Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

fésűsfonó A bizalmi helyettese A Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár kistarcsai gyárának szakszervezeti titkárával, Stréer Károlynéval arról be­szélgettünk, hol tartanak a választásban, és ennek kap­csán természetesen szóba ke­rültek a problémák is. Kistarcsán nehéz helyzet­ben vannak a bizaimik. A nagy fluktuáció miatt sokszor nincs is idejük elbeszélgetni az új dolgozóval, mert az máris ki­lépett. Ugyanez a helyzet azonban a bizalmikra is ér­vényes, közülük is sokan vál­toztatnak munkahelyet, vagy nyugdíjba mennek. A jelen­legi 25 tagú testületből az el­telt ciklus alatt tizenhetüket kellett kooptálni a régiek he­lyett. is, hogy az újonnan jött — vagy visszajött — dolgozó azt mondta, az előző munkahe­lyén egyáltalán nem voit szakszervezet. Ez lehetséges is szakszövetkezeteknél, de pár, régi mozgalmi múlttal rendel­kező is kilépett a tagok sorá­ból vélt vagy valós sérelme miatt. Rontja a statisztikát a munkakönyvvel rendelkező, nyáron 2—3 hétig dolgozó is­kolások száma is, hiszen őket munkajogi szempontból szabá­lyos be- és kilépőként kell ke­zelni. A tagdíjmorál jó a válla­latnál. Pár notórius elmaradó nem veszi meg a bélyeget, az­tán ha valamilyen segítségre van szükségük, gyorsan pótol­ják a lemaradást. XII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT A péceli Ráday Pál Gimnáziumban Kevesebben, nagyobb akarattal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A három műszakban dolgo­zó vállalatnál 3 hét alatt — mindig a délelőttös héten — csaknem befejeződött a vá­lasztás, egy műhelyben kell még szavazniuk. Két üzem­részben kis létszámú volt a csoport, ezért összevonták őket. Ezután a festöde és a cérnázó dolgozói és a bizal­mi között műszakonként egy- egy helyettes, összesen három tartja majd a kapcsolatot. Furcsaságot is produkált a tagok ítélete. A konyhai dol­gozók a bizalminak jelölt sze­mélyt helyettesnek, a helyet­tesnek javasoltat pedig bizal­minak választották meg, úgy érezték, ő jobban tudja kép­viselni érdekeiket. A négy fő­bizalmi személyéről október 7-én, a szakszervezeti bizott­ság beszámolója után dönte­nek majd. A munkaerő-vándorlás le­het az oka annak is, hogy na­gyon kevés, 84 százalék kö­rüli a szervezettség a gyár­ban. Az utóbbi 1—2 évbon gyakran előfordult olyan eset Szeptember van. A tanítás első hónapja. Szombat reggel 9 óra. A domonyi gyerekek és pedagógusok mégis az iskola felé igyekeznek. Igaz, nem mind, de a lelkesebbek, szor­galmasabbak ott vannak. A tantestület is szinte teljes létszámban. Az iskola udvarát szeretnék rendbe tenni. Pánker László tanár, az általános is­kola igazgatója átgondolt terv szerint ésszerű útbaigazításo­kat ad. A munka vidám han­gulatban megy. A gyerekek és pedagógusok együtt csatár­láncot formálnak, s máris fogy a sok féltégla, törmelék. Alakul az udvar képe. Kell is a segítség ebben a gyárban. A munkások kéthar­mada nő, és bizony, nem könnyű egész éjszaka a gé­pek mellett gyalogolni. Éven­te 30—32 nagycsaládosnak és gyermekét egyedül nevelő szü­lőnek tudnak segélyt adni, a bölcsődében és az óvodában pedig kihasználatlan helyek vannak. A SZOT-tól általában 30 beutalót kapnak, ebből na­gyon kevés a családos, főleg a kétgyermekes. Magánházaknál bérelnek önellátó üdülőt három város­ban, Siófokon, Hajdúszobosz­lón és Mezőkövesden, de nagy sikerük van a csehszlovák és az NDK csereüdültetéseknek is. A magányosan élő idősek szívesen veszik, ha gondolnak rájuk, örömmel mennek el, még télen is a Balatonhoz. Sa­ját rendelőjükben hetente 4 napon kereshetik fel az orvost, havonta egyszer pedig bőr-, nőgyógyászati és szemészeti kezelésen vehetnek részt. B. E. A férfiak nagyobb gyerekek­kel közösen emelik és szállít­ják el az útból a beton­lapokat. Eljött néhány szülő, nagyszülő is. Pauló János és Babinecz Mihály nagy se­gítséget ad gyerekeinknek. Kmety Mihályné két fiával szorgoskodik egy vesszőkosár körül. A munka halad, az idő múlik. Sajnos, túl gyorsan. Még sok a tennivaló. Remél­jük, hogy a következő al­kalommal még többen eljön­nek, hiszen az iskola ügye mindnyájunk szívügye. Ha az iskola környéke szebb, az az egész falut dicséri. A péceli Ráday Pál Gimná­zium kapuján először belépő számára úgy tűnik, mintha családi középiskolába csöppen­ne. A hivalkodástól mentes kis épület felé igyekezve per­sze nem hagytuk ki annak a lehetőségét, hogy megkérdez­zük a szembejövő lányokat, milyen is ez az iskola. Dobos Erika, Hegyi Dóra, Mikes Kin­ga péceli, Tóth Gyöngyi rákos- keresztúri negyedikesek végül is nagyobb gondot, mint hogy sokat kell tanulni, nem tudtak hirtelenjében említeni. De már ők felhívták a figyelmünket, itt szinte mindenkit név sze­rint ismernek a társak, és ez jó dolog. Kohn Gábor igazgató sze­rint a kis létszámnak — 216 tanuló jár ide — előnye is, hátránya is van. Jobb megértés — Az előnye szembetűnően látszik, hiszen aki ide jön, a sajátos hangulatot megérzi. A hátránya a fakultációnál, a választható tárgyaknál talál­ható. A harmadikosoknak há­rom tárgyat kell kötelezően választaniuk a megadott le­hetőségek közül. A változatok száma pedig úgy növekszik, ahogy az évfolyamokon tanu­ló osztályoké. Mi csak kát osz­tályt indítunk. Nagyobb isko­lák azt is megtehetik, hogy például magyarból két cso­portot indítanak. Az egyikben a felvételizni szándékozók tanulnak, a má­sikban akik megelégednek az érettségivel. Nálunk a bioló­giát választók között megta­lálhatók, akik orvosi egyetem­re, agráregyetemre pályáznak, de olyanok is, akik csak érett­ségizni szeretnének ebből a tárgyból. — A tetszés szerinti csopor­tokba szerveződés elősegítette az évfolyamok közötti jobb megértést. A párhuzamos osz­tályok kiegyenlítettek, egy­mással jól megvannak. Ami az arányokat illeti, tanulóink­nak több mint a hatvan szá­Demony A szép iskolaudvarért Mindennapi apróságok ZÄRT CIPŐBEN. Ezt a nya­rat az öt és huszonöt év kö­zöttiek zárt cipőben vészelték át. A hó, fagy, jégeső ellen védő, vastag talpú, bokáig hermetikusan záró cipellőt ak­kor sem vették le, ha külön­ben majdnem teljesen mezte­lenek voltak. Elképzelem, mit szóltak volna ezek a sértődés­re nagyon hajlamos emberek, ha az anyjuk ajánl nekik ef­fajta lábbelit. — De anyu, hogy képzeled, nyáron, káni­kulában téli cipőt hordjak?! — Mivel nem édes szüléjük, hanem a divat parancsolta rá­juk, öntudatosan mászkáltak hócipőjükben utcán, strandon, hétköznap és ünnepen. Az ő bajuk. Mondjuk mi. A rende­lőintézeti asszisztensnő mást mondott. Az arckifejezése mel­lé olyan volt, amikor említet­te, hogy olykor ezeket a cipő­ket le kellett vetni a vizsgá­lathoz, mintha vackorba hara­pott volna. > ÖNÁLLÓ OSZTÁLY. Leve­let kaptunk egyik cikkünkre az érdekelt intézménytől. Szo­kás szerint többen is aláír­ták. Az aláírás majdnem na­gyobb helyet töltött ki. mint az érdemi szöveg. Mindegyik név alatt az illető hivatala. Üzem-. kirendeltségvezető, ilyenek. Az egyik rövidítve: ö. u. vezető. Mi lehet ez az ö. a ? Nem azért vagyunk a helyünkön, hogy az ilyesmi ki­fogjon rajtunk. Minden bi­zonnyal önálló osztályt jelent. Az az ember nem közönséges osztályt vezet. Az ő osztálya föltehetően nem tartozik a főosztály kebelébe, ö tehát Biajdnem olyan, mint egy fő­osztályvezető. Bizonyára já­randósága megállapításakor is figyelembe veszik ezt, aláírási joga is szélesebb körű. önálló osztályunk már van. Most már csak azt kéne elér­ni, hogy minden osztályon, csoportban, főosztályon önálló személyiségek intézzék ügyein, két. Ne küldözgessenek az ön­álló osztályról a nem önállóra, onnan tovább az emeletre, az előadóhoz, meg a tanácsoshoz, meg a nem tudom kihez. Ha elértük e nemes célt majd szó­lunk. Türelmetlenkedni nem kell. Lesz még ötéves terv. Több is. GEBINBEN. A nyáron a Re­formvár című utópisztikus ál­modozást olvasgattam. Azt a könyvet, amiről Gödöllőn is olyan lelkesülten beszéltek né­melyek. Meg is hívták a szer­zőket beszélgetésre, hogy job­ban megismerjék indítékaikat, elképzeléseiket, vágyaikat. Eb­ben a könyvben szerepel a következő tétel: mivel Re­formvárban minden üzlet ge- bines. a kiszolgálás mindenütt udvarias. Ennek a vágyálom­nak az első fele ma sok he­lyen valóság. De, hogy ott csupa készséges kiszolgálóval találkoznánk? A minap jártam egy ilyen gebines helyen. Elrugaszkodva a valóság talajától, egy bizo­nyos márkájú üdítőt kerestem. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy amit az egyik héten tar­tanak, azt a következőn még véletlenül sem, nehogy a ve­vő egyfajtára szokjon rá. Ezt egy gyerek is tudja. Én mégis nézegettem az üvegeket. Hal­lottam, hogy valaki elordítja magát, tizenkettő ötven, de tovább vizsgálgattam az üve­geket. Közelítve a pénztárhoz, nyakamba zúdult a feketele­ves. Milyen emberek vannak a földön, mondom neki az árat, s ő fel se néz, rá se he­derít. Most már mindegy, ösz- szehúztam magam, biztosan bevisznek a raktárba, kukori­cára térdepelteinek, kormost adnak, ki tudja, mi jár ilyes­miért. Szerencsére megúsztam. Máskor nem megyek abba a boltba. Ettől se megjavulni, se tönkremenni nem fog a fara­gatlan gebines. Az pedig eszé­be sem jut. hogy ugyanabból a márkából tartson huzamo­sabb ideig. Sajnos. KUKORICATOLVAJOK. Nin­csenek nosztalgizáló hajla­maim. A ma és a holnap ér­dekel elsősorban. Ebben azonban benne foglaltatik a változások észlelése, rögzíté­se. A napokban azt állapítot­tam meg. hogy régebben a tolvajok is mások voltak. A tolvajlásnak is megvoltak a szabályai, megvolt az etikettje. A mi kukoricánkat például rendszeresen dézsmálta vala­ki. Ismertük, de egyszer sem kaptuk el. Ez a kukoricatolvaj sosem a föld elején kezdte. Begázolt a sűrűbe, ott szedte zaléka lány. A bejárók még mindig többen vannak, mint a péceliek, bár az itt lakók száma az utóbbi időben nőtt. Nehéz felmérni A Ráday Pál Gimnáziumba nagyon sok településről jár­nak középiskolások. A XVII. kerülettől Túráig. A bejárók­ra tekintettel öt perccel nyolc után kezdődik naponta a ta­nítás. így is nehezebb az ő dolguk, hiszen a vonaton nem a legkellemesebb körülmé­nyek között utaznak, italbűz, dohányszag, gyakran gyér vi­lágítás keseríti a gondtalan diákéletet, állapítják meg csa­ládlátogatások alkalmával a péceli tanárok is. — A két első osztályban hat­van hely van. Ebből ötven­egyet töltöttek be. Miért? — A továbbtanulási, felvé­teli rendszer nem a legmegfe­lelőbb. Az elmúlt években sok olyan elsősünk volt, akik má­sodik helyként jelölték meg iskolánkat, elsősorban va­lamilyen divatos szakmára je­lentkeztek. Nehéz így az igé­nyek felmérése. Kialakult szo­kásunk az, hogy a Pécelről, lsaszegröl, D ányból, Túráról első helyként ide jelentkező­ket felvesszük, amennyiben ta­nulmányi eredményük megfe­lelő. (A reményteli helytállás­hoz jó általános iskolai bizo­nyítvány szükséges.) Akikről az iskolai jellemzés és a je­gyek alapján láttuk, hogy gyengébb eredményűek, azo­kat a második választott tan­intézetbe küldtük. Az idén vi­szont a szokásosnál kevesebb diákot irányítottak hozzánk az elsőként megjelölt iskolákból. — Ez nem baj, mert az ide irányítottak, ha jó képessé­gűek is, marad bennük egy törés, kényszermegoldásnak tartják, hogy itt tanulnak a vágyott szakközépiskola he­lyett. Tavaly emiatt olyan so­kan lemorzsolódtak, hogy a két végzős osztályt az érettségire össze kellett vonni. Ezért az a véleményünk, hogy inkább kevesebb, de nagyobb elszánt- ságú tanulónk legyen. S ahol nagyobbak a követelmények, megfelelni is jobban igyekez­nek a diákok. — Milyenek az első osztá­lyosok? — Megírták a szintfelmérést magyarból, matematikából és oroszból. Többen értek el meg­nyugtató eredményt, mint a korábbi években. Kevesebb ta­nulót kellett mindhárom tárgy­ból rendszeres korrepetálásra utasítanunk. Továbbra is az orosz nyelvből a leggyengébb az eredmény, s ez, mióta a szintfelmérést bevezettük, min­dig így van. A fiatalok a ma­gyart tudják a legjobban. Közös munkával Novemberben bemutató ta­nítást tartanak a péceli gim­náziumban orosz nyelvből és matematikából, melyekre meg­hívják azokat a tanárokat, akik azokban az általános is­kolákban tanítanak, ahonnan a legtöbb középiskolás kike­rült. A. bemutató óra után meg­beszélést tartanak arról, vala­mint a szintfelmérés eredmé­nyéről. Ennek az a célja, hogy minél zökkenőmentesebb le­gyen a beilleszkedés az új is­kolába a tizenéveseknek. A péceliek hasonlóképpen szíve­sen fogadják a felsőfokú inté­zetek azonos célú érdeklődé­sét. Balázs Gusztáv Baranyi kilencese Gyorsított ütemben, heti két fordulóval folytatódik a kartali kispályás labdarúgó­meg a zsákját. A szélét nézve azt hitte az ember, innen bi­zony egyetlen cső sem hiány­zik. Ma? A tábla szélén megáll az autó, elegáns, nyakkendős férfiú száll ki belőle, s nyom­ban az első sorral kezdi. Jó, nem viszi mázsaszámra. A mi tolvajunk is mértéktartó volt, annyit szedett, amennyi a ta­risznyájába belefért. A nyak­kendős a csomagtartóba rakja. Ennél mégis sokkal nagyobb a különbség kettejük között. AZ UTOLSÓ ALMAFA. Nem Túrán történt, de almás­kertben. Azt mondták a gaz­daság emberei, innen odáig lehet szedni. Az egyik sor jo­natán, a másik golden. A sze­dők többnyire autóval voltak. Az első sort meg sem nézték. Ha már kocsival jöttek, nem fognak letáborozni a legele­jén. A kijelölt terület felén túl kezdtek nézelődni. A so­rok első fái mintha nem is lettek volna. Csak beljebb, ez volt a jelszó. Az előhad elér­te a kifeszített madzagot. Ed­dig és ne tovább. A szedők egy darabig ácsorogtak a madzag előtt, sóvárogva néz­ték a következő sort. Annak fáin yoltak a legszebb almák. Ha a gazdaság onnan indítot­ta volna a menetet, akkor azon lettek volna a legszeb­bek, amelyiket meg sem néz­ték. Onnan a gyalogszerrel ér­kezők, meg néhány okosabb autós szedte meg ládáit. A mérlegelésnél megállapíthat­tuk, a messziről jöttéké sem­mivel sem volt szebb, mint a miénk. Kör Pál bajnokság. A 13. forduló eredményei: Tsz—Munkásőr 0-2. Gól: Batta, Szenováczki. Lendület—Törekvés 3-0. A Törekvés csapata nem állt ki. Fortuna—Barátság 7-2. Gól: Barna (4), Gulyás (2), Krekó, illetve Kovács, Magyar. Peda­gógus—Spartacus 3-2. Gól: Zámbó, Bélész, Horváth, il­letve Kőműves, Szracska. AS Brasil—Egyetértés 0-3. Gól: Sinkó (2), Berta. A 14. forduló eredményei: Barátság—KIOSZ 2-2. Gól: Magyar, Horváth, illetve Bog­nár, Bozsik, AS Brasil—Spar­tacus 10-2. Gól: Baranyi 11 (4), Baranyi 1 (3), Baranyi III (2), Bozlék, illetve Kőmű­ves. Törekvés—Tsz 2-2. Gól: Magyar, Tóth, illetve Kovács, Baráth. Egyetértés—Lendület 0-4. Gól: Bellinger, Herczeg. A Munkásőr—Fortuna mér­kőzést elhalasztották. A nap programja Szeptember 28-án és 29-én: Gödöllő, művelődési ház: Barátok egymás egészségéért, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Miniatűr hadtörténet, kiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi Szeptember 28-án és 29-én: Egy kicsit én, egy kicsit te. Színes magyar film, Csak 4 órakor! Fantom az éjszakában. Szí­nes, szinkronizált amerikai kri­mi, 6 és 8 órakor. a Szombati jegyzet ^ Korkülönbség Vitatkozunk. Csak ketten. A fiam és én. Hosszúra nyúlt ez a vita, azt hiszem, sosem fogjuk meggyőzni egymást. Mindketten szaj­kózzuk a magunk igazát teljes energiával, és most már több nap után az is biztos, nem találjuk meg a középutat. Nem fogunk megegyezni, megalkudni és a másik elvét sem ismerjük el. Húsz év közöttünk csak (?) a korkülönbség, mégis bizonyos dolgok megítélésében évszázadok választanak el kettőnket. Lehet, hogy ez már az úgy­nevezett nemzedéki elun­tét? Most éppen a munka, a munkahelyhez való hűség, szerintem az ember önbe­csülése, szerinte butasága vitánk tárgya. Mert mi a csudának kell egy normá­lis embernek legalább éle­te felét letölteni ugyanazon a munkahelyen? Megéri, ki fizeti meg, ki veszi észre? Ugyan már, régen elmúlt az az idő, amikor megbe­csülték a törzsgárdaiago- kat. Mi van most? Tízévi munka után kap legfeljebb 600 forintot. Ha évente csak háromszor változtat munkahelyet, már mini­mum ezerrel többet keres­het havonta. ö úgy látja. A régi mun­kásokról azt hiszi a válla­lat, hogy nem tudnak, nem akarnak elmenni sehová, es nem is kellenének sehol. Pedig de sokat ismerek kö­zülük, akik azért dolgoz­nak, hajtanak, társadalmi munkát vállalnak, szak- szervezeti bizaimik, ön­kéntes véradók, mert egy­szerűen jól érzik magukat ott, ahol vannak, kiválóan beilleszkednek a kollektí­vába, és ha szégyen is be­vallani, elégedettek a sor­sukkal, szeretik azt a mun­kát, amit tanultak, ami a szakmájuk. Nem tudom, lesz-e a fiamból valaha törzsgárda- tag, de a mostani vélemé­nye alapján nem hiszem. Még csak harmadéves ipari tanuló, de a fiatalok mindentudásával, mindent látásával már jól kritizál­ja, néha talán le is nézi azokat, akik mindent el­vállalnak, megcsinálnak szó nélkül. És ha még őke, is meg akarják tanítani a szakma alapjaira, azt már nem lehet elviselni. Mert a felnőtt szakmunkások csak kihasználják őket, nekik kell háromszáz lemezt ki­fúrni naponta. Ilyenkor vajon mi a teendő? Meséljem el neki, hogy a mi gyakorlati fog­lalkozásunk a leégett álló­részek tekercseinek kisze­déséből és néha árkok ka­pálásából állt? Hogy 20 év után is jólesett egyik oktatónk visszaemlékezése, igazam volt, amikor kije­lentettem, hogy így nem tudjuk megtanulni a transzformátor meneteinek átszámítását, és ő ezután és azóta is másképpen fog­lalkozik az ipari tanulók­kal? Vagy arról beszéljek neki, hogy végül is csak hasznát láttam a több he­tes csavarválogatásnak, mert raktárvezetőségerr. idején nem a papírokról, szemmértékkel biztosan ál­lapítottam meg a csavarok anyák méretét? Minek? Úgysem fogadja el az én tapasztalataimat. Egyébként ő is csak azl mondja, amit maga körül lát. Emberek jönnek, men­nek, félig sem ismerték meg a gyárat, máris to­vábbállnak. Ki a meg­mondhatója, mi mozgatja ezeket? Lehet, hogy egy­szer ferdén néztek rájuk, amiért a munkahelyei kocsmának képzelték? Le­het, hogy az új vállalat­nál nem normában keli dolgozniuk? Mégiscsak■ ké­nyelmesebb az órabéres hely. De az is lehet, így menekülnek a különböző levonások elöl. Tudják ők is, nyerhetnek pár hóna­pot, húzhatják az időt. amíg a hatóságok megta­lálják őket. Báskai Erzsébet — ISSN 0132—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom