Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Szakszervezeti választások a Buda-Flax-nál Bizalmat nyernek a fiatalok J Az idei szakszervezeti választásoknak az ad külö- ^ nős jelentőséget, hogy első ízben alkalmazzuk a to- í vábbfejlesztett, új elemekkel gazdagított rendszert. Ez í szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely a szak- < szervezetek XXIV. kongresszusán elhangzottaknak ^ megfelelően a demokrácia erősítését hivatott segíteni, ^ növeli a szervezett dolgozók meghatározó szerepét, biz- ^ tosítja közvetlen részvételüket a tisztségviselők meg- ^ választásában. Az előkészítés és lebonyolítás az edcli- ^ gieknél több erőfeszítést, jobb, szervezettebb káder- ^ munkát igényel, a feladatok elvégzéséhez pedig min- í den eddiginél nagyobb szükség van a tagság alkotó .közreműködésére. Az előkészítő munka ta­pasztalatairól, az eddigi vá­lasztások hangulatáról kérdez­tük Ráczkevi Andrást, a Bu- da-Flax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat megbízott vszb-titkárát. Részletes ütemterv — A választási előkészüle­teket jól szolgálta az az ága­zati tanfolyam, amelyen ter­mészetesen vállalatunk is képviseltette magát, sőt min­den szb-titkár megjelent. Itt kaptunk választ kérdéseinkre e közös beszélgetések pedig alkalmat adtak a tudnivalók tisztázására. Különösen nagv súlyt fektettünk a káderhely­zet áttekintésére. Már csak azért is, mert az idén először mindenki választható tiszt­ségre, tekintet nélkül a tag­sági idő kezdetére. A jelölők szerepe is megnövekedett, ugyanis ők a felelősek a ká­derek előkészítéséért. Talán e két momentumból is észreve­hető: mennyire erősödött a demokrácia, milyen nagy sze­repet kap a tagság minden kérdésben. A vállalat az ágazati irány­elvek alapján elkészítette az agitációs- és propagandafel­adat ütemtervét, amelyben természetesen konkrétan meg­jelölték az egyes vszb és a gyári vszb-k tennivalóit, a határidőket és a megvalósítá­sukért felelős személteket. Az ezzel kapcsolatos ismere­tek elsajátítását nemcsak a különböző írásos anyagok és megbeszélések, hanem a hir­detőtáblákon közzétett infor­mációk is segítik, tehát min­denki számára hozzáférhetők. Az volt a cél, hogy a nyilvá­nosság minden eszközével élve, megmutassák a szak- szervezeti munka eredményeit és gondjait, s a tisztségvise­lők révén minden szervezett dolgozót bevonjanak a közös munkába. — Szervezeti felépítésünk megfelel a gyári sajátossá­Irányelvek a szociális tervek készítéséhez Örökzöld témák A szakszervezeti választások alkalmával rendezett csoport­gyűléseken igen sokszor föl­merül az érdekvédeleim „kap­csán az örökzöld téma': ‘javul- tak-e a dolgozók munkakö­rülményei, hogyan változik azoknak az anyagi jellegű juttatásoknak a mértéke, amelyek a borítékon kívül il­letik meg a vállalatok munká­sait, alkalmazottait, magya­rán, beszélünk a szociális el­látás mikéntjéről. E nagyon jelentős kérdéssel érdemben foglalkoznak a legmagasabb fórumokon is. A VII. ötéves vállalati ter­vekhez kapcsolódó szociális tervek kidolgozásához irány­elveket adott ki a Pénzügy­minisztérium, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával kö­zösen. A szociális tervek új elemeiről, a 1 ^fontosabb ten­nivalókról — amelyekre az irányelvekben is felhívják a vállalatok figyelmét — a SZOT-ban elmondták: Az új középtávú szociális tervek elsősorban abban kü­lönböznek majd az eddigiek­től, hogy a jövőben csak azo­kat a szociális juttatásokat tartalmazzák, amelyeket a dolgozók a vállalattól kapnak valamilyen formában. Koráb­ban ugyanis a vállalatok a szociális tervekben vették számba a munkavégzés biz­tonságát fokozó intézkedése­ket is. de miután a munka- védelem irányítása állami fel­adat lett, tervezése is elvált a szociális feladatoktól. A gazdasági és a szociális tervek összhangjával kapcso­latban az irányelvek felhív­ják a vállalatokat: műszaki­gazdasági fejlesztési elgondo­lásaik kidolgozásakor éleve vegyék figyelembe, hogy a változások, az új beruházások, az új követelmények milyen hatással vannak a dolgozókra. Anyagi lehetőségeik jobb kihasználása érdekében a vál­lalatok keressék az együtt­működés lehetőségeit más külső szervekkel, főként a kör­nyékbeli vállalatokkal, a helyi tanácsokkal. A SZOT-ban ehhez hozzáfűzték: a vállala­tok kultúrházai nagyobb részt kihasználatlanul állnak, holott számos olyan rendezvénynek adhatnának otthont, ahová nemcsak a -gyáriak, hanem a környékbeli lakók is szívesen ellátogatnának, de a vállalati sportpályákat is megnyithat­nák a külső érdeklődök előtt. A fenntartási költségeket csökkentené továbbá, ha a vállalati üdülőket — amelyek általában csak július-augusz­tus hónapokban foglaltak — a nyári főszezonon kívül is igénybe lehetne venni, pihe­nésre, továbbképzésre például -az IBUSZ vagy más utazási irodák közvetítésével. A kö­zös üzemeltetési formák be­vezetésével azok a vállalatok is többet tudnának nyújtani dolgozóiknak, amelyeknek anyagi lehetőségei nem tesz­nek lehetővé új szociális be­ruházásokat, vagy egy-egy lé­tesítmény fenntartása megha­ladja erőiket. A meglévő vál­lalati gyermekintézmények jobb hasznosítására is ha­sonló megoldást javasolnak a SZOT-ban. Az igények csök­kenésével ugyanis egyre több helyütt állnak félig kihaszná­latlanul az üzemi, gyári böl­csődék, óvodák, miközben a tanácsi gyermekintézmények egy része túlzsúfolt, s a -kör­nyékbeli lakók közül hely hiányában sokan csak laká­suktól messzebb tudják gyer­mekeiket napközben felügye­let alá helyezni. Az irányelvek szerint a munkásszállókat úgy kell fej­leszteni, hogy otthonosabb, kulturáltabb körülményeket teremtsenek az itt élőknek. Célszerű a munkásszállók hasznosításának néhány vál­lalatnál már bevált új for­mája, amikor a megüresedett szobákat fiatal házasoknak ajánlják fel, átsegítve őket a családalapítás nehézségein. A dolgozók széles rétegét, mintegy 40—42 százalékát érinti az üzemi étkeztetés. A napi egyszeri meleg étel biz­tosítása a nagyobb vállala­toknál, intézményeknél meg van oldva, de a kisebb üze­mekben, szövetkezetekben vagy a kihelyezett munkán dolgozók többsége ma még nem jut ehhez a szolgáltatás­hoz. Számukra is kellene valamiféle megoldást találni, akár az ebéd kihordásával a közpdnti konyháról, akár az­zal, hogy valamelyik közeli étterem, vendéglő szolgáltatá­sait vehessék igénybe. A dolgozók munkaruhával történő ellátása elég sok pa­naszra ad okot. Ezért a SZOT felhívta a szakszervezeti szer­vek figyelmét: az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak arra, hogy a vállalatok lehe­tőség szerint megfelelő minő­ségű munkaruhákat vásárol­janak, s azok kihordási idejét minőségüknek, használhatósá­guknak megfelelően állapítsák , meg. goknak, ám kisebb változáso­kat célszerűnek tartunk — folytatja a megbízott vszb- titkár. — így az összevont budakalászi vezérigazgatósági területen az eddigi bizalmi küldött testület helyett ossz■ bizalmi testület fog működni. Erre a jobban informáltság miatt van szükség, csakúgy, mint a Karolina úti egysé­günkben, ahol a főosztályokat a jövőben egy főbizalmi kép­viseli majd. Alkalmasak is Az 1980-as választások al­kalmával a Buda-Flax gyáraiban több fiatal szb- titkár, főbizalmi és bizalmi kapcsolódott a szakszervezeti munkába. Az elmúlt évben bebizonyították, hogy isme­rik és jól ellátják feladataikat, tehát most újra jelölik őket. A budakalászi szövőgyárban például ugyancsak sok fiatal tevékenykedik különböző tisztségekben, tükrözve ezzel egyben a dolgozók átlagélet- korát. — Megvallom, arra számí­tottam, hogy nehezebben si­kerül őket bevonni a mozgal­mi munkába — állítja Rácz­kevi András. — A legtöbbjük azonban a család, a napi munka és a gmk-tagsága mellett is folyamatosan részt kíván venni a szakszervezeti feladatok elvégzésében, s erre alkalmas is. Lesznek persze új bizalmik, főbizalmik, akik nyugdíjba vonult vagy gazda­sági vezető posztra került kol­légáktól veszi át a stafétabo­tot. Rudas Lászlóné, a picanol- party bizalmija, aki eddig az üzem főbizalmi tisztét is be­töltötte, ez utóbbi funkciójá­tól megvált: — Három műszakban dol­gozom, egyszerre 8—10 szö­vőgépet hajtok, s a szakmun­kástanulók oktatásával is en­gem bíztak meg. Emellett egy nagyobb csoport ügyes-bajos dolgait felelősséggel intézni, azt hiszem, már erőmön fe­lüli vállalkozás. Magam he­lyet olyan valaki javasoltam e tisztségre, akit a közösség elfogadott, megválasztott. Ha a kolléganő a jövőben bármi­lyen problémával megkeres, szívesen a segítségére leszek, átadom eddig megszerzett is­mereteimet. Én pedig válto­zatlanul ellátom majd szű- kebb közösségem szakszerve­zeti bizalmi teendőit. Két szakaszban Az iparághoz tartozó válla­latok a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének ajánlására a kétszakaszos választás lehe­tőségével élnek, annak elle­nére, hogy e módszer na­gyobb szervezőmunkát, körül­tekintőbb előkészítést igényel. Elsősorban azért döntötték az új forma mellett, mert véle­ményük szerint ez az eddigi gyakorlatnál demokratiku­sabb. . Egy szűkebb testület helyett ugyanis a vállalati dolgozók kétharmada dönt a szakszervezeti bizottság tag­jainak megválasztásáról. F. E. Igényesen önmagunk iránt A megújulásnak is mozgatója Ma már aligha vitatná bárki is: gazdasági bajainkból kilá­balni csak korszerű termékek előállításával, élenjáró techno­lógiák alkalmazásával, lépéstartással lehet. Munkatársaink ez alkalommal azokat keresték (el kérdé­seikkel, akik elmondhatják: hogyan vett, vettet részt a szak- szervezet az irányváltásban, a termelés segítésében. Válaszol­nak: a divatszakma évről évre megújuló kihívásaival szembe­néző Váci Kötöttárugyár szakszervezeti bizottsága mellett mű­ködő közgazdasági bizottság vezetője, Leyer Lászlóné, a kül­honi piacokon is értékesíthető, modern, egyedi gépeket előál­lító Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézete szakszervezeti bizottságának titkára. Csiszár György és a mezőgazdasági szak­emberképzés, kutatás fellegvárának, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem szakszervezeti bizottsági titkára, a MEDOSZ elnökségének tagja, Csáky Antal docens. LEYER LÁSZLÓNÉ: — Ha visszatekintünk, 1982-ben 50 százalékkal nőtt tőkés expor­tunk az előző évhez képest, s a fejlődés azóta is számottevő. Idén kedvező piaci helyze­tünkre alapozva több mint 1,3 milliárdos árbevételt terve­zünk. Ilyen mérvű fejlődést a szakszervezet agitációs tevé­kenysége, szervező munkája nélkül nem érhettünk volna él. Nagy erő rejlik a szocia­lista brigádokban. Vállalásai­kat mindig a gyár gazdasági feladataihoz igazítják, a szállí­tási határidők betartása érde­kében túlmunkát vállalnak. A csomagolásban értékes segítsé­get nyújtanak a nem termelő területen dolgozók is. A meó- ban a lányok, asszonyok cso­korba gyűjtötték azokat a kö­tődéi, festődéi, kikészítési, sza- bászati és varrodai problémá­kat, amelyek rontják a termé­kek minőségét, s javaslatot tettek a változtatásra. A köz- gazdasági bizottság az szb-vel közösen minden januárban feladattervet készít a terme­lés segítésére, s ebben a mun­kakollektívák, szakszervezeti aktivisták, újítók, műszaki ér­telmiségiek teendőit jelöljük meg. CSISZÁR GYÖRGY: — A halásztelki 380 dolgozó közül csupán kettő nem szakszerve­zeti tag. A numerikus vezérlé­sű — NC és CNC — szerszám­gépeknek van piacuk, így a mostoha gazdasági körülmé­nyek között is 141 milliós ár­bevétellel, 22,5 milliós nyeré­séggel zártuk az évet. Nálunk a termelést segítő mozgalom fő hangsúlya a szocialista bri­gádok Vállalásain van. Ha sürgős egy feladat, összehívjuk az érdekelteket, s külön fel­adatra kérjük fel őket. A moz­gósító szerep a bizalmiaké, de a .tényleges tennivaló a dolgo­zókra hárul. A szakszervezet termelési bizottsága ebben se­gít, műszaki-gazdasági bizott­sága a tervek véleményezésé­ben, javaslattételben. De ide kívánkozik: a mi intézetünk dolgozóinak négyötöde diplo­más, s az önképzésre, tanulás-' ra ösztönzés, ennek elősegítése sem idegen a szakszervezettől. Ez ugyanis annak záloga, hogy az élvonalban maradhassunk. CSÁKY ANTAL: — Az egyetemen 1630 oktató és hallgató tagja a szakszervezet­nek. A termelés segítésére, a gyakorlati munkára nem egy­formák a lehetőségek a gé­pészkaron, a mezőgazdaságtu­dományi karon, a tanárképző­ben. Az előbbi kettő közvetlen kapcsolatban van több terme­lőüzemmel, főfoglalkozású ku­tatóin keresztül. Kapcsolataink sokágúak, mert a kutatási eredmények bevezetésén, ki­próbálásán kívül megbízásos munkát is vállalunk mezőgaz­dasági üzemek részére. Ez a különböző tervek készítésétől a speciális vizsgálatokig, a géphasznosítás, a technológia kidolgozásáig, korszerű mód­szerek átadásáig terjed. Az ok­tatók közvetlen termelést be­folyásoló hatása a szakmér­nökképzés révén is érvényesül. $ Miben látják munkhelyük, illetve ágazatuk termelés- fejlesztésének fő irányát, lehe­tőségét? LEYER LÁSZLÓNÉ: — Ná­lunk parancsoló szükségszerű­ség az állandó megújulás. Rendszeresen fejlesztjük gép­parkunkat, legutóbb például világbanki hitelből szereztünk be 12 új kötőgépet, s új beren­dezést állítottunk munkába a festődében is. Sport- ás sza­badidő-ruházati termékeink, tréningruháink minden évben követik a módit, legyen szó az alapanyagukról vagy a fazo­núkról. Csak így érhettük el, s tarthatjuk fenn eredmé­nyeinket, és ezért, hogy az ér­tékesítés jövedelmezősége ná­lunk meghaladja az ipari átla­got. CSISZÁR GYÖRGY: — Nincs más választásunk, mint meghódítani az új technikát. Még egy évtizede hagyomá­nyos gépeket, esztergákat ké­szítettünk. Ez a profil meg­szűnt. Ma minden tőlünk kike­rülő gép számjegyvezérlésű, s már elkezdtünk foglalkozni a robottechnikával. Licencet vá­sároltunk, robotokat is, s a modern forgácsológépeket ki­szolgáló robotcellák előállítá­sa felé vettünk irányt. Ha­zánkban és a többi szocialista országban is van, lesz ez iránt kereslet. Hiszen olyasmit fej­lesztettünk, amivel tőkés im­portot válthatunk ki. CSÁKY ANTAL: — Nekünk a tudomány fejlődésével kell lépést tartanunk. Az egyete­men több mint 70 főállású ku­tató dolgozik, s természetesen az oktatók nagy hányada is folytat kutatómunkát. Látszó­lag nem a kérdéshez tartozik, de tény, hogy növelni kellene az évfolyamok létszámát. Ugyanis a jelek szerint a kö­zeljövőben olyan sok egyetemi képzettségű mezőgazdasági szakember nyugdíjba vonulá­sa várható, hogy pótlásukhoz a jelenlegi képzés, az agrár­egyetemek összes szakember- kibocsátása valószínűleg nem lesz elegendő. 4) S hogyan Idomulhat az új feladatokhoz, miként vállalhat részt teljesítésükből a szak­szervezet? LEYER LÁSZLÓNÉ: — Mi bízunk az eddig bevált mód­szerekben. Hiszen a dolgozók érdeke is az, ami a vállalaté. Figyelnünk s követnünk kell a piacot, a változó divatot. Konkrét feladatot adni min­denkinek, erre mozgósítani. S természetesen támogatni, ter­jeszteni minden kezdeménye­zést ami a minőség javítását, Dolgozik a cukorgyár Szeptember köze­pétől szállítják a nyersanyagot a Szolnoki Cukor­gyárba. Előzetes becslések szerint az idén mintegy 541) ezer tonna ré­pából készül az édes kristály — kocka és egyéb. Az ország második legnagyobb cukor­ipari üzemében alapos karbantar­tással tették lehe­tővé, hogy a sze­zonra minden be­rendezés tökélete­sen üzemképes ál­lapotban kezdje a nagy munkát. MTI Totó — Csíkos Ferenc felvétele a hatékonyabb munkát szol­gálhatja. CSISZÁR GYÖRGY: — A kutatónak, a fejlesztőnek az jelenti az örömet, ha mindig újhoz foghat. A továbblépés irányát a SZIM jelölte ki szá­munkra, de hogy járhassuk is, ahhoz önmagunk iránti igé­nyesség szükségeltetik: húsz évvel ezelőtt szerzett tudással ma nem lehet fejlesztő az em­ber. Jelenleg is minden har­madik-negyedik dolgozónk ta­nul, ki idegen nyelvet (az in­tézetben szerveztünk tanfolya­mot), ki a felsőfokú mérnök- továbbképzőn, ki a második, többedik diplomáért. Szüksé­günk van a brigádokon kívül a gazdasági munkaközösségek­re is, részint, hogy megtart­hassuk a kvalifikált szakem­bereket, részint, hogy eleget tehessünk az olykor szoros ha­táridőknek. CSÁKY ANTAL: — Emlí­tettem már képzési teendőin­ket. A gyakorlati munkával való kapcsolat fejlesztése is valamennyiünk érdeke. A szakszervezeti tisztségviselők e kapcsolat bővítését szorgal­mazzák, segítik, a külső mun­kák szervezésénél, a szerződé­sek kidolgozásánál megteszik észrevételeiket, javaslataikat. Hiszen a munka résztvevői egyben a szakszervezet tagjai, funkcionáriusai is. Nem hall­gathatom el azonban, hogy a fejlesztés lehetőségeit nagy­mértékben gátolja: az egyetem eszköz- és műszerellátottsága nem javul olyan mértékben, mint ahogy arra szükség len­ne. Ezért fontos, hogy a fel­újítások, pótlások, beruházá­sok tervezésénél már éljen a szakszervezet a javaslattétel lehetőségével. A Elégedettek-e a termelést segítő mozgalom elismertségé­vel? LEYER LÁSZLÓNÉ: — Igen. Ennek van becsülete gyá­runkban. S talán ez is az oka annak, hogy a gazdasági veze­tőink elfogadják, igénylik a velük partner szakszervezeti bizalmiak véleményét, segítsé­gét. ök pedig megállják a he­lyüket. Idén a 220 bizalmiból és -helyettesből mindössze 18 új a választás után, elsősorban nyugdíjba vonult, illetve gaz­dasági vezető posztra került kollégák helyét töltik be. Sze­rintem ez is mutatja, hogy ér­tik, átérzik felelősségüket, szívvel-lélekkel dolgoznak. CSISZÁR GYÖRGY: — Ez ügyben nálunk sem érheti szó a ház elejét. Az intézet veze­tése elégedett, számít, épít a szakszervezetre, a tagságra, a szocialista brigádokra. Nincs baj a termelést segítő mozga­lom presztízsével. S a dolgo­zók is látják értelmét. Hiszen kommunista műszakok szerve­zésével például nemcsak az intézeti célok eléréséhez járu­lunk hozzá. Bevételükből idén a vállalati üdülő továbbfej­lesztésére költünk, s nyugdíja­sainknak juttatjuk. Érthető, ha egy ilyen műszakra tíz em­berből kilenc eljön ... CSÁKY ANTAL: — Én in­kább a szakszervezeti munka általános megbecsüléséről szól­nék. Az egyetemen belül ugyan elismert ez a tevékenység, ám tapasztalhatók kedvezőtlen je­lek. A régi szakszervezetisek kiöregedőbep vannak, a fiata­lok pedig egyre nehezebben vállalnak funkciót. Megfigyel­hető, hogy az évekig nagy len­dülettel, lelkesedéssel végzett munka egyszercsak alábbhagy, ebből pedig le kell vonni a kö­vetkeztetést, hogy időnként mégsem kapják meg a kellő megbecsülést. S gyakorta hall­ják a szemrehányást: nem képviselik eléggé a dolgozók érdekeit. Megtörténik, hogy a bennünket érintő határozatok meghozatalakor nem kérik ki véleményüket. Sajnos, ez volt jellemző az 1977-ben végrehaj­tott bérrendezésnél is. ,Nem sokat javított az egyetemi ok­tatók anyagi helyzetén, viszont hátrányba kerültek a tanszé­ki dolgozók az oktatókkal szemben: kötött munkaidejük, lényegesen alacsonyabb fizeté­sük azóta is belső feszültségek forrása. A kőrlnterjút készítették: Fa­zekas Eszter, S. Tarkó Endre, Vasvári G. Pál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom