Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-25 / 251. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 1985. OKTÓBER 25., PÉNTEK Hétéves a Gelka mintaboltja Tovább bővül majd a választék p 1983 elejétől jelentős vál- j tozások történtek országszerte a Gelka háza táján, í A Gelka-szervizek — a £ Minisztertanács rendelete £ értelmében — kisvállala- v tokká alakultak. A válto- zás nagyobb önállóságra, '// takarékosabb gazdálkodás- $ ra és még jobb munkára ^serkentette a jogutódokat. A Gelka fő feladata továbbra is megmaradt, így tevékenységi körükbe tartozik a folyamatos alkatrészellátás a különböző cikkekből, a műszaki oktatás megszervezése, és egy leányvállalatuk gépi adatfeldolgozást vállal külső m egrend élőknek. A gnonori főtéren — a volt háztartási bolt helyén — 1983. november 1-én nyílt meg a Gelka szolgáltató- és alkatrészboltja. Pete Sándor üzletvezetőtől az iránt érdeklődtünk: hogyan telt el a két év, milyen a forgalom és milyen elképzelései vannak a jövőt illetően? — Általában 2 millió forintos az árukészletünk és körülbelül 3-4 ezer féle alkatrész, illetve késztermék található a polcokon. Elsősorban erősáramú és híradástechnikai cikkeket kínálunk a vevőknek Megvalósítottuk a nyitáskor ígért szolgáltatásbővítést is, elsősorban a háztartásokban nélkülözhetetlen tartós fogyasztási cikkek árusításával. — Hallhatnánk ezekről bővebben? — 1984 óta már kaphatók nálunk a villanybojlerek, a különféle fekete-fehér és színes televíziók is. A vállalatnak nagyon jó a kapcsolata a Hajdúsági Iparművekkel, tőlük szerezzük be a forróvíztárolókat. Évente 300-350 darab bojler talál gazdára üzletünkben, de még most sem tudják sokan, hogy mi ezzel is foglalkozunk. Jelenleg is sok 120-150 literes bojler van a raktárunkban. Ugyancsak jó a vállalat kapcsolata az Orion Gyárral, tőlük rendszeresen kapunk színes televíziókat, amelyeket szintén keresnek a vásárlók. Az utóbbiból nehéz a megnövekedett igényeket kielégíteni, ezért előjegyzéses rendszert vezettünk be. — Mit árulnak még az üzletben? — Jelenleg is a polcokon Fácánokkal telik a doboz A vadászati idény megkezdése éta már külföldre is szállítják az elejtett apróvadat, így a fácánokat és a vadkacsákat a MAVAD vecsési lőttvad-exporttelepéről. Képünkön: Vajda Imréné éstnnsgblja, Jugovits Irén pedig pontos mérlegen méri a fácánokkal teli kartondobozokat Hancsovszki János felvétele Kézilabda MNK Majdnem meglepetés Férfi kézilabda Magyar Népköztársasági Kupa: Gyömrő—Vecsés 23-19 (8-15) Vecsés, vezette: Forgács F. — Szabados M. Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (5), Nagy J. (10). Horváth L. (5), Kiss Z., Tu- róczi K. (I), Szél Sz. (2). csere: Márki J., kapus: Szellő Z. Alaposan megtréfálta a nagyon fiatal vecsési együttes a gyömrőieket. Ehhez például az kellett, hogy a vendégek az első félidőben minden létező helyzetet kihagyjanak, a rendkívül fegyelmezetlen játékukkal jelentős előnyhöz juttassák a hazaiakat. A második félidő sem hasonlított különösebben a kézilabdához. ekkor azonban a rutinos Gyömrő valamivel jotn ban figyelt a védekezésre és ez elegendő volt a hátrány ledolgozásához. mi több, már az is belefért, hogy tiszta gólhelyzetek tömegét hagyják ki. Legyen elegendő kritika, hogy a gyömrői ifjúsági csapat nagy valószínűséggel jelentősebb gólkülönbséggel győzte volna le Vecsést. Mindemellett meg kell jegyezni — Vecsésen nem egy igen tehetséges játékos bontogatja szárnyait. Láthatóan figyelemre méltó szakmai munka folyik a csapatnál, amit folytatni kellene. Nagyon sok van ebben a gárdában. Gyömrő pedig — tartalékos volta mellett — egy kicsit szégyellhet! magát. A megyei I. osztály bronzérmese, méltatlan volt önmagához. G. L» találhatók a különböző félvezetők, képcsövek, elektroncsövek, a rádiókhoz, televíziókhoz, a lemezjátszókhoz nélkülözhetetlen alkatrészek és még számos árucikk. A bolt megnyitásával az volt a célja a vállalatnak, hogy a kisvállalatokon kívül a kisiparosok és az amatőrök is kedvükre válogathassanak, megtalálják azt, amiért eddig a fővárosba kellett utazniuk. — Csökkent-e a hiánycikkek listája? — Köztudomású, hogy az export-import egyensúlyra való törekvés minden gazdálkodó egység — így a Gelkáé is — kötelessége. Ennek ellenére kedvező változások történtek az utóbbi hónapokban, kevesebb a hiánycikk a mi boltunkban is. — Mekkora a havi forgalmuk? — Egymillió 200, egymillió 300 ezer forint a bevételünk egy hónapban. Ez körülbelül annyi, amennyire a nyitáskor számítottunk. — Mik a jövő elképzelései? — Vállalatunk központja törekszik a kölcsönösen előnyös kapcsolatokra más gazdasági egységekkel is. Tárgyalások folynak arról, hogy a jövő év elejétől az Ikladi Ipari Műszergyár mintaboltjaként is a vásárlók szolgálatába állunk majd. Ez azt jelentené, hogy az ikladdak által gyártott termékeket is árusítanánk a jövőben. Így — az elképzelések szerint — januártól kaphatóak lesznek majd nálunk a különféle villanymotorok, fűnyírógépek, betonkeverők, motorvédő villanykapcsolók és számtalan újdonság. — Egyébként felkészültünk a közelgő ünnepekre is, számtalan árucikkel igyekszünk a vevők kedvében járni. A napokban várjuk az újabb szí- nestévé-szállítanányt és lesz 200 literes hűtőládánk is. G. J. A munkahelyek és a szakszervezet A mindennapi élet diktálja A magyar szakszervezetek alapszabálya ötévenként választást rendel el mind a bizalmiak, mind a szakszervezeti bizottságok részére. Nem könnyű öt évet hagyunk magunk után: rengeteg gond és probléma volt, amelyet csak részben lehetett megoldani. Ezek többsége abból adódott, hogy a népgazdaság helyzetében, egyensúlyában gondok keletkeztek és ez kihatott a sülysápi Tápióvölgye Termelő- szövetkezet életére is. Mind a gazdasági vezetésnek, mind a tagságnak és minden olyan szervnek, amely azon fáradozott, hogy a téesz- ben a dolgozók megélhetését biztosítsa, csak köszönetét lehet mondani. Az eredmények azt bizonyítják, hogy nagyon megfontolt, átgondolt tervezés volt; a tervek megvalósításához a dolgozók egységesen hozzájárultak. Reméljük, hogy ez ezután sem lesz másként. Szövetkezetünkben az átlagéletkor 40 év, az alkalmazottak átlagos életkora 37 év. A téeszben 340 szakszervezeti tag dolgozik, ebből 266 olyan, aki már régóta a mozgalom tagja. Érdemleges mutató, hogy az egy főre jutó tagdíj 38, 40 forint. 1980-ban mintegy 120 tag volt csupán. A pártszervezet segítségével a szervezettséget nagymértékben növelni tudtuk. Kialakítottuk minden munkahelyen a bizalmihálózatot. Jelenleg 15 bizalmi van, úgyszintén helyettes is. Egyeztetett érdekek A 'munkahelyi vezetők jó kapcsolatot teremtettek a szakszervezeti bizalmiakkal. Minden olyan intézkedést, amely a dolgozók egészét érinti, megbeszélik a bizalmiakkal. A jövőben is arra kell törekedni, hogy a jog- és hatáskörök betartása, valamint a törvény által biztosított bizalmi hatásköröket betartassuk. Az eddigi munkánkat is a szakszervezetek kongresszusa határozatainak alapján végeztük. Erre épül évenkénti munkatervünk is. Figyelembe vesszük a Medosz központi vezetőségének, valamint a megyei bizottság útmutatását a szervezeti életünkben. Ennek alapján tárgyalta meg 1984- ben a pártvezetőség is a szak- szervezeti munka továbbfejlesztését. Ezek a beszámolók (a pártvezetőség előtt) igen eredményesek, mert segítik a szervezeti munkát is. A gazdasági vezetés minden esetben a szakszervezeti bizottsággal is egyezteti a bérkérdést, a kitüntetések odaítélését. A gazdasági feladatok mellett rövid öt év alatt az alábbi kérdésekre összpontosítottuk a szakszervezeti bizottság munkáját: a gazdasági eredmények növelése, a dolgozók szociális ellátásának biztosítása, ebédlők, fürdők létrehozása, munka- és védőruhák. Amikor a szakszervezeti bizottság megalakult, a munka- és védőruhákra fordított összeg 66 ezer forint volt, jelenleg túlhaladta az egymillió forintot. Emelkedő bérek Nagymértékben növekedett az egy személyre jutó munkabér is. Ezek mellett még célul tűzte ki a szakszervezeti bizottság, a téeszben levő párt- és KISZ-szervezettel egyetértésben, hogy a szervezettséget 97 százalékra teljesítsék. Az 1980-tól 1985-ig a szakszervezeti bizottság összesen 85 beutalót adott a dolgozók részére. Az üdülőbeutalók általában két- vagy többszemélyesek voltak. A lehetőségeket nagymértékben elősegítette, hogy Hajdúszoboszlón és Balatonföldváron is mindkét üdülőt a dolgozók igénybe veszik. Tagdíjbevételünk öt év alatt 609 ezer 791 forint volt. Ebből 55 százalékot a felsőbb szerveknek kellett odaítélni. A megmaradt 200 ezer forintból szociális felihasználásra 126 ezer 330 forintot fordítottunk. Egyéb kulturális felhasználásra 55 ezer forintot, sporttámogatásra 5 ezer forintot Ismeretterjesztő anyagra 1 ezer 129 forintot, szervezési fel- használásra 39 ezer forint került. A Medosz központi vezetősége úgy határozott, hogy az 5 százalékból, amelyet többletként fizettünk be a felsőbb szervezetnek, olyan üdülőt épít, amit gyermekesek üdülésére alakítanak ki. A szakszervezetek jelenlegi önállósága az egyik legbonyolultabb problémát jelenti politikai rendszerünk működésében. Valójában szocialista rendszerünkről, annak hatékony, normális működéséről van szó, tehát a szakszervezet fő feladata sajátos, jellegénél fogva továbbra is az érdek- védelem. Jelenleg azokat az igényeket, amelyekre a dolgozók valóban számítanak, nem minden esetben tudjuk kielégíteni, gazdasági nehézségek miatt. Ma is igen nagy gond a lakásépítés, vagy egy lakás befejezéséhez szükséges magas összeg. Fiatalok jogosan felvetik, hogy a család- alapítás mellett a lakás- szerzés igen körülményes és drága. Ebben sürgős intézkedést várnak a felsőbb szerveiktől. Az üzemi demokrácia kérdésének megteremtése elsősorban pártfeladat. E munkában a szakszervezeti bizottságon kívül a bizalmiakra is komoly feladat hárul. Ilyen például a dolgozókkal való foglalkozás, a versenymozgalom, a szocialista brigádmozgalom fejlesztése, a differenciált bérezés, a fegyelemre és a felelősségérzetre való nevelés. Ezt a feladatot maga a mindennapi élet diktálja. Nem elegendő képviselni egy-egy dolgozó érdekeit, hanem támogatni kell a műszaki-technikai haladást. A mai helyzetünkben az érdekvédelem sokkal bonyolultabb, mint néhány évvel ezelőtt Adjanak számot Ügy érzem, hogy a megválasztott szakszervezeti bizalmiak igen aktív munkát fognak végezni. Hiszen ha vállalták a feladatot, akkor arra kell törekedniük, hogy ezzel a bizalommal éljenek is és időközönként adjanak számot a végzett munkájukról. Brecsok Illés a Tápióvölgye Tsz szb- titkára Változnak Körzethatárok A helyi tanácstól kapott tájékoztatás szerint Vecsés nagyközségben az orvosi körzethatárok 1985. november 1- től megváltoznak. Az új orvosi körzetek leírása megtekinthető a körzeti orvosi rendelőkben, a gyógyszertárakban és a tanácsházán. Kulturális programok Gombán, pénteken a művelődési filmszínházban, 18 órától: Az eltévedt nyuszi. Ecse- ren, 18-tól: népi tánccsoport próbája. Gyömrőn, 15-től: a batik szakkör foglalkozása, 18- tól: karate-, és az ifjúsági klub összejövetele, 19-től: A jelen divatja címmel a Helios Ruhaipari Szövetkezet divatbemutatója. A könyvesboltban és könyvtárban: kiállítás és vásár. Az úttörőházban, 14.30-tól a bélyeg-, 16.30-tól a népi tánc szakkör foglalkozása, 19-től: karateedzés. Monoron, 7.30-tól: a Petőfi u. 10. szám alatti ruházati boltban körzeti ruházati termékek vására, a Forrás áruházban modern műszaki cikkek parádéja, engedményes csillárvásár, 11-től és 16-tól: egyórás videoprogram. Az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottsága székházában 10-től 18-ig: a Dél-Pest megyéi Nagy István képző- és iparművészeti csoport tagjainak kiállítása. A moziban, 18-tól és 20-tól: Az elveszett frigyláda fosztogatói. Mendén, 20-tól: diszkó az L—YPSZIS együttessel, 18-tól MAFAK-gyűlés. Sülysápon, 17-től: a sci-fi klub foglalkozása. Üllőn, 9-től 17- ig: bútorkiállítás és -vásár. Oédi játékai Csutkahuszáron csuhécsákó AZ EGYIK EMBER világot lát és otthonos Rómában, Eécsben, Berlinben, Prágában. Moszkvában sem tud eltévedni. A másik annyit utazik, hogy a szomszéd falu, netán város piacát elérje. Viszi, ami megtermett a földjén, kertjében. A fiatalok ennyivel ugyan már nemigen elégednek meg. És költöznek. Közeli városban, de legszívesebben Pestközeiben telepednek le. És alkalom ez az idősebbek számára, hogy segítségül hol a két kezük munkáját, hol meg a kert ajándékát vigyék, gyarapítsák vele a városba szakadt gyereket. Az agglomerációs vonzásban sok-sok ilyen család él. Különös pirosbetűs ünnep, amikor a szülők útra kelnek, látogatóba utaznak. Ritkán kerül sor az ilyen nagy útra, hisz ott a jószág, a kert, s az bizony nem enged lazítást. S ha mégis ... Egy ilyen utazás adta Őröm tanúja lehettem, amikor a Záhony és a Nyugati pályaudvar között közlekedő vonaton sok más utas között kedves családi idillre lettem figyelmes. Ízes debreceni tájszólással beszélő társaság várakozik az érkező vonatra. Fiatal édesanya két gyerekkel, bőröndökkel körülvéve, idős asszony piros kockás kenyérruhával letakart kosárral, idős ember de- mizsonnal a kezében. Minden pillantásuk unokasimogatón kíséri a két csemetét. Már feltűnik a vonat. A mozdony füttye izgalomba hozza az utasokat. A kalauz sürgeti az egyre búcsúzkodó csoportot. A nagypapa öleli még a fiúunokát, a nagymama a kislányt... Még a földön a csomagok. Nehéz az elszakadás. Végül felsegítik a mamát, a csomagokat, kosarat, demi- zsont. A gyerekek fürgék, már az ablakból integetnek. Az eddig háttérben álldogáló, ünneplőbe öltözött idős asszony kapaszkodik még fel a lépcsőn. — Jaj! A kas! — kiáltja. Az integetők adják már felfelé. 0 karjára kapja és menne már, de lentről még marasztalják, sok jó szóval. Anyám, vigyázzon magára. Egyedül ne menjen ám Pestre, de sehova. A vonat indul. A gyermekein boldog, kicsi öregasszony gyorsan tipegő léptekkel siet a két gyerekhez. Ö ül le középen. Amazok „Dédi, Dédi” üdvözléssel veszik körül. — Jó, hogy eljössz, fogunk játszani! — mondják kórusban. — Hagyjátok a Dédit, itt a játék — teszi eléjük a Ru- bik-kockát, a Legót, és még más modernebbnél modernebb játékot a mama. Ám semmi siker. A gyerekek a Dédit kapacitálják. — Mit hoztál, Dédi? — Mindjárt, nézzük! Add már a kast kisjányom — mondja a gyerekek anyjának. — Adom, nagyanyám! — leteszi eléjük. Egyszerre hárman rendezkednek a kasban. Állomásokon megállunk, tovább megyünk. Szolnok, Cegléd, s közben le-felszálló utasok, de ez mind nem zavarja a játékos triót. Hogy mi minden kerül elő! Mind egy-egy külön csoda. A kukoricacsutka mint paripa, a másik mint tehén. Igaz gyufaszál lábakon, de mert a mesélő Dédi úgy meséli, vágtatnak. A boci adja az édes, meleg tejet... — És jön a csutkababa, aki tehenet fej, jön a csutkahuszár, fején csuhécsákóval. S mert a Dédi úgy meséli, még lovagolni is tud. És játszanak, kacagnak. Már Pilist is elhagytuk. Ica- rica, kukorica — éneklik együtt. — De hol van a kukorica? — kérdik a gyerekek. — Ruca eszik kukoricát, Vera. Laci meg a rucát — mondogatja Dédi. Monoron vagyunk, kezdenek készülődni. Előkerül az almával, körtével, a hízott rucával, dióval, szőlővel rakott kosár, ott van már a demizson is. Üllőn is túl járunk. Vecsésen leszállnak. — Apu, Apu! Itt a Dédi is! — kiabálják örömujjongva az őket váró apjuknak a gyerekek. — És itt van a csutkababa is, a csutkaló is! — fogják a kezükbe, viszik, mint a kincset. KÖRÜLVESZIK, ÖLELIK a Dédit, aki elindult életében először „világot látni”. Az unoka-kismama mosolyogva magyarázza férjének, hogy szeretik ezt a régimódi játékot a gyerekek ... Vele is így játszott az idős asszony, ott messze, Debrecenen túl. Igaz, húsz évnél is régebben nagymama már a Dédi. S most megtanítja igazán játszani a mai gyerekeket is. Fekete Gizella (ISSN 0133—2551 (Monori Hlrtap)
