Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
Nektár lett a barackból A feldolgozási idény során mintegy 2 ezer tonna sárga- és őszibarack-nektár készül a Nagykőrösi Konzervgyárban. A képen a sárgabarack-nektár töltése közben láthatjuk Varga Ambrusáét, ahogy a zárófedelcket helyezi fel a nagyüzemi konyháknak készülő 5 literes üvegekre. Hancsovszki János felvétele Emléklap a vállalásért Ők aztán megérdemlik A szakszervezet is hozzájárult A 21-es Volán Vállalat Arany János nevét viselő brigádja egy szombati napon kirándulni ment. A frissen szerzett élményekről. Lukácsi Lászlónéval, a brigádvezetővel beszélgettünk, aki 5 éve vezetője a 17 tagot számláló kollektívának. — Hányán vettek részt ezen az úton? — Elsősorban brigádtagok, azok családtagjai, de vendégeket is hívtunk. Így összesen 16 család volt együtt. Sokadik ez a kirándulás és mindig közösen beszéljük meg ez útvonalat. Állandó sofő- reink vannak: Bálint György és Bálint Ernő, akik kitűnően értik a dolgukat, a szakszervezet pedig anyagi támogatással segít mindig a lebonyolításban. — Az üzemben milyen feladatokat látnak el? — Amolyan komplexbrigád vagyunk... — Ez mit jelent? — Szinte minden szakmájú ember van közöttünk: festő, villanyszerelő, lakatos és még sorolhatnám. A feladatunk, hogy a vállalat dolgozóinak a vidéken végzett munkálatokhoz megfelelő körülményeket teremtsünk. Az idén már négy alkalommal végeztünk ilyen jellegű munkát. * Gyakran vállalunk társadalmi munkát is: a vásártér korlátjait például minden vásár előtt mi javítjuk ki, és újrafestjük. Ezért emléklapot kaptunk. A rokkantak szövetségébe és a tanyasi kollégiumba rendszeresen elmegyünk különböző munkálatokat végezni. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. — Visszatérve a kirándulásra: milyen helyekre látogattak el? — Sóstón volt a reggeli egy szép kemping mellett. Párádon és Egerben városnézéssel töltöttük az időt. Szilvásváradon túrán vettünk részt. Azután a Szépasszony völgyében töltöttünk vagy két órát, s ezzel fejeztük be a hangulatos kirándulást. A jól elvégzett munka jutalmának tudjuk be ezt a szórakozással, utazással eltöltött pihenést. Magyar Andrea A két öreg lekászálódott a buszról a végállomáson, s nekivágott a kövesútnak. Ünneplőruha volt rajtuk, fekete cipő, még kalap is. Temetésről jöttek. Lassan lépegettek, de nem a gyász vagy a megilletődött- ség miatt, hanem mert az egyikük, Stzűcs Ambrus hetvennyolc éves volt, a másik, Dobos Imre hetvenöt. Egymás mellett mentek, méltósággal, de nem beszéltek. Ebben a korban már nem lehet egyszerre lépkedni is meg beszélni is. De minek is szóltak volna. Mindketten egyre gondoltak, a halottra, akivel gyerekkoruk óla éltek együtt a Bánomi dűlőben, ahol mostanra úgy elfogytak a tanyák, mint tavasszal a hó: nyomuk sem maradt. Sose érezték igazabb- nak, amit a pap mondott: „por vagy és norrá leszel”. Jó fél órába telt, míg -a kövesútnak arra a részére értek. ahol a Bánomi dűlőút lefordul. Itt megálltak szusz- s-anni egyet. Jobbról is. balról is összefüggő földtáblák húzódtak mellettük az út mentén a tanyák helyén. Indultak tovább, de nemsokára Szűcs Ambrus megszólalt. — Itt volt a Somodiék tanyája. Emlékszel? — Igen. — Volt egy körtefájuk. Egyszer gyerekkoromban megloptam, de az öreg Somodi, a Jóska apja elkapott. Ügy niegvert, hogy alig bírtam hazamenni. Elszedte a körtét is, de kettő a zsebemben maradt. Sose ettem finomabb körtét... Indultak tovább. A dűlőút megbolygatott pora úgy lebegett utánuk, mint valami könnyű emlék. — Itt meg — állt meg odébb megint Szűcs Ambrus — a Suha-Tóth Lajáék laktak. Ügy berúgtam egyszer náluk, hogy az anyjukom talicskán tolt haza. Én énekeltem, az asszony szidott, mint a bokrot, a Laja meg a kapuból nevetett bennünket. — A Suha-Tóth Lajának volt a legjobb bora a Bánomban — mondta Dobos Imre. Nemsokára egy fiatal akácoshoz értek. Csenevész kis fák voltak, a levágott csonkokról sarjadhattak. Szántáskor a régi fatövek miatt kikerülték őket, azért maradhattak meg. — Hát. azt tudod-e — kérdezte Dobos Imre —, hogy itt ki lakott? Szűcs Ambrus szemében felvillant valami, de tetette, mintha nem tudná. — Itt-e? > — No? — Ha jól emlékszem, a Csabai Balázs. — Meg a felesége, Terka. — A legszebb asszony volt a tanyákon — mondta Szűcs Ambrus sóhajtva. Dobos Imre ránézett. — Nem mondod el senkinek? — Nem, isten bizony. — Nekem agyszer sikerült ... evvel a Terkával... — Tényleg? — Akkor még legényember voltam. Az apám elküldött valamiért Csabaiékhoz. A BaA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT A beceneve már megvan, vaskos, ék alakúra kiképzett főbejárati része miatt: jégtörő. Hivatalos titulusa: Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelő- otthon. Címe: Cegléd, Buzogány utca. Az új intézmény a nevelőotthőnban elhelyezésre kerülő, középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek nevelésén és foglalkoztató iskolai oktatásán kívül ellátja a ceglédi kisegítő iskola feladatait és annak jogutódjaként működik. 1979 nyarán a műszaki szemlék és a szakvélemények nyomán kezdődött el a kisegítő iskola kisebb fajta népvándorláshoz hasonlító kálváriája. A hajdani építmény állaga, elsősorban a födémé olyannyira megromlott, hogy oktatásról a továbbiakban szó sem lehetett. Költözni kényszerült az intézmény, első és átmeneti otthonául a volt Hámán iskola egyik szárnya szolgált. Kisvártatva azonban diákok, s nevelők ismét csomagoltak, mert mint kiderült, új „hajlékuk” műszaki állapota szinte semmiben sem különbözik az előzőétől. 1981-ben egy Dorottya utcai, volt bölcsődeépületben, egy Gubody utcai szolgálati lakásban és a Mészáros iskolától kölcsönzött tantermekben szorongott, rendkívül rossz körülmények között a kisegítő. Nyilvánvalóvá vált: a kivezető út megkereséséhez kellő elhatározás nem várathat tovább magára. Bár valóban eredményként könyvelhető el, hogy 1982-re az állandó délutános oktatásról át tudtak térni a váltakozó rendszerűre, mégis a felvonulási barakkokból formált tantermek csupán valamelyest enyhítették a feszültséget. Időközben megszületett az érdemi döntés is: magasodjék, új iskola Cegléden. A beruházás anyagi fedezetét előtermtő mecénás szerepét a Művelődési Minisztérium vállalta. A Vajai Tamás tervezte, 120 millió forintba kerülő, és minden szempontból korszerű intézmény rövidesen elkészül. Éppen idejében, hiszen a Pest Öreg mesterek receptjei szerint Duplája fogy a fagyiból A nyári nagy melegnek igazi üdítő orvossága a jó fagylalt, amelynek fogyasztására évek óta nem volt olyan alkalmas az idő, mint a mostani megkésett nyárban van. A nagykőrösi Áfésznek régi, híres fagylaltüzeme van a Kö- risfa cukrászda udvarán, ahol öreg mesterek receptjei szerint főzik a finom fagylaltot, s most a nagy melegben megduplázták a fagylaltfőzést. A napokban ellátogattunk az üzembe, amelyet egy fiatal cukrászmester, Csapó György vezet, aki a nagykőrösi Áfész cukrászati üzemében volt tanuló. A fagylaltüzemben már a reggeli órákban hatalmas üstökben forr a tej. Pontos mércével adagolják a különböző alapanyagokat és a tojást a tejbe, amelyből megfagyasztva vanília, puncs, csokoládé, karamell és kókitszfagylaltok készülnek. lázs nem volt otthon, aztán ... hát így esett... érted ... — De irigyellek! — Megesküdtél, hogy senkinek nem szólsz. — Mondtam, hogy nem. Egy elágazáshoz értek. Az egyikük útja jobbra vezetett, a másiké előre. Visszanéztek a kövesút felé. Egy pillanatra úgy tűnt nekik, még ott vannak a tanyák. Még mintha a nyárfákat is látták volna. — Hát — kezdte Szűcs Ambrus — ketten maradtunk a régiekből. — Ketten. — A többiek mind elmentek. — El. — Tudod, mire gondoltam? — Mire? — Hogy legközelebb melyikünk áll meg itt egyedül. Érted? — Értem. A város felől gyenge szél kezdett fújni. Óvatosan kikerülte őket. — ígérjünk meg egymásnak valamit! — Mit? — Hogy akármelyikünk lesz is az, itt az elágazásnál megemeli majd a kalapját a másik kedvéért. — Én megteszem. — Én is megígérem. — Hát akkor ... isten áldjon, Amri! — Isten veled, Imre! Kezet fogtak, és ki-ki mént a maga tanyája felé. Tóth Tibor A gyümölcsfagylaltokat tej nélkül főzik, citrom, őszi- és kajszibarack, málna, földieper és meggy alapanyagokból. Az igénylések szerint a gyümölcs- fagylalt egyötöde a készülő csemegének. Az Áfész fagylaltkocsiján Papp Kálmán egész nap 20 cukrászdába, bisztróba és italmérésbe hordja a fagylaltot, köztük Kocsérra, Nyársapátra és az állami gazdaság italmérésébe. Cukrászdába csak a Vénuszba és a Tulipánba nem szállítanak. A finom fagylaltokat mindenfelé szívesen fogadják. A napi gyártás az igények szerint állandóan növekszik, s már meghaladja a 300 kilót. A gyártásban Csapó Györgynek Kása Györgyi segédkezik, aki két éve a cukrászüzem tanulója. Kopa László Ma a nagyteremben: Scapin furfangjai. Francia film. Előadás 6 órakor. 25 millió fontos | váltságdíj. Angol film. Előadás 8 órakor. A stúdiót eremben: Kacor király. Magyar nesefilm, fél 4- kor. Nemzeti vadászat. Lengyel film, fél G-kor. Vasárnap a nagyteremben: Scapin furfansiai. Előadás 4 órakor. 25 millió fontos váltságdíj. Előadás 6 és 8 órakor A stúdióteremben: Kacor király, fél 4-kor. Nemzeti vadászat, fél 6-kor. megyei Csobánkán hasonló profillal működő foglalkoztató iskola hely hiányában legalább másfél száz értelmi fogyatékos gyereket nem tud fogadni, akik így az egyébként egészen más követelményekkel dolgozó kisegítő vagy normál általános iskolákba járnak. Tehát jelentős megyei feladatokkal is bővül az újsütetű ceglédi létesítmény teendőinek köre. A feltételek természetesen ehhez igazodnak. Am w Végre-valahára teljesen megszűnik a váltakozó tanítás, valamennyi alkalmas helyiséget lajstromba véve, összesen húsz teremben lehet majd foglalkozásokat, órákat tartani. A tornaterem mellett gyógytornára alkalmas, jól felszerelt szoba áll a diákok rendelkezésére. Méltó helyet kap a logopédus, a pszichológus (az állandó áttelepítő bizottság is ide költözik), és nem hiányozhat az orvosi egység, a beteg- és nővérszobákkal. Egyúttal közel ötszörösére gyarapszik az iskola dolgozóinak létszáma. Az oktatás-nevelés tennivalóit 55 pedagógus és 16 gyermek- felügyelő látja el. Bár a környéken igen kevés volt a gyógypedagógiai szak- képzettséggel rendelkezők száma, az intézmény mégis talált alkalmas munkatársakat, akik levelező úton, munka mellett végzik majd el a gyógypedagógiai főiskolát. Alighanem a vonzó bérekben keresendő annak az oka, hogy főleg a foglalkoztató iskolai területen szép számmal tudtak felsőfokú végzettséggel bíró óvónőket alkalmazni. w A kilenc foglalkoztató tanulócsoport diákserege — rájuk kollégum is vár — a megye különböző tájairól verbuválódik. Egyelőre százan lesznek, az előkészítő csoportba járótól egészen az ötödik osztályosig. Ök az átlagosnál jóval több gondoskodást igényelnek, hiszen központi idegrendszerük sérülése súlyosabb, mint a kisegítő iskolás nebulóké. Éppen ezért a számukra előírt tanterv is más: elemi készségek és jártasságok kialakítását, a természetről és a társadalomról, való alapismeretek elsajátítását fogalmazza meg. Módszerül pedig a rengeteg gyakoroltatást, a közvetlen élményekre épülő tapasztalat- szerzést követeli. Mindennél fontosabb, hogy a pedagógus az érzelmi motívumok megragadásával, manipulativ tevékenység által tudja nevelni a gyerekeket. A foglalkoztató iskolát elvégzők egy hányada úgynevezett védő-óvó munkahelyeken találhat magának elfoglaltságot. mások viszont a családon belül maradnak. A róluk való gondoskodás azonban nem szűnik meg a diákévek lezárultával, hiszen önálló életvezetésre alig-alig képesek. w A leendő gyógypedagógiai intézmény kivitelezésének kezdetétől fogva oktalan és alaptalan ellenérzéseket váltott ki a ceglédiek egy szűkebb körében. Ebben egyébként valószínűleg a ritka és rendszertelen tájékoztatás is ludas, hiszen már a jogelőd kisegítő iskola is (megyeszerte elismert eredményeivel) rászolgált volna a helybeliek bizalmára. Reméljük, hogy szeptembertől az aggályoskodások helyét a megértő támogatás veszi át. V. S. bSzombati jegyzetm Kapu TTtazni olyan sok céllal, indokkal lehet, hogy azt fel sem tudjuk sorolni. Miért érdemes utazni? Ezt a magam részéről jóval pontosabban meghatározhatom. Olyan élményeket. benyomásokat szerezni, amelyek egy kicsit mindig átalakítják életünket,, mindennapos cselekvésünket. Egy útról okosabban hazatérni — na nem a saját hibánkból tanulva, mert mondjuk eltévesztettük a vonatot —. ez az, amiért érdemes vállalni a fáradságot, a törődést. Minél távolabb kerülünk otthonunktól, a tapasztalatok úgy vezetnek rá a nagyobb összefüggésekre, az élmények úgy szűkítik össze szülőfalunk határát. Ennek az átalakulásnak számtalan lépcsője van. attól kezdve, hogy először azt fedezzük fel, nirtcs minden településnek vasútállomása, mint a miénknek, vagy bizony amott szebb környezetben élnek az emberek, mint itt. Sokáig úgy gondoltam például, hogy sehol a világon nem sütnek olyan finom kalácsot, mint a túrái pékségben. Emlékezetes marad számomra ezért 'az a lakodalmas sátor messze innen, a Küküllök mentén, ahol ismerőseim rokonainak invitálására az asztalhoz ültem a jeles nap előestéjén. Ott kínáltak ugyanis olyan kaláccsal, amely ízében teljesen megegyezett a túrái sütödében készítettével. Vendéglátóim nálam is jobban csodálkoztak meglepetésemen, amit űz azonosság okozott. A recept ugyanaz, bizonykodtak, s a tésztát dagasztó szív is, feleltem én. Árpával érő körtefája lehetett néhány házzal odébb egy másik udvarnak, ahová szintén betértünk. Beszélgetésünket egy szénával megrakott szekér érkezése állította meg pár percre. Kinyitották a kaput, de akkor még nem hajtottak be a takarmánnyal, hanem előbb felkötötték a gyümölcsfa mélyre hajló ágait, ne törjenek le. Kicsiny körtéket érlelt az a fa, de annak is megadták a ' becsületét. Gyakran felidézem ezt az emlékképet a hazai fák között járva, s gondolkodom ■ a gondoskodáson. Nem kell szégyenkeznünk, hogy amikor nézünk valamit, azt nem látjuk azonnal meg. csak talán harmadjára. Néha elkel egy jó idegenvezető is, aki fellebbenti a fátylat szemünk elől, de legalább egyféle magyarázatot ad a látottakra. így jártunk a közelmúltban hazánk egyik legrégibb műemlékének megtekintésekor. A jaki apátsági templom épülete csaknem minden valamirevaló, bennünket bemutató képzőművészeti, történelmi könyvben szerepel. De gondoltunk-e arra már, hogy a több mint hétszázéves alkotás lényegében egyidős európai történetünkkel, Magyarország elindulásához, ifjúkorához kötődik? Egyáltalán, milyen szép kifejezés az is, hogy: elindulás ... Kár, hogy az úton a múlttá változott jelenek annyi emlékétől el kellett búcsúznunk. Még valami másra is ráébredtünk ott, Jókon. A csodálatos, befelé szűkülő kapuzattal alkotója azt kívánta jelképezni, hogy a céljainkhoz vezető utak lehetnek igen szélesek, tűnhetnek könnyűeknek, de nem biztos, hogy odaérve a keskenyebb kapun is át tudunk jutni. Kereshetjük, megtalálhatjuk a kulcsot az ajtóhoz, lapulhat a zsebünkben a zár nyitja.' mégsem biztos, hogy élni is tudunk a lehetőséggel, a bizalommal, s megérdemeljük a boldogságot. Miért volna másképp ez emberi kapcsolatainkban? Balázs Gusztáv ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Avatás előtt Méltó hajlékra lelt az iskola Tanyai rekviem
