibe kerül, amit elpancsoltak. Nálunk szinte ingyen van a víz — az állampolgárnak. A mi bizottságunk intenzíven szorgalmazni fogja a jövőben is a takarékoskodást, valamint a szennyvíztisztító művek és a csatornahálózat fejlesztési ütemének gyorsítását. így legyen. Pest megye is erre törekszik.
