Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

Ganz Árammérőgyár NemezkiáEIítás Nemezmunkákból rendez ki­állítást a Ganz Árammérő- gyár közművelődési bizottsá­ga. A bemutatón látható ere­deti alkotásokat a kecskemé­ti Szórakaténusz j4tékműhely és múzeumbaráti kör leg­szebbjeiből válogatták. A ki­állítást ma, szerdán délután 2 órakor nyitja meg Vidák István, a népművészet meste­re, a gyár oktatási termében. A megnyitó után a nemezké­szítés technikájával ismerked­hetnek az érdeklődök. Az árammérőgyári kiállítás' de­cember 18-ig látható 9 és 16 óra között. Szekeres Erzsébet munkái Szekeres Erzsébet gödöllői textilművész faliszőnyegeiből rendeztek kiállítást Török- szentmiklóson, a helyi pince­galériában. A -tárlatot, amely január 4-ig lesz nyitva, pén­teken délután nyitják meg. Önálló műsor Én teszem, ő teszi (avagy Mit Schütz kis Balázs) cím­mel Schütz Ila és Balázs Pé­ter önálló műsorát láthatják az érdeklődők holnap, de­cember 12-én, csütörtökön, az aszódi helyőrségi klubban. Je­gyek a helyszínein is váltha­tók. LLdOI Üvegszálas műanyagáéi mám A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1985. DECEMBER 11., SZERDA Beszámoló taggyűlés Megújulás, rangsor, vállalás A nap programja Gödöllő, könyvtár: Őszikék, a karácsony jegyé­ben, 15 órakor. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Remsey Jenő korai alkotá­sai, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestaresa, pártbizott­ság : Horváth László és Horváth Lászlóné népi iparművész ki­állítása, megtekinthető 8—16 óráig. Napra egyezően követte az árammérőgyári nyolcas alap­szervezet idei beszámoló tag­gyűlése a tavalyit. Akkor azonban még kongresszus előtt voltunk, s ami később csak fokozódott, nagy várako­zás előzte meg az eseményt. Beszámolójában a vezetőség nevében utalt erre Nagy Dá­niel alaipszervezeti titkár, hogy nyomban hozzátegye, a tagság körében nagy elisme­réssel szóltak a kongresszus nyitottságáról. Nem maradt említetlenül az esztendő további ünnepi és kevésbé ünnepi dátuma, a felszabadulásra való emléke­zés. az új rendszerű ország- gyűlési és tanács-, a nép­front- és a szakszervezeti vá­lasztások. S hozzá egy kri­tikus észrevétel: a rendez- vénycentrikusság. A politikai aktivitás úgyszólván máig azonos szinten maradt, rész­ben ezeknek a jeles esemé­nyeknek a hatásaként. Válasz nincs A kongresszusi dokumentu­moknak, a jelölő- és választá­si gyűléseknek kellő figyel­met szenteltek, az alapszerve­zet tagságával való közvetlen beszélgetésekre, az értelme­zésre, mozgósításra nem,, ma­radt sem elegendő idő,' sem Eredményhirdetés Jeligés pályázatok Az Alkotó Ifjúság Egyesülés és a Gödöllő Városi KISZ- bizottság által augusztusban meghirdetett újítási és ötlet- pályázatra huszonöt pályamű érkezett be határidőre. Hét energetikai, tizenegy villamos, három vegyész, két gépész, egy-egy pedig textiles, illet­ve közgazdasági témájú volt. A szakmai zsűri véleménye­zése után az Alkotó Ifjúság Egyesülés szakemberei állapí­tották meg a végső sorrendet. 1. helyezett: Intel jeligével Túri Tamás, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat KlSZ-bizottsá- gának pályázója. 2. Gyors jeligével Csepécz Károly, Szilas menti Tsz KISZ-bizottság, valamint Pa­raffin jeligével Varga Tünde, DKV KISZ-bizottság. 3. Légtechnika jeligével Meíts László és Gyetván Ká­roly. Forte KISZ-bizottság, valamint Áramlásmérő jeligé­vel Dulay Lajos. Baranyai Péter és Papp Lajos, Forte KISZ-bizottság. A helyezettek a KISZ váro­si bizottságon vették át a ju­talmukat. Sakkverseny Aszódon A Felszabadulási Kupáért Másodszor rendezték meg Aszódon a Felszabadulási Ku­pa sakkversenyt. A verseny megkezdése előtt Rigó Pál fő­rendezőtől kértünk tájékozta­tást. — A nagyközség sportköré­nek sakkszakosztálya is mél­tóképpen szeretett volna meg­emlékezni Aszód és társköz­ségei felszabadulásáról, ezért rendeztük meg ezt a sakkver­senyt. Pest megye szinte vala­mennyi minősített versenyzője elfogadta a meghívásunkat, ezért nagy küzdelmekre van kilátás. Nagyon örülünk, hogy játszani fog a két mesterje­Az Aszód Nagyközségi Közös Tanács V. B. Építőipari Költségvetési üzem felvesz felsőfokú építőipari végzettséget szerzett műszaki vezetőt Fizetés: az 5/1983. (XI. 12.) ME rendelet alapján, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üzem vezetőjénél, cím: Aszód, Kossuth Lajos u. 59. lölt Polgár kislány is. Na­gyon kíváncsiak vagyunk já­tékukra, s reméljük, sokat ta­nulhatunk majd tőlük. Ez ideig ötvenötén neveztek be Két kategóriában értékeljük a versenyt, ifjúságiban és fel­nőttben. A versenyt kilencfor- dulósra terveztük. Egy-egy forduló kétszer tizenöt percig tart. A díjakat a nagyközség tömegszervezetei ajánlották fel, mintegy négyezer formt összegben. A beszélgetésnél jelen volt Kovács István, a DMTK ver­senyzője, a tavalyi győztes, a kupa védője. Megkérdeztük az ő véleményét is: Kemény küz­delemre van kilátás. Tudomá­som szerint jóval erősebb a mezőny, mint az elmúlt esz­tendőben, de azért megpróbá­lom megvédeni a címem. De legalább az első négy helye­zett között szeretnék végezni. A beszélgetésnek a verseny bírója, Tóth György vetett véget. A késő estig tartó küz­delem a következő eredmény­nyel zárult. Felnőttek: 1. Pol­gár Judit, MTK. 2. Polgár Zsófia, MTK. 3. Botos József, DMTK. Ifjúságiak: 1. Polgár Judit. 2, Polgár Zsófia. 3, Du­dás János, Fót. A kupa védő­je a negyedik helyen végzett. erő. Megkésve, a nemrég kez­dődött politikai oktatási év felkészülésekor kerítettek rá sort. Egy következő kulcsszó a megújulás. A vállalat életé­nek minden területén erre van szükség, hangoztatta a beszámoló, s ugyanilyen fon­tosságot tulajdonított az ér­dekek összehangolásának. A sokszor emlegetett rangsoro­lásnak, amikor az elosztható javak viszonylag szűkösek, szintén emelkedett a jelentő­sége. ami viszont automatiku­san idézte elő a döntések előtti vita élénkülését. Feniről, lentről Ezeken a kora reggeli órá­ban megtartott rövid eszme­cseréken egyfelől tájékoztatást kapnak, másfelől a munka ér­tékelése is fontos szempont. A legkisebb egység hangjának persze tovább is kell jutnia, hangsúlyozta közvetlenül ez­után Rózsa István művezető. S még egy adalék a meg­újulás szükségességére. Pál- falvi Lajos fejtegette, hogy a brigádmozgalom régi formá­jában képtelen megfelelni a mai követelményeknek. Elis­merte a formális jegyek meg­létét a beszámoló is, noha abban érthetően árnyaltabb az értékelés. ’ Szólt egyebek között arról, hogy a közössé­gek gyáron kívül is sokat se­gítettek intézményeknek, is­koláknak, óvodáknak, idős nyugdíjasoknak. S a kapun belül is eleget tettek kötele­zettségeiknek. Hogy mennyire sokszínű még egyetlen gyáregységen bélül is a kép, arra is egy példa. Az imént a visszhang- talan véleménynyilvánításról szóltunk. Pálfalvi néhány perccel később arra panasz­kodott, hogy mint információ­felelősnek nincs mit továbbí­tania. s akkor hiába nyüstö­lik őt fentről. A nyolcas alapszervezet a karbantartó gyáregységben dolgozik. Az ilyen helyen lé­vők mindig csak közvetve járulhatnak hozzá az egész vállalat feladatainak teljesíté­séhez. Rektenwald György köszörűs szerint a tmk-ról az a vélemény, hogy szükségte­len rossz. Ám ha tudjuk, hogy az árammérőgyári gép­park hetven százaléka nullára leírt, akkor sejthetjük, meny­nyire függ a jó késztermék a karbantartók lelkiismeretes munkájától. A számvetés ezer szállal kötődik az elmúlt időszakhoz, illetőleg az előttünk levőhöz, összegezés, befejezés, folyta­tás, nyitás. Minden felszólaló mondandója visszavezethető a korábbi eseményekre, azok­ban gyökerezik, Bara László, lakatos csoportvezető például azt mondta, mind kevesebben vállalnak szívesen tömegszer­vezeti tisztséget, nem akar­nak bizalmiak lenni, nincse­nek ugyanis megbecsülve. Két cintányér között ők a levegő: a vezetők és a dolgozók egy­aránt ütik őket. Ifjabb Szabó István gyáregységvezető erre a véleményre elég élesen rea­gált, mondván, nagyon hely­telen volna, ha a bizalmi tár­sadalmi tevékenységéért kü­lön anyagiakban részesülne. Élesebb, nehezebb A krónikás a hirtelen féí- lobbanó indulatok fényében azt vélte látni, hogy a változó üzemi világban föltehetően a bizalmi szerepe is jócskán módosul. Nem az úgynevezett jogosítványokra gondolt, ha­nem arra, hogy gyökeresen más úgy ténykedni bizalmi­ként, amikor jószerivel min­den elintézhető a viszonylag nyugalmas termelés közepette, illetőleg akkor, amikor mind az egyén, mind a közösség élesebb és nehezebb helyzet­ben jut hozzá a nélkülözhe­tetlen anyagiakhoz. K. P. Üvegszálas, hőre keményedő műanyagból gyártanak alkatré­szeket a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet bake- liíüzemében. Ebben az évben hatvan megrendelőnek csaknem ötvenféle, elektromos berendezéshez szükséges kisebb-nagyobb alkatrész hagyta el az üzemet. Képünkön: Várnai Irén és Be- se Benőné az alaplapokat sorjázza. Hancsovszki János felvétele Évfordulón Koszorúzás! ünnepség Koszorúzási ünnepséget tar­tanak Gödöllő felszabadulá­sának negyvenedik évforduló­ja alkalmából december 12-én, holnap délután 1 órakor a Felszabadulás téren. Az iskolák, az úttörőcsapa­tok. a KISZ-esek. az intézmé­nyek. üzemek képviselői előtt Flórisné dr. Sípos Ida, a vá­rosi párt-végrehajtóbizottság tagja. az Agrártudományi Egyetem pártbizottságának tit­kára mond ünnepi beszédet, majd a városi pártbizottság, a tanács, a népfrontbizottság, valamint a MÁV-állomás pártszervezetének képviselői helyezik el a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál. A hároméves vetélkedő utolsó fordulója Magyarország az én hazám Három évig , tartó vetélke- dösorozat utolsó fordulóját tartják ma, szerdán, Gödöl­lőm, a 202-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskolában. A Magyarország az én hazám címmel szak­munkástanulók részére meg­hirdetett ’ országos verseny részvevői az első évben a Du­nántúl, a másodikban az Al­föld és az Északi-középhegy­ség, idén pedig Budapest és a Dunakanyar ismeretéből ve­télkednek. Az Országos Pedagógiai In­tézet kettős céllal indította a versenyt, a hazaszeretetre, a haza mind szélesebb megis­merésére kívánják nevelni a tanulókat. Gödöllőn megle­pően nagy volt az érdeklődés, tizenhét osztályból jelentkez­tek 5—5 tagú csapatok. Az írásos és szóbeli kérdések megválaszolása után tíz csa­pat jutott tovább a mostani döntőbe. Innen a legjobb gár­dát meghívják a területi dön­tőre, ahol az első díj egy két­hetes külföldi utazás. A magasraktár Idei utolsó összejövetelét a Gyógyáruértékesítő Vállalat gödöllői telepén tartja a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság városi szer­vezete, hétfőn. 16-án délután 2 órakor. A találkozón Varjú Elek tart előadást a felrakó­gépes magasraktárról, majd be is mutatják az idén épült egyik legkorszerűbb ilyen ha­zai létesítményt. Az előadásra és bemutatóra minden. érdek­lődő szakembert szívesen lat­nak. Mozi Hamupipőke. Amerikai film, 4, 6 és 8 órakor. KURUCZ LASZLÓNÉ, a , bagi községi könyvtár vezetője Titokban Vett könyv nagy gondot fordít a gyermek­olvasókkal való foglalkozásra. — Miért ez- az erőfeszítés? — kérdezem, mire Kuruczné így válaszol: — Meggyőződésem, hogy olvasóvá csak az lesz, aki gyermekkorától fogva megszokta, hogy könyvek kö­zelében legyen. Mesét hall, könyvet kap ájándékba és nem géppisztolyt. Igényelni fogja a könyvet, s a tanító­ján, majd a könyvtároson múlik, hogy módszeresen rá­vezessék: milyen könyv való neki és egy idő után tudato­san választja ki azt, amire éppen igénye, vagy szüksége van. Biztosan így gondolkodnak a többi könyvtárosok is, mert Túrán, Galgah évizen, Aszó­don, Gödöllőn, meg más köz­ségben is hasonlóan véleked­nek, s tesznek erőfeszítéseket a gyermekeknek a könyvtárba történő becsalogatására. Űj és új módszerek honosodnak meg: mesedélutánok, vetélke­dők, könyvillusztrációk készí­tése, olvasmányélmények dra- matizálása, olvasótáborok szervezése, irodalmi emlék­helyek felkeresése, de tarta­nak rendhagyó órákat a könyvtárakban magyar- és történelemtanárok egyaránt. Bennem azonban ott bujkál a kérdés: ténylegesen olvasóvá válnak-e a könyvvel még csak lassan ismerkedő gyere­kek? Azt hiszem, megnyug­tató és bizonyítható válasz még nincs. Saját vizsgálódá­saim inkább csak a buktatók­ra hívják fel a figyelmet, Az olvasó fiatalokért szívesen olvasok, de otthon haragszanak érte. Apám még most is pofonnal fenyeget, ha könyvet vásárolok. Pedig túl­árazok a külön keresetért. Ab­ból veszem a könyveket, le­mezeket. Csak vigyáznom kell, ne vegyék észre otthon. Most már egyre könnyebb az új szerzeményeket eltüntetnem, mert háromszáznál több köny­vem van otthon, s lemezt is begyűjtöttem ötven körül. Igv aztán mindig azt mondom, ha apám valamelyik • könyvre gyanakszik, hogy nem új, ré­gen vettem. — Igen — mondja Véber Gábtfr, a domonyi művelődési ház igazgatója, amikor el­mesélem neki Tóth Laci ese­tét —, a felnőtteket nagyon nehéz becsalogatni a könyv­tárba, mert sokukban erős az anyagias szemlélet, meg töb­ben szégyellik is a könyvet. Nincs nagy becsülete az ol­vasásnak — - Ádámnénak is van példája. — Egy nénli konyharuhába köti a könyvet, úgy hozza-viszi, nehogy a szomszédok megtudják, hogy ő olvas. Megszólnák érte, attól fél. Ezért elsősorban a gyer­mekekkel igyekszem megsze­rettetni az olvasást. A LEÍRT KÖRKÉP hol el­keserítő, hol lelkesítő. Az biz­tos, van mit tenni, hogy való­ban olvasó nép legyünk, s erről a mostani gyermek­könyvhéten is szükséges szót ejteni. Fercsik Mihály ISSN 0133—1987 (Gödöllői Hírlap) olvasás iránti igényt, ha min­den közművelődési intézmény­ben, tehát a művelődési há­zakban is, működne letéti könyvtár. Meg a munkahelye­ken, a termelőszövetkezetek­ben. Ha ott kínálná magát két-háromszáz kötet a klub­szobában vagy a legtöbbet használt teremben, s valakit megbíznának a vezetésével, olyan személyt, akire az em­berek hallgatnak. Valaki olyanra gondolok, aki hangadó a csapatban, aki elsőnek kez­di a nótát. Akkor talán a Rejtő-, a Szilvási- és a detek- tívkönyvek mellett mást is vinnének. — És mi van a folyóiratok­kal? — Bankó János kedvet­lenül legyint. — Néhány évvel ezelőtt húszféle folyóirat, heti-, napi­lap járt a házba. Naponta ki­raktuk őket kz előtér aszta­laira, s a kirakás után két- három órával valamennyi el­tűnt. Vitték, mint a cukrot, mintha a sajátjuk volna. A vagyonbiztonság miatt ezt nem engedhettem meg. (Régi közmondás jut eszembe — Virágot lopni nem bűn. Es újságot?) A hivatalos olvasásszerve­zők után Tóth László tizen­nyolc éves ifjúmunkásnak tet­tem fel a kérdést. — Szere­ted-e a könyveket? — Nagyon amelyek a gyerekeknél elő­adódhatnak. — Milyen könyveket keres­nek a mai tizenévesek? — kérdeztem Bacsa Jánosáé könyvtárost. — A fiatalok többnyire azt keresik, amit az idősebbek. Útleírást, krimit, detektívtörténetet, harcosat, szerelmesét. A lányok szívesen viszik a Csíkos könyveket. Az az igazság, hogy befolyásolni nem nagyon lehet őket, mert akkor esetleg még ezeket sem olvassák. Az aszódi könyvtár mére­tei nagyobbak, az állomány gazdagabb, igényesebb az át­lagos falusi könyvtárak anya­gánál, de a gondok hasonlóak. Adám Imréné szavait jegy­zem: — Jelentős a könyvbe­szerzési keretünk, de abból sokat elvisznek a kéziköny­vek, a lexikonok, a kötelező olvasmányok. A könyvárak emelkedése is beosztást köve­tel, így aztán krimiből is, de sajnálatosan a gyermekiro­dalomból is kevesebbet ren­delhetünk. Bankó János intézmény- vezető, aki maga is a fiata­labb korosztály tagja, így lát­ja a fiatalok olvasásával kap­csolatos gondokat: — Olvasnak a srácok, de nem rendszeresen, mert még nem vált napi szükségletükké a könyv. Szerintem növelné az

Next

/
Oldalképek
Tartalom