Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
Népi ellenőrök, rendőrök közös akciója T űzfészek a Tüzép-telepen Kapott már, de átfestették a nevét Még mindig a szén... Nem mindenütt, de ahhoz éppen eléggé sok helyen téma, hogy a kedélyek újra meg újra felkavarodjanak. Hogy mi az, ami csupán alap nélküli szóbeszéd, s mi az, ami mögött kétségbevonhatatlan tények és visszaélések találhatók, arra keresett választ az elmúlt hét végén egy közös akció során a Monori Rendőrkapitányság és a Népi Ellenőrzési Bizottság. Kocsik járták a monori körzet településeit, nyomozókkal és népi ellenőrökkel. Mint utóbb kiderült: a legtöbb helyen rend van, sőt követésre méltó jó példa is akad, ámbár az csupán egyetlenegy: Maglódon. Az ottani tüzelőanyagtelepen külön nyilvántartásokat vezetnek, füzetenként külön jegyezve az igényelt és beérkező szénfajtákat, a vásárlók nevét, s ezek a füzetek mindenki számára hozzáférhetők. Következésképp társadalmi ellenőrzés alatt van: kinek, mikor, mennyi szén jutott — eleve lehetetlenné téve egyesek készlethalmozási szándékait, vagy a kivételezést. Kiderült az összegezésnél az Is: a szén elosztásában továbbra is feltűnő aránytalanságok tapasztalhatók. Mert amíg Ve- csésen sem előjegyzési nyilvántartást nem vezetnek, sem sorban állás nincs, mert a Tü- zép-telepen kopogtatók hozzájuthatnak szénhez ezek nélkül is, Üllőn már 1 ezer 200 vásárló neve van előjegyezve, s a telepvezető igen kevés reményt lát még a minimális igénylés kielégítésére is, hiszen például amikor a vizsgálódó csoport a helyszínen járt, aznap sem volt egy árva szénrög sem a telepen. Kevés a szén Gyomron is, az ottani telepvezető már abba is hagyta az előjegyzési lista vezetését, a sor ugyanis olyan hosszú, hogy akik most iratkoznának fel, az idén már számításba sem jöhetnek. Jómagáin a Pilisen, Monori- erdőn és Monoron ellenőrző csoporthoz csatlakoztam. Ez az út jócskán szolgált tanulságokkal. Pilisen kezdtük, ahol az előző nap érkezett berentei darabos egy szálig elfogyott, volt viszont az aznapi szállítmányból. a lignitből, s mert ez a szénfajta nem a legkapósabb, korlátlanul vihetett belőle, aki kért. Az előjegyzési füzetet rendben találtuk, kiderült belőle az is, hogy a feliratkozás sorrendjében szállítják a 10. 15 mázsákat — s hogy majdnem mindenki német brikettre vár. De kiderült az is, hogy Pilisen nem családoknak, hanem személyeknek adták és adják a szenet. Amíg sorállás volt, az járt jól, aki szép számú rokonsággal rendelkezett, hiszen férj és feleség, após, anyós, nagyfiú, nagypapa kaphatott tíz—tíz mázsákat. S bár a telep dolgozói azt mondják, nekik nincs joguk sem személyi igazolványt kérni. sem a pincékbe vagy kamrákba benézni, hogy vajon kinek van tíz mázsa szene és kinek 130 — és ez valóban így van — bizonv nem ártott volna a maglódi példa nyomán már eleve kikerülni a felhalmozást. Pilisen egyébként az utóbbi egy hónapban érkező szénmennyiséggel elégedettek, úgy látják* ma már nincs olyan ház a községben, ahol ne tárolnák legalább az induláshoz szükséges tüzelőt. Ezt látszott igazolni a szúrópróba-szerű vizsgálódás is: jártunk olyan lakásokban, ahol még előjegyzettként várnak a tüzelőre — mint n°ldául Haluszka János- né a Pándi utcában — de húsz mázsa már a kamrában van, s a szobába állított oiaiká'yha is segít meleget teremteni. Kisvári Jánost, a Monori Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának fiatal nyomozóját, az egyenruhás rendőröket, s a népi ellenőröket Monori-erdőn fogadtájr a leanyugodtabban: a magánkereskedőnek egész szezonban nem volt sem szene, sem fája, csak a kezét tárta szét — Monoron viszont annál nagyobb volt az izgalom. Nem véletlenül. A körzetközpont Tüzép-telepén csúnya harcok dúlnak. Ezúttal ugyan nem a sorban állók között, hiszen a sorállás az előjegyzések bevezetésekor megszűnt, ám a fuvarosok nap mint nap összecsapnak egymással. A füzetbe már felírták a háromezeregyedik (!) igénylő nevét, szén viszont olyan kevés van, hogy NDK-brikettből a hatszázkilencvenkettedik, hazai brikettből a négyszáz- hetvenegyedik vásárlót tudták csupán kielégíteni. Ottjár- tunkkor kétségbeesetten kérdezősködött egy vasadi fiatal- asszony, aki az ezerhatszáza- dik a sorban, s egy kiló szene sincs még. A telepen ellenben van 13 ezer mázsa NSZK kazánszén, — és nem tudják eladni! Nem, mert nincs hozzá kísérőszén, s anélkül, meg persze külön központi utasítás nélkül, nem adhatják. Pedig a feszültségen olyan nagyot enyhítene, hogy tán még az udvart is kisöpörné az intézkedés nyomán születő sóhaj. Van, aki az ügyben áldozatokra is hajlandó: vesz öt mázsa kazánszenet, és hozzá öt mázsa olyan „kísérőd — láttuk a kocsin,, amely éppen a mázsáién állt —.' hogy azzal legfeljebb az utcai gödröket tömheti fel. Merő por a kísérő — csakhogy pénzbe kerül! Ezt láttuk — nem láttuk viszont a mázsamestert. A fuvarosok mondták el, hogy épp az előbb rakta meg kis ARO gépkocsiját, ugyanis fuvarozik is. Ebből parázs vita kerekedett, az apró irodában szinte nép- gyűlés forrt magas hőfokon, s a rendőrnyomozó mindig jól találó, kérdései nyomán bontakozott ki a tisztább kép. A telepvezető hosszabb ideje betegállományba került, a pénztárost megbízta ugyan a vállalat a helyettesi teendők ellátásával, de ő — éppen az állandó zűrzavarok és tisztázatlan helyzetek miatt — ezt a megbízást nem fogadta el. Az új megbízott vezető egy hete állt munkába, őket felelőssé tenni a káoszért és a már kiderült visszaélésért nem lehet. A történtek mégis alkalmat adnak arra, hogy Monoron úgy beszéljenek a telepről, ahogyan hallani: „na. ott aztán olyan disznóságok zajlanak!” Eleinte azt a gyakorlátot követték, hogy az előjegyzettek sorszámától függetlenül a fuvarosokat igyekeztek kielégíteni: jusson mindegyiküknek mindennap legalább megközelítően egyenlő arányú szállítás. Igen ám, de így fordult aztán elő, hogy a háromszázas sorszámú vevő után az ezernégyszázadiknak jutott brikett, hogy ne csak Csontoséknak, de Száva Rezsőnek is legyen fuvarja — s akkor elterjedt Monoron, hogy a protekciósok jutnak szénhez, mert lám, aki később ment, előbb kap. Akkor ettől a gyakorlattól elálltak, elölről kezdték a névsort, s ha az akkor felírtak közül hatan ragaszkodtak hozzá, hogy Kovács Sándor vigye a házukhoz a szenet, hát Kovács Sándor aznap hatszor fordult, mások meg egyszer sem. Így van ez most is — s bár a lakosság szempontjából így az igazságos, a telepen belül nagy a vihar: ki, mennyi adót fizet, ki nem fizet a segítői után egy fillért sem, ki fuvarozott évekig engedély nélkül, és most mégis veri a mellét...? Ezek a kérdések villámként csapkodnak, s jó lenne tudni, hol van ilyenkor a KIOSZ, vagy a tanács kereskedelmi ellenőrei? Közben megérkezik a mázsamester, s igen érdekes dolgok derülnek ki. Amikor az ugyancsak a telepen fuvarozó apósát kérdezi Kisvári János nyomozó, ő azt mondja: dehogy fuvarozik az ő veje, legfeljebb az ő — mármint az após — távolabbi szállítmányait viszi, munkaidő után. A vő viszont állítja, hogy nem erről van szó, csupán jó barátoknak és igen közeli ismerősöknek visz szenet, szívességből. Igen sok barátja és jó ismerőse lehet: amikor visszalaipo- zunk a mázsakönyvben, minden áldott napra jut egy, kettő — a maira egyenesen négy — fuvarja. S hogy ki ellenőrzi, ki mázsálja le a szállítmányait? Természetesen ő maga. Van fuvarozási engedélye? Nincs. Három hónapja, amióta mázsamesterként munkába állt, így megy ez, s hallgatólagos gyakorlatként menne még ki tudja meddig — ha nincs ez az akció. S ahogy ilyenkor lenni szokott — mert maga a szénhiányos helyzet is feszültséget teremt, hogyne fokozná azt tovább egy-két apróság, amely a telepen belül talán az is, de a kapun túljutva már egyáltalán nem — még innen is jön egy „információ”, onnan is. S találunk az előjegyzési füzetben Julcsi nénit, aki egyszer már kapott szenet, de átfestették a nevét fehérrel, s ugyanazon a sorszámon még egyszer odaírták, aztán a következő oldalon egy újabb és még négy hasonló ... Szó se róla: tüzépes legyen a talpán, aki • a szénhiányos időben meg tudja tagadni a rokoni, baráti szívességeket. De amíg elegendő szén nincs — addig nem lehet kivételezni sem! (Ha meg van, akkor úgysem kell.) S mert Monor a látottak alapján amúgy is meglehetősen szerencsétlen helyzetben van, igen nehéz szívvel tapasztaljuk az ezt még súlyosbító tényeket, amelyek természetesen nem múlnak majd el intézkedés nélkül. A Tüzép vezérigazgató-helyettese nyilatkozta a legutóbbi megyei tanácstagi csoportgyűlésen: november 15-ig mindenkinek jut legalább tíz mázsa induló tüzelőmennyiség. Ezzel szemben a telepen lévő 13 ezer mázsát nem tudják értékesíteni kísérőszén hiányában. ötszáz mázsa NDK-bri- kettet most töröltek a diszpozícióból, hazai brikett is csak csurran-cseppen. A helyzet egy cseppet sem megnyugtató. Koblencz Zsuzsa ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1985. OKTOBER 22., KEDD Mindenki érintett a dologban Igennel szavazók és tamáskodók Inkább a saját utcájukban épüljön Beszédtéma mostanában mindenütt — így Gyomron is — a jövőre bevezetendő településfejlesztési hozzájárulás. Mondhatnánk, így van ez rendjén, hiszen olyan jelentős változás ez, amely minden állampolgárt közvetlenül érint. A tanácsi szakemberek és laikusok véleményeiből is kiderül, hogy feltétlenül szükség van erre, hiszen az összegyűlt pénzből lehet csak gyarapítani a javakat. A közelmúltban lezajlott falugyűléseken is terítékre került a téma, s általában pozitívan álltak a kérdéshez a hozzászólók. De idézzük csak fel a közelmúltbeli gyömrői falugyűlés néhány hozzászólóját. Gál Ferencné, a nagyközségi tanács elnöke elmondta, hogy körültekintően járt el a településfejlesztési hozzájárulás ügyében. Évente 600 forintot kérnek a családoktól. Ebből segítenék az új iskolaszárny és a tornaterem építési munkálatait. Kérte a falugyűlés résztvevőit, támogassák az elképzelést, s a lakosság körében is népszerűsítsék ezt a gondolatot. Garádi István tanácstag, aki a június 8-i választásokon került először a testületbe — mindig aktív a tanácsüléseken — az volt a falugyűlésen is. Elmondta, hogy havonta 50 forint lesz a családok támogatása, s ez igazán nem borítja fel sehol sem a költség- vetést. Arra kell gondolni, hogy mindenki hasznát látja az iskolának és a tornatermeknek, ha nem a gyermekei, az hinokái révén. Felajánlotta, hogy a tefa számítógépes feldolgozását saját gmk-juk vállalja. A 600 forintos településfejlesztési hozzájárulás mértéke nem túlzott — hangsúlyozta Gellér Nándor, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. S ugyanezt mondták el többen is, támogatásukról biztosították a tanács vezetőinek elképzeléseit. Nagy figyelmet keltett dr. Altorjai Károly körzeti orvos felszólalása. A sorköteles fiatalok nagy százaléka nem alkalmas katonának, mert kisebb, nagyobb mozgásszervi betegségük van. Sokuknak van gerincferdülése, meglátszik rajtuk, hogy olyan iskolába jártak, ahol nem volt tornaterem. Ezért — de a felnőttekért is — érdemes megépíteni, megteremthető lesz általa a testmozgás minden korosztály számára. A gyömrői párt- és tanácsi vezetőknek nem kis erőfeszítésébe került az új iskolaszárny építésének a kiharcolása. Igen, nem túlzás a harc szót emlegetni, hiszen eredetileg már ebben az ötéves tervben el kellett volna készülnie. Ám az ország gazdasági helyzete miatt késett a beruházás megkezdése. A többszöri látogatások (ismert megyei vezetők jártak Gyomron) eredményeként végre elmozdult a holtpontról az iskolaépítés. Még szebb terveket tartalmazott az eredeti elképzelés, amely szerint egy 24—48 méteres tornacsarnokot szerettek volna tető alá hozni — az új iskolaszárnyhoz kapcsolódva. Ez azonban olyan drága lett volna, hogy kénytelenek voltak lemondani róla. Maradt a kisebb tornaterem megépítésének lehetősége, amely ugyan méreteiben elmarad a korábban tervezettől, de azért megfelel majd az igényeknek. Mindehhez tudni kell, hogy Gyömrő négy iskolájába több mint ezer gyerek tanul. Tornaszobával csak az 1. és 4. számú iskola rendelkezik, a 2. és 3. számúban még ilyen sincs. A tornaórák a szabadban, télen a tanteremben zajlanak. Ha a lakosság többsége igent mond a településfejlesztési hozzájárulásra, akkor a következő évtized első éveiben szép tornateremmel gazdagodhat Gyömrő. Egy gyömrői tanácstag örömmel újságolta, hogy körzetében eddig a lakosság 90 százaléka szavazta meg a településfejlesztési hozzájárulást. Olyan — idős — személyek is, akiknek havi nyugdíja alig haladja meg az alsó határt, a 2 ezer 500 forintot. De akadnak ellenpéldák is, ahol a lakosság nemet mondott. Ez utóbbiak arra hivatkoztak, hogy inkább az ő utcájukban készüljön betonjárda, a tornaterem nem is olyan fontos... Gulyás László, a Gyömrői Nagyközségi Tanács vb-titkára mondja: — A tanácstagok igazi próbatétele a mostani szervező- munka. Tanácstagok és póttanácstagok járják ezekben a napokban a körzetet, s kikérik a véleményeket a településfejlesztési hozzájárulásról. Az eddigi tapasztalatok általában kedvezőek. Sajnos vannak, akik nem értik meg, hogy szűkebb környezetük csak akkor gazdagodhat, ha a központilag kijelölt feladatokat (Gyomron az új iskolaszárnyat és a tornatermet) saját maguk is segítik a tefa rendszeres fizetésével. Csak az esetben tudunk juttatni a lokális célokra is, az egyéb pénzeszközökből. Azért említem mindezt, mert a központosított leendő új iskolarész nemcsak a település centrumában levő gyerekek érdekeit szolgálja majd, hanem a távolabbi részekben lakókét is, így az öreg falusiakét, az Erzsébet- telepiekét egyaránt. Tehát, aki ad majd, az saját gyermekeinek tanulását, testedzését segíti elő. — Egyébként október 25-ig befejezik a tanácstagok a szervezőmunkát. Én optimista vagyok, a családok többsége igennel fog szavazni a településfejlesztési hozzájárulás ügyében. G. J. Csütörtöktől Kiállítás A Dél-Pest megyei Nagy István képző- és iparművészeti csoport tagjainak a kiállítását rendezik meg október 24-én — csütörtökön — 15 órától Monoron, az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottságának székházában. A bemutatón megnyitót mond Nagy Sándorné, az MSZMP megyei bizottságának titkára. A csoport tagjainak csütörtöktől látható alkotásai a korábbi időszakban már sikert arattak Dél-Pest megye más településein is. A mor.o- ri és környékbeli érdeklődök október 24-től november 11-ig, mindennap 10-től 18 óráig tekinthetik meg a kiállítást. A megnyitó napján délután négy órakor a Nagy István képző- és iparművészeti csoport Monoron tartja soros közgyűlését. Kulturális programok Ecseren, kedden 17 órától: autóvezetői tanfolyam. Gyomron, a könyvtárban és könyvesboltban: kiállítás és vásár, az úttörőházban 9 és 15.30-tól: a tornász-, és Vívó-, 15-től: a bábszakkör foglalkozása. Monoron, 7.30-tól: a Petőfi u. 10. szám alatti ruházati termékek vására, a Forrás Áruházban modern műszaki cikkek parádéja, engedményes csillárvásár. 11 és 16 órakor: egyórás videoprogram, 14-től a könyvtárban: a modern szépségápolásról tart előadást Koritsánszky Ervinné kozmetikus. A moziban. 13-tól és 20-tól: Mackenna aranya. Menüén, 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Üllőn, 9-töl: bútorkiállítás és -vásár. Sülysápon, 10-től: A törpék visszatérnek című zenés mesejáték bemutatója gyerekeknek. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap: r A monori Forrás Ruházati Aruház ajánlata Csak nyerhet, ha/nálunk vásárol! f/M Várjuk kedves vásárlóinkat. Október 21-e és december 14-e között minden, 1000 Ft feletti vásárlás esetén sorsjegyet adunk. Sorsolás: december 17-én, az áruházban. A nyeremények: 1 db 5000 Ft-os, 2 db 2000 Ft-os és 6 db 1000 Ft-os vásárlási utalvány.
