Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

Ä Ar

1985. NOVFMR^R 30.. R70MH4T

MA ÖSSZEÜL A MEGYEI NÉPFRONTÉRTEKEZLET

A népfront különböző testületéi számos alkalommal teremtenek lehetőséget arra, hogy élve a szocialista demkoráciával szót kérjünk, elmondjuk mit, hogyan csinálhatnánk jobban. A városi fórumokon, a falugyűléseken, rétegtalálkozókon bebizonyosodott az utóbbi öt esztendőben is: a munkástömegek, a parasztemberek, az értelmiségiek, fiatalok és öregek tapasztalataira, tudására, igaz, építő szándékára mindig számít a közönség.

Ma szerte a megyéből elindulnak a küldöttek, hogy a Hazafias Népfront megyei

értekezletén számot vessenek azzal, miként fejlődött a mozgalom a legutóbbi népfrontkongresszus óta, hogyan sikerült megvalósítani annak határozatait Pest megyében. A VIII. népfrontkongresszus előkészületeinek jegyében a mai tanácskozók várhatóan eredményes munkája elősegíti, hogy a megyében a tettrekész emberek az eddigieknél is szélesebb körben vegyenek részt az országépítésben, a közéletben, a mindannyiunkat érintő döntések előkészítésében és azok végrehajtásában.

Fél évtized felelős számvetése

Visszhangra talál a hívó szó

Mindig elgondolkozom, ha olyan emberrel találkozom, mint Végh László: mi késztet valakit arra. hogy előnyökkel nem. de annál több munkával járó tisztségeket vállaljon, szinte egész életén keresztül? S mi lehet az oka. hogy ha valaki egyszer belekóstol a közösségért való munkálkodásba, akkor az minden körülmények között — még a kudarcok ellenére is — megtalálja a módját a cselekvésnek?

A kezdetre Végh László egy fél mondattal utal. amint arról beszél, hogy Pesterzsébeten nőtt föl. de a város akkoriban nagyon fekete volt. ő meg inkább vörös. így célszerűbbnek látszott kijjebb húzódni a környező falvakba. Aztán elejt még egy-két szót arról, hogy dolgozott a KISZ- ben és a szakszervezeti mozgalomban is. Gondolkodására minden bizonnyal hatással volt munkahelye: több mint harminc esztendőt töltött el egy ipari nagyüzemben, a Csepel Autógyárban. Sok évtizede már. hogy Szigetbecsén él, ahol majd húsz éve tanácstag, s tagja a népírontbizott- ságnak. és.a.HNF megyei, elnökségének is. Egy ideje már az Aranykalász Termelőszövetkezet üzemében dolgozik Ráckevén mint forgácsoló szakmunkás.

— Nálunk a tanácstagi és a népfrontos munkát nehéz elkülöníteni. A választások előtt heten voltunk tagjai a becsei tanácstagi csoportnak, s mindannyian benne voltunk a népfrontbizottsáigiban , is. Számtalan előnyét élveztük emnek, hatásosabban tudtunk dolgozni a község fejlődéséért.

Talán ez is hozzájárult, hogy a legjobb tanácstagi csoport hírében álltunk akkoriban. Most már jobban megosztottuk a funkciókat, hogy több embert mozgósíthassunk.

A népfrontmozgalom legkézzelfoghatóbb sikerei Szigetbecsén is éppen ehhez a mozgósító hatáshoz, a társadalmi munkák szervezéséhez kötődnek. Az összefogás eredményeként a falu rendelőhöz, s ezzel orvoshoz jutott, de hasonlóan nagy szerepük volt a dunai strand kialakításában, az öí tantermes iskola építésében, az üzlethálózat bővítésében. S nem szabad megfeledkezni a község szépítéséről, a fásítási akciókról sem.

— Ami legfontosabb ebben — mondja Végh László —, a társadalmi munka alapján lehet lemérni a népfront tekintélyét egy településen. Ha az emberek összegyűlnek hívó szavunkra, az annyit jelent: megbíznak bennünk és hallgatnak ránk. Erre számítunk most is, amikor a következő nagy horderejű feladatra készülünk ...

— A víz ...

— Igen. a víz. Társulatot ^karunjj szervezni, aminek az alapja a község jó vízbázisa, ahonnan még Ráckevének is tudunk majd juttatni. A szervezést viszont nehezíti, hogy a falu kezd öregedni, egyre több a kis jövedelmű idős ember. A terhek viszont nem csekélyek. Huszonötezer forintot kell befizetni — igaz, tíz év alatt —, de ezért két éven belül egészséges víz fog folyni a csapokból. Éppen ezért, most településfejlesztési hozzájárulást sem kér a tanács. Ennek ellenére biztos, hogy nem lesz

könnyű mindenkit meggyőzni: Bár a saját körzetemben arra számítok, hogy az emberek nyolcvan százaléka a társulás mellé áll.

Amikor arról kérdezem Végh Lászlót, hogy immár nemcsak Szigetbecsére korlátozva, mit tart' a népfrontmozgalom legfontosabb szerepének, feladatának, sok egyéb közül gondolkodás nélkül emel ki egyet.

— ,A környzzetbédelem^ftgé- szen tágan értelmezem én ezt: gondolok a levegő, az élő vizek megóvására, de a közterületek tisztaságára és a kulturált közlekedés feltételeinek a megteremtésére is. S tudom ugyan, hogy. a népfrontmozgalom csak javaslatokat tehet, illetve társadalmi mozgalmakat kezdeményezhet, de éppen mert úgy látom, hogy nő a tekintélye a társadalomban, bízom benne, hogy érhetünk el eredményeket.

M. N. P.

Amíg csak tudja, teszi a dolgát

késznő, s nélküle nehezen tudnék helytállni a társadalmi megbízatások ellátásában.

Pedig Keveházi László is elfárad néha. Egyházi elfoglaltságából eredően Ácsától Dabason át Dömsödig, széliében, hosszában járja a megyét.

— Azt hiszem, néhány év múlva már nem vállalom az esperesi megbízatást. A népfront és a tanácstagság? Amíg úgy érzem, hogy szükség van rám, s amíg tenni is tudok — vállalom. De csak addig.

M. K.

F

1 ontos, egyben befejező szakaszához érkezik ma a megyében a Hazafias Népfront Vili. kongresszusára való felkészülés munkája. A körzeti, községi, városi bizottságokat megválasztó tanácskozások után ma ül össze a megyei népfrontértekezlet, öt esztendőt 'Hfogó s''ámadácra, fél “vtizedr"d előre tekintésre. A küldöttek, a meghívottak, a megyei népfrontbizottság öt éven át volt és most, a helyi gyűléseken újonnan választott tagjai, a társadalmi szervezeteknél választott népfrontbizottsági tagok, tisztségviselők és közkatonák joga és kötelessége a felelős számvetés egy olyan mozgalom fél évtizednyi útjáról, amely nevében viseli legfontosabb jellemzőjét, valóban a nép frontja, helyet kínál és ad mindenkinek, aki kész a közösségért, a társadalomért tenni, aki a jobb holnapot összeköti annak a kérdésnek a megválaszolásával, ő mit cselekedett azért a jobb holnapért.

Kevesen lennének ilyenek? Sokan vannak! A megyében csupán a népfrontbizottságokban tevékenykedők száma meghaladja a hatezerkétszázat, az aktivisták seregét pedig valóban tízezrekkel kell kifejezni, mert ott vannak a társadalmi munka szervezésénél, a választói gyűlések előkészítői- között, a környezetvédelmi őrségek soraiban, a veszélyeztetett gyermekek felderítésére vállalkozók csoportjában, ott a fogyasztók tanácsaiban és fórumain. Ez a felületes felsorolás is érzékelteti — mert hiszen annyi mindent nem említettünk, a szülői munkaközösségektől a krónikaíró mozgalomig —, mennyire szerteágazó teendőket vállalt fel a népfrontmozgalom, hajt végre sikerrel. Ez a sokszínűség ugyan olykor magában rejti az elaprózódás veszélyét, ám világos jelzője egyben annak is, milyen nagyok a lehetőségek a társadalmi, az önzetlen cselekvésre, a munkán túli közösségszolgálatra.

| izonyítékok seregét tárják elénk köznapi tapasztalataink erről a szolgálatról, hiszen — és csupán például — a megye lakossága társadalmi munkájának értéke egy főre számítva 1984-ben 1283 forintot ért el, összességében 1,2 milliárd forintot! A fél évtized alatt a megyében majdnem hat és fél ezren kapták meg a kiváló, az érdemes társadalmi munkás kitüntető címet, több település nyerte el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzetiszínű zászlaját, illetve oklevelét — így Verőcemaros, Szada, Nagykáta, Bia- torbágy, Veresegyház —, azaz van mit a mérleg serpenyőjébe helyezni. Ebbe a serpenyőbe persze belekerülnek olyasmik is, amiket nem lehet forintban kifejezni, amik azonban nélkülözhetetlen és lényeges elemei mindennapjainknak, az aktív, a nyílt légkörű választói gyűlésektől — a megyében százötvenegy ilyet

B

rendeztek az 1985-ös választások előkészületeinek jegyében —, az olykor viharos hangulatú fogyasztói fórumokig, a réteggyűlésekig, vagy éppen 95 ezer darab facsemete elültetéséig, hiszen a népfront e szép, szó szerint a jövőnek szóló akciójában ennyi fácskát tettek földbe az aktivisták.

Van-e bármi más is, ami nem a jövőnek szólna? Vajon nem a jövőnek címzett üzenet az a harminc helytörténeti tanulmány és krónika, amely az idén készült el, s amely folytatója a korábbi esztendők örvendetes szellemi termésének? Bizony, a jövőnek üzen ezekkel is a múlt és a jelen, mert — a népfrontmozgalom szilárd elvi alapjainak eleme — a tegnap nélkül nem érthető meg jól a jelen, s tegnap és ma összekapcsolása nélkül mihez kötődnék a jövő?

S

okféle témát ölel fel a megyei népfrontbizottságnak a mai tanácskozás elé beterjesztett jelentése, s bizonyos, a felszólalók tovább gazdagítják ezt a színes tematikát, hiszen magát a sokarcú életet hozzák be az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgatóságának tanácstermébe. A sokarcú életet, amely — a bizottság jelentése sem hallgat róla — tele van örömökkel, a haladás, a gyarapodás sikereivel, de gondok redőivel, bosszúságok szeplőivel is. A népfrontmozgalomnak vállalnia kell mindazt, ami helyben az embereket foglalkoztatja, mert csakis akkor töltheti be szerepét, ha fórumot kínál minden jó szándékú véleménynek, ha munkája középpontjában az áll, ami a legélénkebben él a közvéleményben. .

Sokféle ügyben, témában zajlanak viták a népfrontmozgalmon belül — így például arról, a vállalt feladatok folytonos bővülése miként egyeztethető össze a munka hatásosságának fokozásával —, abban azonban teljes az egyetértés, hogy nagyok a mozgalom lehetőségei, tevékenységének eredményei áldásosán vannak jelen mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődésben, azaz a további utat van mire építeni. Az eltelt öt esztendőben a megyében a népfrontmozgalom olyan bonyolult kérdésekben hallatta a véleményét, mint például a lakossági szolgáltatások javítása, a kistermelés adózási rendszerének tapasztalatai, a parlagföldek hasznosítása, a középiskolai szülői munkaközösségek tevékenysége, a cigánylakosság beilleszkedésének helyzete, a kistelepülések és a társközségek közélete. Csupán ízelítő éz abból, ami a mai népfrontmérlegbe belekerült, ami biztatást ad ahhoz, hogy a következő években is jut okos terv, hasznos elképzelés, eredményes tett ebbe a mérlegbe, a közös erőfeszítésekkel a közös gyarapodást szolgálva.

Vállára veszi mások gondját

Magyarország térképe egyetlen zöld mező. Közepében a labdarúgó-válogatott csoportképe látható.

— Ki rajong itt a futballért? — mutatok a falon függő fotóra.

—. Mindenki. Hárman dolgozunk a szobában — mondja Lengyel László, a Váci Kötöttárugyár üzemmérnöke, és a tervezőasztalhoz lép. Ha munka közben megpihen és az ablakra pillant, a földszintes városrész háztetői fölött siklik el a tekintete. Grafikusnak, mértani ábrákhoz szokott műszaki embernek való a kép, mely fölött a szürke, novemberi ég ködfelhői gyülekeznek.

A munkához hangulat is kell, s minden emberben másféle tárgyak, más környezet kelti a számára megfelelőt.

A népfront ad keretet a települést szépítő társadalmimunka- akcióknak is. Ebből lestünk el egy pillanatot: Biatorbágyon fogtak önkéntesen lapátot az emberek, a patak medrének tisztítására

Erdüsi Agnes felvétel*

Amint az a beszélgetésből kiderül, a gyár fejlesztési üzemmérnöke, aki most éppen a festő-kikészítő üzem úgynevezett kalátor berendezésének az elhelyezését tervezi.

Jól érzi itt magát, de az érzéseiket persze, nemcsak a szoba hangulata befolyásolja. Ennél sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok. Feltételezem, hogy ezekkel sem lehet nagy gondja Lengyel Lászlónak, ha egyszer szakszervezeti főbizalminak is megválasztották.

Vác alsóvárosi körzetében, az egykori proletárnegyedben, s azon belül is az úgynevezett Burgundia a közvetlen lakókörzete. Ez kelt érzelmi hatásokat, s erősíti a szülővároshoz való kötődést a mérnökben. Itt született, itt nőtt feli, s innét indult a Bánki Donét Műszaki Főiskolára.. Ismert errefelé minden fát, szegélykövet, az embereket, s 1980 óta sokak gondjait is. Abban az évben lett a Hazafias Népfront körzeti bizottságának titkára. A tanácstagi választások előtt egy esztendővel már ő volt a terület tanácstagja is. És mert jól dolgozott, a választások előtti kettős jelöléskor is rá voksoltak. ,

— Nem is mennék el innét soha — vaillja be csendesen, miközben sok mással együtt a körzet lakóinak terveiről, céljairól beszélünk, amelyek eléréséhez a mérnök száikértel- mét, az értelmiségi szolgálatát kérték. Nem is hiába.

Elhatározták, hogy a középületek felé tartó gázvezetékek építésekor a saját forintjaikból csatlakoztatják a lakásaikhoz f.űtőenergiát vivő szárnyvezetékeket. A tervek elkészülték, a hatóságok jóváhagyták, tavasszal kezdődik a munka. A turistaszemmel hangulatosnak látszó házak közül sok a sö.tét, nedves, időbomlasztotta épület. El kell dönteni, melyiket ítélik lebontásra, melyik utcaszakaszt szanálják, s ki foghat hozzá nyugodtan háza korszerűsítéséhez. A területfejlesztési hozzájárulás évi 800 forint lenne egységesen, de körültekintéssel kell eljárni, mert errefelé sok az idős ember, alacsonyak a nyugdíjak. Üt és járda kell, kulturáltabbá szeretnék tenni a környéket \

— Milyen az időbeosztása? Maradnak-e szabad percei a családra, a gimnazista lányával való beszélgetésre, a negyedikes' Attila leckéinek átnézésére?

— A társadalmi munkából marad estére is, de a család sem szenved kárt. A munkát pedig, amiért fizetnek, itt a gyárban, a hivatalos időben kell elintézni

K. T. I.

hogy legyek a tanácstagjuk, megtiszteltetésnek éreztem, s annak tartom ma is.

Keveházi László 1978 óta tagja a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának.

— Szívesen dolgozom a közösségért, mert meggyőződésem, hogy hivatásomnak is csak akkor tudok jól eleget tenni, ha minden erőmmel a környezetemben élő emberekért dolgozom. Viszont mindig irtóztam a szólamoktól és az olyan megbízatásoktól, tisztségektől, amelyek csak formálisak. A pilisi népfrontbizottsági tagság nem ilyen.

Az egyházmegye espereseként harminc evangélikus lelkészét ajánlotta az idén, mint olyanokat, akik szívesen vállalnak társadalmi megbízatásokat lakóterületükön. Közülük tizenhatan a helyi tanácsok vagy népfrontbizottságok tagjai lettek. Keveházi László ezt olyan jelként értékeli, amely nemcsak a népfront szövetségi politikáját példázza, hanem a társadalmi párbeszédet is elősegíti.

Az Egyházközi Békebizottság titkáraként évek óta sokat tesz — külföldi útjai alkalmával is — hazánk békepolitikájának hirdetéséért. Űgv tűnik, fáradhatatlan. Amikor munkabírásának titkát tudakolom, mosolyogva mondja:

— Szerencsés embernek tartom magam. Szép családom van és olyan párom, aki segít támogat a munkámban, megérti, miért vállalok eny- nyit. Feleségem felszentelt lelKeveházi László evangélikus lelkész, az egyházmegye esperese, egész sor egyházi szervezet és bizottság tevékeny tagja, vezetője — Pilisen tizenhatodik éve tanácstag. Szervezi körzetében a társadalmi munkát, képviseli választóit, eljár ügyes-bajos dolgaikban.

Ötvenhét esztendős, megnyerő modorú, szemüveges, őszülő férfi. Ahogy sorolja társadalmi, közéleti munkáját, azon tűnődöm, mi késztet egy elfoglalt egyházi személyt arra, hogy szűkebb közösségének ezernyi dolgát felvállalja.

— Indíttatásom egyrészt abból is fakad, hogy azok között dolgozom, akik között nevelkedtem. Pilisen töltöttem a gyerekkoromat, ismerem az embereket. Amikor felkértek.