Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
4 1985. NOVEMBER 30., SZOMBAT Egy városiasodó nagyközség fejlesztési feladatai Szigetszentmiklóson döntöttek Figyelembe veszik az üdülők érdekeit is Néhány hét múlva kiderül, hogyan döntött Pest megye lakossága a településfejlesztési hozzájárulás ügyében. Ahol a tanácsok helyesen mérték fel az igényeket, az állampolgárok teherbíró képességét és ebből kiindulva ajánlottak fejlesztési célokat — ott nem maradt el a támogatás, egyetértés született. Az egyes települések egymástól eltérő sajátosságai különféle módszerek, vélemények kialakulásához vezet. Ezekről időről időre beszámolunk lapunkban. Ezúttal Szigetszentmiklóson jártunk. Más forrásból A városiasodó nagyközségben egyszerre több időszerű feladat van napirenden. Tanácsüléseken felvetődött, hogy a település közműveinek korszerűsítése, fejlesztése legyen az egyik cél. A magas költségek, no meg amiatt, hogy nem a lakosság egészét érintő gond megoldásáról van szó, úgy határoztak, hogy erre más forrásból kerítenek pénzt. Helyette olyan fejlesztési elképzeléseket ajánlottak elfogadásra, amelyekkel jobban tud azonosulni a többség. Ez pedig az iskolahelyzet javítása. Az előzetes véleményekre alapozva a Bíró Lajos Általános Iskola tornatermének felépítését, az Erdei Ferenc Általános Iskola már megkezdett bővítésének befejezését és a későbbiekben — a körzet gazdasági egységeivel közösen — egy uszoda építését tervezik. Miután a falugyűlés úgy döntött, hogy évente kell megállapítani a célt és a megvalósításához szükséges összeget, ezért a tanács az előbbi két javaslatot terjesztette a lakosság elé. — Tanácstagok, póttanácstagok, tanácsi dolgozók egyaránt részt vettek a munkában — mondja Pongrácz Gábor tanácselnök. — Az elgondolásainkat ismertető szórólapokkal és a kérdőívekkel jártak házról házra. Egyúttal környezettanulmányt is készítettek, hogy tisztában legyünk a mentességi igényekkel. Ezzel kapcsolatban a következő kérdésekre vártunk választ: munkaképes-e, mennyi a havi jövedelme, mekkora a lakása, tart-e bérlőket, milyen saját és tartós használatba vett ingatlanokkal rendelkezik. Mindehhez csatoltuk a helyszínen járt kérdező véleményét. Hamis képet kapnánk, ha nem szűrnénk ki a mentességet élvezők szavazatait. Csak. az döntsön, aki arra jogosult, akire jövőre ki lehet majd vetni a településfejlesztési hozzájárulást. Tendenciák Nem végleges, de a tendenciát tükröző adatok szerint Szigetszentmiklóson 5 ezer család véleményét kérték ki. Ebből 4 ezer 600 kötelezhető a teho fizetésére, s közülük 3 ezer 300 család biztosította támogatásáról a tanácsot. Az egyes körzetekben különféleképpen oszlanak meg a szavazatok. Akad ahol 99 százalék, másutt csak 67 százalék fogadja el a meghirdetett célokat. Az átlag 70 százalékot mutat, ami azt jelenti, hogy a lakosság túlnyomó többsége hajlandó a következő évben önként 600 forintot áldozni a gyermekintézmények fejlesztésére. Mivel szétszórt a település, Felsőtagon és Lakihegyen külön réteggyűléseket tartottak. Nem kívánták az ott lakóktól, hogy támogassák az iskola, a tornaterem építését, hanem azt kérték: jelöljenek meg olyan feladatokat, amelyeket fontosnak tartanak. Ennek értelmében Felsőtagon útépítésre, Lakihegyen pedig az élelmiszerbolt bővítésére költik majd a településfejlesztési hozzájárulásból származó forintokat. Az üdülőövezetbe tartozó Pest megyei településekhez hasonlóan Szigetszentmiklóson is nagy kérdés volt: hogyan lehet megnyerni a zártkertek, a hobbitelkek, a Duna vonzásába épült nyaralók tulajdonosait.-r- Az igenlő szavazatok több mint 50 százalékáriak birtokában az üdülőterületeken automatikusan kivethető a tehó — mondja Pongrácz Gábor. — Mégis felkerestük az érdekelteket, levélben vagy személyesen tájékoztattuk őket az elképzeléseinkről. A szavazatok összeszámlálása után beigazolódott, amit sejtettünk, hogy hiányzik az egyetértés. Felajánlják A Szigetszentmiklós közigazgatási területén ingatlannal rendelkező 700 személy közül 594-et tudtunk elérni. Közülük 278-an válaszoltak, s csupán 96-an szavaztak igennel. — Az elutasítás ellenére joŰj otthonban, komfortosan Javulnak a körülmények Folyamatosan érkeznek a szemléltetési eszközök Szeptemberben új helyen kezdték mega tanévet a szentendrei Szakmunkásképző Intézet tanulói; a Móricz Zsigmond Gimnázium volt épületébe költözhettek. Döntően megváltoztak a munkakörülmények, végre tornateremben tarthatják a testnevelési órákat, megszűnt a kétműszakos oktatás, s megoldódott a diákok étkeztetése is. Magyar László, az intézet műszaki tanára az örömök mellett a gondokról is beszélt. Arról pé'dául, hogy a fűtési rendszer elavult, alig tudnak 18 fokot elérni, pedig a tél még nem támadott igazán. Felújításra szorul a villany- és vízvezetékek hálózata. Legalább másfél millió forint kellene a cserékhez. Meglepően jók viszont a harmincéves épület ablakai, ajtói, a tető is bírja a strapát. Jelenleg 363 tanulója van az iskolának, nyolc szakmában. Az intézmény 14 tanárt, négy szakoktatót és egy óraadót alkalmaz. Kevés viszont a konyhai dolgozó. A pilisvö- rösvári anyaiskola készséggel segíti őket; pénzt kaptak a konyhafelújításra, megjött a színes tv, ígéretet kaptak videóra is. Az azonban érthetetlen, hogy a gyerekek többsége miért nem akarja igénybe venni a kedvezményes étkeztetést, holott mindössze négy forintot kell saját zsebből fizetniük az ebédért. A többit a vállalatok állják. Csakhogy — és ebben keresendő az ok — a vállalatok és a kisiparosok, ahol a tanulók dolgoznak, már előre kifizették az ebédtérítést a tanulóknak, s a pénz bizony másra ment el. Folyamatosan érkeznek az úi iskolába a szemléltetési eszközök. A régi helyen ugyanis nem merték megrendelni ezeket, mert egyszerűen nem volt hely a tárolásukhoz: Végül is az az igazság, hogy ez az épület harminc évvel ezelőtt iskolának épült. Alapvetően ennek a ténynek az előnyei domborodnak ki most a mindennapok munkájában. Szemben a másik épülettel, amelyben ideiglenesen * kaptak helyet, majdnem két évtizedre. Most már valóban megvannak a feltételei annak, hogy Szentendrének önálló szakmunkásképző intézete legyen. gunkban állna, hogy a többség által elhatározott fejlesztésekre fordítsuk a pénzüket, mégsem tesszük, mert ez az eljárás nem lenne erkölcsös — folytatja a tanácselnök. — Ügy határoztunk, hogy összehívjuk a telkek, az üdülőépületek tulajdonosainak a képviselőit és felajánljuk: visszaszármaztatjuk a településfejlesztési hozzájárulás rájuk eső részét, amennyiben olyan célokat tudnak megjelölni, amelyek megvalósítását önként hajlandók támogatni. Ez lehet a telkekhez vezető út-, járdaépítés, vagy más olyan tennivaló, amely megfelel az érdekeiknek. Kövess László Évekkel ezelőtt Diósdon, a Petőfi utcában sokan vásároltak telket fővárosiak, környékbeliek, de jobbára olyan százhalombattai nyugdíjasok, akik nehezen viselik a lakótelepi életet, vágynak egy kis kert, udvar után. A vásárlás utáni hercehurcák után örömmel vették birtokukba a tulajdonosok a tenyérnyi földdarabot, húztak rá kisebb-nagyobb házacskát, s várták a vizet, a villanyt, hogy elhaladjon házuk előtt, Hiába vártak Aztán megérkezett a várva várt levél, amelyben közölték a lakosokkal, hogy bevezetik a villanyt és ezért fizessenek be egy bizonyos összeget. Aki csak tehette, fogta a pénzét, s csekkel a kezében rohant a postára. Ám nem történt semmi. Az ott élők gyakran látogattak el a tanácsra, felajánlották segítségüket, hogy a meglevő oszlopokat társadalmi munkában felállítják, csak már történjen végre valami. Továbbra sem érkezett azonban semmi biztató válasz. Végül lapunkhoz fordultak segítségért, s megírták bánatukat: a tanácselnök 1983-ra ígérte a terület villamosítását a Csapágygyár utáni rövid szakaszon, de ma sem égnek a lámpák. A Pest Megyei Hírlap szeptember 7-én megjelent számában Nagy István tanácselnök is elmondta véleményét az ügyről, ami a következőképpen hangzik: A tanács nem Csupaszra vetkőznek a fák, leveleiket elküldik a télnek, üzenik benne, hogy jöhet már, a természet elkészítette nyoszolyáját és pihenni készül. Változékony az idő. Hó szállingózik, munkát ad az utak gondozóinak. Kisüt a nap, sarat gázol az autókerék. A napfényben csodálatosan tündökölnek a hegycsúcsok. A Naszály erdőborította ormán megőszült öregember üstökéként fehérlenek a hólepte, gyér ágak. A Börzsöny napsütötte oldalai ezüstös kéken hívogatnak. Nem is lehet ellenállni a vonzásnak. Megyünk. Elé és mögé, megkerüljük a hegyvidéket. A hűtőházban A bernecebaráti hűtőház- ban fürge ujjú asszonyok válogatják a nagyszemű fagyasztott málnát, szállítmány indul az NSZK-ba. ök mindig a télben dolgoznak, műhelyüket nem fűthetik. — Ezt is meg lehet szokni — mondják, s szeretik a munkájukat. Horváth István hű- tőházvezető korábban Ráckevén művelte a szakmát, Du- naharasztin lakott, s fnint mondja: itt csupán azt nem tudja megszokni, hogy amikor tejet és kenyeret akar vásárolni, már nem kap a boltban, mert szerinte vagy keveset szállítanak, vagy, mint mások is mondják; későn érkeznek a gépkocsik. A kenyér Vámosmikoláról való, melynek a sütőüzemében a tavasz óra rendet csináltak, most már nincs baj a minőségével. Tóth Tiborné, a 2. sz. vegyesbolt vezetője szerint napi 160 liter tejet kapnak. Ennek nagyobb része negyed nyolckor érkezik, a többi délelőtt 11-ikor. Tehát annak nehéz, aki már reggel hétkor vagy még korábban kezdi a munkát. Nagyobb türelmetlenséget okoz, hogy az úgynevezett Füszért-árukból keveset hoznak és ritkán, s a piros paprika, a mazsola, a kókuszreszelék s más apróságok hiánycikkeknek számítanak. A tésai vegyesboltban nagyjából hasonló észrevételeket hallunk Tóth Ferencné kereskedőtől, aki szerint 50 kilogramm kenyér érkezik naponta 9—10 óra tájban. Ez elég is lenne a helybelieknek, de mint az köztudott, egyre többen vesznek itt hétvégi házat, különösen nyáron pihennek sokan idekint. Csak az a baj, hogy nehéz kiszámítani,- hányán jönnek, s ilyenkor vagy a boltos nyakán marad a romlandó áru, vagy kevésnek bizonyul. kilenckilős kézifűrész még nehezebb lesz — Így van. ahogy az emberek mondják — igazolja Zechner Ágota is a vegyesboltban, aki ma még nem nyitotta ki az italboltot, tapasztalatból tudja: télen kicsi a forgalom, főleg a Márka üdítők kelendők, s vennék a Coca és a Pepsi Colát is, ha szállítanának. Kicsit irigyeljük a hangulatos kis falu szépségét, idilli csendjét, amit legfeljebb csak egy szabad szombat és vasárnap idejéig tudnánk élvezni. Költöznek innét a fiatalok, közelebb a forgalmi csomópontokhoz, ahol gyakrabban jár a busz, közelebb a vasúti főútvonal. A perőcsényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet erdő- munkásai a reggeli szalonnasütés után sem oltják el a tüzet. Parázsló melegénél időnként megpihennek, összedörzsölik fölötte kérges tenyerüket, aztán újra harsog a kézifűrész. A Haraszti major felett, Vámosmikola közelében dőlnek a szerfának való magas akácok, kopaszodik a hegyoldal. Sinkó Vilmos nyugdíjasként öltötte magára a lombzöld egyenruhát, de jól ismeri az erdőt: — Itt nem is kell ültetni. Az akác jó tulajdonsága, hogy a fiatal hajtások gyorsan felnőnek, húsz év múlva ismét tarolhatok. Harsog a fűrész Kevés a busz Keskeny és néptelen műút vezet a faluba, nyárfaerdők rejtik itt-ott, s a távolság most mintha megnőtt volna Kemencéig, Vámosmikoláig, mióta a hajnali után csak reggel 7 óra 15 perckor indul innét autóbusz az iskolásokkal. Aki ezzel bemegy Vá- mosmikolára, már csak a 14 órással jöhet vissza ide, a szomszédba. A hét végén még ritkább a járat. Igaz, hogy utas is csak néhány akad, mert az itt lakó, többségében idős emberek nem nagyon utaznak, de hát aki akarna, az sem tud, s annak ez nagyon kellemetlen. Molnár Géza és Czimbó Géza — hossztolók. Ők mérik le a kitermelt fát, s afféle meósként minősítik, hogy szerfának való vagy másnak is jó. Lábunk előtt karvas- tagságnyi ágak hevernek, az úgynevezett nyesedék. Korábban úgy tervezték Perőcsény- ben, hogy összegyűjtik, s különleges kazánok fűtésére használják. Ám úgy látszik, nem éri meg kifizetni a sokféle műveletet, s ezért itt korhad el- a talajon. — Jöhetnének a környékbeliek, s vihetnék ingyen tüzelni — mondja Forgács István és Kluber József. A két kemencei favágó évtizedeket töltött a szakmában, ami még nehezebb is volt régen, de a kézifűrésznek még mindig 9 kiló a súlya. A nyitott műhelynek nincs teteje. Ember és őz lábnyomát őrzi a síkos-sáros gyalogösvény. Harsog a fűrész, igyekezni kell, mert december 12-ig 500 köbméterrel többet várnak tőlük a tervezettnél. Odalent sürgetik a szállítmányokat. Lent, a hegyek és folyó közé települt falvakban most politizálnak. Pásztor Imréné, Vámosmikola tanácselnöke arra a meggyőződésre jutott a településfejlesztési hozzájárulás beérkezett szavazatait számolgatva, hogy meglesz a szükséges arány, mint ez már a falugyűlés hangulatából is erezhető volt. — Pedagóguslakás kell, hogy képesített nevelőket kaphassunk — mondja, s a vízvezetékünket össze kell kötni a tésai regionális tárolóval. Tésán az út- és járdahálózatot fejlesztjük, mint ahogy Perőcsényben is, de ott az öregek napközi otthonát Is fel kell építenünk. A letkési ABC-áruházban dicsérik a felújított szobi kenyérgyár termékeit, s kibővítik a Füszért hiánycikklistát. A tej délután kettőkor elfogyott. Színeit, témáit bőséggel kínálja a táj. A szobi gyümölcsfeldolgozóban kóstolót kapunk a vidék hegyoldalain érett gyümölcsök levéből. A mai újdonság: sárgabarackivólé. Finom. Hazafelé a téli Duna fölött lebukó nap színeiben gyönyörködünk. Kovács T. István ígérte az 1983-as bekötést. A településen évente átlagosan 5—6 kilométer hosszú villany- hálózat épül 1981 óta, s a villamosítás ütemét nem ők, hanem az Elektromos Művek kapacitása határozza meg. Diósd község teljes villamosítását s jövő év végéig befejezik, ezérl a Petőfi utca lakóitól addig még egy kis türelmet kérnek. Rosszul emlékeztek Az említettek alapján úgy tűnik, rosszul emlékeztek s Petőfi Sándor utcaiak a villamosítás időpontjára, azonban nemrégiben újabb levél került elő, ami ugyan nem bizonyítja teljes egészében a panaszosok igazát, de érthető a berzenkedésük. A lakókhoz ír1 levél a következőképpen szól „Értesítem, hogy a Diósd Petőfi Sándor utca elektromos- energia-ellátását ez évben — 1984-ben — meg kívánjuk építeni. A hálózatépítés a korábbi tájékoztatásnak megfelelően a telektulajdonosok önkéntes befizetéséből valósul meg. A kiviteli tervek elkészítését megrendeltük, a tervezés egy fogyasztóra jutó költsége 1130 forint. Kérem, hogy ezt az ösz- szeget a mellékelt csekken 8 napon belül szíveskedjék befizetni, és a befizetést igazoló szelvényt a tanácsnál mutassa b-j. A kivitelezés egy fogyasztóra jutó várható költsége 14 ezer forint. Diósd, 1984. május 16.” Lassan véget ér ez, az 1985- ös esztendő, s ha nem is azt a bizonyos 1983-as határidőt ígérték meg az illetékesek, a megadott terminus fölött ugyancsak rég elszállt az idő. Mi történt? A kérdés tisztázására Nagy István tanácselnökhöz fordultunk. — Levelében azt írta, hogy nem ígértek 1983-ra villamosítást a Petőfi utcában, azonban 1984-re már vonatkpzik a szavuk. s még ma sincs áram az említett területen. Pedig a lakók befizették a kért összeget. A lakókon is műit — Igen, éppen ezzel az utolsó ténnyel van gondunk, ugyanis a telektulajdonosoknak csak egy része járult hozzá előzetesen a hálózat megépítéséhez. Ök jogosan hiányolják a fényt utcájukban. Azonban sokan nem vállalták az anyagi térheket, s így a kevés jelentkező miatt egy ingatlanra több mint 20 000 forintot kellett volna kifizetni. Ez az összeg pedig túl magas ahhoz, hogy nyugodt szívvel belevághattunk volna a munkálatokba. A beérkezett ösz- szegből el is‘készítettük a terveket, s azok alapján jövőre lesz áram a Petőfi utcában. Áprilisban ugyanis újabb névsort kaptunk az utca lakóitól, s ebben a korábbinál több, az anyagi terheket vállaló neve szerepelt. Reméljük a fent leírtak kicsit megnyugtatják a kedélyeket, s nem érzik magukat azok sem becsapva, akik korábban befizették —Á nyolc napon belül — a kéri összeget. Ám nem ártott volna tájékoztatni az érintetteket arról, miért nem került sor a villamosításra, Fiedler Anna Mária & % k. á&jJxill Szánkóval vontatják a rönköket Veress Jenő felvételei Oosidok, álgondok? — Diósdon Nincs áram a Petőfi utcában Körkép a Börzsönyből Hegy árnyékban és napsütésben
