Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-13 / 266. szám
Vége a fefyjításnak Az éves tmk-munka keretében Zebegény és Szob között mintegy háromezer méteres vasúti pályán befejezték az utolsó nagygépi javítást. Mint a pályafenntartási főnökségen megtudtuk, ez jóval kisebb volumenű munka volt, mint a korábbi Göd és Vác közötti felújítás. Ezért nem is kellett igénybe venni autóbuszokat az utasszállításhoz és a késések se voltak számottevőek. Napi tíz órát dolgoztak a gépek november negyedikétől. Itt is az eliszaposodott ágyazatanyagot kellett átrosíálnia a gépláncnak, amely gyorsan haladt, mert útját nem keresztezte se átkelőhely, se peron. Ahol meredek sziklafal szegélyezte a síneket, ott külön vasúti kocsikban szállították el a fölösleges, használhatatlanná vált anyagot. Kiemelik az elhasznált lábazatanyagot. A szerző felvételei Elfoglalják helyültet a különleges szerelvény irányítói» 2691. Vác, Pf. 32. Reggeli lapok — este Tisztújítás az SZMT-ben Pénteken délután 3 órakor a párt- és tömegszervezetek székhaza első emeleti tv-ter- mében tartja tisztújító ülését a váci szakmaközi bizottság. Mint a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa meghívójából kiderül, a szakmaközi bizottság és számvizsgáló bizottsága számol be az elmúlt választás óta elvégzett munkáról, majd megalakul az új szakmaközi bizottság, megválasztja elnökét és titkárát. Váci iitcsök Konyhakcncert Csütörtökön este 6 órakor érdekes hangversenyt ad a Váci Ütőhangszeres Együttes a Bartók Béla Zeneiskolában (Konstantin tér 8.). Az együttes tagjai Bártfai Zoltán, ifj. Fazekas László, Fehér Gyula, Kovács Péter, Nagy István Zoltán és Pálinkás Levente (művészeti vezetőjük Fazekas László) kortárs zeneszerzők műveit szólaltatják meg. Műsoruk: Ottó Ferenc: Scherzo, Carlos Chavez: Toccata, Zempléni László: Kolompáraim, Patachich Iván: Percussion! con macchia, Steve Reich: Zene fadarabokra, Siegfried Fink: Plaisante- rie, Ottó Ferenc: Konyhakoncert. Pf. 13. Ennyi a postaíiók- számorn a vámosmikolai postán. Ezt akkor béreltem, amikor az elmúlt évben a régi postás nyugdíjba ment és meguntam, hogy az új postás hol elhozta, hol nem a részemre érkezett küldeményeket. Előfordult,' hogy* n'apolrig nem kaptam újságot, vagy egyszerre négyet is betett a postaládába egy fajtából. Volt olyan is, hogy a levelet meg sem kaptam, másokkal együtt. Ezt akkor kifogásoltam a postán és ott javasolták, hogy béreljek postafiókdt, egy évre potom 40 forintba kerül. Tanácsukat megfogadtam, és a 13-as számú postafiók jutott nékem, egy kis ketrec. Ment is minden simán, a postai dolgozók kedvesek, szívesen elbeszélgetnek és mivel nyugdíjas vagyok, rá is érek a postára elmenni. Ám 1985. október 8—9-én a kint levő ellenőrök megállapították, hogy a postafiók- bért nem megfelelően kérik, mert már az márciusban 169 forintra emelkedett, vagyis négyszeresére, és azt már akkor ki kellett volna fizetni, így, mivel már majdnem év vége van, annyi kedvezményt adnak a fiókbérlőknek, hogy visszamenőleg egész évre még 90 forintot kell csak befizetni. A posta vezetője azt mondta, hogy ő erről nem tudott, s ezért nem kérte. Ennyi az egész. Azonban nem értek valamit, és mások sem. Először azt, hogy ezért a kis ketrecért miért kell 160 forintot fizetni egy évre, a régi ár négyszeresét, örülhetne a posta, hogy egyes emberek, üzemek és hivatalok érte mennek a részükre érkezett küldeményekért, megkönnyítve a kézbesítő munkáját, ennyire felemelik e szolgáltatás díját. A postafiók kezelése semmit nem változott, nem kellett új beruházást eszközölni, ugyanazok a Noé idejéből való fiókok vannak most is, mint 1934-ben, mi indokolta hát a bér felemelését? A községben új utcák épülnek, egyre több a kézbesítő dolga, többen felvetették már, hogy jó volna a nyugdíjba ment postást legalább 4 órás mű szakra visszavenni, hogy a küldemények és a sajtó ha mairabb eljusson a címzett' hez. Mert most mi a helyzet? Az előfizetők egy részéhez csak estefelé jutnak el a küldemények, a reggeli újságok esetleg esti hírlapnak felelnek meg. Ezen is kellene gondolkodni a posta vezetőinek, ezt is ugyanúgy el lehetne dönteni, mint a postafiók bérének a felemelését. A differencia csak annyi lenne, hogy nem négyszeresére emelnék a kézbesítők számát, hanem ha úgy vesszük félszeresére. Mivel a posta szolgáltat' a lakosságnak, gondolom a fél műszakos kézbesítő beállítása ezt a tevékenységét nagymértékben javítaná. Az egyik fiókbórlő viccesen felvetette, hogy a posta talán ebből akarja megoldani a község telefonhálózatának bővítését. Vannak olyanok, akik évekkel ezelőtt kérték a telefon bekötését, de csak egy értesítést kaptak, hogy az mennyibe kerül, azonban állomások kiépítésére nem került sor, árrá hivatkozva, hogy nincs a vezetékhez drót vagy kábel. Koroknai Gábor Vámosmikola Tömegpingpong Ismét tömegeket megmozgató sporteseményt rendeztek Szobon. A November 7. Kupa elnevezésű asztalitenisz-versenyen 132-en vettek részt, ifjúsági és felnőtt korosztályban. A versenyt a gyümölcsfeldolgozó, a szobi üzemek, intézmények közös sportegyesülete és a szobi általános iskola — Varga Imre testnevelő tanár közreműködésével — együtt szervezte, nagy sikerrel. bmb Mozi * 6 Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): November 14-től 17- ig, csak fél 4 órakor a Misi mókus kalandjai című színes magyar bábfilmet vetítik. — November 14-én és 15-én fél 6, csütörtökön fél 8 órakor a Cicák és titkárnők című csehszlovák filmvígjáték van műsoron. — 15-én fél 8 órakor (kortárs filmklub előadása) a Méhkas című spanyol filmet játsszák. — November 16-án és 17-én II. helyáron megtekinthető a Bizonyítási eljárás című japán krimi este fél 6 és fél 8 órai kezdettel. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1985. NOVEMBER 13., SZERDA A gazdálkodás stratégiája és taktikája (1.) Nincs értelme a siránkozásnak Vállalataink elmúlt tíz-tizenöt esztendei története bővelkedik izgalmakban. Egymást követő olaj- és nyersanyagár-robbanások, termékeink jelentős részének leértékelődése a nemzetközi piacokon, a hazai gazdasági szabályozás változásai, importstop, beruházási stop, munkaerőhiány és így tovább. Élenjáróként ismert, példaként emlegetett cégek küszködnek fizetési nehézségekkel, míg mások éppen önállóan, utasítások nélkül tanultak meg igazán élni korábban is meglevő lehetőségeikkel. A váci Fortét egyik csoportba sem sorolhatniuk. Igaz, az elmúlt esztendőkben néhányszor éltek át itt is nehéz heteket, de a vállalat fejlődése egyenletes, a nehezedő körülmények ellenére is magabiztosan és eredményesen működik a vállalati szervezet. A vállalati gazdálkodás stratégiájának és taktikájának kérdéseiről, a kereskedelempolitikáról, a döntési mechanizmus működéséről dr. Le- nyó Lászlóval, a vállalat igazgatójával beszélgettünk. — A gazdasági recesszió legsúlyosabb éveiben sokan attól tartottak, hogy az emberek elsőként a könnyen nélkülözhető luxuscikkekről, például a fényképezéshez szükséges anyagokról mondanak le, s ebbe a Forte akár bele is bukhat. — A válság nem kerülte el a fotóipart sem. A legismertebb világcégek is súlyos veszteségeket szenvedtek el, létüket azért mégsem fenyegette veszély, hiszen termékeik jelentős részét a jómódú Nyugaton helyezhették el. Lényegesen nehezebb, helyzetbe kerültek a hozzánk hasonló kis és közepes vállalatok, amelyek nem rendelkeztek tőke tartalékokkal, elsősorban tömegtermékeket állítottak elő. — A Forte mégis átvészelte ezeket az éveket. — Nekünk is voltak nehézségeink, előfordult, hogy egyik évről a másikra veszítettünk el biztos piacokat. Éppen ekkor láttuk azonban hasznát a korábbi magyar gyakorlattól eltérő kereskedelempolitikánknak. Először is, bár nincs önálló exportjogunk, mégis évek óta személyesen is tartjuk a kapcsolatot a vásárlókkal. Piacielelcsi rendszert alakítottunk ki, így egy-egy veKövek, szobrok, emlékek T/annak pillanatok az ember életében, me- ' lyek múltidéző képességüknél — erejüknél? — fogva szóra bírják a hallgatag tanúkat. A köveket, a fákat, egy szobrot a téren, a hajót, mely éppen kürtjével jelez. Egy szív alakú fakoronát, omló házfalat, horpadt törzsű öreg tölgyet. S ezek a szemhunyásnyi időszakaszok megkomponálhatják az áhitat zsoltárait, évtizedeket zsugoríthatnak, perceket tágíthatnak, s általuk akár a végtelent is megérthetjük. Mindez akkor ötlött eszembe, amikor hosszú évek óta először újra Vác földjére léptem. Mit földjére — a vizére, mert meg sem várva a kompkikötést, máris ugrottam a partra, a vízbe ... Pedig senki nem várt, senki sem siettetett. Csak egy emlékkép a Konstantin térről, a korzóról, a deákvári meredekről, a korsós lányról, egy el nem küldött levél címzettjéről, elveszített és megsiratott tízforintosról, hajdani tanáraim tablóképéről, s a kollégium konyhaszagú folyosójáról. S itt, a Konstantin téren velem együtt megállt az idő. Szóra bírta a teret, a köveket, a fákat, az ipari technikum döngő ajtajának patinás rézkilincsét, a szovjet hősi emlékmű csillagát, s az evangálistákat a Dóm homlokzatán. Körbenézek. Űj épületek sorába ütközik a tekintet. Amott a Patyolat, s valami műhelyféleség, tőle közelebb a Komócsin Zoltán kollégium. Előtte a tér, az régi. De hol van a mártír Szent Sebestyén szobra? Hosszas keresgélés után föllelem: a püspöki palota déli szárnya előtt. Nézem a szenvedő arcát — a fájdalom vonalai most is olybá tűnnek, mint húsz évvel ezelőtt csak ... mintha régi önmagához mérve valamivel fiatalabb lenne Sebestyén. A mellébe, combjába, hasüregébe fúródott nyilak egykedvűen merednek a semmibe, türelmesen tartják vesszőiken a pihenő verebeket. • Menjünk tovább. Itt, a Géza király út elején állt annak idején egy piros támlás, piros ülőkés pad. Érettségizők és szerelmesek koptatták tavasztól őszig deszkáit, s minden évben újjávarázsolta azokat egy Ámor-párti, öreg asztalos. Magam is sokszor ültem azon a pádon. S most nem lelem sehol. Elhordta az idő. Helyén salakcsomó, korhadt faághalom, kavicsréteg. S vajon ki találta meg a pad ülődeszkája és betontalpa közé szorított húszfillérest? A szóbeli érettségi sikere tiszteletére hagytam ott akkor azt a fényes-kerek, apró emléket. Hogy majd visszatérít, mint. a római Trevi kútba vetett fémpénzek várják vissza azt, aki beledobta őket. Milyen dátumot is vertek arra a húszfilléresre? Ezerkilencszázhatvannégyet... Akkor tavasz volt. kora nyár inkább, ragyogás, fényzápor, s az akarat, hogy megforgatjuk, megváltjuk majd a világot, mi frissen maturáltak. Most ősz van, köd, pára és hideg. összehúzom magamon a kabátot, s ballagok a Duna-parton. Hajókürt hangja hullámzik a víz fölött, kamaszrikoltás töri apróra a hosz- szú kürtjelet: egy csoport tizenéves szalad az induló komphoz. Tapodják, lökdösik, ránci- gálják egymást — fiatalok. Egészségesek, pirosak, világmegváltóan erősek. Egyikük kezéből kiesik egy fémpénz, s kacsázva peng a kockaköveken. A srác legyint, aztán szalad tovább. Vele inainak társai. Az érme megáll, s elfekszik a kövek közötti repedések egyikében. Látom, ötforintos. Fölveszem, s hirtelen a mába repít a felismerés. \/l iért is fogadtuk, hogy megforgatjuk a vi- lágot? Lám, forog az magától is. Azért olyan árva benne az ember, mint ez a meg tagadott ötforintos a tenyeremben. Besze Imre zető munkatársunk naprakész ismeretekkel, személyes ismerősként tarthatja a kapcsolatot a külföldi ügyfelekkel. Mi nemcsak manapság, de már évekkel ezelőtt is a több lábon állás politikájára szavaztunk. Megbecsültük a kistételű megrendeléseket is, sok ország piacain voltunk jelen. Ezért tudtuk elhelyezni térmékeinket akkor is, ha egy-egy üzletfelünk átmenetileg fizetésképtelen lett, vagy a konkurencia szerezte meg a piacot. Piaci stratégiánk másik pillére, hogy számunkra a tőkés és a szocialista országok piacai egyaránt fontosak. Az előbbiek azért, mert alapanyagaink felét a tőkés országokból szerezzük be, tehát ehhez föltétlenül meg kell teremtenünk a szükséges valutát. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió megrendelései termelési biztonságot jelentenek számunkra. Ez az oka, hogy mindig igyekeztünk egyforma jó minőségű filmeket és papírokat szállítani. Vagy hogy friss példával szolgáljak, hagyományainkhoz híven idén is november 7-e előtt teljesítettük a szovjet megrendeléseket. Ennek az exportmunkának az eredménye, hogy mintegy 5 millió rubellel és 5—6 millió tiszta dollárbevétellel járulunk hozzá a népgazdaság devizamérlegéhez. — Az elmúlt tiz-egynéhány esztendőben azonban nemcsak a külső, hanem a hazai gazdasági körülmények is nehezedtek. — Nem is történhetett másként. S meggyőződésem, ha idejekorán megértjük, hogy a válságjelenségek nem állhatnak meg az országhatárnál, könnyebben birkóztunk volna meg velük. A szabályozás cikcakkjai, a feltételek szigorodása, az állami elvonások, az adók súlya bennünket is alaposan megterhelnek. Da úgy véljük, a meddő siránkozásnak semmi értelme sincs. Annak viszont igen, hogy jobb gazdálkodással e nehezebb körülmények között is tegyünk meg mindent dolgozóink anyagi biztonságáért. Mi már az első olajár- robbanás után is áttekintettük, hol lehetne csökkenteni a költségeket, takarékosabban gazdálkodni. S később, amikor mások a jóléti és szociális költségek lefaragására kényszerültek, mi óvodát építettünk, öltözőket korszerűsítettünk, több száz dolgozónknak adtunk lakásépítési támogatást. Nincs szégyenkezni valónk a bérek tekintetében sem, hiszen felette vagyunk az országos átlagnak, sikerült megőrizni a jövedelmek reálértékét. Jól értékesíteni csak korszerű, jó minőségű ferméket lehet. Hogyan állják meg helyüket a kiélezett nemzetközi versenyben a magyar fo- tofilmek és -papírok? — Éppen a legutóbbi BNV-n kaptunk kitüntető diplomát azért, mert gyárt-, mányaink 75 százaléka évek óta folyamatosan kiérdemelte a jó minőséget garantáló Kiváló Áruk Fóruma jelvényét. Néhány kategóriában elérjük a nemzetközi színvonalat, de azért tudni kell, hogy kutatásban, fejlesztésben, csúcs- technológiák alkalmazásában nem versenyezhetünk a legjobb világcégekkel. Éppen ezért igyekszünk együttműködni velük. Erre jó néhány példát sorolhatnék a gyártási eljárás vásárlásától a termékcseréig. A minőség megőrzésének, javításának másik feltétele a technológiák folyamatos korszerűsítése, egyre jobb minőséget biztosító gépek termelésbe állítása. Nálunk 1965—70. között volt utoljára számottevő rekonstrukció, s ez bizony már éreztette hatását az emelkedő költségekben, a termékminőség alkalmankénti egyenlet- lenségében. Ezért határoztuk el. hogy bármi áron is korszerűsítjük az öntést. A 204 millió forintos beruházás nélkül néhány év múlva a mai termelési értéknek például jó esetben csak a felét produkálhattuk volna. így viszont anyagtakarékosabb technológiával professzionista célokra is kiválóan alkalmas termékeket is gyárthatunk, amire eddig nem voltunk képesek. A beruházás számításaink szerint másfél esztendő alatt térül meg. Csulák András (Folytatjuk) Ami még hasznosítható A nyitás óta alig telt c! néhány hónap, máris messze szállt a híre a MÉH szobi haszonárutclcpcnck. Itt — úgy mondják — szinte minden kapható, amire egy háztartásban szükség lehet, s főleg olcsóbban, mint másutt. Porubszki Dezső felvétele ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
