Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK Hastes málna, keserű narancslé Szobi szörpök sikere a vásáron Örömmel tértek haza a szo­bi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalat szakemberei vasár­nap az OMÉK-ról. A televízi­óban is láthattuk azí a rek­lámot, ahol egy csino? hölgy kínálja a szobiak legújabb termékét, egyikét annak a rostos szörpcsaládnak, amely a kiállításon II. díjat nyert. A sikerről, annak előzményei­ről a vásár utolsó napján Hoffer Frigyes igazgatóhe­lyettes tájékoztatott. Többek között elmondta, Jjogy mintegy két évtizeddel ezelőtt hét termelőszövetke­zet hozta létre a vállalatot. Az üzemben az alakulástól kezd­ve folyamatos a fejlesztés. Ez idő alatt jelentősen korszerűsödött a gyártási technológia és szinte évente újabb és újabb termékkel jelentek meg a piacokon. Ma már összesen huszonhat különféle termék készül a szörpökből, gyümölcsborokból, gyümölcsvermutokból és a különböző sűrítményekből. Kétéves kísérletsorozat eredményeként olyan szörpö­ket kínálhatnak a fogyasz­tóknak, amelyek jobban meg­felelnek a korszerű táplálko­zási követelményeknek. Ezek­re a termékekre jellemző, hogy az édes íz meghagyása mellett jelentősen csökkent a cukortartalmuk. Továbbá cél volt az is a fejlesztések során, hogy im­port anyagot takarítsanak meg. A legújabb rostos szörp­családnál az import anyag a korábbi mennyiséghez viszo­nyítva a felére csökkent. Ta­valy a BNV-n már bemutat­ták az új szörpcsalád egy részét. A meggyből, kajszi-, sár­gabarackból és körtéből Két új kiadású könyvben Emlékek a városról A húszas—harmincas évek­ben megjelent Váci Könyvek sorozat 15. kötete Tragor Ig­nác: Vác az irodalomban cí­mű munkája volt. A múzeum- ígazgüto-szérző idézett-Petőfi­től Mikszáthig mindazok mű­veiből, akik" a városról írtak. A legutóbbi négy évtizedben több könyv jelent meg Vácról, s írók tudományos, szépiro­dalmi műveiben találkozhat­tunk a város nevével. A mú­zeum igazgatóságának kezde­ményezésére folytatják a Váci Könyvek sorozatának kiadását, eddig két kötet jutott el az ol­vasóhoz. XJrbán Ernő megírta a DCM építkezésének izgalmas történetét A nagy kaland cí­mű regényében. A Studia Co- mitatensia 13. és 14. kötete: Vác története. Holl Béla meg­örökítette a 200 éves váci könyv krónikáját. Kersett munka Dercsényi—Granasztói Vác című ismertetője, Korniss Péter sok képpel illusztrált vá­ci albuma. A közelmúltban két könyv­ben olvashattuk ismét Vác ne­vét. Űj kiadásban megjelentet­ték A művészet története Ma­gyarországon című, képekkel il­lusztrált könyvet. A 470 oldalas mű 12 helyen szól váci vo­natkozású emlékekről. A szer­zők írnak az I. Géza által 1074 után alapított váci székesegy­házról, a váci ötvöscéh 1423- ból való szerkönyvéről. Képek mutatják be a váci székesegy­ház híres szentólykorlátját, M'áitlbettséh freskóit, megem­lítve, hogy az 1760-as évek legmodernebb épülete Közép- és Kelet-Európábán az Isidore Canevalle építette váci dóm volt. Találunk ismertetőt a mai Madách Imre Művelődési Köz­pontról és Kovács Margit ke- rámiafaláról. Augusztus derekán került a könyvesboltok kirakatába Her- czeg Ferenc Emlékezéseinek vaskos kötete az úri közép- osztály történetének érdekes dokumentumaként. Második része, A gótikus ház 1939-ben jelent meg először, s az író 1890. és 1914. közötti pályafu­tását beszéli el. Herczeg Ferenc 1908-ban megnősült és Vác városába tet­te át lakóhelyét. Nagyon meg­felelőnek tartotta a Fannady- házat (a mai Gábor József ut­ca egyik Duna-parti épületét), s azt mindenestől kibérelte. Négy évig lakott benne. Olda­lakon keresztül ír a folyóparti sétákról, Kassai Vidor barát­ságáról, a fővárosihoz közel eső kisvárosiról. P. R. Kiss István tárlatán Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása nyílt meg a Madách Imre Művelődési Központ földszinti kiállítótermé­ben. A művész alkotásai nem ismeretlenek a váci közönség előtt, hiszen nap mint nap találkozunk köztéri szobraival: a Géza király téren a „Végvári vitézek” című alkotása, a Komó­csin-kollégium előtt pedig Vak Bottyán lovasszobra látható. (A képen, balról jobbra, Wcisz György, a városi tanács elnö­ke, Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, a művész és a tárlatlátogatók.) Papp László felvétele készült termékeik e rövid idő alatt is igen népsze­rűek lettek a fogyasztók körében. Az OMÉK-on a szörpcsalád két újabb termékét; a rostos málnát és a keserű narancs­lét is megkóstolhatták a láto­gatók. A kiállításon nemcsak a fogyasztók, hanem a partner­vállalatok és feldolgozóipari szakemberek is megkeresték a szobiakat. A bemutatkozás hasznosságát jól szemlélteti az igazgatóhelyettesnek az a megállapítása, amely szerint a vásár egyik napján több mint ötezer kilométeres uta­zást takarított meg azzal, hogy a partnerek felkeresték. Konkrét eredmények is szü­lettek; így többek között sike­rült bővíteni a kooperációs kapcsolatokat. A csepeli Duna Termelő- szövetkezettel és a dré- gelypaiánki szörpüzem­mel kötöttek kereskedel­mi megállapodást. Tárgyalásokat folytattak szov­jet szakemberekkel is arról, hogy a konzervipar exportle­maradását szobi gyümölcs­szörpökkel pótolják. Ez 200— 300 vagonnyi termékmennyi­ségnek felel meg. Ha a meg­állapodás létrejön, az már most biztosíthatja a tájegy­ség gyümölcstermésének a helyét. Természetesen az üzem teljes kapacitására szükség lenne ahhoz, hogy az export­kötelezettségének eleget tud­jon tenni a vállalat. A jövőt illetően a szobiak tervei között szerepel a ros­tos szörpcsalád továbbfejlesz­tése. A következő hetekben már az őszi lipcsei vásárra is készülnek. Ahol — a szakem­berek tervei szerint — a vá­sárlátogatók az idén már a negyedik új terméket: a ros­tos kiwit is megízlelhetik. Surányi János Falvak a Börzsöny túlsó oldalán (2.) Telek, munka, orvosi rendelő Simán gördül az autó a nagybörzsönyi bekötőúton. Horváth Andrást keressük, az Ipolyvölgye Termelőszövetke­zet és a letkési területi párt­vezetőség titkárát, aki az or­vosi rendelő építéséhez érke­zett ide. A recept ebben a községben is hasonló. Rendelő és lakás az orvosnak. Az épít­kezést segítette a lakosság. (A létesítményt augusztus 20-án avatták fel. Szerk.) Ha jövőre a Börzsöny-napokon átadhat­ják, s közben elkezdik a ta­nári lakás építését is, egy tömbben alakul ki a község szociális-kulturális intézmény- rendszere. Az a cél, hogy min­den faluban legyen egy orvos és egészségügyi személyzet, hogy Szobtól Bernecebarátiig kialakuljon a hálózat. Letké- sen lesz a gyermekorvosi ren­delés is, a központi helyen fekvő Vámosmíkolán tartják majd a hétvégi ügyeletet. „GSeichtíi” A kemencei Vegyesipari Szövetkezet Március 15. építő­brigádja Vilt János brigádve­zető társaságában ünnepel, s Horváth Andrásnak el kellett fogadnia az étterembe szóló meghívást. Régi szokás sze­rint koccintanak arra, hogy ma gleichnit, azaz falegyent csináltak, jöhetnek a vasbe­tongerendák. Nem viszi itt túl­zásba senki, de azt azért még­sem tűrik, hogy az újságíró málnaszörpöt igyon, s mikor a számhoz emelem a poha­rat, meglepetten tapasztalom, hogy piros bort öntöttek az üdítő helyett. — Igya csak meg — ajánlják, majd aztán kérdezősködhet, hogy s mint is zajlik az élet Tésán, Mi- kolán, meg a többi helyen. — Perőcsény öregszik — ismétlik meg az odavalósiak mások megállapításait. Igaz, hogy most már minden házba be lehet vezetni a vizet, de azzal egy kicsit megkéstek. Pestiek veszik az olcsó, la­katlanná vált házakat, a tsz- ben meg nem jut mindenki­nek munka, s nőm is nrindeor ki akar ott dolgozni, de más nincs. A forrásvíz táplálta ré­gi strand elhanyagolt, pedig megérné rendbe hozni. Más azt kifogásolja, hogy csak he­tenként kétszer rendel az or­vos. Letkés az igen, ott jobb a helyzet. — Valóban más — mondja Horváth András, aki szintén Szob közelségére szavaz, de azt is meghatározónak tartja, hogy áz építkezők telekhez juthatnak. Nem úgy, mint például itt Nagybörzsönyben, ahol az idén is 3—4 család hagyta el a falut, mert nem volt rendezési terv, nincs ho­vá építkezni. Felerészben A letkési termelőszövetkezet melléküzemága bérmunkát vállalt, felújította a berende­zéseit, gépekkel segíti a köz­ségi építkezéseket. A szövet­kezet belső életébe, sorsuk alakulásába beleszólhatnak a fiatalok. De persze — folytat­ta a titkár —, ha a boltba a nyári dologidőben is délelőtt 11-kor hozzák a kenyeret, ha a művelődési házak felszere­lése olyan szegényes, mint amilyen jelenleg, s ha mint tudjuk, programjaik nem fe­lelnek meg az igényeknek, akkor csak a feltételek egy részét termtettük meg, a töb­bire ezután kerül sor. És hát visszatérve Letkésre: kinőttük az óvodát, az iskolát, növek­szik a pedagógusok terhelése. Szóval a gondok sohasem fogynak el, mindig lesznek sürgős tennivalóink. — Miért kell Vácra, sőt né­ha Budapestre utaznom, ha kerti szerszámot akarok ven­ni — hangzott el még egy kérdés a társaságban, amit a sokszor emlegetett másik pél­da követett: Ha a tésai ál­lampolgár a reggeli busszal bejön a mikolai tanácsra, s nem akar visszafelé 9 kilomé­tert gyalogolni, akkor csak délután két órakor indulhat haza. Glázer László, Nagybör­zsöny tanácselnöke épp a mondat végére érkezett, s kü­lönösen örült annak, hogy ed­dig jutottak az építkezéssel. Ezenkívül az • foglalkoztatta élénken, hogy elég lesz-e a falu fölötti vízforrás 144—150 köbméteres napi hozama ar­ra, hogy 200 lakóház vízveze­tékét ellássa. Ha igen, akkor egy hónapon belül megszerve­zik a társulatot. De ha nem, akkor központi támogatásból kiépítik az utcai vezetékeket és a sűrűn elhelyezett kifo­lyók adják a jó ivóvizet. Amint biztos lesz a méré­sek eredménye, azonnal dön­tenek, hogy nekiláthassanak a program megvalósításának. Ha nem is mindent A képzeletbeli zsák másik vége felé indultunk, Berne- cebaráti irányába. A táj szép­ségei minden alkalommal ámulatba ejtik az utazót, de nem beszélnek az embereket foglalkoztató gondokról, örö­mökről. Sok még a dolguk a szülőföldjüket szerető, ahhoz ragaszkodó Ipoly-vidéki em­bereknek. Előttük áll egy újabb ötéves tervidőszak. Le­hetőségük az új rendszerű ta­nácsi gazdálkodás, a társa­dalmi összefogás, öt év alatt sokat tehetnek, ha nem is ol­danak meg mindent. És köz­ben újabb korosztályok érnek felnőtté, újfajta igények tá­madnak, s újabb alkotóerők teremnek. Kovács T. István Meghosszabbodik a szülési szabadság Változást a gondozásban! Az 1985. szeptember elseje után szülő édesanyák számá­ra egy hónappal meghosszab­bodik a szülési szabadság. A Minisztertanács rendelete ér­telmében ezt a négy hetet azonban csají a szülés előtt szabad kivenni. A szülési szabadság meg­növekedésének egészségügyi hasznosságáról dr. Öry Imre, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa elmondta, hogy az egészségügyi szakemberek a koraszülések és a csecse­mőhalálozás csökkenését vár­ják ettől a rendelettől. Már a szülési gyermekágyi szabad­ság létrehozásakor is az volt a cél, hogy a mama — ter­hessége védelme érdekében — egy hónappal a szülés előtt A város több mint negy- ven ipari üzemében és intézményeiben összesen több mint 20 ezer ember dolgozik. Közülük minden második nem Vácott lakik, hanem naponta ideutazik a környező településekről. Ingázó. Volán-pályaudvar, reggel öt óra után. Egymás után gördülnek be az autóbuszok. Csönd­ben szállnak le az embe­rek, sietnek. Még álmosak, talán ezért kevés a szó. Nagyon korán kell kelni a reggeli műszakkezdéshez. Valamennyivel könnyebb azoknak, akik a városhoz közelebb laknak, de a Nógrád megyéből bejárók­nak már hajnali négykor csörög a vekker. Zsúfol­tan jönnek a buszok Penc- ről, Rádról, Űsagárdról, Nőtincsről, Legéndről. Hat óráig nagy a forgalom, aztán szusszanásnyi szü­net következik. Vasútállomás, reggel fél hat. Ebben az időszakban 10 —15 perces eltéréssel ér­keznek a vonatok. Csiko­rognak a fékek, embertö­meg lepi el a pályaudvart, amely perceken belül ki is ürül, hiszen a hat órás csöngetést mindenki sze­retné elérni. A Pamutfonóipari Vál­lalat váci gyáregységének portája, hat óra előtt. Kis Robur áll meg, a munkásokat hozza Galga- györkről, Püspökhatvanból, Csővárról. Ezekből a szer­ződéses buszokból ma már Ingázók kevés van. Legtöbb eset­ben a jármű vezetője is helybeli. Reggel összeszedi az embereket, akik mű­szakkezdésre érnek be, utána pedig rögtön haza­mehetnek. Kényelmes ne­kik így, mert háztól házig szállítják őket. A délelőtt csendes, a vá­ros éli megszokott életét. A pályaudvarokon is csak átlagos az utasforgalom: 80—100 ember száll fel egy-egy befutó autóbuszra, vonatra. Ahányan elmen­nek, annyian jönnek. Egy óra után ismét fo­kozódik a mozgás, újabb autóbuszok, vonatok fut­nak be, emberek sietnek a délutános műszakot kezde­ni. Aztán félórányi szünet után megindul az áramlás visszafelé. Már nem olyan sietősen. Ilyenkor megnö­vekszik az üzletek forgal­ma, de a leglátogatottab­bak a pályaudvarok köze­lében lévő büfék, bisztrók. Beszélgetnek, söröznek az emberek. Három óra előtt elindul­nak az első autóbuszok, vonatok a délelőttösökkel. .Helyettük újabb emberek jönnek. Megérkeznek az építőiparban dolgozók, és azok, akik budapesti üzem­ben találtak maguknak munkát. Nekik hosszabb a műszak, vagy csak négy-öt óra körül érkeznek a vá­rosba. A jármüvek zsúfoltak, sok az álló utas. Néhol egy-egy fiatal könyvet vesz a kezébe. A többiek inkább beszélgetnek, ölük­ben csomagok; benne ke­nyér, tej, hentesáru, mert legtöbben a bevásárlást is a városban intézik el. A fiatalok hangosak és vidá­mak. Aztán ahogy halad az autóbusz vagy a vonat, úgy lesznek ők is csende­sebbek. Sokan alszanak az utasok közül, elnyomja őket a fáradtság, vagy a felhajtott egy-két korsó sör. Otthon várja őket a kert, az állatok, mert a ház kö­rül mindig akad munka. Etetni, a termést betakarí­tani, kaszálni kell. Ezek­ből egészül majd ki a ke­reset, gyűlik a lány stafí- rungjára való, nagyobbo­dik a ház, beépül a tető­tér, vagy összejön egy ko­csira való a gyereknek. Este korán fekszenek, mert másnap már ismét hajnalban csörög a vekker. Este kilenc óra. TJjra jönnek a buszok, most az éjszakásokat hozzák. Kevesen vannak, ezt a műszakot már nem sokan vállalják. Tíz óra után lassan kiürülnek a pályaudvarok. Nem marad egyetlen autóbusz sem. El­csendesedik a vonatok fu­tása is. Az utolsó járatokon szinte minden utas alszik. Mit is tehetne mást, hi­szen a világítást kikap­csolták. Utazás még Húsz- hatvan percig. A távolság­tól függően, kinek mennyi. S. J. otthon maradjon. Azért azon­ban, hogy a szülés után ho?z- szabb időt tölthessen az édes­anya gyermekével, ezt a sza­badságot a gyakorlatban át- vitték a szülés utáni időszak­ra, -ami egészségügyi szem­pontból semmiképp sem volt előnyös. Hasonlóan azoknak az or­szágoknak a gyakorlatához, ahol a csecsemőhalálozások, a szülési szövődmények szá­ma alacsony, azt szeretnék Magyarországon is elérni, hogy a terhesség utolsó hó­napjában az anya hetenként jelentkezzen a terhességét el­lenőrző orvosnál a terhesgon­dozóban, vagy annak a kór­háznak az ambulanciáján, ahol szülni fog. A megfelelő ellenőrzéssel időben megelőz­hető a koraszülések és halva­születések egy része, az egészségügyi szolgálat fel tud készülni a szövődményes szü­lések levezetésére. — Alapvető változást sze­retnénk a terhesgondozásban — mondotta dr. Öry Imre. A cél, hogy a mind jobb, fej­lettebb orvosi vizsgálat mel­lett többet törődjenek a szü­lésre felkészítés lélektani kér­déseivel, hogy a terhesgondo­záson körültekintően foglal­kozzanak a kismamákkal, megismerve családi környeze­tüket is. Rólunk írják A Népszabadság közölte a váci Etelvári Sándor olvasói levelét, amelyben azt elemzi, hogy valóban szégyellnie kell-e a kimagasló, jó mun­ka eredményét egy nyeresé­ges, a gazdasági nehézségeket eredményesen leküzdő válla­latnak. A Fonómunkás arról írt, hogy a Pamutfonóipari Vál­lalat váci gyárában megszűnt a korábbi panaszáradat. A fonodában kiegyensúlyozott közegben dolgozik gyűrűsfo­nónő és gépmester, művezető és ipari tanuló, vietnami és lengyel vendégmunkás. Mé­száros Jánosné üzemvezető remekül fogja össze a szak- mányokat. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mon­dunk köszönetét mindazoknak a kedves ismerősöknek és barátok­nak, a váci területi 3-as pártalao- szervezetnek, akik Tóth János kőművesmester elhunyta alkal, mával részvétüket kifejezték. A gyászoló család. ISSN 0133-2750 (Váct Hírlap) "

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom