Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1983. DECEMBER 21., SZOMBAT 5 A KKMV-dosszié Felszámolás sok-sok kérdőjellel A dolgozókról gondoskodni kell! Most már végleges a döntés: valószínűleg jogutód nél­kül számolják fel a gödöllői Közép-magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalatot, amelynek vesztesége ebben az esz­tendőben várhatóan meghaladja a 300 millió forintot. A KKMV — amely 1984-ben az előző évi, papíron kimuta­tott nyeresége alapján megpályázta a kiváló vállalat cimet is — ezzel a hazai építőipar felszabadulás utáni történetében az ágazat első ily módon fölszámolt cége lesz. Mivel ezerkét­száz ember sorsáról van szó, folyamatosan tájékoztatjuk ol­vasóinkat az eljárással kapcsolatos eseményekről, Vélemé­nyekről, így a tegnapi munkaértekezletről is, amelyet Gödöl­lőn, a központban tartottak az alkalmazottaknak és a terme­lésirányítóknak. A hét híre OKOS(K)ODVA 0 Budapesten országos tanácskozást rendeztek a művelődési otthonokról. ® Átadták a tervező és a ki­vitelező vállalatok részére meghirdetett nívódíjakat. © A fővárosban felavatták a mozgássérültek számá­ra épített hidroterápiás uszodát. 9 Békéscsabán or­szágos ünnepségen emlékeztek meg a hazai felnőtt- oktatás negyven esztendejéről. Bér kezességgel A tájékoztatót több száz ember jelenlétében Markó At­tila, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium osz­tály vezető j e tartotta: — Tulajdonképpen semmi oka nem volt a vezetésnek arra, hogy a tavalyi 17 mil­liós nyereség után komoly bajokra gondoljon — mondta egyebek között. — Most kide­rült, hogy az utóbbi két esz­tendőben a vállalat veszteség­gel működött, s valahol a mélyben negativ folyamatok indultak. Az idén az első fél­év végén több mint 130 mil­liós veszteséget mutatott ki a könyvelés.., Amikor Vas Sándor igazgató elbúcsúztatá­sa után helyettese, Várkonyi Lajos vette át a kormányru- dat, azt kértük, készítsenek egy tervet, amelynek segítsé­gével kijuthatnak a mély­pontról. Sajnálatos, hogy a félévi veszteség azóta tovább nőtt. Októberre világossá vált, hogy el kell rendelni a szanálást... 180 milliós vesz­teséggel talán el lehetett vol­na kerülni a fölszámolást. A pénzügyi helyzet- annyira rossz, hogy á bank még a de­cemberi bérre elegendő pénzt is csak a miniszter kezessége mellett volt hajlandó kifizet­ni... A minisztérium a ma­ximális erőfeszítéseket teszi a kollektíva sorsáért. Az ÉVM kezdeményezte a jogutód nél­küli fölszámolást és az Építő­ipari Beruházási Vállalatot bízta meg az eljárás lefolyta­tásával. A fölszámolás elren­delése várhatóan januárban lesz. Hogy addig mi lesz? A vállalat fél-egy évig még to­vább dolgozik. Én nem mon­dom, hogy akinek közben kí­nálkozik új munkahely, az ne menjen el, de rövidesen kiderül, hogy a továbbiakban kire lesz szükség. Elsősorban a középvezetőkre számítunk és a termelőegységekre, mert vannak olyan folyamatban lévő munkák, amelyeket nem lehet csak úgy otthagyni... Kérem, hogy ne szervezzenek az építésvezetők önmozgást, mert innen elmenni szerve­zett csoportban csak leszá­molva és elszámolva lehet... Persze, vannak kérdések, amelyeket nem lehet megke­rülni. Ilyen például, hogy hová lett a 300 millió forint? Ki fogjuk Vizsgálni... A mérleg egyik oldalán ott lesz­nek a veszteség, a felszámo­lás költségei és más kiadások, ezt nem fedezik a vagyon és a bevételek. A társadalom kára várhatóan több mint 100 millió forint... Szándékaim kát három pontban lehet ösz- szefoglalni: 1. a kollektíva sorsának megnyugtató rende­zése. 2. a meglévő munkák befejezése vagy átadása, 3. az átvevő vállalatok megtalálá­sa ... Csütörtökön azt mond­tam a minisztérium magas rangú vezetőinek, akik inge­rülten hallgatták jelentése­met, hogy ezt a bajt nem mi csináltuk, hanem a vállalat. Mást mondtak Markó Attila tájékoztatója után sokan kértek szót. Nem a nevek az érdekesek, hiszen egy fölszámolásra ítélt közös­ség szinte minden tagjában fölvetődő kérdéseket fogal­maztak meg a felszólalók. Arra a kérdésre, hogy miért nem látott tisztán a minisz­térium, Markó Attila azt vá­laszolta, hogy azért, mert az itteni vezetők egy része mást mondott, mint ami a valóság volt. Többen a tájékoztatást hiányosnak találták. „Várko­nyi elvtárs, az igazgatóhelyet­tes csak októberben kapta meg a megbízást a vállalat irányítására, három hónapig tehát nem volt vezetője a KKMV-nek” — mondta az egyik felszólaló, majd hozzá­tette: „Az ÉVM egy masszá­nak nézi a kollektívát, pedig itt az egyéni sorsokkal is kel­lene törődni! Lázálomnak tar­tom, hogy itt a dolgozókat meg lehet tartani." Várkonyi Lajos helyzetét más is szóvá tette. Ekkor Markó Attila megkérdezte az igazgatóhe­lyettest:' „Ugye megkaptad írásban is azt, hogy megbí­zunk a vállalat irányításá­val?” — A válasz egyértelmű nem volt. Szót kért Ipacs Aladár, a felszámolással megbízott ÉP- BER gazdasági igazgatója is. „Nem vagyunk gyakorlottak a fölszámolásban, ezt majd együtt alakítjuk itt ki. Na­gyon fontos a folyamatosság. Kérem, hogy mindenki ugyan­úgy végezze a dolgát, mintha semmi (!) nem történt vol­na ...” Akadt a döntést tá­mogató hozzászóló is, az egyik építésvezető, aki néhány ta­náccsal segítette a bizottság további munkáját. „A csapa­tom és én kitartunk az utolsó percig, de szerintem a fizikai munkások csak alapbérért nem maradnak...” — hallot­tuk tőle. A KKMV egy másik középvezetője egyebek között Tegnap budapesti székházá­ban dr. Sághy Vilmos elnökle­tével ülésezett a Közép-Duna- vidéki Intézőbizottság elnöksé­ge. A testület meghallgatta bábján Lajos főtitkár beszá­molóját az előző ülés óta el­telt időszak munkájáról. Dr. Sticzay Jenő, a Duna Élelmi­szer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat igazgatója, szakbizott­sági elnök az idei vendégfor­galomról és az elkövetkező szezon feladatairól tartott tá­jékoztatót. Az 1985. évi fejlesz­tési támogatások felhasználá­sáról, illetve a következő évi hozzájárulásukról Számhó Pé­ter, a Budapesti Közúti Igaz­gatóság vezetője, szakbizottsá­gi elnöK számolt be. Jelentések hangzottak el az idei kulturá­lis és sporteseményekről, vala­mint- a jövő évi tervekről dr. Sheer Bélának, a Művelődés- ügyi Minisztérium főosztályve­zető-helyettesének és Túróczi Bélának, a PTSH vezetőjének előterjesztésében. A dunai ví­zi rendészet ez évi tapasztala­tait Pál Gábor rendőrkapitány foglalta össze. Végezetül az elnökség elfogadta 1986. évi munkatervét. A KDIB a beérkezett pályá­zatok értékelése alapján az IFA-ból jelentős anyagi eszkö­zökkel támogatja jövőre többi között a vácrátóü szabadidő- központ létesítését, a váci Március 15-e téri templom fel- . újítását, a zebegényi ivóvízhá­elmondta, hogy az utóbbi két évben többször jelezték a ba­jokat! Például a vezetés meg­oldatlanságát. Markó Attila részletes választ adott: Vas Sándor igazgató csak formá­lisan tölti be ezt a munka­kört, mert betegállományban várja, hogy elérje 55. élet­évét, s korkedvezménnyel nyugdíjba mehessen. A tör­téntek után azonban elképzel­hető, hogy erre nem kerül sor.. Többen elmondták: a fo­lyamatos munkához pénz kel­lene, de a kassza üres. A Fősped nem ad kocsit, az Áfor üzemanyagot, sőt beton sincsen. Január másodikén némi készpénzzel kellene in­dítani az évet, mert különben lehetetlen lesz felvenni a munkát. Fölvetődött, hogy egyes jól dolgozó részlegek önállósul­nának, az ÉVM osztályvezető­je ennek elvi lehetőségét nem zárta ki, de hozzátette, „nem tudom elképzelni, hogy mi ezt támogatnánk.” Befejezésül Markó Attila még két dolgot mondott. Jogos igény, hogy megtalálják a felelősöket és az is, hogy tisztázzák az em­berek dolgát, hiszen most azt. kérik tőlük, hogy maradja­nak, miközben esetleg egy jó állást szalasztanak el. Még megválaszolatlan A tegnapi munkaértekezlet után az építésvezetőségeken is tájékoztatják majd ,a mun­kásokat. Számos kérdés a bizonytalan helyzet miatt megválaszolatlan még. Egye­bek között például az, hogv mi lesz az ezerkétszáz dolgo­zó sorsa. A rendezésre álta- ban van ígéret, de ez kevés Most már ebben is — csak­úgy, mint a fölszámolással kapcsolatos más dolgokban is — megnyugtató és egyér­telmű lépéseket kellene tenni. Úgy, ahogy azt az MSZMP Gödöllő Városi Bizottsága már régóta sürgeti. Furucz Zoltán lózat kiépítését. Szentendrén a papszigeti sétány és pairtren- dezéshez, Visegrádon járda­építéshez, Horányban pihenő­park kialakításához, Kiskun- lacházán mederkotráshoz, Szi­gethalmon játszótérépítéshez járulnak hozzá. F ogta magát Télapó és le­bandukolt a hegyről, ma­ga mögött hagyta a Visagrádi- hegység szunnyadó lankáit, körülnézett a csöndes szőlő­kön, nyaralóportákon. Mosoly­gott a bajusza alatt, mosolya szétterült a vidéken és talán ettől lettek még vidámabbak a Szentendrére igyekvő pomázi 1. számú iskola kisdiákjai is. Meghallották, hogy ezen a dél­utánon Szentendre főterén ál­lítják fel a gyerekek kará­csonyfáját és az ünnepségre hivatalos maga Télapó. Felike­rekedtek hát, hogy találkoz­zanak vele. Előző nap erős vihar volt, a szél leszaggatta a tér deko­rációit. alaposan megtépázta a fenyőt, de nem bírt vele. Né­mi rendteremtés után ott gyü­lekezett, játszott Télapóra vár­va több mint 250 kisgyerek. A várakozás perceit gyorsabban múlatni a Gyermekjátékszín amatőr csoportja segített. Me­Az ISG-ben, a Katarban Bizalmat kaptak Tegnap tartotta alakuló ülé­sét az Ipari Szerelvény- és Gépgyár vállalati tanácsa, amelynek feladata volt az igazgató megerősítése is. Nagy József, az ISG vezető­je köszöntötte a megjelenteket és az elnökségben helyet fog­laló vendégeket: Lénárd Lász­lót, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkárát, Dániel Pált, az Ipari Minisztérium pártbizottságának titkárát, Csapó Sándort, a budaörsi pártbizottság első titkárát, va­lamint Csányi Jánost, aki a vasasszakszervezetet képvisel­te. A testület elsőként megvá­lasztotta a vállalati tanács el­nökét és helyettesét. Elnök Konrád Anselm gazdasági igazgató lett, helyettese Deák Imréné. a szerszám- és por­kohászati gyár laboratóriumi csoportvezetője. Az igazgató megerősítésére Ambrus Jenöné szb-titkár, az előkészítő bi­zottság elnöke tett javaslatot, egyebek között kiemelve, hogy a vállalat elmúlt 15 éves jelen­tős felfejlődésében kiemelkedő szerepe volt Nagy József cél­ratörő, határozott és kockázat- vállaló munkájának. Eredmé­nyeik néhány adattal kifejez­ve: termelési értékük hat és félszeresére, alaptevékenysé­gük árbevétele az ötszörösére, a vállalati eredmény hét és félszeresére nőtt ez idő alatt. Ahogyan a hozzászólók is ki­fejtették, sikerült a vállalat egységes vezetését kialakítani, amellett, hogy a központi és gyári vezetők nagyfokú önál­lóságot élveznek. A javaslatot követő méltató szavak után, amelyek a kollek­tíva véleményét tükrözték — hangsúlyozták a dolgozók vá­lasztott képviselői —, a har­mincegy tagú vállalati tanács titkos szavazásra vonult visz- sza. Ennek alapján, az 1926- ban született Nagy József igaz­gatót öt esztendőre megerősí­tették tisztségében, . egyúttal döntöttek arról, hogy a továb­biakban az öt gyárból álló vál­lalat első számú vezetője a vezérigazgatói címet használ­ja. ★ A Gelka szétválása után, 3 évvel ezelőtt alakult meg a Pest Megyei Tanács Szolgálta­tó Kisvállalata, a Kalor, amely bizonyította életképességét. Évről évre növeli termelését; ebben az esztendőben elérik a 18 millió forintos értéket, a nyereség pedig az előzetes szá­mítások szerint jóval több. mint 1 millió forint lesz Mindez azon a közgyűlésen hangzott el, amelyet tegnap tartottak Soroksáron, a kerü­leti pártbizottság tanácstermé­ben. Három téma szerepelt a napirenden: a szervezeti és működési szabályzat elfogadá­sa, az igazgató megerősítése, valamint a vezetőség megvá­lasztása. A közgyűlés hangula­tára a nyugodt, őszinte lég­kör volt a jellemző. A titkos szavazás is rendben bonyoló­dott, s ennek alapján megerő­sítették igazgatói minőségében a mindössze 51 tagú kisvállalat igazgatóját, Bába Józsefet. zei Éva volt a rendezőjük. Kendefi Judit és Ferge Lajos, a megyei művelődési központ munkatársai a csoportok közt elvegyülve ügyeltek, hogy minden úgy történjen, ahogy kell. Télapót nagy ovációval fo­gadta a gyereksereg. Énekel­tek neki, szavaltak is nagy igyekezettel. Volt miért. Óriás kosarakból osztott ajándékot mindenkinek a karácsonyt kö­szöntő szentendrei Télapó, nem maradt hoppon senki sem. Nem bizony, mert a helybe­li cégek, így a kenyérgyár, a Márka-üzem, a PEVDI, a papírgyár, a PEFÉM. az Óbu­da Tsz és az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat jóvoltából volt mivel tölteni a pakkokat. A művelődési központosok szó szerint éjt nappallá téve cso­magolták a csemegéket: pere­cet, brióst, szaloncukrot, al­mát és rmás meglepetéseket. MeS6 ez már egyre töb­beknek, nem értik, fel nem foghatják, hogyan lehetett az, hogy amikor az első lépését tette meg a megyében a fel­nőttoktatás, akkor a lakosság kétharmadának az elemi is­kola négy osztályánál — az akkori alapfoknál — kisebb képzettsége volt, s minden száz emberből húsz írni-ol- vasni sem tudott. Valóban úgy hangzik, mint a mese; keserves mese, rút világ. El­tűnt, emléke elhalványulóban. Csak éppen az eredendő gond, a gyermek-, az ifjúkorban megszerzett kellő iskolai vég­zettség elérése, el nem érése kapaszkodik makacsul létünk talajába. E makacs kapaszkodás a legutóbbi években ismét szembetűnőbb, mint volt ko­rábban. Nehezen akarnak okosodni azok, akiknek szük­sége lenne rá. A megyében a dolgozók általános iskoláinak száma egy évtized alatt egy- harmadára — 105-ről 34­re —• csökkent, a tanulóké szintén ilyen mértékben. Az idén befejezett tanévben már csupán 1363 férfi, nő vállal­ta a munka melletti oktatás­ban való részvételt. Ami iga­zán aggasztó; a jelentkezők tetemes része nem a több tu­dást óhajtja, hanem — jogo­sítványt akar...! Ahhoz kell a papír az általános iskola nyolc osztályának elvégzésé­ről S mégis, ennek ellenére is jelentős a lemorzsolódás. Az iskolák java részében csupán minden második be­iratkozott felnőttnél lehet ar­ra számítani, pontot tesz az i-re, azaz befejezi a nyolc osztályt. Meghökkentő arányban mérséklődött a nők száma a dolgozók általános iskoláiban ma a tíz évvel korábbihoz képest csupán ötödannyian vannak! Szó sincsen arról, sajnos, hogy azért e mérsék­lődés, mert elvégzik gyermek­ként azt, ami alapfokként ki- szaibatott rájuk. Inkább arról tanúskodnak a tapasztalatok, hogy a leányok egy része — persze, elsősorban nem ők, hanem a családok döntenek így — követi a fiúk példáját, a nyolc osztály kijárásának szorgalmazása helyett ott­hagyja az iskolát, s a szülők­kel együtt szinte földeríthe­tő tlenül eltűnik a hivatalos szervek, a hatóságok szeme elől. Közülük némelyek az­után később felbukkannak az Az elektromos művek a ve­zetékszerelésben segített, a honvédség a fenyő felállítását vállalta. Az iskolák, az úttörőcsapa­tok és persze a szentendrei KISZ-alapszervezetek is meg­tettek mindent, hogy a kicsik öröme teljes legyen. A fenyő­faköszöntő utáni szörpiszoga- tós, műsoros, rövid diszkóra a szakmunkásképzősök kölcsö­nözték pinceklubjukat. Töb­ben örvendezhettek még amiatt, hogy a fenyőköszöntőn néhányon átvehették a gyer­mekkönyvtár rajzpályázatának díját is Télapótól. Volt, aki befőttesüvegben szunnyadó pöttöm aranyhörcsögöt kapott. A héten különben szerte ” Pest megyében a kará­csonyi szünidő nyitányaként fenyőünnepet tartottak az is­kolák, a városok. Ki-ki a ma­ga ötlete szerint teremtett hangulatot. Volt. ahol betlehe­mest játszottak, másutt egy­alapismereti, az esti, a leve­lező. a munkástovábbképzési tagozatok valamelyikén — ez a négy forma él a megyé­ben —, s a résztvevők cso­portjának nagysága szerint az esti tagozat a meghatározó súlyú. Mindez persze csak az első lépcső. Évente 400, 420 felnőtt tesz szakmunkásvizs­gát a megyében. Sokuk ese­tében azonban nem az első lépésről, hanem a második — olykor a harmadik — mes­terség birtoklevelének átvéte­léről van szó. S még tovább: a középiskola valamivel jobb képet mutat, mint az általá­nos. Itt a létszám „csak” a felére csökkent egy évtized alatt, az 1984,/85-ös tanévben 3822-en jártak a megye har­minckét dolgozók iskolájának valamelyikébe. Érzékelteti vi­szont az okosodást és okos­kodást egyaránt követelő helyzetet egyetlen jellemző: a felnőtt középiskolai hallga­tóknak a nyolcvan százalé­ka (!) harminc éven aluli. Olyan valaki tehát, aki an­nak idején „halasztott”, az általános iskola befejeztekor nem tudta, nem akarta eldön­teni, merre, hogyan tovább. A nőket lehet elsősorban becsalogatni a középiskolába a megyében, a hallgatók hat­van százaléka tartozik közé­jük. Az ok nem okvetlenül a tudásszomj. Inkább az, hogy sokkal több leány nem tanul tovább — nem kezdi meg középfokú tanulmányait vala­hol — az általános iskola be­fejezése után, mint fiú. Ami­kor azután rádöbben az fjú nő, mit mulasztott, igyekszik pótolni. Egyszerűbb lenne azonban rögtön, 14—15 éves korában ezt tenni, fenntarta­ni az okosodás folyamatossá­gát. Később ugyanis — peda­gógusok elmondta tapasztalat — könnyen otthagyja az új­ra kezdett okosodás helyszí­nét az ifjú nő, mert férjhez megy, gyermeket vár. Szem­ben a korábbiakkal, amikor a gimnázium dominált, a legutóbbi években a felnőtt középfokú oktatásnál a szak- középiskola a meghatározó, az összes vállalkozók több mint hatvan százalékának ez a ki­kötőhelye. Negyven esztende­je a szellemi adósságok tör­ténelmi hegyét kellett elhor­dani. Mára a hegy eltűnt. Dombok, nos, azért dombok maradtak... 1 Mészáros Ottó A szentendrei központi iskolából Sebók Ferencné tanítónő hozott gyerekcsapatot, ök köszöntik ép­pen a nagy útról jött Télapót. Veress Jenő felvétele mást ajándékozták a gyere­kek. A művelődési központok felkészültek a szünidei prog­ramra, több helyen a helybeli filmszínház is besegít. Ha top­panna a fagy körme, némely iskolaudvaron korcsolyapálya várná a nebulókat. Eszes Katalin Döntött az elnökség Támogatások fejlesztésekhez Télapó lebandukolt a hegyről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom