Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Új ABC Perbálon Nemrégiben ké­szült el Perbálon az új élelmiszer­bolt, melynek épí­tése idején a falu lakói sok társadal­mi munkával já­rultak hozzá a korszerű, nagy vá­lasztékot kínáló üzlethelyiség ki­alakításához. A környékbeliek az­óta megkedvelték és sűrűn látogat­ják a mini ABC-t. Veress JcnS felvétele Portré helyett Kölcsönös tisztelet, megbecsülés Veresegyház a nagyobb köz­ségek közé tartozott már a XV —XVI. századtól. Legelső ismert pecsétlenyomata a XVII. századból való ... — ol­vasgatom a sorokat a község­háza folyosóján kiakasztott helytörténeti plakáton, míg Pásztor Bélára, a tanácselnök­re várok. Más képet mutat Portrét készültem írni róla, aminek indítéka: idén szep­tember 1-én volt húsz é.ve. hogy az sóikor 27 éves fiatal­ember elfoglalta Veresegyhá- zon a tanácselnöki széket. A szék talán máig is ugyanaz, de a község, mely gondjaira bí­zatott, egészen más képet mu­tat. Ahogy az emberek tréfál­kozva mondják: ha most le­söpörnénk a község térképéről mindazt, ami Pásztor Béla idejében készült, épült, alig maradna valami, Pásztor Béláról nem lehel a hagyományos értelemben vett portrét készíteni. Bárhon­nan is indítom a beszélgetést, mindig a községnél, az embe­reknél, az éppen időszerű munkáknál s a tervezett fel­adatoknál Kötünk ki. S mind­erről többes szám első sze­mélyben beszél. — A fejlődés üteme arány­lag gyors a községben, de ez annak köszönhető, hogy a la­kosság kétkezi munkájával sietteti a dolgokat — mondja az elnök. — A legutóbb a pos­ta környezetének kialakításán, a varroda építésén, a sportpá­lya elkészítésén dolgoztunk. Most éppen a Ráday utcai csatornaépítésnél segédkezünk és nemcsak azok szorgoskod­nak, akik itt laknak, hanem más társadalmi munkás csa­patok is. Ez itt Veresegyházon teljesen természetes. Találkoznak az utcán Ha összetalálkozik két em­ber az utcán, s a kérdésre, hogy hová' mész, egyikük azt feleli: társadalmi munkára, a másik nem azt fogja mondani, hogy hisz ott nem fizetnek, hanem így válaszol, ő a múlt héten volt, vagy megy legkö­zelebb, amikor ráér. Ágaskodik bennem a kér­dés: hogyan csinálja? — Hatalmas könyvek tar­talmazzák a neveket, adato­kat, a felnőtt társadalmi mun­kásokról, akiknek létszáma körülbelül ezerhatszáz, s eh­hez még hozzá jön vagy négy­száz fiatal is. Mindenkiről kartonunk van. utca és ta­nácstagi körzet szerint, min­denkiről tudjuk, mikor, me­Viselkedés lyik évben, milyen és hány óra munkát' végzett. Különböző akciókat hirdetünk, például dolgozz velünk, utazz velünk, s ezen a fiatalok körében nép­szerű akcióban azok, akik egy évben 150 órát dolgoztak, ju­talmul külföldi útra mehetnek. Akadékoskodom. Hiszen ha jól tudom, a munkaképes la­kosság 80—90 százaléka na­ponta ingázik Újpestre. Palo­tára, Ve era és Gödöllőre. Őket hogyan nyerik meg? — Ők is jönnek, ha máskor nem, hát hétvégeken. Egyik szombat-vasárnap például 50— 50 emberrel különvonaton mentünk Rákospalotára pe­ront építeni, mert a veres- egyházi vonat megállóhelye mellett nem volt. v — Amikor az orvosi rende­lő átadását az hátráltatta, hogy nem volt tetőfedő pala, le­mentünk vagy negyvenen Lá­batlanba, s nekifogtunk palát gyártani. Egyetértők, bírálók Hogy miért beszél az elnök mindvégig többes szám első személyben, azt nem tőle tu­dom, az emberek mondják, Ő az a típusú vezető, aki nem úgy vezényli a csapatot, hogy irány előre, hanem elöl megy és int egyet, hogy irány utá­nam. De így vannak ezzel kol­légái is, a tanácsi testületi ta­gok és számtalan közintéz­mény vezetője. S bár az elnök kemény, kö­vetkezetes módszereinek bírá­lói is szép számban akadnak — mint általában a sikeres embereknek —, munkásságát mégis a közösség nagy többsé­gének egyetértése kíséri. Mert ők is tudják, amit Veres Pál- né vallott: „értelmes munkás­ság anyagi jólétet, kölcsönös tiszteletet és becsülést hoz lét­re." Antal Piroska Hogyan bánnak a közvagyonnal? Nagyvonalúan - ósdi szabályokkal Aki járt már egy-egy álla­mi építkezés színhelyén, az nem jöhet zavarba, ha a tár­sadalmi tulajdon védelmének hiányosságaira kell példát mondania. Nem véletlen te­hát, hogy a népi ellenőröket — napjaink szigorodó gazda­sági körülményei között egy­re inkább — foglalkoztatja a kérdés: hogyan bánnak a köz­vagyonnal az építőiparban? A Dabasi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbb az Örkényi Építőipari Szövetkezet és a dabasi tanács építőipari költ­ségvetési üzemének háza táján folytatott vizsgálódást, s szá­mos olyan megállapítást tett, amelyre érdemes odafigyelni. Mines összhang A költségvetési üzem szer­vezeti és működési szabályza­ta 1977-ben készült, s azóta teljesen elavult, mert nincs összhangban a ma érvényes jogszabályokkal, s nem tük­rözi a tényleges1 szervezeti fel­építést jem, Ugyancsak kor­szerűsítésre szorul itt a bi­zonylati album is. Az építkezési munkahelyek­re kiszállított, de be nem épí­tett anyagokról mindkét he­lyen az építésvezető készít feljegyzést. Az anyagokkal va­ló elszámoltatás a szövetke­zet gyakorlatában a befeje­zett munka átadása után tör­ténik meg. Ennek módját a szövetkezet vezetője utasítás­ban szabályozta, de az csak a fő anyagokra vonatkozik. Mindkét egységnél van lel­tározási szabályzat, a költség- vetési üzemben azonban ez sem a hatályos rendeletekre épül. A műszaki átadást-átvé- telt követően egyik üzem sem tart leltározást, a be nem épí­tett anyagokat egyszerűen visszaküldik szállítólevéllel a központi raktárba. Az elmondottak után talán nem okozhat meglepetést, hogy a népi ellenőrök egyik gazdasági egységnél sem ta­láltak káreseményre, állóesz­köz eltűnésére, megsemmisü­lésre utaló dokumentumot. Az Örkényi Építőipari Szö­vetkezetnél függetlenített bel­ső ellenőr nincs, a tanácsi üzemnél van ugyan, de az ál­tala feltárt hiányosságokkal kapcsolatban csupán egy in­tézkedés történt: másfajta ké­zi mosószert használnak. Rendésze sincs a szövetke­zetnek; a költségvetési üzem­ben foglalkoztatnak egy nyugdíjast részmunkaidőben üzemrendészi és térmesteri beosztásban, az éjjeliőröktől viszont erkölcsi bizonyítványt nem kérnek, noha azt is jog­szabály írja elő. A szabályzatok hiányát vagy korszerűtlenségét azért kifogásolták a népi ellenőrök, mert így a társadalmi! tulaj­don dézsmálóit, gondatlan ke­zelőit is — ha lennének ilye­nek — nehéz volna elma­rasztalni, hiszen hiányzik a követelmény írásba foglalása, aminek alapján az ott dolgo­zók munkáját, magatartását el lehet bírálni. Csak úgy szúrópróbaszerűen vizsgálták a népi ellenőrök a gépkocsik forgalmát, s megál­lapították, hogy például az FX 29-25 forgalmi rendszá­mú IFA tehergépkocsi egész hónapon át rossz kilométer­számlálóval közlekedett, je­lentős visszaélésekre adván le­hetőséget. (Senki sem állítja, hogy ezt a lehetőséget ki is használta a gépkocsi vezetője.) A tehergépkocsik menetleve­lén — a szállítandó teher faj­súlyától és mennyiségétől füg­getlenül — 50 és 120 mázsás rakomány szerepel, s így a gépkocsivezetők teljesítmény alapján történő pontos elszá­molása is kérdésessé válhat, meg az is, hogy a szállítóle­veleken ’ szereplő anyagok mennyisége megfelel-e a való­ságnak. Az ár többszöröse A népi ellenőrzési bizottság vitája azonban nem az eddig említett hiányosságok miatt forrósodott fel. Az indulato­kat elsősorban az váltotta ki, hogy a tanács építőipari költ­ségvetési üzeme a maximált áras munkák egy részét kis­iparosokkal végezteti el. akik aztán a maximált ár többszö­röséért dolgoznak. Jelenleg tehetik, hiszen ver­senytárgyalás nélkül kapják a megrendeléseket. Ámbár jog­szabály írja elő. hogy a két­milliósnál nagyobb kommuná­lis beruházásokra versenytár­gyalást keli -kiírni, s a mun­kát végül az kaphatja _ meg, aki a legrövidebb határidőre és a legolcsóbban vállalja. Da- bas térségében ennek a köve­telménynek az érvényesítése még nem vált kizárólagos gya­korlattá. A bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy célvizsgálatot indít annak kiderítésére, ki és miért bízta kisipari vállal­kozóra a tatárszentgyörgyi posta építését, anélkül, hogy versenytárgyalás döntött vol­na a jelentkezők között. Több NEB-tag is hangoz­tatta: ha valaki az építkezés­ről ellop egy deszkát vagy egy zsák cementet, az is bün­tetendő vétség. Súlyában azon­ban nem is hasonlítható ahhoz a kárhoz, amit a versenytár­gyalás mellőzésével, a méreg­drágán dolgozó kisiparosok jogtalan előnyhöz juttatásával lehet okozni most, amikor egyébként is kiviteleződ kapa­citástöbblet van. Az a kisiparos, aki leköti magát egy-egy nagyberuhá­záson, a lakosságtól javítást nem vállal — pedig ezt a te­vékenységet várnák tőle —, ugyanakkor milliókkal drágul és sokáig elhúzódik miatta a közcélú beruházás. Takarékosabban Igazat kell adnunk a népi ellenőröknek, amikor azt mondják: a költségvetés szű­kös anyagi eszközeit és a Ja­kosság által befizetett forin­tokat az eddig esetenként ta­pasztalt nagyvonalúság mellő­zésével, takarékosan kell fel­használni. Cseri Sándor Hárman hétszázötvenezret Főleg a lakosság szolgálatában áll a Monorvidéki Áfész üllői központi műhelyének tekercselörészlege. Mindössze hárman dolgoznak itt. éves árbevételük háromnegyed millió forint. Képünkön Szilágyi Józsefné egy szivattyúmotor állórészét javítja. Hancsovszkl János felvétele Szóba jöttek kalandos történetek Éjszakai portyán, mezőőrökkel szont így is, úgy is le kell ülni a nyolc évet. Nálunk ebéd közben is tilos beszélgetni. Ez is a viselkedéshez tartozik. Aki megszólal, annak fel kell állni. Mert magyar ember evés közben nem beszél. Csak áll. Sajnos én még csöndben is tudok rosszul viselkedni. A múltkor le is kellett írnom ötvenszer: „Kisdobos létemre, ebéd közben a Balogot lövöl­döztem tarhonyával. Ez­zel szégyent hoztam a Mó­kus őrsre". Hiába írtam le szépen az egészet, mégis kaptam egy egyest. — Miért? — Két er-rel írtam a tarhonyát. Tudom, hogy ez helyesírási hiba, de azért írtam így,' mert irtó rágós volt. A tanár néni azt mond­ta, hogy én még nem tu­dok viselkedni. Azt hi­szem, beteg vagyok. Néha nem bírok magammal és rohangálok a padok között. De mondd meg, mit csi­náljak, ha egyszer rám jön az a francos rohanga? A tanár néni szerint az igazán jó gyerek az csak ül egy helyben és mereven maga elé bámul. Ügy, mint a Balog, aki vissza van maradva a fejlődés­ben. Ezért szerintem vi­selkedni annyi, mint visz- szamardni a fejlődésben. Anyukám szerint nálunk azért sok a tohonya fel­nőt,, mert már gyerekko­rukban leszoktatták őket a mozgásról. Ép nem akarok tohonya lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy nem ta­nulok meg viselkedni. S. J. — Szia! — rikkantott rám a minap kis barát­nőm, Jutka, aki harmadik osztályos tanuló. — Gyere, viszem a tás­kádat — mondom —, ha elmeséled, miről tanulta­tok az iskolában. — Több napon keresz­tül tanították, hogy mi a viselkedés. Ha akarod, el­mondom neked. — Jó, nem bánom. — A gyereket az kü­lönbözteti meg az állattól, hogy nem piszkálja az or­rát, nem üvöltözik a szü­netben, mint .egy oroszlán és nem rugdossa óra alatt a Balogot. Pedig az meg­érdemelné. Ezt hívják ná­lunk viselkedésnek. Tudod, ha a gyerek megszületik, az nem visel­kedve jön a világra, azt mindegyiknek meg kell tanulni. Ebben segítenek a felnőttek. A bébi össze­vissza rugdalózik, ezért jó szoros pólyába kötik, hogy meg se tudjon mozdulni. Később a bölcsődében olyan ketrecbe zárják, amiből nem tud kimászni. A tanár néni nekünk azt is elmagyarázta, hogy az órán nem szabad beszél­getni, a széken hintázni, szaladgálni, birkózni. Még tanulni se szabad. Hanem, sajnos, muszáj. Szünetben az udvaron is viselkednünk kell. Aki pél­dául szaladgál, az intői kap. Ezért úgy sétálunk körbe-körbe az udvaron, mint a kőkapunál abban a nagy házban a csíkos ruhás bácsik. De szerin­tem nekik sokkal jobb, mert ha jól viselkednek, akkor megharmadolják a büntetésüket. Nekünk vi­tán úgy, hogy egyszerűén át­nézett a saját kukoricásukból a szomszédék kukoricásába. Szabó Gyula pedig alig több mint egy hónapja sofőr nappal és este mezőőr, de már ő is rajtakapott egyszer­re három zsákos kukoricatol­vajt. A mezőőrökkel Gyomron folytattuk a portyázást, előbb a Mendei úti szemétlerakó­hely melletti kukoricásnál, majd a tövesi pusztán átha­ladva a kastély földhöz ér­tünk, ahol a pedagógusok pa­radicsomtáblái is vannak, ott Berták József őrködött. A következő állomás az ÉSZKV gyömrői telepe mö­götti dűlők között az öreg­szőlő volt, majd a mányaréti kukoricás megszemlésével fejeztük be a körutat. Elmondhatjuk, hogy ese­mény nélkül telt el az éjsza­ka első fele. Szándékos pusz­tításnak azonban többfelé láttuk nyomát: autóval legá­zolták a kukoricát, hogy a kombájn aratáskor nem iudja fölszedni! Csakhogy a mező­őrök résen lesznek, amikor a károkozók megjelennek bön­gészés címén, ugyanott, ahol korábban legázolták a kuko­ricát!... Aszódi László Antal Majd elmondta, hogy milyen módon nyomozta ki a tolva­jok kilétét, s milyen informá­ciós segítséget adtak a kör­nyező gazdaságok a leleple­zéshez. S ha már szóba jöttek a kalandos történetek, Sárközi György elmondta, hogy egy alkalommal éjjel iái tizen­kettőkor gyömrői lakása előtt az úton haladó fogat patkó­csattogására lett figyelmes. Feltűnt neki a kései fuvaro­zás. hát kiment az utcára igazoltatni, s kiderült, hogy százötven zsák lopott répa volt a kocsin. A harmincezer forint érté­kű zsákmány visszakerült tu­lajdonosához, a vecsési Feri­hegy Termelőszövetkezethez, ám köszönőlevélre már nem futotta a gazdaság erejéből. Nem így ál! a helyzet a szomszédos sülysápi Tápió- völgye Mgtsz-szel, amelynek mezőőre, Őrlik Ferenc is fo­gott már el tolvajokat pusz­hiszen reggel négykor kelt. Valahol a közelben vadászok lövöldöztek... Kis kitérő után Maglódon folytattuk a portyát, a két mezőőr egy motorost igazolta­tott a téeszúton, majd nem minden célzatosság nélkül mondta meg Sárközi György, hogy kollégáját a nyaralói paradicsomtáblánál találjuk. Valóban ott is volt Somogyi Lajos mezőőr puskával, ha­talmas szép farkaskutyával, de ugyanígy az előre jelzett helyen találtuk meg Szécsi Gyula mezőőrt, a maglódi temető melletti lucernaföldön, szintén egy nagy és bizalmat­lan farkaskutya társaságában. Mindjárt meg is ragadta az alkalmat a jó kiállású fiatal­ember. hogy elmondja, a na- pokb'n két illegális .,belaka- rilót" is leleplezett, illetve elfogott, egyikük három, a másik egy tettestársával együtt 25 l.jngerbála lucerna­szalmát tulajdonított el. Még világosban indultunk el gépkocsival Gyomráról ha­tárellenőrzésre, Sárközi György és Szabó Gyula me­zőőrökkel, a Rákosmezeje Mgtsz dolgozóival... Maglód és Ecser irányában a kőhídon át hagytuk el a Halas patakot. Balra tőlünk az F—15-ös táblán — a hely­beliek papkertnek nevezik — szép kukoricást lengetett a kora esti enyhe szellő. Jobb­ról és balról a szélfogó erdő­sáv eltakarta az autót a rosszban sántikálók elől, nem úgy a dűlőút homokjában az idegen járművek keréknyo­mát. Mire elértünk a lucer­natáblához, kiderült, nem ha­toltak be idegen járművek a gazdaság e területére. Este hét óra után talál­koztunk a maglucerna-tábla szélén Pálinkás Sándor trak­torossal, aki miután vagy száz hengerbálát készített vontatott gépével a lucerna- szalmából, éppen indult ha­zafelé. Ráfért már a pihenés,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom