Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

4 FEST «. 111] 1985. NOVEMBER 13„ SZERDA Szegény gazdagok Nem gyűjtögetik, forgatják Bugyi gazdag község. Nem hivalkodóan, nem rátartian. A gazdálkodók jó része makacs szorgalommal dolgozva gyűjti a fialó forintokat. Sokat. Hogy ki a gazdag? Akinek háza és kocsija vau? — Ugyan már — int le Józsa László, a művelődési ház igazgatója —, kocsim nekem is van. Faluhelyen ez ma már létszükséglet. A gazdagság a befektethető millióknál kez­dődik. Ezt sugallják Tóris Sándor tanácselnök szavai is, aki halk hangon sorolja a ténye­ket. Bugyi községben van ipari és állami gazdasági üzemegység, termelőszövetke­zet, tangazdaság. Az öt és fél ezer lakosból’alig háromszá­zan járnak el dolgozni, de legalább ennyien ingáznak hozzájuk is Pestről, illetve a környező településekről. — Az emberek szülőhelyükön igyekszenek boldogulni — mondja az elnök —, hivata­luk, a tanács pedig ehhez kíván megfelelő körülménye­ket teremteni. Minden igényt kielégítő bölcsődét, óvodát tartanak fenn, általános isko­lájukban ismeretlen a vá'tott műszakos oktatás. Nemrégi­ben avatták fel az új könyv­tárat, kielégítő az orvosi alapellátás is. Csak boltból van kevés, hétvégeken még a kosárért is sorba kell állni. Szaküzletek kellenének: ru­házati, háztartási és gazda­bolt. Bugyi község 'akosai helyben szeretnék elkölteni a pénzüket. Van mit. Tóris Sándor becslése szerint a pol­gárok 60 százaléka jól él, közülük 10—15 százalék ki­emelkedően gazdag, a töb­biek elégedettek. S vannak emberek, akiknek, ahogy ? tanácselnök fogalmazta, nin­csenek törekvéseik. Generációk — Kötelezném a tanácsta­gokat, hogy évente legalább égyszer járják végig a kör­zetükhöz tartozó'" lakásokat. Meglepő, nemegyszer meg­döbbentő élményben lenne részük. Józsa László elmélkedik er­ről, akit idén választottak másoc&zor tanácstaggá. A mély nyomokat hagyó látoga­tásra a településfejlesztési hozzájárulás kérdőíveinek széthordásakor került sor. — A telep, ahol lakom, még az ötvenes években épült. Mintegy száz másfél­két szobás lakásból áll. Van olyan otthon, ahol három generáció él együtt, egymás liegyén-hátán, és jártam olyan lakásban, ahol az épü­let átadása óta nem nyúltak a fürdőszobához és a kony­hához. Gondolhatja, hogy néz ki... Ezek az emberek meg­élnek, nem is túl rosszul, de lakásfelújításra, nincsenek fe­lesleges tízezreik. Keserűség érződik hangjá­ból. Munkahelyén sem lát jobb állapotot. A művelődési ház tizenöt éve nem tud ki- vackolódni a vo.It kocsma vályogfalú . hodályábói. s most is olyan, mintha bombatalálet érte volna. A másik épület­be költözött könyvtár helyi­ségeit próbálják klubokká átalakítani. — Huszonnégyféle kiscso­portos foglalkozást szerve­zünk, ezek nyolcvan százalé­ka gyerekeknek szól. Tizen­négy éves korukig ide járnak — aztán eltűnnek. Döntő többségük szakmát tanul és kamasz korától kezdve egyre intenzívebben vesz részt a családi termelőmunkában. Szükség van a munkaerejük­re. Aztán harmincéves koruk táján ismét jelbukkannak nálunk. Mint szülők, elhoz­zák a gyerekeiket. is. Holdak — Itt csak a polgárok gaz­dagok, a község szegény — füstölög Józsa László. Igen ám, de ki a gazdag? Nevek hangzanak el. Ugyan már, szól közbe az addig hallgatag vb-titkárnő. ezek csak sava­nyúsok. Pár milliójuk, ha Van. És most ő sorolja a ne­veket. Nagy Sándort javasol­ja. Keressük meg! Elnyűtt öltönynadrág, puló­ver, poros — valamikor diva­tos — hegyes orrú cipő. Nagy Sándorból hiányzik az álsze­rénység és a nagyképűség. Számára a pénz, amelyről nem is ejtünk túl sok szót, munkaeszköz. — Az apámtól három hold földet kaptam, ebből a tsz- szervezés után, 1959-ben 1500 négyszögöl .maradi.. Eá két évre bereitem az első darab földet két holdat. 1962-ben megnősültem. Ketten többet bírtunk, többet is vállaltunk. Hosszú évekig dolgoztunk bé­relt földön, míg hét évvel ezelőtt megvettük ezt a ta­nyát. a hozzá tartozó négy holddal. Bekaparni Prospektusokban látni ilyet. Kéthajós, száz méter hosszú fóliasátrak sorakoznak egy­más mellett. Ajtajuk előtt földbe épített hamutartó, mert a gazda nagy dohányos ugyan, de az elhullajtott do­hánylevél nagy pusztítást vé­gezhet a paprikapalánták kö­zött. Eldobált csikket egyéb­ként az udvaron sem tűr meg, ahol a sátrakat körülve­vő pázsitot kéthetente maga nyírja. — Az apám is dolgozott vakulásig, mégsem lett jó­módú ember. A pénzt nem gyűjtögetni kell, hanem for­Szociális központ a kastélyban Húsfagyasztó alagutak Néhány évvel ezelőtt még szerény gépállomásközpont működött ott, ahol ma mo­dern gépekkel felszerelt kor­szerű üzemben gyártja Szent- mártonkátán a Klíma Szö­vetkezet a legkorszerűbb igé­nyeket is kielégítő hű tőberen­dezéseket. Az utóbbi öt esztendőben dinamikusan fejlődő üzem egyre jelentősebb szerepet válla! abban, hogy élelmi­szeriparunk eleget tehessen a megnövekedett igényű ex­portfeladatoknak. Néhány hónappal ezelőtt ezer négyzetméter alapterü­letű új munkacsarnokot he­lyeztek üzembe. Itt lehetőség nyílik arra, ., hogy egyre újabb szovjet, finn és hazai gyárt­mányú berendezésekkel kor­szerűsítsék a technikai felté­teleket. A szentmártonkáiai üzem előtt most az a feladat áll, hogy a húsipar részére leszállítsák azokat a fagyasz­tó alagutakat, amelyek bizto­sítják a pápai húsüzemnek, hogy a külföldi vásárlók ál­tal igényelt előrecsomagolt árukat forgalomba hozzák. A gyártmányfejlesztési rész­leg most a hűtőipari rekonst­rukcióhoz szükséges különbö­ző berendezések tervein dol­gozik. A termelési feltételek fej­lesztése mellett nagy figyel­met fordítanak az ott dolgo­zók szociális e'látására is. Az üzem mellett, az egykori D essewffy—Prónai kastély­ban, a műemléki felügyelő­ség útmutatási alapján, ala­kítanak ki korszerű szociális központot. K. Z. Ösztönzik az újlakat ingázó iskolások a solymári buszon gatni, befektetni. És mindig töröm valamin a fejem, figye­lem a prospektusokat, a szak- irodalmat, ami használható ötletet találok, igyekszem megvalósítani. Idén először indítottam adósság nélkül az évet. — Panaszkodik? — Nem! Nem panaszko­dom, de nem árt, ha tudja: nálunk nincs szombat, vasár­nap, piros betűs ünnep. Min- des egyes sátor össze van kötve a házzal. Ha lejjebb megy a hőmérséklet, vagy áramkimaradás van, bent megszólalnak a csengők. Sok­szor éjjel kettőkor, de előfor­dult már, hogy karácsony es­téjén rohangásztunk, mint pók a falon. A kerítésünk mellett megy az út a strand felé. Tudja, mit csinálnak az emberek, amikor benéznek hozzánk? Kiröhögnek... Hangjában nincs -indulat, megbántottság, keserűség. Nagy Sándor tényeket közöl. — A feleségemnek nincs ékszere, bundája. A faluban több mint tíz éve felépítettük a házunkat. Egyszer sem aludtam benne. Most elad­juk és itt építkezünk, a ta­nyán. A munka úgyis ideköt, a sátrakhoz. — Miért hajt még mindig? — Ebben nőttem fel, ezt láttam a szüleimnél is. Beka­parni — mutatja a kezével —, amit csak lehet magunk alá. Mostanság már én is el­elgondolkodom: minek? Talán a gyerekeknek. Ha hajlandók folytatni, amit elkezdtem ... Szerényen — Szadai Gábor hasonló súlyú gazda, és még rajta kí­vül is vannak néhányan — meséli a titkárnő »bár a ko­csiban ülve. .............. .... Visszame gyünk a faluba, amelynek házai családi titok­ként őrzik a vagyonok nagy­ságát. Kívülről semmi pucc, semmi hivalkodás. A műve­lődési ház öreg épülete nem­igen lóg ki a képből. — Az ilyesmihez induló­tőke kell — kommentálja Jó­zsa László minden irigység nélkül a látottakat. Ö már másmilyen értékekhez igazít­ja az életét. Helybeli, akár­csak a vb-titkárnő, aki épp a fizetését megy felvenni. Tizenkét évi munkaviszony után havi 3600 forintot... H. J. Egyetértenek a célokkal Solymár és a fis áros Körött’ határt csupán a közigazgatási tábla jelzi Cnélkü’ v.lóban nch*z lenne meghatározni, hol végződik Bu- dsínest, és hűi kezdudik a falu Hasonlóan nehéz különbséget ten- ni, ua példán' a telekárakat vizsgáljuk. Am mindjárt szembetűnik az eltérés, ha az utakat, járdákat nézzük. Solymáron földutak mentén csodálatos, már-már kacsalábon forgó családi házakat húztak fel az utóbbi években. Többmilliós megtakarítás A múlt évben 119 újítást hasznosítottak a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál. Mindez hoz­zájárult anyag- és energiata­karékossági tervük megvalósí­tásához, ugyanakkor a bér­megtakarításból, az import­anyag-kiváltásból, az export növeléséből 55 millió forint többlet származott. Például a gázfrakcionáló üzemben is több jelentős újí­tást hasznosítottak, csökken- tették a motorbenzin önkölt­ségét, amely 10 és fél millió forintos megtakarítást ered­ményezett. Az oldószeres pa­ra finmentesítő részlegben is több mint ötmillió forintos oldószer-megtakarítást hozott az újító ötlet. A mozgalom ez évben is ko­moly eredményeket ért már el. A kőolajfeldolgozó nagy­vállalat hathatósan ösztönzi az újítókat. Fejlődik, gyarapodik a te­lepülés, sorra épültek a lakó­telepek, a PEMÜ szomszédsá­gában a közelmúltban adták át a legújabb házakat. A kék buszok reggelente nemcsak felnőtteket, hanem hátitáskás kisiskolásokat is visznek a fő­városba. — Szorongatóak az iskola- gondok a településen — ma­gyarázza Bogdán Istvánná, Solymár közelmúltban megvá­lasztott tanácselnöke. — Az ötszázhatvan tanuló elhelye­zésére alkalmas termekben nyolcszáznegyvenen tanulnak. Szinte minden elképzelhető helyen, rendkívül sanyarú kö­rülmények között tanítanak a pedagógusok. Egyelőre még egy műszakban, hiszen éppen a délutáni. oktatást szerettük volna elkerülni. Más kérdés, hogy jobb hely­zetben vannak azok a telepü­lések — ami az új iskoláért folyó vetélkedést illeti —, ame­lyeknek vezetői szükségtan­termek keresésével, vagy más öntevékeny módon nem ke­resték a két műszak elkerülé­sének útjait, s beletörődtek, mint afféle megváltoztatha- tatlanba. — A VII. ötéves tervünk egyik legfontosabb feladata egy új, nyolctantermes iskola építése — folytatja a tanács- elnöknő. — Ismerve Solymár demográfiai helyzetét, a lete­lepülőket, az építkezőiket, bi­zonyos, hogy csak egy új is­kola lehet a megoldás. A Pest Megyei Tanácstól céltámoga­tást kértünk az iskolára, amelynek tervezett költsége 24 millió forint. — Mik azok a célok, ame­lyeknek megvalósításához a lakosság támogatását is ké­rik? — A településfejlesztési hoz­zájárulást olyan feladatok megoldására szeretnénk kérni a lakosságtól, amelyek a jelö­lő gyűléseken is a leggyakrab­ban szerepeltek. Ilyen például az út- és járdahelyzet javítá­sa, de a szennyvízelszállítás is. — Csatornázni szeretnének? — Sajnos, ott még nem tar­tunk. A legnagyobb gondunk, hogy nincs hová tenni a szip­pantókocsikkal elszállított szennyvizet. Ezért a szomszé­dos településekkel — Pilis- szentivánnal és Pilisvörösvár- ral közösen — szeretnénk he­lyet találni erre a célra. Eh­hez kértük a lakosság segítsé­gét, de támogatásra számítunk az isikolahelyzet megoldásában is. — Hogyan fogadták a soly­máriak a teho céljait? — A családokat ezekben a hetekben keresik fel az akti­visták, tehát az eredményről még kórai lenne beszélni — magyarázza Bogdán Istvánná. — De a falugyűlésen, ahol is­mertettük az elképzeléseket, kitűnt, hogy az emberek egyet­értenek a célokkal, hiszen azokra a gondokra keressük a megoldást, amelyeket ők ve­tettek fel a jelölő gyűlése­ken. — Milyen összeget várnak a lakosságtól hozzájárulás­ként? — Nyolcszáz forintban ha­tároztuk meg, amely évente ötven forinttal emelkedne, így a tervidőszak végére érné el az ezer forintot. M. K. Hasznosítják a hulladékot Évente a Hungária Műanyagfeldolgozá Vállalat nagytétényi gyárában 11 ezer torma gyártási hulladék keletkezik. Ezt tel­jes egészében újra feldolgozzák, sőt meg ezer tonnát vásárol­nak is hozzá. A regenerált és a gyártáshoz újra felhasznált műanyaghulladékok egyenértékűek az eredeti alapanyagok­kal. Gyártanak olyan cikkeket is, mint például a szennyvízel­vezető csövek, csomagolóeszközök, mezőgazdasági fóliák, ame­lyek teljesen hulladékból készülnek. A képen: a regeneráló- üzemben teszik újra felhasználhatóvá a hulladékot Szerényen, de magas hőfokon Kismotor és válltáska AZ EGYKORI kántorlakás ablakának csipkefüggönyein átszüremlik a délelőt­ti napsugár, muskátlik levelei zöldell­nek a párkányon. A Hazafias Népfront Dunakeszi Városi Bizottságának két munkaszobája egyáltalán nem emlékez­tet hivatali helyiségre. A titkár szobá­jának közepén találhatók a megbeszé­lések feltételeit szolgáló öblös fotelek, s köztük a dohányzóasztal, ám az íróasz­talokat mindenütt szorosan a falho2 tették. Általában nagy a forgalom, mintha csak a tanács félfogadási nap­ját tartanák itt szinte minden órában. Antal János, a népfront dunakeszi titkára a világháború és az ország fel- szabadulása után két évvel született. Mire iskoláit elvégezte és felnőttként dolgozni kezdett, kortársai közül már sokan úgy látták: az előző generáció alkotó korszaka után nekik nem jutot­tak lelkesítő feladatok, rájuk csak szür­ke hétköznapi tennivalók várnak, öt azonban másra tanította az élet, és az a nagy munkásközösség, a MÁV Dunake­szi Járműjavító Üzeme, ahol hagyo­mánynak számít a szorgalom, a . helyt­állás és aki ér valamit a szakmájában, negyedszázadot, vagy annál is többet tölt el itt kemény munkával. Igaz, An­tal Jánost a mechanikai laboratórium­ban is magukénak vallják a gyáriak, mert az érettségi után éppen létszám­stop volt a Járműben,, .s először náluk helyezkedett el. Csak a katonaidő letöl­tése után kérhette áthelyezését a vasúti nagyüzembe. AZ ÉRETTSÉGI után neki még tech­nikusi oklevelet adtak a váci Lőwy Sándor Gépipari Technikumban, de a következő évfolyam hallgatói már szak­középiskolásoknak számítottak, s az ok­tatáspolitika fordulataként most ismét technikusok lesznek majd az ott tanuló diákok. Akik rajta kívül is emlékeznek még pályakezdő fiatal éveire, azok azt mondják: lakatosként is jó szakember­nek bizonyult a mostani titkár, amikor 1967-ben az első négytengelyes vasúti kocsik gyártásánál dolgozott. Ezenkívül mást, olyan emléket is hagyott maga után az 1969-ben függetlenített üzemi KISZ-titkár, amelyre ma is jó érzéssel mutatnak a dunakesziek. Az Ifjú gárda sétány 72 KISZ-lakásána.k építését An­tal János szervezte meg a 69-as évek végén. Ez idő tájt még nem sok város dicsekedhetett ezzel, s 1972-ben is az ország első ifjúsági lakásépítő szövetke­zetei között alakult meg az övéké, mert az a köré csoportosuló ifjúsági vezetők tudták: a fiatalokért így tehet legtöbbet a KISZ. Hat-hét évvel ezelőtt sok vitát vál­tott ki az az intézkedés is, melyből az üzem területén már mint személyzeti előadó vehette ki a részét Antal János. A gyáregységek vezetési kérdéseivel foglalkozva fiatal szakmunkásokat küldtek tanulni az egyetemre. — Lesz-e belőlük diplomás? Jó műszaki vezetők­ké válnak-e? Sokan tették fel ezt a kérdést még a gondos előkészítés elle­nére is. Az úgynevezett SZET-esek többsége ma már elismert, diplomás műszaki vezető az üzemben. A FIATAL szakemberből politikus válik, alapszervezeti párttitkár, tagja az üzemi pártbizottságnak, a tanácsnak, egyszerre nyughatatlan, az emberekhez viszont közvetlen és megnyerő modorú. Annak ellenére is, hogy mindig őszinte, nem érzi magát kényelmetlenül, ha bí­rálnia kell. Jó érzékkel választotta ki a népírontmozgalom, melynek az évti­zed elején hivatásos munkása lett. Község, nagyközség, város. Egy ta­nácsülésen sorolta fel a fejlődés e lép­csőfokait, melynek tanúja és tevékeny formálója lehetett Dunakeszin, a szülő­városában. Kívülállók számára keve­sebbet mond ez, mint annak, aki gye­rekkorától ismert minden utcát, körze­tet, s látja, sürgeti, tetteivel kikénysze­ríti a változásokat. Járdák épülnek a homokos gyalogutak helyén, gázveze­ték-építő társulásokat szervez a nép­front, a kis tárgyalóteremben sokféle klub és szakkör működik, s ami a leg­döntőbb: a testületnek, a titkárnak res- pektje, érdemi beleszólása van a város- politika minden kérdésébe. — Érthető, hogy egy kicsit hajtós va­gyok — mondja, s ennél többet nem tesz hozzá, kerüli a mondatok cikornyá- it, a vallomást szülővárosáról, melyért magas hőfokon cselekszik, több hittel, mint akinek pusztán ez a hivatala. — Van-e ars poeticája, nézete a mun­káról? — Csinálni kell. * A IIÁZ tornácán ott áll a kismotor. Azt nyergeivé tűnik fel a város utcáin hol itt, hol ott, vállán átvetett táskaszíj­jal. — Nekem a koordináció jutott — mondja szerényen. — Sokan dolgozunk. Legfrissebb öröme az. hogy jól sike­rült a városi népfrontértékezlet, s ott érdemi várospolitikai kérdésekkel és javaslatokkal foglalkoztak a felszólalók. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom