Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

NAGYKOROS A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 251. SZÄM 1985. OKTÓBER 25., PÉNTEK Kiút vagy csak próbálkozás ? Társulássá 'érett a kooperáció Olvasóink bizonyára vissza­emlékeznek rá, hogy a Mono- ri Kefe- és Játékgyár nagy­kőrösi telepének munkáját be­mutató híradásainkban szinte soha nem mulasztottunk el be­szélni a munkahely kooperá­ciós tevékenységéről. Igaz, nem is nagyon mehettünk el mellette szó nélkül, a telep és az anyavállalat közötti együtt­működésen túl, a munkameg­osztásnak ez a formája volt mindig jellemző. Legjobb forma Bár a termelés szempontjá­ból e két oldal nagyon hason­lít egymáshoz, pusztán jogi és közgazdasági értelemben van jelentősége a különválasztás­nak,. Mint tudjuk, a telep ter­melésének jelentős hányadát — a játékok kivételével — a befejezetlen, még továbbfel- dolgozást igénylő cikkek gyár­tása tette ki. így van ez most is, ellenben a kooperációs munkaviszonyban az év köze­pén történt egy lényeges vál­tozás. Ez tehát az ok, amiért újra szót kell, hogy ejtsünk a telep külső kapcsolatairól. Történt ugyanis, hogy az üzem és a BUBIV között hu­zamosabb ideje létező koope­ráció a gazdasági társulás for­máját vette fel. Sókat sejtető fogalom, ám nem bizonyos, hogy első pillantásra átlát­nánk a lényegét. Az is lehet, vannak, akik furcsállják, miért tulajdonítunk ennek most je­lentőséget. Nos, ismerve az üzem ko­rábbi termelési, értékesítési nehézségeit, s az ebből való állandó kiútkeresés erőfeszí­téseit, felötlött bennünk a gon­dolat, vajon a társulás létre­hozása az eddigi legnagyobb eredménynek tekinthető-e, avagy csak egyfajta próbálko­zás a sok közül. Bár tapasztalatok már van­nak. de még kevesek ahhoz, hogy a kérdésre biztonsággal megfelelhessünk. 'A gazdasági vezetés sokszorosan megrágott, alaposan átgondolt elhatározá­sának indokait hallva próbál­kozhatunk képet rajzolni a gt lényegéről. Varga István telepvezető úgy mondja, a termelés jelenlegi szerkezetét, az üzem képessé­geit, s a piaci lehetőségeket mérlegelve a gt a számba jö­hető legjobb formája az együttműködésnek. Ezáltal a termelési kapacitást állandóan le tudják kötni, önmagában e kijelentéssel még nem let­tünk sokkal okosabbak, hiszen valamelyik partner esetében ■ mindig ez a legfontosabb kri­térium. Am nem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk, hogy a gt. nemcsak nevében jelent különbséget a többi kapcsola­toknál, hanem jóval szorosabb együttműködést, mondhatjuk egymásrautaltságot feltételez. A másik fél a BUBIV 7-es számú egri gyáregysége sem meggondolatlanul tett ez irány­ban lépéseket. Ott meg a bel­földi és az exporttermékekhez szükséges alkatrészeket akar­ják mindig biztosítani a ko­rábbi jó tapasztalataikra ala­pozva, a közös úton. Elmond­ható tehát, hogy mindkét ol­dalon egyformán érdek volt az együttműködés szorosabbra fűzése,, ami számos, eddig még kiaknázatlan lehetőséget is tartogat. Munkaerő-fedezet A munkamegosztás — mint hallom — jelenleg még ab­ból áll, hogy a rendelkezés­re bocsátott nyersanyagot a követelményeknek megfele­lően félkész termékké dolgoz­za fel a körösi üzem. Ez a munka a félkész székek, és székalkatrészek gyártásában merül ki. De minden remény megvan arra, hogy a gyárt­mánylista olyan tölgy fűrész­árukkal is bővüljön, amikkel eddig még nem foglalkoztak. A telep célja, hogy az elkö­vetkező három év alatt mint­egy 60 millió forintra futtas­sa fel éves termelési értékét. Ennek mintegy 80 százalékát a gt keretében szerelnék meg­valósítani. E tervekből jelen­tős termékszerkezet-váltásra is lehet következtetni. — Valóban, s ez cseppet sem spontán folyamat. Olyan gyártmánystruktúrát kell ki­alakítani, amiből fedezni tud­juk azt a tetemes állami köl­csönt, amit a telep korábban kapott. A játékáruk a magas árfekvésük miatt és a fizetőké­pes kereslet híján erre nem al­kalmasak. Idén már csak mind­össze 1—2 millió forint érték­ben gyártottunk e cikkekből. A 86-os évben pedig már nem is szerepelnék terveink között. Vállalati szinten is csak kis mértékben, olcsó rezsijű ter­melési rendszer — bedolgo­zás, kooperáció — keretében hagyták meg a játékgyártást. — Maradjunk még napjaink­nál, a 85-ös év milyen ered­ményeket hozott? — Az év elejei hideg miatt félévre szóló célkitűzéseink­nek csupán 70 százaléka való­sulhatott meg. Szeptember vé­Az utolsó tételeket hozzák Almából koncentrátum A paradicsomszezon napjai meg vannak számlálva. így mondják a konzervgyáriak, szerintük legkésőbb másfél hét múlva hírmondó sem igen lesz a piros bogyókból. Pedig a lével csurig töltött tartály- kocsik még most is elég szép számmal sorakoznak befelé a gyárkapun. A nyersáruátvevők pontos adatokkal szolgálnak, 15C—200 tonnát fogadnak naponta, de a tételek száma napról napra csökken. A gyár partnergaz­daságai közül ma már csak a helyi Mészáros, a farmosi Tápiómente és a zagyvarékast Béke termelőszövetkezetben tart a paradicsom kézi, gépi betakarítása. Ügy tűnik a másodvetésű zöldbab mindenfelé kitett magáért, még napjainkban is mintegy 12 tonna érkezik a gazdaságokból. Sajnos, zömé­ben már túlérett hüvelyek, ezért csak másodosztályba tudják rangsorolni a külde­ményeket. Szóval, a babfel­dolgozó gépek is rövidesen pihenőre kényszerülnek, ám szezonvég ide vagy oda, a gyár lévonalán még a íagyo3 napokon sem fog szünetelni a munka. Látogatásunk al­kalmával is nem kevesebb, mint 6—700 tonna alma vár­ta, hogy sűrítményt készítse­nek belőle. A járművek meg egyre hozzák az utánpótlást, 250—300 tonnát is naponta. Pedig az almafeldolgozók sem tétlenkednek, három műszak­ban váltják egymást. Eddig összesen 700 tonna almalé- koncentrátumot gyártottak, amit külországokban értéke­sít jó pénzért a vállalat. —ay gére azonban sikerült meg­szüntetni az elmaradást. Bí­zunk benne, hogy 35—40 mil­lió forint termelési értéket el tudunk érni, amit most még jórészt a méretre szabott bú­torlécek, kis hányadban kész­re dolgozott alkatrészek' érté­ke fedez majd. A további fej­lesztés arra irányul, hogy mi­ned nagyobb készültségi fokra munkáljuk meg termékeinket. A jövedelmezőbb termelésnek ez az egyik útja. — Ehhez bizonyára komoly felkészülés szükséges. — A fenti célt már a jelen­legi eszközök figyelembevéte­lével határoztuk el. A szüksé­ges munkaerő azonban tény­leg nincs meg. Legalább 30 emberre lesz szükségünk, el­sősorban azokra, akik a bútor- gyártás alapfogalmaival nagy­jából tisztában vannak. Csi­szolók, asztalosok, s e terüle­ten gyakorlott középvezetők hiányoznak. — A dolgozók hogyan rea­gáltak a gt létrehozásának hírére? — Vegyes érzelmekkel. Az optimisták is tudják, a gt nem hoz hirtelen látványos válto­zást, de várakozással néznek a jövőbe. A 86-os évi tervein­ket most dolgozzuk ki, szám­ba véve a BUBIV s az anya- vállalat követelményeit, fel­tétlen magasabb árbevételt célzunk meg, V. n maradt ki Ám felelőtlenség lenne ezt mindjárt a dolgozók biztatá­sának is szánni azután, hogy az elkötelezettségek miatt évek óta nyereséget sem tudtunk fi­zetni. A bérfejlesztés azonban nem marad ki a számításból. Idén 4 százalékkal növeltük a kereseteket, jövőre legalább ugyanennyit kívánunk adni. Természetesen differenciálva, a teljesítmény és mindenek­előtt a minőségi munka szem­pontjai szerint. Miklay Jenő Vegyes érzelmekkel fogadták Megette a rozsda az acélvezetéke Meglehetősen vegyes ér­zelmekkel fogadták az ar­ra járók a Petőfi út—Ör­kényi út találkozásánál a munkagépek megjelenését. Amikor azután munkához is láttak, s feltépték az asz­faltot, meg az árkot kezd­ték mélyíteni, már egyér­telműbb kifejezések sza­ladtak ki a szájakon. Nem éppen pozitívak. A dolgok szerencsés talál­kozása folytán sort kerítet­tünk arra, hogy megvilágít­suk a munkálatokat. Ugyanis éppen kerestük a „vizesek” vezetőjét, mikor is ő találta meg hamarabb lapunkat. Így tehát Hegedűs László, a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat nagykőrösi üzemegységének vezetője, iratokkal, tervekkel, helyszín­rajzokkal felkészülve magya­rázza az akciót, aminek más­különben maga sem örül. Három de — Mint nagykőrösi ember, mintha a fogam húznák, ha egy-egy darab kövezett úthoz kell nyúlnunk. De. És ilyen de nagyon sok akad ebben a dologban. Kezdjük hát az elején. — A Petőfi utcán végigfu­tó vezeték — ami persze az útpálya alatt húzódik — nem is olyan régen, mindössze hat éve készült el. Az akkori ter­vek szerint egy városunkban addig még nem alkalmazott módszerrel és szintén még nem használt anyagból épült. A védőtávolságok miatt a szokásos eternitcsövet nem le­hetett alkalmazni, ezért a ter­vezők választása az acélcsőre esett. Ezen kívül, a korrózió ellen úgynevezett katódvé­delmet alkalmaztak. — A papírok szerint mind­ez jó is — de mint tudjuk, a gyakorlat a döntő. Az is el­képzelhető, hogy a mi gya­korlatlanságunk is közrejátsz­hatott, mindenesetre, ma már tény, hogy sem az acél­cső, sem a katódvédelem nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. — A talaj errefelé — első­sorban a Petőfi utca, Kalo­csa, Balázs,. Bajcsy-Zsilinszky utca által határolt szakaszá­ra gondolok — rendkívül ag­resszív tulajdonságú, s emel­lett nagyon változó a talaj­vízszint is. Mindkettő kedve­zőtlen. — Az acélcső vagy legyen állandóan vízben, s akkor megfelelő réteg alakul ki a falán, vagy egyáltalán ne le­Viacolorból díszburkolat Díszburkolattal látják el a most épülő Volán-buszpályaudvart. A Ceglédi Parképítő Kisüzemi Vállalat szakemberei 290 négy­zetméteren rakják le a Viacolor névre hallgató korszerű, divatos burkolóanyagot. Képünkön: Ifj. Farkas Sándor köve­ző nagy szakértelemmel rakja le vízszintbe a burkolóanya­got. A napokban volt a nagykőrösi új autóbusz-pályaudvar mű­szaki átadása. Az ellenőrző hatóságot Dobos István, a 20-as Volánt Maróth Péter képviselte. A szakemberek mindent rendben találtak és az építményt átvették. Így a Volán autó­busz vezetősége november 4-re átköltözik az új helyre, majd ott fogadja és onnan indítja az autóbuszjáratokat. Hancsovszki János (elvétele gyen. Itt viszont éppen az említett talajmechanikai adottságok miatt a legrosz- szabb eset következett be, s többször is javítani kellett már a vezetéket. Ez tehát az első de. Átmeneti idő — Nézzük a következőt... Az mindenki számára érthető, hogy a kitermelt vizet el kell adni, ám az is igaz, hogy a településre jellemző vesztesé­gek mindig vannak. Ezek vi­szont igen pontosan „beáll­nak” egy jól meghatározható tapasztalati értékre, ami ha változik, valami bajt jelent. — Tavaly, tavalyelőtt — pontosan ez történt. Felkértük a KÖZMŰTERV szakembereit, végezzék el a hálózat hidrau­likai vizsgálatát — ami ese­tünkben nyomásesést jelent­sen. A legnagyobb vesztesé­gek a Petőfi—Dózsa György— Damjanich—Zalán utcák veze­tékeiben vannak. — A harmadik, de történeti síkot mutat meg. A tormási városrészben élőknek nem kell mondani, annak épülésekor előrelátó tervezésről lényegé­ben nem volt szó. A város­részt ellátó vízvezeték azonos átmérőjű, ezért a panaszok ál­landósultak. A tormási kút is tíz esztendeje üzemel, egyre kétségesebb, meddig húzhat­juk felújítása nélkül. Eseten­ként komoly problémák is vannak, amit csakis a város­rész megfelelő nyomásviszo­nyokat biztosító gyűrűbe való bekapcsolásával lehet orvosol­ni. — A Petőfi utcai rekonst­rukciót tehát a három tényező együttes hatása indokolja. Az acélcsőrendszert felszedjük, s helyette nagyobb átmérőjű, korrózióálló műanyag vezeté­ket fektetünk. Ennek egyik ál­lomása az írás elején emlege­tett munka, ahol a tormási vezetékrendszert csatlakoztat­juk a Petőfi utcaihoz. Ennek hosszúsága kétszáz méter, a munkálatok értéke megközelíti a kétszázezer forintot. Az út helyreállítása is feladatunk, s az — alvállalkozó ígérete alapján — november 15-e előtt el fog készülni. — Az emberek kifogásolták, hogy a föld, a törmelék az út­testre került, s az amúgy is szükebb teret még tovább kés- kenyítette. Nem lehetett vol­na a másik oldalra dolgozni? — Ez az a helyzet, amikor nem tudunk egyszerre két kí­vánságnak is eleget tenni. Azok ugyanis, akik eddig fél­tő gonddal ápolták, óvták a virágoskertjeiket, pontosan en­nek ellenkezőjét kérték. Mert a virág tönkrement volna, az úttest meg csak átmeneti idő­re lesz keskenyebb, s amúgy is óvatosabban kell közleked­ni. Előre Sáthaté — A tervek az egész Pe­tőfi utca alatti vezeték re­konstrukciójáról szólnak. Erre mikor kerül sor? — Valószínű kezdési idő­pont jövő tavasz, • akkor is március közepe. Látható tehát, nem valami­féle „azért is bontsunk” szem­lélet miatt árkoltak a Petőfi utcában, sőt azt is tapasztal­hatjuk, hogy ezúttal tervezett, s valószínűleg időtállóbb fej­lesztés kerül megvalósításra. Amire máskülönben szükség van, hiszen a város VII. öt­éves tervkoncepciójának egyik lényeges eleme a közműháló­zat fejlesztése. ■0 Talán az sem elhanyagol­ható, hogy a PVCSV üzem- í egységvezetője ígéretet tett, íha előre látható bontásról, $ építésről lesz szó, akkor fazok megkezdése előtt ér­tesítjük majd az olvasókat. Ballai Ottó Sporthírek Asztalitenisz-mérkőzések NB III-as és utánpótlás asztaliteniszezőink idegenbe utaztak, a Sportotthonban pe­dig négyes megyei csapatbaj­noki találkozóra került sor. NB III-as férfiak: Békés­csabai Előre Spartacus—Nk. Kgy. Kinizsi 8-8. Nk.: Varga S. (4), Erdey (3), Szakács (1), Nagy. A körösiek szereztek vezetést, de a vendéglátók feljöttek és egyenlítettek. A megyei férfi csapatbaj­nokságban. Szentendrei Pető­fi—Nk. Kgy. Kinizsi II. 15-1, az igen jó képességű vendé­gek taroltak, becsületpont: Pörge Gy. Szentendrei Petőfi ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 9-0, az ellenfél sokkal jobb volt. A megyei női csapatbajnok­ságban Szentendrei Petőfi— Nk. Kgy. Kinizsi 8-1, ennyi­vel jobb volt az ellenfél, nagykőrösi összeállítás: Szat­mári (1), Holló, Pomázi. Szentendrei Petőfi isk.—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 8-1, a becsü­letpontot Holló szerezte. Az 1985/86. évi megyei ser­dülő és újonc kupaviadal nyi­tó fordulóját Vecsésen ren­dezték. Eléggé kiegyensúlyo­zott mezőnyben a 11 kinizsis fiatal közül Varga István sze­repelt a legjobban, aki a ser­dülő fiú egyéniben a legjobb 8-ig jutott el. Farkas remekelt Salgótarjánban rendezték az országos ifjúsági kötöttfo­gású egyéni bajnokságot, amely nemcsak létszámban (125 fő), de színvonalban is magasabb szintű volt a sza­badfogásúnál. A Nk. Kgy. Ki­nizsi két fiatalja jutott el idáig. 60 kg-ban (17-en vol­tak) Farkas Tamás remek for­mában versenyzett, csak vá­logatott kerettagok ellen vesz­tett, 7 minősítési és 3 olim­piai pontot szerzett. 56 kg- ban Farkas Zoltán kedvezőt­len sorsolás után nem jutott a legjobbak közé. Körösi vo­natkozású hír még, hogy 48 kg-ban a nemrég még kini­zsis Török Béla — most már a BVSC színeiben — nyerte az országos bajnokságot. Gra­tulálunk és további sikereket kívánunk. Túrkevén 140 indulója volt a Keve Kupa országos serdü­lő szabadfogású viadalnak. A kinizsisek tartalékosán utaz­tak el, de néhányan várako­záson alul is szerepeltek. 49 kg (16 induló): 5. Takács Já­nos (2 minősítési pont). 58 kg (20): 7—8. Törőcsik Zoltán. 57 kg (22): 7—8. Páli László. Középiskolás focikupa A megyei középiskolás lab­darúgó kupaviadal második párosításában a következők történtek — körösi szempont­ból, . Az Ifjúsági sporttelepen: Nk. Toldi—Nk. Gimnázium 2-1 (0-1). Az idősebbekből álló és jobb erőben lévő csa­pat nyert. Gólok: Dobos, Var­ga, illetve Petrov. Idegenben: Ceglédi Gimná­zium—Nk. Szakmunkáskép­ző 4-4 (4-0). A nagy szél erő­sen befolyásolta az eredmény alakulását, de így is dicséret jár a nagy hátrány ledolgo­zásáért. Gólok: Szabó (2), Pörge (2). Pénteki sportműsor Kézilabda. Petőfi iskolai pálya, 14 óra: Nk. Petőfi isk.—Nk. Rákóczi isk., 14.50: Nk. Petőfi isk.—Kocséri isk., 15.40: Kocséri isk.—Nk. Rá­kóczi isk., úttörő fiú körzeti bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Ifjúsági sport­telep, 14 óra: Nk. Toldi—Nk. Szakmunkásképző. Cegléd: C. Szakmunkásképző—Nk. Gim­názium megyei diák bajnoki mérkőzés. S. Z. Mozim» A nagyteremben Tűtorony. Színes, szinkroni­zált kanadai bűnügyi film. Előadás 5 és 7 órakor. ISSN 0133—3?H ffegykflrBsl Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom