Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

1985. NOVEMBER 23., SZOMBAT Kun Béla-centanáríum Emléktábla-avatás A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 67. évfordulója, valamint Kun Béla születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából pénte­ken emléktáblát helyeztek el a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának tiszteletére Buda­pesten, a Kresz Géza utca 27-es számú ház falán. A KMP megalakulását követően 1913 végén rövid ideig itt — az egykori Ügynök utca 17-es számú épületében — műkö­dött a párt központi irodája, itt készültek a Vörös Újság első számai, s később e ház­ban lakott Kun Béla. Az emléktábla-avató ünnep­ségén a Himnusz elhangzását követően Bálint András szín­művész József Attila Levegőt! című versét adta elő, majd Hámori Csaba, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának első titkára avató beszédében felelevení­tette a KMP megalakulásának történelmi körülményeit, mél­tatta a párt s vezetője, Kun Béla szerepét a proletárhata­lom kivívásáért s megszilár­dításáért folytatott harcban. Ezután Kun Béla emléktáb­lájára a kegyelet és a meg­emlékezés koszorúit helyezték el a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Hámori Csaba és Hu­szár István, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igaz­gatója, a Fővárosi Tanács és a XIII. Kerületi Tanács kép­viseletében Pénzes János, Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesei, va­lamint Bornemissza Sándor, a XIII. Kerületi Tanács elnöke, b Hazafias Népfront Budapes­ti Bizottsága nevében Peják Emil, a HNF Budapesti Bi­zottságának vezető titkára és Csató László alelnök. Több félfartós tej kellene A savanyú tények nyomában A vásárló tapasztalhatja — különösen a nagyon meleg nyári hétvégeken —, hogy a zacskós tej már a felbon­táskor elárulja kellemetlen illatával: fogyasztásra al­kalmatlan. Nemcsak egyszerűen savanyú, amit még aludttejként meg lehet enni, hanem a zárt műanyag zacskóban olyan minősíthetetlen szagot vesz fel, hogy már semmilyen célra nem használható. Egy liter tej miatt senki sem megy vissza a boltba pa­naszra, de még a népesebb családok sem, akik nagyobb mennyiséggel járnak pórul. Nem jutnak el a reklamá­cióig, mert vasárnap nem vi­hetik vissza, hétfőig meg ugyan ki tárolná a romlott tejet, és — egyébként is reg­gel mindenki rohan a munka­helyére — nincs idő a boltve­zetőkkel egyezkedni. Bizalmatlanság Marad tehát a mérgelődés, a bizalmatlianság, és mert a gyerekek miatt a tej nem nél­külözhető, végigpróbálja a kedves vevő — több-kevesebb eredménnyel — a többféle cégjelzéssel forgalomba hozott, különböző csomagolású teje­ket. Érdemes lenne felmérni, hogy a forró nyári hétvégeken mennyi tejet önt a lakosság a lefolyókba. Korábban már írtunk a tej minőségéről, elsősorban a ház­táji és a kihelyezett tehene­ket tartó gazdaságokból vá­sárolt tejet követtük nyomon, amíg a termelőtől a feldolgo­zóüzembe került. Most azért kerestük fel a Budapesti Tej­ipari Vállalat kelenföldi üze­mét — amely az egész Duna­kanyar budai oldalának és a Csepel-szigetnek is ellátója —, A paprikáról — paprikásán Az elmúlt; hetekben, hónapokban sűrűn emlegették az emberek a magyar konyha egyik legkedveltebb fűszerét, az őrölt pirospaprikát. Nem véletlenÜH: eltűnt a boltokból. A hiány — kár lenne tagadni — paprikássá tette a vásárlókat, s szűklátókörűséggel, gondatlansággal vádolták a termelőket és az irányítókat. Egy tradicionális termék — hangoztatták többen — nem kerülhet ilyen helyzetbe. Jobban kéne vigyáznunk arra, hiszen külföldön öregbíti hazánk jó hírét. Mi történt a paprikával? öt évvel ezelőtt annyi termett belőle, hogy a teljes mennyiségre nem volt vevő, ezért nagyobb tételt meg IS semmisítettek belőle. Fizettek a kevesebbért A túltermelés miatt a fű- szerpaprika területének csök­kentéséért még fizettek is: mégpedig hektáronként ötezer forintot. Nos, a mérséklés si­került ... Méghozzá nagyon is. A szántóföldi fűszerpaprika vetésterülete 1979-ben 13 ezer hektár volt, a következő év­ben 12 ezerre módosult, majd tovább zsugorodott 9800 hek­tárra. Tavaly már csak 6800 hektáron termeltek hazánkban fűszerpaprikát. A folyamat egyértelműen jelzi a termelői érdekeltség romlását, s azt is, hogy évről évre kisebb mennyiségű fű- szerpaprikát őröltek a mal­mok. Sajnos, a terméshoza­mok ma is erősen ingadoz­nak. Az egyik évben hektá­ronként 12, a másikban 5 ton­na fűszerpaprika terem. A termelői érdekeltség — alapvetően — a paprika átvé­teli árától függ. A feldolgozó üzemek viszont csak akkor emelhetik az átvételi árat, ha változik a termék fogyasztói ára, vagy ha exportbevételek­ből erre a célra is futja. Saj­nos, mostanában az exportár alig több a paprikatermelés önköltségénél, s ezért az ex­portbevételekből nem lehet a termelői ár növelését finanszí­rozni. Ingadozó hozamok Perdöntő lehet még a ter­mék után fizetendő forgalmi adó is. Ennek mértéke sokáig nem változott, úgy tűnt, ezzel az eszközzel nem is kívánnak élni az illetékesek. Aztán — a közelmúltban, a kritikus hely­zetre való tekintettel — mégis­csak mérsékelték, mégpedig 27-ről 11 százalékra. Ez már fedezetet nyújthat a felvásár­lási árak emelésére. A régóta várt esemény, az áremelés meg is történt, de ez — való­színű — nem elegendő a 30— 40 százalékos területnövelés­hez. A váratlan hiány részben az aszályos múlt esztendő számlájára is írható, akkor ugyanis — a korábbi év 90 ezer tonnás termésével szem­ben — mindössze 39 ezer tonna csöves paprika termett. Ilyen mértékű természeti csa­pást — tartalékok hiányában — képtelenek voltak kivédeni a termelők, a szállítók. A ter­melés költségeit nagyban be­folyásolta az is, hogy a het­venes években szinte vala­mennyi jelentősebb fűszerpap­rika-termelő gazdaságban nagy kapacitású szárítóberen­dezéseket állítottak üzembe, hogy a termést magasabb áron értékesíthessék. Csakhogy időközben az energiaárak olyan magasra szöktek, hogy ez a tevékenység gazdaságta­lanná vált. Tanuljanak belőle Ma már egyértelmű: szük­ség van a termőterület növe­lésére. A becslések szerint 9000 hektáron már megter­melhető a szükséges alap­anyag, de csak akkor, ha a hozamokat sikerül stabilizálni. Az évi 13—15 ezer tonna paprikaőrleményből 4—4 és fél ezer tonna a lakosság fogyasz­tása, az élelmiszeripar ezer tonnára tart igényt, a többi exportálható. A tőkés piacon — gazdaságosan — évente hatezer-hétezer tonna értéke­síthető. Természetes, most a hazai ellátás biztosítása az elsőd­leges cél. Az üzletekben már meg is jelentek az első kalo­csai és szegedi szállítmányok, s várhatóan hamarosan min­den boltban megtalálják ked­velt fűszerüket a vásárlók. Jó volna, ha a paprikaügy­ből minden érdekelt levonná a tanulságot. Nehogy jövőre valame'y más termék jusson hasonló sorsra. , Cseh János hogy megkérdezzük, mi az oka a múlt évihez képest nagymértékű romlásnak? Nem változott Pálmai Béla technológiai laborvezető szerint nem rom­lott oly mértékben a minőség, mint ahogy a köztudatban el­terjedt. Ugyanis a vállalat nyerstejmintáit mostanában a veszprémi területi laborató­rium minősítette. Tavalyi visz- szajelzéseikben mindig jobb eredmények szerepeltek, mint amit a budapestiek a helyi laboratóriumban és az Állat­egészségügyi és Élelmiszerhi­giéniai Állomáson kimutattak. A tejipar minden alkalommal értesítette a veszprémi labort az eltérő vizsgálati eredmé­nyekről, míg azok pontosítva módszereiket — több hónap elteltével — ugyanolyan ér­tékelésre jutottak, mint a budapestiek. A veszprémiek múlt évi, jobb' minősítése miatt sokan ma is azt hiszik, hogy az idén rosszabbodott te­henészeteinkben a tej minősé­ge. A valóságban nincs jelen­tősebb rosszabbodás, tavaly is ugyanolyan rossz volt, mint az idén. Szükséges rossz Arra a kérdésre, hogy mi­lyen a jó minőségű tej, a fe­lelet: az érvényben levő ren­delkezés szerint első osztályú az a tej, amelyik ötszázezernél kevesebb csírát tartalmaz. A második osztály két kategó­riára bontott: II/A minőségű, amelyik ötszázezernél több, de másfél milliónál kevesebb; II/B. pedig az, p.rjaelyik más­fél és hárommillió1 közötti csí­rát tartalmaz. Efölött már harmadosztályúnak > számít. Sajnos, a felvásárolt har­madosztályú tej mennyisége megduplázódott, és a vizsgá­latok legtöbbször nem három-, de többmilliós összcsíraszá- mokat mutatnak. Ezek zöme tejsavbaktérium, de kezelési hibák miatt cóli-baktériumok, streptococcusofc, élesztő- és penészgombák is előfordulnak benne. A tej szűrése — a szakemberek véleménye sze­rint — szükséges rossz, mert feldarabolja a baktériumgó­cokat, még kedvezőbb tovább- szaporodási feltételeket te­remtve számukra. — Ezek szerint a hiba csak a tehenészetek tejkezelésében keresendő? — Sajnos nem — mondja a laborvezető —, bár főleg ott lenne szükség gondosabb munkára, nagyobb technoló­giai fegyelemre, de elsősor­ban korszerűbb tejházakra. Hazánkban semmilyen tej­tartósító szert nem szabad használni, a pasztőrözés ha­tásfoka pedig 99,8 százalék. Ezért az eltarthatóság szem­pontjából nem mindegy, hogy a zacskóba került tej ötszáz­ezer, vagy nyolc-tíz millió csírát tartalmaz-e. Megszakad a hűlés A másik hiba a hűtési fo­lyamat megszakadása. Ezt je­lenleg sem a tejipar, sem a kereskedelem nem tudja ki­küszöbölni. A fejéstől számí­tott két órán belül nyolc Cel- sius-fok alá hűtött tejben a mikroorganizmusok tevékeny­sége gyakorlatilag leáll. Ha felmelegszik szaporodásuk újraindul. A tejüzemekből már éjjel két óra körül útjá­ra indul a tej, hogy nyitásra a boltokban lehessen. A Du­nakanyarba induló gépkocsik 100—150 kilométert is meg­tesznek egy forduló során. Az­tán a holtaitok előtt több órán át pangó tej nyáron 20— 25 fokra is felmelegszik. Sok helyen később sem tudják hi­degen táro’ni, a vevő ped:g már hiába teszi újra hűtő- szekrénybe, a romlást nem lehet megállítani. A Pest Megyei K.ÖJAL laborató­riumában a tej mikrobiológiai szennyezettségét vizsgálja dr. Si­pos Erika. Barcza Zsolt felvétele Az eladatlan tejet vissza­vásárolja a kereskedelemtől az ipar, és lefölözve — lite­renként 80 fillérért — például a nagytétényi sertéshizlaldába szállítja. Napi visszárukészle­tük elég jelentős ahhoz, hogy felfigyeljünk erre is. Hétfőn­ként mindig a duplájára nő a mennyiség, de nagyobb ün nepek után különösen felgyü­lemlik. Mindezek ismerete persze nem nyugtatja meg a fo­gyasztót, aki a pénzéért jó minőségű árut akar kapni. Segít a tél Sokat segítene, ha növelni lehetne az ultrapasztőrözött tej gyártását, mert jelenleg egyetlen féltartós tejet készt tő automata gépsor van Ke- lenföldön,. és ez kevés a meg­növekedett igény kielégítésére. A beköszöntött hűvös idő­járás most enyhíti a gondo­lhat, de jövőre a kereskede­lemnek is megoldást kell ke­resnie, mert a boltok ajtajá­ban befülledt, megromlott tej sokba kerül a népgazdaság­nak meg a fogyasztóknak is A pénzt inkább azoknak kel­lene adni, akik vállalkoznak arra, hogy akár éjjel is át­vegyék és azonnal hűtőbe juttassák a szállításkor még jó minőségű tejet. S. Tarkó Endre msm A HÉT HÍRE BEKEBELEZVE ©A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége megvitatta az élet- és munkakörülmények helyzetét a közös gazdaságokban. © Konferenciát rendeztek a fővárosban a vezetőképzés megújulásá­ról. © Osztrák szakmai fotókiállítás nyílt a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. © Sop­ron adott otthont az országos vámügyi értekezletnek. © A hét híre az is, hogy Székesfehérvár volt a hely­színe a lakosság élelmiszer-ellátásáról tartott országos belkereskedelmi tanácskozásnak. Tények, tapasztalatok, ér­vek egyértelműen azt mutat­ják, az indokoltnál, az egész­ségesnél jobban szeretjük ha­sunkat. Amit bizonyít, min­den három felnőttből egy túlysúlyos, s a gyermekek körében is folyamatosan emelkedik a túltápláltak — magyarán és köznapian: a kövérek — aránya. A figyel­meztető tények egyike: a megyében a háztartások ösz- szes, fogyasztási célú kiadá­sainak minden száz ( forintjá­ból 28,20 forintot vittek el tavaly az élelmiszerek, ha eh­hez az élvezeti cikkeket is társítjuk, akkor már 43,30 forintnál tartunk. Ami való­ban sok, túlzott arány, mind az elvben kívánatosnak meg- jelölhetőhöz mérten, mind nemzetközi összehasonlítás­ban. Fogyasztási szokásaink lassú változására, a kiadós evések kedvelésére fényt vet az is, hogy a megyében az idén, az év első felében kizárólag az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma bővült, a többi áru­csoportnál az eladások vagy csökkentek, vagy változatla­nok maradtak a tavalyihoz képest. Meglehetősen nehéz tehát tisztán látni abban az ismétlődő kérdésben, vajon a növekvő árszínvonal, avagy a merev fogyasztási szerkezet nehezíti-e jobban a háziasz- szonyok dolgát, esetleg mind­kettő?! Az összefoglaló' ada­tok, a mindennapos tapaszta­latok egyaránt azt mutatják, a lakosság élelmiszer-ellátása esztendők óta kiegyensúlyo­zott a megyében. Ami akkor is igaz, ha figyelembe vesz- szük a bosszantó — és adott esetekben nehezen magyaráz­ható, menthető — átmeneti hiányokat, mint amilyen volt a fűszerpaprikáé, az eceté, az élő halé, a főzelék- és gyü- mölcskonzerveké, a naprafor­gó-étolajról éppen csak em­lítést téve... Hatalmas árutömeg közve­títője az élelmiszer-kiskeres­kedelem a megyében. Egy esztendő alatt 14 ezer tonna nyers hús, hetvenmilüó liter­nél több tej, 65,5 ezer tonna kenyér, 22,4 ezer tonna cu­kor ... hosszú a sora az el­adott élelmiszereknek, amint hosszú a sora azoknak a két­ségeknek, választ váró kérdé­seknek is. amelyek a fogyasz­tás furcsaságait sűrítik ma­gukba. Ilyen furcsaság pél­dául, hogy bár az egészséges táplálkozásra sokféle érv, in­tés venné rá az állampolgárt, s a bekebelezendőkről gon­doskodó háziasszonyt, a való­ságban nem egészen úgy mennek a dolgok, mint az kívánatos lenne. Évek óta fo­lyamatosan csökken például a megye háztartásaiban a zöldség- és főzelékfélék, a gyümölcsök egy főre vetített fogyasztása, mindezekbői ma kevesebbet eszünk meg, mint másfél évtizede...! Nyugtalanítónak kell ezt tartanunk, hiszen nem ma­gyarázhatjuk azzal a dolgot, takarékoskodik a háziasz- szony. Ha takarékoskodna, akkor — egyebek mellett — visszafogná az élvezeti cik­kek vásárlását is, ám erről nincsen szó, a kávé fogyasz­tása évek óta nem csökkent, egy főre — csecsemőtől az aggastyánig! — 87 liter sör jut... azaz a „megtakarított” zöldségnek, gyümölcsnek a zsebünkben maradó forintjai nagyon is hamar útra kelnek, nem éppen kívánatos Irányo­kat követve. A pult másik oldalán, ott, ahol a kereskedők állnak, szintén sok a kétség, a kér­dőjel. Az élelmiszer-kereske­delemnek van ugyan vagyon­adó-mentessége, a béradója az átlagosnál alacsonyabb stb., mégis egyre érzékelhe­tőbbek azok a tényezők, me­lyek már-már lehetetlenné teszik a fejlesztést, a vásár­lási körülmények javítását, a zsúfoltság csökkentését. Áruk seregét forgalmazzák úgy a megyében a vállalatok, a szö­vetkezetek, hogy száz forint érték eladása után 0,90—1 fo­rint nyereséget könyvelhet­nek el, azaz ebből kellene — és: lehet? — a bekebelezen- dők után járó vásárló kör­nyezetét kellemessé tenni,- például hűtőpultokat venni, raktárteret bővíteni, hiszen hiába az elvben nagyobb vá­laszték, ha nincsen hol tá­rolni ... A kereskedelem ne­héziparának nevezik az élel­miszer-forgalmazást. Valóban itt a legnehezebb boldogulni. A kereskedőknek is, a vá­sárlóknak is. Mészáros Ottó Teszöv küldöttközgyűlés Adottak a technikai alapok Indokolatlan különbségek az üzemek között A Mezőgazdasági Szövetkezetek Pest Megyei Területi Szövet­sége tegnap Budapesten, a mezőgazdasági szövetkezetek házá­ban tartotta küldöttközgyűlését. A résztvevőket Főző János, a Teszöv elnöke köszöntötte. Az ülésen jelen volt Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Kocsis Péter az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője, Hegedűs Oszkár, a Magyar Nemzeti Bank Pest Megyei Igazgatóságának Igazgatója és Császár Ferenc, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke Is. Országh Józsefné, a Teszöv revizori irodájának vezetője ez évi tevékenységükről adott számot, több aktuális témára is felhíva a figyelmet. Sür­gette az egymással partneri viszonyban lévő gazdaságok fizetési fegyelmének javítását, szólt a háztáji állattartással kapcsolatos szabályozásokról és felvetette, hogy a nehéz helyzetben lévő mezőgazdasá­gi nagyüzemekkel a korábbi­nál is behatóbban kell fog­lalkozni. Ihászi József, a Teszöv tit­kára, a VII. ötéves terv főbb gazdasági és társadalompoli­tikai feladatait ismertette. Mint mondotta, az üzemek rendelkeznek a továbbfejlesz­tésükhöz szükséges műszaki­technikai alapokkal. Csaknem ötezer diplomás szakemberük van, és több mint 30 ezer szakmunkás segíti a termelés előbbrevitelét. A tudomány- politikai bizottság hosszú távú koncepciója is a közös célok elérését segíti. Az ezredfor­dulóig gabonából 50—60 szá­zalékos, húsból 25—35 száza­lékos növekedést kell elérni. A mezőgazdasági kormányzat a célra fordítható pénze meg­duplázódott. Mindezt nehezíti azonban a termelés csökkenő jövedelme­zősége, és az, hogy a kiegé­szítő tevékenység sem hoz annyit, mint a korábbi idő­szakban. Ennek következtében szűkültek a fejlesztési forrá­sok. Visszaveti a vállalkozási készséget az is, hogy a gazda­sági szabályzókat nem ötesz­tendős ciklusra tervezik, ha­nem egy évre, vagy annál rö- videbb időre. Az elkövetke­ző időszakban a külgazdasági feltételekben sem várható po­zitív változás, és az alkatrész- ellátás, a visszatérő anyag­hiány, az infrastruktúra elég­telensége is nehezíti a mun­kát. Az előadó befejezésül hang­súlyozta, hogy meg kell állí­tani az állatállomány továb­bi csökkenését, és mérsékel­ni kell az üzemek között meg­lévő különbségeket — ez utób­bit bizonyítja, hogy helyen­ként két és fél tonna, máshol pedig hat és fél tonna búzát termelnek hektáronként—.va­lamint vissza kell állítani a zöldségtermelés rangját is. B. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom