Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

4 1985. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT ’ Posta BO tásHHHI ■MMi VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 S9RBHKSSH1 Ä kultúra terjesztőiért Budakeszim egynéhány év­vel ezelőtt előregyártott ele­meikből készült könyvüzlatet (vagy inkább bódét) állítottak fel, a nagyközség szép park­jában. Nincs is vele semmi baj. takaros kívül-belül, és kulturált módon kínálják vá­sárlásra a könyveket. A jó modorú, udvarias eladó is mindent megtesz a könyvfor­galom növelése érdekében. Az éves forgalom meghaladja az egymillió forintot is. Ez a je­lentős bevétel nemcsak a köz­ség lakóinak vásárlásaiból származik, hanem a környé­ken kirándulók is gyakran vásárolnak itt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat is meg lehet elégedve a forga­lommal. Aki itt egyáltalán elégedetlen lehet, az csakis az eladó. Sajnos nincs megfele­lő hőszigeteléssel ellátva az épület, s télen bizony jó, ha a 10 fokot eléri a benti hőmér­séklet. A kemény télben nem­egyszer láttam fagyoskodni, hiába van a helységben egy kis hősugárzó. A másik észrevételem, ami­re felhívnám az illetékesek figyelmét: a raktározási lehe­tőség hiánya. Az eladó vagy árusít, vagy a könyvek után szaladgál. Érdemes lenne a kultúra munkásainak munka­helyi körülményeire jobban odafigyelni. Padányi Lajos Budakeszi A tenger mellett ^ Augusztus 9. és 16-a között a fóti Vörösmarty Tsz har­minc dolgozója Szoesiban üdült a Coopturist szervezésé­ben. A TU 154-es géppel, kel­lemes két és fél órás repülő­út után érkezett meg a társa­ság Szocsiba, ahol 37 fokos, páradús, szubtrópikus hőség fogadott bennünket. És ez az idő tartott egy héten keresz­tül. meglátogatása. Maga a város még Szocsi vonzáskörzetéhez tartozik, tengerparti üdülőhely hatalmas szállodával. A szov- hoz pedig néhány kilométer­rel távolabb a hegyoldalban fekszik, s amíg csak a szem ellát, mindenütt tea, tea, tea. Nikolaj Jakovlevics agronó- mus, vendéglátónk rendkívül érdekes, szakszerű előadásban ismertette a szovhoz életét, a tea termesztés feldolgozásának fázisait. Így tudtuk meg, hogy a teatermeszités északi határ­vonalánál járunk, és hogy a Szovjetunióban három nagy teatermesztő központ van-: a grúz, az azerbajdzsáni és ez, a krasznodári. A csoport tagjainak kérdésére, hogy sze­rinte melyik a legjobb tea, büszkén és nevetve válaszolt: természetesen a krasznodári. Erről magunk is meggyő­ződhettünk, mert a helyi sza- movárkiáillítás megtekintése után a népi stílusú teaházban páratlan vendégszeretettel szolgálták fal a teát és mellé az elmaradhatatlan piro­got, aszalt szilvát, fügelekvárt. Búcsúzóul virágkertészetük legszebb termésével és egy csomag teával kedveskedtek. Fazekas Mátyásné szb-titkár Főt Kellene ea renoválás Szép és nemes cselekedet volt tizennyolc évvel ezelőtt a fóti Fáy-présháznak a romok­ból történő újjáépítése. Nap­jainkban már autóút is vezet föl a Somlyó alján meghúzó­dó présházhoz. Sajnos azon­ban aiz idő vasfoga már ki­kezdte a reformkor nagyjai­nak „vendégfogadóját”, A nádtetőn átfúj a szellő, s hí­vatlan vendég a nyári zápor is. A présház melletti Vörös- raairty-kunyhó is kívül-belül elszomorító látványt nyújt. Én azt hiszem, jó. lenne, ha az il­letékesek felfognák: nemcsak mulatni kell e kedves emlék­helyen, hanem törődni is ál­lapotával. Józsa Sándor Főt A fő vonzerő természetesen a Fekete-tenger volt és annak 25—27 fokos kellemesen me­leg vize, melyről többen ha­miskásan megjegyezték, hogy kissé el van sózva. Első napi program a 135 kilométer hosz- szú tengerparti szakasszal rendelkező Szocsi, a világ egyik legnagyobb fürdőhelyé­nek megtekintése volt. Meg­néztük többek között a Ma- cesta gyógyfürdő-telepet, ahol^ a 19. század elején felfedezett' híres gyógyvízzel kezelik 28 szanatórium ama rászoruló betegeit. Jó néhányan pedig e§yéni séta alkalmával járták végig a Dendáriumot, a híres botanikus kertet. A társaság szálláshelye a 15 emeletes, 1700 személy be­fogadására alkalmas. Zsem- csuzsinya (Gyöngyszem) szál­lodában volt. Ennek a szállo­dának a koncerttermében hallgathattuk meg egyik este a 30 tagú Ensemble Bóján nevű népi zenekar és szólistáinak műsorát. Akiknek másra szottyant kedve, az élvezhette a világszínvonalú cirkusz elő­adását, azok pedig,, aki'k mu­latni vágytak (ők voltak töbty, sógben), a Kaukázus mulatót célozhatták meg, ahol a népi vacsora mellé folklórműsort „szolgállak fel” a házigaz­dák. Felejthetetlen kirándulást tettünk a 2000 méter fölé nyúló Kaukázus hegycsúcsai között, a 900 méter magasság­ban fekvő csodálatos zöld színű Kica-tóhoz. E kirándu­lás alkalmával láttuk Picun- dát, időztünk Gagrában amely m'ár az Abház autonóm köztársaság része. Szakmai szempontból az út legérdekesebb állomása volt * dagotniri teatermelő szovhoz SLcskcat aSssft cs forrás A főváros és környékének pihenni vágyó lakói örömmel kirándulnak a Pátyot övező erdőkbe. Munka után jólesik a friss levegő, az erdő csend­je. Majd minden kiránduló, hogy szomját oltsa, útba ejti a Fokút forrását. Szép ez a táj. Az érkezőt a Budakeszi és a Zsámbéki medencét összekötő Mézes-völgy fogad­ja, amire találóan illik a „pátyi kapu” elnevezés. Nem véletlenül ihlette meg e táj a népszerű gyermektörténetek, -regények íróját, Bakó Ág­nest, amikor megírta a Gye­re velem Mézes-hegyre című könyvét. A pátyi medence átlagosan száznyolcvan méterre helyez­kedik el a teng-erszint felett, de peremvidékét kétszáztíz— háromszázhatvan méter ma­gas, erdőkkel borított domb­vidék koszorúzza. A Mézes- völgy fölött fiatal fenyves hú­zódik, s mögötte a forrás. A rómaiak, a törökök, de köz­vetlen elődeink is mint kin­cset vigyázták vizét, mert sajnos helytálló Bél Mátyás idevonatkozó megállapítása, miszerint: „egészséges ivóvíz hiányában is szenved ez a vi­dék. Non omnis fért omnia tellus, vagyis nem minden föld terem meg mindent.” A megállapítás még fonto­sabbá válik, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy Pátyon még ma sem oldódott meg a lakosság egészséges ivóvízellátásé. Tervek van­nak, de tíz éven belül nem­igen várató végleges megol­dás. A forrás, a település fő kútja viszont veszélyben van. Nem tudom, hogy ki jelenleg e terület gazdája, de hogy beláthatatlan következmé­nyekkel járó beavatkozások történtek a természet rendjé­be, az a helyszínen tapasztal­ható. A forrás felé igyekezve tu­catnyi bosszús, csalódott ki­rándulóval találkoztam. Ke­zükben üresen csörgött a ku­lacs, ajkuk száraz volt a szom­júságtól és üres kézzel kellett hátat fordítaniuk a felüdülést jelentő forrásnak. A környék inkább hasonlított egy a csatornázási munkálatok után félbehagyott helyszínre, mint egy természeti forrás környe­zetére. Az ivókút vascsövén száraz volt a rozsda, a víz még csak nem is csepegett. A forrás évszázadokkal ezelőtt kikövezett aknájától mint hosszú vakondtúrás egy fris­sen hantolt földihányás húzó­dik. Torkolatánál ormótlan betoníuskó éktelenkedik vas­lemez tetővel, s rajta egy óriási lakat. Nem sokáig kel­lett várnom, mert megjelent egy ember, kezében két mocs­kos vödörrel és belemerítette a vízbe. Betonozáshoz kell — mondja. Lassan elsimult a víz-tükör, az akna mélyén ma­lomkeréknyi kődarab — nem régen kerülhetett oda. Ügy gondolom, valami nincs rendjén, mert amit a föld ád, azt becsülni, óvni kellene. Becsülni és óvni a forrást, mint közkincset, úgy, miként becsülték azt a rómaiak, a törökök és a magyarok év­századokon át. Talán még nem késő. Wiedermann Gábor Páty Alkotás, vandál módra Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor egyik nap a gödöllői Szabadság téri park­ban megpillantottam a magá­nyosan álldogáló bronz- szarvast. Egy vandál „művész”, a vá­ros lakóinak legnagyobb meg­döbbenésére, fehér zománc- festékkel zebrát fabrikált a magányos szarvasból. Primi­tív és szegényes fantáziájú emberke lehet, aki festéket és fáradságot nem kímélve, má­sok munkáját tönkretéve, így akart hírt adni képességei kü­lönös „formagazdagságáról”. S bár lehet, hogy lélekben nem rokon azokkal, akik ágakat, virágokat tördelnek, szeméttá­rolókat borogatnak fel stb., a bronzszarvas „zebrátlanítása” mégis két munkás egész na­pos fáradságos munkájába került. Nem először írok ezeken a hasábokon a vandálokkal kap­csolatos társadalmi közömbös­ségről és beletörődésről, de remélem, egyszer nem hiába. Sík István Gödöllő Az Qszely és a Kevély Csobánka, a főváros környé­kének egyik legszebb kirándu­lóhelye, az Oszoly és a Ke­vély hegység lábánál elterülő völgykatlanban fekszik. A négy nemzetiség által lakott kisközség iélekszáma alig 1800 fő. Békés egyetértésben élnek itt magyarok, németek, szer- bek és szlovákok. A község írott története több mint 800 évve! ezelőttre vezet­hető vissza. Az egykori okle­velek Boron néven már IV. Béia idejében is említik. A régészeti leletek tanúsága sze­rint azonban e területen már évezredek óta élnek emberek. A csobánkaiak ma úgy él­nek, mint az ország hasonló kistelepüléseinek lakói. A kis­községek fejlődése azonban általában lassúbb, mint a na­gyobb lélekszámú települése­ké. Éppen ezért büszkék a hely­beliek minden kis eredményre. Főleg, ha az-t — mint sok eset­ben előfordul — a saját műn-* kájuk révén érték el... Az utóbbi időben a nehéz gazdasági helyzet ellenére is szemmel látható a község fej­lődése, gyarapodása. Elkészült az egészséges vezetékes ivóvíz- hálózat, felújították a Vörös­várra vezető műutat, befejezés előtt áll négy, szociális jelle­gű tanácsi bérlakás építése. A községnek van saját körzeti orvosa (szolgálati lakása rövi­desen elkészül), és a lakosság nyugalma érdekében működik a rendőrség körzeti megbízott­ja is. A felsoroltakon kívül még lépten-,nyomon találkoz­hatunk a lakosság életét meg­könnyítő és az egészségügyi­kulturális színvonal emelke­dését szolgáló fejlődés jeleivel. Rövidesen a községi tanács napirendjére kerül az önkén­tes településfejlesztési hozzá­járulás bevezetésének megvi­tatása. Remélhetőleg így a la­kosság hozzájárulásával a he­tedik ötéves terv megvalósítá­sa még hatékonyabb fejlődést eredményez a község életében. Balogh Gyula Pomáz Szeretnének egy sajátot A peregi művelődési ház pinceklubja ad otthont a kis- kunlacházi nyugdíjasoknak. A klub vezetőjével — Szebellédi Mihálynéval — nehezen tud­tam találkozni, ő ugyanis ilyenkor a nyári szezonban, ha csak teheti, kedvenc hobbijá­nak hódol esténként: horgász­ni jár. Bár néha zsákmány he­lyett, mint mondja, csak ta­pasztalatokkal tér haza. Mostanában azonban egyre többet lehet hallani a klub te­vékenységéről, sikereiről, me­lyekben nem kis része van az intézmény vezetőjének. Gon­dosan vezeti feljegyzéseit — naplót készít a klubélet min­den egyes mozzanatáról —, és előre megtervezett programok alapján végzi munkáját. Bele­lapoztam a klubvezető házi­asszony nao1 ójába. Íme kivo­natosan néhány adat: 1984. szeptember 17. Javas­lat a nyugdíjasklub megalakí­tására, nov. 7.: Megalakul a klub, december 5.: Mik!ós-na- pi ünnepségok, december 16.: nyugdíjasok napja. Az 1985-ös év elejét dr. Limbek Ferenc egészségügyi előadása fémjel­zi, címe: Hogyan éljünk? A legutolsó bejegyzés a gondo­san vezetett naplóba: ismer­kedés Szentendre város és környékének nevezetességei­vel. S még egy program a közeliekből: kirándulás Rácke- vére, ahol megtekintik a közel­múltban felújított Savoyai- kastélyt és a körzetközpont műemlékeit. A peregi tsz mintegy 173 nyugdíjasa közül eddig 59-en látogatták a klub rendezvé­nyeit, összejöveteleit. A klubta­gok most is azt vallják, mint az alakuláskor: mindenkit, aki jól érzi magát közöttünk, szeretettel fogadunk magunk közé. Az egyetlen dolog talán, amit az idős emberek sérelmesnek vallanak: a tsz és a község ve­zetői ritkán látogatják meg őket. Elvétve vesznek részt a rendezvényeiken, pedig a kö­tetlen beszélgetés során bizo­nyára sor kerülhetne arra is, hogy legféltettebb elképzelé­seikkel előhozakodjanak. Ami­kor majd elkészül az új tsz- irodah^z, szeretnének a régi épületben egy állandó helyisé­get maguknak, amit nem kel­lene a discóra és egyéb ren­dezvényekre váró fiatalokkal megosztaniok. Bálint Ferenc Kiskunlacháza EGYÜTT AZ UTAKON AZ UTINFORM JELENTS Medveczky Mária: — Autópályáinkon a hét végén feloldják a for­galomkorlátozásokat, de az M3-as forgalmát szombaton és vasárnap is érinti. Mivel Hatvan nyugati határában a fel- és lehajtó ágakat lezár­ták, így Hatvannak csak a 21-es úton keresztül van közvetlen kapcso­lata az M3-ássál. Tovább nőitek a menetidők a 2-es főút dunakeszi szakaszán. A múlt hét óta nemcsak a Vác felé tartókat, de a főváros felé haladókat is rövid terelőútra vezetik. Ezzel párhuzamosan egyirányúsították a dunakeszi Nyár utcát is, így oda nem kanyarodhatnak be a 2-es útról. A nagykőrösi Szabadság téren most aszfaltoznak, de a Cegléd— Kecskemét irányt, valamint a Kocséri út teljes forgalmát még mindig terelőúton vezetik. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Ezúttal egy nemzetközi karambolról írunk. Pest megye határában történt, hogy a fénysorompó tilos jelzését figyel­men kívül hagyta egy jugoszláv kamion vezetője, a sínekre hajtott, ahol éppen akkor érkezett egy nemzetközi vonat, összeütköztek. A baleset során megsérült a kamion veze­tője, kísérője és a vonat vezetője is. Az anyagi kár tetemes volt. A mozdony kisiklott, a ka­mion raktere kettétört, s a mozdony vagy ötszáz méteren keresztül tolt a maga előtt. Eközben a rakomány — sok tonna ragasztó — több száz négyzetméteres területet borított el. A forgalom órákra megbénult ebben a kereszteződésben. Szerencsére a Trans-Danubius expressz utasai közül senki sem sérült meg. A Ez a baleset sincs tanulság néMtül, s ez röviden így szól: a fénysorompó jelzését nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha vörö­sen villog, az azt jelenti, hogy vonat íog átrobogni a kereszteződése i, s az eddigi tapasztalatok szerint mindig az sérül meg jobban, aki megpróbál átsiklani a szerelvény előtt. ÜNNEPI HÉTVÉGI MÉRLEG Az augusztus 20-i hosszú hét végén az ország területén összesen 104 sérüléses közúti közlekedési baleset történt, eb- bői hat halálos, 41 súlyos, 57 könnyű sérüléses volt. PMKBT-PÁLYÁZAT A nagy siker volt — és reméljük, lesz — sorozatba tarto­zik a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács pályázata, melynek eredményhirdetéséhez érkeztünk, örvendetesen sokan vettek részt, de sajnos, csak kevesen jó eredménnyel, össze­sen 5860 megfejtés érkezett be határidőre, ebből 1806 volt a helyes. Meglepően nagy, kétharmad, a nők és a gyerekek ará­nya. Azért még mindenki előtt nyitva az út, mert jövő héten ismertetjük az újabb kérdéseket, amelyek már ezer helyen megtalálhatók megyeszerte. ★ A NYERTESEK: Ifj. Kocsi József (Nagykáta, 2760 Kossuth L. u. 2*8.). Nyereménye: l db futball-labda. Bata Istvánná (Tápióbicsíka, 2764, Nagykátai ü ,30.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Bábel Ba- lázsné (Dömsöd, 2344, Határ u 22.). Nyereménye: l db kvarcórás toll. Kármán Tibor (Nagykáta, Perczel M. u. 62.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Acs Attila (Szigetújfalu, 2319. Ady Endre u. 8.). Nye­reménye: 1 db fényképezőgép. Turcsányi László (Monor. 2200. Balas­sa B. 19/b.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Pálinkás Lászlóné (Cegléd, Kossuth L. u. 61/a.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Orosz Adrienn (Vecsés, 2220, Sáros! utca 2.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Szabó István (Volán 20. sz. Váll., szentendrei üegy.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Balogh Ilona (Csepel Autógyár, gyárfejlesztési és beruházási főosztály, gyártervezés). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Kanyó Sándor (Nagykáta. Temető u. 6.). Nyere­ménye: l db futball-labda. Ereint Józseíné (Taksony, Rózsa u. 8.) .Nye­reménye: l db kvarcórás toll. Süli András (Tápiószecső, Pf. 4/z.). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Kneif Zoltánné (Cegléd. 2700. Kos­suth F. u. 10.). Nyereménye: l db kvarcórás toll. Dmjanc Pál (Arany­kalász Mgtsz, Pilis) Nyereménye: 1 db szerszámkészlet. Varga Tibor (Tápiószőlős. Bicskei u. 95.). Nyereménye: 1 db futball-labda. Németh István (KGYV). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Simon András (Üjszilvás, III. kor., 398.). Nyereménye: i db kvarcórás toll. Gáspárné Szalóki Katalin (Tápióbicske, 2764. Nagykátai u. 27/a.). Nyereménye: 1 db nyakba akasztós óra. Juracsek József né (Újszilvás III. ke-. 398.). Nyereménye: 1 db kvaircórás toll. Balázs Gyuláné (Bp. 1107. X. kér., Száva u 2/a). Nyereménye: 1 db kvarcórás toll. Sánta Imre rendőr hadnagy (Pest Megyei Rendőrfőkapitányság). Nyereménye: i db kvarcóra. A nyertseket a PMKBT posta! úton értesíti, megírva azt Is, hogyan juthatnaik hozzá nyereményeikhez. ERftttGÁSOKHAI! KZRÉKPÁBUTAKBfo Thomka Péter, a Budapesti Közúti Igazgatóság forgalom­technikai vezető mérnöke: — A Közlekedési Minisztérium irányításával és a Pest megyei kerékpárbizottság közreműkö­désével tavaly Cegléd városban, a Széchenyi úton több mint 1 km hosszban kerékpárút épült. Idán Abonyban, a 4-es főút mellett, 3200 méter kerékpársáv létesül. A hiányzó, mintegy 1 km-es szakasz, valamint a buszmegállóöblök kerékpárúttaí való kikerülésének építését az Aszfaltútépítő Vállalat hama­rosan befejezi. A kerékpársávot KRESZ-táblával és sárga út­burkolati jelekkel látják el. Ez utóbbi jelentése az, hogy azon gépjárművek közlekedése, megállása tilos. Mivel a kerékpáro­sok itt védett útszakaszon közlekedhetnek. Abonyban várha­tóan a kerékpáros-balesetek száma jelentősen csökkenni fog. A kerékpárbizottság ez évi tervében szerepel még Vecsé- sen, a 4-es főút mellett, mintegy 4 kilométer kerékpársáv, va­lamint Cegléden, a Kozma Sándor u. és Alszegi u. mellett, összesen 1 kilométer kerékpárút építésének megkezdése. Útépítésekkel összefüggésben Dunakeszin, a 2-es főút mel­lett, 1 kilométer hosszú kerékpárút, Nagykőrösön a 441-es út mellett 1200 m kerékpársáv, ill. -út épül még ez évben. Mind­két városban ahogy Abonyban is. a kerékpáros-balesetek je­lentős mértékű csökkenésével számolunk. Távlati terv Csepél-szigeten a Laki-hegyi adótól Halász­telken keresztül Szigethalomig meglevő járdák felhasználásá­val közös gyalog- és kerékpárút, valamint Budapest—Szent­endre között, az Omszki-park érintésével, kerékpárút létesí­tése, és Nagykátán, a vasútállomáshoz vezető út mellett kerék­pársáv kialakítása. ITTASSÁG ÉS ELLENŐRZÉS Egy Svédországban lefolytatott vizsgálat szerint az ittasság foko­zott közúti ellenőrzése nem csökkenti az ittasan vezetők számát. Az egyes embei nem vagy alig érzékeli a rendőr őrjáratok aktivitásának növekedését. Még a sajtóban előre meghirdetett alkoholellenes kam­pányok sem váltják ki a vezetőkben a fokozott óvatosságot. Az NSZK ban ezzel szemben sokat várnak az ellenőrzések sza­porításától. Ott jelenleg 1:400 a valószínűsége annak, hogy az ittas vezetőt felfedjék. Ezérl a jövőben nemcsak akkor alkalmazzák a szondát., ha az ittasság szemmel látható jeleit tapasztalják, hanem minden egyes közúti jármű-ellenőrzés során Az indok: a gyakorlott ivóknál a szemmel látható jelek nem mutatkoznak meg. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom