Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

«wr « JME* VEI 1985. NOVEMBER 13., SZERDA Munkában a geodéták a Duna mentén Előrelátó fejlesztéssel A gazda szemével Nagymaroson í „A folyók, ... sem elrendezni, sem egybekötni ma- I gokat nem fogják. Ahhoz kéz és sok kéz kell, de a leg- f nagyobb összhangzásban, valódi tudomány által vezé- ^ reive.” | A megállapítás 1830-ban íródott, gróf Széchenyi Ist- ^ ván tollából. A legnagyobb magyar lángelméje nyomán ^ újabb és újabb megközelítésből évtizedek óta fagialkoz- ^ nak a Duna szabályozásával, a vízi energia hasznosí- £ tásával. Mindkét részről széleskörű feltárási munkák, topográfiai, geológiai, hidrológiai, talajmechanikai vizs- ^ gálatok előzték meg Csehszlovákia és Magyarország ^ között azt az államközi egyezményt, amelynek értelmé- £ ben a két ország közösen építi meg és üzemelteti a 4 Nagymaros—Bős vízlépcsőrendszert. nincs árvízvédelmi készültség. Hasznos a részvétel azért is, mert a lépcső üzemeltetési joga a területileg illetékes vízügyi igazgatóságé, vagyis a mi dolgunk lesz. Magunkat is Személyekre szól Beszámoltunk már olvasó­inknak arról, hogy az Orszá­gos Vízügyi Beruházó Válla­lat szakemberei tájékoztatták az érintett települések elöl­járóit az építkezés terveiről, mi pedig azt ígértük, hogy e lap hasábjain folyamatosan figyelemmel kísérjük az ese­ményeket. Ezért látogattunk el a Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóságra (Buvizig), ahol Koppány György, az ár­víz és folyamszabályozási osz­tály vezetője beszélt a fel­készülésről. A Duna nagy­marosi szakasza ugyanis az ő fennhatóságuk alá tartozik. A Buvizig-nél kidolgozták azt a részletes intézkedési tervet, amely feladatokra, sze­mélyekre bontva tartalmazza a teendőket. A hatósági en­gedélyek mielőbbi beszerzésé­vel például külön előadót bíz­tak meg, szakembereik sza­bad kapacitását pedig fel­ajánlották az építkezésekhez kapcsolódó tervezésekhez. Ész­szerű megoldás ez, mert a he­lyi elképzeléseknek igazodniuk kell a vízlépcső igényeihez. Csak így küszöbölhetők ki a szükségtelen és a kivitelezést drágító megoldások. — Igazgatóságunk kapcso­latot tart a helyi tanácsokkal, mert az együttműködés köl­csönösen hasznos — állítja Koppány György. — Az al- vízi kotrásból előkerült földet például a településeknek át­adjuk a feltöltésekhez. De mert milliós nagyságrendről van szó, jut belőle a Szent­endrei-szigeten levő árvíz- védelmi töltésre is. Gépek a kőbányába A Buvizig több mint egy évtizede látott hozzá duna- bogdányi kőbányája korszerű­sítéséhez. A program további folytatása most különösen fontos, mert ezáltal nyílik le­hetőségük az építkezés igé­nyelte követ a szükséges mennyiségben és minőségben előteremteni. Jövő évi fej­lesztési alapjuk 70 százalékát költik a bányára, ahová új kotró- és szállítóberendezése­ket vásárolnak, a nemrégiben munkába állított kőtörő és osztályozó gépek mellé. A Pénzből várhatóim jut majd az építkezésnél használatos földmunkagépekre és vízi szállítójárművekre is. — Igazgatóságunk létérdeke, hogy kivegye a részét a víz­lépcső építésében, mert a be­ruházások mérséklődése óta a munkalehetőség szűkös — mondja Koppány György. — Embereinknek akkor is értel­me* feladatot kell adnunk, ha szidhatjuk vagy dicsérhetjük a kivitelezésért. Közvetlen a kapcsolat A vízlépcső, megépülése után természetesen kihat majd Budapest vízellátására. Mivel a Buvizig közvetlen kapcsolatot tart fenn a Fő­városi Vízművekkel, így in­formációjuk van a fővárost ellátó kutak hozamáról. Ha a létesítményt ők üzemeltetik, a vízművek jelzésére időben tudnak majd pótlást adni a tározóból. Ugyanebből a po­zíciójukból adódik, hogy a jég levonulásáról is ők tájékoz­tathatják az illetékeseket. Fazekas Eszter Dunakllltl határában Veres. Jent felvételei Partnerek és riválisok (II.) Kétoldalú szerződéses fegyelem A PVCSV és a DMRVV a lakosság érdekében Jó partnerei egymásnak a vízbázisok optimális kihaszná­lásában, a szennyvíztisztító telepek használatában, a tervek szerinti bővítésekben. Egyetlen területen nem­csak ellentétes érdekeket képviselnek, hanem kifeje­zetten rivalizálnak is. Bár az alaptevékenységből faka­dóan egyik sem nyereségre orientált vállalat, mégis építőipari részlegeik nyereségesek, s nem közömbös számukra, hogy a beruházások kivitelezését ki nyeri el a versenytárgyalásokon. terünkkel, kapacitásunkkal egy év alatt is végezhetnénk. Tudjuk azonban, hogy sok helyre kell elosztani az anya­gi forrásokat, s igyekszünk áthidalni ezeket a nehézsé­geket. Tervek és gyakorlat A tervek és a gyakorlat összeütközése azonban gyak­ran feleslegesen okoz mun­kánkban fennakadást. Tréfá­nak tűnik, de volt rá példa, hogy a vízhálózati terv sze­rint a vezeték a falu temp­lomán haladt volna át. Az a tapasztalatunk, hogy a ter­vezők gyakran pontos hely­ismeret nélkül, az íróasztal mellől próbálják kijelölni az új hálózat nyomvonalát. Ezek a problémák, s nem a kivi­telezésért való versengés okoz sok bosszúságot ne­künk. Készek az új feladatokra — A DMRVV — talán ipa­ri hátteréből, regionális rendszeréből fakadóan — kedvezőbb technikai feltéte­lekkel, gazdasági háttérrel rendelkezik, mint a társvál­lalat. Az automatizáltsági fok itt lényegesen magasabb, most dolgoznak a vízterme­lés, a nyomásviszonyok, az energiafogyasztás állandó számítógépes ellenőrzésén, vezérléséntfu . A us fogyasztók érezhetik-e a szolgáltatás színvonalában a technikai háttér különbségét? — Nem valószínű. Az el­képzelhető, hogy a hibaelhá­rítás a mi rendszerünkkel valamivel gyorsabb, de erre nézve nem rendelkezünk konkrét visszajelzésekkel. A korszerű technika csupán a szolgáltató munkáját köny- nyíti, lehetőséget ad ener­giatakarékosságra, optimá­lis vízgazdálkodásra. A fo­gyasztónak azonban mind­A konkurencia nem hátrány Az OVH felügyelete alatt működő Dunamenti Regio­nális Vízmű- és Vízgazdálko­dási Vállalat, melynek tevé­kenysége nemcsak a megye területére korlátozódik, a szolgáltatáson kívül mezőgaz­dasági vízellátással és ipari tevékenységgel is foglalkozik. Mégsem a PVCSV konku­renciájában látja a kivitele­zésének legsúlyosabb gond­jait. — Igaz, sok szempontból célszerű, ha egy vízmüvet, hálózatot a későbbi üzemel­tető épít — mondja Farkas Vince, a DMRVV főmérnöke. — Ilyenkor könnyebb a vál­lalat két osztálya között koor­dinálni, egyeztetni, nagyobb a lehetőség építés közben a módosításokra, ésszerűsíté­sekre. A konkurencia vi­szont valamennyi kivitelezőt ésszerűsítésre, takarékosság­ra késztet, s a beruházó ta­nácsok, vagy társulatok szá­mára nem mindegy, meny­nyiért sikerül megvalósíta­niuk elképzelésüket. A ver­senytárgyalások rendszere azonban még nem érlelődött meg kellőképpen, a szerző­dések, úgy tűnik, jelenleg nem mind a két félre érvé­nyesek. Előfordult már nem­egyszer a munka befejezése után a késedelmes fizetés ná­lunk épp úgy, mint a PVCSV-néJ. Mint ahogy elö- fordult az is, Hogy a ver­senytárgyalást megnyert vál­lalat — bár munkaeszközeit, dolgozóit már e célra átcso­portosították — mégsem kezdhetett a kivitelezéshez, mart a vízműtársulat anya­giak hiányában nem alakul­hatott meg. A számtalan jo­gos igény és a korlátozott pénzügyi lehetőségek okoz­zák alkalmanként egy-egy beruházás elhúzódását is. Ne­künk sem kifizetődő, ha négy-öt évig építünk egy há­lózatot, mellyel technikahát­egy, milyen módszerekkel működteti a szolgáltató a rendszereket. A mi munkánk akkor jó, ha nem tud a la­kosság a közműszolgálta tóról semmit. Bállá Dánieltől, a PVCSV termelési osztályvezetőjétől a t kérdeztük, hogy az a megrendelő, aki esetenként késedelmesen fizet — ugyan nem saját jószántából — mennyire kéri számon, ha a kivitelezés késedelmeskedik? — Az utóbbi két esztendő­ben minden munkánkkal ha­táridőre végeztünk. Koráb­ban ugyan előfordult, hogy nem tudtunk a szerződésben foglaltaknak eleget tenni, de ez többnyire abból adódott, hogy kapacitásunkat meg­haladó feladatokra is vállal­kozni kellett, mivel a megyei tanács felügyelete alatt mű­ködő vállalat vagyunk. Ter­mészetes, hogy ránk marad­tak azok a sürgős feladatok, melyeket a tervezéskor még nem tudtunk számba venni. Mostanában azonban a pénz­szűkében kevés a megrende­lés, mindenre elég a kapaci­tásunk. Ismerve a megye gondjait, számítunk arra, hogy a VII. ötéves tervidő­szakban azokra a nagy be­ruházásokra is sor kerül, melyektől a legsúlyosabb víz­ellátási gondokkal küszködő területek várják az egészsé­ges ivóvizet. Várhatóan igyekeznek majd A két szolgáltató vállalaton tehát nem múlik, mindkettő készen áll arra, hogy akár kivitelezőként, akár üzemel­tetőként átvegye azokat a Vízműveket, vezetékrendsze­réket, amelyek a következő öt év jelentős fejlesztései lesznek. Mivel a jövő évtől életbe lép az új tanácsi gaz­dálkodóé, s a fejlesztési pénz­eszközök zöme a helyi ta­nácsokhoz kerül, megnő a rájuk háruló szakmai felelős­ség a munkavállalásban is. S- ha együttműködésük, nem is mindig felhőtlen, s a vi­ták többnyire indokoltak, bízvást számíthatunk arra, h'-'Ty mindkét vállalat igyek­szik a lakosság érdekében a tőle telhető legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtani. Márvány! Agnes (Vége) Gázbekötősdi, figyelmetlenségek, hibák sorozata A késés újabb késést szült vezeték rejtett hibái az üze­melés során derültek ki, bár az is előfordult, hogy egy kis­iparos átfúrta a csövet. Az új szakasz építése közel hétmillió forintunkba került, elvitte a fejlesztési alapunk 60 százalé­kát. fisra vették komolyan Az idén kialakult gázhely­zet figyelmetlenségek és hibák sorozatának végterméke. Gon­datlanok voltak a kivitelezők, akik ilyen-olyan okok miatt az ütemes átadás előnyeire fittyet hányva, az utolsó pil­lanatban „passzolták” át a vezetéket, majd mosták ke­zeiket. De nem vétlen a TT- CÄZ sem, hiszen nem figyelt fel idejében a kialakuló álla­potra, s operatív intézkedé­sekre csak az utolsó pillanat­ban, a tél küszöbén futotta erejéből. S bár áldozatai a je­lenlegi helyzetnek, a lakosok figyelmetlensége is közreját­szott ennek kialakulásában. Aláírták ugyanis a fogyasztói megállapodást, mégsem vet­ték komolyan az abban fog­laltakat. Az említett szerző­éi is egvik pontja felhívta a jövendőbeli fogyasztók figyel­mét: csak a bekötés után sza­baduljanak meg régi fütő- és főzőeszközeiktől. Nagyon ke­vesen követték ezt a jó taná- ' csőt. Gödöllő környékén hetven kilométeres új gázvezetéksza- ka*z épül. több ezer családot juttatva korszerűbb fűtési le­hetőséghez. A bekötésekre jö­vőre remélhetőleg nem ilyen körülmények között kerül sor. Horváth Judit — A budaörsi körzet novem­ber végéig beköti a listáján szereplő 1600 lakást. Nehe­zebb a helyzet a Duna bal partján, különösen Gödöllőn és Vecsésen. Az itt lakók vár­nak legrégebben. Terveink szerint ebben a körzetben he­ti kétszáz lakás fűtését tudjuk megoldani. — Mindenkire sor kerül még az idén? — A gödöllői körzetben 1200 fogyasztó bekapcsolását nem tudjuk vállalni, mert ez már a biztonságos működés rovására menne. Átfúrt cső — A gázügy külön fejezete Vác. Ebben az egy városban több mint kétezren várakoz­nak. — Vácott valóban más okok miatt kerültünk késésbe. Mint közismert, tavasz végén rob­banás történt az egyik gyer­mekintézményben. Szerencsé­re senki sem sérült meg. Ja­vítgatás helyett azonbai- a vezetékszakasz kicserélése mel­lett döntöttünk. Ezért maradt gáz nélkül a deákvári telep 1500 fogyasztója. A helyzeten párhuzamos vezeték építésé­vel, illetve a konyhákban propán-bután palackok fel­szerelésével igyekeztünk köny- nyíteni. — Az . elmúlt két évben négyszer volt gázömlés azem- lífett vezetek mentén. A TI- GAZ vette át 1983-ban ezt a szakaszt? — Igen, de a nyomáspróbák alatt nem adódott semmi gond. A Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat által épített tartozik. Mindenütt ilyen sú­lyos a helyzet? — Nem — veszi át a szót Czike Gábor —, csak Pest me­gyében. Kisiparosok is — A szolnoki üzemigazgató­ság Gödöllőn és Budaörsön tart fenn kirendeltséget. Há­nyán dolgoznak ezeken a te­lephelyeken? — Budaörsön tizenhármán, Gödöllőn valamivel többen foglal -hoznak gázbekötésekkel. — Mit tettek a munka meg­gyorsítására? — Miskolci üzemigazgatósá­gunkról tíz, Debrecenből nyolc, Nógrád és Szolnok me­gyéből ugyancsak nyolc szak­embert irányítottunk Pest me­gyébe. Ok reggel hattól este tízig dolgoznak, s csak bekap­csolásokkal foglalkoznak Diósdon, Érden és Budaörsön a TIGÄZ vezetésével megfele­lő vizsgával rendelkező gáz­készülékszerelő kisiparosok szerelik fel a nyomásszabályo­zókat és a mérőket, ezzel gyor­sítva a mi munkánkat. Ütem­tervet készítettünk, amelyben meghatároztuk, mikor kerül sorra egy-egy település. A gyermek- és egészségügyi in­tézmények természetesen min­denhol elsőbbséget élveznek. — Mikor fűthetnek majd a lakosok? rom-négy hőnappal később kezdődtek meg a kivitelezési munkálatok. Ezeket egyébként nem a TIGÁZ, hanem a taná­csok végeztetik. A csúszás eredményeként azonban mi is késésbe kerültünk, s októ­ber 15-ig nem a szokásos hat, hanem csak három hónap állt rendelkezésünkre a gázbekö­tésekre. Egy ideig mérőhiány is gátolta munkánkat. S végül, de nem utolsósorban, az agg­lomerációs övezetben súlyos munkaerőgondokkal küzdünk. — Elkerülhették volna a je­lenlegi helyzetet, ha kevesebb engedélyt adnak ki. — A TIGÁZ — mint a neve Is jelzi — szolgáltató vállalat nem pedig hatóság. Ebből következik, hogy amennyiben a műszaki-gazdaságossági fel­tételek kielégítőek, nem tagad­hatjuk meg az engedélyek ki­adását. — Az igény nagysága, a TIGAZ-ra nehezedő nyomás miatt ezt még akkor sem té­ti tjük meg, ha tudjuk: lét­számgondjaink miatt szinte lehetetlenné válik a beköté­sek ütemezése — szól közbe Kakuk József, a szolnoki üzem­igazgatóság főmérnöke. — A szolnoki bekapcsolási tervek­ben idén 7208 lakás szerepelt. Menet közben számuk 9000 fölé emelkedett. — A vállalat három üzem- igazgatóságához hét megye A tanács elnökasszonya meg­könnyebbülten sóhajtott a fa­lugyűlés végén. Nem lett bot­rány, de még csak vita sem a gázügyben. Nem is érdemel­nénk meg, mondja, az indula­tok rajtuk csattanó ostorát, hi­szen mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges. Pest me­gyében legalább kéttucatnyi településen lesik-várják a Ti­szántúli Gázszolgáltató Válla­lat szakembereit, hogy a sok­ezer forintnyi kiadás után végre konvektorok mellett me­legedhessenek. A késés okai­ról kérdeztük a TIGÁZ hajdú- szoboszlói központjában Czi­ke Gábor vezérigazgatót és Kakuk Józsefet, a szolnoki üzemigazgatóság főmérnökét. Mérőhiány — Megkezdődött a fűtési szezon, Pest megyében azon­ban több ezer család lakásá­ban hideg van. Miért nem si­került ezeket még október 15-e előtt bekötni? — Az elmúlt két évben, de 1-1"önösen idén olyan nagy lett az igény a gázfűtésre va­ló áttérés iránt, amelyet válla­latunk nem képes kielégíteni — mondja a vezérigazgató. — Miért? — Ennek sok oka van, most azonban csak a legfontosab­bakat emelem ki. A rendha- gyóan hosszú tél miatt há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom