Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

1985. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Lelkes táborozok — nomád állapotok Ellesik a titkos fortélyokat íj A veresegyházi táborlakók nem panaszkodhatnak: ^ hétágra süt a Nap. Ez aztán az igazi vakáció! A hét ^ elején érkező ötvennyolc nebuló természetesen jól tudta, ^ hogy elsősorban tanulni jönnek. Dramatikus játékszín- 4 játszó tábornak nevezik a gödöllőiek a második eszten- <5 deje tartó kísérletet. hHeti FIEMTEGYZETB Piszkos munka Jelenet a Piszkos munka című ausztrál filmből Megyei népviseletben Jutalomműsor Immár tíz esztendeje an­nak, hogy évente két-három alkalommal nagyszabású nó­ta- és népdalesteken szerepel­nek neves előadóművészek, ■fltíbe a sorozatba illeszked­nek a Dankó Pista születésé­neik évfordulójára emlékező díszelőadások, a hagyományos karácsonyi muzsikaszó, nya­ranta pedig az aratási mű­sorok. Ahhoz hasonló rendez­vényre azonban még nem volt példa, mint amelynek a jövő hét elején ad otthont a Buda­pest kongresszusi központ színházterme: augusztus 6-án, kedden este 8 órakor ju­talomműsorral várják az ara­tókat. A Peng a kasza című műsort a Magyar Média ren­dezi. Mint Ábrahám Dezső szer­kesztőtől, az előadást szer­vező Grafo-Variotone gmk közös képviselőjétől megtud­tuk, Jákó Vera, Béres Ferenc, Gál Gabriella, Madarász Ka­talin és még több népszerű művészünk mellett, Pest me­gyei közreműködői is lesznek az estnek. A veresegyházi népdalkor tagjai áratódalokat énekelnek és bemutatják la­kóhelyük népviseletét, egye­bek között a menyasszony, a vőlegény, a - középkorú és nz idős asszonyok ruhatárát. A műsor keretében rende­zendő népviseleti bemutató szigorú előzsürije elfogadta a dabasiak jelentkezését is, akik jellegzetes szlovák népvise­letbe öltöznek. A legszebb, a hagyományokat hűen tükröző viseleteket felvonultató együt­teseket háromnapos bécsi, il­letve magyarországi utazással jutalmazzák. Ábrahám Dezső azt is el­mondta, hogy a nézőtéren azok, az aratásban élenjáró dolgozók foglalhatnak helyet, akiket munkahelyük ajánlott. Egy-egy termelőszövetkezet vagy állami gazdaság, általá­ban öt-tíz tagú csoporttal képviselteti magát, egyedül a dabasi Fehérakác Termelő- szövetkezetből érkeznek öt- ven en. Ott lesznek a színház­teremben az albertirsai, az alsónémedi, a ceglédi, az ácsai, a tápiőbicskei és a vác- hartyáni aratók küldöttei is. A két és fél órás előadásra mór minden jegy elkelt, ezért a Budapest kongresszusi köz­pont előterében elhelyezett képernyőkre is kivetítik a műsort. A Magyar Nemzeti Galéria Gyermek és Ifjúsági Képzőmű­vészeti Köre felvételt hirdet az 1935—86-os tanévre általános iskolások számára. Jelentkezni — augusztus 20-ig — levelező­lapon lehet, amelyen fel kell Helsinki. Rendkívüli világ- események követik egymást, s ezekhez a mi televíziónk is rendkívüli adásnapok 'beikta­tásával kapcsolódik. A múlt héten az éhező Afrika meg­segítésére rendezett londoni és philadelphiai monstrekon- cert négyórányi sűrítményét vetítették le, a máskor prog­ram nélkül hagyott hétfőn, most viszont a Moszkvában zajló XII. Világifjúsági Talál­kozó kért és kapott helyett a képernyőn. Ám nemcsak a fesztiválról szóló riportok követték egy­mást, hanem végignézhettük azt a Helsinki szellemében című összeállítást is, amely a finn fővárosban tíz eszten­deje megrendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet páratlanul érdekes — ma már tudjuk: világtör­ténelmi jelentőségű — tárgya­lássorozatát elevenítette fel, illetőleg azt vette számba, hogy írd s hogyan valósult meg az ott elfogadott aján­lások közül. Aki általában úgy szemléli a mi televíziósaink forgatási termékeit, hogy azok, úgy­mond, honi védjeggyel ellá­tott munkák, nos, az ilyen Hozzáértőn A gödöllői művelődési köz­pontban az elmúlt esztendők­ben otthonra találtak az ama­tőr színjátszók. A bemutatók sikere, a szakmai tanácskozá­sok, a folyamatos műhely­munka mind azt példázza: itt becsülete van az amatőrnek. Szakmailag és emberileg az egyéniség kibontakoztatásá­ért mindent megtesznek a hozzáértő irányítók. A veres- egyházi nyári táborba most a legkisebbeket, az utánpótlást hozták. i — Nem véletlenül mondo­gatjuk: még csak kísérletezge­tünk — feleli Kaposi László, a tábor vezetője, amikor el­képzeléseikről faggatjuk. — Okulunk a tavalyi tanulságo­kon. Akkor az iskolák, és a városi úttörőelnökség segítsé­gével Gödöllőn és környékén meghirdettük ezt a lehetősé­get. Jöhetett bárki, még az is, aki sohasem állt színpadon, még egy verset sem szavalt el a közönség előtt. így aztán a rendelkezésünkre álló néhány óra elment a helyzetgyakorla­tok tanulásával. Tehát az ön­ismereti jelleg dominált. Most már együtt dolgozó csoportok érkeztek, vezetőikkel. Szeret­nénk, ha szakmailag felvértez­ve mennének haza mind a gyerekek, mind a játék irányí­tói. — Elhangzott a bűvös szó, játék. Milyen módszereket vá­lasztottak, hogy a gyerekek egyéniségével összhangba hoz­hassák céljaikat? — Minden foglalkozást já­tékosan szeretnénk levezetni, de ez nem jelent egyfajta la­zaságot, a figyelem szabad ka­landozását. Jó lenne, ha min­denki vidáman és felszabadul­tan erezné a kötelességét: mi­nél többet szippantson fel az átnyújtott tudásanyagból. így aztán ezen a nyáron a színját­szás lesz elsősorban a lecke, amitől elválaszthatatlan: a gyerekek megismerjék önma­gukat, társaikat. A gyakorla­tok alatt szembesülnek saját tulajdonságaikkal. Ez nem tüntetni a gyermek életkorát, pontos lakcímét, iskolai osztá­lyát. A jelentkezés erre a címre küldendő: Magyar Nemzeti Galéria, közművelődési osz­tály, GYIK-műhely, Budapest 1250 Pf. 31. szemmel figyelő néző ezúttal igen elégedett lehetett. Az a terjedelmes nyilatkozatcsokor ugyanis, amely a majd egy­órányi adást kitöltötte, java­részt a Szabadság téren al­kalmazott munkatársak saját gyűjtése volt. Nekünk, és nem általában a nagyvilágnak be­széltek tehát a világpolitika, időközben többé vagy kevés­bé visszavonult nagyjai, ille­tőleg azok a helyzetelemzők, akik hivatásosan foglalkoz­nak a nagyhatalmak, az erő­csoportosulások viszonyának alakulásával. És még egy jó okunk adó­dott arra, hogy Elelsinkire — arra a tíz év előtti, az első számú politikai vezető közre­működésével megrendezett, meg a mostani, külügyminisz­teri szinten zajló eszmecse­rére — gondolva, elégedett­séget érezzünk. Azokból a bi­zonyos ajánlásokból ugyanis mi többet megfogadtunk és teljesítettünk, mint az aláírók egyike-másika. Szűrös Má­tyás. az MSZMP KB külügyi kérdésekkel foglalkozó titkára mondta el egyebek között, hogy például a vízumkénysze­ren nagyot könnyítettünk, s ugyanígy példásnak nevezhető a kivándorlás-politikánk, stb., minden esetben tudatosul, de az oktató számára fontos, hogy ily módon is kibontakoztat­hassa tanítványa személyisé­gét. — Először elemezhettük ön­magunkat a képernyő előtt ülve — kapcsolódik a beszél­getéshez Fodor Mihály, a bagi Fapihe együttes vezetője. — A videotechnika segítségével felvettünk néhány jelenetet, egyperceseket készítettünk. Rendkívül tanulságos volt a visszajátszás, jó lenne év köz­ben is ez a lehetőségi Fapihe — A Fapihe az országos gyermekszínjátszó találkozó­kon a legjobbak között szere­pelt. Mi a titka annak, hogy egy csoportot így össze lehet tartani? Az eredmények mel­lett milyen veszélyeket rejte­get a siker? — Négy esztendeje, saját osztályomból verbuváltam a csoportot. Mindenki játszha­tott, kipróbálhatta önmagát. Ezt azért tartom jónak, mert idővel az ügyetlenebbek is csi­szolódnak. A kicsinyekben ott szunnyad az alkotó hajlam, kérdés, hogy segítik-e azt ki­bontakoztatni a nevelők. A tanévben hetente próbálunk. Ügy vettem észre, elsősorban a verses meséket kedvelik a gyerekek. A ritmus elragadja őket, ezért rengeteg az impro­vizációs lehetőség. Viselkedési mintákat elemzőnk. Nyíltak, igényesek, az irodalom iránt fogékonyak lesznek. Nekem az okoz gondot, hogy ez az egy­fajta másság később rossz irányba fejlődhet. A mostani osztályomért nem aggódom: tudom, jó kezekbe kerülnek ötödikesként. A különöst Miközben beszélgetünk, a gyerekek készülődnek. Torna, mosakodás, reggeli és követ­kezhetnek a foglalkozások. Liszkai Károlyt, a kartaliak vezetőjét hívja a csoportja; akad még bőven tej az aszta­loknál, reggelizzenek együtt. Négyen jöttek el, nekik volt legnagyobb a kedvük. Reggeli­zés közben természetesen a színjátszásra terelődik a szó. Örömmel idézik a Szentiván- éji álom mestereinek megjele­nítését. Ki milyen szeretne lenni játék közben? Erre is kész a felelet. Lados Feri, a gonoszt játszaná szívesen, míg Király Attila a sajnálatramél- tó lenne. Szereti, ha babusgat­ják. Lőrincz Tibinek és Be­stb. Idevágó bizonyítványunk tehát jó, s ennek tudatában jogos reményekkel tekinthe­tünk a Finlandia-palotában folyó ülésezésekre: ez a Du­na, Tisza táji nép, éppenhogy nem akadálya a nemzetek kö­zeledésének. Nyár. Hanem amúgy ezeket a rendkívüli adásnapokat időnkint rendkívüli unalmak és csalatkozások követik. Iz- letesebb látványcsemegék csak nagyritkán bukkannak elő. Bizony még a legutóbbi Kék fény is inkább afféle ejnye- bejnyéző tíkta tómű sornak mu­tatta magát. Csúnya dolog ezt csinálni, méltatlan egy vállal­kozás amaz — igazi felrázás és megdöbbentés helyett, ilyen szelíd figyelmeztetés-egyve­legnek mutatkozott a trakta. Krími a vasárnap esti fran­cia film — ...úgy, mint Lyon­ban — bizonyos méterein krimi helyett kriminális volt. Fegyveres bankrablók fenyegetésében úgy révedezni egy régi szerelemről, ahogyan azt a bank direktrisze, meg a hűtlen zsaruja tette, hát az efféle nosztalgiázás, vicc a javából... Akácz László reczki Tamásnak teljesen mindegy, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. — Novemberben kezdtük — szól Liszkai Károly. — Jófor­mán magam is csak próbálko­zom. — A néhány hónap alatt olyan bensőséges hangulat alakult ki a csoport tagjai kö­zött, ami ritkaság. A pedagó­giai célok mellett szeretném, ha színházértő közönség nőne fel ezekben a táborokban. Szá­momra a gyermekszínjátszás­ban nem is a produkció, in­kább az egyéniségformálás a lényeges. — Csak megfigyelő vagyok — mondogatja Pásztorné Cserni Katalin kerepestarcsai pedagógus. — A tíz nap elég kevés. Mégis a szakmát értők­től leshetjük el a titkokat, ami nagyon sokat jelent. A művelődési ház nagyter­mében együtt a gyereksereg. Kerényi Gábortól, a gödöllői GT 80 csoport vezetőjétől, az Operettszinház rendezőjétől van mit tanulniuk. Pergők a gyakorlatok, gondos, pontos munka folyik. Gondok — Számomra a legfonto­sabb, hogy felejthetetlen él­ményeket szerezzenek a kicsi­nyek — mondja Kerényi. A foglalkozások menete komoly figyelemösszpontosítást kíván. S ha valaki a tíz napot becsü­lettel végigdolgozza, az itt szerzetteket számtalanszor ka­matoztathatja. Lehet, hogy észre sem veszi a visszacsato­lást. A lényeg; az itt lévőknek oldódjanak a gátlásaik. Az ösztönök értő felszabadítása biztonságérzetet adhat. A fog­lalkozásokon a színjátszás egyik alaptételét sugallom: le­gyünk mások, mint az átlag­ember. A közönséget meglepni csak úgy tudjuk, ha a külö­nöst mutatjuk fel. A veresegyházi táborlakók nem panaszkodhatnak: jó idő, játék, szakmai segítség min­den együtt van. Ugyanakkor a csoportvezetők is képezhetik magukat: hozzáértő szakem­berektől leshetik el a fortélyo­kat. Mégis hadd legyünk ün­neprontás A gödöllői úttörő- elnökség és a művelődési köz­pont mindent megtett a sike­rért. Nem mondható el mind­ez a tábor fenntartóiról. Nin­csen meleg víz, a mellékhelyi­ségekről jobb hallgatni. Ugyanakkor a bérleti díj meg­lehetősen borsos. Nem hiszem, hogy ott, ahol egész nyáron gyerekek váltják egymást, ilyen nomád állapotnak kelle­ne uralkodnia! Erdős! Katalin Emlékgyűjtés Helytörténet _ Befejeződött az egyetemis­ták és főiskolások honisme­reti gyűjtő-kutató tábora a Hanság szélén. A felsőoktatá­si intézmények honismeret iránt érdeldődő hallgatói Bő­sárkányban ütöttek tábort, s onnan indültak a szomszédos településekre: Rábcakapiba, Acsalagra, Tárnokrétibe és Barbacsra, hogy feltárják a hanyi községek múltját és jelenét. Bejárták az öreg há­zak padlásait, pincéit, és ösz- szegyűjtötték a gazdálkodás hajdanvolt eszközeit. A lel­kes kutatók találtak is a század első feléből való eké­ket, fagereblyéket, továbbá olyan munkaeszközöket és öl­tözékeket, amelyeket a széna­gyűjtésnél, a nádaratásnál, a gyékényszövésnél használtak egykori tulajdonosaik. Az igazi meglepetést azon­ban Rábcakapi tartogatta szá­mukra. Egy lakatlan házban felhagyott sajtüzemre buk­kantak. A mozdítható mun­kaeszközöket átszállították a csornai múzeumba, ahol a restaurálás után rekonstruál­ják az egykori üzemet. A különleges kisüzem a mú­zeum kismesterség-gyűjtemé­nyét gyarapítja. A táborlakók a tárgyi em­lékeken kívül kutatták a ha­nyi települések lakóinak las- san-lassan már feledésbe me­rülő életmódját, szokásait is. Alighogy létrejött a film, megszülettek az első mes­ternek is. A legelső mindjárt 1903-ban, s abban p stúdió­ban, amely a némafilm böl­csőjének is tekinthető: Edi­son műhelyében. A rendező, Edwin Porter, ezzel a mun­kával klasszikus műfajt in­dított el A nagy vamatrablás (ez a film címe), már min­dent tartalmaz — ha mére­teit tekintve még csak mo- gyoi óhéjban is —, ami majd később a nagy westernekben kibomlik. A feszültségterem­tés, a gyors akciók, a várat­lan fordulatok, a jól elhatá­rolt figurák, a viszonylag mozgékony vágás — mindez jelen van ebben a pár per­ces filmben. A nyolcvanegy esztendős ős óta sok millió méter film­szalagra forgattak westernt. Sokan és sokszor elparentál- ták a műfajt, leírták, lejárt­nak nyilvánították. Aztán mégis újra meg újra felka­paszkodott, felszínen maradt. A — népszerű nevén — cowboyfilmröl hiába mond­ták el, hogy mennyire nem a valóságot, tükrözi (akarta-e valaha igazán azt tükrözni?), mennyire nem ilyenek vol­taik a cowboyok, a farmerek, a banditák, az indiánok, a bank- és vonatrablók, meg a többiek, mennyire más az igazi Vadnyugat története. A western mindezzel nem so­kat törődött. A lényege ugyanis nem az, hogy hű krónikája legyen az amerikai nyugat történetének, hanem hogy kalandot adjon a néző­nek. S ebben ez a filmtípus, ez a műfaj csaknem verhe­tetlen. Ezt ismerte fel már Porter, s ezt adta a műfaj­ban a 30-as, 40-es évek nagy western-rendező nemzedéke, John Ford, John Huston, Fred Zinnemann, Howard Hawks meg a többiek, És ezt újította fel a 60-as évek olasz westernje (a makaróni- vagy spagetti-westem), főként Ser­gio Leone révén (Volt egyszer egy Vadnyugat>. A Piszkos munka (rendező­je, Russel Hagg) tulajdon­képpen határeset. A klasszi­kus (vagy hagyományos, erő­sebben fogalmazva: semati­kus) westernek képletét kö­veti, de majdnem átbillen már a western-paródia terü­letére is. Akik emlékeznek a Hét mesterlövész című, szin­tén alap-westernre, azok eb­ben a filmben sok rokon mozzanatot fedezhetnek fel. A különbség annyi, hogy • a rendcsinálók most öten van­nak, nem is éppen feddhetet­len emberek, s nem is fedd­hetetlen ügyért szállnak sík­ra. És van még egy különb­ség: a filmnek humora van. Ez közelíti a westem-paró- dia felé, de igazából nem vállalja ezt a variációt, mert alapjában véve komolyan ve­szi magát a műfajt. Vagy annak ausztrál változatát. Az egészben ugyanis talán az a legérdekesebb, hogy az 1870-es években, az ausztrá­liai Victoria állam aranyme­zőin játszódó sztoriban meny­nyi a vadnyugati vonás. Nem az ismert western-sémákra gondolok, hanem arra, hogy ezekben az esztendőkbe^ Ausztráliában, mennyire ha'y sonlított (hasonlíthatott) at élet egyes vidékeken ahhoz az élethez, amilyenről a wes­ternek szólnak. Tehát valami visszaigazolódik ebben a filmben: az, hogy valamikor az a világ, ami a westernek­ben megjelent, éppúgy általá­nos jelenlévő, éppúgy nem­zetközi volt, mint manapság mondjuk a punk-szféra,. de éppúgy megvoltak (ha lehet ezt mondani) a nemzeti sa­játságai, mint a púnknak. Mindenesetre, a Piszkos munka jól megcsinált darab­ja a műfajnak. Hagg rende­ző kifogástalan tempót dik­tál, tud sztorit mesélni, van humora és van arányérzéke. A film ugyanis rendkívül tö­mör és mellőzi a felesleges képi locsogást. Akit a kutyák elé vetettek Ez a nagyon szerencsétle­nül magyarított című NDK- beli film valami hasonlóra vállalkozik, mint Hans Falla- da nálunk is jól ismert regé­nye, a Mi lesz veled, Ember­ke? Azaz: a kibontakozó né­met fasizmus esztendeibe ve­zet bennünket, s azt igyek­szik megmutatni egy munka- nélkülivé lett, majd börtönbe juttatott derék lakatos, bizo­nyos Wilhelm Thiele történe­tében, hogyan kapott lábra gyorsan és egyre szélesebb körökben terjedően a náciz­mus, hogyan lovagolta meg a szociális bajokat, és ho­gyan bánt el a kellemetlen­né vált kisemberekkel. A film egy regényből ké­szült. Írója, Otto Nagel (róla nem tudnak irodalmi lexi­konjaink), a filmben is meg­jelenik, mert tulajdonképpen ő mesélteti el a történetet a A pópa lánya A pópa lánya forradalmi nézeteket vall, majd falból férjhez megy egy forradal­márhoz, akivel aztán életre- halálra megszeretik egymást. A történet az 1870-es évek Oroszországában játszódik, s a szovjet film rendezője, Bo­risz Tokarjev. Ami kétségkí­börtönben ülő Thielével. Ez a visszapillantó dramaturgia nem zavarna, ha a végén nem tűnne el a filmből. Thiele börtönbeli meggyilko­lását ugyanis már sem Na,- gel nem mesélheti el, sem Thiele. Akkor viszont hogyan kerülhet ez tudomásunkra? Nem ez a dramaturgiai ba­ki azonban a legvitathatóbb a filmben, hanem az a látás­mód, amellyel a választott korszakot ábrázolja. Itt ugyanis valami olyan egy­szerűsítéssel, a nagyon .bo­nyolult szituációk olyan fe­kete-fehér redukálásával ta­lálkozunk, ami valószínűlég az alapot adó regény hibája lehet. Mereven kezelt tantör­ténetté válik . így a. film, amolyan példatárrá alapfo­kú munkásmozgalom-történe­ti szemináriumok számára. vül figyelemre méltó benne,- az a nyugtalan 1870-es év­tized légkörének jó felidézése, — noha ebben csakúgy, mint a film egészében, erősek a romantikus, épp ezért némi­képp elnagyolt és naiv voná­sok. Takács István K. L. Jelentkezési határidő: augusztus 20. Felvétel a GYIK-műhelybe Tv-FI GYE LŐ'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom