Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

f*F.vr Uft YF 1985. NOVEMBER 11., HÉTFŐ Ny ugd í j asoknak Szabadegyetem Meghosszabbították a nyug­díjasok szabadegyetemének tanulmányi idejét. Miként dr. Lengyel Éva, a gerontológiai központ főorvo­sa elmondta, kezdetben csak­nem 500 nyugdíjas jelentke­zett erre az oktatásra. Több­ségük rendszeresen látogat­ta az előadásokat, konzul­tációkat, szemináriumokat, élt azzal a lehetőséggel, hogy kedvező feltételek között mű­velődhet, gyarapíthatja bioló­giai, művészeti, tudományos, műszaki ismereteit. A részt­vevők választ kaphatnak min­dennapi problémáikra. Azt tapasztalták, hogy ez a rendszeres elfoglaltság elő­segíti fizikai erejük, szel­lemi frissességük megőrzését; ezért kevesellték a kétévi ta­nulmányi időt, és kérték, hogy még egy esztendeig folytat­hatják a tanulást ebben a íoirrában. Kívánságukat tel­jesítette a TIT-szabadegye- tem: lehetővé tette, hogy a harmadik évfolyam hallgatói­ként tanulhassanak tovább. Gazdag gyűjtemény Nagytarcsán A múzeum születésnapja Látogatók a nagytarcsai falumúzeumban. Évente majd négyezren te­kintik meg a gazdag gyűjteményt, Barcza Zsolt felvétele Nagytarcsán az országban elsők között értették meg, hogy nem szabad veszni hagyni a múlt értékeit, amelyek nagyon-FIGYELŐ liSincp. a november 7-i ün­nep alkalmából ismét három olyan napunk volt, amikor áradatként zúdult ránk a sok­féle látnivaló. Filmek tucatjai, riportok sokasága kínálta ma- g , hogy sorra-rendre vala- n. myit szemrevételezzük. A szerdán este közvetített Tiszta égbolt című tisztelgő összeállítás föltehetőleg azok közé a produktumok közé tar. tozott. amelyeket milliók lát­tak. Márcsak azért is, mert aki figyelni kezdte, nem va­lószínű, hogy elszakadt ettől, hiszen annyira más volt ez a Gáli László rendezte est. mint ami a jeles dátum alkalmából máskor elibénk kerül. A ha­gyományos pódiumformát megtagadva ez a szűk egy óra montizsszeryen építkezett; te­hát felvillant benne néhány nagyon szép filmrészlet éppen , úgy, mint ahogy egy-két hang­verseny bravúrszámait is volt alkalmunk élvezni. Ezekhez társultak aztán azok a szép- irodalmi művek, amelyeket Rab Zsuzsa válogatásában magyar színészek mondtak el — és ők sem színházi kulisz- szák előtt, hanem a szöveg­hez illő hátterek oltalmában. Regény. November 7-én es­te a Harctéri regény című szovjet film kapott fő műsor­időt. Nem volt ez egy vas- tapsra buzdító alkotás, de aki ráérzett kicsit népmesés, ki­csit balladás hangulatára, be­le tudott feledkezni. PjotrTo- dorovszkij ugyanis, aki meg­írta, megrendezte, sőt muzsi­kájával is körítetté ezt a tör­ténetet, mindvégig úgy diri­gált, hogy kitessen: amit lá­tunk. az nem a háború utáni idők földönjáró valósága, ha­nem rfiár az utókor emléke­zetén átszűrt, könnyes, ka­cagtató, egyáltalán nem derűs végű história. Maga a moszk­vai környezet sem mutathat­ta az ocsúdás pillanatait — legföljebb ha a zűrzavaros szobabelsők utaltak a civil életbe való visszatérés általá­nos összevisszaságára —, és ugyanígy az öltözékek is kon­szolidáltan békebeliek voltak. Mindebben a többé-kevésbé stabil miliőben a színészi já­téknak kellett elhitetnie, hogy azért még egyáltalán nincs minden szög és emberi viszo­nyulás a helyén. A labilitás érzékeltetésében messze-mesz- sze Ljuba alakítója, Natalja Andrejcsenko iáit elöl. Pom­pás pirozskiárus volt; egyszer­re adta elő az utcasarki kofa, meg a viharos kapcsolatok után megnyugvásra vágyó fiatalasszony tucatnyi arcú szerepét. Nagy bámulásai, hir­telen kitörő vihogásainak gyermeteg őszintesége egy­aránt azt sejtették, hogy eg.V nem mindennapi színésznővel akadt találkozásunk. Szakma. Ezekben a napok­ban is akadt egy-két olyan felvételsor, amely arra ad al­kalmat. hogy a Szabadság téri szerkesztősegeket bizonyos rá­adásmunkákért dicsérjük. Ne­vezetesen azért, hogy általá­ban egy máshonnan vett is­meretterjesztő filmet sem kül­denek úgy adóra, hogy ittho­ni szakértőkkel meg ne né­zetnék, közkeletű szóval mondva, ne lektoráltatnák. Ezért van aztán az, hogy a dzsungelek flóráját és fauná­ját éppen úgy a hazai tudo­mányosság igényei szerint lát­hatjuk. mint a grönlandi ős­honosok mindennapjait. Avagy azokat a vikingeket, akikről most pereg egy rendkívül ér­dekes és izgalmas angol film­sorozat. Ebben Bernáth Ist­ván. a magyar változat szak­értője még arra is vállalko­zott, hogy a kísérő szöveget kiegészítő versidézeteket a saját fordításában maga mondja el, ezzel a tetemes hozzájárulásával szinte sze­mélyes szellemi gyermekévé téve az idegen telekommuni­kációs árut. Akácz László Negyedszázados jubileum A Népszínház operája Negyedszázados jubileumát ünnepli az idén a Népszínház operatársulata. A gördülő opera csekély eszközeivel vi­szi színre egymás után az ope­ra- és daljáték-irodalom szá­mos alkotását. Azt vállalták magukra, hogy vidéki városokban, eldugott falvakban játsszanak operát, bizonyítva, hogy a közönség mindenütt szereti a jó zenét, a színvonalas előadásokat. Ahhoz, hogy a falu közönsé­gével el tudják fogadtatni az opera műfaját, természetesen eleven, pezsgő és forró szín­házi élményre volt szükse". Hiszen, mint Pernye András, a neves zeneesztéta is írta egykor, ha nem adunk alkal­mat a falunak arra, hogy megismerkedjék a vigopera műfajával, akkor nem fog ve­le megismerkedni, tehát nem is fogja soha megszeretni. A vidéki közönség csak , akkor győződik meg a zene valósá­gos értékéről, amikor ott, helyben, élőben hallhatja. Sjrsdöntő a művészettel való közvetlen találkozás, nem le­het. nem szabad vakon re­ménykednünk, hogy mindezt megoldja a gépzene. Már Pernye András megje­lent cikke óta is eltelt tizen­öt esztendő, s a Népszínház mindmáig játssza a vígoperá­kat szerte az országban — szűkebb pátriánkban is — változatlan sikerrel, s remél­jük, még sokáig! i.s hozzátartoznak a mához. A Pest közeli faluban már 1959 ben megkezdődött a néprajzi anyag gyűjtése, akkor, amikor még jobban hozzáférhetőek voltak ezek a kincsek, mint 15—20 év múlva, a falumú­zeumok létrehozásának divat­ja idején. Ez az előny meg látszik a gyűjteményen, amely színesebb, gazdagabb, mint a már majd minden faluban megtalálható társai. Nem utolsósorban a lakos­ság segítségével 25 évvel ez­előtt, 1960-ban rendezték az első kiállítást az egykori nép­főiskola épületében, s a nagy- tarcsaiak ezt tartják a falu­múzeum megalakulása idő­pontjának. A gyűjtemény és a bemutatására szolgáló helyisé­gek állandóan fejlődtek, gya­rapodtak. A néprajzi anyagot 1200 fekete-fehér negatív, 500 színes diapozitív és egy te keres amatőr mozgófilm egé­szíti ki. A látogató nemcsak a népi emlékekkel, hanem Nagytarcsa történetével is megismerked­het. A vitrinekben ott sora­koznak a leletmentéssel és ré­gészeti ásatásokkal .feltárt tár­gyak, amelyek arról mesélnek, hogy kik voltak, mivel foglal koztak az ott élő népek. A do kumentumok megemlékeznek a legújabb korról, ezen belül századunk eseményeiről is Megtudhatjuk, mikor nyerte el mai nevét Nagytarcsa és fény­képek, iratok, röplapok tudó­sítanak a két világégésről. Az anyagban megjelenik ma, a községfejlesztés több fontos állomása: hogyan, mi­vel gazdagodott évről .évre település. Groteszkbe hajlik művészete Együtt lélegzik környezetével ? (Elhangzott az MSZMP Pest j megyei Bizottságán, Nagy B. '/ István Munkácsy-díjas alkotó- '/, művész tárlatának megnyitó- C ián.) A mikor több mint másfél évtizede úgy hozta a sors, hogy Pest megyébe, Vácra kerültem dolgozni, a kulturális élet mindennapi terepén, a közös munkában Nagy B. István személyében egy szerény, társadalmilag nyitott, tehetséges, aktív köz­életi alkotó művészt ismer­tem meg. Az elmúlt másfél évtized történései csak erősítették és mélyítették bennem a róla kialakult képet. Mert miköz­ben megnyerő egyénisége, kulturáltsága, rendkívüli sze­rénysége mit sem változott az évek folyamán, mind több és nehezebb feladatot vállalt a megye és az ország/művé- szeti életének szervezésében, a közéletben, a szövetség te­rületi tanácsa titkári funk­ciójában, a f-estőszakosztály vezetőségében vagy a Képző­művész Szövetség választmá­nyában. A Pest Megyei Ta­nács művelődési bizottságá­ban is évek óta eredménye­sen tevékenykedik. Nem le­het tehát azon csodálkozni, hogy Pest megyében is sokan ismerik, tisztelik. Értékelik művészi alkotó munkássága magas színvona­lát, fejlődésének töretlensé- gét, emberi tisztaságát, be­csülik mély humanizmusát, őszinteségét, következetessé­gét. Az alkotótársak, a művé­szek éppúgy, mint az értő közönség és a politikai part­nerek. Éri azt hiszem, ez a tény mindenekelőtt annak a szigo­rú és fegyelmezett követel­ménynek a megvalósulásából fakad, melyet Nagy B. Ist­ván mint művész és mint ember önmagával szemben támaszt. Mert csak ez a szemlélet és alkotói . magatartás bizto­síthatja, hogy képes legyen együtt lélegezni szűkebb és tágabb környezetével, a társa­dalommal, amely nemcsak életének, de művészi alkotó munkásságának is éltető ele­me, forrása, célja, értelme. Azt hiszem, abban egyetér­tünk, hogy aki • figyelmesen szemléli műveit, az felisme­ri, érzi és tudja, hogy azok rólunk és nekünk szólnak. A művészet eszközeivel adnak szemléletes látleletet világunkról, valóságunkról, a korról, amelyben élünk, a fejlődés ellentmondásairól, életünk gyarlóságairól, törté­nelmünk olykori torzulásai­ról, az emberi helyzetekről, sorsokról, egyéni és társa­dalmi dilemmákról, egyszó­val mindazokról a kérdések­ről, témákról, amelyekkel nap mint nap szembesül, minden a társadalom fejlődé­sét szem előtt tartó, azért fe­lelősséget érző állampolgár. Ügy vélem: ennek a mű­vészi szemléletnek nem lehet eléggé hangsúlyozni az érté­két, mert amikor manapság az alkotó munkában nem kevesen tanácstalanul élik át a társadalmi ellentmondáso­kat, amikor egyesek nem vagy helytelen választ talál­nak művészi tevékenységük­ben a belső vagy a környe­zeti konfliktusokra, s amikor az alkotó munka feltételei is sok vonatkozásban nehezebbé váltak, jó érzés látni és tud­ni, hogy vannak művészek, akik ilyesfajta erőpróbára is képesek, bizonyítva. hogy munkásságunknak van valo- ságfedezete. Maga is vallja, festészeté­vel társadalmi lelkiismeretünk­re akar hatni. Művészetét min­dig is egy erős közéleti kri­tikai hang, az „Érted harag­szom, nem ellened” jellemez­te. Az itt látható képein is ez az uralkodó vonás. Gro­teszkbe hajló művei végső soron társadalmi önismere­tünket szolgálják. Nagy B. István igényes, 'tartalmas művész. E festői igényesség­ben bizonyára szerepet ját­szik az is, hogy pályáján — a festői fegyelem mintaké­pe — az önmaga elé is szi­gorú követelményeket állító Ferenczy Noémi — és a fes­tői látás, a színkultúra kitű­nő mestere: Szőnyi István indította el. Az egykori tanítvány mű­vészetét ma már számos díj elismeri. Munkácsy-dijas és számos hazai és külföldi díj birtokosa. Például: ebben az évben is elnyerte a hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére a Műcsar­nokban rendezett 40 alkotó év című kiállításon a Műve­lődési Minisztérium nívódí­ját, a szegedi festészeti bien­nalen a Művészeti Alap díját, s legújabban mint friss SZOT-ösztöndíjast is köszönt­hetjük. Pn tudom — mert gyaík­■*-' ran beszélgettem vele a munkáról, a művészetről, éle­tünk feszítő gondjairól —, hogy számára az igazi elis­merés az, ha érzi művei ha­tását. azok társadalmi visz- szaigazolását. Ügy. ahogy Lu­kács György mondta: A fon­tos nem én vagyok, hanem az ügy. Az, hogy elmondhas­sam, egy milliméternyit is hozzátettem ehhez. NAGY SÁNDORNÉ, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára Pest megyei kiadvány Amatőr alkotóknak Hasznos, jó kezdeményezés­ként látott napvilágot a kö­zelmúltban a Pest megyei amatőr ’ képzőművészek ta­nácsa.’ valamint a Nagy Ist­ván Képző- és Iparművészéti Csoport kiadványa., amely évente kétszer jelenik meg, hogy rendszeresen tájékoztas­sa az amatőr alkotókat az időszerű feladatokról, a moz­galom helyzetéről, szervezeti kérdésekről. Értékelést ad a két megjelenés közti esemé­nyekről, kiállításokról, illetve ismerteti egy-egy amatör mű­vész eddigi életútját, vagy al­kotó közösség tevékenységét. Ez a híradó arról ad számot, hogy szűkebb pátriánkban — ellentétben az amatőrmozga­lom válságáról elterjedt néze­tekkel — igen sok orvos és munkás, hivatalnok és peda­gógus, mérnök és fizikai dol­gozó foglalkozik szabadidejé­ben zenével. irodalommal, képzőművészettel. Számukra a a munka és a munka melletti alkotás jelenti a mindennapok értelmét, az önkifejezés mód­ját. Az amatőrmozgalom köz­művelődésünk fontos része. A legkiválóbbak tevékenysége együtt a hivatásosokkal, közö­sen alkotják nemzeti kultú­ránkat. A kiadvány segítségé­vel pedig megyeszerte ismer­tebbé válik munkásságuk s minden bizonnyal még többen csatlakoznak majd a csoport­hoz. HAZANK ES A NAGYVILÁG Szűrös Mátyás, az MSZMP külpolitikájáról A politikai könyvnapokra jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bi­zottsága titkárának összegyűjtött mű­vei Hazánk és a nagyvilág címmel. A kötet fülszövege szerint a szerző kül­ügyi szakértő, diplomata, illetve köz­gazdász. E kötet írásai és cikkei alap­ján nyugodtan mondhatjuk, hogy ennél több, hivatásos diplomata és politikus, akit nemcsak a külpolitikai kérdések, hanem az emberiség és ezen belül a magyarság sorskérdései is izgatnak. Igaz, hogy nem tesz egyebet, mint az MSZMP politikáját magyarázza, azt a politikai irányvonalat, amely pártunk XIII. kongresszusán fogalmazódott meg. Lényege a szocialista társadalom építé­se, a Varsói Szerződéshez való hűség, a szocialista világrendszer részeként dolgozni a békéért, s a Szovjetunióhoz fűződő szoros barátság. Szűrös Mátyás az a személyiség, aki magas szinten, természetes egyéni ízzel ülteti át a gyakorlatba a párt elvi poli­tikáját. Érvtárháza rendkívül gazdag, precízen fogalmaz, s ugyanakkor na­gyon közérthetően. Erénye még a szép magyar beszéd. Mi se áll tőle távolabb, mint a nyakatekertség, a homályos szó­fűzés, ami gyakran jellemzi a külpoli­tikai írásokat. Műveiben vissza-visszatérő probléma a kis népek helyzete, sorsa, helye a mai világban. Nem véletlen ez, hiszen népünket is foglalkoztatja ez a kérdés. Érthető ez egy olyan kis országban, mint Magyarország, ahol mindig is nagy volt az érdeklődés a külpolitika, a világban zajló események iránt. Ez az utóbbi években még' inkább megnőtt. S népünket nemcsak saját sorsa, hanem az emberiség helyzete is érdekli. Erről beszél kötetének első írásában, amely­ben a magyar külpolitika elviségét, nyíltságát fogalmazta meg. A kéfdések- re adott válaszaiban 1980 elején azt mondotta, hogy azért vagyunk érzéke­nyek a külpolitikai kérdésekre, mert or­szágunk több mint ezer éve, az állam- alapítás óta heroikus erőfeszítésekre és küzdelmekre kényszerült, hogy meg­őrizze nemzeti mivoltát, szuverenitását és területi integritását. Ugyancsak ebben a művében vála­szolt arra a kérdésre, hogy önálló-e a magyar külpolitika. Határozottan igen­nel felel. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a realitások határt szabnak. Általános jellemvonása, hogy Magyarország a szo­cialista közösséghez tartozik, s ez alap­vetően elhatárolja külpolitikánkat a nem szocialista államok nemzetközi po­litikájától. A Közös célok, nemzeti ér­dekek című írásában fogalmazza meg viszonyunkat a többi szocialista ország­hoz. Kifejti az ENSZ és a magyar kül­politika elveit. Könyve második fejezetében a Szov­jetunióhoz, barátainkhoz és szövetsége­seinkhez való viszonyunkat elemzi és összegzi. Hivatkozik Szekfű Gyulára, aki 1947-ben így fogalmazta meg kül­politikai alapelvünket: A Szovjetunió békerendszerétől védve és abba beil­leszkedve érhetjük el benn és künn annyi időn át nélkülözött egyensúlyun­kat és azt a harmóniát, mely egyszer létre fog jönni grober és ember, nép és nép, kis és nagy ország között. Egy­másra vagyunk utalva, jó szomszédság­ban élhetünk, s nyugodtak lehetünk, mert magunk mögött tudhatjuk a Szov­jetunió barátságát, segítőkészségét, le­győzhetetlen erejét. A nemzetközi politika, a munkásmoz­galom, a béke védelme vjssza-visszatér írásaiban, beszédeiben. Ä nemzetközi kommunista mozgalom és a kommunis­ta pártok közötti együttműködés né­hány kérdésére egy egész tanulmányt szentel. Kifejti benne, hogy a nemzet­közi kommunista mozgalom a társadal­mi haladás döntő tényezője. Elerhzi a mai kommunista mozgalmat, ismerteti a történelmi előzményeket, a jelenlegi helyzetet, az egymáshoz való viszonyt, s megállapítja: a mozgalom egységének alapját a közös eszme és a legfontosabb célok azonossága mellett, a pártok ál­talános közös törekvései jelentik. Ha el­térő feltételek között is tevékenyked­nek, sohasem téveszthetik szem elől, hogy korunk átmenetet jelent a kapi­talizmusból a szocializmusba és e tör­ténelmi folyamat fő ereje a Szovjetunió és a szocialista világrendszer, valamint a nemzetközi munkásmozgalom. Rádióbeszédeiben és interjúiban pe­dig olyan kérdésekről beszélgetett, mint a Szovjetunióhoz való viszonyunk, a magyar—szovjet együttműködés, a ma­gyar külpolitika és a nagyvilág kapcso­lata, helsinki szelleme és annak éltető eszméi. Vagyis nagyon is mindennapi kérdésekről, amelyek az embereket is érdeklik. Kikerekedik könyvében a magyar külpolitika arcéle napjainkban, amely hozzájárul az egyetemes békéhez. Egy­ben megismerjük gondolkodásmódját a hazáról, és a világról kialakított felfo­gását, kiváló elemzői készségét, amely- lyel rendszerbe tudta foglalni az MSZMP külpolitikáját, viszonyunkat a nagyvilághoz. Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom