Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

/ 1985. NOVEMBER 25., HÉTFŐ Eiadéssdott a község? A lehetőségek szorításában Tököl életéröl lehetne színes, eredményeket felsora­koztató riportot írni. Beszámolhatnánk arról, hogy a terebélyesedő nagyközségnek immár minden ut­cájában víz folyik a csapokból. Elmondhatnánk, hogy épül az új, hat tantermes iskola, mely végre eny­hít az oktatási körülmények jelenlegi, tarthatatlan hely­zetén. Sorolhatnánk a megvalósítás előtt álló terveket, a csatornahálózat, a csapadékelvezető-rendszer, vagy az ABC építéséről. Ám mindez nem fedné teljesen a va­lóságot. Célszerűbb beszélni az eredmények hátteréről Is. Arról az igencsak rögös útról, melyen a nagyközség az egyik ünnepélyes átadástól a másikig halad, s amely­ről a vállalkozó kedvű, egészséges törekvésekkel teli helybeliek, ha akarnának, sem tudnának már letérni. Újabb terhekkel — Igényes, talpraesett nép lakik itt — mondja Szusics Péter tanácselnök. — Olyanok, akik magánéletükben is sokat tesznek az előbbrejutásért. A várakozásnak azonban nem könnyű megfelelni. Az eredmények mögött rengeteg munka van, tépelődés, hogyan lehetne a szűkre szabott lehe­tőségek között még többet megvalósítani. Az ivóvízháló­zat például, melynek megépí­tése létszükséglet volt, máris újabb terheket rótt a telepü­lésre. — Sajnos, a beruházás be­fejezésével most több szem­pontból is lépéshátrányba ke­rültünk — méri föl a nehéz­ségeket a tanácselnök. — Részben törlesztenünk kell a felvett hitelt, s ezzel csökken a fejlesztésre fordítható ösz- szeg a következő esztendők­ben. Csupán a megyei tanács segítőkészségének köszönhető, hogy nem indulunk eleve vesz­teségesen a következő tervidő­szakban. A kivitelezőnek, a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalatnak ugyanis még 12 millióval tartozunk, ezt az összeget azonban, át­húzódó beruházásra nyújtható céltámogatás formájában meg- ikapjuk a megyétől. Ultimátum után — Eddig azonban, csak egy Igen költséges, ám fontos be­ruházás természetes terheit említettem. Számolnunk kell azonban olyan új problémák­kal is, amelyekre korábban neriil'í gondoltunk. Legutóbb, egy;: wrv tárgyal ásón, a vízügyi igazgatóság képviselőjétől kap­tuk meg az ultimátumot? amennyiben a talaj további szennyezését elkerülendő a csatornázás érdekében nem teszünk azonnal lépéseket, le­záratják a nagyközség felé vezető vízrendszert. Szó sincs arról, hogy a környezetvédel­mi, közegészségügyi indokok számunkra nem elfogadhatók, de most, amikor a lakosság java fizeti a portánkénti 18 ezer forintos víztársulati hoz* zájárulást, amikor a tanácsi pénzek a hiteltörlesztés, a komp- és iskolaépítés számá­ra lekötöttek, igen nagy fel­adatnak látszik a csatornázás­ba belevágni. — A parti kutak vízbázisá­nak megóvása érdekében a csatornanálózat kiépítése a Csepel-sziget majd, minden te­lepülésén sürgető lenne. Érde­mes és lehetséges a már rég­óta tervezett közép-cseped szennyvízrendszer megvalósu­lása előtt egy önálló vállalko­zásiba kezdeni? — A vízügyi hatóságok ál­lásfoglalása szerint nincs más választásunk. A tanulmány- terv szerint az a hét kilomé­teres csatorna-gerincvezeték, amelyre csak az intézmények, gazdasági egységek, nagyobb létesítmények csatlakoznának, 84 millió forintba kerülne. A céltámogatás kilométerénként ebben a kategóriában 900 ezer forint, összesen alig több mint hatmillió. Pénz helyett munka — A jövő évi terv szem­pontjából mekkora hátrányt jelent, hogy .a. laikusság dönté­se alapján, 1986-ban nem szá­molhatnak a településfejlesz­tési hozzájárulással? — Ä döntést alaposan meg­fontoltuk, és inkább előnyünk­re szolgál. A társulati hozzá­járulás miatt ugyanis csak 4—590 ezer forint lenne a te- ho. amellyel az elfogadott cél­hoz. az ABC építéséhez a la­kosság csak igen kis mérték­ben tudna hozzájárulni. Az idei év azonban azt bizonyít­ja, hogy az anyagi lekötött­ség nem veszi el az emberek kedvét a társadalmi munká­tól. Három kilométer járda és másfél kilométer út épült tár­sadalmi munkában, melynek értéke majdnem másfél mil­lió forint. Jövőre ennél több társadalmi munkára számít­hatunk, s nagyobb mértékben gyarapszik így a falu, mintha a teho összegét használhat­nánk csak fel. Az ABC-építés azonban szintén elengedhetet­len. így a hozzájárulást jövő­re ismét szavazásra bocsát­juk, hiszen a Nyugat-Pest Me­gyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalattal csak közös pénz­eszközökből tudjuk az elkép­zelést megvalósítani. S bár eddig csupán a fej­lesztésekről esett szó, sorob hatnánk a gondokat a fenn­tartás területéről is. Hiszen Tökölön is vannak felújításra váró intézmények. A költség- vetési üzem, melyet elsősor­ban kivitelezésre hoztak lét­re, ma már nvcc’.c település korszerű szemétszállításátold- ja meg. Ám gépparkja, álló­eszköz-állománya újabb ki­adásokat igényéi. Hasznos tapasztalat Az előbbre jutás súlyos ter­hei óvatosságra intenek. Mert nem Tököl a megye egyetlen települése, ahol sokat vállal­tak, ahol igyekeztek a lakos­ság iqényeit maximálisan ki- étegitení. A'm, ha tegnap "mó#« érdemes volt egy-egy ünnepé­lyes átadás kedvéért kockáza­tos vállalkozásba kezdeni, ma már látjuk e módszer veszé­lyeit, s holnapra alkalmazá­sa teljes mértékben lehetet­len lesz. A még időben szer­zett tapasztalat minden érde­keltnek hasznára válik, Mürványi Ágnes Iffpj Sugárvédelem A Központi Fizikai Kutató In­tézetben 1960-ban megalakítot­ták a sugárvédelmi osztályt. Az intézet veszélyes munkahe­lyein — a reaktorban, a kriti­kus rendszereiben, az izotóp­gyártásban — dolgozók sugár­védelmi ellenőrzését látják el. Foglalkoznak még a környezet ellenőrzésével is. Tapasztala­taik felhasználásával megter­vezték és megépítették a paksi atomerőmű környezet-ellenőrző rendszerét, amely harmadik éve hibátlanul működik. A vizsgálatok eddigi adatai bi­zonyítják, hogy az atomerő­műtől származó sugárterhelés kisebb, mint a mindenkit érő természetes sugárterhelés, amelynek mértéke az 1 százalé­kot sem éri el. Előjelek nélkül Az üstök azért fortyognak Nem kell ingázni Kákát, ezt az alig négy­ezer leiket számláló közsé­get kevesen ismerik, de akik jártak már ott, azok is el­lentmondásos érzelmekkel emlékeznek benyomásaikra. Megnézik, sőt kinézik az ide­geneket, jutnak eszembe a szavak a falu főutcáján ban­dukolva. Hétköznap délelőtt van, csak boltba siető asszo­nyokkal, s utánuk sompolygó kutyákkal találkozom. Több mint kétezer embert visznek reggelente a nehézfarú távol­sági buszok a fővárosba. A gyerekek, az öregek és az asszonyok maradnak otthon. Ez utóbbiak közül is csak azok, akik éppen gyes-en vannak, vagy jószerencséjük­nek köszönhetően munkát kaptak a község kevés üze­meinek egyikében. Nem visz- szahúzódók, szorgalmasak, idéződnek emlékezetembe a vt-titkár, Tüske Emilné sza­vai. Nézzem csak meg, taná­csolta a gobelinezést, amely nem véletlenül volt sokáig a kókaiak egyik fő kereseti Bába Mihály: cJCdtoaatdó az o ítk ónban M ár útra készen állt az ajtóban Sán­dor, amikor a felesége utánaszőlt — Meglátogatom a nászasszonyunkat. — Jó — bólintott a férje, idegesen Igazgatva sapkáját. — Tudod hol? — Már említetted. —• Viszek neki narancsot, süteményt. Biztosan örülni fog neki. — Biztosan. Na, szevasz — hadarta, és elsietett. Az asszony rögtön készülődni kez­dett. Lerohant vásárolni, aztán csoma- golgatott. Örüljön a szegény asszony, gondolta, amikor a csomaggal a kezé­ben majdnem szaladt a megállóhoz. Jócskán elmúlt már tíz óra mire oda­ért az öregek otthonához. A hajdani villa falai omladoztak már, kikandi­káltak a vakolat alól a téglák. A kert hatalmas fáin, bokrain, cserjéin még leveleket táncoltatott a szél, de a ha­vas eső latyakká változtatta a nyáron biztosan szép, füves udvart. Az avar vastagon borította be a földet. Nyo­masztónak, elhagyatottnak látszott min­den. Biztosan kevés a személyzet, már nincs idejük, erejük rendben tartani a kertet, töprengett, amikor a keskeny, csúszós betonjárdán óvatosan lépkedett a bejárat felé. Nászasszonyát az ágy szélén üldögél­ve találta. Dudorászva hallgatta a kar­nyújtásnyira levő ágyszomszédja isten tudja hányadszor elmondott történeteit. Egy pillanatra meglepődött, de hirtelen felragyogott a szeme, amikor észrevette látogatóját. — De jó, hogy eljöttél drágám — csó­kolták meg egymást. — Hozd ide az ágy végéből a széket, az az enyém, vagy ülj ide mellém, az ágy szélére — húzta maga mellé látogatóját. A csomagot kibontották. Eszegetni kezdtek. A szoba zsúfolva volt fekhe­lyekkel, lehetett harminc is kétoldalt felsorakoztatva. Lakói, idős, öreg, agg asszonyok kíváncsian lestek a korai lá­togató felé. ö rájuk mosolygott és bó­logatott Is. — Milyen kedvesek, csendesek — je­gyezte meg. Nászasszonya nevetgélt. — Látnád, hogy mi van itt, ha ma­gunk vagyunk! Haha. Olyan zaj, lárma, krákogás, köhögés, nyögés, jajgatás tölti be néha ezt a kaszárnyatermet, hogy majd bélésükéiül az ember. Na, de jobb, ha kimegyünk a hallba. Kérek neked egy kávét, magamnak meg egy teát. Jó lesz a süteményhez. — Majd én, majd én ... — Ugyan — tiltakozott a nászasszony —, nem vagyok én olyan ágrólszakadt. Van nekem pénzem. Egyebem sincs, csak pénzem, mert azt küldenek a ked­ves gyermekeim, vagy hoznak, ha be­beszaladnak. De mesélj már, mikor láttad őket? Hogy vannak az uno­káink? És beszélt, mintha sohasem akarná abbahagyni. Előkerültek a legújabb fényképek is. Minden egyes mozzanat­hoz magyarázatot fűzött. Nem vette észre, hogy a nászasszonya egyre tü­relmetlenebbül hallgatja. — De mondd csak, kedvesem — sza­kította félbe váratlanul —, nem szól­tak neked arról, hogy az ünnepekre ha- zavisznek-e? Az asszony meglepődött a kérdésen. Zavarában rakosgatta össze a kártya­lapokként szétteregetett fényképeket. — Nem, nem emlékszem, hogy em­lítették volna. Lehet, hogy meglepetés­nek tartogatják. Biztosan kiszaladnak hozzád valamelyik nap és közük veled a jó hírt. A nászasszony bólogatott. — Csak a kíváncsiság kérdeztette ezt velem, mert nekem itt jó, nagyon jó. Már tervezgetünk is, hogy mit fogunk csinálni az ünnepek alatt. Megengedték, hogy a szobában is legyen egy kará­csonyfánk, villanygyertyákkal. Majd énekelgetünk, beszélgetünk. Van itt egy vicces, kicsit szószátyár asszony, annak a történeteit szoktuk elalvás előtt hall­gatni. Csak ne hasogatna úgy a dere­kam ... Közeledett a dél, amikor eljött az otthonból. Nem lesz kész az ebéd mire Sándor hazaérkezik, gondolta. Nem baj, főzzön magának, vagy várjon tü­relemmel. Azt csak nem tilthatja meg neki, hogy ne szaladjon fel a gyerekek­hez. Meg kell nekik mondani, hogy ne feledkezzenek meg az anyukájukról, látogassák meg, hívják meg ünnepre. Egy délutánt, estét nála is tölthet. A csengetésre sokáig nem nyitottak ajtót. — A belső szobában voltunk, átren­dezzük a szobát — mentegetőzött a lá­nya. — Meglátogattam az anyukátokat az otthonban — mondta. — Igen? Ö, jól tette a kedves mama, mert nekünk mostanában alig van időnk. Ez a lakásátalakítás... — mentegetőzött a veje. — És hogy van? Ugye jól? Mindig mondja, hogy ő nagyon jól ér­zi ott magát. Mindenki kedves hozzá, foglalkoznak vele, azt csinál, amit akar. Ha szép idő van, de különösen nyáron, ott sétálgatnak a fák alatt, vagy sütké­reznek a napon. Olvasgatnak, beszél­getnek, rádiót hallgatnak. Ugye tetszett a mamának is a kert meg minden? B ólogatott. Igen, tetszett neki a kert, nyáron nagyon szép lehet, mint egy kis vadon. — El is fogna egy csepp Irigység, ha ,.. A lánya, a veje egymásra nézett. Cso­dálkozó volt a tekintetük. — Hogy érti ezt a kedves mama? — Mondom: ha nem láttam volna azt a hatalmas szobát a fal mellett so. rakozó ágyakkal, a benne fekvő, gub­basztó, nyögdécselő nénikkel. A rideg fehér falakat. Csak néhány ágy fölött volt egy-egy kép, rajzszöggel odatűzve. Keretben talán kettőt, hármat láttam. Meg ne próbáljátok, hogy oda vitesse­tek, ha már terhetekre leszek és nem kell az unokákra vigyázni! Csak ezt akartaim mondani. Most pedig megyek, mert apátok várja az ebédet. Szervusz­tok. Mire a gyerekek észbe kaptak, már becsapódott mögötte az ajtó. forrása. Türelmet kitartást, gyorsaságot és pontosságot követel ez a munka. Az asszonyok ízlésesen be­rendezett, tágas szobákban dolgoznak. Az előtérben be­rendezett kis üzletből áttéve­dő vásárlókat profi rutinnal fogadják. Szívesen hímeznek idegenek előtt, s míg sebesen jár kezükben a tű, szakava­tott idegenvezetőként kalau­zolják vendégeiket a gobelin­készítés rejtelmei között. A finom térítők, méregdrága kárpitok és szőnyegek meste­rei — akiknek a világpiacon újabban a távoli Keletről ér­kezett vetélytársakkal kell megküzdeniük a vevők ke­gyeiért — átlagban havi há­romezer forintot keresnek. A pénz azonban másodlagos, a legfontosabb, hogy nem kell ingázniuk. Az itt dolgozó nők száma azonban fogyat­kozik — tán a türelmes ki­tartás, a csipetnyi előnyért vállalt lemondás hiányzik a fiatalabbakból ? — pedig va­lamikor, a két világháború közötti nehéz időkben még férfiak is leereszkedtek ehhez az asszony i munkához. A gobelin volt egyik kenyér­adója a kókaiaknak. A másik a szeszfőzés. Vrlaha cédulaház Rég bealkonyult a pálinka- főzésnek, győzköd Kovács La­jos tanácselnök és a vb-tit- kár. — Valamikor — megen­gedem — előfordultak ilyen esetek, de már évek óta nincs illegális szeszkészítés. Hát, ami azt illeti — van. Az egyik házban készséges nénike méri a pálinkát. A vegyesből öt, a szilvából tíz forintba kerül egy féldeci. Férje öreg is, beteg is, a re- kamién ülve dirigálja a ki­szolgálást. Pillanatok alatt hajbakapnak, s az oda-vissza hömpölygő szóáradatot csak az akasztja el, amikor a néni eltűnik egy kamraszerű he­lyiségben, ahonnan literszám hordja nagyobbfajta fazékban a pálinkát. Aznap tizennégy litert adtak el lagzira készü­lőknek, a futó vendégeknek kimért röpke féldecik számát azonban homály fedi. Ez egyetlen vasárnap forgal­ma ... A falu hivatalos szeszfőz­déje alig egy ugrásnyira ta­lálható az öregek házától. A valamikori cédulaház ipartör­ténészek csemegéje lehetne, hiszen berendezése legalább fél évszázados, ha nem ré­gebbi. A három félhomályos helyiségben egyedül a fiatal vezető, Lantos Lajos szemé­lyes holmijai képviselik ko­runkat, leginkább az aszta­lon heverő kis számológépe, amelyen azonban az istennek sem sikeredik kiszámolni: mennyi pálinkát főztek ta­valy. Annyi azért kiderül,., hogy egy hektoliterfok két li­ter 50 fokos pálinkával egyenértékű. Ez azért lénye­ges, mert az adózás — a tanácsnak 25 forint, egye­nes szeszadóban pedig 90 fo­rint — hektoliterfokonként történik. Annyi bizonyos, sejteti a szeszfőzde agilis ve­zetője, nem két krajcáros be­vételhez jutnak ily módon a hivatalos szervek. A volt cé­dulaház egyébként amolyan elpusztíthatatlan rekvizitum, folyamatosan működik a szá­zad elejétől, kimutathatatla- nul alacsony affinitása foly­tán politikai változás és pá­linkafőzés nemigen gyakorol egymásra hatást. Változó szemlélet A két világháború között ez biztosította a mindennapi megélhetést. Ma már persze csökkenőben ennek az össze­tartásnak az ereje. A közeli nagyvárosba ingázók nemcsak a fáradtságukat és havi bé­rüket hozzák haza, hanem lassanként változó életszem­léletüket, felfogásukat is. Kó- ka elveszítette megkülönböz­tető előjeleit, egy a többezer­nyi magyar község közüL Bár ... az üstök azért for­tyognak ... Horváth Judit Mintát tervez a számítógép Hazai hímzett függönyök A Paszományárugyár hím­zőüzemében mintegy 4 és fél millió forintos költséggel fel­újítottak három nagy teljesít­ményű hímzőgépet. Ezeken gyártják legújabb termékü­ket, a hímzett függönyöket. A vállalat évente csaknem hat­millió négyzetméter lakás- textíliát készít, de eddig hím­zett függöny előállítására nem volt lehetősége. Hiányzott az ehhez szükséges modern, gyors hímzőgép. A mostani korsze­rűsítés eredményeként a gé­pek kapacitása 30—40 száza­lékkal bővült. Javítja a ter­melékenységet az is, hogy a gépekre úgynevezett fonalőr- szerkezetet is felszereltek -mely fény- és hangjelzést ad, ha a több száz tűs génen vala­melyik szál elszakad. A beruházás a vállalat szak­emberei szerint háromnegyed év alatt térül meg, mert igen nagy az igény a belföldi piac­ról eddig hiányzó, hímzett függönyök iránt. A felújított gépeken az idén 12 ezer négy­zetmétert, jövőre ennek tíz­szeresét, 120 ezer négyzetmé­tert készítenek divatos, új ter­mékükből. A további tervük, hogy a jelenlegi kézi minta tervezést rövidesen felváltják a számí­tógépes mintakcszitéssel. Eh­hez a számítógépet és a ki­egészítő berendezéseket mór megvásárolták. Egy gmk-t megbíztak a program kidol­gozásával, és azt tervezik, hogy már tavasztól bevezetik a számítógépes mintatervezést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom