Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Fontos szempont a környezetvédelem Felépül a vízlépcső Nagymaroson Dunaújváros, Komló, Százhalombatta, Leninváros, Paks. Néhány településnév, melyek hallatán a felszabadulás utáni évek egy-egy nagyberuházása jut eszünkbe. Olyanok, amelyeket annak idején szinte az egész ország épített, s amelyek nélkül ma már valószínűleg nehezebb lenne az élet az országban. A hatvanas évek végén, amikor először kerültek napvilágra hírek egy magyar—csehszlovák vízlépcsőrendszer terveiről, a hozzájuk tartozó erőművekről, úgy gondoltuk, e névsorhoz nemsokára Nagymaros is csatlakozik. A két kormány elnöke 1977-ben államközi szerződést írt alá arról, hogy a munkák 1978-ban elkezdődnek, a gabeikovói erőmű első turbináinak 1986-ban, a nagymarosinak 1989-ben el kell kezdeni működnie. Az akkor ismertetett tervek késedelmet szenvedtek. Nálunk az ország gazdasági helyzete, Csehszlovákiában főleg kapacitásgondok akadályozták a szerződés szerinti ütemben a munkát. S mert közben majdnem egy évtized telt el, változott a társadalmi közgondolkodás, fejlődtek a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretek, akadtak akik tudományos alapon, mások éppen alapos ismeretek híján kérdőjelezték meg többnyire a tervek egy-egy részletét, esetleg alapvető koncepcióját. A szakemberek, a tudósok vizsgálatai semmiképpen sem voltak fölöslegesek, hiszen ez idő alatt alaposan ‘áttanulmányozták a tervek minden fontos részletét, korszerűsítették a különböző műszaki megoldásokat, s ez a munka ma is folyik tovább. Annál is inkább, mert az államközi szerződéseknek megfelelően a következő hónapokban most már valóban gyorsabb tempóra kapcsolnak a magyar és csehszlovák kivitelezők. Az új program szerint ugyanis Gabci- kovóban 1990-re, Nagymaroson 1993- ra kell elkészülnie a víztározóknak, s az áramot termelő erőműveknek. Szabad út a hajózásnak A feladat tehát ismét időszerű lett. Éppen ezért nem árt feleleveníteni korábbi ismereteinket elsősorban természetesen a Pest megyét közelebbről érintő nagymarosi vízlépcső- rendszerről, az időközben korszerűsített tervekről, s mindazokról a tájat és a környéken lakó emberek életét is befolyásoló változásokról, amelyekkel az itt lakóknak a jövőben együtt kell élniük. Mindenekelőtt arról kell szólnunk, miért is van szükség erre a vízlépcsőre, az erőműre, s mely érvek szóltak a telepítés helye mellett. A nagyberuházás egyik alapvető Indoka, hogy a duzzasztással a Duna szlovákiai és magyarországi szakaszán is biztosítható a korlátozás nélküli hajózás. Az erre szolgáló vízlépcsőkkel a folyó romániai, jugoszláviai és ausztriai szakaszán jórészt már korábban elkészültek. Ez indokolta például a Vaskapu I. és a Vaskapu II. vízlépcső építését is. Ugyanakkor az elkészülő nagymarosi vízi erőmű jelentősen hozzájárul az. ország energiamérlegének javításához. Elsősorban azzal, hogy a vízállás szabályozásával csúcsidőszakban képes a legtöbb villamos energiát termeim. • A víztározók, különösen a felső szakaszon, árvízvédelmi funkciót is betöltenek, mert lehetővé teszik a nagy víztömegek egyenletes levezetését. További haszna a nagymarosi erőműnek, hogy rajta a nagy forgalmú Dunakanyarban híd ível majd a kát part között. ügyi Tervező Vállalat vezető munkatársaitól. A vízlépcső tervezése során nyolc lehetséges változatot vizsgáltak meg. Így például számba vették azt a lehetőséget, hogy a létesítményt Vácra, a Szentendrei-Duna-ágra, Kismarosra, vagy Üjpestre telepítsék. Valamennyi Nagymaros alatti megoldásnak ellent mondott, hogy a költségek a jelenlegit lényegesen meghaladták volna, s a Szentendrei- szigeten jelentős környezeti ártalmakat okozott volna a víztározó. Nagymaros fölött a heiembai, illetve a pilismarót! elhelyezés került szóba. Az előbbi számos műszaki, természetvédelmi és egyéb nehézségek miatt szinte már eleve megvalósíthatatlan- nak látszott. A pilismaróm már érdemesebb volt ennél alaposabban fontolóra venni. A követelményeknek — hosszas és alapos vizsgálatok utón — azonban- ez a hely sem felelt meg, s ezért ezt is elvetették. Elsősorban azért, mert ha ide kerül a duzzasztómű, Dömösön továbbra is akadályozza a hajózást a sziklás meder. Ez a gázló gyakran hónapokra megállítja a hajóforgalmat. Így történt ez például 1983 őszén, amikor heteken át mindössze 130 centiméter volt a vízmélység. Ugyancsak nehézzé tenné ezen a szakaszon a munkát, hogy az építéshez szükséges szállításokat csak a jobb partról, s csak közúton lehetne megoldani, ami évekre megbénítaná a visegrádi oldal közlekedését, idegenforgalmát. A pilismaróti telepítés ellen szólt az is, hogy jelentős mennyiségű termőföld és lakóterület ment volna veszendőbe. Tájvédelmi szempontok E hátrányok jelentős részével a nagymarosi építkezés esetén nem kell számolnunk. Nagymaroson van Nyolc változat közül De miért éppen itt, Visegrád és Nagymaros között, az ország egyik legszebb tájegységében kell ennek a monumentális betongátnak elkészülnie? — kérdezik sokan. Alapos, minden fontos részletre kiterjedő választ kapunk erre az aggodalomra Zsilák Endrétől és Kollár Fér énétől, a VízA vízi erőmű látképe Visegrádról (Vertei József rajza) Címképűnkön: vízlépcsőfnkok a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig szebb lesz mint ma. Szó van azonban olyan megoldásról is, hogy ebben az öbölben alakítsanak ki afféle belső tavat, amely összekötve a lepencei stranddal, kiválóan alkalmas lehet pihenésre, esetleg fürdésre, különböző vízi sportok űzésére. (Mint a rajzunkon látható, hasonló vízfelület létrehozását fontolgatják a szakemberek a vízlépcső alatt is.) Az Ipoly torkolatánál " '‘Nagymaros és Szob között a jelenlegi 12-es út nyomvonalát is módosítják, korszerűsítik az építők. Nagymaroson a vízparton új utat fektetnek le, így a község jelentős részét kikerüli a forgalom, s nem lesz szükség a mostani szűk és balesetveszélyes vasúti aluljárókra. Nagymaros és Zebegény között az út szintjét megemelik, a vasútvonallal párhuzamosan, a jelenleginél szélesebben vezetik. Amíg az új pályák épülnek, Törökmező felé, vagy Kismaros— Kóspallag—Márianosztra felé terelő- utat jelölnek ki. Zebegényt lényegében nem érintik a vízszint emelésével kapcsolatos változások. Csupán a Malom-patak dunai torkolatánál kell néhány nyaralót lebontani. Szobon a lakásokat szintén nem fenyegeti a kisajátítás veszélye. Az árvízvédelmi töltések mögötti — egyébként nem lakott — területeken a szivárgó vizeket szivattyúval emelik vissza a Dunába. A Duna vízszintjének növekedése következtében egészen Letkésig megváltozik az Ipoly torkolata is. Ipoly- damásdig az eddig is árterületnek számító mélyen fekvő részek ezután állandó medrét képezik a folyónak. Ezzel, s a tervbe vett partrendezéssel még inkább megszépül a táj. Sok haszon, csekély kár Nagymaros alatt részben a víz megfelelő esésének, másrészt a szükséges dunai kavics biztosítása érdekében az elmúlt években jelentős kotrásokat végeztek. A továbbiakban olyan folyószabályozási munkákra kerül sor, melyek lehetővé teszik az árvizek és a jég zavartalan levonulását, o parti szűrésű ivóvízbázisok kútjainak védelmét, a biztonságos hajózást és a partrendezást. Ezt azonban csak a kilencvenes évek elején kezdik el. A nagymarosi vízlépcsőrendszer építése a következő években tehát gyors ütemben folytatódik. Beruházók, tervezők, a munkákat irányító tudományos intézetek és minisztériumok mindent megtesznek azért, hogy ennek az állami nagyberuházásnak a környéken lakók, a tájat szeretők, természetvédők is sok-sok hasznát, s csak csekély kárát lássuk. CSULAK ANDRÁS okozzák, illetve a járulékos beruházásokat, a kiszolgáló épületeket, munkásszállókat úgy helyezik el, s úgy építik meg, hogy azok később, s a község lakói számára is hasznosak legyenek, A felvonulási lakótelepei például a település északkeleti részére teszik, s az építkezés után lakásokká alakítják át. A beruházással egy időben új vízmű, csatorna és szennyvíztisztító is épül, amelybe természetesen az intézményeket, üzemeket és a lakóházakat is bekapcsolják. Ide vezetik a most nehezen elhelyezhető visegrádi -szennyvíz- elvezetőt is egy Duna alatti vezetéken. Haszon a községnek is A vízlépcső természetesen nemcsak Nagymaroson, hanem Esztergomtól majdnem Budapestig okoz kisebb-nagyobb változásokat a folyón és két partján. Ezek közül most csak a Pest megyeieket közvetlenül érintő kérdésekre térünk ki. Kezdjük az ugyan Komárom megyei illetékességű, de pont Pest megye határán fekvő Dömössel, ahol csupán a vízparti kertek végéből kell elcsípni apróbb területeket a gátak számára. Más a helyzet Dömös és Visegrád között, ahol az építkezés ideje alatt a jelenlegi parton építik meg az ideiglenes folyómedret. Az egyik elképzelés szerint a munkák befejezése után ezt a területet feltöltik és parkosítják, így rendezettebb, vasút, éppen ezért a szállítások jelentős része ezzel megoldható. A körülményekhez képest viszonylag jól helyezhetőek el a felvonulási épületek, szükséges gépek és berendezések, a raktárak, a munkásszállók. Viszonylag kis területet kell kisajátítani. A nagymarosi gépgyártól Zebegény felé terjedő egy kilométeres szakaszon, melyet a község felé a Selmecbánya út előtti vízelvezető árok, a vasútvonal és a Duna határol, csak kevés értékes épület található. Á duzzasztómű, a vízierőtelep és a hajózsilip a nagymárosi oldalhoz csatlakozó körülzárt munkagödörben épül a Duna-mederben. Ezért a visegrádi oldalon ideiglenes mederben vezetik el a folyót. Emiatt helyezték át, telepítették magasabbra a 12-es utat. A vízlépcső építése során figyelembe veszik a tájképi és tájvédelmi szempontokat. A különböző kiszolgáló egységeket oly módon terveztetik meg, hogy azok ne emelkedjenek ki a környezetből, s ne keltsék üzemi épületek hatását. Szintén új megoldás, hogy az elektromos áramot föld alatti kábeleken vezetik el, s így a vastraverzek sem rontják a táj képét. (A parti létesítmények elhelyezésére, a parkosításra egyébként a közelmúltban tervpályázatot írtak ki.) Az építők éppen a környezet értékének megóvásáért a beruházás alatt is a lehető legkisebb felfordulást
