Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

\ A bevétel fele bútorból Évente körülbelül hetvenmillió forint értékben állítanak elő különféle termékeket az aszódi Ferromechanika Ipari Szövet­kezetben. A fele a bútorgyártásból származó összeg. Jelenleg negyvenféle bútort készítenek. Képünkön: Vidák Lajosné so­rozatfúróval készíti a csapoláshoz szükséges-furatokat Hancsovszki János felvétele Népi iparművészek A vállalat támogatása Már. a lépcsőházban kedves képek fogadják a látogatót. Szamaragoló paraszt, boszor­kány és ördögfióka üdvözli a kerepestarcsai pártház tanács­termébe látogató vendégeket. Horváth László, a Szocialista Kultúráért kitüntetés tulajdo­nosa és felesége, Horváth Lászlóné fafaragó népi ipar­művészek bemutatkozó kiállí­tását fáthatják itt az érdeklő­dők. Az alkotásokat, és azt, ho­gyan kerültek ide a művészek. dr. Kökény Lászlóné községi párttitkár ismerteti. — Azt hiszem, bárki szíve­sen látná lakásában is az Ásós öregembert, vagy a Kutyáktól megrémült lovat, az egyszerű néző számára is világos a XII. kongresszus tiszteletére készült mű, a galambokat tá­madó sas. A művészházaspár népi ihletésű művei kelleme­sen illeszkednek a környezet­be. Gyönyörű táblaképeiken indáktól, szőlőlevelektől övez­ve láthatjuk a Maskkoltató ju­hászt, büszkén húzza a szeke­ret a Hármas fogat, jóízűen fo­gyasztják ebédjüket a Földön ülő nomádok. Az ajtó fölé el­helyezett alkotás visszahozza a nézelődőt a mába. A kompo­zíció címe: A pénz nem boldo­gít. A pénzeszacskó után egy fejet fogó' kéz, majd egy kö- téíhurok szimbolizálja a mon­danivalót. — A művészek tavasszal köl­töztek Kerepestarcsára, a Ta­vasz utcába. Bemutatkozó lá­togatást tettek Vassné Nyéki Hona tanácselnöknél, és ekkor kérték segítségét, hogy szű- kebb hazájukban is megismer­hessék őket. Egy intézmény vagy vállalat támogatására számítottak, amely művészi tevékenységüket pártfogolná. Megismertetné egymással a község lakóit és az újonnan jöttékét, akik szeretnének kö­zéjük tartozni, megszüntetni a velük szembeni idegenkedést. — Kerepestarcsa nem bővel­kedik népi iparművészekben és a tanács vezetői ezért is vet­ték örömmel jelentkezésüket. AZ MN HÍRADÓ TECHNIKAI ÜZEM FELVÉTELRE KERES megbízható munkatársakat: tervező- és koordinációs- csoport-vezetőt, minőségi főellenőrt, fejlesztői és szerkesztői munkaköibe villamos­és gépészmérnököt, asztalost, festőt, gépkocsiszerelőt, gépírót, elektronikai műszerészt, lakatost, férfi raktárost és segédmunkást. Jelentkezni lehet az üzem személy­és munkaügyi osztályának vezetőjénél, cím: Gödöllő, Dózsa György út 63/a. (Emlékezzünk csak, egy kis fa­lut, Galgamácsát Japántól Ka­nadáig világhírűvé tett szü­lötte, Vankóné Dudás Juló.) Mecénást találni nem is volt nehéz. A település minden dolga iránt fogékony, segítő­kész többszörös kiváló Álta­lános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója és főmérnöke felkereste Horvá- thékat. A vállalat tevékenysé­gi körében szerepelnek a mű­vészi igényességű munkák, hi­szen az ország híres épületei belső terének szépítésével is foglalkoznak. Talán ezért is rendezték meg november 7-e alkalmából a művészek tárla­tát. A házaspár szeretné, ha Ke­repestarcsa lakói befogadnák őket, kapaszkodót adnának to­vábbi ittlétükhöz. Ezért is ajánlották fel. hogy az iskolá­sokat meghívják műhelyükbe, szakköri foglalkozásokon ta­nulják meg a fafaragást, is­merjék meg a gyerekek is a fának a lelkét. B. E. Statisztika Kibékülnek A gödöllői bíróság statiszti­kája szerint a környéken a válást kezdeményezők har­mincöt-negyven százaléka mond le szándékáról a békél­tető tárgyalások után. Sajnos nagy részüknél-később mégis bontóperre kerül sor. Ezek­nek a házasságoknak a szép szóval, jó tanáccsal Való meg­mentését is tervezi — a Vö­röskereszt patronálásával — Gödöllőn nemrég megalakult családsegítő szolgálat. BEKAPCSOLTAM a rádiót, hogy meghallgassam a héviz- györki asszonykórus énekét. Kellemes férfihang jelentke­zett: És most régi, kedves is­merőseink, a hévizgyörki asz- szonyok énekelnek — jelen­tette be a műsorszámot. örültem a mondatnak, örül­tem annak, hogy tizenhat asz- szonyról —_ akik kapálnak, kertészkednek, irodában dol­goznak vagy gépet kezelnek — úgy beszél Csapó Károly, a Magyar Rádió népzenei osztályának munkatársa, mint akik a rádióhallgatók milliói­nak régi kedves ismerősei. Dr. Balázs Józsefné. a népdalkor vezetője nem is tudja hirtelen összeszámolni, hányszor áll­tak a rádió mikrofonja előtt. Készített velük felvételt Bé­res János, Alföldy Boruss Ist­ván, Csapó Károly, Kispista István, Vikár László, Solymosi János, Varsányi Gyula és nem biztos, hogy ebben a felsoro­lásban mindenki benne van. Hogy merre jártak az or­szágban, azt is nehéz lenne egy szuszra elmondani. — Az biztos, hogy ahol megfordul­tunk — mondja Bankó Gá- borné —, ott mindenütt tisz­tességgel helytálltunk, soha nem hoztunk szégyent sem a falunkra, sem a Galga menté­re. Igaz, sokszor azt sem tud­ták vendéglátóink, hol talál­ható a térképen Hévizgyörk. — Amikor meghallották XII. ÉVFOLYAM, 377. SZÁM 1985. NOVEMBER 36., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Újítás nyomán Mozgatható üvegház Mozgatható, gyorsan össze­szerelhető, a hagyományosnál olcsóbb üvegházak készítését kezdte meg két mérnök újí­tása alapján a dunaújvárosi Munkás Szövetkezet. A moz­gathatóságon kívül naigy elő­nye, hogy modul rendszerű, nincs külön acélváza, nem igé­nyel előre elkészített beton­alapot. Az egy négyzetméter­re eső szerkezet súlya lénye­Egy határozat bizonytalan értelmezése A kívánságlistán szerepelnek Minden könyvtárnak meg­van a sajátos hangulata. A leg­több jó elrendezésű, otthonos, olyan, hogy az ember órákat is szívesen tölt benne. Az ikladi Ipari Műszergyár szakszervezeti könyvtárában a látogató nem tölthet el hosz- szú időt. Már csak azért sem, mert ez a könyvtár munka­időben van nyitva. Hosszas böngészésre tehát nincs lehe­tőség. Szűkös a hely is. Pe­dig a könyvtárosok igyekez­tek minden kis területet ki­használni. De 17 ezer könyv elhelyezése úgy, hogy mind hozzáférhető legyen, nem kis feladat. Csak kilépővel Pardi Imre könyvtárvezető­nek nemcsak ez a gondja. — Két éve még több mint 90(1 olvasónk volt. Az idén már csak 552-en járnak hoz­zánk. Igaz, hogy ide kell még számítanunk a kihelyezett könyvállományok olvasóit, úgy ötven embert, aíkiik a berceli gyáregységünkben, illetve Haj­dúszoboszlón és Balatonszeme- sen, az üdülőkben válogatnak az olvasnivaló között, mégis szomorú az összkép. — Mi a visszaesés oka? — Szerintem egy téves hír. Elterjedt ugyanis, hogy mind­össze tíz percig lehet-a könyv­tárban tartózkodni. Márpedig ennyi idő alatt ide se ér a dolgozó, hiszen ki kell jönnie a gyárkapun !. Egyébként 1981- ben adták ki azt a rendelke­zést, hogy minden vezető a beosztottját csak kilépővel engedheti ki a könyvtárba, s a kívül töltött időt le kell dol­gozni. Az idén új utasítás lé­pett érvénybe a munkafegyel­met illetően. Ez viszont nem azt szabályozza, hogy ne jár­janak a könyvtárba, hanem, hogy a munkaidőt valóban munkával töltsék. (Megnéztem a rendelkezést, ami a június 6-i vezérigazga­tói ülést követően jelent meg. így szól: Lényeges változás­nak kell bekövetkezni a mun­kafegyelem terén. A munka­padtól, íróasztaltól a munka- > idő befejezéséig nem lehet el­távozni. Munkaidőben üzlet­be, házon kívülre elmenni csak hivatalos céllal lehet, amit a kilépési engedélyen fel kell tüntetni. A határozatban tényleg nincs szó a könyvtár­ról. Mármos-t csak az a kér­dés, tekinthető-e hivatalos cél­nak a könyvkölcsönzés ...) Alkalmazottak — Én már nemegyszer ja­vasoltam, engedélyezze a vál­lalat a dolgozóknak, hogy ha­vonta fél órára kijöhessenek a könyvtárba. Természetesen úgy, hogy előtte ezt az időt le­dolgoznák. Meg lehetne olda­ni, ha kiadnának egy szel­vényt, amit csak erre lehetne felhasználni. Biztos vagyok benne, hogy senki nem élne vissza ezzel a lehetőséggel és idejönne — fejtegeti Pardi Imre. — Most meddig vannak nyitva? — Hétfő kivételével reggel nyolc órától délután négyig. Közben mindennap fél egy­től egyig ebédszünetet tar­tunk. A legtöbb dolgozó a buszok indulásához igazodik. Általában az autóbusz úgy ér­kezik, hogy a műszakkezdés előtt van mód a gyors köl­csönzésre. Legalábbis a dél- utános műszakba járóknak. Pedig azok az alkalmazottak is szeretnének könyvet cserélni, akik például reggel fél nyolc­ra járnak. — Milyen a könyvállomány összetétele? — Hatvan százaléka szép- irodalmi, negyven százaléka szakirodalmi, ismeretterjesztő mű. Van itt természet- és tár­sadalomtudományi kiadvány, s igen sok hobbijellegű is. Így például barkácsolással, sza­bás-varrással, kötéssel, hor­golással fogla'kozó könyv. — Találhatók-e itt újdon­ságok, s ha igen, hogyan szer­zik be őket? — Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalattal 1978 óta van szerződésünk. Ök rendszere­sen küldik az új kiadványo­kat ismertető anyagot. Mi azo­kat rendeljük meg. amikről úgy véljük, érdeklik az olva­sókat. — Mennyi pénzt költhetnek el évente? — Negyvenezer forintot. — S ez elegendő? —- Igen. — Vannak-e slágerművek? — érdeklődöm Rozman Gábor- né könyvtárostól. — Természetesen. Az isko­lás gyerekek szülei főként a kötelező irodalmat viszik. Rendszeresen visszatérő az igény Boccaccio műveire. Elő­fordul, hogy — főként az idő­sebb emberek — egészségügyi problémájukra keresnek meg­oldást könyv segítségével. Ál­talában elmondják ilyenkor gondjaikat, s mi megpróbá­lunk segíteni. A televízióban feldolgozott regények is gya­korta a kívánságlistán szere­pelnek. Folyóirat nincs — Mostanában mi volt a legkeresettebb olvasmány? — Zalatnay Sarolta Nem vagyok én apáca című önélet­írása és Miskolczi Miklós va­lamennyi könyve. — Folyóiratot egyet sem lá­tok a könyvtárban. — Nincs is — mondja Par­di Imre. — Hely sincs arra, hOigy itt olvassanak, meg az­után igény sem igen van rá. Egy időben kipróbáltuk, hogy hobbijellegű újságokat kite­szünk, vajon fellapozzák-e őket. Nem vált bé a kezde­ményezés. Garamvölgyi Annamária gesen kisebb a hagyományos üvegházakénái, s előállítási, szerelési költsége is kevesebb. Összeszereléséhez egyébként nem kell szakértelem sem. Az üveglapok helyett alumínium- lemezekkel is lehet burkolni a szerkezetet, s így tárolásra, raktározásra használható. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Társadalmi vezetőségi ülés, 14 órakor. Pólóklub: játékfilmvetítés, 17 órakor. Ifjúsági hangverseny, 17 óra­kor. Osztályfőnöki óra a Petőfi iskola 6. osztályosainak, 13 órakor. Remsey Jenő életműve, 1920 után született alkotások, kiállí­tás, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Bccskai-ruha a 30-as évek­ből, megtekinthető az előtér­ben. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Remsey Jenő életműve, ki­állítás, korai alkotások, meg­tekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, pártbizottság: Horváth László és Horváth Lászlóné népi iparművészek kiállítása, megtekinthető 8—16 óráig. Mozi Süsü, a sárkány. Színes ma­gyar bábfilm, 4 és 6 órakor. A Pillangókisasszony vissza­térése. Színes szovjet zenés film. Csak 8 órakor! Kommunista műszál Fejlesztésre, bővítésre Feleslegesen nem fogyasztanak energiát Több mint ezer dolgozó részvételével kommunista mű­szakot tartottak szombaton Tizenhat asszony Az ország ismerősei énekünket, megcsodálták szí­nes népviseletünket, sokan •megkérdezték: — Honnan jöt­tek? — Hévizgyörkről — fe­leltük szinte kórusban. — Az szép hely. Én is jártam Hévi­zén a reumámat gyógyítani — mondta a kérdező, de ki kel­lett ábrándítani, mert Héviz­györk nem a Balaton, hanem a Galga mellett van. — Lehet, másoknak Hévíz szebb, de nekünk Hévizgyörk jelenti a szülőföldet, a szülői házat, ahol anyánk ajkáról megismertük az első dalt, ahol először sétáltunk végig nagy­lányként a falun, ahol párra akadtunk, s ahol gyerekeink születtek. — Érthető, hogy számunkra a legtöbbet adó, a legtöbbet érő, ezernyi emlékkel magához láncoló legkedvesebb falu a sok száz hasonló között Héviz­györk. Az asszonyok életében, egész tevékenységükben, ünne­peikben és hétköznapjaikban van valami egyszerűségével el­ragadó, marasztaló. Aki egy­szer találkozott velük, soha nem felejti el a találkozás perceit. Halász Péter újságíró, Pólyák Ferenc fafaragó, Ols- vai Imre népzenekutató, Vass Lajos karnagy, zeneszerző, Kovács Lajos karnagy-zeneta­nár, Kresz Albert fotóművész és a többiek, szinte rendsze­resen visszajárnak Csak egy órára, esetleg egy délutánra. Együtt lenni. Hallgatni a be­szédüket. A történeteiket, a dalaikat. Alakulásuk tizedik évfordu­lóját ünnepelték. Szép és lát­ványos volt az ünnep. Tíz község tíz népdalköre köszön­tötte a tíz éve együtt éneklő hévizgyörki asszonyokat. Még olyan messziről is érkeztek ünneplők, mint a Borsod me­gyei Taktaszada. ötvenen jöt­tek a taktaszada iák. és hogy milyen a hévizgyörki vendég­látás, azt Gábor Antal — aki­nek a felesége a kórus egyik alapítója — mutatta meg, amikor a pincéjébe hívta a szadaiakat. Egy koccintásra, egy falat elfogyasztására. Hányán vendégeskedtek már Hévizgyörkön. arra a kérdés­re is bizonytalankodó választ adnak az asszonyok. Szovics Jánosné sorolja. — Jártak itt franciák, angolok, németek, svédek, amerikaiak, hollandok, lengyelek, osztrákok, voltak nálunk budapestiek, sopro­niak. — És sok-sok népdalkor. Veresegyháziak, bagiak. men- deiek, tárnokiak, tápéiak. gal- gahéviziek, turaiak. kartaliak, isaszegiek, szadaiak. nagytar- csaiak, pilisiek, kerepesiek. zsámbokiak, csömöriek, nagy­kőrösiek, mogyoródiak. Sokat voltam részese ezek­nek a vendégeskedéseknek Nem elsősorban a terített asz­talok látványa vált emlékeze­tessé. hanem az a kedvesség, közvetlenség, ahogyan az asz- szonyok kínálni tudtak, aho­gyan pillanatok alatt barátsá­gokat kötöttek, ahogyan fér­jeik is ott szorgoskodtak, igye­keztek az asszonyok mellett, hogy hangulatot teremtsenek Az igazi nagy élményt min­dig az adta és adja, am kor maguk között vannak Dobro- nay Jánosné órákon át képes mesélni. Kustra Jánosné a közélet kérdéseiben mozog ott­hon. Kovács Miklósné a ter­melőszövetkezet életéről szól színesen. Bobál Mihályné mindig új dalokra akad emlé­kezetében. — HÍVTAK MINKET rö­pülj pulykáknak is — emlé­kezik Balázsné —, az első te­levíziós szereplés után megjó­solták a feloszlásunkat, mert. hogy feljutottunk a csúcsra, s lám, ha gazdáink számon tor­tának a születésnapunkat, ta­valy megünnepelhettük volna alakulásunk 15. évfordulóját. Fcrcsik Mihály Gödöllőn, a Ganz Árammérő- gyárban. A vállalatnál már hagyományosnak tekinthető alkalomról Császár Imrénétől, a termelési főosztály progra­mozójától, a műszak szerve­zőjétől kaptunk felvilágosítást. Üj volt a szervezésben, hogy mindenki egy hónappal előbb jelentkezhetett a munkára, feltüntetve azt is, ha aznap nem tud bejönni, mikor dol­gozza le idejét. Az energia­takarékossági intézkedéseket is szem előtt tartva rugalmasan oldották meg a társadalmi munka feltételeit. Sokan le­dolgozták előre a felajánlott hat órát. így most hétvégén csak a végszerelést és a ter­mékek kibocsátását végző rész­leget kellett üzemeltetni. A többi műhelyben álltak a gé­pek. esy-két ember miatt nem használtak fel fölöslegesen energiát. A kommunista műszak ter­melésének árbevétele még nem ismert, de az összeg fel- használásáról már döntöttek. A bogácsi alkatrészgyáregység kialakítására, fejlesztésére, va­lamint a vállalat gödöllői szo­ciális létesítménveinek felújí­tására, bővítésére kívánják fordítani. Ebből az összegből szeretnék a balatonalmádi ti­zenhat szobás családi üdülő­jükben a földrengés okozta károkat — összetört színes te­levízió, szekrényből kiesett edények, poharak, megrongá­lódott falak — helyreállítani. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom