Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985.' NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HlRLAR 9 A százhalombattai Dunai ** Kőolajipari Vállalat a napokban ünnepelte alapításá­nak 25. évfordulóját, amely­ről lapunk is tudósított. Ebből az alkalomból közöljük dr. Kátosi Ernő vezérigazgató, a Pest megyei pártbizottság tag­jának írását. B01D0GULÁSUNK RAJTUNK MÚLIK frta: dr. Rátosi Ernő, a Dunai Kőolajipari Váiialat vezérigazgatója A Dunai Kőolajipari Vállalatnál a napokban szerény ünnepségeken emlékeztünk meg az alapítás 25. év­fordulójáról. Ez a negyedszázad szo­cialista társadalmunk és gazdasá­gunk fejlődésében meghatározó volt. Az ember életében szinte felöleli a teljes alkotó korszakot. Milyen ta­nulságokkal szolgált számunkra az eltelt időszak? Mielőtt a kérdésre megpróbálnánk válaszolni, legyen szabad áttekinteni a DKV fejlődésé­nek fontosabb állomásait. Csőkígyón jött az olaj A DKV létrehozásának és a fej­lett szocialista kőolajfeldolgozó ipar kialakításának fontos előzménye volt az európai KGST-tagországok azon döntése, hogy energiaszerkezetük korszerűsítését, gazdaságuk fejlesz­tését a szovjet kőolaj bázisára ala­pozzák. A szovjet kőolajat Csehszlo­vákián keresztül hazánkba szállító Barátság—1. kőolaj távvezeték 1962- re készült el. Megindult a dél-alföldi szénhidrogén mezők feltárása. Meg­kezdődött az új finomítók építése a szocialista országokban, így Százha­lombattán is. Az 1960. október 1-i keltezésű vál­lalati; alapítólevél előírja, hogy az ország motorhajtó-, fűtőanyag és ke­nőolaj igényének kielégítése céljá­ból 1965-ben termelnie kell a DKV első üzemének. E feladatnak tisz­tességgel eleget tettünk, és 1970-re már a 3 millió tonna'év névleges kapacitásnál több kőolajat kellett feldolgoznunk. A fejlődés törvény- szerűsége következtében ebben az időszakban állt le a korszerűtlenné vált csepeli és péti kisfinomító, a kőbányai paraffingyár úgy, hogy Szervezetei és eszközei a DKV-ba és az ÁFOR-ba integrálódtak. A kőolaj- termékek iránt mutatkozó, egyre nö­vekvő hazai mennyiségi, minőségi é3 választékbővítési igények szüksé­gessé tették a DKV kőolajfeldolgozó kapacitásának és vertikalitásának fejlesztését. A Szovjetuniót közvetle­nül hazánkkal összekötő, a korábbi­nál nagyobb kapacitású Barátság—II. kőolajvezeték 1972-re készült el. A kőolaj-feldolgozás volumene folya­matosan növekedett. Az országos energiamérlegben 1965-ről 1975-re a kőolaj részaránya több mint 1,7- 6zeresére, 38 százalékra nőtt, vissza­szorítva a szenet. A nagyszerű, de kemény helytállást igénylő munka lezárását az az 1976 novemberi száz­halombattai avató ünnepség jelezte, amelyen Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, mi­niszterelnök a DKV—II fejlesztési ütem és a finomítóval párhuzamo­san épült Dunamenti Hőerőmű Vál­lalat teljes üzembe helyezését mél­tatta. Az 1973. és az 1979. évi kőolajár­robbanások, a kibontakozott gazda­sági világválság, ha visszafogottab­ban is, de éreztették hatásukat a szo­cialista országok gazdaságában is. A kőolaj nemcsak megdrágult, hanem a fokozódó szovjet termelési nehéz­ségek miatt már nem állt korlátla­nul rendelkezésre. A szocialista or­szágokban, így hazánkban is felül kellett vizsgálni az energetikai kon­cepciót. Az új és a mindmáig érvé­nyes koncepció szerint a kőolajat ott kell felhasználni, ahol kedvező tulaj­donságait a leghatékonyabban tpdja kifejteni. A kőolaj ennek a követel­ménynek elsősorban közlekedési cé­lú hajtó-i petrolkémiai alap-, és ke­nőanyagként tud eleget tenni. Ezért korlátozni kell a kőolajtermékek tü­zelési célú — erőművi fűtőolajként és tüzelőolajként! — felhasználását. A kenőolaj részaránya az energeti­kai szerkezetben mérséklődött. Ea akartuk, ha nem Vállalatunknál is fel kellett is- nernünk, hogy vége szakad az ex- enzív fejlődés időszakának, amikor t feldolgozott kőolaj mennyiségének rövekedése garantálta a vállalati ;redmény emelkedését. Az 1976-tól kezdődő időszak már meghatározóan az intenzív fejlődés jegyéit hordozza. A DKV harmadik ütemű fejlesztési programja a ter­mékminőség, a környezetvédelem fo­kozását, a tárolótér bővítését irá­nyozta elő. Ezek mellett kisebb, a gazdaságos export és az energiataka­rékosság fokozását célzó fejlesztési munkák kezdődtek, amelyek ered­ménye több és újabb export árualap, kiváló minőség, jelentős energia- megtakarítás. Vállalatunk kőolaj-feldolgozása 1978-ig még növekedett, ezt követően rohamos visszaesés következett be. A jelentős termeléscsökkenést csak azért tudtuk elviselni, mert az emlí­tett hatékonyságot javító fejleszté­seink eredménye és exportunk bőví­tése ellensúlyozták veszteségeinket. A növekvő belföldi motorbenzin- és gázolajigények csökkenő kőolaj- feldolgozás melletti kielégítésének szükségessége, és a hazai energia­szerkezetben az atomenergia megje­lenése elérhető közelségbe hozta az egy évtized óta szorgalmazott kon­verziós (átalakító) mélyfeldolgozási technológia, azaz a krakk üzemcso­port megvalósítását. Az Állami Tervbizottság 1980 októberében jóvá­hagyta az új komplexum megépíté­sét. Új korszakot nyitott Vállalatunknál ez új korszak nyi­tánya lett, és a DKV kollektíváját fennállása óta a legnagyobb erő­próba elé állította. Sikerrel hárítot­tuk el a megvalósulás útjából az időnként áthághatatlannak tűnt aka­dályokat. Óriási erőfeszítéssel újabb munkarekordokat döntöttünk. Évi közel hárommilliárd forintos beruhá­zás pénzügyi teljesítéseket produkál­va, igen rövid, alig hároméves átfu­tással készült el a létesítmény na­gyon jó minőségben. Hatékonyságá­ban és eredményességében elképze­léseinket is messze felülmúlóan iga­zolta annak a műszaki álláspontnak a teljes igazát, amelyet régen kép­viseltünk. Ezt a munkát nyugtázta elismeréssel 1984-ben tett látogatása alkalmával Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára és Marjai József miniszterelnök-helyet­tes az 1984. augusztus 17-én megtar­tott állami avató ünnepségen. Visszatekintve vállalatunk törté­netére, elmondhatjuk, hogy tevé­kenységünkben meghatározó fontos­ságú a fejlesztés, amellyel a körül­ményekhez igazodva, növeljük a fi­nomító komplexitását, az igények­nek jobban megfelelő és nagyobb hasznot hozó fehéráruk és petrolké­miai termékek arányát, és ezzel fo­lyamatosan korszerűsítjük termék- szerkezetünket. Gyártmányaink szá­ma napjainkban 220 felett van, a kezdethez képest mintegy megnégy­szereződött, melynek több mint ne­gyede exportra is kerül. Feljesztéseink az első időszakban központi forrásokból, majd később pályázatokkal elnyerhető hitelekből valósultak meg. Legújabb fejleszté­seink egyikét — az intermedier pa­raffingyártás megvalósítását kísér­letképpen — lakossági kötvény kibo­csátásával finanszírozzuk. Megbízható partnerek Kezdetben a már jól bevált kő­olajipari technológiák alkalmazásá­val követő fejlesztési politikát foly­tattunk, és fő feladatnak a megvásá­rolt technológiák optimalizálását te­kintettük. A nehezebb kőolajtermé­kek átalakítására, az értékesebb ter­mékek gyártásának növelésére, a leg­korszerűbb technológiákat vásárol­tuk meg. Ma már azt is elmondhat­juk, hogy néhány új technológiát (pl. paraffinok gyártására) és né­hány új gyártmányt (pl. Hixolt, An- tiszolidot) saját erőnkből dolgoztunk ki. A NITROIL közös' vállalatnál társtulajdonosként a Magyar Szén­hidrogénipari Kutató-Fejlesztő Inté­zet szellemi termékét képező gyártá­si eljárásokat valósítottunk és való­sítunk meg. Az SZKFI-vel kialakított együttműködés keretében az intézet számos kutatási-fejlesztési eredmé­nyét hasznosítottuk vállalatunknál is. Finomítónk a szocialista országok­ból, alapvetően a Szovjetunióból származó alapanyag, műszaki isme­ret és technika bázisán fejlődött, ami kiegészül a csak Nyugatról beszerez­hető technológiákkal és berendezé­sekkel. Ez szolgáltat alapot mind a szocialista, mind a tőkés országok­kal folyó kereskedelmünk szélesíté­séhez és továbbfejlődésünkhöz is. Vállalatunk technikai színvonala magas. Számitógép alkalmazása te­rén hazánkban az élen járunk, bár a világszínvonalhoz képest embar- gottális okok miatt jelentős az el­maradásunk. Termékeink minősége, szállítói megbízhatóságunk külpiacokon is el­ismert. A magas szinten automati­zált korszerű üzemekhez’megfelelően képzett szakemberekre van szükség. Vállalatunknál vezetői beosztásba kezdettől csak megfelelő isko­lai végzettséggel kerülhettek szak­emberek, és a kádertartalékot is el­sődlegesen a felsőfokú végzettségűek alkották. Ma a vállalati dolgozók át­lagos iskolai végzettsége viszonylag magasnak mondható (a felsőfokú képzettségűek aránya 12, a közép­fokú képzettségűeké 36 százalék). Dolgozóink egyharmada harminc éven aluli, és egyre növekvő mérték­ben idegen nyelveket is tudó szak­emberekből áll. Dolgozóink háromnegyed része törzsgárdatag. A munkaerőhelyzet stabilitásában nagy szerepet játszik az, hogy a vállalatnál, a kiemelkedő teljesítmény révén hosszabb ideje az átlagosnál nagyobb bérfejlesztést tudunk megvalósítani, valamint az, hogy az új teljesítmények műszaki, technikai színvonala a fejlődés által igényelt élenjáró technikai szintet képviseli. Szakembereink kötődését magas szintű szociálpolitikai szolgál­tatásainkkal is elősegítjük. A megfeszített gazdasági munka mellett juh energiánk a vállalati, vá­rosi és megyei politikai, közéleti te­vékenységre is. A párt és a tömeg­szervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be dolgozóink politikai és erkölcsi tudatának fejlesztésében, mozgósításában, a szocialista munka­verseny megújításában. Mindig az élen Százhalombatta város párhuzamo­san fejlődött két nagyüzemével, a DHV-val és a DKV-val. A DKV-hoz kapcsolódóan több mint 2000 lakás, iskolák, sportlétesítmények, orvosi rendelőintézet, telefonközpont, szál­loda, étterem, korszerű városközpont épült. Ezzel magasan kvalifikált dol­gozóinknak kényelmes, kulturált la­kó- és életkörülményeket biztosíthat­tunk, megteremtve az alkotóerő nap-nap utáni regenerálódásának le­hetőségét. Vállalatunk a folyamatos fejlesz­tés révén vált hazánk egyik nagy, je­lentős ipari létesítményévé úgy, Hogy az elsők között volt képes az exten- zív útról az intenzívre áttérni, saját anyagi és szellemi erőforrásainak egyre növekvő igénybevétele mellett. Munkánkban mindvégig igényeltük és éreztük a Pest megyei pártbizott­ság és a százhalombattai városi párt- bizottság gazdaságpolitikai szervező, irányító és ellenőrző tevékenységét mind a célok megválasztása, mind a megvalósítás során. Huszonöt éves fennállásunk alatt tizenkétszer nyertük el a Kiváló Vállalat címet. Talán megkockáztatható annak ki­jelentése, hogy a DKV munka- és üz­leti kapcsolatokban korrekt, célratö­rő, de a másik fél érdekeit is mesz- szemenően szem előtt tartó, kompro­misszumokra is képes partner. Mi a vállalati múlt tanulsága? Mindenekelőtt az, hogy meg kell hal­lani az idők szavát, a körülmények­hez a lehető leggyorsabban alkal­mazkodni kell. Ehhez a lehetőségeket számbavevő stratégiával igyekeztünk rendelkezni. A sokoldalú mérlegelés alapján kiválasztott utat célratörően, minél gyorsabban, akár megfeszí­tett munkával szükséges megtenni. Milyen jövő elé nézünk, mi a vál­lalati stratégiánk? Az MSZMP XIII. kongresszusának határozataiból ki­indulva ennek meghatározásához szinte axiómaként kell számolnunk a kővetkező tényekkel: a magyar gaz­daság mai helyzete nem ígér gyors, kedvező változást; az ország ellátásá­hoz, a gazdaság fejlődéséhez szüksé­ges energiahordozók, illetve energiák egyre súlyosabb áldozatok árán sze­rezhetők csak be, vagy termelhetők ki; a környezetvédelem is nagyobb anyagi ráfordításokat igényel; külső erőforrásokra nem nagyon számítha­tunk, sőt adósságállományunk (vár­hatóan csökkenő mértékben) tovább­ra is súlyosan terheli a nemzeti jö­vedelmet; a mainál több kőolaj be­hozatalával nem nagyon számolha­tunk, ugyanakkor az igények a kő- olajtermékekből — kivéve a fűtő- és tüzelőolajat — növekedni fognak a motorizáció további térhódítása és a petrolkémia fejlődése eredménye­ként; az energetikai szektorból to­vábbi fűtő- és tüzelőolaj helyettesí­tése csak lassú ütemben történhet meg; fejlesztési forrásokhoz (hitelek­hez) csak jó eredménnyel kecsegtető célokkal lehet hozzájutni. Számolunk a korlátokkal 1 -* vs f ■C ÍVJ >' l •v í*4. fí%. <• r*" '* f '* : i ,.... :*:>•£ V/ oíggTv ' -T v < á .' »■?* ■ . A katalitikus krakkfizem központi vezérlötermében Barcza Zsolt felvétel* A felsorolt feltételeket, mint kor­látozó tényezőket számbavéve sza­bad csak kialakítani vállalatunk stra­tégiáját, felvázolni a fejlődés irá­nyát és léptékét, és kidolgozni VII. ötéves tervünket. Elemzéseink alap­ján azt látjuk, hogy előrehaladásunk érdekében továbbra sem mondha­tunk le sem a gyártás, sem a gyárt­mány fejlesztéséről. Mindkét fejlesz­tési iránynak szolgálni kell a rendel­kezésre álló anyagáramok hatéko­nyabb feldolgozását, a termékdiver- ziíikálást az értékesebb, piacképes áruk előállítása irányába. Ennek szolgálatában áll a gyártás fejleszté­se, méghozzá olyan módon, hogy az mindig az élenjáró színvonalat kép­viselje anyag- és energiafelhaszná­lásban és kihozatalokban, egyszóval ma és holnap is hatékony, ugyanak­kor környezetkímélő legyen, akár új technológia bevezetéséről, akár a meglevők korszerűsítéséről legyen is szó. A gyár energiaellátását és felhasz­nálását racionalizálni fogjuk. Hasz­nosítjuk az alkalmas paraméterekkel rendelkező anyagáramok hőtartal­mát a gazdaságosság mértékéig. Minden területen — a központi irá­nyításban — a technológiai folyama­tok vezérlésében, az energiaellátás ellenőrzésében és szabályozásában maximálisan - élünk és kihasználjuk a számítógépesítésbén rejlő nem kis lehetőségeket; A fő-: és részfolyama­tokra rendszeres költségelemzéseket végzünk azok csökkentése érdekében. Az élőmunka hatékonyságát tovább növeljük a képzettségi színvonal emelésével, a munkafolyamatok szer­vezettségének a- fokozásával, a mun­kahelyek racionalizálásával és ezzel összefüggésben a munka intenzitásá­nak, valamint a technológiai és munkafegyelemnek a javításával. Ami az utóbbival szoros összefüggés­ben van, természetesen törekvésünk: dolgozóink életszínvonalának és életkörülményeinek állandó, a vég­zett munkával arányos növelése, il­letve javítása mind a szorosan vett munkahelyen, mind lakókörnyeze­tükben. Ha mindezt következetesen végre tudjuk hajlani, úgy gondolom, az , eredmények sem maradnak el. Boldogulásunk tehát rajtunk mú­lik. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom