Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

NAG OROSI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM 1985. OKTÓBER 23., SZERDA Tízéves a Gépipari Tudományos Egyesület Íz összehangolt munka fóruma Pénteken délután ünnepi gyűlésre voltak hivatalosak a Gépipari Tudományos Egye­sület nagykőrösi szervezetének tagjai. Már a díszes meghí­vók is elárulták, gazdag és jeles programokat tartogat a Technika Háza nagytermében rendezett esemény — melyre dr. Lehoffer Kornél, a GTE főtitkárhelyettese is eljött —, ugyanis az idén esedékes ve­zetőségújraválasztás egybe­esett a szervezet fönnállásá­nak kereken 10 éves évfor­dulójával. Készek tenni Tehát alkalom volt most egy kicsit a múltba is visz- szatekinteni, értékelve az egyesületi munkát, s ezzel vá­laszt adva az ilyenkor önként felmerülő kérdésre, teljesítet­te-e küldetését a GTE, amiért évtizede végső soron életre hívták? Talán kicsit furcsá­nak hat, hogy erre még há­zon belül is felelgetni kell, ám minden jelenlévő jól tud­ta, Egri Ernő titkár csupán az ünnep, az emlékezés ked­véért sorakoztatta fel az el­múlt évek történéseit, ered­ményeit. Az idő jócskán igazolta, életképes vállalkozás volt egy mezőgazdasági jellegű város­ban gépipari, még mellé tudo­mányos egyesületet létrehozni. Mert ha voltak is akkoriban kételyek, bármire épültek, in­gatag alapon nyugodtak, hi­szen 1975 tájékán már szem­mel látható volt, hogy az ipar fejlődése s ezzel párhuzamban a műszaki szakemberek szá­mának gyarapodása megkíván egy összefogó, koordináló szervezetet. — Az élelmiszer- és gépjár­műgépészeti, valamint az egyéb szakterületeknek, sok­szor a közgazdasági ismere­tekben is alaposan jártas olyan képviselői tömörültek, kiknek aktivitásához párosult még egy jó tulajdonság: bár­mikor készek tenni a város fejlődéséért. Konkrét céljuk az volt, hogy összefogják a bázisüze­mek műszakijait, az együtt­működés révén mind széle­sebb körben feltárják az emberi, anyagi tartalékokat, új lehetőségeket nyissanak a továbbképzésnek, fórumát te­remtsék az összehangolt mun­kának. Tíz év távlatában el­mondható, a 85 főt számláló egyesület nemcsak hogy való­ra váltotta a szervezeti for­ma alapvető követelményeit, de tudományos előadásokkal, tanfolyamokkal, kutatómunká­val vagy éppen valamely be­ruházás gépészeti terve elké­szítésével számottevő segítsé­get adtak a lakóhely szellemi, anyagi gazdálkodásához. A jövő útja Ezek után talán hangsúlyoz­ni sem fontos, hogy e jó kap­csolat további ápolása min­denkinek érdeke. A város tár­sadalma sem maradt hálátlan, a Technika Háza létrehozásá­val otthont teremtett a tudo­mányos egyesületek, így a GTE számára is. Az sem mellékes, hogy az egyesületi forma a hatékor nyabb önképzésnek is nagyobb lehetőséget biztosít. A szak­mai kirándulások, tapasztalat- cserék, előadások és sorolhat­nánk, mind értékes adalékul szolgálnak, hogy a szakembe­rek lépést tudjanak tartani a rohanó technikai fejlődéssel. A történeti áttekintésnek is beillő igen részletes beszámoló a jövő útját is igyekezett megvilágítani. Mik legyenek az egyesület ténykedésének a továbbiakban a fő irányvo­nalai? A helyzet bonyolul­tabb és nehezebb, mint vala­ha, a gazdasági helyzet alapo­san feladja a leckét. Az üze­mek egyre kevésbé nélkülöz­hetik a tapasztalt, kreatív gondolkodású műszakiak tu­dományát. A termelés korszerűsítése szinte mindenütt égető fel­adat, s hogy mennyire közös ügy, azt az egyesületbeliek tudják legjobban, akik felis­merték, hogy a konkrét el­képzeléseket, instrukciókat, a döntésekhez a segítséget vinni kell, s nem várni a felkérés­re. Szükséges, hogy a megye s az ország társszervezeteivel szélesedjen a kapcsolat, a vi­szonylagos elszigeteltségből utat kell nyitni a magasabb fórumok felé. A felszólalók szavaiból ki­tűnt, hogy a műszaki értelmi­ség minél nagyobb számú be­vonását a közös munkába, munkahelyi beilleszkedésük segítését a legfontosabb egye­sületi feladatok között kell számon tartani. Sokáig tartana, ha minden­ki véleményét külön-külön ecsetelnénk, már a fent fel­soroltak is nagyon változatos embert próbáló célkitűzések­nek látszanak, ám valójában nagyon szorosan összefüggnek. Lényegében egy nagy össz­társadalmi cél köré csoporto­sulnak. Elhangzott, a magyar gépipart ki kell mozdítani a jelenlegi holtpontról. Tovább kell segíteni a fejlődés útján. E munkából az ország többi szervezeteihez hasonlóan a maga eszközeivel a helyi GTE-nek is ki kell vennie ré­szét. Tisztségviselők A titkári beszámoló után az új tisztségviselők s a maga­sabb fórumok küldötteinek megválasztására került sor. A GTE elnöki tisztébe Barta Istvánt, a Gépgyártó és Szol­gáltató Ipari Szövetkezet el­nökét választották. Társelnök­nek Túri Györgyöt, titkárnak Dienesné Deák Máriát sza­vazta meg a taggyűlés. Róc2 Zoltán, Egri Ernő, Kecskés Sándor, Bűz Ambrus, Dienes József, Horváth Ferenc pedig a vezetőség tagjai lett az el­következő 5 évre. Végezetül Túri György, a most leköszönt elnök méltat­ta a legeredményesebben ténykedő aktívák munkáját, s közülük 15-öt jutalomban ré­szesített. Az ünnepi taggyűlés után az alkalomhoz illően vendégül látta tagjait az egye­sület. My. J. SSBBH MoiT A nagyteremben önbíráskodás. Színes, szink­ronizált francia bűnügyi film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Férfias nevelés. ’ Színes, szinkronizált szovjet film, fél 6-kor. Visszasírják a régi keverékeket Áry tömegével, csak a vevő kevés Amikor a minap ellátogat­tam a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi Vállalat Zá­por utcai boltjába, szokásom­tól eltérően mindössze egyet­lenegy kérdéssel hozakodtam elő: van-e elegendő a tápok­ból, takarmánnyokból? Na­gyon időszerűnek tartottam ezt firtatni, túl a betakarítási munkálatok javán, s immár a tél küszöbén a pillanatnyi helyzetképből már az ellátás későbbi alakulására is lehet valamelyest következtetni. Elég volt egyetlen pillan­tást vetni a jókora tárolóhe­lyiségben sorakozó zsákokra, sejtettem, a válasznak nem sok jelentősége lesz, helye­sebb, ha megfordítom a kér­dést: van vevő az árura? Máskor dehogyis kockázta­tom meg ezt az üresnek tet­sző mondatot, de úgy érez­tem, most nem jön szokvá­nyos felelet a kérdésemre. Már a két számadat is, amit Csákó Ambrusné üzletvezető tett egymás mellé összehason­lításul, bizonyította, valami nincs rendjén. A terménybolt szokásos másfél millió forint forgalma szeptemberben mint­egy 500 ezer forinttal esett vissza. Azt persze már hónapok­kal korábban is tudta min­denki — hiszen úton-útfélen beszélték —, hogy a gazdák többségének elment a kedve a sertéshizlalástól. Arra most nincs mód, hogy ennek okát kutassuk, mindenesetre egy bizonyos, a kezdetben szóbe­szédnek tartott hírek nagyon is igaznak bizonyultak. Így aztán érthető, hogy a tápárus még októberben sem elégedett, a dugig töltött rak­tár alig-alig ürül. Az ellátás tökéletes, a legváltozatosabb eleségek között lehet válogat­ni, a tejhozamserkentőtől a nyúl- és baromfitápokig. Sze­rencsére a szemes termények is bőven rendelkezésre állnak. A legtöbb állattartó ugyan­is mostanában inkább ezekből vásárol szívesebben, mond­ván, a drága, s ez egyre job­ban változó receptúra szerint összeállított készítmények mi­nősége néha messze elmarad az ugyanazon mennyiségű árpa vagy kukorica beltartal- mi értékétől. Sajnos, e pa­nasz egyre több gazda szájá­ból elhangzik, visszasírják a régi, jól bevált keverékeket. Vagy talán nem is a recept­ben van a hiba? Menjünk át a város másik oldalára, Áfész-bolt lévén, ott mi a helyzet? Nos, ha a vidéki kistermelők nem jár­nának rendszeresen K. Kiss László Ady Endre utcai bolt­jába, ő is igencsak gondban lett volna az utóbbi hóna­pokban a forgalommal. Így viszont elmondhatja, havi át­lagban a másfél, 2 millió fo­rint értékű áru továbbra is elkel, sőt féléves szinten 74 százalékkal teljesítette túl tervét. Mert ugye amit érde­mes odaadni a jószágnak, azért nem restek még messzi­ről is ideutazni a vevők, még ha némileg drágábban is ad­ják azt a portékát. Szóval, a dél-somogyi tá­pokról ilyen kedvező véle­mény alakult ki. Nagy szeren­cséje tehát a terményboltnak, hogy a Dél-somogyi Állami Gazdaság keverőüzemével jó kapcsolatot sikerült kialakíta­ni. Igaz, mostanában az őszi szállítási csúcsforgalomban meg-megakadnak valahol a küldemények, de úgy összes­ségében az idejáróknak sem lehet különösebb okuk a pa­naszra. Változatos sertéstápok, lucernaliszt, aztán szemes ter­mények, árpa, búza, zab, s a nyári hiánycikkből, a kuko­ricából is kapni végre elegen­dőt. Nos, így néz ki tehát a táp- és takarmányellátás; áru tö­megével, a vevő meg kevés. Ám minket ennek ellenére to­vábbra is a kérdés első fele izgat. A város e két legna­gyobb ilyen jellegű kereske­delmi egységében látottak jól reprezentálják az általános helyzetet. Azért mégsem átallottunk egy-két üzletbe még betérni. A látottakat fö­lösleges tovább ismételni, a lényeg, sehol sem hallottuk ezt a szót: nincs. Ám a tavasz még nagyon messze van, vajon tél vége fe­lé is ugyanilyen kedvező ké­pet alkothatunk majd? Azt hiszem, nagy merészség lenne erre határozott választ adni, noha a tapasztalt, sok min­denbe beavatott terményke­reskedők azt mondják, nincs mitől tartani. Jobb híján megnyugtató lehet e felelet is, ez ügyben ugyanis nemigen szoktak tévedni. ___________My. J. Pó dium-est Érzelmek hullámhosszán cí­met adta Gyurkovics Zsuzsa Jászai-díjas művész Edith Piaf-emlékműsorának. A Pódium-bérlet első elő­adásának helye az Arany János Művelődési Központ, ideje október 23., szerda, 19 Óra. Értékes birkézéheipzések Két hétvégen négy viadalon szerepeltek a Nk. Kgy. Kini­zsi nehézatlétái közül a bir­kózók. és számos értékes he­lyezéssel tértek haza. Hódmezővásárhelyen terüle­ti serdülő szabadfogású ver­senyt rendeztek, közel hat­van indulóval. A körösiek a következő helyezéseket érték el. 49 kg (9 induló): 1. Nagy János (javuló versenyzéssel), 53 kg (6): 3. Törőcsik Zoltán. 57 kg (8): 4. Péli László. 62 kg (8): 4. Petrik József. 72 kg (6): 1. Paros György (jó birkózással). + 78 kg (8): 3. Pusztai Imre. j* A nem kötelező fővárosi junior szabadfogású helyett, költségkímélés miatt, a más­napi, szintén vásárhelyi, né­„Egy szál kénes gyufa lángja meleggel járna át” Kikapcsolódás kötetlen módon Családom kedves hozzátar­tozója, Vecsei Lászlóné Erzsi­ké néni, egy eseménygazdag kirándulással töltött nap tör­ténéseit mesélte el nálunk jár­takor. Több nyugdíjastársával legutóbb a Budapesti Csoko­ládégyárat keresték fel, majd a Szépművészeti Múzeum ké­peiben gyönyörködtek. Ebéd után vendégei voltak az Al­bert Schweitzer Szeretetott­honnak, ezután a Fővárosi Nagycirkusz délutáni előadá­sának remek produkcióját él­vezték. Ő — mint említette — már évek óta a nyugdíjasklub tagjaként rendszeresen részt vesz a jól szervezett és min­dig sok élményt nyújtó or­szágjáró túrákon. Emelkedő létszám A kellemetlenül permetező őszies esőben úgy gondoltam, nem találok népes társaságot a klubban. A régimódi nagy esernyők védelme alatt azon­ban sorra érkeztek az idős em­berek, mondván: „innen ben­nünket semmilyen időjárás nem riaszt el.” G. Nagy Fe- rencné — Rózsika — a tisz­teletdíjas klubvezető kívánság szerinti adagokban és ízesí­téssel kínálja a remek lélek­melegítő kávét, melynek kel­lemes illata belengi a kultúr­otthon berendezett helyiségét. Kártyázás, sakkozás, dominó­zás, kézimunkázás, vagy csen­des beszélgetés indul az ösz- szeszokott asztaltársaságoknál Az eseménynapló tanúsága szerint ez a klub 1975-ben ala­kult meg dr. Kulin Sándor or­vos kezdeményezésére, azon meggondolásból, hogy váro­sunk idős emberei kulturált környezetben, életkoruknak megfelelő kikapcsolódással kö­tetlen módon tölthessék nap­jaik egy részét e spontán kö­zösségben. A ió gondolat hamar való­ság lett, s így a jelzett időtől 18 alapító taggal naponta 9— 14 óráig mindenki előtt nyit­va áll a klubajtó. A feljegy­zések szerint a tagok száma évről évre fokozatosan emel­kedett, ma már kilencvenen vannak. Az évi tagdíj csupán 24 forint. Az ide rendszere­sen járó idős emberek a sze­rető fogadtatás és a kelleme­sen eltöltött délelőttök jó hí­rét elmondták szomszédoknak barátoknak, ismerősöknek, így önkéntelenül is újabb tagokat toboroztak. A megalakulás 10. évfordu­lóját ez év januárjában méltó keretek között ünnepelték meg. Bodrogi Istvánná vörös­keresztes titkár. Tarjányi Ala­dárba városi szakmaközi bizott­ság elnöke és Szűcs János, a művelődési ház igazgatója kö­szöntötte a népes számban megjelenteket. Az indulástól hűségesen kitartó alapító ta­gok emlékoklevelet is átve­hettek a bensőséges hangula­tú ünnepsézen. Belülről fakadó G. Nagy Ferencné nyugdí­jazásáig az Irodagéptechnika Vállalatnál dolgozott. Patay Károly felkérésére vállalta el a klub vezetését. Tizedik éve fáradhatatlanul azon munkál­kodik, hogy tartalmas, válto­zatos programokkal tegye kel­lemessé az együtt töltött időt vállalt nagy családja számára. Hozzáértés, törődő, gondosko­dó szeretet, sok türelem és a munkájába vetett hit jellemzi őt. Személyesen ismer min­denkit, az elmaradókat, bete­geket otthonukban felkeresi, ha szükséges, kórházban láto­gatja meg őket. Az említettek egy része már nem szorosan vett munkaköri feladata, inkább belülről fa­kadó igény, mely mélységes humánumból fakad, erőt és ösztönzést adva a minél tel­jesebb értékű vállalt munká­hoz. Az idős emberek ragasz­kodó szeretete, bizalma na­ponta elismerés a számára. Róla kevesen tudják, hogy birtokosa a kiváló népművelő elismerő címnek, sőt vöröske- resztes munkájáért is elisme­résben részesült. Fiatalos lendület Bodrogi Istvánná patronáló­ként, Szűcs János igazgatóként évről évre segítik az ötletek­kel teli munkaterv minél jobb megvalósulását. Hetedik éve a Toldi iskola biztosítja az or­szágjáró túrákhoz a kényel­mes buszt. Így vált lehetővé, hogy az idős emberek távo­labbi tájakra is kitekinthesse­nek, megismerkedve hazájuk múltjával és jelenével. A vá­ros népszerű előadói is mindig szívesen mennek az idős emberek közé olyan té­mákkal, melyek érdeklik az ott egybegyűlteket. Disznótoros vacsorák, pirí­tás a Pálfájában, gyárlátoga­tások, vetített képes úti beszá­molók, farsangi mulatság, há­zon belüli színházi előadások, rendezvények, kiállítások lá­togatása, gyári és tsz-klubok- kal rendezett közös találkozá­sok, összevont névnapok jó hangulatának élményével szí­nesebben peregnek a napok. A városi ifjúsági klub és egyes iskolák lelkes kis csoportjai rendszeresen fiatalos lendület­tel és tehetséges produkciók­kal szereznek felejthetetlen perceket. Az sem ritka, hogy a klub tagjai énekkel, verssel, muzsi­kával szórakoztatják egymást. A népes létszámú önálló vö­röskeresztes kis sejt erejéhez mérten tevőlegesen is részt vesz a különféle akciókban, a tenni- és segítenivágyás szép példáját mutatva még most is. özv. Nagy Lajosné alapító tagot barátnőinek népes köré­ből kértem egy kis külön be­szélgetésre. Mint megtudtam, saját három gyermeke mel­lett tizenkét állami gondozott gyermeknek is édesanyja lett. Kemény munkával telt élet után neki is az itt eltöltött idő jelenti a napi kikapcsolódást. Asszonytársaival egy kis süte­mény és kávé mellett jelenről, múltról, egészségről, betegség­ről, unokákról folyik a szó. — Az, hogy tartogat még az élet apró, nekünk való örö­möket, igen «okát jelent mind­annyiunk számára. Az az ér­zés, hogy szeretettel várnak, hogy számítanak rám, hogy fontos vagyok mások számá­ra is — ez higgye el, minden gyógyszernél többet ér. Törődjetek velem Oszip Mandelstam ide illő sorai: Törődjetek velem. / Éle­tem adom érte! / Egy szál ké­nes gyufa lángja meleggel jár­na át. A mindig segítő munkatár­sak és G. Nagy Ferencné klub­vezető ezen gondolatok jegyé­ben, ennek szellemében mun­kálkodik az idős emberekért eredménnyel — a klub létre­hozóinak szándékát mutatják. Szendrődi Judit pesebb:. 120 fős területi ser­dülő szabadfogású vetélkedőn indultak a kinizsisek. 29 kg (18 fő): 4. Zsigár Ernő. 32 kg (19): 5. Kudri Zoltán. 35 kg (16): 1. Balogh Antal (kiemel­kedően). 38 kg (17): 3. Kecs­kés Sándor, 49 kg (7): 1. Fa­ragó Zsolt (kellemes megle­petés). Miskolcon kétnapos volt 126 indulóval az országos if­júsági szabadfogású egyéni bajnokság. Az előcsatározások után városunkat hárman kép­viselhették, és közülük ketten értek el helyezést. 60 kg-ban (16): Farkas Tamás a nehe­zebb ágra került, nála esélye­sebbeket is legyőzve az ötö­dik helyen végzett. 56 kg (16): 7—3. Farkas Zoltán. Baján az ország összes szá­mottevő birkózószakosztálya képviseltette magát (363 fo) az úttörő szabadfogású Popo- ri-emlékversenyen. A-korcso- port, 29 kg (20 induló) : 7—8. Zsigár Ernő, 32 kg (25): 5—6. Kudri Zoltán, 38 kg (22): 7— 8. Kecskés Sándor. B-korcso- port, 45 kg (26): 5—6. Tóth Zoltán (a legnépesebb súly­csoportban). E sportág híreihez tartozik, hogy a Nk. Kgy. Kinizsi há­rom edzője és jutalomból tíz versenyzője a napokban meg­nézhette a Budapesten sorra került szabadfogású birkózó­világbajnokság küzdelmeit, ahol nagyszerű élményben volt részük, és hasznosítható tapasztalatokra tettek szert. DIÁK LABDARÚGÁS A megyei diák labdarúgó­bajnokság Déli csoportjában több körösi vonatkozású mér­kőzést is játszottak, sikerrel. Az Ifjúsági sporttelepen: Nk. Gimnázium—Monori Szakmunkásképző 8-0 (5-0). Sima győzelem született. Gól­lövők: Sz. Tóth (3), Kakuk (2), Bíró, Sipos és Szűcs. Idegenben. Nk. Szakmun­kásképző—Monori Gimnázium 3-2 (1-1). a körösiek jó já­tékkal megérdemelten győz­tek. Gólszerzők: Gubacsi (2) és Horváth. Nk. Toldi DSK— Monori Szakmunkásképző 2-1 (0-0), főleg kulcsjátékosainak köszönheti a győzelmét az élelmiszeripari gárda. Gólok: Muriter (2). SZERDAI SPORTMŰSOR Kézilabda. Petőfi-iskolai pá­lya. 14 óra: Nk. Kossuth isk. —Nyársapáti isk., 14.40: Nk. Petőfi isk.—Nk. Rákóczi isk., 15.20: Nyársapáti isk.—Nk. Petőfi isk., úttörő leány kör­zeti bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Veresegyház: V. KSK—Nk. Kgy. Kinizsi, barátságos mérkőzés. S. Z. Dr. Lakatos László belgyógyász, magánrendelését megnyitotta. — Nagykőrös, Szabadság tér 9 alatt. ISSN 0133—ms (K'^iylrflrösl Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom