Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-06 / 183. szám
f! lySjörzsönybsn is Nyári táborok y A Hazafias Népfront Vác í Városi Bizottsága az idén három táborban nyújtott részvételi lehetőséget a körf* nyezetünkért tenni kész ^ fiataloknak. — Áz esztergomi búbánat- völgyi táborban három megyéből várják a fiatalokat — tájékoztat Okolicsár.yi Lóránt, a környezetvédelmi munkabizottság elnöke. — A Győr-Sop- ron és Komárom megyei fiatalos mellett a résztvevők között a mi területünkről is lesznek fiatalok. Az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal által szervezett szarvasi táborban a környezetvédelmi világnapon rendezett verseny győztesei vesznek részt. Július végén Nagybörzsöny ad helyet hatvanöt fiatalnak, közöttük sokan lesznek ott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói közül. Itt tíz napon át két szekcióban bővíthetik ismereteiket a lányok, fiúk. Az egyik csoportban Murai Róbert festőművész vezetésével a képzőművészet alapjait ismerhetik meg a táborlakók, míg a másik csoport a börzsönyi kisvasút felújításához szükséges felméréseket végzi majd el a területen. Ezenkívül több helyi csoport is szervez még tábort a város vonzáskörzetében. S. J. Eltemették Vörös Istvánt Szívroham következtében, 63 éves korában elhunyt Vörös István, a Pest megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat váci Alkalmi Cikkek Áruházának nyugdíjas vezetője. A boltot 1961-től. vezette, nagy népszerűségre tett szert, a városban, szinte . mindenki ismerte. Munkáját a vevők, a vállalat legnagyobb megelégedésére végezte. Nagy részvét mellett kísérték utolsó, útjára a rákoskeresztúri temetőben. vÁa x^tÍMia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 6., KEDD A legrövidebb, a legszervezettebb aratás Késő estig tagnál a motollák •j* Ezekben a napokban ^ gyakran találkozni meg- ^ megálló vagy lassan cam- £ mogó kocsikkal, amint ^ kombájnokat kerülgetnek ? az úton. Ilyenkor az utasok ^ közül senki sem türelmet- ^ lenkedik, inkább érdek- ^ lödve nézik azt a manö- í vert, ahogyan a kombáj- ; nők letérnek az útról. Ami ^ itt előttük történik, az a £ holnapi kenyerüket is je- í lenti. "legiiyugyássai Már befejezéshez közeledik az aratás a város környéki mezőgazdasági nagyüzemekben is. A püspökhatvani Galga-völgye Termelőszövetkezetben dr. Angyal Vendel elnökhelyettes röviden így jellemezte a munkát: — Az eddigi aratásaink közül, úgy tűnik, az idei lesz a legrövidebb, a legszervezettebb és a legjobb hangulatú. A tsz-központból a növény- termesztési és gépesítési főágazat vezetőjével, Bagyi Aladárral és helyettesével, Denkinger Gézával indulunk útnak megszemlélni az aratókat. — Megfelelő időben kezdtük az aratást — mondja a főágazatvezető. — A tizenegy darab NDK-típusú kombájnra összesen 1094 hektárnyi kalászos vár. Július végén kezdték a munkát a kombájnok és várhatóan tizenkét-' tizenhárom napot vesz igénybe az aratás. Az előkészületeket már jóval korábban megtárgyalta a vezetőség. Nem azért, mintha enélkül nem tudnák az aratók, hogy kinek 'mi a feladata, de megnyugvásnak jó volt tisztázni, hogy gép és ember készen áll. vAz aratási ütemterv része az is, hogy Hesston kör-í bálázóval és — a háztáji állattartóknak — kis bálázó- gépékkel betakarítják a szalmát. A szalma betakarítása után alapműtrágyát juttatnak a táblákra és a gépek megkezdhetik a tarlóihántást. Szárítás [léikül Serényen forogriák a gép- monstrumok a község határában, az úgynevezett Mocsárka táblán. A kombájnok vágószerkezete utcaszélességben kap a sűrű szálak közé. Mögöttük már csak a szalmarendek jelzik, hogy itt az előbb még kalászokat ringatott a szél. — Milyennek ígérkezik a termés? — Úgy tűnik, az Idén is elérjük^ a tavalyi hozamot — Kéiqiszerű nyugdíjban Egy baráti kézfogás néhanap... if, Egy életpálya elismerésé- Í nek ezernyi jól bevált modi' ja van. Leggyakoribb a ki- í tüntetés, az elismerő ökleid vél némi pénzjutalommal is ^ megtoldva. Ez a legegysze- rűbb „elintézési módja”, ha ^ valaki több évtizedes mun- 2 ka után nyugdíjba vonul. Szép kitüntetést kapott az elmúlt hónapban Győri Zsig- mond is, aki a fóti Vörösmarty Tsz elnökhelyetteseként ment nyugdíjba ezelőtt néhány évvel. Hosszan húzódó betegség miatt idő előtt kényszerült visszavonulni. A szóban forgó kitüntetést, egy emlékplakettet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa adományozta a mezőgazdaságban végzett eredményes munka elismeréséül. Családi házának verandáján beszélgetünk. — A betegségeim és a műtétek miatt sajnos annyira legyengült a szívem, hogy nemigen tudom elviselni ezt a nagy hőséget. Délelőtt kilencig van az én időm, akkor még elviselhető odakint. A kertben töltöm ezt a néhány órát, azután visszahúzódom. Itt vannak az unokák is, ők tartják bennünk a lelket a feleségemmel. Most ő is itthon van szabadságon. egyébként a Fortéban dolgozik — mondja Győri Zsigmond. — Minek tulajdonítja azt a kitüntetést ennyi idővel a nyugdíjba vonulás után? — Egész életemet a mező- gazdaságnak szenteltem. Mindig olyan munkát végeztem, ami azzal kapcsolatos, kezdve onnan, hogy gyerekkoromban tízévesen már napszámosként dolgoztam. Éppen ezért nem tudom, hogy akik erre a kitüntetésre jelöltek, az életem melyik szakaszára gondoltak. Azért is meglepődtem, mert utolsó munkahelyemről, de máshonnan se nagyon érdeklődtek irántam, amíg hosz- szú ideig betegállományban voltam. Úgy éreztem, elfe/ej- leitek. Erre most itt van ©z a szép plakett. Kár. hogy már nem tudok olyan jóízűen örülni neki. Győri Zsigmondnak nem ez az elsq jelentősebb kitüntetése, de olyan sok se volt, hogy közömbössé válhatott volna irántuk. Nem a dicséret miatt dolgozott, nem ez volt munkájának hajtóereje, de nem is igen ért rá foglalkozni a ilyesmivel. Tizenkilenc éveseit, 1945-ben már a földosztó bizottságban dolgozott. Édesapja cseléd volt a püspöki uradalomban, majd a háború alatt fogságba esett. Ekkor, mint legidősebb fiúnak. Győri Zsigmondnak kellett eltartania kilenc testvérét is. Napszámosnak ment és kőművesek mellett is dolgozott, ahol a szakmát is kitanulta. De nem maradt meg a kőműveskanál méllett, a mezőgazdaság volt az, aminek elkötelezte magát. 1949 tavaszán a járási hivataltól iskolába küldték, ő lett a váci járás’, tagosító bizottság elnöke. 12 családdal együtt ók voltak alapítói a váci Kossuth Termelőszövetkezetnek. Tagjelöltként felvették a pártba, majd egy év után rendes tag lett. Négy évet töltött a Kossuth Tsz- ben. az utolsó kettőt párttitkárként. A téeszben töltött évek után a járási pártbizottságra került. A termelőszövetkezetek átszervezésében jelentős munkát végzett, főleg Kisnémedi, Űrbottyán és Sződ körzetében. Ezt az időszakot tartja élete legmozgalmasabb szakaszának. Elismerésül a Szocialista hazáért Érdeméremmel tüntették ki. A pártbizottságon is mezőgazdászként dolgozott, majd az osztály vezetője lett. A 16 évi politikai munka után ismét termelőszövetkezethez került, a csomádiak választották elnöküknek. Három év múlva, 1973-ban a szövetkezet beolvadt 'a fóti Vörös- martyba, ott lett elnökhelyettes. Az egymást követő betegségek azonban lassan fölemésztették erejét. — Tartja valamilyen formában a kapcsolatot a régi munkatársakkal? — kérdezem. — Időnként el-elhivnak nyugdíjas-találkozókra, semmi több. A TOT-kitüntetéshez mindössze hárman jöttek gratulálni. Pedig egy-egy baráti kézfogás néhanap. ez az, ami hiányzik. Ahogy tudom, több személycsere történt Foton, amióta nyugdíjba pientem. Lehet, ez is oka annak, hogy így magamra maradtam. — Milyen gondolatok foglalkoztatják most nyugdíjas napjaiban? — Örömet az unokák jelentenek. öten vannak. Nyáron mindig van itt közülük valaki. Ami még foglalkoztat, az a gyermekeim sorsa, szeretném látná, hogy mindegyik révbe ért. Dudás Zoltán mondja Denkinger Géza. — Akárcsak most az aratásra, korábban is kedvező volt az idő a kalászosok fejlődéséhez. Ami most nagyon fontos, mert így a betakarítási költségeket is minimálisra csökkenthetjük. Többek között nem kell szárítani a szemeket. Így a gépektől egyenesen a tárolókba kerülhet a termés. — Hányán szidnák most az időjárást, ha éppen esne? — Az aratásban közvetlenül részt vevők legalább ötve- nen vannak — számolja gyorsan a főágazat vezetője. — Nem is beszélve arról, hogy a szövetkezet valamennyi tagja szurkol az aratóknak. Hiszen a búza jelentős bevételhez juttatja a gazdaságot. Az aratók jobban szeretik a port, mint a sarat, mert ilyenkor lelhet dolgozni, keresni. A letarolt búzatáblán megyünk a kombájnókhoz. Két brigádra osztották az aratókat. Ifjú Kereskényi János az ^egyik kollektíva irányítója. Úgy tűnik, nincs is tennivalója. Segít a CB — Megy minden, mint a karikacsapás — mondja. — Ez elsősorban a jó szervezésnek és felkészülésnek köszönhető. Szinte- valamennyi arató fiatal és örömmel' csinálja é2t a munkát. Ha akadna valami gondunk, azt a kiépített CB-faálózaton keresztül azonnal elintézhetjük. — Ez vonatkozik a gépek javítására is — kapcsolódik a beszélgetésbe Gunda. József műszaki vezető. — Felkészültünk arra is, hogy a viszonylag „fiatal” kombájnparkból az alapos javítás ellenére is elromolhat egy-egy masina. A műhelykocsi két szerelővel és tartalékalkatrészekkel ál- landóap készültségben van, s ha valami hiba történik a gépeknél, a helyszínen kijavítják a szakemberek. Surányi János Tokok feareüáfsrefáez Az OFOTÉRT megrendelésére 20 ezer barométertokot készítenek idén a Kemence! Vegyesipari Szövetkezetben. Kiss Pálné és Lendvai Lajosné a csiszológépen a nyers formákat simítják le lakkozás előtt. Hancsovszki János felvétele Bíjtelan érdekképviselet Hogy ne használják ki őket Manapság amiért nem jár fizetség, „arról ne is beszéljünk”. Pedig talán éppen most van szükség egyre több önzetlen segítőkész emberre, többek között azoknak, akik betegség folytán elvesztették józan ítélőképességüket. Kell valaki, aki ügyet intéz, kezeli a nyugdíjat, megóvja a kisebb-nagyobb értéktárgyakat. Röviden: egy érdekképviselő. Gyámügyi berkekben egyszerűen gondnoknak nevezik őket. Ha így — gondnokság alá helyezés — halljuk, már ismerősebben hangzik a fogalom, amit meghallva, gyors reflexszel reagálunk, többnyire a menekülés irányába. Mi is a gondnok feladata és miért van szükség rájuk? Erről beszélgettünk dr. Udvardi Judit főelőadóval, a városi tanács gyámügyi csoportjának irodájában. — Sokan, ha felkérik, azért riadnak vissza a gondnokságnak még a gondolatától is, mert azt képzelik, napi munkát jelent. Nem így van. A gondnok feladata a személyi é£ V&gyöYií”' éfd ekvéd élem. Ha’ az orvos megállapítja, ’ hogy’ valaki szellemi rokkantsága folytán nem tudja képviselni saját érdekeit, akkor minden esetben gondnokot kell kirendelni mellé — világosít fel, majd folytatja: — Legtöbbször valamelyik közeli családtag lesz az, de ha senki nem vállalkozik, vagy nem bizonyul alkalmasnak, akkor a hivatásos gondnokok közül jelölünk ki. Egyébként ezért a munkáért díjazás nem jár, más jogcím nélkül az örökléshez sem elegendő. Tényleges feladata a rendszeres számadás, a gondnokolt mindenféle jövedelméről. Általában a nyugdíjat is gondnoknak kézbesítik, amiből az Irány: 22 JfflK Utazó nagymarosi kórus Kismartoni Ferenc, a Nagymarosi Szövetkezeti Férfikar karnagya mutatja az együttes zsúfolt eseménynaptárát. Az év első részében — a helyi A tavaszi fagyokat túlélt szőlőfürtök szépen fejlődnek Győri Zsigmond kertjében. Munkának csak ennyi maradt, ami a ház körül van. A szerző felvétel« szerepléseken kívül — hangversenyt adtak a Nemzeti Galériában, s más helyeken énekeltek együtt rokon-kórusokkal. Ősszel Pécelen vesznek részt az ottani kórus 75 éves jubileumán. Otthonukban minősítő hangversenyen hallhatja őket a közönség egy vendégkórussal közös szerepléssel, decemberben a fővárosi Néprajzi Múzeumban tartják évzáró szereplésüket. A napokban az NDK-ba utazik a 35 tagú, népszerű nagymarosi együttes. Az ország északnyugati részében fekvő Grevesmühlen város pedagógus vegyes karától érkezett a meghívás. Őket ismerik Nagymaroson, mert tavaly szerepeltek a szövetkezeti kórus 80. évfordulóján megrendezett jubileumi hangversenyen. Repülőgéppel utaznak Berlinig, ott társasgépkocsiban folytatják útjukat a tíznapos program színhelyére. A nagymarosi kórus is dobogóra lép a főiskolán rendezendő, augusztus 9-i hangversenyen és felkérték őket két vidéki vendégszereplésre is. Műsorukat klasszikus és modern magyar és külföldi szerzők kórusműveiből állították ösz- sze. P. R. eltartást, esetleg a gondozót fizeti. A gondnokság alá helyezést és az ideiglenes gondnok kinevezését, ami maximum egy évre szól, a gyámügy kezdeményezi. Az év első tíz hónapjában a gondnokolt hozzátartozói vagy a gyámügy köteles bírósághoz fordulni a gondnokság szükségességének vizsgálatáért. ugyanis ilyen intézkedést véglegesen csak bíróság rendelhet eí. Nehezíti a dolgot, ha az illető korábban intézeti elhelyezésben volt és időközben ha- -za&n,|ed1;ék. Ilyenkor annyira elhúzódhat a tárgyalás, hogy sokszor túllépi az ideiglenes gondnokság határidejét is. Ennek az lesz a következménye, hogy törvényes gondnok híján nem lesz kinek kézbesíteni a nyugdíjat, létbizonytalanságba kerülhet a beteg. — Hogyan fogadják ezt a rendelkezést azok a hozzátartozók, akik addig is becsületesen gondját viselték az illetőnek? Nem érzik bizalmatlanságnak a gyámügy részéről? — A gondnoksági rendszer a beteg érdekében született, ami ha nem lenne, sokkal inkább kihasználnák a csökkent értelmi képességű embereket. Sok példát hallottunk olyanokról, akik gyorsan elszórták a kis nyugdíjukat, vagy megtakarított pénzüket úgy, hogy „jóemberek” szívességből elszaladtak a boltba, csak éppen a liter tejre, kenyérre adott százasból felejtettek el visszaadni. Vannak azért olyan esetek is. amikor -érthető a mál- tatlankodás. Teszem azt, egy anya, aki tizennyolc éven keresztül nevelte fogyatékos gyermekét, amikor az valami keresetre tenne szert bedolgozással, vagy más munkával, akkor beszámolásra kötelezik, hiszen ilyenkor természetes, hogy ő lesz a gyerek gondnoka. Vezetnie kell, mennyit költött ruhára, ellátásra stb. Ez néha valóban rosszul esik. de a legtöbb esetben azonnal elfogadják a bíróság döntését. D. Z. Az illetékes válasza: Visszautalták Július 18-án írtunk Oszacky János olvasónk panaszáról, amelyben az ÉDÁSZ óraleolvasójának tévedése miatti kellemetlenségéről számolt be. OTP-átutalási számlájukról 4000 forinttal többet emeltek le miatta. Az ÉDÁSZ most arról értesített bennünket, hogy VII. 18-án visszautalták a tévesen felszámolt áramfogyasztási díjat panaszosunknak. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
