Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
6 1985. OKTOBER 26., SZOMBAT *KST Mt:t.» Színházi levél Találkozó párhuzamosok 1 Arra a kérdésre nehéz lenne — s talán nem is érde- ! mes — választ ke- j resni, hogy miért I éppen ezt a két darabot tűzte műsorára a Radnóti Miklós Színpad. Annál könnyebb azonban magyarázatot találni arra, hogy miért együtt állították színpadra a két egyfelvonásost: Molnár Ferenc Az ibolya és Lengyel Menyhért Az arany című színművét. Elegendő érvnek fogadhatnánk el a téma azonosságát is, nevezetesen, hogy mindkét darab a színházról szól, Molnár vígjátéka és Lengyel drámája is. Fölfedezhetünk azonban messzebbre vezető párhuzamokat, akár a szerzők életében és megítélésében. Feltűnő azonosság: mindketten ellentmondásos alakjai irodalmunknak. Molnár és Lengyel kortársak voltak, egy napon születtek, bár a korkülönbség közöttük két esztendő. Lengyel Menyhért első színművét, A nagy fejedelem címűt 1907- ben mutatják be. Molnár ekkor néhány éve szerepel már mint színpadi szerző, de ez az év hozza meg első igazi sikerét a Vígszínházban bemutatott Az ördöggel. Mindketten a harmincas években hagyják el az egyre inkább fasizálódó országot, hogy az itthon megalapozott sikert világhírré terebélyesít- sék. Molnár Ferenc darabjaival hódította meg a színpadokat. Lengyel Menyhért emellett még népszerű forgatókönyvíró is lett Hollywoodban. A párhuzam tovább vezethető egészen itthoni elfeledettsé- gükig és újrafelfedezésükig. A színműírás mesterségét mindketten alaposan ismerik. Sikereik legfőbb záloga, hogy darabjaik profi módon vannak megcsinálva. Csak sokszor éppen az a plusz hiányzik belőlük, amely klasszikussá tehetné őket. Tehetségükből pedig lényegesen többre futná — ahogy Ignotus írta Molnárról —, mintsem csak „egy szezonra szóló huncutságokra”. Ezt az ellentmondást, a tehetséget és a könnyedebb fajsúlyú végterméket tükrözik a kritikai ítéletek is. Lukács György például nem sok jó szót szán Molnárra sem, de Lengyel esetében már csak idézőjelben használja a drámaíró kifejezést. Ungvári Tamás szerint viszont a századelőnek nem volt nála jelentékenyebb színpadi szerzője. Mindkettőjüket hasonlítják világirodalmi jelentőségű drámaírókhoz: Lengyelt Ibsen követőjeként aposztrofálták többen, míg Molnárban Pirandello előfutárát vélték fölfedezni. E két hasonlóan alakuló életpálya párhuzamosai találkoznak most a Radnóti Miklós Színpadon a két színházról szóló egyfelvonásosban. Egy téma, két megközelítés, rímelő végkicsengés. Az ibolya vérbő vígjáték, igazi molnári bohózat. Kernek karakterekkel, kitűnő szereplehetőségekkel. A színház vadember hírében álló igazgatóját egymás után igyekeznek bájaikkal levenni a lábáról a társulathoz jelentkező színésznőcskék. A direktor ezt felháborodva utasítja visz- sza és sorra dobja ki irodájából a kisasszonyokat. A színház zeneszerzője mindezt értetlenül nézi, mígnem az igazgató fölajánlja, hogy cseréljenek szerepet, hátha ő jobban boldogul a lerázhatatlan hölgyekkel. Ekkor érkezik a több vidéki társulatot megjárt színésznő, akinek mindenütt az igazgatófeleségekkel volt „ösz- szegyövetele”. Itt most a szerény 'ibolyát játssza el, de immár az áligazgatónak, s közben ki másba szeretne bele, mint az írnoknak álcázott valódi direktorba. A könnyed kis bohózatból, a csaitanós dialógusokból és a komikus helyzetekből is kiérezni a korabeli fiatal, kezdő színésznők kiszolgáltatottságát, noha a darab elsődlegesen nem társadalomkritika akar lenni. Sokkal inkább egy szórakoztató vígjáték remek poénokkal és frappáns jelenetekkel. Kern András igazgatója és Jordán Tamás zeneszerzője telitalálat, igaz, az utóbbi kissé színtelenebbre sikerült. Zsíros Ágnes főiskolai hallgató viszont Ilonka szerepében több, mint ígéretes. Valló Péter rendezése vek- szik kiaknázni a darab kínálta lehetőségeket, bár elég sok üresjárat lassítja fölöslegesen a tempót, s nem igazán hatásos a befejezés sem. A néző, aki nem ismeri Lengyel Menyhért Az árny című darabját, azt hiheti, hogy ismét egy vígjátékkal áll szemben. A színpadon egy darab próbája folyik. Az igazgató eredménytelenül akarja elképzelését rákényszeríteni a vezető színészre, ezért kirúgja őt a társulatból. Majd végső kétségbeesésében egy öreg, alkoholista segédszínészt kér fel a főszerepre. Eddig a pontig minden vígjátéki formában és hangulatban történik. Mígnem kiderül, hogy az idős színész meghasonlott önmagával, a hivatással, s ezért nem akar többé játszani, pedig valaha nagy tehetség volt. A direktor rábeszélésre kötélnek áll, de a bemutatón bekövetkezik az, amitől mindig rettegett: nem bírja elviselni a tudathasadásos állapotot, amit a színészet jelent, nem képes „átbukni egy másik emberbe”. Egész szerencsétlen pályájának sorsa nehezedik rá, s a súly alatt összeroppanva, élettelenül terül el a lezuhanó függöny- élő tt. A direktort ebben ,a darabban is Kern András alakítja magabiztosan, ezúttal viszont Jordán Tamás remekel a segédszínész megformálásával. A rendezés kettőssége, a vígjátéki indítás, s a drámába torkolló végkifejlet nem zavarja, nem gyengíti, inkább erősíti a hatást. Hogy mégis ezt a második művet éreztük kevésbé sikerültnek, az nem Valló Péter hibája, hanem sokkal inkább magáé a darabé. A színház egyébként igyekezett stíliszerű keretek között bemutatni a két darabot. A közönséget korabeli ruhákba öltözött, mosolygós színinövendékek fogadták, ugyancsak korhű stílusban készült műsorfüzeteket kínálva. S a szünetben igazi meglepetéssel is szolgáltak: a hölgynézőknek egy-egy cserép ibolyát nyújtottak át ajándékba. Hogy erre a reklámra kinek van szüksége, azt nem tudom. Molnár Ferencnek és darabjának aligha. Hiszen újbóli és újbóli színpadra állítása önmagáért beszél. Kétlem azt is. hogy a Radnóti Miklós Színpad lenne rászorulva ilyen reklámra. M. N. P. Egységes feladat, kettős irányítás A mostohagyerek szerepében A klubkönyvtárakat valójában a szegénység szülte, s ez működésükre, feltételeikre a mai napig rányomja bélyegét Már tudjuk, hogy hiba volt elhanyagolni ezt az intézménytípust, hiszen a forma maga remek, s modellje lehetne a kisközségek közművelődési ellátásának. A rendelet úgy szól a klubkönyvtárakról, hogy elsősorban az 1509 lakosnál kisebb településeken célszerű létrehozni, s szükséges hozzá legalább két helyiség, melyek közül egy könyvtárnak, egy klubnak alkalmas. A rendszeres könyvtári kölcsönzés mellett legalább egy ifjúsági klubot és két-három amatőr csoportot kell működtetniük. Ennél sokkal bővebben azóta sem fogalmazódott meg, hogyan is láthatná el funkcióját ez az intézménytípus. Nem volt tehát egy kistelepülésekre szabott modell, amelyhez igazították volna a feltételeket. A valóságban ott jött létre klubkönyvtár, ahol nagyteremmel rendelkező művelődési ház nem volt, de akadt két vagy három olyan helyiség, ami a klubkönyvtár kategóriába sorolható. Többnyire egyedül Pest megye 154 művelődési otthon jeliegű intézményéből 89 a klubkönyvtár. A legtöbb a váci, a ráckevei, a dabasi és monori körzetben van, hiszen itt található a kisközségek zöme. A működési feltételekre jellemző, hogy csak 27 intézménynek van főfoglalkozású vezetője, s közülük is mindössze tizenegy rendelkezik valamilyen — nem feltétlenül szakmai — felsőfokú végzettséggel. Pedig ha valahol felkészült szakemberre lenne szükség, az éppen a klubkönyvtár. Többnyire egyedül kell megszervezni, irányítani a falu közművelődési életét — jobb esetben a pedagógusok támogatásával — meglehetősen mostoha körülmények között. A szakmai ismereteken kívül jó adag leleményre van szüksége a klubkönyvtár vezetőjének, valamint gyümölcsöző kapcsolatokra a település vezetőivel, és élő kontaktusra az ott élő emberekkel. Nem túlzás azt állítani; hogy a feladat összetettsége miatt ezekben az intézményekben kellenének a legképzettebb népművelők. Vagy legalább megvalósulna egy nagyon erős módszertani irányítás, amely lehetővé tenné egy korszerű, i az intézmény jellegéből fakadó tevékenységi kör, működési forma kialakítását, a mostani, csak minimumkövetelmények helyett. Kontraszelekció ban, ahol még a napi sajtót sem lehetett találni, de szinte senki által soha nem olvasott képes hetilapot igen. Más felszerelésre, eszközre pedig végképp alig-alig telik ezeknek a kis intézményeknek. E szűkös lehetőségekre utal a klubkönyvtárak rendezvényeinek összetétele. A listát magasan vezeti a bál és a disco. S elsősorban nem azért, mert csak erre van igény a faluban, hanem mert ez hoz némi pénzt. Éppen ezért a sorban a terembérrel járó különböző programok következnek. E nem túl jelentős bevételekből lehet aztán működtetni a szakköröket, klubokat, ebből juthat hivatásos művészek tiszteletdíjára, író— olvasó találkozóra. Pedig ennél sokkal többre, még inkább másra lenne szükség. Természetesen nem kell a discót és a bált számozni a kínálatból, bár ezek az intézmények erre a legkevésbé sem alkalmasak. De a klubkönyvtár jellegéből következik, hogy elsősorban kis közösségeknek adhatna otthont, s egyben a helyi közélet egyik legfontosabb tere lehetne. A klubkönyvtári formának éppen egyik legnagyobb előnye válik a munka fő hátráltatójává. Elméletileg ideális, hogy a művelődési és a könyvtári tevékenység ezekben az apró falvakban összekapcsolódik. Ennek előnyeit szükségtelen ecsetelni, hiszen erre az együttműködésre alapulnak az általános művelődési központok is. Ezek bizonyítják — már amelyik az eredeti elképzelések szerint funkcionál, s ahol az integráció nemcsak formális —, hogy a közművelődés különböző ágait lehet és célszerű közösen, egymás sajátosságaira építve művelni. Kényszerű helyzet Mindennek egyik alappéldája lehetne a klubkönyvtár. Akkor, ha a már felsorolt szegényes feltételek, a szak- emberhiány mellett nem gátolná ebben az irányítás kettőssége is. Mert hová tartozik végűi is a klubkönyvtár? A művelődési otthoni hálózathoz vagy a könyvtárihoz? A feladat egységes, az irányítás azonban kettéválik. S ezen még az sem segít, hogy Pest megyében megyei művelődési központ és könyvtár működik. Kicsit tudathasadásos állapot ez, hiszen a klubkönyvtár vezetője elvileg el kell hogy járjon mindkét hálózat továbbképzéseire, mindkettő módszertani követelményeit figyelembe kell vennie. S ezek akár egymás ellen is hathatnak, hiszen ez is, az is a saját feladatrendszerét tartja fontosnak. Mindezek eredményeként alakulhatott ki a paradox helyzet: a szó szoros értelmében vett közművelődési alapellátásra elméletileg legalkalmasabb klubkönyvtári forma születésének pillanatától kezdve a szakma mostohagyerekének szerepébe kényszerült. Rí. Nagy Péter Fortélya vonzó Ősi mesterségek Nagy sikere van a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban azoknak a foglalkozásoknak, amelyeken az érdeklődők elsajátíthatják az ősi mesterségek fortélyait. Képünkön a kosárfonással ismerkedik az egyik látogató. Erdős! Agnes felvétele A klubkönyvtárak ezzel szemben nem vonzzák a népművelőket. S ennek nemcsak az alacsony fizetés az oka, hanem sokkal inkább a körülmények. Hiszen itt ismét egyfajta ellentmondással állunk szemben: ahol volt mód kicsivel többet áldozni a köz- művelődésre, ott megteremtették a művelődési ház működtetésének feltételeit; a klubkönyvtár léte éppen a pénztelenséget jelenti. Könyvekből, folyóiratokból és újságokból is csak a legszükségesebbre futja. S meg azt sem mindig választják ki megfelelően. Jártam olyan klubkönyvtárRádiófigyelő Kern András mv., Tliirrlng Viola SZÁLLJON a DAL. a rádiójáték sajátos műfaj. Megmozgatja a hallgató fantáziáját. Arra késztet, hogy az élethelyzetek színterét magunk képzeljük, el, a történéseket megfelelő szituációba helyezzük. A cselekményvezetésre összpontosító dramaturgia mellett a színészi játék teremti az atmoszférát, amely a rádió mellé kényszeríti a hallgatót. Ugyanis az esténként elhangzó rádiójátékok nagy riválisa a televízió. Az éter hullámain sugárzott prózai alkotások különleges hatásukkal bilincselhetik le a műélvezőt. Egy Moldova-mü feldolgozása fél siker — mondhatjuk joggal, könyveinek népszerűségét ismerve. A a rádiós műfaj pedig — olyan kiváló színészekkel, mint Kállai Ferenc, Sinkó László, Rajhona Ádám, Garas Dezső, Tóth Éva. Kun Vilmos, Balkay Géza, Szirtes Ágnes nagyszerű alakítása — egész siker, mint az adott esetben, a Szálljon a dalnál. Kinek ajánlom könyveimet? — tette fel a kérdést Moldova György legújabb kötetének közrebocsátásakor. így folytatta: mindenkinek. Lehet olvasni strandon, vonaton, kórházi hosszú lábadozás közben, hivatali előszobákban, otthoni szabad félórákban — ha léteznek még ilyen félórák. Reméljük, hogy léteznek még olyan esti órák, amikor többen időt szakíthatnak például egy hangjáték odafigyelő meghallgatására. Megszokhattuk, hogy Moldova az élet fonákját mutatja fel. szatirikus hangnemben. Mintegy tükröt tartva az egyénnek, egy-egy közösségnek, netán a társadalomnak: ilyenek vagyunk. S miközben megmosolyogjuk a jel lemek kificamodását, élvezzük a groteszk jelenetek játékát, szembesülhetünk önmagunkkal. Egyszerű történetecs- ke a Száll a dal című műé, amely látszólag visszavezet mindannyiunkat a közelmúltba. Az egykori vérre menő játszmák, ma már — a művészi tömörítés segítségével — kedves anekdotákká alakulnak át. Am az emberi hibák, ha más köntösben is, ha más megvilágításban is, örök gondot okoznak. A pecsenyéjét sütögető hivatalvezető, a pénzzel megvesztegethető költő, a lelkes, de a valósággal szembesülni nem akaró pedagógus figurája nem csupán egyetlen kor szülötte. Való igaz, hogy az adott időszak kiélesíti a rosszat, hogy torz figurákat segíthet a boldogulás útjára. De a szerencse kereke fordu- lékony — mondja Moldova, amikor fricskáit szórja. A rendező. Magos György visszafogottan, az arányok megfelelő kiválasztásával hozott moldovai hangulatot, megteremtve a készülék mellett ülő számára azt a jóleső érzést, hogy: nem rólam van szó! NAPKÖZBEN. Éppen eleget foglalkoznak manapság a szociológiai tanulmányok, a napilapok, a tömegkommunikációs eszközök a válás gondjával. Joggal kérdezhetnénk: megoldódik netán minden egy csapásra, ha a rádió egy egész délelőttöt csak erről beszél? A válasz kézenfekvő: még. az okok felderítésére sem elegendő ennyi idő. Hogy mégis van létjogosultsága a témának, arról a feldolgozás módja gondoskodott. Cziráki Péter, a műsorvezető-szerkesztő nem az alapkérdések feltevéséből indult ki. Sokkal 'inkább az érdekelte, hogy szakértők bevonásával, mintegy szolgáltatást nyújtson azzal, hogy segít eligazodni a jogszabályokban és a számtalan felmerülő kérdésben. A hallgató feltette a kérdéseit. ezúttal választ is kapott. Sajnos, ezzel mégsem oldódik meg korunk problémája. r.rdősi Katalin Szülői munkaközösségeknek O Tájékoztató füzet Tájékoztató füzetet jelente, tett meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa: szülői munkaközösségeknek szóló kiadvány a serdülők neveléséhez ad segítséget. Az elmúlt évben már készült hasonló segédanyag, amely az erkölcs, a magatartás, és a család problémájával foglalkozott. Idén ugyancsak bonyolult nevelési feladat megoldásához kínál ajánlásokat a füzet, amelynek szerzője Komlósi Sándor. A serdülők nevelésének gondja a család és az iskola közös ügye. Az oktatási intézmények egyre növekvő feladataikat önmaguk nem tudják teljesíteni, s a gyermekeket csak a szülők cselekvő közreműködésével képesek felkészíteni az életre. Ehhez partneri kapcsolat kell. A dokumentum többek között javasolja a szülői munkaközösségeknek, hogy a tizenévesekkel kapcsolatos problémákat — ezek legjellegzetesebb területeit a kiadvány részletesen elemzi — a pedagógusokkal közösen dolgozzák fel és beszéljék meg. s a helyi körülményekhez igazított és együtt kialakított állásfoglalásokat próbálják meg a családokban és az iskolában megvalósítani.
