Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

1985. OKTOBER 28. SZERDA A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE Czinege Lajos: Történelmünk alkotó részesei Bevezető szavaiban Czinege Lajos tolmá­csolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Minisztertanács üd­vözletét a megyei tanács tagjainak, a megye valamennyi tanácsának és az általuk képvi­selt lakosságnak. Mint mondotta, történelmi esemény évfordulóját köszöntjük a mai na­pon, hiszen ma harmincöt esztendeje járul­tak első ízben a szavazóurnákhoz az állam­polgárok, hogy megválasszák közvetlen nép- képviseletüket, a tanácsokat. Országszerte megemlékeznek ezekben a napokban erről a történelmi évfordulóról. Elismerés és hála Az államszervezet újjáalakításának fontos dátuma volt az az 1950. évi október, hiszen az állampolgárok 220 ezer tanácstagnak sza­vaztak bizalmat, akik a következő napokban és hetekben összesen háromezer tanácsi tes­tületet alkottak, s késedelem nélkül meg­kezdték munkájukat. Valójában ez az ese­mény elválaszthatatlanul kapcsolódik egy ko­rábbi időszakhoz, a felszabaduláshoz, ami­kor a Szovjetunió fegyveres ereje kiűzte a fasisztákat Magyarország területéről és le­hetővé tette az önálló nemzeti léttel társuló demokratikus fejlődést. A minden tekintet­ben szétzilált országban a közigazgatás is ele­mi gondokkal küzdött. Máig tartó nagy ta­nulság, hogy városokban és községekben gyors egymásutánban jöttek létre a Nemzeti Bi­zottságok, amelyek a lakosság bizalmát él­vezték és minden helyes törekvésükkel azon­nali támogatásra találtak. Nagy történelmi ér­demek fűződnek a közigazgatásnak ehhez a formájához, mert bebizonyosodott, hogy a felszabadult nép szinte spontán folyamatként képes létrehozni a maga szervezeteit, igaz­gatni mindennapjait. A későbbiekben a kom­munista párt követelésére megnyílt az út a munkások, a parasztok legjobbjai előtt az ál­lamigazgatásba. s ugyan nagy erőfeszítések, olykor emberi tragédiák árán is, ezek a két­kezi dolgozók bebizonyították: alkalmasak az addig nem ismert feladatok ellátására, al­kalmasak arra, hogy munka közben és mun­ka mellett sajátítsák el az államigazgatás bo­nyolult tudnivalóit, ők valóban a nép nevé­ben, a nép képviseletében tették a dolgukat és ma is elismerés és hála illeti őket. A miniszterelnök-helyettes a továbbiakban azzal foglalkozott, milyen lényegi változáso­kat hozott a jogrendben, az államhatalom­ban, a közigazgatásban a Magyar Népköz- társaság alkotmányának elfogadása 1949-ben. döntően meghatározva ezzel a tanácsrend­szer alapjait is. Alapvető jogforrásunkra, az alkotmányra támaszkodva készült el 1950- ben az első tanácstörvény. Ez a jogszabály jól jelölte meg a tanácsok szerepét, helyesen alakította ki a szervezeti rendszert, mert az akkori viszonyokat tükrözte. Ezt ma is -tiszta lejkiismerettel állapíthatjuk meg. Ugyanak­kor nem hallgathatunk arról sem, hogy vol­tak hibák, a fejlődés nem bizonyult törés­mentesnek. Folyamatos halada's Ennek ellenére — folytatta a szónok —, vagy mondhatjuk úgy is, hogy ezzel együtt, a tanácsok tiszteletet érdemlő eredményeket értek el és helytálltak 1956 súlyos válságá­ban is. A Magyar Szocialista Munkáspárt visszaállította a lenini munkastílust, érthető tehát, ha az államigazgatásban is új köve­telmények fogalmazódtak meg, fejlődésnek indult a tanácsok tömegkapcsolata, más lett a testületi élet, fokozódtak a követelmények a tisztségviselőkkel szemben. Érthető volt te­hát az is, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében a tanácsok már kiemelkedő szerepet játszottak, a hatvanas évektől kez­dődően pedig lényegében folyamatosan kor­szerűsödött mind a népképviselet, mind az államigazgatás tevékenysége, tágult a taná­csok jog- és hatásköre, kapcsolatrendszere a lakossággal, a társadalmi szervezetekkel. Czinege Lajos ünnepi beszéde további ré­szében elemezte azokat a változásokat, ame­lyek napjainkig vezethetően már a 60-as években elkezdődtek, a többi között ilyen volt a gazdaságirányítás új rendszerének ki­dolgozása és bevezetése. Ennek megfelelően 1971-ben az úgynevezett harmidik tanácstör­vény a korábbiakhoz képest alapvetően meg­változtatta a tanácsok gazdálkodásának alap­jait, és kereteit, és ma is azt mondhatjuk, hogy ez rendkívül fontos lépés volt. A 7U-es években a testületi munka gazdagodásánál» lehettünk tanúi, egyben annak is, hogy a ta­nácsok önállósága fokozatosan testet öltött a gyakorlatban, mindinkább érvényesült az az. elv, hogy a lakosság ügyeit ott intézzék, ahol azok létrejönnek. A változások természete­sen soha nem mentesek az ellentmondások­tól. Így volt ez a 70-cs években is, amikor a vitathatatlan és örvendetes fejlődés elle­nére feszültségekkel is szembe kellett nézni. Üj feszültség volt például a székhelytelepü­lés és a társközségek viszonyrendszere, ne­hezen adja fel hadállásait a formalizmus, a bürokrácia, amint a tanácsi gazdálkodásban létrejött ellentmondások is ismeretesek. Ami­kor tehát azt mondjuk, hogy az államigaz­gatás legutóbb végrehajtott korszerűsítését az élet tűzte napirendre — így a járások megszüntetését —, akkor csupán a valóságot fogalmazzuk meg. Elkerülhetetlen, az élet kikövetelte lépés volt tehát ez, amint hason­lóan az előbbihez, az új választójogi törvény elfogadása, majd az idén lezajlott választá­sokkal a gyakorlati próbája is ilyen lépés volt. A szocialista demokrácia terepeinek bővítése, fórumainak, formarendszerének tá­gítása legfőbb hajtóerőink egyike ma. Éppen ezért valamennyiünk számára alapvető út­mutatás az MSZMP XIII. kongresszusa ha­tározata, amely a többi között kimondja; az államigazgatás mindenkor igazodjon az élet felvetette kérdésekhez. Erősebb fegyelmet A szónok ezt követően az államigazgatás néhány új vonásával, a többi között az elöl­járóságok szerepkörével és feladataival fog­lalkozott, majd hangsúlyozta: a gazdasági teljesítmények fokozása most a fő feladat, es ebben a tanácsoknak is jelentős rész jut. Csakis a teljesítményeknek a növekedése te­szi lehetővé, hogy azoknak a feszítő gondok­nak egy részét, amelyekkel ma küzdünk, eny­híthessük, illetve megszüntethessük. Pest me­gye egésze és az agglomerációs övezet még inkább tagadhatatlanul sok ilyen... feszítő gonddal küzd, és ezt sem a tanácsoknak, sem az állami irányításnak nem szabad szem elől tévesztenie. Éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy kialakuljon a tanácsoknál a komplex gazdálkodási szemlélet, legyen ér­tékteremtő folyamat a helyi erőforrások fel­tárása és hasznosítása. Ebben a bonyo­lult munkában hathatós támogatásra tehet­nek szert a helyi testületek a mainál nyitot­tabb településpolitikával, például a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás céljainak alapos kidolgozásával, megismertetésével, meggyőzé­sen alapuló elfogadtatásával. peszéde befejező részében a miniszterel­nök-helyettes arról szólott, milyen elgondo­lások alapján dolgoznak a központi irányító szervek az államigazgatás további fejleszté­sén, a helyi tanácsok önállóságának megszi­lárdításán, a tanácsapparátus hozzáértésének fokozásán. Történelmünk alkotó részesei voltak a ta­nácsok, és azok ma is, történelmi horderejű feladatok megvalósítóiként épültek bele min­dennapjainkba, és az ilyen horderejű felada­tokból jut számukra a jövőben is. Elismerés és köszönet mindazoknak, akik részt vállal­tak az eltelt három és fél évtizedben a taná­csok munkájából, akik segítői voltak a köz- igazgatás új rendszere megteremtésének és megszilárdításának, s közülük is elsőként azokat illeti a köszönet és a hála szava, akik kezdettől fogva, azaz 35 esztendeje tagjai va­lamely tanácsnak. Pest megyében negyven­kilencen vannak ilyenek, s ez azt mutatja, hogy a népet sokféle módon lehet szolgálni, de e szolgálatnak tagadhatatlanul kiemelke­dő jelentőségű területe a tanácsi testület Fontos közhangulati tényező Kereskedelem, kérdőjelekkel Valójában nem egyetlen szakterület került nagyító alá a megyei tanács tegnapi ülé­sén a kereskedelmi ellátás helyzetével, hanem minden­napjaink sokkal tágabb köre. Amit nemcsak az előterjesztés mutatott — amikor például kitért az ipar szállítóképessé­gének gondjaira, avagy a bérpolitika kétséges eredmé­nyeire —, hanem ez tükröző­dött a felszólalásokban is. A lakosság hangulatában, közér­zetében, ítéleteiben fontos sze­repet játszik az is, mit sike­rült, mit nem sikerült a ke­reskedelem fejlesztésében el­érni. Megmaradt feszültség Maga a szám imponáló, ta­valy a megyében a kiskeres­kedelmi forgalom harminchá- rommilliárd forintot tett ki, akárcsak a korábbi esztendők­ben, a legutóbbi években is folyamatosan növekedett. A növekedés árnyékában azon­ban jelentős feszültségek hú­zódnak meg, illetve újabbak is felbukkantak, amint erre — példák seregével — a felszó­lalók rámutattak. A feszült­ségeknek tagadhatatlanul lé­nyeges forrása, hogy csak részben sikerült megvalósíta­ni az eredetileg elképzelt be­ruházási, fejlesztési _ progra­mokat. A megyei tanács, ami­kor 1979. június elsejei ülésén elemezte a kereskedelem helyzetét, állásfoglalásában le­szögezte: „Központi feladat­ként kell meghatározni, hogy a megye kereskedelmi ellá­tottságának színvonalában a különbségek az országoshoz fcép?st csökkenjenek.” Erre az indokolt és bonyo­lult teendőcsoportra azon­ban — a népgazdaság egyen­súlyi gondjaiból következően — sem az állami, központi forrásokból, sem a vállalati, szövetkezeti pénzügyi alapok­ból nem iutott megfelelő pénz az eltelt több mint hat esz­tendőben. A megyében a kereskedel­mi forgalom döntő részét hat tanácsi vállalat és tizenhét Áfész bonyolítja le. a szocia­lista szektornak 2865. a ma­gánkereskedelemnek 1870 egy­sége szolgálja a lakosság ellá­tását. üzlet és üzlet között azonban — fogalmazták meg tapasztalataikat a testület szót kérő tagjai — nemcsak alap­területben, felszereltségben látni nagy különbségeket, ha­nem az ott dolgozók felfogá­sában, magatartásában, keres­kedői érzékében is. A hato­dik ötéves terv eddig eltelt négy esztendejében a folyó­áron számított forgalomemel­kedés 8,4 százalékot ért el — ami alcsonyabb az ötödik öt­éves tervben elkönyvelhetett 10,3 százaléknál —, ám az áruforgalom alakulásában sok a figyelmeztető jel. Ilyen jel például az, hogy — és ez az észrevételek között nyomatéko­A tanácstagok Czinege Lajos beszédét hallgatják Erdősi Agnes felvételei san szerepelt — megtört az évtizedek óta tartó gyakorlat, ami szerint a megyében a forgalom bővülése mindenkor meghaladta az országos átla­got. Érzékelteti a változást, hogy míg 1975 és 1980 között a megyei jelzőszám átlagosan 0,8 százalékkal haladta meg az országost, addig 1930. és 1984. között 0.4 százalékkal már elmaradt attól. Nem egyetlen valamiben keresendő az ok, s erre az előterjesztést kiegészítő szó­beli beszámoló tárgyilagosan rámutatott. A beruházások el­lenére is a megyében — és ez az okok között az első helyre került — fokozódott a keres­kedelmi hálózatnak az orszá­goshoz viszonyított elmara­dottsága. az ezer lakosra szá­mított üzleti alapterület ada­tát nézve a megyék között sajnálatosan az utolsó helyen állunk. Tetézi a gondokat, hogy az agglomerációs öve­zetben sok a korszerűtlen, ún. kisbolt, ezek tetemes része — létszámhiány miatt, nincsen aki helyettesítené a szabad­ságra menőket — nyáron zár­va tart. A kedvezőtlen folya­mat okai közé tartozik az is, hogy különböző árukból — mint például a vas-műszaki cikkek egyes csoportjai, bizo­nyos építési, szerelési anya­gok. a bútorok — az ipar sem mennyiségben, sem minőség­ben nem tudja kielégíteni a fogyasztói igényeket, szükség­leteket. Voltak, vannak viták azon — még akkor is. ha a gya­korlat egyértelműen igazolta azokat, akik azt állítják, a megyében élők döntően a la­kóhelyükön szerelnének vá$á- fblni —, "vajon 3 milyen sze­reposztás érvényesül a fővá­rosi és a megyei kereskede­lem között a megye népessé­gének kiszolgálásában, ellátá­sában. Az elemzések azt mu­tatják — és ennek indokolt fejlesztési következményeire több tanácstag is rámutatott a téma tárgyalásakor —, hogy a megyébe^ félők az élelmiszereknek a nyolcvan­hat, a vegyes iparcikkeknek a hetvenhat százalékát a szocia­lista szektorhoz tartozó me­gyei kiskereskedelem üzletei­ben vásárolják meg, míg a leginkább divatérzékeny cik­keknél, a ruházati termékek­nél ez az arány negyvenkét százalék, itt ugyanis a sokkal bővebb választékot felvonulta­tó fővárosi áruházakkal és üzletekkel a megyei boltháló­zat nem tud versenyezni. Bonyolult hatások Döntőnek kell tartani, hogy a kedvezőtlen feltételek elle­nére is a lakosság ún. alapel­látásában — amiben a napi cikkek sorolódnak — a ki­egyensúlyozottság társult né­mi fejlődéssel. Bizonyos tekin­tetben kivétel ez alól a hús és a húskészítmények forgal­mazása, ahol évekre vissza­menően hullámzás figyelhető meg, hol túlkínálat van jelen, hol átmeneti hiány. Részben ilyen hullámzás észlelhető — elsősorban az üdülőterülete­ken — a kenyér- és péksüte­mény-ellátottságban. itt azon­ban el nem feledhető: áru van, az igények előzetes fel­mérésével akad gond. Egy-egy rosszabb időjárású hétvége te­temes népgazdasági vesztesé­geket okoz, ugyanis a meg­maradt kenyér, pékáru takar­mányként való felhasználásá­val, azaz — és ezzel a tanács­tagok egyetértettek — meg kell keresni az ésszerűség és a biztonságos kínálat találko­zási pontjait. Ami pedig a zöldség-gyümölcs értékesítésé­nek helyzetét illeti, elég talán egyetlen arány említése a tisztább kép megalkotásához: a forgalomnak több mint a felét a magánkereskedelem tartja kézben ... Éveken át — mint az or­szág legtöbbet építő megyéjé­ben — súlyos feszültségeket okozott az építőanyagok szű­kös kínálata. Idén az év ele­jétől azonban már az a gond — mert hatásos kormányzati intézkedések alapvetően meg­változtatták a helyzetet —, hogy hatalmas készletek vár­nak vásárlókra a telepeken ... Napjainkban a legnehezebb helyzet a szilárd tüzelőanya­goknál alakult ki. Igaz, ez nem megyei sajátosság — amint a gond enyhítése sem áll módjában megyei szer­veknek —. a sorban állást, a korlátozott mennyiségű áru­kiadást azonban az is sú­lyosbítja, hogy a megyének — kerekítve — száz települé­sén nincsen a szocialista szektornak ilyen árut kínáló lerakata, azaz az ellátás tel­jes egészében a magánkeres­kedők feladata, terhe. Áru- beszerzésük azonban — és ezt nem fedte szemérmes csend a tanácsülésen — nap­jainkig rendezetlen, ezért akadnak, akik jogszabályelle­nesen teremtik meg az áru­alapot, mások pedig ugyan panaszt emelnek a képtelen helyzet ellen, de beletörődnek abba. hogy nem tudnak mit adni a vásárlóknak. A ma­gánkereskedők építőanyag- és tüzelőáru-ellátása tehát több­szörösen megérett a rendezés­re, a tiszta helyzet teremtésé­re Sok szó esett a megyei tanács ülésén a kereskedelmi hálózat fejlesztésének eredményeiről és feszültségeiről is. hiszen — és erre az egyik felszólaló nyomatékosan felhívta a fi­gyelmet — a gyarapodás mér­téke nem kicsiny. Az eszten­dő végéig, azaz a hatodik öt­éves terv időszakában a me­gyében összesen 47—48 ezer ■ négyzetméterrel növekszik a kereskedelmi hálózat alapte­rülete. A baj ott van, hogy az égető igények ennél nagyob­bak, anyagi fedezet híján azonban az eredetileg elter­vezettnél 16 ezer négyzetmé­terrel kisebb a fejlesztés eredménye, s ez bizony érez­teti hatását mind a zsúfolt­ságban, a vásárlás körülmé­nyeiben, az áruk választéká­ban. tárolásában, mind a ke­reskedelmi dolgozók munka- körülményeiben. Amint az is rányomja bélyegét mind a kereskedelmi alkalmazottak, mind a vásárlók helyzetére — és a tény indokoltságát ne­hezen tudná bárki is elfogad­tatni, derült ki a testületi ülésen —. hogy az e terüle­ten foglalkoztatottak havi át­lagbére haiszáz forinttal ma­rad el fővárosi kollégáik ja­vadalmazásától. Nagyon sokan tehát — és a maguk szemszö­géből nézve érthetően — in­kább a bejárást választják, a megyében azonban a tete­mes létszámhiány ellenére sem tudják a vállalatok, a szövetkezetek a béreket to­vább emelni. Indokolt szigorúság A megyei tanács, elfogadva a kereskedelem helyzetéről szóló jelentést — amelynek keretében, a már említetteken túl, részletes tájékoztatást kaptak a testületi tagok pél­dául az árellenőrzések, a szerződéses üzemeltetésű for­mák tapasztalatairól is —, határozatában megjelölte azo­kat a legfőbb irányokat, amelyek a következő időszak­ban a teendőket vezérlik. Így a többi között a fogyasztói érdekvédelem fokozását, a be­ruházási eszközök felhaszná­lásának rangsorolás alapján történő koncentrálását, a te­lepüléseken belüli ellátási kü­lönbségek csökkentését. He­lyet kapott a határozatok so­rában a tartalékok fokozott hasznosításának — mint ami­lyen például az ún. kishatár- menti forgalom, a kereskedel­mi vállalatok által adott ter­meltetési megbízás — szüksé­gessége is. valamint az úgy­szintén. hogy az illetékesek az eddiginél szigorúbban jár­janak el a fogyasztói érdekek megsértőivel szemben. M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom