Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP 13 Csevegés — tanulás után. Veres« Jenő felvételei t V-1# Tökéletes harmónia — emberi léptékkel Boltívek—fehér mészkőborítás K erest© hát az útját az ember is, nemcsak a politika. Melyiknek volt könnyebb? Egyiknek sem. Az egyes ember életében a buktatók, tö­rések és csalódások éppen úgy mara­dandó sebeket okoznak, ahogyan a társadalomban a politikai torzulások. Van azonban mégis egy óriási különb­ség: az egyén válsága nem sodorhatja katasztrófába a társadalmat, míg a társadalomé akár meg is semmisítheti az egyént. S amikpr ez utóbbi 1956 őszén fegyveres ellenforradalomba tor­kollott, valóban veszélyeztetette Csillag Gyula jövőjét, anélkül, hogy ő akkor tudott volna róla. Ám mire kikerült a piaristák gimnáziumából, már más szelek fújtak. Folytatódott az útkere­sés, csak a korábbiaktól eltérő előjel­lel. — Papot akart nevelni belőlem az apám. Egy már volt a családban, a nagybátyám. De én tudtam, hogy ne­kem nem lesz jó. Harcoltam ellene. Szakmát kellett volna tanulni, vagy akármit, csak valami mást. Ez meg­maradt bennem. Mindig mást kell csinálnom, mint amit elvárnak tőlem. Konok lettem. A vállalatnál fizikai munkásként kezdtem, aztán kiemeltek. Művezetőt faragtak belőlem. Most az egyik üzem vezetője vagyok. Ha fel­bosszantanak, csak mosolygok. Kiabál­nom kellene, vagy talán csapkodni, de nem tudok. Mert ezt várják. Jó ez? Nem jó. Ölöm magam, tudom. Szen­vedek magamtól. De megváltozni már nem fogok. Hogy rosszul élek? Nem. Kívülről úgy fest, hogy körülöttem minden rendben van. Akkor is csak az anyám ájult el, amikor bejelentet­tem, hogy megnősülök, s bemutattam •z asszonyomat. Majd kétéves volt az unokája, amikor először látta. Voltam fc könyvkötő is. Tettem darukezelő­vizsgát. Ha rávesz a főmérnök asszony, még most is daruzok néha. Csak ön­magamat nem találom. Hogy fiatal vagyok még? Ahhoz már nem, hogy bármit is újrakezdjek. Amikor Csillag Gyulának azon kel­lett töprengenie, hogy legyen-e pap vagy vállalja inkább a hányattatást, szóval, hogy elhatározza, merre to­vább, akkor tette túl magát egy igen súlyos döntésen az ország. Akkor 1968- at írtunk. Január 1-én érvénybe lépett a gazdaságirányítás új rendszere. Moszkvában, Londonban és Washing­tonban aláírták az atomsorompó- egyezményt. A következő esztendőben három évre emelik a gyermekgondo­zási segély időtartamát. Magyarország tagja lesz a genfi leszerelési bizott­ságnak. Sorsfordulók. Körülmények. Van összefüggés? Ezek a körülmények fölfelé tolták a lejtőn Csillag Gyula életének szekerét, anélkül, hogy ő tu­dott volna róla. — Két gyermekem van. A nagyob­bik, a fiam. most ötödikes. Azt sze­retném. ha lenne majd legalább olyan, amilyen én vagyok. De nem tudom ... Hazajön az iskolából, ledobja a táská­ját, szel magának egy darab kenye­ret, jól megzsírozza, aztán rohan fociz­ni Igaz, én is mindig ráütöttem a kezemre a kalapáccsal a kovácsmű­helyben szénaprítás közben, ha meg­hallottam, hogy pattog a labda. De én nem mehettem. Fél nyolckor be­esik az ajtón, lerogy a fotelba, meg­nézi a Tv-híradót, a film felénél be­jelenti, hogy éhes. Hát, fiam. hol vol­tál, amikor vacsorázni kellett volna? Es legalább a kezedet megmostad? És a lecke? Es... És akkor eszembe jut, hogy egész nap nem voltunk vele. Se én, se az anyja. Este, amikor vég­re előkerülünk, akkor csak a szemre­hányást, felelősségre vonást, a nevelést kapja tőlünk. Én meg az anyjától azt, hogy persze, nem szeretem, azért pisz­kálom folyton. Hogyne szeretném, amikor az én gyerekem? Lehet, hogy túlságosan is szeretem. Talán attól lett ilyen. C sillag Gyula a szőlőjével foglala­toskodik taksonyi telkén. Retten­tő büszke rá, A hároméves tőkék gyönyörű termést hoztak. A fokhagy­ma szára elszáradt, elfeküdt a gaz­ban. Ott eszi meg. a fene. Legyint rá. — Eszembe jutott már, hogy venni kéne autót. De minek? Szeretek bu­szon, HÉV-én utazni. Előveszem az újságokat, sokszor mérges vagyok, hogy már megérkeztem, mert nem tudtam mindent elolvasni. Különben is jól érzem magam, ahogy a vonat­ban ücsörgők és nézelődöm. És gon­dolkodom. Mindenfélén. Például azon, hogy micsoda ravasz dolog ez a ter­vezett létszámcsökkentés. Meg az ab­ból származó bérmegtakarítás. Nekem ugyan sose marad egy fillér sem, mert ha kilépnek ketten, három jelentke­zik a helyükre. Emberek, miért akar mindenki nálam dolgozni? Menjetek másik üzembe, az istenért, még rám. fogja valaki, hogy én csábítalak ide benneteket! Látod, már megint hülye­ségeket beszélek neked. Nem is ezt akartam mondani.' Meg azon is jó el­gondolkodni, hogy, milyen csodálatos tud lenni a trisó, a nagy kristályaival. Mint a cukor. Vagy azon, hogy le ké­ne szedni már a paradicsomot is, meg az almapaprikát, üvegbe rakni, téli­re... Íme. az ember. Aki múlt és jövő ha­tárán született — és nem lett belőle semmi. Csak ennyi. BÁLINT IBOLYA Kényszerből erényt kovácsoltak A főiskola kész a nyitásra külföldi csoportokat hoznak látogatásra. Ezek a programok kétségte­lenül erősbítik a tanítóképző hírnevét, hozzájárulnak a ha­gyományok kialakulásához. Óvónők és tanítók Sokat beszélünk manapság a sokoldalú, a váltásra mindig kész, konvertálható tudással rendelkező szakemberek szük­ségességéről. Az élet szinte minden területén övék a jövő. A termelésben egyre nagyobb teret hódít ez a szemlélet, a pedagógiában azonban még ritkán kerül szóba. Zsámbékon megtették az első lépéseket az­zal, hogy tavaly beindították a felsőfokú óvónőképzést. Ennek távlati céljáról dr. Tóth Al­bert főigazgató-helyettes be­szél. — Ebben az esetben nem egyszerűen egy plusz feladat vállalásáról van szó. Annak le­hetőségét keressük, miként le­het az óvónő- és a tanítókép­zést közelíteni egymáshoz. Távlati terveinkben olyan szakemberek képzése szerepel, akik — a demográfiai változá­sokkal összhangban — képesek megállni helyüket az óvodában és az alsó tagozaton is. Ehhez ki kell dolgozni, az oktatás módszertanát, meg kell keresni a közös pontokat. És nem utol­sósorban szemléletváltozásra lenne szükség, hiszen a két pá­lya ma még közel sem egyen­rangú a köztudatban. Mi hi­szünk benne, hogy a jövő iga­zolni fogja elképzeléseinket, már ma is számos jel mutat erre. Az óvoda mindinkább az iskola előkészítője lesz, egy­más után alakulnak az olyan integrált intézmények, ame­lyek mindkettőt egyesítik. Nem tartom lehetetlennek például, hogy a nagycsoportos óvó néni vigye tovább a gyerekeket az első két osztályban. Reális célok. Még akkor is, ha pillanatnyilag a mennyiségi pedagógusképzés áll előtérben Zsámbékon is. Ma a legfonto­sabb feladat, hogy a megye is­koláinak katedráira minél több szakképzett tanító állhas­son. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola ezt a vállalt kötele­zettséget igyekszik teljesíteni: az évente végző tanítók száma hozzávetőlegesen megegyezik a megye igényével. S örvende­tes tény, hogy azok, akik Pest megyéből kerültek a főiskolá­ra. szinte kivétel nélkül ,szű- kebb pátriájukban helyezked­nek el. M. NAGY PÉTER hallgatók egy évig nappali ta­gozatosként tanulnak, az utol­só két évet pedig munka mel­lett végzik el. Az iskolák így gyorsabban jutnak pedagógu­sokhoz, akiknek a felkészülése szempontjából nem közömbös, hogy az első, alapozó esztendőt a főiskolán töltik el. Vidéki státus A főiskola helyzete egyedül­álló abból a szempontból is, hogy községben és nem város­ban működik. Az ebből fakadó hátrányokkal szembe kellett és kell nézni: korszerű gyakorló­helyek kialakítása, vagy az, hogy az oktatók többsége a fő­városból jár ki Zsámbékra, a hallgatók szabadidős, kulturá­lis programjainak szervezése. A vidéki státus kötelezettsé­geket is ró az intézményre, a település igényli a főiskola je­lenlétét mindennapi életében. A tanítóképző kész erre a nyi­tásra, aminek tényeit Pap Mik­lós sorolja. — Hallgatóink tevékenyen részt vesznek a zsámbéki szombatok szervezésében, a környező települések gyerekei közül évente négyszázan tanul­nak meg úszni nálunk. Az aulában egy képzőművészeti galériát szeretnénk kialakíta­ni, mert alkalmi kiállításunkon láttuk: sikeres. A nyitást azon­ban ennél tágabban értelmez­zük. Az ELTE itt rendez sza­badegyetemet, nyáron nemzet­közi tanácskozásnak adunk otthont. Az Express utazási irodával megállapodtunk, hogy óvónőkből és tanítókból álló Szeptemberben kezdték meg ^ a kilencedik tanévet a Zsámbéki Tanítóképző Főisko­lán. Szűk évtized egy főiskola életében nem hosszú idő, an­nál is inkább, mivel Zsámbé­kon 1983-ban érkeztek jelentős fordulóponthoz; akkor vált ön­állóvá az intézmény. Ma, a bu­dapesti és a debreceni után, az ország harmadik legnagyobb tanítóképző főiskolája, ahol 1057 hallgató készül választott hivatására. Kétszáz szigorlat A földuzzadt létszám persze inkább hátrány, mint előny, s számtalan kényszermegoldást szül. Egyértelműen bizonyítja azonban a főiskola fontosságát, hiszen Pest megye még ma is súlyos pedagógushiánnyal * küszködik. A képesítés nélkül tanítók aránya még mindig 9—10 százalék. Éppen ezért kénytelenek Zsámbékon vállalni a hallga­tók nagy számából következő kényelmetlenségeket, kompro­misszumokat. Azt például, hogy hatszáznál több pedagó­gust képeznek a levelező tago­zaton. — Képzelje él, mekkora megterhelés ez az oktatói kar­nak — mondja Pap Miklós, a főiskola pártalapszervezetének ' titkára. — Sokuknak egy-egy félévben 200—280 diákot kell szigorlatoztatniufc. Ugyancsak a kényszer1 szülte az úgynevezett speciális tago­zatot, amely lényegében a nap­pali és a levelező képzés elő­nyeit hivatott egyesíteni. A ten az építésvezető. — Időt álló padokat terveztünk ide, hogy legyen végre egy iskola, ahol nem a szabad ég alatt toporog­va kell várni a diákokat. A gyóni iskola úgynevezett műemlékpalával borított tete­jén sokszögletű üvegburában lámpás ég majd, fölötte szép rézgömb lesz. Csillogása a kö­zeli templomtoronyéval verse­nyezhet. Az iskola harmincnégy esz­tendős tervezőjének, Bujdosó Gézának jólesik a gratuláció. Munkahelyén, az Ipartervnél beszélgetünk, de nemcsak az épülő iskoláról, hanem telepü­léseink arculatáról és kiala­kult tévhitekről is. így is lehet — A .dabasi iskola költsége, a berendezési tárgyakkal^ együtt negyvenmillió forint körül lesz. Aki ismeri a ma­napság épülő paneles iskolák árait, tudja, hogy a mi hagyo­mányos technikával készülő nevelési központunk — hiszen többcélú feladatokat lát majd el — olcsó. — Miért idegenkednek még­is ettől az építési módtól azok, akik az új iskolák, óvodák, művelődési házak, orvosi ren­delők építéséről döntenek? — Talán, mert kétségtelenül hosszabb időt vesz igénybe, mint a paneles vagy más kor­szerű technológiával készülő épület — válaszol Bujdosó Gé­za. — Kivitelezőt sem könnyű találni ezekre a munkákra. Ritka az olyan jó partner, mint a dabasi költségvetési üzem. ök még az első érvemre is rá tudtak volna cáfolni, ha nem lassítja az építés menetét egy ideig a pénzhiány. — És hogyan kap megbízást Dabasról egy fiatal építész a budapesti Ipartervből? — Évekkel ezelőtt „lemarad­tam” a halásítelki általános művelődési központról, de amikor a dabasiak elhatároz­ták a gyóni iskola építését, az ELTE közművelődési tanszé­kén működő szakértők javasol­ták, hogy jelentkezzem. Szinte az első perctől megértettük egymást a település vezetőivel, amikor vázlatosan előadtam elképzeléseimet erről a hagyo­mányos, téglaborítású iskolá­ról. A dabasi példa bizonyosan nem veszi el a házgyáriak, a nagy építővállalatok kenyerét. De arra talán jó, hogy meg­mutassa: így is lehet. Hagyo­mányt őrizve, a meglévő har­móniát erősítve létrehozni új értékeket. Olyanokat, amelyek építésénél — úgy, mint régen sok elemi népiskola vagy mű­velődési ház esetében — nincs kirekesztve a település népe, sőt kezük munkájával járul­hatnak hozzá a közös célhoz. Olyanokat, amelyeket évtize­dek múlva is magukénak érez­hetnek az úi generációk. MÓZA KATALIN Az iskolával egy Időben készülnek a sportpályák Erdősi Ágnes felvétele ugyanolyan szétterülő, kissé elhanyagolt építési terület ve­szi kőiül, mint azt a hazai építőipartól megszoktuk. Ám az emlegetett panelek szögle­tes, jól kiszámítható formái helyett itt az igazi építészet minden szépsége, izgalma megtalálható. — Talán a megye legszebb iskoláján dolgozunk —, mond­ja Balázs Ferenc építésveze­tő, akinél avatottabb kalauzt aligha találhatunk. — Az épü­let középpontjában lesz egy hatalmas zsibongó, ahová a sarkokról vezetnek lépcsők. Az emeleti termek ugyancsak az épület sarkain három ol­dalról kapják a fényt. Fent- ről szép boltíveken át nézhet­nek le majd a gyerekek az aulába, amely fehér mészkő­borítást kap, középen tordasi márványból készülő csillaggal. Pallókon járunk, törmelék­kupacokat kerülgetünk, s egyik ámulatból á másikba esünk, olyan változatos építé­szeti megoldások és ötletek sorát látjuk. — Lassan negyedszázada, hogy a szakmában dolgozom — ismertet sorsával az építés- vezető —, de azt hiszem, az ez idő alatt alkalmazott; vala­mennyi építőipari fogás meg­található ezen az iskolán. Valóban, .van i.tt boltív, fél­kör és körablak, s ami mind­ezt még szebbé, izgalmasabbá teszi, hogy az egész épület klinkertégla borítást kapott, kívül-belül. A tornacsarnok, amely nem kis harc árán vé­gül is középiskolai méretű lett — s ezzel Dabas első ilyen lé­tesítménye — félig a föld szintje alá került, fgy nemcsak sok fűtési energiát takarítanak meg télen, nyáron pedig kelle­mesen hűvös sportolási helyhez jutnak, de azt is elérték, hogy a nagyméretű csarnok békés harmóniában megvan az iskola- épülettel, ahelyett, hogy hatal­mas méreteivel agyonnyomná azt. Díszít a fűtéscső Nem csak ez az egyetlen megoldás teszi, hogy az egyéb­ként tekintélyes terjedelmű, nyolc osztállyal és négy szak- tanteremmel ellátott, konyhá­val, és étkezővel felszerelt komplexum tökéletes harmó­niát, emberi léptékű méreteket sugall. Bizonyára a spk szépséggel járó munka hozzájárul, hogy a Dabasi Építőipari Költségveté­si Üzem szakemberei a meg­szokottnál is jóval nagyobb gondossággal és szeretettel dol­goznak. A fűtéscsöveket nem takarja majd álmennyezet, olyan katonás rendben futnak a plafon alatt, hogy díszítő­elemnek is beillenének. Az iro­dák falára hangszigetelő eter­nit kockalapok kerülnek. A felerősítésnél néhány másod­perces többletmunkával becsi­szolják a lápok éleit, így egé­szen különleges falfelületet kapnak. — Itt várhatják majd cse­metéiket a szülők — mutat szét a földszinti fedett terüle­. Űj. iskola épül itt, komplex művelődési intézményt adnak át amott. A régi tornácos fa­lusi népiskola elé felhúzzák a kistelepülés legnagyobb há­zát, az új iskolai szárnyat. Nem is jó kifejezés, hogy fel­húzzák. Hiszen . ezt csak a téglafalakra szokás mondani. A tantermeket azonban mos­tanság élőre gyártott elemek­ből szerelik össze. Hogy nem illenek bele a földszintes, cse­réptetős, tornácos környezet­be? Az ilyen iskola, is ké­nyelmes, a termek tágasak, vi­lágosak. Kívánhat-e ennél többet építtető, pedagógus és diák? Ötletek sora Érdekes arculatú település Dabas. Hosszú utcáin halad­va, sokszor azt hisszük, hogy a falu végén járunk, hiszen percek óta kukoricaföldek kö­zött vezet az út. S egyszer csak — tudjuk — ismét há­zak, keresztutcák, boltok vált­ják egymást. Dabas harmadik kerületében, Gyónón is szin­te a szántóföldek közül nő ki a majdani iskola. Bizonyára nem könnyű elhinni, hogy szép lehet már most az olyan épület, amely csupán egy szűk esztendő múlva fogad gyerekeket. Nem lehet elmen­ni mellette szó nélkül. Mert nem szokványos. Harmadáig kész, de így is szépnek, embe­rinek látszik. Pedig a készülő iskolát

Next

/
Oldalképek
Tartalom