Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Ő aztán tudna mesélni... Tánclépésben a tengeren frizura a férjnek, dob a feleségnek Vannak, akik időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva jár­ják az országot és a világot. Folyton újabbnál újabb útiter­veken törik a fejüket, prospek­tusokat bújnak, árfolyamokat böngésznek, menetrendeket és csatlakozásokat néznek. A ceg­lédiek egy részében is él a szűkebb és a tágabb világ megismerésének, bejárásának vágya. A Postás Természetjá­rók Baráti Körének négyszáz tagja van a városból és a kör­nyező postahivatalokból. Ko­csányi Pál kultúrfelelősnek, egyben útimarsallnak és IBUSZ-szervezőnek bőven van mit mesélnie, ha valaki ezt a témát megpendíti, hiszen ed­dig 116 utazás szervezője és lebonyolítója volt. Elkészült az idei kószálások mérlege. Tizenötször csomagol­ták be a bőröndjeiket és kere­kedtek fel. Kétszer voltak Csehszlovákiában, egyik alka­lommal a Magas-Tátrában. Volt egy ausztriai társasutazás és két hajókirándulás a Feke­te-tengeren. A hazai autóbu­szos kalandozások is sok szép emléket ajándékoztak a rész­vevőknek. Ellátogattak Pan­nonhalmára és Győrbe, voltak Szegeden a szabadtéri játéko­kon, s a Tisza mellől a Duna­kanyarba mentek. Eljutottak Pécsre, a nyugdíjasokat a ke­rekdombi melegvizű fürdőbe vitték, a gyermeknapot a Put­risarki erdőben ünnepelték meg. A túravezető szerint nem­csak az évad, hanem eddigi fennállásuk egyik legemléke­zetesebb, sikerültebb utazása a jekete-tengeri hajóké záshoz fűződik. Az ezerkétszáz szemé­lyes szovjet hajón, az Ivan Fraknón luxus színvonalon élvezték a vendéglátás és a vi­dék nagyszerűségeit. Kikötöt­tek Jaltában, Szuhumiban, Ba- tumiban, Szocsiban, és egészen Ogyesszáig eljutottak. Onnan repülővel jöttek vissza. Keszthelyi show A hajón nemzetközi társaság jött össze, köztük több magyar csoport. A kultúros gondosko­dott az utasok vidámságáról, ötletes szórakoztatásáról. Nyolc ország fiai és lányai között a ceglédi csoport is részt vett a vetélkedőkön. Az ötödik napon íolijjlőr műsort kellett bemutat­ni. A tizenhat tagú városunk- beli .gfoport népdalokat éne­kelt, majd táncra perdültek és csárdásokkal fejezték be a be­mutatót. A hatodik napon szel­lemi vetélkedő hozta lázba a hajókázókat. A ceglédi csapa­tot Keszthelyi Sándor, a mé­terárubolt vezetője és felesége képviselte, és a nemzetközi mezőnyben az előkelő harma­dik helyet vívták ki maguk­nak. A hetedik nap hozta a min­dent elsöprő sikert a tengeri kígyóvá terebélyesedett vetél­kedősorozatban. Akkor ren­dezték meg a nemzetközi tánc­versenyt, amely egész Keszthe- lyi-show-vá kerekedett. A tán­coslábú házaspár tangót, ke- ringőt, kacsatáncot lejtett, de az orosz cigánytánccal és a esacsacsával sem maradt adós. A feleség a férje zakójá­val is táncra perdült. Ropták még lábra kötött léggömbbel, almát szorítva a homlokuk közé. Nyári játékok Különleges feladatként Keszthelyi úrnak futtában kü­lönleges frizurát kellett fésül­ni, Keszthelyiné asszonyt meg beültették a zenekarba dobol­ni. Mindeme ténykedésüket olyan tökéllyel tették, hogy el­söprő sikert arattak. Ök kap­ták a nemzetközi mezőny első díját, a vele járó diplomát és egy népviseletbe öltöztetett orosz babát. Január végén a szokásos évadzáró vacsorán elevenítik fel az élményeket. Akkor fog­ják levetíteni a diafilmeket, körbeadni az amatőr felvéte­leket, és részletes tájékoztatót adnak az 1936-os tervekről is. Egyelőre csak annyi biztos, hogy tizennégy napos görög, török, bolgár és jugoszláv autóbuszos körutat tesznek. Három napot Zalában, hatot a Magas-Tátrában töltenek. A nyugdíjasokkal Szarvasra utaznak. Ismét ott lesznek Sze­geden a nyári játékokon, öt­napos romániai látogatást ter­veznek, de lesz zempléni túra is. \ Szeretik a színházat A színházi programok na­gyon népszerűek. Szinte kielé­gíthetetlenek az igények. Van már jegyük az Operettkong­resszusra, a Bánk bánra az Operaházba. Nem maradnak le a Tavaszi fesztivál eseményei­ről sem. Megjelennek a fővá­rosban a Vigadó műsorain, de találkozhatunk velük a kecs­keméti színházban is. T. X. Térképpel, táblával Politikai előadás A pártoktatási évad kereté­ben a minap a városi páirt- székházban megtartották a második elméleti konferenciát, amelyen dr. Nógrádi György beszélt szocialista épí-tőmun- kánk nemzetközi feltételeiről és a külgazdasági kapcsolatok szélesítéséről. Az előadó jó példával Járt elöl, melyet a jelenlevő pro­pagandisták, vitakörvezetők is megszívlelhettek, hiszen tér­képpel és iskolatáblával pró­bálta szemléltetni az elmon­dottakat. Különösen hangsú­lyozottan szólt a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatokról, az USA politikai irányvonalá­ról, rendkívül konzeirvatív je­lenlegi vezetésének szándékai­ról. Részletesen foglalkozott az európai helyzettel, gazdasági kapcsolataink jelenlegi és várható kilátásaival. Az elő­adást követő eszmecserében számos kérdés hangzott el, s mindegyikre választ kapott a hallgatóság. Változik a helyszín A Szervezési , .és Vezetési Tudományos Társaság ceglédi szervezetétől kapott tájékozta­tás szerint a november 26-1, keddi összejövetel a vezetők klubja tagjainak nem az ere­detileg meghirdetett MTESZ- székházban lesz, hanem a vá­rosi pártszékház első emele­tén levő vbe teremben. Délután 2 órai kezdettel Berla Ferenc, a városi partbizottság titkára az új vállalatirányítási for­mák bevezetésével kapcsolat­ban ott tartja meg vitaindító előadását. * • •• A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1985. NOVEMBER 25., HÉTFŐ Van, de még sincs Év vége a húsgyár háza táján Decemberhez közeledve alig­hanem egyre többször gondo­lunk arra, vajon mi kerül majd az ünnepi asztalra. S pénztárcánk belbecsét mére­getve talán hangot is adunk annak a kívánalomnak, hogy az üzletek kínálata minél tel­jesebb legyen. Főként élelmi­szerekből. A gyártó és keres­kedő cégek közül ezúttal a húsipariak háza táján érdek­lődtünk: hogyan állnak az év végi felkészüléssel? — Kérem, elsőként azokról a termékekről ejtsünk szót, amelyeket a mindennapi bolt­járó kénytelen a hiánylistára írni. A Ceglédi ősz idején be­mutatott, újdonságnak számí­tó, kis tételekben csomagolt húskészítményeik (mint pél­dául az aromás májas) ízük és megjelenésük miatt gyorsan népszerűségre tettek szert. Azaz csak tettek volna, hi­szen azóta sem kaphatók. — Már akkoriban is tudtuk — mondja Kiszely István, a PENOMAH ceglédi gyárának igazgatója —, hogy a kiállított és néhány napig árusított ter- mékcsalád gyártása technoló­giai háttér hiányában késni fog. Ezeket a húskészítménye­ket kidolgoztuk, és kézi mód­szerekkel annyit .csináltunk belőlük, amennyivel az OMÉK-on megjelenhettünk, illetve amennyit a Ceglédi ősz időszakában egyetlen boltnak ki tudtunk szállítani. Tehát egy kísérleti mennyiséget. Még szerencse, hogy a vá­sár utolsó pillanatában egyez­ségre jutottunk egy nyugat­német céggel abban, hogy el­ad nekünk egy töltő- és klip- szelőgépet. — Az üzlet már rendben is volt, viszont a külhoni féd ra­gaszkodott ahhoz, hogy a gé­Pattogó ostor A lakótelepi kukásem- ** bernek ma jó napja van. Az ünnepek és a pi­henőnapok egymásra tolu- lásában sokan takarítot­tak, lomtalanítottak. Már a gimnázium sarkánál jár, hazafelé igyekszik, pedig még csak három óra van. Biciklijét megpakolva tol­ja, több már nem férne rá. Hátul egy fonnyadt kaktusz lóg ki egy jó ál­lapotban lévő gyümölcsös­ládából. A háztömb kama­szai itt szokták megbe­szélni világuk dolgait. Most öt-hat kölyök ordí­tozik, ugrándozik a kerék­pár körül. Belecsimpasz­kodnak a zsákmányba, visszatartják, aztán hirte­len elengedik. Az öreg alig tud egyensúlyozni. Dohog, szidja őket. Kia­bálna, de nincs hozzá hangja. Elvitte a dohány — vagy aZ öregség? A sarkon jól megter­mett férfi ácsorog az autó­ja mellett, a kukás neki magyaráz, ahogy megke­rüli. Az ember süket lehet, mert bár néz, nem reagál semmire, nem szól sem­mit, csak a szeme jár. A banda időközben a ház mögé szalad, majd az el­ső lépcsőházi átjárón elő­re, egy ostorral felfegy­verkezve. (Honnét került elő egy ostor ilyen hamar? Csak nem a szögre akaszt­va őrzi valaki a lépcsöház- ban?) A „legbátrabb” sza­vakkal tartaná az elhala­dó guberátort, válogatás nélkül szórja szidalmait, s tegeződik rendületlenül... — Mit akarsz az anyám­mal, te! Itt is van, meg ott is, ott is, három van! — ordítja. Egy fiatal nő alig hall­hatóan megkérdezi a feke­te fiút, hogy nincs-e más dolguk ilyenkor, délután. A kérdés közömbös han­gon szól, de tartalma nyil­ván irritálja a vezért, mert egészen a nő arcába hajol, lassan, mintha meg akarná érinteni, közben kérdez: — Mi van, mit akarsz? A nő nem hát­rál, ismét felteszi a kér­dést ugyanolyan nyugodt hangon. A gyerek kényte­len válaszolni. — Az anyá­mat szidta, a szemét! — Ezzel kezdődött? — Erre már nem akar vála­szolni a trágárság bajno­ka, mert a többiek uszít­ják. Az ostorral előrejut, de áldozata nem. áll meg, csak dohog, mint egy rossz mozdony, s kapasz­kodik a kormányba. Nem üti meg, talán érzi a há­tán a nő tekintetét. Pat­togtatja az ostort, jön visszafelé. Nekem földbe gyökerezik a lábam, mert a fogadatlan prókátor, az asszony kezébe kisgyerek kapaszkodik. Azóta is szorongok; bár­melyikünk tolhatja még azt a kétkerekűt, aminek a gumiját rvndosni kezdik. Ki szól rájuk? I. E. pet az ő szakemberei helyez­zék üzembe. A masina már itt áll nálunk, sőt megérkezett néhány kiegészítő alkatrész is, csak a külföldiek nem. Azért bízom abban, hogy a beüzemelési eljárás még az idén lezajlik. Persze, ha min­den az elképzelések szerint megy, még akkor is marad gondunk. Ugyanis a mostani importkorlátozásJ többek kö­zött annak a burkolatnak (műanyag bélnek) a behoza­talát is lehetetlennné teszi, amibe a szóban forgó készít­ményeket töltenénk. Ebből a burkolatból pillanatnyilag egy negyedévre való készletünk van, s nem több. — A lángolt kolbászt is hiába keresik a vásárlóik. Nem gyártják? — Dehogynem. Sőt, félszá­raz árukból, nyári és erdélyi turistából és lángolt kolbász­ból az utóbbi három hónap­ban egyértelműen kínálati po­zícióba kerültünk. Olyannyira, hogy már az ellátási terüle­tünkön kívül kell értékesítési lehetőségeket keresnünk. Ha tehát valamelyik portéka hiányzik a ceglédi boltokból, az csakis annak tudható be, hogy a kereskedelem nem ren­delt belőle megfelelő mennyi­séget. — A húskenyér is OMÉK- díjat kapott, aztán eltűnt a pultokról. — Bárhol mutattuk be a húskenyereket, mindenütt íz­lett, ráadásul az olcsó kate­góriába tartoznak. Az üzletek mégis idegenkednek tőle, nem rendelik. Magam sem tudom, miért. — Ünnepek, táján mennyi­vel növekszik meg a húsáruk iránti kereslet? — Általában 30—40 száza­lékkal nő meg a fogyasztás, ami nálunk az ünnepeket megelőző 6—7 napos gyártá­si és szállítási csúcsban je­lentkezik. Az eddigi (jőil be­vált) gyakorlat az, hogy a biztonság kedvéért a keres­kedelmi központokkal egyez­tetett megrendelésnél valami­vel nagyobb mennyiségű ter­méket készítünk el. — Az esztendő utolján ke­lendő húsfajtákból milyen el­látás várható? — Ez idő tájt döntő, hogy a megfelelő mennyiségű tőkehús álljon rendelkezésre. S hogy ezt semmi se akadályozza, ilyenkor eltekintünk a keret- gazdálkodás adta szabályok­tól, inkább az emelkedő igé­nyekre figyelünk. Sertéshúsból 1500 mázsát, marhahúsból pe­dig 300 mázsát fogunk szállí­tani. — És a virsli is az érdek­lődés középpontjába kerül. — Virsliből eddig 500, deb­receniből pedig 100 mázsára szól a megrendelés. Ez jóval kevesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakában volt. Például a Cegléd és Környé­ke Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat az elmúlt esz­tendeinek csupán a felét kér­te most. Virsliből egyébként 600 mázsát készítünk, ennek 70 százaléka friss áruként ke­rül az üzletekbe, s csak 30 fagyasztottként. Az elmúlt években ennek az aránynak épp a fordítottja volt a jel­lemző. A teljes készlet jelen­tős részével egy-, valamint félkilós vákuumfóliás csoma­golásban találkozhatnak majd a vásárlók. — Érdemes lesz bőrös virsli után kutatni? — A fogyasztók jó része a bőrös iránt érdeklődik, de mindössze 2—3 százaléknyi készül ebben a formában. Ez valóban csekély mennyi­ség, de hát egyszerűen nincs több juhbél. — A füstölt áru ... — 70 mázsányira mutatko­zik igény, s ezt minden to­vábbi nélkül elő tudjuk állí­tani. Varga Sándor Fogadóórák Krekács László, a 8-as szá­mú országgyűlési választóke­rület képviselője november 27-én délelőtt 10-től 12 óráig fogadóórát tart Ceglédberce- len a községi tanácsnál. Műsorváltozás A december 2-án 19 órára hirdetett színielőadás, a De­lila, betegség miatt elmarad. Városépítők Íme a Városalapitók. A Ceg­lédnek szánt jelkép, Lantos Györgyi megfogalmazásában, A kérdés csupán az: a varos melyik pontján állítsák föl. Ezúttal a helybeli polgároké a döntés joga. A papírra rótt ötleteket, tippeket, elképzelé­seket a városi tanács főbejá­rata melletti helyiségben föl­állított szavazóurnába lehet bedobni. Apáti-Tóth Sándor (elvétel* Színvallás Ne hasonlítson ram Az esti hóesésben ballagva csupán a saroknál! eszméltem rá, hogy megint rászedtek. A ravasz spanyol szerző, Lope de Vega csőbe húzott. Mert a mi­nap A kertész kutyája című színjátékot szemlélve, beval­lom, jómagam is mindvégig azért szurkoltam, hogy ez a szegény Teodoro nyerje már el valahára a szépséges Diana kezét. Szóval minden jót kí­vántam nekik. Pedig, ha kicsi­vel jobban figyelek, észreve­hettem volna, hogy mindket­tőjük jelleme nem csupán el­lentmondásokkal van teli, az még csak hagyján, de amit művelnek felvonásokon át, az hideg fejjel végiggondolva, még ellenszenves is. Teodoro, az írnok rangban fényévnyi távolságra a grófnő Dianától, akinek ha úri ked­ve úgy hozza, csettint egyet, mire a délceg ifjú — minden előzmény nélkül — csapot-pa- pot, régi szeretőt, jövendő há­zasságot könnyű szívvel ott hagyva, lélekszakadva omlik a főúri keblekre. Illetve, hogy csak omolna, mert ez a Diana egyebek között egyoldalúan gonosz és kegyetlen is, hide­gen pöcköli vissza a hevüLge- tő lovag támadásait, s gyö­nyörrel figyeli szenvedését, hogy aztán vágyát megint föl­ébressze. Teodoro (Rosta Sán­dor) felelőtlen, már-már szél­hámos figura, Diana (akit Andai Györgyi nagyszerűen alakít) szintúgy, csak valami­vel nagyobb formátumú. Kö­zöttük a rangkülönbség vájta űr, amit csakis a csoda tud áthidalni. Ezen pedig a szerző segít. Az ember nem is érti, mi okon szurkol mégis nekik. Persze nem árt utalni a hely­színre, hiszen a történet a re­neszánsz kori Spanyolország­ból hagyományozódott ránk. V. S. ★ Rosta Sándor a Józsefvárosi Színház fiatal művésze. Meg­jelenésében van valami le- zserség, könnyed elegancia, S ahogy megszólal, fegyelmezett­ség és őszinte kitárulkozás bújik elő szavaiból: — Második évadja vagyok ennél a társulatnál. Rengete­get voltam és vagyok színpa­don. Gyakran 22—25 alkalom­mal játszom egy hónapban. Ez nagyon jó arra, hogy lemérhe­tem, mire vagyok képes. Ab­ból a szempontból talán ne­hézséget jelent, hogy mást nem tudok elvállalni. Épp most kellett lemondanom egy Mi­hályfi Imre-tv-film főszerepé­ről. Ezt persze egyáltalán nem panaszként mondom. Apropó, játszottam az Én és a kis- öcsém, a Lila akác, a Delila, a Szent Johanna és most A ker­tész kutyája című darabokban. Nekem mindegy, hogy dráma, vagy vígjáték, az a lényeg, hogy a figura, amit alakítók, ne hasonlítson rám. Szeretem a verseket, készülők egy ön­álló műsorra. Kicsit ellent­mondók magamnak, mert ezek a versek egytől egyig olyanok, mintha bennem fogantak vol­na meg, s az én írásaim len­nének. Csak egységes keretbe kell foglalnom őket, nem aka­rom, hogy széthulljanak. De már érzem, hogy összeáll a műsor. Nem szégyellem beval­lani, örülnék egy igazi vígjá­téknak, ahol nem a kacagás lenne a közönség elismerése. Nehezebbnek tartom a szavak mögött megcsillantani az iró­niát, a mélyebb humort, mely mosolyt fakaszt. — Komoly feladat vár rám. Egy Magyarországon sosem játszott Tennessee Williams- dráma, a Földi királyság ős­bemutatójára készülünk. A stúdiószínházunkban mutatjuk be Pécsi Ildikóval és Kránitz Lajossal. Olyannyira ősbemu­tató ez, hogy a szövegkönyv­ből is csak egyetlen példány van, amit még én sem láttam. Így aztán kétszeresen izgalmas a várakozás, mellyel az első próba és a premier élé nézek. F. F. Emlékezés 8 képzőre Az Arany János Társast november 25-én, hétfőn es 6 órai kezdettel felolvas- ülést tart Nagykőrösön a mi velődési központban. Rácz L jós előadása Az Arany Ján Társaság 60 éve címmel hanj zik el. Seri András a nagyki rösi tanítóképző intézet tő ténetét ismerteti. köszönetnyilvánítás. Kö­szönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik édesanyánk, ÖZV. UDVARDI BÉLANE SZlil.8 Erdős Eszter temetésén megjelen­tek, sírjára koszorút, virágot he­lyeztek. bánatunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek. A GYÁ­SZOLÓ CSALAD. ISSN 0ISS-250O (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom