Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1983. SZEPTEMBER 28.. SZOMBAT 3 Elbocsátották a vétkes vezérigazgatót Ülést tartott a KNEB Jubiláló uuiversitas nA HÉT HÍREHBm M!Hf A Miül A © A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kör- nyezetvédelm-' munkabizottsága a savasodásnak az élővilágra gyakorolt hatásával foglalkozott. © Szom­bathely volt a helyszíne a kisegítő iskolákról rende­zett országos kiállításnak. © A Fogyasztók Országos Tanácsa áttekintette a lake svétellel összefüggő garan­cia, szavatosság helyzetét. © A hét híre az is, hogy Tata adott otthont az állami gazdaságok egykori ve- találkozójának. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság pénteken ülést tartott. Ezen a Pénzügymi­nisztériummal közös vizsgálati jelentést vitatott meg és fo­gadott el a tanácsi irányítású egészségügyi, oktatási és kul­turális intézmények gazdasági, műszaki, ellátó és szolgáltató szervezeteinek tevékenységé­ről. A testület megvitatta és el­fogadta a Veszprém megyei Népi Ellenőrzési Bizottság je­lentését a legutóbbi négy és fél évben végzett munkáról. A KNEB tagjai áttekintették a közérdekű bejelentések 1985. első félévi alakulásáról és áz intézkedésekről készí­tett összegzést. Közérdekű bejelentés alap­ján indult vizsgálat a Kon- takta Alkatrészgyár vezérigaz­gatója, dr. Tokodi Pál ellen. A népi ellenőrök egyebek közt megállapították, hogy a vezérigazgató dömsödi nya­ralóját a Kontaktéval üzleti kapcsolatban álló szentmár- tonkátai termelőszövetkezet szakcsoportjával újíttatta fel. A munkálatok elvégzésére írásos megrendelés, szerződés nem készült, a tényleges költ­se. gek kisebb részének szám­lázására is csak a vizsgálat megkezdését követően, a munkák befejezése után több hónappal, a keltezés időpont­jának meghamisításával ke­rült sor. A Kontakta vezérigazgatója ® visszaélések sorozatát kö­vette el. A vám- és deviza- szabályok megsértése, újítási, lakásszerzési visszásságok sze­Szerényi Sándor köszöntése Szerényi Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának tagját 80. születésnapja al­kalmából az MSZMP Közpon­ti Bizottsága és Központi El­lenőrző Bizottsága nevében Kádár János, a párt főtitká­ra és Gyenes András, a KEB elnöke pénteken, a Központi Bizottság székházában köszön­tötték. Kádár János átadta a Köz­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság üdvözlő levelét. A köszöntésen jelen volt Somogyi Imre, a Központi El­lenőrző Bizottság titkára. ám az már kellemetlen meg­lepetésként hatott, hogy a hazai műanyag-feldolgozás messze elmaradt az alap­anyag-termelés bővülésétől. Rá kellett jönni — és ez a mindig időben ébredés, kap­csolás, cselekvés emelte ki a mezőnyből a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalatot, segítet­te talpon maradni a rendkí­vül kedvezőtlen külpiaci hely­zet ellnére is a Forte Fotó­kémiai Ipart —, a főszerep ugyan változatlan, tartalma, közege azonban gyorsan vál­tozó. fzt legélesebben éppen a legnagyobb, a Dunai Kő­olajipari Vállalat tapasztalta. Arról, hogy ezeknél a gazdál­kodó egységeknél az irányítás és a teljes kollektíva hogyan állt helyt, tömören így szól a Magyar Szocialista Munkás­párt Pest Megyei Bizottságá­nak a megyei pártértekezlet — Gödöllő, 1985. március 2— 3-a — elé beterjesztett je­lentése: „A vegyiparhoz tar­tozó gazdálkodó egységeknél volt a legerőteljesebb az exportorientáció”. Veszedelmes feledékenység lenne ma már mit sem tudni arról, hogy a népgazdasági érdekek érvényesítése — a termelés visszafogása elsősor­ban a gázolaj, a fűtőolaj elő­állításánál, de a benzin ki­bocsátásánál is — átmeneti­leg nehéz helyzetet teremtett a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál, amint az ezüstnitrát so­ha nem látott világpiaci ár­emelkedése a Forte Fotoké­miai Iparnál már-már válsá­gos helyzetet alakított ki. Ak­kor bizony ezek a vállalatok kevés szép szót hallhattak, mert közgondolkodásunk, de a különböző irányító szervek is nehezen szokja, szokják repeltek a vizsgált ügyek kö­zött. Az ipari miniszter dr. To­kodi Pál vezérigazgatót fe­gyelmi büntetéssel elbocsátot­ta, és felelős beosztású, veze­tő munkatársainak fegyelmi felelősségrevonását is kezde­ményezte. A KNEB vizsgálata lezárult, dr. Tokodi Pál és további 12 személy ellen tet­tek büntető feljelentést. Rozi néni Pilisszentkeresz- ten született, otthon szülte meg és nevelte fel hét gyer­mekét: hat fiát és egy leá­nyát. Mikor kiröppentek a fészekből az utódok, a maga céljai felé fordult. Egy ren­des falusi házat akart, fehéret, tornácosat, nem engedte a mestergerendákat leszedetni. Az őszi napsütésben, a nyi­tott konyhaajtóban fogad. Háza tája, feszes kontya, a szigorú rakott szoknya felett a ropogósra keményített kötény azt súgja: kemény akaratát, rendszereiét az idő nem kezd­te ki. A humorérzéke a leg­nehezebb időkben is segítette őt, hogy népes családjával át­lábaljon a bajokon. Nehéz esztendők — Kétszer ment férjhez, kétszer vesztette el férjét. Jó­formán egyedül nevelte, fel a hét gyermekét. Melyik volt élete legnehezebb időszaka? — A legutóbbi éveket ki­véve egyikről sem mondha­tom, hogy könnyű volt. Nagyon szegények voltunk. A negyedik gyermekemet hordtam, amikor ide érkezett a front. Mi tagadás, féltünk, bár addig nem érintett min­ket közvetlenül a háború. •A szovjet katonák azonban nagyon szerették a gyereke­ket. Terhes asszonyt kivált­képp nem bántottak volna, a kicsiknek apró ajándékokat hoztak, legnagyobb fiam ru­hát is kapott tőlük. — Ezerkilencszázötventől, 18 éven keresztül szakácsnő voltam az óvodában. A kere­set itt is kevés volt, tíz esz­tendeig minden nyaramat a meg, a termelés, az értékesí­tés ma már nem töretlen vo­nalú grafikonon száguld fel­felé ... A csattanós válasz persze megérkezett, hiszen — és e tény mögött a termék- szerkezet átalakítása éppúgy meghúzódik, mint az intenzív piaci munka — tavaly a me­gye vegyipari üzemei tizen­nyolc százalékkal (!) bővítet­ték termelésüket, miközben a megye iparának egésze öt százalékot tudott elérni. Azt, hogy itt nem egyszeri — ún. kiszaladt — eredményről van szó, bizonyítja, a változatla­nul rossz piaci helyzet elle­nére is az idén, az év első felében a megye vegyipara szintén az átlagost meghala­dóan növelte termelését. Összhangban áll a népgaz­dasági érdekekkel a benzin- felhasználás mérséklése, il­letve szinten maradása, ugyanakkor erőteljes törekvé­sek terepe a növényvédő sze­rek előállításának — válasz­tékának, kivitelének — bőví­tése. Az ilyen és hasonló se­regnyi tény összevetése nyo­mán alakul ki a főszerep „szövegkönyvének” cseréje; a vegyipari fejlesztések új ará­nyainak, irányainak együtte­se. Napjainkban körvonala­zódnak annak a fejlesztési programnak a főbb céljai — ami egyben folytatása és újabb szakasza a hatodik ötéves tervben végrehajtott ún. köz­ponti fejlesztési programnak —, amelynek következménye­ként a hetedik ötéves terv­ben a gyógyszer-, a növény­védőszer- és az intermedier­gyártás kap kiemelt helyet a vegyipar egészén belül, ahogy az is szükségszerű felismerés: javítani kell az összhangot — például a műanyagok, a Jubileumi ünnepi közgyű­lést tartottak pénteken az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem alapításának 350. év­fordulója alkalmából. A közgyűlésen Nagy Ká­roly professzor, az egye­tem volt rektora, Eötvös Ló­ránd hajdani tanszékének je­lenlegi vezetője köszöntötte a vendégeket, társadalmi, poli­tikai és kulturális életünk cséplőgép mellett töltöttem, hogy meglegyen a télire- való. De azután jött egy idő­szak, amikor a katonaság kí­sérte végig az életemét. A há­borúról, sajnos, minden gyer­mekemnek voltak élményei. A legkisebbik, aki 1952-ben született, az ellenforradalom alatt találkozott a halállal. Skarláttal kórházban feküdt, amikor bemondta a rádió, hogy a Bókái János Kórház betegei veszélyben vannak, mindenki menjen a hozzátar­tozóiért. Egy helybeli ismerős — ma is köszönöm neki — hozta haza a kisfiút. — Tu­dod mama — mondta az óvo­dáskorú gyerek —, olyan sok halott bácsin léptünk keresz­tül. ., Már másként látom — Szóval, nem örültem an­nak, hogy sorban viszik a hat fiút katonának. Abban a tizenkét évben nem volt meg­állásom. Ahogy felnőtt vala­melyik, elvégezte a szak­munkásiskolát és a kereseté­vel valamit segíthetett vol­na, már vitték is. Egyik Pécs­ről, másik Kecskemétről, a többiek Lepsényből, Kalocsá­ról, Nagykátáról, Budapestről. jártak haza. Abban az időben kacsát tartottam, hogy a sza- badságos gyereknek, mindig tudjak csomagolni. S persze, kellett a pénz is, útiköltség­re, cigarettára, apróságokra. Mi tagadás, akkor nem örül­tem neki. Néztem a szomszé­dokat, akiknek itthon boldo­gult a három fiuk, egyik sem volt oda. Ma már másként látom. Nemrég mondta vala­melyik fiam: anyuka, örül­műtrágya hatóanyagok eseté­ben — a termelés és a fel- használás között. Mindezek­kel lényegében azt is ki­mondtuk, hogy a nagy, lát­ványos fejlesztések többségé­nek a helyébe a belső, szer­kezeti átalakulások kerülnek. Egy-egy részterületen beiül kell meglelni azokat a tech­nológiákat, termékeket, me­lyek — és ezért a beruházás Százhalombattán az aromás termékek kibocsátásának bő­vítésére — jól elegyítik a mennyiségi többletet az érté­kesebb áruvá történő feldol­gozással. Sokat követelő rang Nem lesz könnyű hozzá­szokni a főszerep ilyen — a korábbival sok mindenben ellentétes — értelmezéséhez. A sikerek ugyanis méhükben rejtik az elkényelmesedés ve­szélyét; az élre állni köny- nyebb, mint tartósan ott ma­radni. Az eddig is nagy iram­ban bővülő kivitelnek nem­csak a fenntartása, hanem a fokozása, a nemzetközi mun­kamegosztás kamatoztatása ezért éppúgy ott van az újra tanulandó főszereplői szöveg­ben, mint az energiatakaré­kos technológiák előnyben ré­szesítése, a felhasználói igé­nyek rugalmas kielégítése. Ott van az is, amit a mun­kaerő ésszerűbb hasznositá- sáért tenni kell, azaz a fő­szerep mindig rang, de min­dig is sokat követel. Ez a kö­vetel 109 ezer embernek — az ágazatban júniusban ennyien dolgoztak — címzett teendők sűrítménye. S ez az igazán szép ebben a főszerepben; ennyien formálhatják. M. O. képviselőit — köztük Pál Lé- nárdot, az MSZMP KB titká­rát és Berend T. Ivánt, az MTA elnökét —, majd Fülöp József rektor mondott beszé­det. Ezt követően Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyet­tese üdvözölte az egyetemet az MSZMP Központi Bizott­ságának és a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának nevében. jön annak, hogy mind a ha­tan katonák voltunk. — Mindegyik gyerek szak­mát tanult, becsületesen dol­goznak. Mihály erdész lett, már kicsi korától annak készült. A szarvasok lejártak a kertvégi kazalhoz, mindig figyelte őket. A lekisebb egye­temet végzett, jogász. Vala­mennyien nekik való szakmá­ban dolgoznak. Munkára szoktattam őket, rá akartam nevelni a becsületes dologra. Már apró koruktól kaptak itt­hon feladatot. Volt két kecs­kénk, zöldet »zedtek nekik. Súroltak, takarítottak, mostak is. — S most — kérdezem a hétgyerekes anyától —, ami­kor több mint tíz éve nyug­díjas, amikor szeretet, gondos­kodás veszi körül, miért nem választja a zavartalan pihe­nést? Amikor először keres­tem, az itthon lakó család­tagok sem tudták, merre dol­gozik éppen, akkor is a saját útját járta. — Nyugdíjkiegészítésnek jól jön a kereset. Először kellett még a házra is. Nem akarok egyik gyerekemre sem rá­szorulni, megszoktam a mun­kát. Szeretem. Erős lélekkel — S közben bizonyára szá­mítanak a mamára továbbra is a gyerekek, unokák. — Meg-meglátogatom azo­kat is, akik távolabb laknak, akkor különösen, ha tenni-, segítenivaló akad. De leg­gyakrabban mégis ők jönnek hozzám, s ha együtt van a hét gyerek és a tizennégy unoka — mint legutóbb, Ro­záliakor —, bizony alig fé­rünk a házban. Szmetana Mártonnét Pilis- szentkereszten mindenki is­meri, s a hét gyermeket is, akik közül a hat fiú egymás után volt katona. S hogy vala­mennyien eddig mindenütt — a honvédségnél és a polgári életben egyaránt — megálltak helyüket, ők is tudják, azt elsősorban erős lelkű, fáradt­ságot nem ismerő édesanyjuk­nak köszönhetik. Márványt Agnes Nevük változott — mert először mint nemzeti vállala­tok alakultak meg —, szerve­zeti rendjük sokszor átalakult, teendőik mindig újakkal gya­rapodtak, a cél azonban kez­dettől fogva változatlan ma­radt: a nagyüzemi gazdálko­dásra, annak jellemzőire, elő­nyeire adjanak példát az álla­mi gazdaságok. Léteztek per­sze korábban is állami bir­tokok... a Magyar Királyi Koronauradalomnak például 55 872 kát. holdja volt a me­gyében. Nem ennek a formá­nak, tartalomnak a folytatásá­ra hívták életre — marad­junk mai nevüknél — az ál­lami gazdaságokat. Fő felada­tukként azt szabta meg a kormányzat, hogy nemesített vetőmaggal, tenyészállatokkal lássák el az alakuló termelő­szövetkezeti csoportokat és termelőszövetkezeteket, egyben legyenek mintái — példaképei — a korszerű nagyüzemnek, ezen a módon is befolyásolva az egyéni gazdálkodók gon­dolkodását. Ezekben a nagyüzemekben jelentek meg először — az akkor — korszerű erőgépek, ami valóban nagy szó. A fel- szabadulás után hosszú éve­ken át a megyében a legna­gyobb hiány igavonó állatok­ban volt. Széles körben léte­zett az ún. igauzsora, a kispa- rasztnak 1—1,5 heti kézi munkát kellett teljesítenie egy fogatnap fejében. A traktorok minőségében más földművelés első hírhozói lettek, a tan-, a cél-, a szakosított, az általá­nos állami gazdaságok sereg­nyi teendőivel valóban mint a minta, úgy jártak el, olyan eredményeket mutathattak fel, olyan módon tevékenykedtek. Akadtak persze képtelen vál­lalkozások is, a legképtele­nebb közülük az volt, hogy az első ötéves terv a mezőgazda- sági termelés 40—42 százalé­kos, majd módosítva, már 50—55 százalékos növekedését irányozta elő. Ehhez képest kevésbé volt képtelen próba, hogy 1949-ben a megyében az öntözött területek felét rizs- telepek foglalták el, s nem­csak ezzel, de a gyapot, a gu­mipitypang termesztésével is az állami gazdaságok birkóz­hattak, hiszen mint a minták­nak, mi más lehetett volna a dolga? Lehetett volna más is s szerencsére lett is. Ezekhez az üzemekhez kötődik a nagyüzemi cukorrépa-termesz­tés, a nagyüzemi szántóföldi zöldségtermesztés módszerei­nek. eszközeinek kipróbálása — az első palántázógépeket seregnyi hitetlen-kíváncsi cso­dálta az állami gazdaságok földjein —, s a Pest Megyei Hírlap jogos szenzációként tu­datta 1960 késő őszén, hogy a megye állami gazdaságaiban a kukorica termésátlaga elér­te az addig elérhetetlennek vélt 1500 kilogrammot... ma 4,5—5 ezer kg között vál­takozik. Hőskor? Kerüljük a hang- zatosságot. Sok-sok munka, kínlódás, lelemény, veríték, öröm. Nem árt persze tudni, honnét kezdtük, hiszen 1953- ban a megyében a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben 944, az állami gazdasá­gokban 2457 liter volt egy te­hén évi átlagos tejhozama. (Most már évek óta 5000 li­ter felett van a megyei álla­mi gazdaságokban.) Harminc esztendeje, 1955 végén — gyakori átszervezések, össze­vonások és szétválasztások után, amikben a későbbiekben sem szűkölködtek ezek az üzemek — a megyében hu­szonöt állami gazdaság tévé- ‘ kenykedett, 83 ezer kát. hol­don. öt év alatt 30 ezer hold­dal nőtt a területük, főként az életképtelennek bizonyult közös gazdaságok, illetve az egyéni gazdák által elhagyott földdarabok átvételével... Árnyék is volt tehát, nem­csak fény; mikor nem jár együtt a kettő? Ma tizenegy állami gazdaság 60 ezer hek­tár mezőgazdasági területen tevékenykedik a megyében, s bizonyos, még vannak, akiit ott voltak a kezdeteknél és ott állnak ma is az aktívan dolgozók soraiban, mert az ál­lami gazdaságok foglalkozta­tottjainak többsége — az idénymunkásokat nem számít­va persze — törzsgárdatag, azaz jöttek és maradtak, so- kan-sokan egy életen át. Meglehet, a mintának szán! gazdaságokban az ő magatar­tásuk is minta; követhető. Az első ötéves terv időszaká­ban a mezőgazdasági beruhá­zások 70—85 százalékát az ál­lami gazdaságos es a gépál­lomások kapták a megyében. Nem volt kidobott pénz...! Mészáros Ottó Búcsú Kis Lajostól Tegnap Budapesten, a rákos- keresztúri Újköztemetőben nagy részvét mellett eltemették Kis Lajost, az MSZMP Monori Vá­rosi Jogú Nagyközségi Bizott­ságának tagját, a Monori Ál­lami Gazdaság igazgatóját. A halottól a család és a pártbi­zottság nevében Hégely Gá­bor, a gazdaság kollektívája ne­vében pedig Hajdinák János igazgatóhelyettes vett végső búc-iút. Soha nem lehet megba­rátkozni a gondolattal, hogy egy olyan energikus, felkészült, aktív gazdasági és politikai vezető, mint Kis Lajos volt, egyit nap­ról a másikra üresen hagyja posztját, magára hagyja szeretteit, munka­társait, az általa évtizede irányított kollektívát. A veszteség felmérhetetlen ... Kis Lajos 1931-ben szü­letett, szegényparaszti csa­ládból. A polgári iskola elvégzése után, 1947-ben a NÉKOSZ segítségével Bu­dapestre került középisko­lába, majd 1951—56 között a Szovjetunióba, a lenin- grádi mezőgazdasági egye­temre. Szívében, jellemében ma­gával hozta a munkában, nélkülözésben edződött elő­döktől örökölt emberségét, szívósságát, határozottsá­gát, következetes egyenes­ségét. E tulajdonságai, va­lamint szakmai, politikai felkészültsége alapján hív­ták az akkori Földművelés- ügyi Minisztérium titkár­ságára dolgozni, majd ta­nársegédnek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem­re, főelőadónak a TOT tit­kárságára. 1965-től hét évig volt a Pest megyei pártbizottság politikai munkatársa, majd osztály­vezető-helyettese. E beosz­tásából került 1972-ben az MSZMP Központi Bizott­sága párt- és tömegszerve­zetek osztályára. A Monori Állami Gazda­ság igazgatójává 1975-ben nevezték ki. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1969-ben, az arany fokozatot 1985. április 4-én vehette át. Épp egy évtizedet dolgo­zott a megye egyik legna­gyobb mezőgazdasági üze­mének élén.. Irányításával a középmezőny utolsó har- i ódából az állami gazda­ságok országos rangsorá­ban az élmezőnyhöz zárkó­zott fel a kollektíva. Ennek eredményeképpen még ő vette át a kiváló vállalati címet tanúsító oklevelet ez év májusában. Munkáját, tudását is el­ismerve az idén a vállalati tanács tagjai öt esztendőre ismét igazgatóvá választot­ták ... Akkor is emberi, szakmai, politikai értékeit emelték ki a hozzászólók, s ketten külön is kérték: vigyázzon jobban egészsé­gére, vállaljon kevesebbet, hiszen szervezetében egy­szer már megszólalt a vészcsengő. Leplezhetetlen meghatottsággal köszönte meg a bizalmat, de hatá­rozottan, egy mondatban fogalmazta meg program­ját: együtt, tovább, előre! Tovább, előre? Együtt — fájdalom, már nem lehet. iindig jutott csomag a szafeadságcs gyereknek És ment a fiat fiú, sorban...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom