Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

r. íkcsvölgye Tsz Motorcsere haszonnal Az elmúlt években szinte minden ZIL-tehergépkocsi benzinmotorját dízelre cserél­ték ki a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet gépműhe­lyének szakemberei. A cseré­vel elégedettek, hiszen a tizen­öt tehergépkocsi olcsóbb üze­meltetési költsége jelentős megtakarítást eredményezett, s az átszerelés költsége már megtérült. Egy-egy kocsi modernizálá­sa százhatvanezer forintba ke­rül, s ők száz kilométerenként átlagosan 431 forintot takarí­tanak meg.. Gépkocsijaik ha­vonta háromezer-négyszáz ki­lométert futnak. Utána lehet számodnál Kereskedelmi őrjárat Van csöves kukorica Rövid helyzetjelentésünk ez­úttal csak a városi piacra szo­rítkozik, ahol ottjártunkkor még késő délután is több el­adó üldögélt. Panaszkodtak, hogy nem fogy az áru. Az árak szinte valamennyiüknél egy­formák voltak, ami abból is adódik, hogy ők egy helyről, a Bosnyák térről szerzik be a zöldségek, gyümölcsök nagy részét. Valami kis változatos­ságot csak az őstermelők árai­ban észleltünk. Ezen a napon a karfiol 10, a káposzta 20, az uborka 18, az alma 14—20, a görögdiny- nye 20, a sárgadinnye 20, a paradicsom 16, a burgonya 5— 6—8, a paprika 16—18—24, az őszibarack 18, 32, a kelkáposz­ta 22. a zöldség 14, míg a sár­Teherfsrgalom a heiyiérdekűn Szenet, építőanyagét Gyakori látvány Kerepes- tarcsa-felső HÉV-állomáson, hogy a vagonokból szenet raknak ki, Nagyiccén meg gerendákat, deszkákat, bitu­meneshordókat, meszet, aj­tókat, ablakokat pakolnak az állomáshoz közeli TÜZÉP-te- lepen. Ugyanis gyakran elhúznak a vonalon olyan vagonok, sze­relvények is, amelyek a Vil­iért kerepestarcsai, a Munka- ruházati Kereskedelmi Válla­lat csömöri telepére küldött árukat tartalmazzák, vagy éppen a Ganz Árammérő- gyárhoz érkeznek bennük hasznos anyagok. Amint azt Miklós János, a BKV einkotai HÉV-üzemegy- ségének vezetője elmondta: évente nyolcezer tehervagont vontatnak át a MÁV-tól az említett helységekbe, a HÉV vonala közelében működő üzemek részére megtöltve. Pénzt hozó, ám nem kis gon­dot okozó hasznos tevékeny­ség ez számukra, hiszen a helyiérdekű vasút régebb óta állandóan emberhiánnyal küzd. Hova üt hova nem ? Kutatják a villámcsapást A nagy erdőségekkel ren- ’ deikező országokban — ha­zánk sajnos, nem tartozik ezek közé — a villám gyak­ran okoz kiterjedt erdőtüzet. Régi tapasztalat, hogy a vil­lám nem minden fafajtába üt be egyformán. Hogy melyik fát éri a csapás, abban je­lentékeny szerepe van a ta­laj minőségének, a fatörzs és a gyökérrendszer villamos vezetőképességének, valamint a fa alakjának, magasságá­nak is — állapították meg szovjet, kanadai és amerikai kutatók. Talán nem lesz ér­dektelen megismerkedni vizs­gálódásaik egyéb megállapí­tásaival sem. Kerüld a tölgyet, keresd a bükköt — így szól egy, á né­met földön ismert jó tanács. Jóllehet a sokéves megfigye­lésekből az derül ki, hogy a tölgyfákon valóban több vil­lámcsapás nyoma található, mint a bükkfákon, a véle­mények mégis eltérők a né­pi megfigyelés igazával kap­csolatban. Sokan úgy vélik, egyszerűen annak tulajdonít­ható a statisztika ilyetén ala­kulása, hogy a tölgyfák igen magas kort érnek meg, és így többször csaphatnak beléjük a villámok. Szovjet erdészeti kutatók összegyűjtött adataiból az de­rül ki, hogy az erdőségekben a villámsújtotta fáknak több mint 50 százaléka erdei fe­nyő, valamivel kevesebb a lucfenyő és a tölgy, csekély hányada pedig nyírfa, nyárfa, égerfa és kőrisfa. Kanadai szakemberek úgy vélik, az erdei fenyők azéri károsodnak gyakrabban a vil­lámcsapástól, mint a lucfe­nyők, mivel a fakorona ná­luk jelentősen magasabban helyezkedik el. Ä fák gyökérrendszerének villamos vezetőképessége ki­számítása céljából amerikai szakértők megmérték az er­dei fenyők és a lucfenyők földelési ellenállását. Kide­rült, hogy a lucfenyőnél a földelési ellenállás valamivel kisebb, mint az erdei fenyő­nél. A Szovjetunióban "az Irtisz- mellék fenyveseiben érdekes kísérleteket végeztek annak tanulmányozására, hogy a fákra szerelt villámhárítókkal vajon megvédhetik-e az erdő­ket a villámcsapástól. A fém- ioől készült villámhárítók egy méterre nyúlnak a fakoronák fölé. Nos, a villámok nem mindig a fákra szerelt vil­lámhárítóba sújtottak, több­ször is a villámhárítók köz­vetlen szomszédságában lévő fákba ütöttek be. A villámcsapás által okozott károsodás. többnyire a fa szétroncsolódása. Ezenkívül •élég gyakran megfigyelhető az is, hogy a villám lehasítja a fa csúcsát, olykor teljesen el- szenesíti a törzsét. A legrit­kábban szerencsére az fordul elő, hogy meggyullad a vil­lámsújtotta fa. De amilyen ritkán fordul elő, olyan sú­lyos következményekkel jár. Olyan esettel is találkozha­tunk, hogy csúcsától a tö­véig léhasad a fa kérge. A gyümölcsfák esetében a cseresznye-, gesztenye-, al­ma- és diófa alá különösen nem ajánlatos állni, fokozott villámveszélyességük miatt. B. I. garépa 10 forintért fogyott ki­logrammonként. Megjelent a csöves kukorica, darabja 4 fo­rint. Több vásárlóval is be­széltem, akik drágállták a pia­cot. Cs. J. Békegalamb Hirosima, 1945. augusz­tus 6. Hányán, hányféle­képpen emlékeztek meg ró­la. Igen, azokról az áldoza­tokról, s persze a halászvá­rosról, ahol jelentős ipar is működött, akkor, amikor a háború kimenetele szem­pontjából már értelmetle­nül, az amerikaiak ledob­ták az első atombombát. Elpusztult csaknem nyolc­vanezer ember; rommá dőlt, elégett hatvanötezer ház, s ki tudja hány fa, bo­kor, virág perzselődött meg. A pusztulás nem fejező­dött be, a lángok után ki­hűlt környéken életbenma- radottak közül még sokáig és sokan meghaltak vagy egészségkárosodást szen­vedtek a sugárhatás miati. Emlékezünk. Itt, Gödöl­lőn is, negyven év múltán. Azok a sorok villannak eszembe, amiket egy het­ven év fölötti ember, a gö­döllői szociális otthonban lakó Fabriczy Lajos írt meg a napokban, erre az évfor­dulóra gondolva. Ö bűn­ténynek nevezi a négy év­tizede történteket, s azon a papíron, amelyen sorau, a háború ellenes küzdelem fontosságát leírta, legelőbb egy békegalambot rajzolt. E jelképpel, s akaratával egyetérthetünk. Az első atombomba apáink, nagy­apáink kortársait sújtotta. Japánokat. Embereket. Kí­vánjuk, akarjuk, Fabriczy Lajos bácsival együtt, és tegyünk is érte, hogy ne kelljen több ilyen embert pusztító évfordulón emlé­kezni! — án Mozi Hét merész kaszkadőr. Szí­nes, amerikai kalandfilm. Csak 4 órakor! A lator. Színes, szinkroni­zált olasz filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felü­lieknek! L-LOI HM A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1385. AUGUSZTUS 6., KEDD A Ganz Árammérőgyárban Megalakult a vállalati tanács '/ Mint csütörtöki számunk- ? ban rövid hírben beszámol- ^ tunk róla, a Ganz Arammé- ^ rőgyárban megalakult a ^ vállalati tanács, és ezzel a j gyár áttért az új irányítási 2 formára. A vállalati tanácsnak hu­szonöt tagja van. Egy igazol­tan hiányzó kivételével vala­mennyien jelen voltak ezen a fontos eseményen. A huszon­ötből tizenhárom a dolgozók által választott küldöttek szá­ma. Nyolcán különböző szer­vezeti egységek mindenkori vezetői (gazdasági, műszaki, kereskedelmi igazgatóság, technikai, termelési főmér­nökség; személyzeti és szociá­lis, közgazdasági és pénzügyi, gyártmányfejiesztési és -szer­kesztési főosztály, az igazga­tó), hárman pedig az igazgató által delegált személyek, akik első ízben: a minőség-ellenőr­zési főosztály vezetője, a jogi és igazgatási, valamint a szer­vezési és számítástechnikai önálló osztályok vezetői. Az ipari miniszter álláspont­ja találkozott a dolgozók vé­leményével: Kapolyi László a vállalati tanácsi irányítási formát javasolta változatlan szervezettel. Ennek értelmé­ben az előkészítő munka már hónapokkal ezelőtt megkezdő­dött. Az előkészítő bizottság Almássy Sándorné vszb-titkár vezetésével tevékenykedett. Az alakuló ülésen először a vállalat új szervezeti és mű­ködési szabályzatának megvi­tatására került sor. A tanács tagjai némi korrekcióval és ki­egészítéssel elfogadták a ter­vezetet. Ezután a vállalati tanács el­nökének és elnökhelyettesének megválasztása következett. Az előkészítő bizottság, valamint a vállalati szakszervezeti és KISZ-bizottság előzetes véle­ménye, s a párt-végrehajtóbi­zottság állásfoglalása alapján Almássy Sándorné a vállalati tanács elnökének Sándor Má­tyás alkatrészgyáregység-veze- tőt, elnökhelyettesének dr. He­gyi József vállalati főmunka­társat javasolta. Sándor Mátyás munkásból lett vezető, s ez az indíttatás életének mindmáig meghatá­rozója. Fiatal kora óta aktiv politikai tevékenységet fejt ki, különösen a szakszervezet­ben végzett munkája értékes. Több éven át volt a vszt el­nöke. Döntései megalapozot­tak, jól szolgálják a munká­sok és a vállalat érdekeit. Dr. Hegyi József közgazda- sági és politikai ismereteit a vállalat gazdasági és pártve­zetése egyaránt jól tudja ka­matoztatni. Fontos elemző munkáival nagyban hozzájá­rul a Vállalati tervek összeál­lításához. Átlagon felüli szak­mai képzettsége jól ötvöződik gyakorlati tapasztalataival. A párt-vb egyik legaktívabb se­gítője. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy mindkét jelölt megkapta az érvényes szava­zatok 100 százalékát. Itt van az érés hava A varázserejű napok időfüzére Egyik héten a Dunából, a másikon a Tiszábél A* W gos szóval ünnepelni, ének­kel, tánccal, gazdag vacsorá­val köszönteni a kémény munkákat elvégző embert. Hé- vizgyörkön a kocsmadombon tartották a mulatságot, ame­lyen cigány húzta a talp alá valót, s részt vett rajta min­denki, aki mozogni bírt. Egykoron szép szokás fű­ződött még ehhez a naphoz. Augusztus, 20-ának hajnalán a gondos gazda, aki a követ­kező esztendőben is gazdag termést akart betakarítani, néhány kalászt kivitt arra a földdarabra, ahová vetni kí­vánta a kenyérnek valót, hogy a madarak ne tegyenek kárt a jövő évi termésben. — Ebben a hónapban kö­szönt ránk Bertalan napja is, augusztus 24-én. Ekkor már hűvösebb a hajnal, fátyolo- sabb a napsütés, ezért ősz­kezdő napnak hívják, s aki teheti, szélesre tárja házának ajtaját, ablakát, hogy tárol­jon valamit a búcsúzó nyár melegéből. — Még valamit! — mondta Földes Istvánná. — Ebben a hónapban kezdődnek a régi magyar falu máig megmaradt ünnepei. Augusztusban tart­ják a híres túrái búcsút. Özv. Földes Istvánná fér­jével, a nemzet napszámosá­val, aki évtizedeken át volt Hévizgyörk néptanítója, 1917- ben a Jászságból költözött a Galga mentére. Tanítófeleség­ként volt a betegek gyógyí­tója, elesettek vigasztalója, gondban lévők együttérző ta­nácsadója, emberi közösségek szokásainak őrzője és őrizte- tője. Nyolcvanöt éves korá­ban, éveken át tartó betegség után elhunyt. Temetésén több százan búcsúztak tőle, őszinte gyásszal köszönték embersé­gét, nemzedékeknek nyújtott segítségét. Fercsik Mihály Sándor Mátyás a maga és dr. Hegyi József nevében meg­köszönte a bizalmat, majd át­adta a szót az előkészítő bi­zottság vezetőjének, aki ja­vaslatot tett a vállalat igaz­gatójának személyére. Szavai­nak lényege: a dolgozók véle­ményének ismeretében Szabó István igazgatót erősítsék meg munkakörében. A felszólalók valamennyien egyetértettek a javaslattal. A jelenlevő dr. Bognár Sándor ipari miniszterhelyettes utalt arra, hogy Szabó Istvánnak milyen nagy érdemei vannak abban, hogy ez a kollektíva már vállalati tanácsként gon­dolkodhat a jövőről. Bucsal Lajos, a gödöllői városi párt- bizottság titkára arról beszelt, hogy az igazgató mindig jól tudta érvényesíteni és egyez­tetni a népgazdasági és a vál­lalati érdekeket. Szadi Sándor, a vállalati pártbizottság titká­ra hangsúlyozta: az igazgató egyik nagy erénye, hogjr a kollektíva érdekében bátran vállalja az esetenként népsze­rűtlen feladatokat is. A szavazás ezúttal is, mint a vállalati tanács elnökének és elnökhelyettesének megvá­lasztásakor, titkosan történt. Szabó István igazgató is meg­kapta a szavazatok 100 száza­lékát, s ezzel a testület újabb öt évre megerősítette Őt eddi­gi munkakörében. Dr. Bognár Sándor gratulált az igazgatónak, valamint a vállalati tanács elnökének és helyettesének megválasztásá­hoz, majd átadta Sándor Má­tyásnak Kapolyi László ipari miniszter feladatokat megjelö­lő és jókívánságokat tartalma­zó levelét. Az új irányítási formára va­ló áttéréstől kezdve az igazga­tó felett a munkáltatói jogkört a vállalati tanács gyakorolja. Ezért a testület elnöke javas­latot tett az igazgató fizetésé­re, alap- és célprémiumára. Az elhangzottakkal mindenki egyetértett, Szabó István pe­dig átvehette a fentieket tar­talmazó írásos dokumentumot. ED A vállalati tanács végezetül megbízta Sándor Mátyást, dr. Hegyi Józsefet, valamint Ár­vái Ferenc személyzeti és szo­ciális főosztályvezetőt egy megfelelő követelményrend­szer kidolgozásával, amelynek szellemében végzi majd mun­káját a vállalat vezetője. Garamvölgyi Annamária Labdarúgás Alkotmány Kupa Folytatódtak a selejtező mérkőzések az Alkotmány Kupa kispályás labdarúgó- tornán, amelynek külön érde­kessége, hogy a gödöllői csa­patokon kívül a körzet más településeinek együttesei is vetélkednek a trófeáért. A harmadik fordulóban, a Szabadság téri pályán: Kór­ház—KIOSZ 3-3, Erdőgazda­ság—Fortuna 3-1. GSC-pálya: Barátság—HTÜ 0-3, ÁB—Szá­dat Adidas 7-4, MÉMMI—Ju­nior 9-2. A negyedik forduló ered­ményei: (Szabadság téri pá­lya): Aradi—Hévizgyörk 6-8, Újfalu—Erdőgazdaság 4-3. GSC-pálya: Topi—MEMMl 5-3. A Munkácsy—Viktória és a Gépgyár I—ÁB találkozók eredményei nem érkeztek be. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hirlar künkön kevés volt a legelő — magyarázta Földesné —, ezek is a faluhoz közel terül­tek el, s ide mindennap ki­hajtották az otthon éjszaká­zó jószágot. A nagy határú alföldi településeken végelát­hatatlan nagyságban kínálták magukat a legelők, s ezeken tavasztól őszig vagy egész év­ben kinn hált a pásztor is meg a jószág is. w És mert az olyan pusztán, amelyet a madár sem repült át, egyetlen nap alatt sok baj érhette a jószágot, úgy gondolták, szükség van a vé­dőszentre. Nagyapámtól hal­lottam, hogy az volt a pász­toroknak a boldog idő, ami­kor a jószág egyik héten a Dunából, a másikon a Tiszá­ból ivó it. Augusztus 20-át három ok­ból is ünnepeljük és tartjuk az esztendő egyik legneveze­tesebb, legjelesebb napjának. Az egyház Szent Istvánra, honalapító első királyunkra emlékezik, s mert tetteit, bölcsességét, korszerű gondol­kodását példa tépnek tartjuk, ezért államiságunkat is ezen a napon köszöntjük. Ez a nap alkotmányunk napja is, de ünnepe az új kenyérnek is. Volt idő, amikor ezen a na­pon tartották az aratóbáit, mert erre az időre befejező­dött a cséplés, zsákokba ke­rült a mag, ami a régi fogal­mak szerint az életet jelen­tette. Szabad volt hát han­hiedelemvilága, kevesebb az ünnepe. Földes Istvánná mindjárt augusztus 15-ével kezdte az emlékezést, amikor Nagybol­dogasszonyt mutatja a nap­tár. Ha ezen a napon derült, napos az idő, bőven terem a szőlő, s gazdag lesz a gyü­mölcstermés. A „kétasszony- köze” — ez az időszak au­gusztus 15-től szeptember 8- ig tart — varázserejű napok időfüzére, amikor le kell szedni a különböző gyógy­füveket, el kell csépelni a magnak való búzát, és össze kel! gyűjteni az ültetni való tojást. Mondják, az ekkor keltetett tyúkokból lesznek a legjobb tojók. Ezeknek nem .kell táp, de tojásuk sárgája sárgább a legdrágább aranynál, s az ebből sütött tészta könnyebb a cukrászok géppel kevert habjánál — tudom meg be­szélgetőtársamtól. mt w Másnap, augusztus 16-án Rókus napját mutatja a nap­tár, Rókust a ridegen tartott szarvasmarhák védőszentjé- njk tartották. A mi vidé­— Augusztust sokfélekép­pen nevezik. Mondják nyár­utónak, kisasszony havának, de hívják szűz hónapnak is. A párom az érés havának nevezte, hiszen alig van olyan terményféleség, ami ekkorra ne kívánkozna a ház embe­rének padlására, pincéjébe, asszonyénak pedig kamrájá­ba, spájzába. Én magam — mosolyodott el Földesné —, a befőzés hó­napjának hívnám, s ezt biz­tosan sokan helyeselnék, ek­kor rakjuk el ugyanis a be­főttek zömét, főzzük a lek­várt, s készítjük a savanyú­ságokat, vagyis berendezke­dünk a téli napokra. Nem tudom, én egy pillanatra sem tartom új divatnak, mert so­ha abba nem hagytam a gyümölcsök házi tartósítását, mindig azt mondtam, hogy a nagymamák ízeinél jobb íze­ket senki nem tud az üve­gekbe zárni. És mert augusztusban na­gyon sok a munka, talán azért van, hogy a többihez viszonyítva szegényesebb en­nek a harmincegy napnak a j Amikor felkerestem■ Földes Istvánnát, hogy az au- ^ gusztus hónaphoz fűződő szokásvilágról, és hiedelmek­ig ről beszélgessünk — amint azt január óta minden hó- ^ napban megtettük —, az idős asszony nagyon beteg í volt. Előző nap mentő szállította haza a kórházból, de á legyőzte fájdalmát, fáradtságát, és halk hangon emlé- kezni kezdett. — Miért ne tegyem? — kérdezte aggó- % dó leányától, dr. Balázs Józsefnétól, az asszonykórus % vezetőjétől — miért vinném a sírba mindazt, amit t. tudok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom