Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
1985. NOVEMBER 4., HÉTFŐ 3 A vállalati tanács tagjainak képzése Egyhetes tanfolyamokat szervez a SZOT központi iskolája a vállalati tanácsok dolgozói képviseletet ellátó tagjai és a vállalati választott vezetőségek tagjai számára. A tanfolyamokon olyan ismereteket nyújtanak a megválasztott demokratikus testületek képviselőinek, amelyek segítik őket mindennapos munkájukban. A húszfős csoportokban a hallgatók többek között a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének kérdéseivel, a vállalatok gazdasági . környezetével, a vállalati tanács vezetésével működő vál- . falatok belső irányítási rendszerével foglalkoznak. Több esetjátékon is részt vesznek, melyek a tervkészítés rejtelmeibe vezetik be a hallgatókat, illetve egy gyáregység önállósulásával járó teendőket ismertetnek meg. Május 22—24-re hívta össze a KISZ K3 Kongresszusra készülnek Hámori Csaba első titkár elnökletével együttes ülést tartott a hét végen a KISZ Központi Bizottsága és Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága — a KISZ szervezeti szabályzata alapján — 1986. május 22—24-re összehívta a KISZ XI. kongresszusát, amelyen megvitatják a KISZ Központi Bizottságának beszámolóját, a XI. kongresszus határozatára és a KISZ szervezeti szabályzatának módosítására tett javaslatokat, a KISZ Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának jelentését, megválasztják a KISZ Központi Bizottsága, Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága és a KB irányításával működő rétegtanácsok tagjait és tisztségviselőit. A testület módosította a KISZ választási rendjét. Az ifjúsági szövetségben a jövőben küldöttgyűlések, illetve a kongresszus közvetlenül választják meg a testületi tisztségviselőket. A testületi tagok egy részét az irányított szervezetek, szervek küldöttgyűlései, illetve a küldöttgyűlések és a kongresszus rétegszekciói delegálják. A továbbiakban a központi bizottság személyi kérdésekben döntött. Érdemeik elismerése mellett, más fontos beosztásba kerülésük miatt felmentette KB-titkári funkciójukból, központi bizottsági, intéző bizottsági .és titkársági tagságuk alól dr. Köpf Lászlónét és Nyitrai Istvánt. Ezután Domonkos Lászlót és Nagy Imrét kooptálta tagjai sorába, s megválasztotta az intéző bizottság és a titkárság tagjává, a KB titkárává. Utolsó simítások nyitás előtt Csendes őszi vasárnap délelőtt A Silvanusban mindössze ketten próbálkoznak a tekebábok ledöntésével már nyoma sincs a sok gépkocsinak, amit kifelé jövet látunk. Szentendre utcái kihaltak, egyetlen kirándulóbuszt látunk mindössze. A kisváros csendjét csak az egymást űző,, marakodó kutyák hangos ugatása veri fel. A rendületlenül nyitva tartó ajándéküzletek kirakataira csak néhány magányos sétáló vet futó pillantást. Visegrádot a pilisi úton közelítjük meg. Teljes pompájában tárul elénk a napfényben íürdőző őszi erdő. Nyu- gontan nézelődhetünk, autót szinte nem is látunk egész úton. A Silvanus Szálló előtt viszonylag sok gépkocsi parkol, bent a presszóban viszont nagy a csönd. Nem kattognak a játékgépek, kevés dolga van a felszolgálónak. Csak az egyik tekepályán gurigalják rendületlenül ketten a golyókat — nem sok. sikerrel. Hasonlóan eseménytelen, ,sz utunk hazafelé. Néhány épülőfélben levő házon látunk szorgoskodókat, elvétve találkozunk elszánt kerékpárosokkal, akik kitartóan tapossák a pedált. Más látváníyra már nem is számíthatunk, lassan delet harangoznak, mindenütt terítik az asztalokat, ebédhez készülődnek a családok. M. N. P. A gyáíi tsz építőinek keze nyomán Hívogatéan csillog a széles, fehér márványlépcső, s fönt, az emeleten megkétszerezi az amúgy is tágas teret a bibliotéka tükörüveg ajtaja; visszaverve az ólomkristály csillár sziporkázó fényeit. Régi, általunk eddig ismeretlen szépségében tündököl ismét a Vajdahunyadvár valamennyi belső terme, amely a Magyar Mezőgazdasági Múzeum otthona. íáSm tett A főváros és a Városliget egyik ékessége ez az épület, amely eredetileg az 1896-os millenniumi kiállítás történelmi anyagának elhelyezésére készült, mint ideiglenes Kiál- lítócsarnok. A budapestiek azonban — érthetően — .igen megszerették s így az épü'el- csoportot később időt álló anyagból újra felépítették, s-ü- pár Ignác, a kiváló építész úgy illesztette össze .az egymástól eltérő stílusú épüleiré- szeket, hogy az együttes összefoglalja a magyar építőművészet fejlődését az államalapító István király korától a 19. század fordulójáig. Itt kapott helyet már akkor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, amely első gyűjteményét a millenniumi kiállítástól örökölte. A második világháború során az épület súlyosan megsérült, az itt elhelyezett tárgyi emlékek nagy része pedigmegsemmisült. A felszabadulás utáni újjáépítés csak nagy anyagi áldozatok árán valósulhatott meg.' A csaknem 90 esztendős épület be’ső felújítási munkálatait 1978-ban kezdte el a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet építési ágazata. Fel- szabadulásunk 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére indított muríkaver- seny keretében, pontosan egy évvel előbb átadták rendeltetésének. Nem bántuk nts* — Elöregedett, hiányos infrastruktúrát kellett most rendbe hozni — mondja Szabó. Loránd, a múzeum főigazgatója. — A MÉM anyagi-erkölcsi segítségével láthattunk hozzá a nem kis /feladat megoldásához. A terveket a Borsod megyei Agrober kollektívája készítette. Több kivitelezővel folytatott tárgyalás után döntöttünk a gyáli tsz mellett, és bizony nem bántuk Átadásra készülnék. Helyére kerül a Fészek Aruház táblája Barcza Zsolt felvételei A fővárosból Szentendre felé haladva szép számmal gyűlnek össze az autók egy- egy piros lámpánál. A tető- csomagtartók rakományai arról árulkodnak, hogy _ sokán felkeresik még a hétvégi házat, hogy a szép időt kihasználva befejezzék a táliesítést. A kertekben itt is, ott is av irt gereblyéznek, a kerti csapokat készítik föl a téli fagyok ellen. Csendes, eseménytelen őszi vasárnap. Nagyobb mozgást látunk visszont a luppaszigeti elágazásnál, a Hermész Fészek Áruházának környékén. A mai átadásra készülnek, az utolsó simításokot végzik; a most e’készült részekkel jelentősen 'bővült az áruház. Az alapterület összesen négyezer négyzetméterrel lett nagyobb, ebből nyolcszáz az eladóteret, a többi pedig a raktárakat növeli. Szentendrén, Visegrádon N em célom a meghökkentés, mégsem lepődnék meg, ha valaki csodálkozna azon, hogy a kaposváriak gödöllői Ma- rat-előadása ürügyén a raktárakat hozom szóba. A darab, az előadás sokkal lényegesebb, olykor magasztosabb dolgokról szól. Forradalomról, szabadságról, jogról, uralomról, alávetettségről, népről. A két fő figura. Marat, valamint de Sads 'márki mind szópárbajsíkban, mind egyéb megnyilvánulásaikban, az életnek úgyszólván valamennyi jelenségéről beszéltek, de nem a raktárakról. Azokat néha-néha, főleg dühkitörések idején a köznép emlegette. Hogy nyissák meg. s férhessen azokhoz mindenki kivétel nélkül. A raktárakból nem a forradalom tanait hirdető könyveket akartak /nagukhoz venni. A közönséges javakra fájt a foguk, élelemre, ruhára lett volna szükségük. Olyasmire, amiért a forradalmak ki szoktak törni, akármilyen magas szellemi régiókban vélik is megtalálni az okot és a magyarázatot fennköltebb lelkek. Egyenlőség, testvériség, szabadság, meg hasonlók a mozgósító jelszavak. Egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér. Hogyan lehet egyenlő, testvéries, szabad,' annyi, mint a másik? Ügy, hogy azonos esélyekkel indulhasson minden reggel az élethez nélkülözhetetlen javak megszerzésének rögös útján a raktárak felé. Ezen az úton persze előbb neki is meg kell valamit termelnie, hogy a raktárakat ismételten fel lehessen tölteni. A forradalom mámoros napjaiban, heteiben megnyithatják a tele raktárakat,. ám rövidesen bekövetkezik az idő. amikor meg kell kezdeni a feltöltés fáradságos munkáját. Amit ideig-óráig elodázhatnak. A köznép figyelmét és egymás erejét leköthetik a forradalom vezetői látványos törvényszéki eljárásokkal, kivégzésekkel. A gyomor azonban előbb-utóbb jelez, minden eddigi tapasztalat szerint elég hamar. Sok forradalmár leledzett abban a tévhitben, hogy a raktárak ügyét hamarosan megoldjál!?, s utána jöhetnek a maga&zto- ssbb foglalatosságok. Mindannyiszor bebizonyosodott, hogy a raktárak ügye nem oldható meg egyszer és mindenkorra. A raktárak fontossága, ; legalábbis eddig, szemernyivel sem csökkent. Szellemi és fizikai erőkifejtésünknelk ma is legfontosabb terepe a gazdaság. Az a társadalmi szektor, amelyben előteremtjük a raktárak mindenkori tartalmát. A kenyeret, krumplit, húst, gyümölcsöt, tejet, vajat, bort, sört. Emlékezzünk vissza! A hatvanas években nálunk frizsiderszocializmusról beszéltek, erről vitatkoztak a szellem embe^ rei. Az. elanyagiascdástól féltették a népet. (Miközben én azon törtem a fejem, hogyan fogalmazzak minél hatásosabb levelet, amelyik megindítja azok szívét, akik a gázpalack vásárlásának engedélye-. zéséről döntenek.) Sokan vélték úgy, hogy a gazdaság ügyeit rövid idő alatt rendbe- teszik, az majd működik szépen, mi pedig a szellemmel foglalkozhatunk. T évedtek, mint minden elődjük, aki azt hitte, a raktárak megtöltése szokványmunka lesz. Nem lett az. Ma sem az. Arról' nem is szólva, hogy messze még az idő, amikor megcsömörlünk az anyagi javaktól, annyi jut. Persze ma is akadnak, akik már-már abba az állapotba kerülnek. A túlnyomó többségnek azonban eme javak előteremtése okoz mindennapi erőfeszítést, nem kis fejtörést. Aki jót akar. aki szívén viseli testvérei sorsát, forradalmas és békés időszakokban egyetlen napig sem hagyhatja figyelmen kívül a raktárakat. Azokat ugyanis köny- nvű kiüríteni, de megtölteni csak verej- tékes munkával lehet. Kör Pál meg. A két pártbizottság 1980-ban együttműködési szerződést kötött, s ebben a gyá- liak vállalták, hogy kiemelten kezelik az építkezést. Megtartották a szavukat. Ügy dolgoztak, hogy közben egyetlen kiállítást nem kellett bezárnunk. Az egész felújítás mail fogadhattuk a látogatókat. Külöp öröm számunkra, hogy megoldódott a központi fűtés. A háborús károk miatt a kiállítótermek nem voltak íűt- hetők, s az irodákban is nógy különböző módon tudunk csak téren melegíteni. Hét éven át találkoztak naponta a termelőszövetkezet munkásaival. Név szerint ismerik őket. Ügy érzik, szinte már hiányozni fognak. A főigazgató végigvezet bennünket az épületen. Pompás termek, a klasszikus, eklektika minden kellékével — élénk színekben pompázó növényi díszítések, fafaragások, másutt reneszánsz, a barokk minden szépsége. Korszerű könyvtár és olvasóterem várja a kutatókat. A köteteket liften szállítják. Üj grafikusműterem és képtár készült. Hapcüia bizonyítani Nagy Tamás, a termelőszövetkezet elnöke méltán lehet büszke arra, amit a tsz dolgozói itt véghezvittek. — Nagy lépést tettünk előre a saját területünkön — magyarázza. — Színvonalbeli különbség, hiszen nemrég csak otthon építettünk olyasmit, ami magunknak kellett. A szükség itt aztán rákényszerí- tett bennünket 'blyhsmire is, amiről álmunkban sem gondoltuk, hogy meg tudjuk csinálni. Így festették meg a mennyezet színes ornamentikáját azok a szobafestők, akik azelőtt csak lakást festettek, így voltak, ha kellett, fafaragók, ha kellett kőfaragók a dolgozóink. A múzeumiak elismerése és a siker pedig növelte önbecsülésünket. Egy termelőszövetkezeti építőágazal- nia'.r mindennap bizonyítania keil. Talán most ez is sikerült. — Örömmel és büszkén dolgoztunk itt, hiszen valamennyien gyarapodtunk általa. Az pedig külön elégtétel, hogy a Műemléki Feiügyeio- ség szintén szépnek, jónak találta a munkánkat — teszi hozzá Marján György, az építőipari ágazat vezetője. A jálri* kápolnát augusztus első napjaiban szente’te újjá Lékai János bíboros. Mi sem bizonyítja jobban az elégedettséget, mint az, hogy jelenleg tárgyalásokat folytat a tsz vezetőivel más egyházi épületek rendbehozataláról is. A múzeum udvarán Horváth János kőműves brigádvezetőt faggatom arról, milyen érzés volt itt dolgozni. — Egészen más volt, mint bármilyen eddigi munkánk. Jó érzés volt kipróbálni az erőnket, a tudásunkat, azt, hogy mire vagyunk képesek. — Szorongással kezdtük el a mennyezet festését — mondja most már mosolyogva Hegyes József, az ötszörös szocialista, aranykoszorús Zalka Máté brigád vezetője. -— A sikerek azonban minket is lelkesítettek. Tudja, a gyerekeim is igen büszkék voltak arra, mit dolgozik az apu. A nővérem egyszer fölhozta őket, hogy körülnézhessenek. Azt hiszem, az itt töltött évekre leszel? életem során a legbüszkébb. Sck hétvégén át — Rengeteg hétvégét áldoztak erre a múzeumra az emberek — meséli Bereczky Endre építésvezető. — Jó szívvel tették, pedig az elején nem volt egyszerű dolog rávenni őket arra, hogy olyasmit csináljanak, amit eddig még soha. A fiatal tsz-elnök csendben megjegyzi, hogy ő bizony még ma is alig hiszi el, hogy ezt a gyönyörű műemléket 'ők hozták rendbe. S aztán valami olyat mond, hogy az emberi- élet múlandó, s mindenki szeretne valami maradandót, értékeset hagyni maga után. Igen. Öl? már elmondhatják, hogy ez sikerűit! Körmendi Zsuzsa Az alsó képen: míu az egyik teremben dolgoztak, a másikban a ki- állítás látogatói mit som tudtak a múzeumban folyó munkáról. Fent: . most már régi szépségükben pompáznak a termek.
