Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

A PEST MEGYEI H í R LAP K Ü LÖN K I ADÁS A XII. ÉVFOLYAM, 396. SZÄM 1985. DECEMBER 18., SZERDA Megismételt beszámoló taggyűlés Felülkerekedett a józanság Ami nem jött össze Bagón, az sikerült Hévizgyörkön. A nagyközségi—termelőszövet­kezeti pártvezetőség összevont taggyűlése az első alkalommal határozatképtelennek bizo­nyult. Hévizgyörkön bőven megvolt a megfelelő többség. Önállóan, tanáccsal Elöljáróban szükségét érez­zük megjegyezni, máskor is megesett, hogy nem jöttek ösz- sze határozatképes létszámban az idetartozó párttagok. A nagyközség két települése, Bag és Hévizgyörk a főút mentén egybeépült, a termelőszövetke­zethez tartozó másik két köz­ség jókora távolságra van in­nen. Gyakran mondogatják párttagok, vezetők, hogy a kar- taliakat, versegieket nem na- >gyon érdekli, ami történetesen a bagi, hévizgyörki pedagógu­sokat, nyugdíjasokat. És for­dítva: a bagiakat, hévizgyör- kieket kevéssé érintik a vérsé­gi, kartali problémák. Ami persze egyáltalán nem jelent­heti azt, hogy bárki Irivonja magát az önként vállalt fel­adatok teljesítéséből. A vezetőség beszámolóját ismertetve Gál Attila titkár mindjárt az. elején olyasmire utalt, ami az utóbbi időszak­ban megterhelte a két falu, Bag és Hévizgyörk társas vi­szonyát. Hévizgyörkön ugyan­is néhány hangadó biztatására kezdték követelni, hogy válja­nak szét, ismét legyenek önál­lóak, saját tanáccsal, mert így könnyebben boldogulnának, gyorsabban fejlődhetnének. Amiről a kora nyári jelölő gyűléseken még szó sem volt, annak többen hangot adtak az őszi falugyűlésen, amikor meg­újították a népfronttestülete­ket. Vélt és valódi sérelmekről beszéltek, emelte ki a pártve­zetőség titkára. A valódiakat azóta orvosolták, tette hozzá, s ma ismét nyugodt a légkör a településen. Ügy látszik, a hangadók is belátták, Györk- nek az együttmaradás az érde­ke. A belátáshoz nyilván hoz­zájárult az elöljáróság meg­alakulása, ami a hivatalosság szintjén is kifejezi a nagyobb önállóságot. Megszívlelendő hozzászólást is hallottunk ez­zel kapcsolatosan, előbb azon­ban nézzük röviden a beszá­moló további részét. Mindenekelőtt kiemelésre kí­vánkozik, hogy a hatodik öt­éves terv céljait elérik, hála a több milliós társadalmi mun­kának. A lakosság ott vólt pél­dául az utak, járdák építésé­nél, a bagi sportpálya felújí­tásánál. A hévizgyörki iskolát azonban nem sikerült a terve­zett időben elkezdeni, az elcsú­szott 1985-re. Kiemelkedő eredményeket ért el a termelőszövetkezet, amihez az idén az ipari ágazat is hozzájárult. A korábbi esz­tendők veszteségei után ismét nyereségesen dolgozott. Ko­vács László termelőszövetke­zeti elnök hozzászólásában adatokkal egészítette ki a be­számolót. Az 1981-es évet vette alapnak. Ehhez képest ötven­ezerről hatvanhétezerre emel­kedett az egy személyre jutó évi átlagbér. Négy és fél ton­náról hatra nőtt a búza hoza­ma. A tej 3792 liter volt tehe- nenkint, ma eléri az ötezret. A tagság létszáma ugyanebben az időben csökkent, ötszázhet­venről ötszázháromra. Amiből egyenesen következik, hogy a megmaradtak jobban dolgoz­tak. A györki iskola A pártszervezet belső életé­ről a beszámoló önkritikusan szólt arról, hogy noha jelentős a fiatalok száma a területen, mégsincs életképes KlSZ-szer- vezet, a tagnevelésben sem ér­ték el a kívánt eredményeket, a népfrontmozgalomban csak elvétve találunk fiatalt. Ezek után nézzünk néhány hozzászólást. Jamrik László nagyközségi tanácselnök. arról beszélt, hogy a pártvezetőség négy-éve dolgozik együtt, Vala­mennyi tagját jószándék veze­ti. Az is igaz, tette hozzá, hogy néha olyanokban is megbíztak, nem a vezetőségről van most szó, akik rossz információkat adtak. Bizonyítékokkal szol­gált, hogy a nagyközségi lét óta mindkét település szép eredményeket könyvelhetett el. Arra törekedtek, hogy min­dig ott segítsenek, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. En­nek a jövőben is így kell len­nie, nincs helye az állandó méricskélésnek, ki kapott töb­bet, a bagiak vagy a györkiek. A legnagyobb feladat most a hévizgyörki iskola építése, er­re kell összpontosítani az erő­ket. Kovács László termelőszö­vetkezeti elnök a gazdasági adatok taglalása .után szintén a Györkön kialakult helyzet­tel foglalkozott. Elítélte az ilyen felelőtlen kezdeménye­zőket, hozzátéve, ezek csak kis csoportocskák voltak, komoly érvek nélkül. Bejelentette, ja­vasolni fogja a gazdaság ve­zetőségének, szavazzanak meg kétszázezer forintot a héviz­A Pest Megyei Vendég!átóipari Vállalat versenypályázat útján, február 1 -tői vállalkozásba adja a következő üzleteit. 142. sz. Strand italbolt, Göd felső, Duna-part. 166. sz. Megálló italbolt, Aszód, Kossuth út 93. 211. sz. Mackó eszpresszó, Vác, Damjanich tér 11. 303. sz. Mátyás király vendéglő, Nagymaros, Magyar út 24. 480. sz. Modul 3 büfé, Vác. 491. sz. Liget bisztró, Sződliget, Országút. 804. sz. Karbaníartórészleg, Vác, Táron S. út 17. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága ad, január 2-ától, cím: Vác, Széchenyi út 19. A versenytárgyalás január 21-én 14 órakor lesz a Fehér Galamb étteremben, Vácott, a Lenin út 37. sz. alatt. györki iskola építéséhez, de ha erejük engedi, akár több is le­het az összes. Bazan István, a hévizgyörki alapszervezet titkára, iskola- igazgató, az elöljáróság veze­tője érezhetően gondosan fel­készült hozzászólására. Kriti­kával kezdte: a jövőben, han­goztatta, a nagyközségi párt­vezetőségnek többet kell adni a györki alapszervezet véle­ményére. Kérte, rendezzék a hatásköröket. A szeptember 29-i falugyűlésre emlékeztetve úgy vélte, a határozat nem változtatja meg egy csapásra a közhangulatot, fontos, hogy azonosuljanak a döntések vég­rehajtásában, igyekezzenek minél többeket meggyőzni a különválás helytelenségéről, ahogy őt is meggyőzték koráb­ban a felsőbb vezetők. Részt vett a megismételt taggyűlésen Simon János, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Azt kérte, hogy ne az érzelmeikre hagyatkozzanak a szétválás mellett kardosko- dók, hanem az értelmükre, s akkor be fogják látni, a jelen­legi helyzetben a mostani fel­állás a gazdaságosabb. Az elöl­járóságra célozva kérte, adja­nak neki időt és türelmet, hogy a tizennégy ember össze- kovácsolódhassék, bizonyíthas­sa életrevalóságát. Ellentét nincs Végül idézzük fel Gergely János nyugdíjas szavait, aki korábban harminckét évet Györkön élt, most pedig bagi. Szerinte a két település lakói között nincs ellentét, amit a baráti szálak, a munkakapcso­latok, és nem utolsósorban a házasodások is bizonyítanak. Az a lényeg, hangsúlyozta, hogy ott fejlesszenek, ahol ar­ra szükség van. K. P. Gyilkosság a tajgán. Szov­jet film. Csak 4 órakor! Gyertek el a névnapomra. Színes magyar film, 6 és 8 órakor! A hogyan öregszünk, aho- ** gyan rakódnak egymásra az évek, mind gyakrabban gondolunk a visszavonhatat­lan, emlékeinkben kitörölhe­tetlenül élő gyermekkorunkra. Bármilyen messzire kerülünk is a régi otthontól, mégis lát­juk a tájat, ahol kiscsikó mód­jára nyargalásztunk. felvillan­nak az erdő fái, melyeket egy fészekért megmásztunk. Ál­mainkban megjelenik anyánk kedves arca, apánk sokszor gondterhes tekintete, tanítónk jóságosán dicsérő szava vagy éppen indulatos figyelmezte­tése. Gondolatban ismét át­éljük a számolatlanul vagy szűk marokkal mért örömöket, megpróbáltatásainkat. Kinek miben volt része, mert egyi­künknek ilyen élet jutott, má­sikunknak amolyan. Egyesek a napos oldalon sütkéreztek, másoknak az árnyék jutott. Akik parasztgyerekként itt élték az életüket a Galga men­tén, azokat az iskolából kilép­ve mindig a munka várta: li­bát őriztek, tehenet legeltettek, lovat vezettek, kötelet tereget­tek aratáskor, markot szedtek, fát hordtak a hátukon téli tü­zelőnek a közeli erdőkből, vi­gyáztak a kisebb testvérre, ha felérték a tűzhely platni iát, helyettesítették a határban dolgozó édesanyát, s megfőz­ték a paprikáskrumplit, eset­leg a bablevest. Játékról ke­veset hallottak, s ha egy-egy órát kicsíphettek munkával töltött napjaikból, a játékot Nyitva van az aranykapu Napok óta nagy az érdeklő­dés Gödöllőn az Áfész-áruház mellett felállított sátrak kö­rük Itt kínálják portékáikat az ünnepekre a környék kis- v kereskedői. Kapható minden , elképzelhető ajándék, vásárol­hatnak itt szebbnél szebb pu­lóvereket, szoknyát és kabá­tot. A karácsonyfára is ve­hetnek gyertyát, csillagszórót, üvegdíszeket. Mozgatható ba­bák és elemes autócsodák mel­lé törökmézet, rágógumit, bon­bont és műanyag fenyőfát is vehetünk. Jobb oldali képün­kön a vásár bejárata látható. Alul: nagy a tömeg a játé­kok körül. Hancsovszki János felvételei «If o00N> S*#* ****** V Galga-parti termelőszövetkezet Az időjárás közbeszólt Zene, vidámság Nyugdíjasoknak Vidám, zenés ünnepi mű­sort állít össze a város nyug­díjasainak a Hazafias Nép­front, a szakmaközi, valamint a Vöröskereszt gödöllői bi­zottsága. A december 19-én, csütörtökön a művelődési központ színháztermében dél­után fél 5-kor kezdődő mű­sorban fellép Szuhay Balázs, Verebéig Iván és Nádas Gá­bor. Múzeumbarátok Választanak A gödöllői múzeumi baráti k"r ma, december 18-án, szerdán tizennégy órától tart­ja évi küldöttközgyűlését a MÉM Műszaki Intézet tovább­képző irodájában. Idei mun­kájának értékelése után az 1986-os terveket beszélik meg a közgyűlésen. Itt jutalmaz­zák meg a legjobb teljesít­ményt nyújtó aktívákat, va­lamint új vezetőségi tagokat választanak az eltávozottak helyett. Veresegyház Titkári felkészítő Felkészítő összejövetelt tar­tottak Veresegyházon, ame­lyen a közelgő KlSZ-kong- re&szussail kapcsolatos tudni­valókról volt szó. A körzet vá­rosi irányítású KlSZ-szerve- zeteinek titkárai, a városi bi­zottság tagjai, a pénzügyi el­lenőrző bizottság, a munkabi­zottságok tagjai megismer­kedhettek a jövőre esedékes kongresszussal kapcsolatos ha­tározatokkal, tájékozódhattak a taggyűlések és küldöttérte­kezletek szervezeti és szemé­lyi előkészítésének feladatai­ról. Aszód Ajándékműsor Karácsonyi ajándékmüsorra hívta meg a nyugdíjasait Aszód nagyközség párt- és társadalmi vezetősége. A de­cember 20-án, pénteken es­te fél hatkor kezdődő ünnep­ség vendége lesz Bajor Nagy Ernő újságíró, Madarászt László prózád előadó és Cse- lényi László hangszeres szó­lista. A nap programja Gödöllő, könyvtár: Avantgarde törekvések a mai magyar irodalomban, 15.30 órakor. Bibliophilus könyvbarátkör. Kerepestarcsa, pártbizott­ság: Horváth László és Horváth Lászlóné népi iparművészek kiállítása, megtekinthető 8— 16 óráig. önmaguknak kellett elkészíte­ni, kitalálni, mert bolti játékra még a jegyző gyerekeinek is ritkán futotta. Harmadik napja sétálgatok Balatonfüred főutcáján, sétá­lok a tó partjára épített bazá­rok között, s mindenütt játé­kokkal tele a kirakat. Van itt minden: elemes, távvezérlésű japán autó, NSZK-ban készült zenélő bohóc, francia baba, különböző méretű Lagók. A leghozzáértőbb szakember is nehezen igazodna el a válasz­tékban. Nem olcsók, de a szü­lők nem garasoskodnak. Ké­szítik elő gyermekeik karácso­nyi meglepetését. Folyton gyerekkorom kí­sért, s kezdem száma venni, mik voltak nekem és társaim­nak a játékaink? Sokunk szá­mára a pincikézés volt a leg­kedvesebb, amihez kellett egy pincike, vagyis arasznyi kihe­gyezett darabja egy botnak, s aztán kellett egy ütő, amivel a pincike hegyére ütöttünk, s az felröppent, s az ütés erejé­től függően szállt negyven-öt- ven lépésre is. Melyik csapat bírta a legtöbb lépést össze­gyűjteni, az volt a győztes, de mérkőzhettünk ketten is. Ezt a játékot soha nem lehetett meg­unni, ebbe nem lehetett bele­Hat éve foglalkoznak napra­forgó termesztésével a Galga- parti összefogás Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben. Idén elég kiterjedt területen, hétszáznyolcvannégy hektáron vetettek, és a talajviszonyok­hoz képest nagyon jó, kétton- nás termésátlagot értek el. Az ágazat bevételének csaknem negyedét kitevő magas olajtar­talmú magvak nyolcvan szá­zalékát az NDK vásárolta meg. Az őszi munkák is befejezés­hez közelednek, erről és a növénytermesztési teendőkről Mózer István főágazatvezetőtől kaptunk felvilágosítást. — Rendkívül alacsony föld­jeink aranykorona-értéke, a természeti adottságokat te­kintve kedvezőtlen kategóriá­ba tartozunk, ráadásul idén szeptember elejétől október végéig tíz milliméter csapadék hullott. Ez egyrészt jó volt, mert elősegítette a betakarí­tást, másrészt nagyon megne­hezítette a talajelőkészítést. Nyolcszáz hektáros területen hétszeri, nyolcszori talajműve­lés vált szükségessé ahhoz, hogy megfelelő magágyat tud­junk készíteni. — A szárazság miatt az ok­tóber elején vetett búza és ár­fáradni, pedig nem is volt ve­szélytelen. Édesanyám sokszor figyelmeztetett: Egyszer kiütik a szemed azzal a hegyes pinci- kével! A véletlen volt-e ve­lünk vagy a gyermeki szeren­cse kísérte játékunkat, de vala­mennyiünk szeme világa sér­tetlen maradt. Felejthetetlenek a tavaszi, őszi csigázások is. Megfarag­tuk a csigát, jancsiszöget ütöt­tünk a kihegyezett végébe, az­tán ostort készítettünk, ami­nek szíjával hajtottuk, ütöttük végig a falu utcáin a sebesen pörgő, forgó csigát. Bajnokok nőttek ki közülünk: Matus Fe­ri, Katona Gabi, Kustra Jan­csi — mind nagyapák már — verhetetlenek voltak ebben a játékban. Igazi sport volt, ami alkalmat adott a virtuskodás­ra. Nagy versenyeket rendez­tünk a hordó dongáit összefo­gó abroncsok hajtásával is. Ehhez sem kellett más, csak egy rozsdás abroncs meg egy hajtófa. Futottunk órákon át, amíg eldőlt, ki bírta legtovább úgy, hogy egyszer sem nagyia ott a gurigája. Mennyit próbálkoztunk, kí­sérleteztünk sárkánykészítés­sel, de emlékezetem szerint ebben nem állt mellénk a sze­pa tíz százaléka kelt ki a hó végére. A mostani jó időjárás eltünteti a foltokat, már ke le­get a vetés. Az őszi árpa vető­magot későn kaptuk meg, ezért terven felül még száz hektár­ral növeltük a búza vetésterü­letét, így most 1403 hektáron terem majd ez a növény. Rep­céből 184, rozsból 138, őszi árpából 208 hektárt vetettünk el. — Kukorica- és lucernate­rületünk nem jelentős, ezeket a növényeket a tagok háztáji és kisegítő gazdaságai, vala­mint saját állatállományunk számára termesztettük. A be­takarítással párhuzamosan nem tudtuk befejezni az őszi mélyszántást, ezt úgy kívántuk meggyorsítani, hogy a mi öt Rábánk mellett térítés ellené­ben a püspökhatvani téesz há­rom munkagépe is nekünk dolgozik. Pár nap múlva vé­geznek már. — A tavalyihoz viszonyítva költségeink kilenc százalékkal növekedtek, ezzel szemben a főágazat nyeresége tizennégy százalékkal emelkedett. Be­csült éves árbevételünk ötven­nyolcmillió forint, ez is tizen­kétmillióval több az egy évvel ezelőttinél. B. E. rencse. Nádból csináltuk a vá­zát, hogy minél könnyebb le­gyen. Selyempapírral vagy csomagolópapírral vontuk be. Tarka farkát ezerszer nyújtot­tuk, rövidítettük. Különböző arcokat festettünk neki: egyik kacagott, a másikon sírásra görbült az ajka. Mint győzelmi jelvényt, úgy vittük a rétre, hogy felengedjük. A legügye­sebb fogta a madzagot, sokszor tizenöten, húszán is futottunk vele. Pár métert a levegőbe emelkedett, már örültünk a si­kernek, kacagtunk, kiabáltunk, aztán a sárkány bukfencet ve­tett, s úgy csapódott, vágódott közénk, akár vércse a kiscsir­kék csapatára. Minden eről­ködésünk sikertelen maradt, míg végül Kovács Pék Gábor megszánt bennünket, s készí­tett számunkra sárkányt, de ezzel az volt a baj, hogy ami­kor elérhetetlen magasságba emelkedett, már a templomto­ronynál is sokkal, de sokkal magasabbra szállt. Kovács Gá­bor elengedte a madzagot, s nevetve ennyit mondott a kö­rülötte kíváncsiskodó gyerek­seregnek: Hadd menien az övéihez. Sárkány országba! felszállt a sárkány. Elszállt a játék. Elszálltak az évek. Benyitok a legközelebbi üzletbe, és vásárolok valami szép ajándékot az unokámnak. Fercsik Mihály ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) Emlék a közelmúltból Saját készítésű játék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom