Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-22 / 196. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK öe ott vannak a kiadások... Attól nekünk még árthat is MINDIG MEGLEPŐDÖM, ha benyitok a gyógyszertárba. Lehet a napnak bármely időszaka, emberek állnak sorban az árazónál, a pénztárnál és végül a gyógyszerkiadónál. Sokszor megfigyeltem, hogy egyesek műanyag reklám- szatyrot visznek magiakkal, s abba ömlesztve rakják a különböző színű dobozokat, amelyeket részükre a fáradt arcú, ritkán mosolygó gyógyszerésznő a kisablakon keresztül átnyújtott, esetleg egy mondat kíséretében: Ugye, tetszik ismerni a szedés -módját? Hallottam, milyen veszélyes dolog az öngyógyszerezés. Biró Zsuzsa gyógyszerész szerint az csak látszatmegoldásokat nyújt, anélkül, hogy megszüntetné a valódi panaszokat. Tulajdonképpen mindenki, aki a gyógyításnak ezt a módját választja, csak elfe-, di a-valós bajokat, de azok észrevétlenül, csendben terjednek tovább, míg aztán senki nem tud segíteni. Kinek nincs az ismerősei között olyan jól értesült, tájékozott személy, aki ne tudna minden bajra valamilyen csoda- gyógyszert ajánlani. Olyat, ami biztosan hat. Gádor László megmutatta házipatikáját. Imponáló volt a gazdagsága,-mégis- azt-javasoltam, hogy dobja ki azt a sok mérget, és inkább az életmódján változtasson.- Ahelyett, hogy leszázalékoltként, betegen különmunkákkal gyötri magát, inkább sétáljon. kiránduljon, sportoljon. Ne hajszolja a pénzt, éljen egyszerűbben, nyugalmasabban, s ez eredményesebb lesz a gyógyEGYSE MONDOM a barátomnak, ne szedjen annyi nyugtatót; mert rossz vége lesz. Azt feleli a tanácsomra, hogy ideges. Hétre jár a vállalatához, ahol mérnök. _ A munkáját tisztességgel elvégzi. Hatezer forint körül keres. Felesége adminisztrátor, de most éppen gyesen van a második gyerekükkel. Kevés a pénzük, ezért mérnök barátom esténként tapétázni _ jár egy maszekoló szakmunkással. Ha nincs tapétázás, akkor takarítást vállalnak. Éjfél felé fekszik le, akkor viszont csak tablettával tud elaludni. Mondhatom, hogy. rossz vége lesz? Természetesen. De ott vannak a kiadások:’ az újonnan épített ház kölcsönének törlesztése, a lakás rezsije, a két gyerek, és ezek mellett a _ kimondhatatlanul hosszú lista. Elfogadom hát a tablettához való menekülést, mint átmeneti tüneti kezelést. Van ismerősöm, aki _ nemcsak nyugtátokat, antibiotikumokat szed orvosi ellenőrzés nélkül, de há az epéje ko- miszkodik vagy éppen a dereka fáj, akkor is az apró szemcsékhez nyúl. Mondom, teljesen tönkreteszi magét. Felborul a zsíranyagcseréje, megemelkedik a koleszterinszintje. Tanácsaimat visszautasítja. Próbálom meggyőzni, milyen veszélyes dolog az öngyógyszerezés, ám minden érvem visszautasítja. A MAI HETVEN-NYOLCVAN ÉVESEK, akiknek már nehezükre esik a mozgás, a járás, fárasztja őket az orvosi rendelő előszobájában eltöltendő várakozás, unokáiknak adják a dobozokat: Ilyet írass jel, a doktor úrral! — mondják. Talán érthető az idősek kérése, de úgy vagyok én ezzel, hogy erre a kialakult gyakorlatra is vonatkozik a megállapítás: minél többet nyújt a társadalom, az emberek annál telhetetlenebbek. A fölfokozojt, sokszór indokolatlan igényeket a fejlődés mai szakaszában igazán nem győzheti erővel az egészségügy, Csakhogy a józan érvek kevéssé hatnak, ha valaki igazán beteg. A RENDELŐKET ELÖZÖNLI a tömérdek szimuláns — mondja dr. Baán Tibor. — A hipochonderektől a ravasz táppénzcsalókig mindenféle van közöttük. Egyesek lusták bemenni a munkahelyükre, inkább elballagnak az orvoshoz. Annak muszáj velük foglalkozni. Orvos legyen a talpán, aki az ajtaja előtt szorongó tömegből kiválogatja az igazi betegeket. Aligha lehet csodálkozni, ha olykor-olykor a szakember is téved'. Az orvosnak a gyógyítás a jő jeladata, de az egészségnevelésre is gondot kell jordí- tania — gondolom, amíg Baán Tibort hallgatom. Ez igaz — vitázom önmagámmal —, de mikor tegye? Azt hiszem, itt igazán szükség van a megértő mértékletességre: az orvos meghallgatása nélkül ne nyúljunk gyógyszerhez. Még akkor sem, ha a szomszédunknak éppen az ajánlott tabletta használt. Ettől nekünk még árthat. Fercsik Mihály Társadalmi munkával Sokat tettek a városért Alkotmányunk ünnepén a társadalmi munkavégzésben élenjárókat különböző kitüntetésekkel ismerték el. Gödöllőn, a város különböző területein, intézményeiben és a településfejlesztési társadalmi munkában elért kimagasló eredményeikért Gödöllő plakett kitüntetésben részesült három kollektíva. A Ganz Árammérőgyár Várnai Zseni brigádja a város -művelődési- központjában végzett nagy értékű társadalmi munkájáért. Az MN 9410. alakulat Nógrádi Sándor brigádja a városi könyvtárban, a művelődési központban és más intézményekben végzett munkájáért. A DIANA Ruhaipari Szövetkezet Clara Zetkin brigádja. Gödöllő plakett kitüntetést adományoztak egyéneknek is. Kerényi Miklós Gábornak, a GT 80 színházi csoport rendezőjének, Kör Pálnak, a Pest Megyei Hírlap gödöllői szerkesztőjének, Lükéi Andrásr.é- nak, a Ganz Árammérőgyár nyugdíjasának. Kiváló társadalmi munkás lett Bencédi Ferenc, a . MÉM főelőadója — a helytörténeti gyűjteményben végzett kiemelkedő munkájáért —, Tóth Árpád, az Agrártudományi Egyetem gazdasági igazgatója és Varga Viktorné nyugdíjas. Érdemes társadalmi munkás kitüntetésben részesült dr. Kaijás Ferenc, az Agrártudományi Egyetem docense, Kaposi László, a művelődési központ népművelője, Horváth András, a MÉMMI dolgozója, Kiss Lajos, a Gödöllő és Vidéke Áfész dolgozója, Gubcsó Erzsébet, a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet dolgozója, Jenei László, a Városgazdálkodási Vállalat dolgozója, dr. Dömsödi László nyugdíjas, Farkas Imréné, a DIANA Ruhaipari Szövetkezet dolgozója, Tóth J. Károly, az Ipari Műszergyár dolgozója. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége Kiváló véradó kitüntetésben részesítette Petró Dezsőnél. ilndig megnézem, hová lépek Hatvan éve fent van a telén Balázs István bagi ácsmesterrel való ismeretségem egészen rendhagyó módon kezdődött. Az egyik barátom bonyolult szerkezetű padlástér beépítésű házat épített. Az egyéb munkák befejezését csak az akadályozta meg, hogy nem vállalkozott senki sem a tető felépítésére. Valaki azt javaslota, hogy keresse meg Bagón az említett ácsmestert, mért az mindenféle tetőt meg tud építeni. A jótanács hasznosnak bizonyult, mert hamarosan beköltözött új lakásába a barátom. Az esetről —- megvallom őszintén — mar régen elfelejtkeztem, amikor az egyik napon a közelünkben új háznak a tetőterét kezdték építeni. Mint kíváncsi ember, hamar szóba elegyedtem a ház gazdájával Megyeri Attilával, aki nem kis büszkeséggel említette meg a bagi ácsmester nevét. Gondoltam, itt az alkalom, hogy megismerkedhessek a neves mesterrel. Tiszta forma Az illendőség követelte, ezért kissé remegő lábaikkal felmásztam a szédítő magasságba. Míg magam görcsösen kapaszkodtam a létrába, addig ő fesztelen magabiztossággal mutatkozott be. Kis mosollyal a szája sarkában ezt tanácsolta: tal'án nem ez a legalkalmsbb hely beszélgetésre, kérem keressen meg otthon! A megbeszélt időben ké- nyemes karossszékben ülve végre megismerkedhettem mesterségének a történetével. — Lehet, nem is gondolja, de a nyolcvanadikat töltöm be december 24-én — kezdte a beszélgetést az idős mester, majd így folytatta: — de szerencsére még mindig jól bírom a munkát. A fával való foglalatosságom kezdetére mindig szívesen gondolok vissza... — Olyan parasztcsaládból származom, ahol hatan voltunk testvérek. Már egészen fiatal koromban átgondoltam, nekem abból a földből nem jut semmi sem, exért valamilyen mesterséget kell tanulnom. A bátyámnak volt egy barátja, aki ácsnak tanult. A mestere még. keresett; »-áesta- hülót. Ez nek"ém ' kapóra jött és jelentkeztem. így lettem kétéves szerződéssel a zsebemben ácstanonc a falumbeli Reizinger Pálnál. — Abban az időben persze még nem autóval vagy vonattal jártunk a munkahelyre, hanem csak úgy gyalogosan, később kerékpárral. Igaz, a bérünk is kevés volt, ezért ha lehetett, mindenen, spóroltunk egy kicsit. — Az első nagyobb munkám a horányi csárda teljes tetőszerkezetének a felépítése volt 1926-ban., Ez olyan jól sikerült, hogy megkaptam a segédlevelet. A harmincas években egyre-másra épültek a hosszúgerinces parasztházak. Az akkori, szokásnak megfelelően ezek leginkább agyagból készültek. Az alaphoz való követ Gyöngyös környékéről hozatták. Szerettem ezeket a házakat, mert a tetőszerkezetük az egyszerű, tiszta formát követte. Nem a látványosságra, hanem a hasznosságra épültek. — A h’ázak elejét díszszarú- fával díszítettük. Az ahhoz használt fa kiválasztása. a motívumok megtervezése, a szarúfa megmunkálása igazi szakértelmet igényelt, hiszen ezt mindenki láthatta. Talán mondanom sem kell, a szomszédoknál jobb kritikus sehol nincs a világon. Elpusztult — A munkáim szépen sikerültek, ezért egyre több megrendelést kaptam. A mesterségbeli tudásom nem elégített ki, ezért elhatároztam, hogy beiratkozom a mesterképző iskolába. Nem szeretném, ha dicsekvésnek gondolná, de a szigorú vizsgán mindját elsőre megfeleltem. A mesterlevél birtokába^ végre megvalósíthattam régen dédelgetett álmaimat. Templomtornyokat terveztem és építettem. Ezek közül kiemelkedik . a második világháborúban elpusztult bagi torony tervezése és újjáépítése. Ez azért is kedves nekem, mert a barokk tornyot teljes egészében emlékezetből terveztem meg. A tervek olyan jól sikerültek, hogy a műemléki felügyelőség változtatás nélkül elfogadta azokat. — A neheze csak azután líövetkézett: t- “ emlékezett, vissza Balázs István, 'ács Pista bácsi. — Hosszas utána járással sikerült görcsmentes fenyő szarufákat szereznünk. Bonyolult számításokkal kellett meghatároznom a gerendák elhelyezését, mert a torony talpa a nagy terheléstől könnyen behorpadhaiott volna. Nagyon kellett vigyáznom az ívek kihordására is, mert a legkisebb tévedés szabálytalanná tette volna a görbületeket. Büszkén mondhatom, a munka kiválóan sikerült. Az új torony szinte uralja a bagi látképet. Elégedetten A próbára tevő tetők építése mellett továbbra is foglalkozik a családi házak tetőszerkezeteinek felállí fásával. Amikor megkapja a tervező által előírtakat, azokat gondosan áttanulmányozza. — Tapasztalatom szerint a fiatalok mostanában már nem szeretik összecsapolni a gerendákat. Szívesebben nyúlnak a szögestáska felé. Ez helytelen, mert a faszerkezet így nem tudja biztonságosan hordani a tető súlyát. — Több mint hatvan éve vagyok — szó szerint — fent a tetőn. Eddig balesetem még nem volt, mert a szeszes italt munka közben kerülöm és mindig megnézem, hová lépek. A szerszámaimat magam tartom rendben. Nem is hagytak eddig cserben sosem. A mesterségemben eltöltött hat évtized távlatából cs,ak egyet mondhatok — búcsúzott a bagi ácsmester — a szakmai szeretet és a gondos munka megelégedetté tett öreg koromra. Kovács I. Csaba Mozi Űjra szól a hatlövetű. Színes, szinkronizált amerikai western, csak 4 órakor! Vatllovak. Színes új-zélandi kalandfilm, 6 és 8 órakor! A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A rovásírás története, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Olvasóink fóruma Nem lenne nagy ügy Magam és mindazok nevében írom levelem, akik augusztus 13-án negyed kilenctől fél tízig katonás sorban vártak és fejüket mindig abPéldakép nélkül, elvegyülve? A Március Tizenötödike hetilap diák munkatársai be-' vonásával közvéleménykutatást tartott. A beérkezett válaszok alapján Fekete Gyula Középiskolás diákságunk arca — 1947. címmel próbálta megrajzolni a tanulók gondolkodásmódját, életszemléletét. A csaknem negyvenéves írás a napokban akadt a kezembe, s | kíváncsian vizsgálgattam, kik voltak korosztályomnak a példaképei. — Zrínyi Ilona, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Ady Endre, Edison, Veres Péter, Sztálin, Rákosi Mátyás, Erdei Ferenc nevét sorolták a válaszolók, akik ekkor még csak ismerkedtek a demokráciával, a kibontakozó új élettel. Káros hatás Fekete Gyula ezt írta összefoglalójának befejezéseként: — Adott emberanyagból, adott körülmények között kell felnevelni a jövő értelmiségét, olyan közösségi gondolkodású értelmiséget, amely méltó az országépítés nagy történelmi feladatára — amely harcban nép tud lenni, munkában értelmiség. Egykori aszódi diákok — akik szintén válaszoltak a hetilap kérdéseire — az elmúlt héten talákoztunk. Összejöttünk emlékezni, ahogyan lassan négy évtizede évről évre megtesszük, s arról beszélgettünk, mennyire sikerült életünkben vagy életünk egy- egy szakaszában a választott példaképhez hasonlítani. Lehetne mindez a magánügyünk. Nem kellene róla írni. Hogy mégis tollat fogtam ebben az ügyben, az azért van, mert tagnap délután • leültem a presszó kerthelyiségóbe, és tanúja lettem a szomszédságomban letelepedő fiatalok beszélgetésének. Mind a négy fiatalt ismerem, amint ismerem szüleiket, nagyszüleiket is. Hogy : mégsem írom le a nevüket, an. ■ nak az az oka, hogy azt hiszem, a parányi asztalok mel- I lett egy általános jelenséggel találkoztam, amelynek káros hatására irányítanám a fi- j gyeimet. 1 — Van példaképed? — kér- 1 dezte a Méta-pólós fiú egyik i társát. 1 — Ilyesmi ma már nem kell . senkinek — hangzott a vá- 1 lasz. i — Akkor azt kérdezem, mi í szeretnél lenni. — A kérdezett 1 hallgatott, majd lassan elővet- i te cigarettáját, s miközben a márkás cigit kézfejéhez ütő- 1 gette, valahová messzire bá- j múlt, és unottan megszólalt: : — Gazdag. Sajnáltam, hogy a csupa ! arannyal dekorált presszóslány most erősítette fel a zenét, mert nehezebb volt a választ észrevétlenül meghallanom. De sikerült. — Keresztapám ágazatvezető a szövetkezetben, s otthon maszekban állatot tart. Kér- ; tes, kétszintes házban laknak. Nyaralójuk van a Balcsinál. Minden két évben cserélik az autójukat. Évenként mennek külföldre. Színes televíziójuk, videójuk is van. A gyerekének annyi a jó cucca, miint burgonyaföldön a krumplibogár. Nekünk csak a mindennapira telik. Apám tulajdonképpen jó fej, de maradi. Bevette a szöveget a hűségről, a törzsgárdáról, s napról napra több a munkája, de a pénze nem lesz több. Nincsenek rászorulva A gyerekek sört rendeltek. Azon gondolkodom, lehetnek-e tizennyolc évesek. Azt hiszem, igen, mert a saját keresetükre terelődik a szó. A cigányosan barna viszi a szöveget. — Hatezret keresek havonta, ha maszekotok, megvan a nyolc. Anyám úgy csinál az öregem előtt, hogy kétezerrel hozzájárulok a háztartáshoz, de titokban visszaadja. Néha többet is. Ha tudná szegény hapsikám, kiverné a dilit, de anyám szerint nincsenek rászorulva az én forintjaimra. Kihúzza magát Ismerem az apát. Alkalmat keresek a beszélgetésre. — A mi fiunk egyke, kissé elkényeztettük — mondja. — Inkább előbb, mint utóbb, mindig, minden kívánsága teljesült. Ha néha kifakadtam, az asszony megnyugtatott. — Ráér megismerkedni a gondokkal, az élet úgyis megtanítja. Beértük a jó bizonyítvánnyal, gondoltuk, a tudása révén lesz hasznos tagja a társadalomnak. Sajnos, a haverok rossz hatással voltak és vannak rá. Nem azokkal barátkozik, akik nemes célokért fáradoznak már a tanulóéveik alatt. — Mint apának, bele lehet ebbe nyugodni? — Bízom, hogy az évek múlása jobb belátásra bírja. Majd lecsillapodik. Az élet rákényszeríti, hogy benőjön a feje lágya. Miközben az apával beszélgetünk, megérkezik a fiú. Elmondjuk, miről diskurálunk Sportos alakján játszanak az izmok, amikor kihúzza magát, és úgy felel a feltett kérdésemre. — Mit szeretnél lenni? — Hát, magam sem tudom. De gyárigazgató, tanácselnök, meg párttitkár, az nem. Mindenért ők felelnek, az pedig nem kellemes. Én inkább elvegyülök. Patronálják — Hová? — kérdezi az apa. — Belépek a szocialista brigádba. Vállalok társadalmi munkát, patronálunk öregeket vagy állami gondozottakat. Néha közösen sörözünk. Ha jut idő, ráverek a maszek melóra Két napért kapok annyit, mint egy heti fizetésem. — Ennyi elég? A kérdésre a fiú nem válaszol, az apa feláll az asztaltól, s látom, indul a kertben felállított fóliasátor alá. F. M. ba az irányba fordították, ahonnan a telepvezetőt várhatták. A gödöllői vásártéri gázcseretelepen történt az eset. A kapu zárva volt és semmiféle figyelmeztető felirat nem közölte, hogy szabadság miatt van zárva. A csoportban öten öregek álltunk, volt köztünk, aki hóna alatt járó- botra támaszkodott. Egy kis szervezéssel megkímélhettek volna ettől az élménytől bennünket. Ha a sajtón keresztül időben leközlik, hogy a telep mettől meddig lesz zárva, s addig melyik más helyen lehet az üres palackokat becserélni, ez a gond megszűnne. Kelemen János Gödöllő Valóban, ha ilyen hírt kapnánk, szívesen közölnénk. Akkor mi sem indulnánk egy- szer-kétszer fölöslegesen palackot cserélni. Halfogá verseny Szombaton és vasárnap Gödöllőn rendezik meg az I. országos kisiparos-találkozót, melyet egybekötnek a VIII. országos KIOSZ Kupa tömegsportverseny eseményeivel. Ez utóbbit az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában nyitják meg a találkozó első napjának reggelén fél kilenckor. Kilenc órától a sportáganként selejtezők, elődöntők kezdődnek. Asztalitenisz, kispályás labdarúgás, női kézilabda, férfi kézilabda, tenisz, teke és sakk szerepel a programban. A Béke Horgász Egyesület taván halfogó versenyt tartanak. Ez már. azért is kecsegtető, mert áz Isaszegi út melletti vízben többnyire méreten felüli kopoltyúsok úszkálnak. ISSN 0133—1951 (Gödöllői Hírlap)
