Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 6., KEDD V Bevált a bedolgozói rendszer Eddig ráfizetéssel dolgoztak lődő vevő, nagyon megnézik mit próbálnak rájuk sózni. A jó minőség elsődleges kö­vetelmény, hogy a szabók, varrók munkadarabjai egy­általán esélyesek lehessenek a piacon. Mostanára állandósultak a megrendelések, stabil felvevő piac alakult ki. Elsősorban a munkaruha-nagykereske­delmi vállalatnak dolgoznak, valamint Győrbe és Veszp­rémbe szállítanak ágynemű- garnitúrákat, s persze készí­tik emellett a szebbnél szebb nyári, női ruhadarabokat is. A kezdet óta a gt-ben dol­gozók létszámában, összetéte­lében is történt jelentős vál­tozás. A Gál-féle kastélyban lévő varróüzem 15 fős gár­dájából csak heten marad­tak, részint átcsoportosítás történt, de voltak, akik az alacsony kereset miatt hagy­ták oda munkahelyüket. Bi­zony, 3-3500 forintért főállás­ban varrni, nem éppen ke­csegtető. Egész más a helyzet, ha valaki ugyanezt bedolgozó­ként teszi. J Az Arany János és Mé- ^ szaros János termelőszö- ^ vetkezetek Divatcikk elne- p vezésű gazdasági társulása | eredményes félévet hagyott ^ maga mögött. Az eszíen- ^ dőre tervezett 10,5 millió ^ forint árbevételből eddig í 5,3 millió forintot sikerült '4 realizálnia, s ebből 561 í ezer forintot nyereségként I könyvelhetett el. TI Éppenséggel nem mond­ható valami nagy összegnek ez az eredmény, de pillanatra sem szabad lebecsülnünk, fő­leg, ha meggondoljuk, a ru- hagyártók eddig csak ráfize­téssel dolgoztak. A lemara­dásnak több oka volt, a kö­zel két és fél évvel ez­előtti, amúgy is nehézkes indulást, " huzamosabb ideig anyagbeszerzési nehézségek hátráltatták, sőt, termékeik m nőságét illetően is gyakran adódtak kifogások, ami bi­zony cseppet sem kedvezett a piaci hálózat gyors kiala­kulásának. Szóval a tandíjat jó dara­big fizetni kellett, de a pozi­tív változások ellenére,', még manapság is erősen meg kell kapaszkodnia a gazdasági tár­sulásnak, hogy a pangó ruha­iparban eredményeket tudja­nak felmutatni. A vásárlók, legyen az. nagykereskedelmi vállalat,- vagy éppen egy di­vatos szoknya iránt érdek­Nos, a szövetkezet, s az asz- szonyok rájöttek, ez a leg­jobb megoldás. A szövetkezet örül a bedolgozóknak, mert nem terheli a foglalkoztatá­sukhoz, szükséges üzem fenn­tartása, a vállalkozók meg szinte minden kötöttség nél­A tsz áüta a költséget Száz kisdiák boldog nyara Cegléden, a Szabadság téren mostanában majd’ minden nap vidám gyerekhad tartott gyü­lekezőt. A helybeli Lenin Ter­melőszövetkezet tagjainak, al­kalmazottainak csemetéi vol­tak, a közös gazdaság így igyekszik segíteni abban, hogy a gyerekek kellemesen töltsék a szünidőt: különféle progra­mokat szerveznek számukra, gondoskodnak csoportvezető­ről. Két hétre szólt ez a segít­ség. Mi mindenben volt részük a gyerekeknek? Napjaik nagy részét, mivel az időjárás is így hozta, víz mellett, stran­don töltötték. Jártak Kecske­méten, Tiszakécskén, Tőser- dön. Kecskeméten például vendéget voltak a Szórakaté- nusz játszóháznak, ahol ősi mesterséggel, a nemezkészítés­sel ismerkedhettek meg, ki­próbálhatták ügyességüket. Voltak moziban, sétáltak a Ti­sza partján, barátságot kötöt­tek a nagykőrösi gyerekekkel, akik a Pálfája erdőben tábo­roztak. A termelőszövetkezetnél im­már harmadik nyáron került sor erre a gyermekfoglalkozta­tásra. A táborozásnak ezt a formáját az idén száz gyerek vehette igénybe. Az utaztatás­ban segített a közös gazdaság autóbusza, felnőttek kísérték az úton a vidám csapatot. Azoknak a családoknak, ame­lyeknél gond volt a gyerekek szünidei elhelyezése, foglal­koztatása, nagy könnyítést je­lentett a termelőszövetkezet segítsége. Biztos, hogy ezek a fiúk, lá­nyok élményekkel gazdagod­ik az elmúlt napok alatt, gyik sem volt „kulcsos gye­ik”, vagyis olyan, aki madza- m a lakáskulccsal, naphosz- •at az utcán ténfereg, vagy tszótéren múlatja az időt nyszerűségből, jobb híján. Tény, hogy a vakációzásra íjes megoldást sem az okta­tó ü, sem a művelődési intéz­ményektől nem lehet várni. A Lenin Termelőszövetkezet ezt a megoldást próbálta és a ta­pasztalat azt mutatja, hogy ez bevált. Remélhetően a jövő­ben is lesz folytatása, sőt, má­sok is kedvet kapnak ily mó­don a segítésre. K. Gy. kül hasznosíthatják üres órái­kat. Ennek ellenére ütemes munka folyik, az időközben 15-rői 45-re szaporodott be­dolgozói létszám stabil gár­dának bizonyult, havonta 1 millió forint értékű terméket állítanak elő. összességében 60 százalék erejéig részesed­nek a gt. tevékenységéből. — Mint láttuk, a jelenlegi helyzetben a bedolgozói rend­szer a legelőnyösebb, a mun­kaadó és a vállalkozó szá­mára egyaránt, bár ehhez idehaza koránt sincs annyi tartalékunk, mint szeretnénk, ezért a környékbeli helysé­gekben kell keresnünk a munkatársakat. Jászkarajenő- ről például 12 asszony szál­lítja a kész ruhákat. Terveink között szerepel, hogy Kecs­keméten és Katonatelepen is kialakítunk egy-egy bedolgo­zói bázist — mondja Lócskái Lajos, a gt. igazgatója. — Persze, felvetődhet a kérdés, vajon az amúgy sem könnyű értékesítési lehetősé­gek mellett, van-e értelme a fejlesztésnek? Véleményünk az, hogy a jelenlegi piacot minden bizonnyal szélesíteni lehet. Az igazság, hogy még idehaza sem kelt komolyab­ban híre divatáruinknak. Esztendeje, a Rákóczi úti va- saló-csomagoló üzemünkben árusítjuk munkadarabjain­kat, lanyha kereslet mellett. Sajnps„ a. helyiség t$v,Ql , ^ik a városi forgalomtól. A jövőben szeretnénk egy helyi üzlettel is bővíteni ér­tékesítési hálózatunkat, töre­kedve arra, hogy a körösi lányokat, asszonyokat arány­lag olcsón, de jól öltöztessük, önálló ruhatervezőt alkal­mazunk, hogy követni tud­juk a divat változását, hiszen végül is ettől függ elsősor­ban milyen vélemény alakul ki a ruhagyártókról. Miklay Jenő Férfiak feketében Számon tartanak minden kéményt Végzetesek lehetnek a hibák Az elmúlt kemény, hosszú tél megtanította velünk, hogy mindig teli tüzelés kamrával kell fogadni a tél érkezését. A gazdaságos, jó hatásfokú fűtés eléréséhez feltétlenül megfele­lően épített és karbantartott kéményre van szükségünk, mert .csak így működik meg­felelően a drágán megvásárolt tüzelőberendezésünk. A kér­dés alaposabb megismeréséhez felkértük Bálint Istvánt, a Pest Megyei Kéményseprő, Cserép- kályhaépítő és Tüzeléstechni­kai Vállalat kirendeltségveze­tőjét, hogy. válaszoljon néhány kérdésünkre. Kasszíroz a kéményseprő — Meddig terjed a munka- területük, miből állnak ismét­lődő feladataik? — Cegléden és Nagykőrösön kívül még huszonkilenc község tartozik hozzánk. Ez 100 ezer 718 kéményt jelent, vagyis ennyit kell évente kétszer kita­karítani. Ám gyakran előfor­dul, hogy az emberek csak alá­írják a munkalapot, de a kot­rást nem engedik meg. Amikor fűtenének, persze, előjön a baj. Akikor rohannak hozzánk, mert a füsttől nem lehet a lakásban megmaradni. Jó tudni, hogy a rendelkezé­sek alapján akkor is kasszíro­zunk, ha nem enged be valaki a lakásába az esedékes mun­ka elvégzésére. Ezért és más ebből adódó kellemetlenségért, valamint a balesetveszély miatt érdemes mindig biztosí­tani a munkaterületet — ma­gyarázza a kirendeltség veze­tője. — Mi tényleg szerencsét hozunk, mint ahogy a közhit tartja, mert a lakás „lelke” a kémény, és ezt rendszeresen ápolni, ellenőrizni kell. A leg­kisebb hiba is végzetes dolgo­kat tud produkálni. Gondol­junk csak a lakástüzekre és a szénmonoxid-mérgezésekre. Elemzik a füstöt — Milyen a létszámhelyzet a kSfhényseprőknél? — összesen húszán vagyunk: tizenhét kéményseprő és há­rom kőműves. Még három em­berre lenne szükségünk, de a kormos munka elriasztja a je­lentkezőket, pedig a fizetés már jónak mondható. Évente mintegy 80 ezer koromszedést és 25 ezer füstnyomásmérést végzünk. Ez utóbbit a. régi épületeknél négyévenként kell megtenni. Mindkét munka a kéményseprési díjban benne van. — Mennyi ez a kérdéses díj? — 1985. január 1-től áreme­lést hajtottunk végre. így az egyszerű kéményseprés díja 24, a szabadkéményé 36, az etázs- fütésnél pedig 40 forint lett egy évre. — Egyéb szolgáltatásaikról, munkaterületeikről mondana-e valamit? — Búgon mérőműszerrel dolgozunk, amivel pontos füst- elemzést tudunk végezni. Eb­be a lakótér légterének az elemzése is beletartozik. A technika segítségével egyértel­műen eldöntjük, hogy a ké­mény vagy a fűtőberendezés a hibás, vagy esetleg más okból került a légtérbe, lakótérbe az oda nem való anyag szárma­zéka. A kőművesek, sőt gyak­ran még a tervezők is eltérnek a szabvány által előírt kémény méretétől. Emiatt mi nem ad­juk meg az üzemeltetési enge­délyt és ebből sok bonyodalom származik. Egyre terjed a kor­szerű gázfűtés, ám ez szigorú feltételeket szab a kémények­kel kapcsolatban, amit min- denképepn be kell tartani. Űiabban hódít a szerelhető SZKF és a SZFA típusú ké­mény. Cserép, hordozható — Fejlődik-e a kéményseprő­szakma? — Mi is haladunk a korral. Minden évben . továbbképzést tartunk a legújabb technikai módszerekről. A cserépkályha- építési kedv ' nem csökken, újabban a hordozható változa­tából kapunk több megrende­lést. E téren is alapos ismeret­tel kell rendelkeznünk. Mint a felsoroltakból látható, mun­kánk sokrétű. Annak, amit el­várnak tőlünk, igyekszünk ele­get tenni — hallottuk Bálint István ki rendeltség vezetőtől. K. S. Sporthírek«»! Nagy lehetőség maradt ki Holnap délután edzőmérkőzés lesz Az MTK-VM lett a Váry Kupa ez évi győztese. A kö­rösiek nagy lehetőséget' mu­lasztottak el. Váry Lajos — a nagykőrösi utánpótlás korú labdarúgók egykori nevelője és fáradha­tatlan ügyintézője emlékének tiszteletére a sportegyesület 1969-ben M. Kiss József edző szervezésével Váry Kupa el­nevezéssel örökös vándordíját alapított. Eddig 14 alkalom­mal rendezték meg. Az idei tornán hat csapat szerepelt: MTK-VM, Dunaújváros, Kecs­keméti SC, Kecskeméti TE, Ti- szakécske, Nagykőrösi Kgy. Kinizsi. A csapatok két cso­portra osztva, 2x30 perces mérkőzésekét játszottak. Az eredmények alapján a két csoport állása a követke­zőképp alakult: I. csoport: 1. Dunaújváros 2 2 7-1 4 2. KTE 2 1-14-62 i. Nagykőrös ~ — — 2 4-8 — 11. csoport: 1. MTK-VM 2 2------12- » 4 2. Tiszakécske 2 1 — 11-32 1. KSC 2--------2 0-10 — A helyosztók eredményei: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi—KSC 3-1, Tiszakécske—KTE 4-1, MTK-VM—Dunaújváros 5-0. A végső sorrend: 1. MTK-VM, 2. Dunaújváros, 3. Tiszakécs­ke, 4. KTE, 5. Nagykőrös, 6. KSC. A tornagyőztes MTK­Kalászhol koszorút, avagy a régi aratások emléke Verd meg, fiam, jól a kaszát! Elődeink júniusban már kalapálták a kaszákat, készül­tek az aratásra. A kasza­kalapálás nehéz művelet volt, nem. mindenki értett hozzá. Akinek nem volt éles a kaszája, annak nagyon ne­héz dolga akadt az aratás­ban. Tanították is az öregek a fiatalokat: „Verd meg, fiam, jól a kaszát, mert ha nem vered meg, ő ver meg téged, úgy, hogy megemlege­ted, egész nap izzadni fog a hátad.” Vigyázott is mindenki a kaszájára, mért valóban csak „jó szerszámmal lehet jól dolgozni”. Kölcsön nem ad­ták senkinek, betartva a köz­mondást: „Kaszát, pipát ne adj kölcsön so.se.” Mert ha egyszer kicsorbult az éle, már el is lehetett dobni. Ütemesen A kasza, sarló, böbő (nagy- gereblye) készenlétben állt, várta az aratást, a gabona érését. A régi hagyomány sze­rint „Péter-Pál már kaszál”, ennek az időpontja június 29-30-a. Az időjárás szabta meg egyébként, hogy előbb vagy utóbb. A rozsot viasz- érsében, a búzát teljes érés­ben vágták. Hajnalban meg­csavarták az egész napi kö­telet a gabonából és azzal kö­tötték be a kévét. A kévét keresztbe rakták, úgy, hogy minden oldalról érje a levegő. Tizenöt kévét tettek egy ke­resztbe, a tetejére meg a „napot”, a felső kévét, amit két oldalról lekötöttek, hogy szét ne vigye a szél a ke­reszteket. Amikor a gazda learatta az összes gabonát, akkor kezd­ték a behordást a lovas ko­csival vagy ökrös szekérrel, kinek mije volt. A kocsira ilyenkor rákerült a vendég­oldal, ez jól megnövelte a szekér rakodóterét. A „hor­dás” júliusban, a legnagyobb melegben történt, amikor em­ber, jószág tikkadt a hőség­től. Egy alkalommal megkér­dezték az egyik ökrös gazdá­tól, mivel alig haladt a sze­kér: — Bácsi, mennek azok az ökrök vany állnak? — Mennek azok — felelte a gazda. — Állnak azok — mondta a kérdező, így folytatódott a párbeszéd. Az ökrök mentek ugyan, de lassan, ami hala­dásnak alig látszott. Ha las­san is, de behordott minden­ki mindent a szérűre, a kert­be. Asztágba rakva várták a tüzes gépet, a cséplőt. A cséplőgép elődje a kézi csépfa volt, amikor még ez­zel verték ki a gabonából a szemet. Egy napi kézi csép- lésért egy véka búza volt a fizetség. Ezt ötös csapatok­ban, ütemre verték, és egy görbefogú gereblyével kiráz­ták a szalmát. Holdvilágnál A gróf földjét a bérlőnek adta ki, az dolgozgatott. Har­minchat pár arató is volt egy nyáron. Az aratók kint alud­tak a kazal vagy a gabona­kereszt tövében, mert hajnal­tól késő estig arattak, sokszor még a holdvilágnál is. Az asszony k a faluból gyalog vitték ez ebédet 4-5 kilo­méterre a férjüknek, a fiuk­nak. \ Amikor vége volt az ara­tásnak, az aratók rezesbandát fogadtak, s úgy vonultak énekelve a nagyságos úrhoz, a bérlőhöz. Gyönyörűséges aratási koszol lkat fontak ga- bonakaiászokbol, színes sza­lagokkal díszítették, s ame­lyik a legjobban megtetszett a nagyságos úrnak, azt jutal­mazta. Az aratók ilyenkor vacsorát, bort kaptak és tán­coltak, mulattak. Van is róla egy régi aratási nóta: Adjunk hálát az Istennek összesen / Befejeztük az aratást rende­sen. / Halljátok-e ti arató­leányok / Talán bizony mu­latságot kívántok? / Húzd rá cigány, hadd 'szóljon hát a banda. / Az arató ne álljon itt; hiába! A földesúr az aratás ideje alatt rendszeresen megláto­gatta az aratókat. Az első látogatásnál szokás volt a gúzsbakötés: a legügyesebb kettőző gabonából font kö­téllel odaszaladt az úrhoz, körülkötötte. Ha ez jól sike­rült, azért jutalom járt. Sz. M. meséli, hogy az édesapja első kaszás volt, ő pedig ket­tőző. Mondja neki: — Fiam, tudsz-e jól sza­ladni? — Tudok, apám! — No, akkor ha meglátod a grófi hintát a sarkon be­fordulni, akkor nagyon sza­ladj, és kösd gúzsba a grófot! — Ogy lesz, apám! Amikor megláttam, bogy a sarkon befordul a gróf hin- tója, eldobtam a sarlót, sza­ladtam a kötéllel, „gúzsba kötöttem” a grófot és a kis­asszonyt, Kérdi a gróf tőlem: — Ki az apád? — Az én aaám az első ka­szás. — Ügyes fiú vagy, fogd! — mondta, és két 5 pengőst adott, ami akkor nagy pénz volt. Gúzsbakötés A gúzsbakötés jelképes szokás volt, hogy lássa a gazda, milyen jó az idei ga­bonatermés, és kíváhság is egyben, hogy jövőre jobb le« gyen. K. K.-né VM egy évig védi a Váry Ku­pát. A kiírás értelmében a tor­nán részt vevő NB I, NB II és a területi bajnokságban sze­replő csapatokban az 1970. augusztus 1. után született já­tékosok, az alacsonyabb osz­tályú csapatoknál az 1969. ja­nuár 1. után született játéko­sok szerepelhettek. Ezt a le­hetőséget a tiszakécskeiek jól kihasználták és megérdemel­ten szerezték rrjjeg a 3. helyet. A körösiek — érthetetlenül — ezzel a lehetőséggel nem éltek, ennek hátránya főleg a védőjátékban mutatkozott meg. Nem játszottak a ruti­nos védőjátékosok, és ennek eredménye, hogy Dunaújvá­ros ellen ‘1-0-ás, a KTÉ ellen 3- 1-es i vézetés után 4-1-es, majd 4-3-as vereséget szen­vedett a körösi csapat. Nagy lehetőséget mulasztottak el a körösiek, mert megfelelő ösz- szeállítas esetén döntősök le­hettek volna. A három mérkőzésen a kö­vetkezők játszottak: Barabás, Donáth — Csikós, Kecskés, So- modi, Szűcs, Barcsay, Kur- gyis, Petriic, Eszes, Vikor, Tóth, Oláh, Aszódi L, Sztrap- kó, Aszódi 1IL, Bari, Parázs. A góllövőlistán Vikor má­sodik lett 5 góljával az MTK-s 6 gólos Májer mögött. három ceglédi játékveze­tő: Bállá, Horváth, Silye meg­felelő pedagógiai érzékkel, a szabályok szigorú alkalmazá­sával, nagyon tárgyilagosan vezették a mérkőzéseket. Nk. Kgy, Kinizsi—Abony 1-0 (0-0). Kinizsi: Leskó — Farkas 1., Kecskés, Adámi (Szőke), Csi­kós (Fercsi), Kovács Z. (Szá­lai), Szabó (Petrezselyem), Sál- lai, Benkő, Vigh (Nagy Z.), Farkas J. (Toricska). A vendégcsapat igen nagy erőbedobással játszott és csak a mérkőzés vége felé tudottá hazai csapat gólt lőni Vigh révén. Ezután is sok körösi gólhelyzet maradt ki. A táma­dásszövés és a gólhelyzetek kihasználása terén sok javíta­nivaló van. Szerdán délután 5 órakor hazai pályán a megyei I. osz­tályú Tápiószentmárton csapa­tával lesz edzőmérkőzés. Abony ifi-serd. vegyes—Nk. Kgy. Kinizsi ifi-serd. vegyes 4- 2. Jó mérkőzés volt, az abo- nyiak erősebb csapatot szere­peltettek. Pécsi Sándor í A nagyteremben ”ukk. Színes, olasz film- leszk. Előadás 6 órakor. Átlagemberek. Színes, ame­rikai film Előadás 8 órakor. A stúdióteremben Az erőd. Színes, magyar kalandfilm, fél 6-kor. ISSN 0133—* iflrösl Hírlap) t í f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom