Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
Sikeres bemutató a BNV n Színeslabor, konyhabútor A BNV-n a kiállítók között az idén is ott volt a Forte, az ipari szövetkezetek közül a Kemencei Vegyesipari Szövetkezet. — Amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy az új extrúzi- ós öntő ősszel megkezdhette a próbaüzemet — tájékoztat Haraszti Mihály, a vevőszolgálati osztály vezetője. — A 300 millió forintos beruházás lehetővé teszi a korszerűbb fekete-fehér és színes termékek gyártását. Ez lényegesen emeli majd a gyártás gazdaságosságát. Javuló szolgáltatás — Milyen a fekete-fehér és a színes termékek aránya? — A színes filmek és papírok nagyon gyorsan szorítják vissza a fekete-fehér technikát. Megjegyzem, hogy ez utóbbi ennek ellenére sohasem fog kimenni a divatból. Napjainkban ötven—ötven százalék a színes és a fekete termékek felhasználásnak aránya Magyarországon, a tőkés országokban nyolcvanöt—tizenöt az arány a színes termékek javára. A fejlődő országokban — ahová jelentős mennyiségű papírt és filmet exportálunk — is óriási mértékben tért hódít a színes fotózás. A másik jelentős változás gyárunk életében: a budapesti színeslaborunkba a FOTEX céggel közösen most vásárolunk egy színes minilabort. Ennek segítségével a szolgáltatás és a kidolgozás idejét jobban le tudjuk majd rövidíteni. A szolgáltatás fejlesztését elsősorban azért tartja nagyon fontosnak a gyár vezetése, mert az itt képződő nyereség miatt nem szükséges a termékeink árát emelni. A kiállításon egy kis propagandát is igyekeztünk a váci fotótechnika-történeti gyűjteménynek csinálni. Az ország egyetlen ilyen jellegű múzeumát fotókon mutattuk be a vásár látogatóinak. Az intézmény létrehozásához a gyár több mint 4 millió forinttal járult hozzá. — Van-e valamilyen haszna a gyárnak ebből a kiállításból? — Mi évek óta rendszeresen kiállítunk az őszi BNV-n. Igaz ugyan, hogy itt nem jönnek létre újabb üzleti szerződések, azonban véleményem szerint a fogyasztók és a partnereink elvárják tőlünk, hogy jelen legyünk a nagy seregszemlén. Már rendeltek A Kemencei Vegyesipari Szövetkezet elsősorban a népszerű háztartási faáruit mutatta be a vásáron. — Az idén egy konyhai étkezőgarnitúrát is bemutattunk — mondja Molnár Géza elnökhelyettes, a faipari ágazat vezetője. — A szekrényből, asztalból, sarokpadból és két székből álló berendezés irányára 25' ezer forint. A Sugár üzletközpont és a Fővárosi Vas- és Edénybolí rendelte meg az első darabokat. A terveink szerint 1986-ban ötven garnitúra gyártására rendezkedik be a szövetkezet. Szakembereink dolgoznak a jelenlegi változat továbbfejlesztésén is. A háztartási faáruk közül újdonságnak számítanak a zsírcsatornás vágódeszkák és fatányérok. Ezekből a termékekből évente csaknem 4,5 millió forint értékben exportálunk. Angol, holland és arab üzletekben találkozhatnak vele a háziasszonyok. Tévéantenna — Bemutattuk a vásáron az új tévéantennát is, amelyet tavaly kezdtek készíteni a szövetkezetben. A szakembereink két típust fejlesztettek ki. Mindkettő kapható az üzletekben. A negyvenhét elemes ára 1010 forint, a kilenc- venegy elemesé pedig 1584. A hagyományos antennákkal szemben ez három-négyszeresen jobb vételi lehetőséget biztosít. Jelenleg maximálisan ki tudjuk elégíteni a rrié|réh- delők igényeit. Surányi János A PEST EGYE I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 2Í0.SZÁM 1985. OKTOBER 12./ SZOMBAT •Jri. • • < • ? . -ív*' r T #■ ^ Ilyen azért régen nem esett, t Krumpliszsákokkal, megrakott j teherautók járják hétvégeken a várost; a szomszédos nóg- | rádi, ipolyvecsi, dejtári őstermelők kínálják az utcán a I portékát. S ha hallgatjuk a . rádiót, halljuk a burgonyatermelés sirámait is. Merthogy mi, magyarok ilyenek va- j gyünk: a tavasszal kevés volt a burgonya, az idén aztán vetettünk. Sdpronhorpácson például — mondják a rádióban — egy gazda már 3 ío- ' rintért is odaadná kilóját, ha i lenne, aki elvinné. Más erről a véleménye Lévák Józsefnek, a sződi Virágzó Termelőszövetkezet elnökének. — Jó néhány évvel ezelőtt, még az akkori járást pártbizottság összehívott egy értekezletet, amelyen a járás szövetkezetei elvállalták, hogy ki-ki segít a terület közeilá- tásában. Mi akkor a krumpliellátást vállaltuk magunkra. Vetették is vagy 120 hektárt meg sok paradicsomot. Aztán jöttek a bukfencek. Emlékszem évre, amikor a váci piacon a kiskereskedők meg akarták „agyaim” a sződi tsz árusát az olcsó paradicsomért, amivel letörték az árakat. Ebben az esztendőben már csak. 25 hektáron vetettek krumplit, s még ennek értékesítésével is gondjaik vannak. A környékbeli kereskedő cégek közül ugyanis a felS zegedi Szabadtéri Játékok, 1985. augusztus 17. A Dóm téren most nem zavar a nézőtérmonstrum, jó érzés látni, ahogy gyűlik a nép, nyüzsgés, vidám szórakozás. A színlap: „A szarvassá vált fiák” — balett két részben. Az első rész zenéjét Rossa László írta, Novák László koreografálta, táncolja a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. A második részben a nagymarosi Szabados György zenéjére Markó Iván koreográfiája következik a Győri Balett előadásában. Az előadók listájából következik, hogy a két rész két külön egység lesz, két variáció egy témára. Megszólalnak a fanfárok, s indul az előadás. Az első részben gyönyörű, méltóságteljes táncokat lát az ember, szép népi zenére. Valahogy mégsem sodor magával a mozgás és a zene. Olyan, mint , bármelyik népi jellegű előadás, különösebb többlet nélkül. A szarvassá változott fiúk témája sok asz- szociációt kelt, itt ezek nem bontakoznak ki. A darab vége erőltetett, nem következik az előzményekből. Sokszor nagy élmény az embernek az ismerősség érzése a zenében, amikor fölfedezzük a már máshol is hallott elemeket, ráismerünk hangulatokra, s s más szerzők stílusához való hasonlatosságSzarvassá vált fiák Szabados Gyfirgy balettje ra. Itt ez az ismerősség nem felfedező öröm, unalom inkább, a mindig hasonlóan lezajló dolgok ismerőssége. Az első rész után hosszas szünet. Majd újra sötét lesz a hatalmas nézőtéren, s mély, feszült üstdobütésekkel kezdődik a zene. S a következő félórában létrejön egy darab élet, tisztán, világosan, mindenkihez szólóan. A Győri Balettet most látom először „élőben”. Nem értek a tánchoz, csak azt tudom, hogy minden mozdulatnak értelme van, nekem táncolnak, s Markó Iván előttem gondolkodik el az ember szabadságáról. Rájön valamire és megmutatja — hogy én is tudjam. A Győri Balett tánca és Szabados György zenéje csodálatosan illeszkedik, mintha egymás számára termett volna a kettő. A Szabados-zenét free-jazz- nek nevezik mindenütt. De ez a zene sokkal több: a legjobb magyar kortárs zenék közé tartozik. Nem a blöffölő, üres technikákkal virtuózkodó „modernek” közé. Szabados gyors tempójú zenéje csupa ritmus, kavargás, valami ősi természeti állapot. NyüzsögA város egyik éléskamrája a Vác és Vidéke Áfész csatamezői felvásárló- és értékesítő- telepe. A zsákokban érkező burgonyát szállítószalagra ön- tik. Hancsovszki János (elvételei vásárlók az ország más tájaira (vagy oda is) járnak vásárolni. A sződi tsz krumpliját, amit a gazdaságban válogatnak, kilónként 3,50-ért, nagy- tételben házhoz szállítva 3,70- ért árulják, javarészt a város nagyvállalatai, iskolák, kórházak vásárolták meg téli szükségletre, illetve kedvezményes akcióban a dolgozóiknak. Négy és fél vagonnal a Vác és Vidéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat is vett tőlük. Tóth Károly, az ÉKV áruforgalmi főosztályvezetője szerint jobban járnak a sződi gazdaság, illetve az ország más részeiről Vácra szállított krumplival, mintha mondjuk, a város és a terület zöldséggyümölcs ellátásában központi szerepet betöltő Vác és Vidéke Áfész-től vásárolnának. Ennek egyik oka, hogy a legfrissebb „limitlap” szerint az Áfész a színes burgonya kilóját 5 forint 46 fillérért adja, s erre rájön még az ÉKV haszonkulcsa, így ez a krumpli mindenképpen többe Csatát nyertem Ne gondolja senki, hogy rögeszmém az utcai kuszaságok felkutatása, de mostanában akaratlanul is belebotlom. Legutóbb a Haraszti Ernő utca girbe-gurbaságáról írtam, mert az utca olyan, mint egy búvópatak. Postás legyen a talpán, aki kiismeri magát e területen. Most újabb rejtélybe botlottam. Kaptam egy címet, amelyet fel kellett keresnem. A cédulán ez állt: Csatamező utca. Bárkitől kérdeztem, azt mondta, a Hajógyárral szemben kell bekanyarodnom. A tanácsot megfogadtam. Először azt hittem, hogy a Tüzép-telepen vagyok, mert szép nagy széndombokat találtam az út szélén. Csak úgy, szabadon, közvetlenül az út mellett. Amúgy hasonlított egy csatamezőre, de a táblán Derecske dűlő állt. Az ott la.- kók eligazítottak, hogy egy dűlőúttal lejjebb kell a fő- útról bekanyarodni. Való igaz, itt a táblák már Csatamező utcát hirdettek. Igaz, a házszámok furcsának tűntek, 33/9, 37/6 és így tovább. Végül az utolsó háznál azt vallották, hogy az a 14-es szám. Igen ám, de én a 13-öt kerestem. Az autóhoz kitódult sokada- lom eligazított, hogy a gödöllői országút is Csatamező utca. És valóban, az ott telepített raktárak után találtam a 15-ös számú házat. A 14- től légvonalban legalább másfél kilométerre, de az úton számítva több mint 3 kilométert tettem meg. A Csatamező utca egyetlen forgalomban levő váci térképen sincs feltüntetve. Igaz, aki keres, talál, s ha •van ideje, még csatát is nyerhet. Radányi Lajas Fesztiváigáia A négynapos nemzetközi diaporámafesztivál záróakkordjaként vasárnap délután fél háromkor a művelődési központban látványos gálaműsor kezdődik. Levetítik a legjobb pályaműveket és sor kerül az ünnepélyes díjkiosztásra is. Állatorvosi ügyelet Szombaton (12-én) és vasárnap (13-án) az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: az északi részen dr. Tauber Ákos (Vámosmikoda 10-404 te- lefonszámon), déli részen dr. Jakab László (Sződliget, Bem u.). Az ügyelet szombat reggel 8 órától hétfő reggel 8 óráig tart. Gergely a képernyőn A Magyar Televízió 1-es műsora sugározza szombaton, október 12-én 18,10-kor Objektív című műsorát, melyben tehetséges fiatalokat mutat be a képernyőn. A programban szerepl a váci Bogányi Gergely is. Vác a hazai lapokban A Nógrád képes híradásban számolt be arról, hogy a harmadik negyedév kiemelt feladata az export teljesítése a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében, ahol júliustól szeptemberig tőkés kivitelre 91 ezer, szovjet exportra 310 ezer darab termék készül. Az Esti Hírlap hírül adta, hogy korszerű öntőberendezés kipróbálását kezdték meg a váci Forte gyárban. Az új öntőgép próbaüzeme a tervek szerint az év végére befejeződik, s jövőre megkezdi a folyamatos termelést. A Magyarország levelezési oldalán folytatják a vitát Herczeg Ferenc Vácott töltött éveiről, a Fenn és lenn című első regényének megírásáról, a Duna-parti Farnady-házban leélt évekről. P. Ií. ISSN 0133—2759 .(Váci Hírlap) OKTÓBER 17-TŐL 23IG Szlovák vendéglátónapok a verőcemarost Vén Duna étteremben Szlovák ételkülönlegességekkel várjuk kedves vendégeinket. SZOBI ÁFÉSZ ik Is, lesz is — do mentiért? kerül 6 forintnál a vevőnek. De hoztak ők a Nyírségből 3,50-ért is, ideszállítva, s más gazdaságoktól is. A Vác és Vidéke Áfész felvásárlási főosztályvezetője, Lajtai István arról tájékoztat, hogy Kisvárdáról, Ipoly- vecéről és Drégelypalánkról összesen mintegy 60 vagon burgonyát raktároznak, továbbá 12 vagon nyírségi almát, körülbelül 20 vagon káposztát és, 12—13 vagonnyi gyökérfélét. Ám ez a nem kis mennyiség is csupán a tavalyinak 70 százalékát teszi ki. A főosztályvezető szerint ennek az az oka, hogy tavaly „a saját szakállukra is” tároltak, míg ebben az esztendőben csak annyit vásároltak és tesznek el télire, amennyit partnereik szerződéssel előzetesen lekötöttek. Végül is, úgy tűnik, van is, lesz is burgonya, zöldség, gyümölcs. Most az jár jól, aki tárolni tud, mert az a jelenlegi túlkínálatban olcsón hozzájuthat a télrevalóhoz. Aki ezt nem teheti, tavasszal majd drágábban veheti meg. Mindez azonban annak is előreveti árnyékát, hogy a tavaszi burgonyahiány s az azt követő idei bőség, az értékesítés nehézségei sok kis- és nagytermelőnek elveszi a kedvét. S hogy mi lesz jövőre...? Bányász Hédi Tagserer Sándorné és Nagy Istvánná a gumiszáladon heverő szemek közül villámgyorsan kiválogatják a hibásakat nek a sejtek, minden mozog, fejlődik. S a meditativ, keleties gyökerű, lassú ünnepzenék „legbelsőbb szentélyeinkbe” világítanak. S ott szól benne a legjobb magyar és európai hagyomány, a régi népzene. Bartók „barbaro” hangja, Stravinsky fúvósai. Ez az az ismerősség, ami örömet hoz, összefüggéseket tár fel. Anélkül, hogy bármit utánozna, átmenti a múltat, s új értéket hoz létre belőle, önálló eszközökkel. A preparált zongora kobozszerű hangja, a mély harangozó zongorahangok, nyugtalan rézfúvós- állások — egy-egy igaz folt ebben az ideges világban. S a „Szarvassá vált fiák” című balettzene végén nem szintetizátorok sikoltoznak a hangját vesztett ember helyett, hanem ember zenél, mert még lehet zenélni. S zól a gyönyörű fuvoladallam, árad, tisztul a zene, aztán sötét lesz a színpadon, vége, sajnos vége. A tapsvihar, az ünneplés már nem tartozik hozzám, csöndben megyek, szólnak a „belső dobok”... Nincs vége... Brusznyai Margit
