Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Videójuk is van Egy múzeum forgatókönyve ^ Egy hónappal a megnyitó után is van mit tenni a í rendezőknek a Petzvald József Fotótechnika-történeti f Gyűjtemény épületében. Nem mintha nem lett volna $ kész, de újabb és újabb ötletekkel mindig elő lehet ruk- % kölni. Jelenleg éppen a hangosító berendezést szerelik az í Országos Műszaki Múzeum mérnökei. 1 A múzeum még az újdonság varázsával hat, egymást érik a látogatók. v/tiiía A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM 1985. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT A EMkelka brigádra Eehet számítani Hűdig, mindenből, mindent A hangos kalauz prospek­tust helyettesít, ugyanis a ter­vezett katalógus előállítása egyelőre kilátástalan. Hogy miért? Karlovits Károly a ki­állítás egyik forgatókönyv­írója. a Műszaki Múzeum mú- zeológusa szerint anyagi okok­ból. Körülbelül 300 ezer forint­ba kerülne kinyomtatni egy ilyen képekkel is illusztrált is­mertetést. A felajánlott össze­gekből ennyi, sajnos, egyik mecénásnak sem maradt. Igaz­ságtalanság volna azonban ezt a tényt bárkitől is számon kér­ni akkor, amikor tudjuk, a sajáterős kezdeményezéshez lehetőségeik felső határáig hozzájárultak a patronálok. Üj szín lehet a múzeumi gyakorlatban, ha megvalósul ennek a hangos tárlatvezetés­nek a továbbfejlesztett válto­zata, nevezetesen, ha többnyel­vű kazettákat készítenek, amit mindenki külön-külön hallgat­hat meg fülhallgatón keresz­tül. Látogatásunk délelőttjén is sokan voltak a kiállításon, köztük egy külföldi vendég, Jo­sef; Sole főrestaurátor, aki Petz- val József szülőhelyén, a cseh­szlovákiai Szepesbélán létesí­tett fototechnikai kiállítás anyagát is gondozza. — Alaposan kidolgozott, bő és gazdag anyagot láttam itt — mondta, amikor pedig meg­hallotta Karlovits Károly do- hogását egy méltatlankodó új­ságcikk miatt, ami egyik "napi­lapunkban jelent meg az új múzeumról, azt tanácsolta: ha kevésnek tartják az anyagot, miért nem csinálnak ők is pro­pagandát az ügynek? Miért nem kérik felajánlásra a gyűj­tőket? Ahogy ezeket a szavakat ki­ejtette, nem is tudta, milyen érzékeny pontot érintett, mert amikor gyárak, intézmények, magánszemélyek példás hoz­záállásának köszönhetőén egy sokáig illuzórikusnak tűnő vágyból valóság lett és létre­jött ez a Magyarországon ed­dig páratlan múzeum, akkor az anyag összeállításának ide­jén egy közismert nagyválla­lat különböző kibúvókat ke­resve elzárkózott három darab fényképezőgép kölcsönadásá­tól. Az erről szóló levelet már Budapesten tolta elém Karlo­vits Kárcjy. Vastag dossziéba fűzve a többi idevágó doku­mentum között található, ame­lyek mindegyike egy-egy ne­héz lépésről tanúskodik a kész gyűjteményhez vezető úton. — Egy 1963-as törvényerejű rendelet írja elő, hogy magán- személyek a birtokukban levő műtárgyaikat kötelesek beje­lenteni, ezeket az illetékes szer­vek védetté nyilváníthatják. Továbbá azt is világosan tu­datja, hogy a magán-, vagy intézményi tulajdonban levő 'gyűjteményeket múzeumi ki­állítás céljára közre kell bo­csátani, ha arra felszólítják őket. Igaz, mi nem szólítottunk fej senkit, csak kértünk, de le­het, hogy ez volt a hiba. Töb­ben elzárkóztak e kötelesség teljesítésétől. — Megelőzte-e korábbi gyűj­tés az itt látható anyagot, ami 150 négyzetméteren mintegy 300 fényképezőgépből és 300 eredeti fénykép- és könyvdo­kumentumból áll? — Még 1969-ben az akikori technika házában volt az első ilyen jellegű kiállítás. Akkor 40 darabból állt a Műszaki Múzeum anyaga, amihez kül­földről kértünk további tár­gyakat, hogy együtt legyen az akkor 200 darabból álló kiál­lítás. 15 év alatt múzeumunk a meglevők hússzorosát gyűj­tötte össze lassacskán, ahogy az anyagi lehetőségeink enged­ték. Nem volt könnyű dolgunk, mert ezeknek a tárgyaknak rohamosan emelkedett az áruk. Egy időben még kaptunk ajándékba is, de amikor a tu­lajdonosok rájöttek, hogy ér­tékes tárgyak vannak a bir­tokukban, már ritkábban aján­dékoztak. Aukciókon súlyos li­citálások után jutottunk a rit­kaságok zöméhez. A gyűjtési folyamat ma is tart. Szeret­nénk elérni, hogy a kölcsönzött anyagokat sajáttal válthassuk ki. Az 1969-es kiállítás után fel­merült a Fotóművészek Szö­vetsége birtokában levő fotó­gyűjtemény közgyűjteménnyé emelése. Erre hat év múlva érkezett meg a?' engedély. Minket nem érintett a dolog, mert a fényképekkel mi csak technikai szempontból kíván­tunk foglalkozni. A gépekből is csak azok a darabok érdekel­nek, amelyeknek ilyen vonat­kozásai vannak. 1978-ban felmerült az ötlet, hogy Vácott fotóművészeti ál­landó kiállítást létesítsenek, ez azonban meghiúsult. Helyette a meglevő anyagból Székesfe­hérvárott kezdeményeztünk kiállítássorozatot, aminek saj­nos csak az első része valósult meg. Később, 1982-ben á Fo­tóművészeti Galéria megnyitá­sát követően jelent meg egyik országos lapunkban az az ol­vasói levél, amely hiányolta egy fotótechnikai múzeum lé­tét. A levélre reagálva ? váci tanács felajánlotta egyik épü­letét, egy volt óvodát a cél ér­dekében, és a Forte gyár Is az ügy mellé állt. Ezután gyorsan követték egymást az események. Az öt­lettől az építkezés megindulá­sáig csupán tíz hónap telt el. Ezekben a dossziékban min­den megtalálható, az épület tervrajzától kezdve a kiállított tárgyak katalogizálásáig — mutatott a jó néhány kilós irattömegre, amiből csak a forgatókönyv 300 oldalas. ::::: — Törekedtek-e arra, hogy a muzeális fényképezőgépeket használhatóvá tegyék? — Nem volt ilyen célunk, bár nagyon sok darab ma is működőképes. Nem akartuk a külsejüket mindenáron meg­változtatni. Sértette volna c tárgyak történelmi hitelességét, hiszen a jelenlegi állapotuk tükrözi az eltelt évtizedeket is. A jövő útját jelképezi a kiállí­tóterem végén felállított videó- berendezés, ami örököse lehet annak, amit a fotó elkezdett, vagyis folytatja a valóság hű leképezését, ami egyik alapja jelenlegi vizuális kultúránk­nak. Hasonlóan új látásmód van születőben most a video térhódításakor. — Milyen filmeket szándé­koznak lejátszani? — Egyelőre még csak egy kazettánk van, ami a Forte gyár munkáját mutatja be, de tervezünk olyan filmeket be­szerezni, amik egy-egy témát alaposabban is bemutatnak. — Ügy tudom, az önöké az egyetlen olyan országos mú­zeum, amelyiknek nincs állan­dó kiállítóhelyisége. — Valóban nem rendelke­zünk ilyen kiállítási lehető­séggel. Ez a váci az első, amelyiket kicsit sajátunknak is érezhetünk, bár ä fenntar­tója a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. A szerződés ránk vonatkozó része így szól: A gyűjtés jogát és kötelességét a Műszaki Múzeum gyakorolja. Dudás Zoltán Hadd tanuljanak meg a gye­rekeink úszni, mondták a szo- kolyaiak néhány évvel ezelőtt, s 161 aláírással ellátott javas­latot terjesztettek be a Verő­cemarosi Közös Tanácshoz, amely szerint vállalják a har­mincas években épült meden­ce felújítását, ingyen és bér­mentve dolgoznak, csak anya­got adjon a tanács. Aztán nagy lelkesedéssel neki is láttak a munkának. Főleg a fiatal családok igye­keznek itt mostanában össze­fogni, teremteni, mert ragasz­kodnak a falujukhoz. Az el- költözöttek közül sokan visz- sza is jönnek, házat építenek újabban, s keresik a megél­hetés olyan formáit, amely nem függ a közlekedéstől. Beit és közlekedés Mert tni tagadás, ez itt ko­molyan befolyásolja az élet minőségét. A kisvonat menet­rendje nem minden ponton kerül szinkronba a fővonal közlekedésével, gyakran kell akár több órát is várni Verő­cemaros-felsőn a csatlakozás­ra, s így mesterséges távolság keletkezik a falu, a központi település meg a város között. Az alsóvárosi megálló ^ szomszédságában sétálga- ^ tok. Nézem az egykori ^ TÜZÉP építőanyag-telepet, ^ amelynek területén most ^ színes konténerek várják ^ az elszállításukat. Nehéz felidézni a fél évtizeddel ezelőtti képet, amikor er- jí ről a szűk, poros, sáros te- ^ rületről vitték lovas ko- ^ csikkal a téglát, cementet, í gerendát — ha volt. Hosszú időbe telt, amíg megfelelő területet találtak és anyagi fedezetet biztosítottak egy korszerű elárusítóhely megteremtéséhez. Ipacs Lász­ló, a Budapest környéki TÜZÉP Vállalat akkori vezér- igazgatója vetette fel a gonr dolatot: ha már új helyre költözik a váci építőanyag­telep: legyen belőle minta­telep, gondoskodjék a város és vonzáskörzete megfelelő ellátásáról. Rácz Sándor telepvezető derűlátóan nyilatkozik a mos­tani ellátásról, az eddig még nem tapasztalt bőséges áru­kínálatról. Sokszor cseng a telefon a bejárat melletti iro­dájában s ő mind kevesebb- szer mentegetőzik: „sajnos, jelenleg nincsen!”. Ellenkező­leg, kéri az építőket: jöjjenek, vigyék az anyagot, most tudják segíteni a kislakás- építőket az új otthonok megteremtésében. Korábban szerződést kötöttek a jövendőbeli építőkkel, a mai árukínálat idején erre nincs szükség, így is van a kért anyagokból. A telepen dolgozik a Matheika János nevét viselő kollektíva. Tagjai tavaly el­nyerték: a Vállalat kiváló bri­gádja címet és szeretnék meg­tartani a jövőben fs ezt a ki­Annak, hogy idehaza akar­ják korszerűvé tenni a körül­ményeket, bizonyítéka a ke­reskedelem fejlesztése is. A szobi Áfész új ABC-áruháza előreláthatólag december 31-re készül el, no persze sok huza­vona után, amiről nem a hely­beliek tehetnek. A falugyűlés nemrég dön­tött a telek kisajátításáról, a lakosság 1 millió 300 ezer fo­rint célrészjegyet jegyzett, a közös tanács egymillió forint­tal járult hozzá az új Forfa- elemekből épülő bolt építésé­hez. — Decemberben kell átadni az iskolai napközi otthon 300 adagos konyháját is — mond­ja Klein Katalin, a verőcema­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára, aki a válasz­tás előtt gyámügyekkel foglal­kozott, s most ismerkedik az új munkakörével. A napközis konyhára előbb azonban még pénz kell, á emiatt egyelőre törheti a fe­jét az új tanácselnök Versényi Péter, s gondolkozhat a lehe­tőségeken Szokolva nemrég megválasztott elöljárósága is. — Na és az ABC? — teszik fel. a kérdést, akikkel az ut­emelkedő elismerést. Nem­csak az árukiadásnál, -rako­dásnál igyekeznek pontos, gyors munkát végezni. Az ő kezük nyomán szépült meg a telep területe, barátságos zöldfelület, virág teszi ked­vessé a kisker^kedelmi egy­ség képét. Az idén 120 milliós ter­vet szeretnének teljesíte­ni. Még keményen kell dolgozni a hátralevő öt hónap alatt. Az is fontos, hogy minden­ből legyen mindig minden. Az import is segítette a hiánycikklista megszűnését. Jugoszláv, csehszlovák, oszt­rák cserép várja a megren­delőket. Kétféle hullámpalát kaptak, szintén a határainkon túlról. A radiátortesteket is déli szomszédaink küldték el­adásra. A téglahiány is évről évre gond volt. Ma ebből is jó az ellátás, Cement — a DCM vá­rosában, érthetően — bőven van. Talán egyetlen gondot említ a telepvezető, a népsze­rű, E-típusú betongerendákat. Tízezer folyómétert várnak ebből is szeptember végéig, így a megrendelők negyed­éven belül ezt is vihetik. A szállítóeszkö'Z sem gond, kora reggeltől várakoznak a kis és nagy tehergépkocsik a szállításokra. Bevált a kiegészítő anya­gok, felszerelések árusítása. Az új mintatelepen be­mutatószobát kaptak a f ürdőszo 6a- berendezések. Más téren is bővítették a közönségszolgálatot. Héttonnás darut kölcsönöznek hét végén a magánépítkezé­sekhez, ez három emelet ma­gasságig felemeli az anya­cán találkozunk, mert miután már van telek és ott a lera­kott anyag a telek szélén, em­berek kellenének, akik neki­látnak, s megvalósítják az el­határozást. Lesz ebből bolt az idén? Dönteni kell — Lesz! Ne legyenek olyan kishitűek — mondta később Rasmann István, a szobi Áfész elnöke, akit ez ügyben kerestünk fel. A területet meg kellett szerezni, összesen 6 millióba kerül a beruházás és határidőre elkészül. Ideje is, mert jelenleg sok kívánnivalót hagy maga után az ellátás. Késik a tej, a ke­nyér, s a körülményeken a boltos sem tud sokat változ­tatni — bizonygatja Lózs And­rás szobafestő, s még néhá- nyan a társaságból. Arról pedig, hogy lesz-e va­lami az idei strandnyitásbói, azt ajánljuk, hogy kérdezzük meg Magyar Zoltán kőművest, aki kezdeményezője volt két évvel ezelőtt a társadalmi munkának. Klein Katalin szerint most a tanács által megbízott szak­emberek dolgozhatnak itt, s ha el is készülnek, dönteni kell, ki, milyen pénzből üze­meltesse? Me'rt bár a KÖJÁL eltekint a vízvisszaforgatós berendezéstől, s marad a ha­seknél kedvelt. Munkájuk hí­re túljutott a város határán: budapesti s más vidéki ro­kontelepek jönnek gyakran tapasztalatcserére hozzájuk. Papp Rezső Legszebb tájamkor Igen népszerű a vándortá­borok állomásai között a nagybörzsönyi. Ottjátunkkor a gödöllői Karikás Frigyes Általános Iskola VII. osztá­lyos leányai voltak a vendé­gek. A gyerekek 12 nap alatt 48 óránként 20 kilométert gyalogolnak hátizsákkal lei­szerelve. Nomád körülmények között élnek, maguknak főz­nek, lavórban mosakodnak, éjjel őrséget állnak az erdő­ben, s hordják a fát az ebéd­hez. vacsorához. Ilyen viszonyok között a 12 napos táborozás ezer fo­rintba kerül, de Mácsai Ta­más vándortábor-vezető sze­rint még ebből az összegből is jócskán megtakarítanak. A gödöllői gyerekek július dere­kától a hónap végéig bejár­ják Zebegény, Nagybörzsöny, Vámosmikola, Kemence, Ma- gas-Tax és Verőcemaros leg­szebb tájait. V. M. ÁSlofDrvosi iinysSe! Szombaton és vasárnap az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: az északi részen dr. Kalácska Lajos (Szob 36), a déli részen dr. Kovács Fe­renc (Vácrátót 6.). Az ügyelet szombat reggel 8 órától vasárnap reggel 8 óráig tart. gyományos vízcsere meg a fer­tőtlenítés, azért az sem kis pénz. Talán a legjobb lenne szerződést kötni valakivel. Többről van szó Szép emlékeket őriznek a felnőttek. Fn is ide jártam annak idején — mondta talál­kozásunk alkalmával ifjú Gyu­rik Gyuláné. Magyar Zoltán szerint mind­össze két nap kellett ahhoz 1983-ban, hogy több ezer óra társadalmi munkát ajánljanak fel az emberek. Csak hát, mondja eltűnődve, miközben egy családi ház bővítésénél munkához készülődik, a meg­ígért anyag lassan érkezett, a tanácsházán nem volt igazi gazdája az ügynek, s alábbha­gyott a lelkesedés. Ma már nehezebb lenne ősz- szetoborozni a vállalkozókat, fjedig tavaly 300 ezer forintot utalt át erre a célra a megyei tanács. A gödi Dunamenti Ter­melőszövetkezet földjén lévő kútból áramlana a víz a me­dencébe, s ha hideg is lenne, nekünk helybelieknek megfe­lelne, nem kellene Vácra kül­deni a gyerekeket, — Szinte kínálja magát a hely egy kis sátortáborhoz is — mondom a medence szélétől körültekintve, amire a vb-tit- kár rábólint, majd hozzáteszi: — Ahhoz is. fejlesztés kellené. Lehet, hogy szerződést kö­tünk valakivel. Segítünk . be­fejezni. amit a helybeliek el­kezdtek. önmagában a strand is megérné a Börzsöny egyik legszebb helyén. De itt ennél többről van szó. Kovács T. István ISSN 0133—275D (Váci Hírlap) Mi mindent láthattak ezek a lencsék... A szerző felvételei got, különösen tetotér-beépíte^ Azt ígérik, segítenek befejezni Lesz-e strandja Szokolyának ? A csendet csak a patak cscbgása töri meg jf Szép új házak, gondosan ápolt kiskertek között kes- $ kény közön, fűvel benőtt úton juthat el az érdeklődő a $ szokolyai strandmedencéhez. Öltözőnek alkalmas épüle- % tek is állnak a tágas térségen. A napfényes nyári délelőtt £ csendjét csak a patak soha meg nem szűnő csobogása töri még.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom