Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
Papírból hajtogatva: Ilyen díszeket készítettek a család ügyes kezű tagjai a századfordulón. Mézesbábok, kétszáz évvel ezelőtt készült mintára, a dúc az Iparművészeti Múzeum tulajdona. Karácsony anno... Aranydió, mézesbáb, bölcsőbuba Tranzitraktár volt a bolti polc, az az elkerített fenyőárusítóhely is. A szaloncukros és fiiggelékes dobozok, pompás fenyődíszeket rejtők, színesre kigyulladó villánylám- pácskákat tartogatok már ott sorakoznak a célállomáson, házak, lakások rejtekén, csodálatos előkerülésükig, az ünnepig. Ám van, ahol már áll a feldíszített karácsonyfa, nem is akármilyen és nem is egy. Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban jó évtizedes elképzelést valósított meg Soós Katalin muzeológus, néhány lelkes munkatársával és értő kívülállókkal,, így mézeskalácskészítéshez értő gazd- asszonyotokal, mézésmesterek- kel, múlt idők emlékeit még emlékezetükben frissen őrzőkkel. A múzeum, előcsarnokában pompás fenyőket állítottak fel s díszítették egykori szokás szerint. Aranyozott dióval, almával, mézeskalács figurák seregével az egyiket, hajtogatott és nyírt papírdí- szekkel, virág- és zsárdinett formájúakkal,, csillagba álmo- dottaV vagy az ágon hintázó színes képecskékkel és ezüstös üvegdíszekkei, leporelló betlehemekkel, angyali angyalkákkal a másikat. Nem túl régi a díszített fenyőfás karácsony, van ahol mo6t sem dívik, mások a szokások. Ám nálunk meghonosodott, kinek-kinek. tehetőssége és a kor ízlése szerint. A mézesbábok itt például XVII— XIX. századi figurák felelevenítő!. Muzeális értékűek a megformált kis és nagyobb mézesdúcok. Angyal és szent család, betlehemi idill pásztorokkal, kisdeddel, isten bá- ránykája és a gonosz képében maga az ördög, puttonyában az elkárhozott, pokolra jutó lelkekkel, pólyás és nyalka huszár, mézes-mázos (ám máz- tálán) femikölt asszonyság, trombita és ki tudja még mi minden látható itt. A mézes receptje — ahány ház, annyi szokás — hétpecsétes titok volt. A múzeumi bemutatóra hozzáértő segítséggel készült a tésztamassza. A Karácsony anno... kiállításnak már az első napokban sok nézője akadt. _ Fogytak a nem olcsó, de múzeumi másolatként értékelhető mézesfigurák. December 21-én és 22-én délelőtt pedig a múzeumban gyermekfoglalkoztatást tartanak, a kicsik a fenyődíszek készítésének csínját-bínját ismerhetik meg. A Néprajzi Múzeumban, a Kossuth téren, már a múlt vasárnap állt a bál — azaz, nem is állt, hanem nyüzsgött, zsibongott az odaseregiett gyerekhadtól az épület aulája. Csók Márta és Bors Zsuzsa múzeumi pedagógusok sorolták sebtiben, mi minden történik a feldíszített, hatalmas fenyőfa körül. Nádas Mária és Bárány Mária ifjú népművészek fonallal bánni tanították a karácsonyfadíszt készítőket, Székely Ágnes iparművész jtortapapirból készült mintaangyalkája perceken belül sokasodott, Granasztói Szilvia bábművész bepólyált bölcsőbubájának mását ki-ki maga készíthette. A fenyő körül körbe-karikába játszottak önfeledten a gyerekek. A játékvezető, Hasznosi Judit énektanárnc vagy húsz gyereket hozott tánccsoportjából magával példaadónak. Az egyik zugban Molnár Gyuláné csömöri pedagógus népijátékot elevenítő betlehemesei készülődtek. Este hatig, záróráig úgy ezer gyerek fordult meg a Kis karácsony, nagy karácsony című eseményen, s mint a fiatal múzeumi pedagógusok említették, a téli szünidőre sok-sok Pest megyei gyereket várnak múzeumnézőbe. Eszes Katalin Könnyebb lett? Kevesebb lett? A tanár és az adminisztráció Ez az angyalfigura a gyerekek ollója nyomán készült a Népművészeti Múzeumban, tortához és desszerthez való csipkés papírból. Barcza Zsolt felvételei Az iskolai adminisztráció csökkentésével kapcsolatos rendelkezésre a tanügyben dolgozók korosabb jai sem emlékeznek. Korszakosnak és úttörőnek látszott tehát. Mégis: halkulóban a hozsanna szava. Nem kötelező! Hogy miért? Nem szükséges már osztályfőnöki helyzetelemzést készíteni, viszont az osztályfőnök kötelessége: ismerje diákjai családi körülményeit, baráti körét, általánosságban szabadidejük eltöltésének mikéntjét, és így tovább. Elkészíti az anyakönyvet — sok és változó adattal —, ellátja a „Jegyzet” rovatot árnyalt szövegezésű, megfelelő záradékkal. Mindez a tanügyigazgatás része. Csak nem olyan írásbeliségek „megszüntetéséről’’ volna szó, melyek korántsem az adminisztráció címszó alatt szerepelnek? Megszűnt az osztályfőnöki feljegyzések készítésének kötelezettsége. Igaz, a továbbtanulók irataihoz csatolandó a jellemzés is, amely tartalmazza a személyiség fejlődésrajzát. a KISZ-ben végzett munkáját, funkcióit és így tovább. Az osztályfőnök ugyan rábízhatja magát memóriájára, de egy negyvenes létszámú tanulócsoport esetében ez meglehetősen ingatag dolog lesz, még akkor is, ha úgy tartja a közvélemény: nem olvassa azt el senki az egyetemen, főiskolán. A precíz osztályfőnök látogatja a családokat. Infon mációszerzés, illetve -bővítés céljából. Alapos érdeke, hogy némi feljegyzéseket készítsen. No, nem kötelezően! De hát javasolnia kell adott esetben szociális segélyre, ösztöndíjra, netán állami gondozásra. Elengedhetetlennek tűnik ismét az írásbeliség, amely alól hiába menti föl a rendelkezés a pedagógust, ugyanakkor elmulasztja meg-, illetve kijei ölin'i azt a személyt, aki az elengedhetetlent mégiscsak elvégzi. A hivatástudat Az intézményben, ahol például 500 gyerek tanul, él, hozzávetőleg 30 tagú a tansze mélyzet. Köztük ki-ki különböző, egyéb, az iskolai élethez tartozó feladatot végez KISZ-tánácsadó tanár, szak- szervezeti titkár, munkaközösség-vezető vagy más egyéb. Ha naponta nem, hetente biztosan összegyűlik a gépel- nivaló. El tudja látni mindezt egyetlen iskolatitkár? Nem szóltunk még a kimondottan szaktanári-osztályfőnöki teendőkről. Mondjuk, az érettségi táján 48 szóbeli vizsgatétel legépeléséről (magyar nyelv és irodalom), elemző Egy régi minta alapján. Rádiófigyelő jelentésről az érettségi elnöknek — kár fölsorolásba kezdeni. Évtizedek óta mennek így a dolgok: elbírja a pedagógus hivatástudata, amelyre annyi eleganciával szokás hivatkozni, bármilyen beszédhelyzetben. Vegyük csak a pénteket, egy közönséges, évközi átlagpénteket, a tanítás 6.—7. órája után. Mi újság a tanári szobában? A látvány sok magyarázatra nem szorul. If- jabbja. öregebbje hajol az osztálykönyv fölé: érdemjegyeket másolnak a fakultációs naplóból a különböző osztály- naplókba. Egyesek asztalán az ellenőrzők tornyosulnak: megint csak másolnak, osztályuk tanulóinak 10—12 tárgyából szerzett jegyeit írják be — változó időközönként — a könyvecskékbe. Vannak, akik már csak a szülői aláírásról kell, hogy meggyőződjenek. Szükséges mindez? Szükséges. Az osztályzat dokumentálandó: a tanuló számára, a szülők számára, az iskolavezetésnek, az oktatási osztálynak. Az érdemjegyekből majd statisztika készül a félév, az év végén. Tantárgyanként kell a kimutatás: az átlag magyarból, matematikából, mindenből. „Egyszerűbb”, ha minden osztályfőnök elkészíti és beadja, hiszen az iskola köteles ezeket az átlagokat összegezni és jelenteni. Az oktatási osztálynak. Ott esetleg újabb statisztika készül: kerületenként, iskolatípus szerint. Ki tanulmányozza behatóan e statisztikákat? Ki von le mélyreható következtetéseket az egyes iskolákban, az egyes tárgyakból adott osztályzatokból? S vajon a jó „eredmény”: (a kedvező statisztika' mutató) a jó pedagógus erdményes munkájának hű tükörképe lesz? Netán a tanulók elsajátított tudásának bizonyítéka; tényszerűen? Nincs kitalálva Statisztikai adatokra — módjával — szükség van és lesz. Ügyvitelre is. Részben az intézményvezetőket terheli majd, s növekszik a munka- közösségek, az osztályfőnöki munkaközösség feladata. Rájuk'is vár a feladat, hogyan lehet élni a jogokkal a gyakorlatban. Az alapkérdés: csökkentek-e a terhek? Nem, vagy alig. Mert adódnak a pedagógus munkájából. Készül az óravázlat, mert az tanítási eszköz is. A tanár tudja, hogy kis egységekben kell terveznie. Feladatai egymásra épülnek: valahonnan valahová kell eljutnia. A rendelethez egyébként nem volt mód előzetesen hozzászólniuk a pedagógusoknak. Lehet, hogy hatékonyabb lett volna — a javaslatok birtokában? Mindenesetre még mindig megvan a jogalap, hogy a terhek csökkenjenek. (Az más lapra tartozik, hogy sok intézményben visszacsempészik az eredeti, megelőző állapotot.) Tehát, a jogalap adott, a lehetőség megvan. A végrehajtás feltételei nincsenek még mindenütt kitalálva. Herman Éva Talán nemzetségfőt talált a régész ásója Kettős honfoglal ás A nagykőrösi Arany János Múzeum tevékenységi köre nemcsak a megye legdélebbi városára terjed ki, de hozzájuk tartozik a volt dabasi járás is. Nem kis terület ez; s ha még azt is hozzátesszük, hogy régész muzeológusuk egy van, talán a legjellemzőbbet el is mondtuk. Simon László neve nem ismeretlen olvasóink előtt: az avar fejedelmi aranykard-lelet, tavaly megjelent tanulmánykötete, ásatásai máris nagy figyelmet keltettek. — Mit tehetünk hozzá az év elteltével? — kerestük fel. — Ásatást. Az idei munka a tavalyi leletmentés folytatása. Még 1984 őszén értesített bennünket Erdei Károly erdészeti főágazatvezető, hogy Nagykőrösnek Lajosmizsével szomszédos dűlőjében egy, az erdősítést megelőző mélyszántás alkalmával, különböző csontok és más leletek bukkantak elő. Megállapítottuk, hogy egy 3.—4. századbeli szarmata település, egy 7, századi avar temető sírjai, 10.— 11. századi temetkezések és hasonló korú település maradványai láttak napvilágot. Mivel az érintett helyen szükségessé vált a feltárás folytatása, a terület gazdája, az Arany János Termelőszövetkezet beszüntette a szántást és további kutatásra ideiglenesen átadta azt. A mintegy ezerkétszáz négyzetméter nagyságú területet feltárva kiderült, hogy nemcsak szarmata, avar és magyar népesség élt és temetkezett ezen a tájon, hjsnem a bronzkor korai szakaszának embere is. A felszíni leletek alapján a szarmata korban volt a legnépesebb a táj. Falujuknak több árka, tüzelőhelye és szemétgödre került elő. Az eddigi kutatások legjelentősebb emlékei azonban a népvándorlás idejéből, s az avar korból származnak. Az avarok ittléte alatt több hullámban érkeztek újabb keleti népek és néptöredékek, akik jelentős változást hoztak a lassan letelepülő, földművelővé váló avarság életébe. Az első ilyen, nagy hatású bevándorlás 668—680 között történt. Ekkor az Észak-Kauká- zus előterében felszámolt on- ogur—bolgár állam nagyfejedelmének, Kuvrátnak egyik fia költözött az avarokhoz népes kíséretével és a hozzá csatlakozó más néptöredékekkel együtt. Ehhez az újonnan betelepült népcsoporthoz tartoztak a nagykőrösi Száraz dűlőben feltárt sírba temetett halottak. Annak ellenére, hogy vala-" mennyi sírt még az avar korban kirabolták, a leletekből megállapítható: az ide költöző s temetkező népesség jelentős helyet töltött be a korabeli társadalomban. Majdnem minden halott ágyszerű kere- vetre helyezett koporsóban nyugodott. Általános szokásként birkahúst tettek melléjük. A férfiak derekát ezüst és bronz véretekkel díszített öv ékesítette. Ebben a korban a nemesfém veretű övnek különleges jelentősége volt: a veretek anyaga, díszítése és száma utalt viselőjének a tár* sadalomban elfoglalt helyére. Az eddig feltárt sírok közül a nyolcadik volt a leggazda* gabb: üvegberakásos, ezüstveretes öve, indás mintázatú bronz varkocsdísze, csontvégű korbácsa, íja, tőre alapján talán nemzetségfő lehetett ez a rangos avar. Szerényebb megjelenésűek lehettek a nők. Sírjaikban üvegcsüngős, bronz fülbevalókat, gyöngyöket találtunk. Olykor munkaeszközeiket is melléjük temették — késeket, orsógombokat. Érdekes, hogy agyagedényt eddig csak gyermeksírban leltünk. Az eddig előkerült sírok a 7. század utolsó harmadára tehetők. Ma még nem tudjuk, hogy ezeknek az avaroknak utódai megérték-e Árpád magyarjainak honfoglalását. Találtunk ugyan a 10.—11. századra keltezhető sírokat is, de úgy kétszázötven méterre keletre. Azt majd csak az elkövetkező kutatások fogják eldönteni, hogy milyen kapcsolat van a két, különböző korú temetőrész között. Egy ideig tehát még mindig függőben marad a kérdés: egy és ugyanazon nép használta-e temetődombnak a nagykőrösi határ ezen részét több száz éven keresztül, vagy két egymással közvetlenül nem érintkező népesség hantolta-e el halottait egymás közelében? Ennek a kérdésnek a megválaszolása korai történetírásunk egyik legvitatottabb hipotézisének, a kettős honfoglalás elméletének megerősítéséhez vagy elvetéséhez nyújthat fontos adatokat Baliái Ottó a vendéghívogató Dunakanyar tartson — eseményeit kínálva — Esztergomtól Szentendréig, s egy kézben legyen ennek a vezérfonala. A művelődési központ máris jó kapcsolatot tudott kialakítani a visegrádi központú Pilisi Parkerdőgazdasággal és annak idegenforgalmi szekciójával, jó partner az idegenforgalmi hivatalok közül a Dunatours. Visegrádon a jurtatáborban a jövő nyártól az erdei művelődési házat közösen működteti a parkerdőgazdaság és a megyei művelődési központ. BIZONYÁRA sokan felfigyeltek arra — amiről korábban lapunkban részletesen beszámoltunk —, amely átírni - sor befejezéseként elhangzott: a jövő nyáron folytatódnak Visegrádon a várjátékok. Nagy Lajos király korát idézik, s e kor hősét, Toldi Miklóst is szeretnék megeleveníteni. Épp ezért szerte az országban keresik és várják annak a fiatal és igen erős embernek a jelentkezését, aki nem hivatásos sportoló, és indulna a Toldi Miklóst kiválasztó próbán 1986 márciusában majd, Szentendrén, a művelődési központban. E. K. A szentendrei művelődési i központ életéből a hallgatók : sokat megtudhattak. Dr. Tóth Béla igazgató és C. Tóth Já- : nos művészeti igazgató sorr^ bemutatták az itt működő csoportokat, klubokat, szakköröket, a Pentaton együttest, mint a Kék Duna táncegyüttes zenei kísérőjét, a haliga- . tóság gyönyörködhetett a Vujicsics együttes délszláv dallamú muzsikájában, s bőven esett szó Szentendre kóruséletéről — hogy csak néhányat említsünk a sorból. A könyvtárat Feledi Mária ismertette meg a közönséggel, a művészvilág képviselőjeként Ligeti Erika szobrászművésznőt szólaltatták meg: ő készítette azt a plakettet, amellyel a legjobb népművelőket jutalmazzák. A városban, ahol a képzőművészet bűvöletében élnek, él a zene is; igen jó a Ko- dály-módszerrel munkálkodó zeneiskola. Szentendre fő éltetője az idegenforgalom. Érthetően az ezzel kapcsolatos beszélgetés sem maradhatott ki a vasárnap délelőtti műsorból. A nyári játékokról szólva, amelyek egy része Visegrádon zajlik, újabban nagy sikerrel, elhangzott: nagy álom, hogy HÉTVÉGE Szentendrén a Pest Megyei Művelődési Központban. Nem túlzás azt mondani, hogy vasárnap reggel a téli verőfénnyel együtt a szellem napvilága is beragyogott sok ezer hazai rádió- hallgató otthonába, azokéba, akik a Petőfi Rádió hullámhosszán reggel 9 óra öt perctől fél 11-ig a Szentendréről készült hangulatos műsort hallgatták. Megyénk gyöngyszeme ugyancsak ragyogott a szépen csiszolódott, míves szavak özönében, s tegyük hozzá: joggal: Az elhangzottakban kendőzés, színezés szemernyi sem akadt. Szentendrét könnyű bemutatni? — Szentendrét nem könnyű bemutatni és ennek oka éppen sokszínűsége, életének kisugárzása közvetlen környékére, népművelést tekintve pedig egész Pest megyére. Szó eshet történelmi múltjáról, földrajzi adottságairól, melyek a művészetek és vízisportok megtelepedéséhez épp oly jó szolgálatot tettek, mint ahhoz, hogy egykori és mai honfoglalói otthonra találva ott gyökeresedjenek. Antal Imre és Kertész Zsuzsa műsorvezetők ezúttal igen jó idegenvezetőnek bizonyul- ' tak.
