Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

ŐRI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA m javára igyekszik felhasználni, mígnem kiderül: az „eszköz­nek” is megvan a magához való esze, de mert még kis­korú, nem veszi észre, hogy a kihasznált alkalmakkal a sa­ját életét rombolja tovább. Amíg ebben a konkrét eset­ben próbáltam tájékozódni különböző helyszíneken, a tel­jes reménytelenség fogott el. Tudtam, hogy ez az ügy csak egy a rengeteg közül, azt is határozottan éreztem, hogy ha valaki ezen a 12 éves gyereken segíteni akar, annak teljes erőbedobással elölről kellene kezdenie min­dent — de hol van az a gyámügyes, aki megengedheti magának, hogy egyetlen ügy­re koncentráljon? Mi lesz akkor a többivel...? És is­mét dr. Marton Aurél irodá­jában találtam magam, elve­szetten és elkeseredve. — Mondok most egy rossz hasonlatot... — gyújtott rá az első cigarettára. — Ami­kor megérkezik az az idő­szak, hogy be kell fizetni az ebadót, hirtelen megszaporod­nak az utcán a kivert kutvák Hogy nálunk egyre több a veszélyeztetett gyerekkel kap­csolatos ügy. az annak kö­szönhető. hogy egyes rétegek életszínvonala romlott, s bi­zonyos családoknál, ha ennek következtében le kell monda­ni valamiről, az a valami nem a korsó sörök, a féldeci, hanem a gyerek tanszerei, ru­házata, esetleg maga a gye­m vaskeresztesek vetélkedője Teli tálak a takaros terítéken Elnézést • kérünk, zártkörű rendezvény miatt 8-tól 12-ig zárva — ezt olvashatták a kis cédulán azok, akik az üllői Napsugár Étterembe akartak bemenni ezen a délelőttön. Bent a nagy étkezőhelyiségben közben izgalmasan teltek a percek, hiszen tizenkét — négytagú — csapat vetélke­dett fogászati és táplálkozási ismeretekből. A körzet általá­nos iskolásai felső tagoza­tos vörös kereszteseinek élőször a fogászati totót kellett kitöl­teniük, majd remek hidegtála­kat varázsoltak az asztalokra, mindenki az otthonról hozott „anyagból”. De még mielőtt az egész el­kezdődött volna. Puskás lm- réné, a Vöröskereszt monori vezetőségének titkára arról be­szélt a részvevőknek, hogy a magyar táplálkozási szokások­ban bizony máig él a régi (rossz) szokás. Közismert min­denki előtt, hogy milyen ne­héz, zsíros ételeket fogyasz­tunk általában, s ez a legtöbb­ször elhízáshoz vezet. Ennek „eredménye”, hogy hazánkban minden harmadik ember túl­súlyos. Étkezési szokásaink nem követték az életmódvál­tozásokat, csökkent a .fizikai erőkifejtés, nem mozgunk ele­get. Ily módon a kívántnál több kalória kerül naponta szervezetünkbe. Az elhízás számos betegség előidézője le­het. A vetélkedő célja, hogy a gyerekek korán megismerjék a helyes táplálkozási szokáso­kat. s alkalmazzák is majd a későbbiekben. A fogászati totót meglehe­A győztes maglód! csapat tagjai. Munkában a zsűri: dr. Istenes Ádám, Magócsi Károlyné, Var­ga Árpád, Palkovics Károlyné. Bagóczky Sándomé felvételei tősen hamar kitöltötték a gye­rekek. Ügy tűnt — a válaszok­ból —, hogy egyre többen is­merik a helyes fogápolás mód­szereit, tisztában vannak a rá­gás előnyeivel. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy ifjú vöröskereszteseik válaszol­tak a kérdésekre. A többség azért nem tud ennyit a dolog­ról..., Lázas munka folyt az asz­taloknál. Kellemes színfolt volt a paradicsomlé üdítők megjelenése a készülő hideg­tálak mélleitt. De felfedezhet­tünk egyéb — kevés kalóriá­id — üdítőitalt is. Az egyik hidegtálnak igazán aranyos nevet adtaik a gyerekek: Inci- Finci Bujkál-tál. Mint a bevezetőben már em­lítettük, a gyerekék otthonról hozott anyagból készítették el a finom, de egészséges falato­kat. Gépsonkából, nem zsíros szalámiból, sovány húsból, to­jásból, majonézből, halból, gombából, gyümölcsökből, zöldségekből, s még ki tudja, hányféle élelmiszerből álltak össze a hidegtálak. A lényeg azon volt, hogy minél több fehérjét, ásványi sót, vitamint tartalmazzanak az ételek. ötven perc állt a csapatok rendelkezésére a hidegtálak elkészítésére, a tálalásra. Utá­na indult vándorútra a zsűri, amelynek elnöke Varga Árpád monori főgyógyszerész, tagjai Magócsi Károlyné nyugdíjas iskolaigazgató, dr. Bihari Ág­nes Köjál-főorvos, dr. Istenes Ádám fogszakorvos, Palkovics Károlyné és Cselovszky Fe- rencné vezető védőnők vol­tak. S amíg a. zsűri értékelt, ki­kértük néhány jelenlevő szak­ember véleményét a vetélke­dőről. Bánföldi Györgyné, a Vöröskereszt, megyei titkárhe­lyettese elismerő szavakkal beszélt az eseményről. Meg­tudtuk tőle, hogy a monoriak meghívták a városi, városi jo­gú titkárokat is amolyan ta­pasztalatcsere céljából. A mo­nori körzet ugyanis példát mutat ' másoknak is, hiszen harmadszor került megrende­zésre ez a vetélkedő. Nem ki­zárt, hogy egyszer majd me­gyei szinten is összemérhetik tudásukat a gyerekek... Puskás Imréné arról az ál­dozatkészségről szólt elisme­rően, amely megelőzte ezt a versenyt. A felkészítő pedagó­gusok, az aktívák önzetlen munkája is tükröződik a csa­patok munkájában. S nem le­het kihagyni a sorból a győz­tesek és helyezettek jutalmait biztosító gazdasági egységeket — a gombai Fáy András Tsz-1, a monori Mezőgép Vállalatot és a Vetőmag Vállalat mono­ri központját sem. A zsűri értékelése szerint nagyon szorosan alakult az él­boly. Első lett a maglódi álta­lános iskola csapata (tagjai: Jandó Judit, Pató Anita, Var­ga Izabella, Szalai Beáta, ta­nár: Veresné Hornyacsek Jú­lia), második a vecsési 3. szá­mú, 3. a vecsési 1. számú is­kola gárdája. Nem kellett bús­lakodniuk az 5. helyezett Pé­terieknek sem, mert ők még csak ötödikesek, a legfiatalab­bak.„voltak a mezőnyben.,. A maglódnak orosz hússalá­tájukkal kerültek a képzelet­beli dobogó tetejére. Mint el­mondták, az előző éjjel alig aludtak valamit, mert főpró­bát tartottak, amely éjjel két óráig tartott... Színvonalas, érdekes vetél­kedő volt. Szomorkodni azon­ban nem kellett a „csak” he­lyezetteknek sem, mert itt mindenki győztesnek érezhet­te magát. Gér József XXVII. ÉVFOLYAM 272. SZÁM 1985. NOVEMBER 20., SZERDA A világgá küldött fiú Vakvágányról is van visszaút Ha csak alkalom adódik, mindig szívesen ülök le dr. Marton Auréllal, a monori tanács gyámügyi előadójával beszélgetni. Az előkerülő té­mák ugyan sohasem szívderí- tőek, egy-egy beszélgetés után mégis nyugodtabban bú­csúzom, azzal az érzéssel, hogy végül is nem minden veszélyeztetett gyerekkel kap­csolatos ügy teljes zűrzavar, amiből nincs kiút, s hogy vannak azért, akik a tapasz­talataik és a törvényes ren­delkezések birtokában józanul és emberséggel próbálják igazgatni azokat a sorsokat, amik a nem minden részle­tet ismerő kívülállónak úgy tűnnek.: visszafordíthatatlanul értek vakvágányra. fi Itt van például az az eset, amit a szerkesztőségben ne­kem mesélt el egy nekikese­redett házaspár — s amitől első hallásra a hideg szalad­gált a hátamon. És minél bel­jebb jutottam a szövevény­be. annál rosszabb érzések kerülgettek. Oldalakat lehet­ne írni róla, hogyan juttat a szülői felelőtlenség, könnyel­műség és önzés egy 12 éves gyereket a bűnözés szélére, a biztonságos otthon hiánya az állami gondozás határára. Oldalakon át lehetne részle­tezni, hogyan lesz egy szép, egészséges apró gyerekből eszköz, amelyet ki-ki a maga rekről való gondoskodás. Itt kell belépnünk, ezek alkotják ügyeink egy részét. A másik dolog: a válások nagy száma. Kívülállónak ritkán van fo­galma arról, hogy még kép­zett, intelligensnek tartott emberek között is milyen gusztustalan, elképesztő her­cehurca zajlik a gyerek látha­tása körül. De vannak persze másféle esetek is. snn U:::5 — A napokban például be­jött hozzám egy 16 éves fiú, és elpanaszolta, hogy a szü­lei nem engedik be a lakásba. Pedig hát ő dolgozik, neki pihennie is kellene, hogy a munkáját tisztességesen elvé­gezhesse, de mert otthon azt mondták neki, hogy fel is út, le is út, hát nincs hová le­hajtania a fejét. Kisfiam, mondtam neki, én ugyan most nem kísérhetlek el, mert a folyosón még huszonnégyen várnak rám, de te menj szé­pen haza, mondd meg, hogy nálam jártál, s hogy én azt mondtam: az otthonodból nem zavarhatnak el. Másnap aztán meglátogattam a csalá­dot, és kiderült, hogy a szü­lők utolsó, kétségbeesett lé­pésnek szánták a gyerek „vi­lággá küldését”. A fiú ugyan­is nagy elősz:. etettel járt lépten-nyomon diszkóba, s gyakran előfordult, hogy on­nan csak másnap vagy két nap múlva, esetleg egy hét elteltével került haza. A szü­lők megkövetelték volna, normális életritmusban éljen — ez végül is érthető —, s hogy ha már otthon lakik, alkalmazkodjék ahhoz, amit kérnek tőle, ne csavarogjon. — Mondd, mennyi villany­számlát fizettek ki havonta? — kérdeztem a gyereket. Nem tudta. S azt tudod, hogy mennyibe .kerül egy mázsa szén? Fogalma sem volt. Na látod, mondtam, pedig itt meleg van, ég a villany, és amint látom, te éppen most vacsoráztál. Ha mindez nincs, mert nem jöhetsz haza, hiányzik neked. Mindezekről viszont a szüleid gondoskod­nak, te el is várod, hogy így legyen, akkor miért nem vagy hajlandó viszonzásul azt meg­tenni, hogy éjfélre hazaérsz a diszkóból? Vagy úgy gondo­lod, hogy elvárásaid' csak neked lehetnek a családban? Hallgatunk. Dr. Marton Aurél elmosolyodik. — Ilyen is van. Mert azért meeesik nemegyszer, hogy a szülőt kell „védenünk”. S persze az ellenkezőjére is számtalan a példa. íiitH U:::S Mint annak a 12 éves Pú­nak az esetében, akinek ügyé­vel bekopogtam a gyámügyi irodába — de hogy vele mi lesz. azt majd bírósági eljá­rás dönti el. Talán még ide­jében. Mert ha meggondol­juk. már maga az a tény, hogy beavatkozni szükséges — hegy idegennek, hatóságnak kel! beavatkoznia — már azt jelenti: az érintett felnőttek életet meghatározó meggon- do’ásokkal vannak súlyos késesben. Koblencz Zsuzsa Óriási, körülbelül egy tonna súlyú munkahengert esztergál Szlifka Tibor, a Felsőbabád! Állami Gazdaság vecsési lakatos­üzemében. Az Idén az üzem forgácsolórészlege 12 millió forint értékű hasonló alkatrészt készít bérmunkában zömmel a Cse­peli Vasmű részére Hancsovszkl János felvétele (ISSN 0138—2651 (Monori HíriLap) Aki megkóstolta, továbbadja A tudás nem tiltott gyümölcs A tudás almája csak addig volt tiltott gyümölcs, amíg az emberek rá nem éreztek az ízére. A bibliai történet azután — más-más formában — a kü­lönböző társadalmi rendsze­rekben gyakran megismétlő­dött. Gyökeres változást a je­lenlegi állami, politikai kere­tek között sikerült elérni, vagyis — a divatos gazdasági hasonlattal élve — a keresleti piacot a kínálati váltotta fel. A tudást, az újabbnál újabb ismereteket ma szinte tálcán kínálják nekik, csak rajtuk múlik, mennyit „veszünk” be­lőle. Manapság — érthetően — a gazdasági és a politikai is­meretek a legkelendőbbek. En­nek ellenére nem mindegy, hogy kik állnak a pult túlsó oldalán, vagyis mennyire föl­készültek az oktatók, propa­gandisták. Az oktató Is tamil Lényegében erről tájékoztat­ta az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Végrehajtó Bizottságát dr. Farkas Sándor- né, a Rákosmezeje Termelő- szövetkezet pártbizottságának titkára. Bár csak saját tapasz­talataikról beszélt, mindaz amit elmondott, általánosság­ban is jellemzi a helyzetet. mezeje Tsz-ben jelenleg húsz propagandista foglalkozik az ismeretek adásvételével. Hogy mennyire bizonyulnak jó köz­vetítőknek, az függ személyes rátermettségüktől, továbbkép­zésük minőségétől, az úgyne­vezett háttérinformációk mélységétől. Többségük fiatal, negyven, illetve ötven év alat­ti, s általában középfokú poli­tikai iskolai végzettséggel ren­delkeznek. Beavató információk A képzettségükből, korukból adódó különbségeket módszer­beli eszközökkel igyekeznek kiegyenlíteni, hogy egyetlen szeminárium résztvevői se unatkozzanak, vagy csalatkoz­zanak- S tanulnak az oktatók is: a húsz propagandista közül jelenleg 12 vesz részt valami­lyen politikai, vagy szakmai továbbképzésen. Még akkora téeszben is sok­nak tűnhet a húszas létszámú oktatói gárda, mint a Rákos­mezeje Tsz. Ám másképp fest a dolog, ha figyelembe vesz- szük, hogy 1980 óta 900 dolgo­zó vett részt valamilyen okta­tásban náluk. A párttagok ará­nya 41 százalék volt, vagyis a pártonkívülieket is nagy szám­ban sikerült bevonni az elő­adások hallgatásába, a poli­tikai vitakörökön való aktív szereplésbe. — Szerencsés — de inkább tudatosan megválasztott — a propagandisták összetétele, jók a tárgyi, technikai feltételek. Kisebb zökkenőktől eltekintve az sem okoz problémát, hogy az érintettek részvételét biz­tosítani tudják a foglalkozáso­kon. Pedig ez egy mezőgazda- sági üzemben nem egyszerű dolog. Amiből többet szeretné­nek a Rákosmezeje Tsz propa­gandistái: az úgynevezett „be­avató” jellegű információk. Mert valamit megértetni, mel­lette érvelni csak az tud, aki a döntés hátterét, előzményeit is ismeri. Vagyis megkóstolta a tudás almáját, s nyugodt lel­kiismerettel kínálja másoknak is... V ereszki János Bútorvásár Vásárlással egybekötött bú­torkiállítást rendez a Buda­pesti Bútoripari Vállalat Pi­lisen, a Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban november 29- től december 5-iig. Nyitva- tartás: naponta 9-től 17 óráig, szombaton 9-től 13-ig. — A megnövekedett elvárá­sok, a bonyolult politikai, gaz­dasági helyzet és az ebből adó- öó társadalmi feszültségek nö­vekedése előtérbe helyezte, rá­irányította a figyelmet az esz­mei nevelő és agitációs mun­ka jelentőségére, a politika képviseletének és magyaráza­tának fontosságára. A fel­gyorsult események közepette információk özöne éri az em­bereket, nehéz rendezni, sze­lektálni, a meggyőzés szolgá­latába állítani. Az ecseri székhelyű Rákos­Hatalmas munkahengerek A Vízügyi Építő Vállalat vecsési üzeme felvesz villanyszerelő-művezetőt és villanyszerelőt Munkásszállás van. Jelentkezni lehet a kővetkező címen: Vecsés. Dózsa György u. 82. vagy a következő telefonon: Vecsés, 60, illetve 343-780.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom